Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

Mfr-ret 9 1982. NOVEMBER 13., SZOMBAT Erényes hölgy lovagokkal? Elcsalták, megverték, kirabolták $ Ha egy kicsit is felönt az ember a garatra, máris ^ könnyelműbbé válik. Oldódnak a gátlások, lazulnak a a reflexek, s a rózsaszínűvé váló világban a veszélyérzet 9 is eltompul. Alighanem Így lehetett ez Sz. Miklósnál is, 9 aki október tizedikén az erdőkertesi vasútállomás resti­­| je előtt egy számára idegen társaságba botlott. Bár nem % ismerte őket, néhány mondat után elfogadta invitálásu­­$ kát, s úgy döntött, megiszik velük néhány pohár bort a £ kocsmában. Ha voltak is némi aggályai, a buzgón töltö- I getett Rosé elmosta azokat; az újdonsült ivócimborákkal | egy harmincegy néhány éves asszony is volt, aki iránt a 1 koros férfi egyre nagyobb szimpátiát kezdett érezni... Drasztikus válasz Persze, ekkor még nem gon­dolta, hogy néhány órával korábbi szándékát megváltoz­tatva ezen az estén nem tér haza. De a hangulat elragad­ta, a bor merésszé tette, s úgy érezte, éppen most jött el az ideje, hogy eddigi életét gyö­keresen átformálja. A társaságbeli hölggyel ugyanis meglehetősen össze­melegedett. Kiöntötték egy­másnak szívüket, lelkűket, ki­ki elpanaszolta a maga búját­­baját, családi- és magánéleté­nek kudarcait, s ezek után már egészen kézenfekvőnek tűnt; ők ketten valahogyan együvé tartoznak. Az idős férfi ezekután elfo­gadta az asszony invitálását; ne induljon haza, menjen in­kább vele Csörögre, ott lakik, ő is nagyon egyedül érzi ma­gát, éljenek immár együtt. S a társaság felkerekedett. Megváltották a jegyeket, vo­natra ültek (bort is vittek ma­gukkal, hogy a hangulat meg­maradjon), s Csörögre érkez­ve mindenki indult a maga dolgára. Sz. Miklós és válasz­tottja, Gál Józsefné a gyalog­ösvényen egy erdős rész felé, a 22 éves Lakatos Sándor er­dőkertesi lakos és társa, Bu­dik István 23 éves sződi lakos a csörögi kocsma irányába. Jókora utat megtettek már. amikor Sz. Miklós furcsa zajt észlelt. Valami homályos gya­nú is feltámadt benne, mert 1 mellette lépkedő asszonytól azt kérdezte; csak tán nem fogtok bántani? A válasz azonban igen drasztikus formában érkezett: erős ütés érte a fejét, aztán egy újabb, s a koros férfi a földre zuhant. Lakatos és Dudik, akik ke­­rülőúton támadták hátba, to­vább ütötték áldozatukat, s most már Gálné sem volt rest, ő is lekent néhány pofont vá­logatott trágárságokat kiabál­va hozzá. Ne merjen sxólni! A társaságnak persze első­sorban a pénz kellett. De azé egy kis kegyetlenkedésről sem mondtak le: tovább ütötték és rugdalták a védekezni sem tudó, s immár vérző arcú em­bert, aki hiába könyörgött. Sőt! Talán a félelmét látva, még jobban megvadultak a támadók, s egyikőjük azt kiáltotta társának: — Vágd el a torkát! A halálra rémített Sz. Mik­lós kabátjának zsebében az­tán ráakadtak a pénztárcára. „Megsz a lova!’’ (Megvan a pénz!) — hangzott el a dia­dalmas közlés, s a hat darab ötszázastól megfosztott tárcát elhajították. Ezzel a kirabolt férfi kálvá­riája lassan-lassan végétért. Feltámogatták, s már csupán egy megaláztatás várt rá: az egyik támadó vizeletével mos­ta le a sebesült arcát. — Gyerünk — nógatták —, s ha útközben megkérdezik, akkor azt mondja: a gyerekei vagyunk. Miközben a vasútállomás felé lökdösték, rángatták, nyomatékosan a lelkére kötöt­ték; ha valakinek is szólni mer, megölik. Sz. Miklós épp, hogy elérte a befutó vonatot, mozgás köz­ben tudott csak rá felkapasz­kodni. Első útja a rendőrségre ve­zetett, ahol részletesen beszá­molt a kellemesnek ígérkező, Az élet