Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
1982. NOVEMBER 13.. SZOMBAT PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZ IN Energiagazdálkodás Pest megyében Kimerülőben a könnyen hasznosítható tartalékok Interjú Balogh Lászlóval, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárával Ha energiatakarékosságról beszélünk, azonnal fölvetődik a kérdés: vajon valóban ésszerűbb felhasználásról van-e szó vagy csupán a pazarlás megszüntetéséről? Az mindenesetre tény: az utóbbi néhány évben már érzékelhető a változás a hazai energiagazdálkodásban. Hogy megfelelő mértékben-e, ez napjaink kulcsfontosságú problémája. % © Két év nem hosszú idő egy ^ gazdaság életében, ennyi telt ^ el az energiagazdálkodási kor* ^ mányprogram meghirdetése % óta. Hatására milyen változások tapasztalhatók Pest megyé- S ben? — kértük számvetésre ^ Balogh Lászlót, az MSZMP S Pest megyei Bizottságának titkárát. — Kezdjük egy kis általános áttekintéssel. Az év első háromnegyed évében kedvezően alakult a népgazdaság energiafelhasználása. Ebben szerepet játszott az is, hogy szeptember végéig — a meleg, nyári hónapok hatására — ellensúlyoztuk az év eleji hosszan tartó hideg időjárás miatti többletfogyasztást. Természetesen nem lebecsülendő, a takarékosabb gazdálkodás terjedése sem, hiszen, bár nőtt az ipari és a mezőgazdasági termelés, a népgazdaság nem használt föl több energiát, mint a múlt év hasonló időszakában. Pest megyében az ipar, a mezőgazdaság és az összes, szolgáltatás energiafelhasználása 1980-ban 77 petajoule (közel 2 millió tonna fűtőolaj egyenértéke) volt, akkor az országos fogyasztás 10 százaléka. Idén, az első félévben a megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek — a DKV és a DHV nélkül — termelésükhöz 13 százalékkal kevesebb energiát fogyasztottak, mint tavaly. Az is lényeges, hogy a felhasználás szerkezete ugyancsak kedvezően módosult: a szén aránya 4,4 százalékponttal emelkedett, míg a kőolajszármazékoké 4,5 százalékponttal mérséklődött. Ez utóbbiak mennyisége is számottevően, Icözel egynegyedével csökkent. Kisebb volt a fogyasztás földgázból — 14 százalékkal — és villamos energiából ugyancsak. $ 0 Köztudott, hogy Pest me^ gyében az ország energiaellá^ tása szempontjából Is olyan ^ kiemelt jelentőségű vállalatok Ä találhatók, mint a százhalom^ battai Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dunamcntf Hőerőmű | Vállalat. Mi jellemezte gazdáls kodásukat? — A DKV több éves termelésének alakulását elemezve, megállapíthatjuk, hogy jól tükrözi az egész népgazdaság energetikai helyzetének változását. A kőolaj feldolgozás ugyanis 1978-ig folyamatosan emelkedett — akkor 8,6 millió tonnával elérte a maximumot —, s azután esztendőről esztendőre kevesebb alapanyagot használhattak föl. Idén 6,2 millió tonna kőolajból kell előállítaniuk annyi származékot, hogy a hazai igények kielégítése mellett, a gazdaságos tőkés exportot is növeljék: több mint 126 millió dollár devizaárbevételt kell elérniük. Mára a vállalat műszaki színvonala közepesnek minősíthető. Létesítésekor ugyanis még nem fordult kellő figyelem a technológiai folyamatok kényszerkapcsolatára. amely az energiaigényes műveletközi lépcsőket — például: a felfűtést, a tárolást — kiiktathatta volna. így viszont a DKV önfogyasztása viszonylag magas, a feldolgozott kőolaj 3 százaléka. Ha befejeződik a tavaly megkezdett nagyberuházás, felépül a katalitikus krakküzem, nemcsak több értékes terméket tudnak előállítani azonos mennyiségű alapanyagból, hanem csökken a fajlagos energiaigény is. Miért? Mert az üzem majd a saját működéséhez szükséges energia egy részét is biztosítja. Tény, hogy a vállalatnál évek óta sok sikeres kísérlet történt az önfogyasztás mérséklésére. szigorú energiatakarékossági terveket valósítottak meg. Újabb változást hoz, hogy még az idén dolgozni kezd két új üzem — energiaracionalizálási hitellel —, a fáklyalánghasznosítás és az olajiszap-centrifugáló tovább mérséklik az olajváros energiafelhasználását. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat fontos, de nehéz szerepet tölt be az ország villamosenergia-ellátásában. Miután ez szintén szénhidrogénre tervezett létesítmény, évről évre kevesebb áramot igényelnek Százhalombattáról. Tavaly például az ötven százalékot sem érte el az erőmű kihasználtsága. A DHV vezetése — annak ellenére, hogy önfogyasztása 5 százalék alatt van, s ez nemzetközi összehasonlításban is jó eredmény — tovább keres olyan műszaki megoldásokat, amelyek biztosítják a csúcserőműként való működtetést és a jobb alkalmazkodást a szakaszos üzemeltetéshez. Tavalyi igyekezetük is említésre érdemes: energiatakarékossági és -szervezési intézkedéseik eredményeként 46 millió forint költségcsökkenést értek el. $ • A Pest megyei iparválla^ latok és szövetkezetek cner- S giagazdálkodási programjukat t beépítették a VI. ötéves ter^ vükbe. Különböző termelési ^ ágazatokról lévén szó, az ener^ giafelhasználás csökkenésé^ nek lehetőségei is különböző ^ mértékűek. Mi a tapasztalat: ^ átalakult-e kellőképpen az $ energiahordozók szerkezete, s | ez elősegítette-e a költségek S mérséklődését? — A megyei székhelyű szocialista ipar ágazati szerkezete jelentősen eltér az országostól. Nálunk ugyanis — miután nincs bányászat és kohászat — az építőanyag-ipar a legnagyobb energiafogyasztó. Jól illusztrálja ezt két adat: 1975-ben az anyagköltség 44 százalékát tette ki az energia ára, 1980-ban pedig már 51 százalékát. Történtek lépések az energiafelhasználás ésszerű csökkentésére és nem sikertelenül. Míg 1975 és 1980 között a termelés 23 százalékkal nőtt, az energiafelhasználás csupán 5,8 százalékkal. így a fajlagos fogyasztás számottevően, 14 százalékkal csökkenti Módosult az energiahordozók aránya ist mérséklődött a szén- és a főtűolaj-felhasználás, viszont a földgáz mennyisége három és félszeresére nőtt. Tavaly további 5 százalékkal mérséklődött az egységnyi termékre jutó energiaigény és megfogalmazták az energiafogyasztás újabb csökkentési lehetőségéit is. Például, ha az eddiginél kevesebb hulladék megy elégetés helyett veszendőbe. Az őrbottyáni téglagyár úttörőnek is tekinthető: az égetőkemence-boltozat hulladékhőjét hasznosítják. A váci központú Cement- és Mészművek a VI. ötéves tervidőszakban — a népgazdasági igényeknek megfelelően — ismét törekszik a szénfelhasználás kiszélesítésére; a váci gyárban pedig a földgázfogyasztás növelése a cél. Tervezi a CEMÜ vezetése az újrafutózásra alkalmatlan autógumik elégetését is — ennek érdekében készítettek és benyújtottak egy racionalizálási pályázatot. E módszerrel 5—10 ezer tonna fűtőolajat takaríthatnak meg. A gépipar igényli a Pest megyében fölhasznált összes energia 10 százalékát. Itt tavaly kedvező változás következett be: a megközelítően azonos termékmennyiséghez 7—8 százalékkal kevesebb energiára volt szükség, mint 1980-ban. S ugyanakkor, 30 százalékkal kevesebb fűtőolajat használtak föl, helyette a szén és a földgáz arányát növelték. Legnagyobb gépipari vállalatunk a Csepel Autógyár, itt egy sor veszteségfeltáró vizsgálattal szűrték ki, hol, mi a teendő. Például: megváltoztatták a szervokormány és a sebességváltó alkatrészek edzését. Ügy szervezik most a hőkezelést, hogy a kemencék maximális töltettel üzemeljenek — ezáltal jelentős enefgiamegtakarítást értek el. Megkezdték és idén be is fejezik a préslevegő-hálózat teljes cseréjét, de felújították a vállalat széntüzelésű kazánjait is. i ©A mezőgazdaság nap^ jainkban igen nagy energia^ fogyasztónak számít. Megva^ lósultak-e a szükséges és ter§ vezett takarékossági