elleni támadá­sok nagy része családokon belül történik, és főként a megromlott házastársi, ro­koni, kapcsolatok következ­ménye. (Elhangzott dr. Horváth Ist­ván belügyminiszter beszámo­lójában, az országgyűlés őszi ülésszakán.) Bénító a látvány. Három kis test hever a virágágyás­ban. A hároméves Anna ar­cán még így, halálba me­revedve is rémület tükröző­dik. A hatesztendős Istvánnak csak a lába látszik a virágok között, a hétéves Attila le­hunyt szempillái még vala­miféle kis életet jelezve vil­­lódznak. — Vadállat... — Ledobálta a gyerekeit! — Gyilkos... Még visszhangozzák a mis­kolci lakótelep falai annak a néhány embernek a kiáltásait, akik tehetetlen szemtanúivá váltak a három kis testvér meggyilkolásának. — Kiültette a gyerekeket a tető szélére... — Sorra ledobálta őket... Zajos méhkassá válik a la­kótelep. De csak hangfoszlá­de túlságosan is kalandosra, veszélyesre sikerült estéről. Feljelentése után még forró nyomon indulhatott el a rend őreinek akciócsoportja Hazudtak, majd vallottak A rablótámadás résztvevői igen hamar kézre kerültek. A kihallgatások során mind­három gyanúsított igazi rabló­mesét adott elő. Ezek szerint nem történt egyéb, mint, hogy egy erényes hölgyet két lovag megvédelmezett. A pénztárca pedig? Nos, az csak úgy kipottyant a dulakodás közben, s utólag találták meg s vették magukhoz. De nem költötték el, mert tudták, hogy azt vissza kell szolgáltatni. A szembesítések során azonban egyik ellentmondás­ból a másikba bukdácsoltak, s miután a hazugságok bonyo­lult szövevényébe végképp be­legabalyodtak, szép lassacs­kán, egymásra kenve a fele­lősséget, bevallották: még az erdőkertesi restiben meglát­ták, hogy az „öregnél” jócs­kán van pénz, s akkor eltö­kélték: végigjátszva a szoká­sos komédiát, elcsalják, leütik és kifosztják. Gál Józsefné. Lakatos Sán­dor és Dudik István ügyét a rendőrség hamarosan vád­emelési javaslattal adja át az ügyészségnek. Tamási István nyok röpködnek, mozdulni ek­kor még alig tudnak. Sokuk számára érthetetlen a hangza­var. Közben a tízemeletes ház kapujában, mint aki esti sé­tára indul, megjelenik áz ala­csony, széles vállú, barna fér­fi : A gyilkos... Egykedvűen a virágok közé szórt gyerekekhez lép: zseb­kendővel betakarja Anna me­rev arcát, s miután látja, hogy Attilának még habzik a szá­ja, megjegyzi: — Hozzanak vizet... . Szirénázva érkezik a közel­ben portyázó URH-s rendőr­autó, talán az utolsó pillanat­ban, mert közben megindul­tak a férfi felé a magukhoz tért emberek. Erkélyekről, ab­lakokból kiáltják: — Ott a gyilkos... — Fogják meg! A rendőrkocsiból kiugró Horváth őrmester előtt már nem kétséges, mi történhetett. A fiatal őrmester az alacsony férfihoz lép: — Maga tette? -Az megvonja a vállát, s még egyszer a három apróság fe­lé pillantva feleli: — Én... Megtehettem. Én vagyok az apjuk... Kattan a bilincs. A járőrtárs, Kovács tizedes máris jelentkezik URH-s te­lefonon. — Itt a hármas, itt a hár­mas. .. Sürgős üzenet a köz­pontnak. — Itt a központ. Jelentsen. — Elfogtuk a harmincéves Kohányi Ferencet, aki három kisgyermekét a ház tetejéről ledobta... Varga doktor tíz éve mentő­orvos, sok mindent átélt... Ez a látvány még őt is bénítja. Szinte szögletesek a mozdu­latai, ahogy vizsgálja kis tes­teket. Kutatja legalább azt a vékonyka szálat, ami valame­lyik kis áldozatot visszavezet­heti az életbe. Az orvos Attilára mutat. Amig az élettel viaskodó fiúcs­ka testét beteszik a mentő­autóba, szinte bocsánatkérő mozdulattal mutatja, hogy a másik kettőt már nem viheti el a mentőautó. Amikorra a fehér autó szi­rénázva, óriási sebességgel a kórházhoz érkezik, az orvos halkan mondja: — Nem az ambulanciára... a prosecturára megyünk. Az időpont: 1981. július Il-e, este 7 óra 28 perc. A vizsgálattal dr. Gábor Besurranó Hogy veled mindig tör­ténik valami! — mondtál! ismerőseim, amikor meg­tudták: besurranó tolvajt fogtam. Mentségemre szol­gáljon, hogy Budapesten, a VIII. kerület sűrűjében könnyen megtörténhet az ilyesmi bárkivel. Igaz, a tetten éréshez már némi szerencse is kell. Ha valaki nem tudná, a besurranó tolvaj általában napközben, a nyitott ajtó­kon oson be, amíg a lakó a szomszédba szalad át, esetleg a konyhában vagy a fürdőszobában dolgozik. Nálunk is ez történt, azzal a különbséggel, hogy a két tolvajt éppen a vitrin át­kutatásában zavartam meg, s így némi készpénzem bánta könnyelműségemet. Szerénytelenség nélkül állíthatom, rendkívüli lé­lekjelenlétről tettem tanú­­bizonyságot, amikor feltar­tóztattam a párost: anyát és lányát. Igaz, kiáltoztam, de csak, hogy összeszalad­jon a ház. Ez meg is tör­tént. Jött az URH-s autó, kalandom pedig a rendőr­ségen, a feljelentéssel ért véget. Ott tudtam meg, hogy besurranóim gödöl­lőiek. Azóta Is ezen tűnődöm. A fővárosnak nagy szüksé­ge van a bejárókra, ám ettől a családtól minden bizonnyal eltekintene... Ferenc rendőr alezredest bíz­zák meg. — Már ma este munkához látsz? — fogadja a vizsgáló­tisztet a központi ügyelet ve­zetője — most pedig nyugodt lehetsz, nem lép lé a tettes. Persze, értelek. Borzasztó, ami történt... — Igen, hozzálátok még most, szombat este. Kérlek, add ide az őrizetes személyi igazolványát. — Máris megkapod. Ma este kihallgatod? — Igen. Legalább is meg­kezdem a kihallgatást. És ho'gy mikor fejezzük be, ki tudná azt előre megmonda­ni. Gábor Ferenc alezredes visszatér a szobájába. Aztán kávékavargatás közben lát hozzá az őrizetes igazolvá­nyának tanulmányozásához: Kohányi Ferenc, 30 esztendős, 1970-ben kötött házasságot Bo­ros Annával... Az alezredes közismert és a szakmában követésre méltó elméletei közé tartozik, hogy a nyomozó előre tanuljon meg minden adatot, amit csak meg tud szerezni, hiszen a kihall­gatások során úgy is eléggé sok új dolgot kell megismer­nie. Cseng a telefon. — Itt a központ. Jelentke­zem, kapcsolom a hármas járőrkocsit. — Gábor vagyok, mi van fiúk, megtaláltátok az asz­­szonyt? — Jelentjük igen, de pilla­natnyilag orvos kezeli. Dr. Gábor tovább lapozgat­ja a személyi igazolványt. A gyermekek rovatát szinte gyorsolvasással tekinti át: Ferenc, Attila, István, Anna. Felemeli a telefonkagylót. Az őrzőt kéri. — Kérdezzétek meg Kohá­­nyitól, hogy hol van a ne­gyedik gyereke, a Ferenc... Nem kell sokáig várnia a válaszra: — Alezredes elvtárs, jelen­tem, azt mondja, hogy nem tudja... — Rendben, köszönöm. A vizsgálótiszt okkal ag­gódik a fiúért. Azonnal intéz­kedik is, hogy a járőrkocsik a rokonoknál és amerre csak járnak, keressék a gyereket. (Következik; Ez az em­ber... Ember?) Schmidt Attila óriás cápa — gipszből A Vörös-tengerből kifogott három és fél méter hosszú tig­riscápával gazdagodott a Természettudományi Múzeum állat­­tára. Jelenleg a méretarányos gipszmodellt készítik, amelyre ráhúzzák majd az eredeti bőrt. Érdekessége, hogy az óriás hal gyomrában másfél méteres delfint találtak. Az értékes anya­got a MAHART egyik tengerészkapitánya ajánlotta fel a mú­zeumnak. M. K. A tettes őrizetben, a nyomozás folyik (1.) Három kis test a virágágyásban ^W// EGYÜTT /# AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Asztalos Zoltán: — Szerdán átadták a forgalomnak az Ml-es autó­pálya