célkitűzé& sek Pest megye gazdaságaiig ban? — A tény ismert: az 1975—1980 közötti időszakot a gyors ütemű termelésnövekedés jellemezte. Ez, az eszközigényes termelési szerkezet térhódításával, a termelés technikai és technológiai színvonalának emelésével, valamint az iparszerű termelési rendszerek elterjedésével valósulhatott meg. Mindezek együttesen — és ez természetes is — nagyobb energiafelhasználást vontak maguk után. Mezőgazdasági nagyüzemeink energiafogyasztása 1979- ig dinamikusan, évente átlagosan 5,5 százalékkal nőtt — 1980-ban viszont sikerült megállítani a folyamatot: 4,2 százalékos csökkenés következett be. Kedvezőnek tartjuk, hogy a tüzelő- és gázolajból használtak föl kevesebbet a gazdaságok. Változatlanul a talajművelés, a szállítás és a betakarítás a mezőgazdaság legnagyobb energiaigényű területe — itt fogyott az összes energia 34, a benzin 87 és a gázolaj 30 százaléka. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ajánlásai alapján a nagyüzemek kidolgozták és bevezették a helyi adottságokhoz igazodó új üzemanyagnormákat. Ennek eredménye már tavaly jelentkezett. Például a traktorok üzemanyag-felhasználása 8 százalékkal — mintegy 1200 tonnával — csökkent. Bár a tehergépkocsiknál be\-zctcLi KPM- normák is mintegy ezer tonna üzemanyag-megtakarítást hoztak, e téren még sok a lehetőség, a tartalék. Rengeteg energia fogy az üzemek szárítóiban — működtetésükhöz tüzelőolajat és földgázt használnak. Tavaly jelentősen csökkent az energiaszükséglet — két okból. Egyrészt alacsonyabb nedvességtartalmú volt a gabona és a kukorica, másrészt az üzemek kevesebb szárított takarmányt állítottak elő, mint korábban. Sokat várunk a nedvesikukorica-tárolási módszer elterjedésétől is — tavaly több mint 1200 tonna tüzelőolaj-megtakarítást értek el az üzemek. Főként az AGROVARSÁNY- módszerek és -technológiák terjesztése hozhat jó eredményt. Az iparhoz hasonlóan, o mezőgazdaságban is célul tűzték ki az energiaszerkezet átalakítását, korszerűsítését. Folytatódott a fűtőolaj földgázzal való helyettesítése több termelőszövetkezetben. Például a vecsési Ferihegy, a budakalászi Óbuda, az ecseri központú Rákosmezeje, a törteli Dózsa, a vácszentlászlói Zöld Mező és a dányi Magvető tszekben. Jelentős energiamegtakarítást eredményezett az új talajmüvelési technológiák alkalmazása is. Egyebek között a túrái Magyar—Kubai Barátság, az abonyi József Attila termelőszövetkezetekben, valamint a GATE tangazdaságában Abonyban jó kezdeményezést találtunk a mezőgazdasági hulladékok és melléktermékek energiatermelésre való fölhasználására is. Kísérleteznek e módszerrel még Ócsán, a Vörös Október Tsz-ben; az üzemszerű termelés megindulása mintegy 2 millió forint hasznot jelenthet. Az energiaárak emelkedése következtében megnőttek az üvegházak és a fóliasátrak üzemeltetési költségei. Többségük veszteségessé is vált. A fölhasznált energia 40 százaléka földgáz, de a legtöbb helyen olajjal és vásárolt gőzzel fűtenek. Természetesen kényszerből is törik a fejüket a szakemberek új megoldásokon. Például: eredményesek a Rozmaring Tsz fóliaszigetelési és kisugárzást csökkentő módszerei. A mezőgazdasági üzemek állattenyésztési ágazatai szintén a nagyfogyasztók közé számítanak. Elsősorban a villamos energiából fogy sok. Mi a megoldás? Főként új típusú építési technológiákkal csökkenthetik a beruházási és az üzemeltetési kiadásokat. Erre ugyancsak akadnak már követésre méltó módszerek. Például Dömsödön, az új tehenészeti telepen a megszokottnál jóval olcsóbban létesítettek egy tehénférőhelyet. Püspökhatvanban és Örkényben pedig rekonstrukciós bőví-Öreg házak Durk'ó Gábor grafikája tőssel teremtették meg az olcsóbb állattartási lehetőséget. Érdekes a dabasi Fehér Akác Tsz példája is, ahol egy túl korszerű sertéstenyésztésről váltanak vissza a régibb, egyszerűbb, természetes tartásra. 51 © Gazdaságunk belső fe^ szültscgei és a kívülről ránk i nehezedő nyomás várhatóan k nem mérséklődik. Próbára S tesznek tehát a következő évek | Is, tovább nő a megfelelő, a ^ körülményekhez jobban iga^ zodó energiagazdálkodás je« § lentősége. Melyek Pest megyé^ ben a soron következő legfon- S tosabb tennivalók? — Azt egyértelműen megállapíthatjuk: észrevehető az elmozdulás, megkezdődött a fejlődés az energiaracionalizálás tefén. Az eddigi munka eredményes, elértük, hogy nem „istencsapásnak” tekintik az enertakarékossági követelményeket a vállalatainknál, a gazdaságoknál. Viszont, most, hogy a könnyebben hasznosítható tartalékok kimerülőben vannak, az eddiginél több erőfeszítésre lesz szükség. Még ahhoz is, hogy az eddigi ütemet tartani tudjuk. Figyelembe kell venni, hogy az energiafelhasználás szerkezetének további módosítása többnyire már nem egyedi elhatározás kérdése. Meghaladja egy-egy gazdálkodó egység erejét. Például a Nagykőrösi Konzervgyárban, a ceglédi Volánnál, a gödöllői fűtőműnél és az érdi üzletközpontnál megvalósult összefogás kedvező tapasztalatai alapján lehet azonban a területi együttműködést erősíteni, bővíteni. És vannak már közös beruházásban megvalósított energiaszolgáltató rendszerek Is — ilyenek újabb kiépítéséhez kéll eszközöket keresni, teremteni. A Pest megyei Pártbizottság és az Ipari Minisztérium kezdeményezésére néhány hete megalakult a megyei társadalmi energiagazdálkodási bizottság. Ennek feladata sokrétű: segíti májd'az energetikai, a termelő és a kommunális ágazatok megyei szintű összehangolását. Szeretnénk, ha ez a bizottság például az energiatakarékossági terveket is fölülvizsgálná, véleményezné. Ma már ugyanis elengedhetetlen, hogy a vállalatoknál a döntések megalapozásához előre ismerjék az energiafelhasználási vonzatokat is. Miért? Mert a termékek piaci versenyképességének alapvető feltétele a megfelelő gazdaságosság, az előállítási költség mértéke. Indokoltnak tartjuk a kutatófejlesztési intézetek és a gyártók eddiginél szorosabb kapcsolatát is. Ezek kialakításában szintén hasznosan közreműködhet a bizottság. A kőolaj-feldolgozás minőségi fejlesztése — az említett katalitikus krakküzem — jelentősen csökkenti majd a fölhasználható fűtőolajmenynyiséget. Erre szintén föl kell készülniük az érintett gazdálkodó egységeknek. A cél továbbra is több földgáz és szén hasznosítása a kőolajszármazékok rovására. Bár a vállalatok és a gazdaságok fejlesztési pénzeszközei beszűkültek, az MNB ezután is kedvező hitelekkel segíti és szorgalmazza az energiaracionalizálást szolgáló beruházásokat. Kétségtelenül sok a teendőjük a mezőgazdasági üzemeknek. Javítaniuk kell az erőgépek és a tehergépkocsik üzemeltetésének szervezettségét és erőteljesen meg kell szigorítani az ellenőrzéseket. Ezáltal bizonyos, hogy csökkenhet az üzemanyag-fogyasztás. Koncentrált figyelem irányuljon a terményszárításra; növelni kell a melléktermékek energiaforrásként való hasznosítását; valamint a nedveskukorica-tárolási módszer alkalmazását. Nagyobb figyelemmel sokkalta jobban igénybe vehetők az ipari meleg vizek és a természetes hőforrások — ez tehát ugyancsak feladat. Miután változatlanul fontos társadalmi-politikai követelmény a helyes energiagazdálkodás, párttagjainktól is többet várunk, mint eddig. Igaz, kommunistáink, különböző szinteken és különböző mértékben, már az elért eredményekért is sokat tettek. Még tudatosabban és még többet kell azonban mozgósítani és példát mutatni a helyes szemlélet kialakulásáért. Mindenütt meg kell értetni a dolgozókkal és a gazdasági vezetéssel, hogy az energiatakarékosságra nem csupán a szabályozók, az áremelkedések kényszerítik a? egységeket. Ezt diktálja a józan ész is. DODÖ GYÖRGYI