újabb, 22 kilométeres szakaszát Bicske és Tatabánya között. (Ko­rábban már elkészült az Ml autópálya a főváros határától a 16-os kilo­méterszelvényig.) Az 1-es számú főútvonalról a 38-as kilométernél térnek rá az autó­pályára és egészen a 60-as kilométerig roboghatnak, persze, maximum 100 Km óra sebességgel. A 42-es, 54-es és 57-es kilométernél parkolóhelyet alakítottak ki. Egyetlen csomópontot építettek, az 55-ös kilométernél térhetnek le Ta­tabánya-óváros felé. Persze, itt Győr és Budapest felé egyaránt .01- hajthatnak az autópályára. Nálunk kevéssé ismert jelzéssel találkoznak a kapaszkodósávok előtt. A középső sávban 70, a belsőn 80 kilómé­­ter/óra az „előirt legkisebb sebesség”, ennél lassabban csak a kapasz­kodósávon mehetnek. A most már régi l-es út, Bicske és Tatabánya között 100-as Jelzést kapott, s Bicskétől Tatabányán, Tatán át Almásfüzitőnél csatlakozik a 10-es számú főúthoz. A 38-as kilométernél lévő csomópontban termé­szetesen az autópályán érkezőknek van elsőbbségük. Az M3-as és M7-es autópályán zavartalan utazásra számíthatnak. Nem lesz gond a megye egyéb főútjain sem, kivéve a 441. sz. főutat. Cegléden a déli úton közművesítés miatt terelik a Kecskemét és a 4-es főút felé tartó forgalmat egyaránt. Terelésre számíthatnak a főút nagy­kőrösi szakaszán is. A 30-as főúton haladóktól Gödöllőn, a Szabadság téren kérünk fi­gyelmes vezetést, mert a kereszteződés Pest felőli ágán nincs gyalogos­átkelőhely, mégis sokan itt próbálnak átmenni, a közeli aluljáró he­lyett. Különösen az esti órákban veszélyes a helyzet, mert nem műkö­dik még a közvilágítás. UTAZTUNK AZ M3-ASON Kihasználva a remek kirándulóidét — írja olvasónk —, a 'múlt hét végén kipróbáltuk az M3-as egy kis szakaszát. Rög­tön az elején hadd mondjuk meg, tetszett ez a szép és korszerű,­­új út. A budapesti Hungária körúti feljáratot ugyan nehezen ta­láltuk meg — különben is csak ideiglenes a jelenlegi állapot^ s a majdani felhajtó jól látható és könnyen megközelíthető lesz —, amikor azonban feljutottunk az «útra, gyönyörködhet­tünk a remek ívű kanyarokban, a jó vonalvezetésű emelke­dőkben és lejtőkben. Igazán ideálisnak találtuk az M3-ast. Mikor az aszódi kijáratot jelző táblához értünk, letértünk, és a rígi 3-as felé mentünk. Egyszercsak újabb előjelző tábla tűnt fel, amelyen egyik irányban Budapest, a másik irányban Mis­kolc volt kiírva. Aszód nem szerepelt az útirányok között, pe­dig ott volt a nagyközség a helyén — az úttorkolattól jobbra —, de tábla nem mutatta. Ezért, aki nem ismerős errefelé, nem biztos, hogy a jó irányt választja. Kérjük az illetékeseket, hogy tüntessék fel ezt az irányt is az előjelző táblán. Tapasztalatunk szerint a nemzetközi gyakorlat is az, hogy ha egy helység neve előfordul egyszer egy táblán, akkor egészen addig újra meg újra kiírják, míg az lutós oda nem ér. INDÍTÁS HIDEGBEN Ha jó az akkumulátorunk — erről már volt szó e hasábokon —, a az indítómotorral sincs baj, meg jó állapotban van a motor is, akkor általában beindul a kocsi a téli hidegben. Az a vezétő, aki kíniélni akarja autóját, mielőtt bekapcsolná az indítómotort meggyőződik ar­ról, hogy nincs-e bekapcsolva valami más elektromos berendezés. Még a rádiót is érdemes kikapcsolni arra a néhány pillanatra, míg el­indul a motor. Hogy az egyéb kezelőszerkezetekkel ml a teendő, az típusonként változó. A legjobb a kezelési útmutatóban leírtak szerint eljárni. Van olyan típus, amelyiknél csak a szívatót szabad használni, a gázpedált nem (az egyik hatástalanítja a másikat), más fajtáknál azonban éppen az egyidejű használat hatására a legjobb az indítás. A legegyszerűbb az automata szívatós kocsik Vezetőinek a dolga, nekik ugyanis csak az indítókulcsot kell elfordítaniuk. Az indítókulcs elfordítása, ugye a legegyszerűbb művelet? Való­színűleg igen, ám nem mindegy, meddig tartjuk elfordítva. Csak ad­dig tartsuk, míg beindul a motor, s abban a pillanatban engedjük is el. Ha tovább működtetjük az indítómotort, mint az minimálisan szüksé­ges, rongáljuk az autó motorját és az önindítómotort is. Mégis hány­szor hallunk kerregő indítóhangokat! HARMATOS HAJNALOK Mindannyian tapasztaljuk reggelenként, hogy autónkat elborítja a harmat, vagy már a jég is. Nem örülünk ennek, mert a nedvesség a legkisebb résbe is bejut, a korróziós'ha­tása rongálja a kocsit. Ám ez ellen nemigen tehetünk semmit. Másik kellemetlen hatása a hajnali lecsapódásnak, hogy el­borítja az ablakokat, és rontja a kilátást. Vannak akik ilyenkor is beülnek a kocsiba, elindítják a motort, letörlik a ablaktörlővel a szélvédőt, s már indulnak is. Ne tegyék! Álljanak még egy percet, és töröljék le az ösz­­szes ablakot. Megéri, mert nem kell attól tartanunk, hogy nem veszünk valamit észre, s ugyanolyan jól érezzük helyzetün­ket az utakon, mint nyáron. Mit tegyünk, ha olyan kocsikat látunk a környezetünk­ben, amelyeknek az ablakai átlátszatlanok a harmattól vagy a párától? Kapcsoljuk be a tompított fényt, mert bár mi jól látunk, a homályos ablakú kocsi vezetője nem, vagy csak rosz­­szul láthat minket. Korrigáljuk az ő hibáját! S ne feledjük a jelszót: Látni és látszani. KALEIDOSZKÓP Ma Birminghambe invitálom kedves olvasóinkat. Látogassuk meg képzeletben a Motor Show ’82-t! Ami első pillantásra is szembetűnik, s itt, Angliában a tradíciók világában tradicionális, a sport- és sportos autók viszonylag nagy szá­ma. No és a Forma—I világában megcsodált, de itt már a mindenna­pi kocsikba épített turbófeltöltő. Maga az eljárás — a turbó — ma már nem számít forradalmi újdonságnak, de itt bemutatkozik egy pár újdonság. A népmesék hagyományaival szakítva kezdjük a leg­kisebbel, ez a Metro. A mini utód MG változatába szerelt turbófeltöltő segítségével 72 helyett 93 lóerő előállítására képes, s 180 km/ó a sebes­sége. Ha megáll, akkor mindössze 10 másodperc alatt gyorsul fel Is­mét százas tempóra. A legnagyobb neve: Bristol Brigand. Hogy mire képes? Ezt nem reklámozzák, ám elég elképzelni, ha tudjuk, hogy a kétajtós sportko­csiba 5900 köbcentiméteres V—8-as Chrysler motort turbósítottak. A két véglet között vessünk egy pillantást a nálunk is Ismert Ford Capri turbóváltozatára. Ez 200 lóerős és 225 km ló sebességre képes. Spoilerrel és extra széles gumikkal szerelték fel. Blackpoolbót származik a negyedik. A neve: TVK Tasmin Turbo. A kocsival 240 km/ó is elér­hető. A szépvonalú, erősen ékalakú kocsinak azonban, akárcsak ko­rábbi márkatársainak, több a csodálója, mint a vevője. Még egy világpremier, ez a Nissan Mlcra. Természetes, hogy Ja­­pánból érkezett, s hol is mutatkozhatna be másutt, mint a Mini ha­zájában. A 379 cm hosszú, 57 lóerős, 670 kilogramm súlyú kisautó erő­müve 987 ccm, és valljuk be őszintén, szemtelenül hasonlít a már em­lített Mini-Metróra. Am a japán autógyártók nem annyira szemér­mességükről, mint olcsó áraikról és rendkívül precízen kivitelezett autóikról híresek. Balesetmentes közlekedést kíván gyalogosnak, járműve­­vezetőnek és várja leveleiket (levélcímünk: Pest megyei Hír­lap, EGYÜTT AZ UTAKON, Budapest, Pf. 311, irányítószám: 1446.) Roóz Péter V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom