Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
1982. NOVEMBER 13., SZOMBAT Talajforgatás szőlő alá A Kertészeti Egyetem tangazdaságának budakeszi kerületében az idén 25 hektáron forgatják meg a talajt, ahová jövőre új telepítésű szőlő kerül. Fák, vizek, módszerek Tettek lépéshátrányból Lassacskán ilyesformán egéazithetjük ki a jól ismert mondást, nálunk a focihoz és a környezetvédelemhez mindenki ért. Legalábbis divatos dolog állást foglalni a legkülönfélébb fórumokon amellett, hogy a sok-sok beszéd után végre eljött a tettek ideje. Tanácskozások, konferenciák sokaságán kongatják azt a bizonyos vészharangot a szakemberek — s joggal. Elképesztő tényekkel, megdöbbentő számsorokkal bizonyítják, naponta mennyit, s milyen mértékben ártunk környezetünknek, önnön életterünknek. A környezetvédelem lépéshátrányból igyekszik felvenni a harcot, hiszen ma még a megelőzésre — lelkiismeret-ébresztés ide, lelkiismeret-ébresztés oda — meglehetősen kevés figyelem jut. Az új beruházásoknál, fejlesztéseknél bizony — költséges voltuk miatt — még mindig szívesen elfelejtkeznek egy-egy megelőzést szolgáló berendezésről, a településfejlesztési tervek elkészültekor nem mindenütt szempont még a környezet érdeke. A realitások alapján A szemlélet alakításában, a gazdasági és az ember érdekeinek összeegyeztetésében minden olyan fórumnak szerepe lehet, amely az egyre növekvő veszélyre a realitások alapján hívja fel a figyelmet. Ilyen volt az az eszmecsere, amelyet a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságán rendeztek szakemberek, társadalmi aktivisták részvételével, s amelyen a valóban időszerű gondok kerültek terítékre. Nem véletlen, hogy a szakosított állattartó telepeken keletkező híg trágya elhelyezésének gondja áll napjainkban a viták középpontjában. Évente 43 millió tonna híg trágya keletkezik, s a technológia mai állása szerint, a mezőgazdaság nem tud mit kezdeni ezzel a melléktermékkel. Mind nagyobb a talajvizek fertőzöttsége, a bűnösök listáján első helyen épp ezek a telepek állnak. Megtörtént már, hogy a három község ivóvízellátását kiszolgáló kúttól mintegy 200 méterre akarta a gazdaság elhelyezni a hígtrágya-tárolót. Szerencsére a népfrontaktivisták idejében felhívták rá a figyelmet, sikerült megakadályozni az építést. Kampány helyett Kampányok, akciók — a környezetvédelem kapcsán megszokott fogalmak. Ilyen az az öt esztendőre szóló fásítási akció is, amely ezekben a napokban is zajlik a megyében. Cserjéből, fából mintegy 20 ezer darabot szállítottak ki eddig a településekre a Budavidéki Erdőgazdaságból. Szép és nemes dolgot cselekszik a települések lakossága, amikor elülteti ezeket a csemetéket, kellemessé igyekszik tenni szűkebb környezetét. De ez még kevés. A kampányban kihelyezett fákat fel is kell nevelni, ápolni, öntözni, s ez már korántsem olyan látványos, mint a telepítés. Nemrég kezdeményezték azt a Hazafias Népfront aktivistái, hogy a fák gondozásából vegyék ki részüket a felnőttek mellett a gyermekek is, az úttörők, akik az iskolák környékén elhelyezett fákat óvhatnák, öntözhetnék, vigyázhatnák. Mert hiába a jó szándék és a sok-sok költség, ha a kiültetett csemeték egy idő után gondozás híján vagy a felelőtlen rongálások miatt elpusztulnak. Azt kérdezhetik, s joggal, miképpen hozható kapcsolatba a mezőgazdaság nagy gondja, a fásítási akció, s ebben mi szerepe lehet egy tömegszervezet aktivistáinak? A magyarázat kézenfekvő. Hiszen a környezetvédelem nem elvont, az általánosságok ködébe vesző területe életünknek, hanem nagyon is konkrét, a mindennapokhoz kapcsolódó tennivalót — odafigyelést, tettre készséget — ró mindannyiunkra. A nagy egész védelmében ugyanis akkor tehetünk a legtöbbet, ha ezt a legkisebb értéket megóvjuk vagy a már megtörtént bajt igyekszünk kijavítani, amíg lehet! Gáspár Mária Táppénzben vagy szabadságon? Elkísértük a betegellenőrt S Mindannyian ismerjük a § zsúfolt körzeti orvosi ren§ delőket. Várakoztunk és ^ mérgelődtünk bennük ele^pet. Ki okkal, ki ok nélkül. ^Mert előfordul ugyan min^denkivel, hogy megbeteg^ szik, de megtörténhet az is, S hogy hozzák a tüzelőt és el§ fogyott a szabadsága, vagy; §van még néhány szabad§napja, de a hóvégi hajrá ^miatt a vállalat nem adja ^ ki. Sorolhatnánk az oko^ kát, az építkezéstől a szüreitelésig, amikor jól jönne S mindenkinek pár otthon \ tölthető nap. \ Elkísértük a Budapesti és ^ Pest megyei Társadalom^ biztosítási Igazgatóság ^egyik betegellenőrét, Vágó ^Tamásnét, napi kőrútjára, S Szigetszentmiklósra. Nézetünk utána együtt, ki, mi^ re használja a betegálloe mányt. Nehéz dönteni Kőrútunkat az orvosi rendelőben kezdjük. Az éppen délelőtt rendelő fiatal orvosnő — segítségével nyolc beteget választunk ki a táppénzesek közül —, előzékenyen felhívja a figyelmünket azokra, akik túl gyakran mennek betegállományba. — Ha ismeri a körzetébe tartozókat, miért nem ön dönti el, hogy eléggé indokolt-e a táppénz? — Az esetek zömében könynyű határozni, de különböző az emberek tűrőképességé. Van, aki egy náthával rögtön orvoshoz rohan, más a tüdőgyulladást is lábon hordja ki. Bizonyos, fájdalommal járó betegségek esetében — ilyen például a reuma, a gerinctneszesedés, a lumbágó —, a körzeti orvos nem mindig ítélheti meg, hogy a betegnek valóban vannak-e fájdalmai. Állítását el kell fogadnom, nem vállalhatom a felelősséget állapota súlyosbodásáért. Ilyen esetekben még a szakorvosok sem tehetnek sokat. Elképzelhető még az is, hogy valaki leszázalékoltatja magát egy olyan kórral, amiről — rajta kívül — senki más nem tudja eldönteni. hogy valóban fáj, vagy nem... Kijárási idő Az első beteg, akit felkeresünk, a rendelő utcájában lakik. A háznak mégsem könynyű a nyomára bukkanni, mert se házszám, se tábla nem jelzi, a kereszteződés után vajon még ugyanabban az utcában j árunk-e? — Sajnos, a tanácsok nem tudnak térképet adni a településekről. Ez erősen megnehezíti betegellenőreink munkáját — mondja Vágó Tamásné és a nap folyamán erről sikerül is meggyőződnöm. Mire megtaláljuk a házat, a beteg nincs már otthon. Egy jóindulatú szomszéd felvilágosít: — biztosan a bömböldébe ment. Hogy mi az? A szemközti kocsma. Ismét futóképes lesz Az Óbuda Tsz szentendrei gumifeldolgozó üzemegységében évente 60 ezer személy- és teherautóra való gumit újítanak fel. Képünkön a régi futófelületet „radírozza le” Sasovszki József. Erdős! Agnes felvétele Készségesen elindul, hogy hazahívja. Nem jár sikerrel: az üzletvezető kitiltotta, újabban máshol fogyasztja napi alkoholadagját. A táppénzes állomány oka: focizás közben elesett, s több helyen megsérült, A következő két beteggel sincs szerencsénk. Az egyikük egyszerűen nincs otthon, a másikról annyit tudunk meg, hogy négyéves gyermekét sétáltatja éppen. Egy kanyargós, poros utcában két szomszédot kellene meglátogatnunk. Mindketten nyár eleje óta betegállományban vannak, a leszázalékolásukat kérték. Zárva az első ház kapuja. Csengő sehol. — Már kora reggel elmentek — szól ki a szomszédaszszony a kertből. A következő portán ugyan van csengő, de az öreg néni, aki lassú, derékfájós mozdulatokkal fát vág az udvaron, úgy tűnik, nagyot hall. — Nincsenek itthon — mondja, mikor észrevesz bennünket. Nem ő, a fia van betegállományban. Kiderül, hogy a szomszédoknak nemcsak a betegsége hasonló. Mindkettőnek a fia .előzetes letartóztatásban van, az ő ügyükben járnak a szülők. A következő páciens a temetőbe ment, épp az imént Már-már meglepetésnek számít, hogy otthon találunk egy fiatal házaspárt: gyermekükkel együtt náthásak valamennyien ... Aki építkezett mulasztása esetén táppénz az ellenőrzés napjára nem fizethető’’. Most a nyolc betegből öt nem tartózkodott a lakásában. Távollétüket feltehetően igazolni fogják. Hiszen a kijárási időben is akadhat elintéznivalója a betegnek. A kérdés csak az: arra való-e a betegállomány, hogy ügyes-bajos dolgainkat intézzük? Márvány! Ágnes A nagykátai búzatáblán Értékes lelet A nagykátai Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet búzaföldjén értékes leletekre bukkantak a ceglédi múzeum tudományos kutatói. Az ásatások során honfoglalás kori sírok kerültek a napvilágra. A sírokban csak csontokat találtak a szokásos ékszerek és használati tárgyak nélkül. Ebből a régészek arra következtetnek, hogy a területet köznépi temetőként használhatták őseink. Végleges magyarázattal természetesen a leletek feldolgozása és értékelése szolgálhat. Mielőtt útrakelnénk, hogy ismét sorra járjuk azokat, akik nem voltak otthon, Vágó Tamásné, a betegellenőri munkáról beszél. — Harminchárom község és hat budapesti kerület tartozik a csoportunkhoz. Ezenkívül nekünk kell a társosztályokat megkeresnünk a nyugdíjak, a családi pótlékok, a balesetek ügyében. Bírósági eljárás esetén adatokat szolgáltatunk, tanúkkal foglalkozunk. Minderre tízen vagyunk. Sajnos, a betegellenőrzés így egy kicsit háttérbe szorul. Pedig már a vállalatok is rájöttek, hogy hasznos dolog: egyre több helyen foglalkoztatnak betegellenőrt. — Akik nem fekvőbetegek, azoknak tíztől délután két óráig tart a kijárási idejük. De nem mindegy, hogy ezt mire használják fel. Egyszer Pesthidegkúton nem találtam otthon egy beteget. A szomszédok értesítettek, hogy a közelben a házát építi. Szívinfarktus után volt betegállományban! A kezelő orvosa azt mondta:'ő megtette, ami tőle telt, a páciense a saját felelősségére fog elpatkolni, ha az utasítás ellenére sem pihen. A szabályozás szerint, ha valaki a betegállomány ideje alatt olyan tevékenységet folytat, amellyel a gyógyulását hátráltatja, értesítenünk kell a munkáltatóját és a táppénzt megvonhatják. Az infarktusos beteg is így járt... — Persze, az ellenőrök is hibázhatnak. Előfordult, hogy egy többgyermekes családanyáról vettek föl jegyzőkönyvet, mert a táppénzes állományban nagymosást tartott. Nekünk kell elbírálnunk a helyszínen minden esetet. Megesik, hogy be akarnak bennünket csapni: az éppen otthon tartózkodó családtag azt állítja, hogy ő a beteg, miközben az ki tudja hol jár. Arra is volt példa, hogy próbáltak megvesztegetni. Ezt természetesen azonnal feltüntetjük jegyzőkönyvben. * Észrevétel az ajtórésben Ismét indulunk. Egyetlen beteg érkezett haza. Már jobban érzi magát, a faluban volt bevásárolni. A többieket hiába kerestük, nem jöttek meg. A postaládában, vagy az ajtórésben hagyjuk a betegellenőri iratot: „A mai napon ... órakor nem találtam itthon. Az észrevétel egy példányát a társadalombiztosítási kifizetőhelynek is megküldöm. Távollétét ott kérem igazolni. Az igazolás elEgy tudással butábban —.. .A SZINKRONMOTOR lényege tehát nem más, mint... — magyarázza a műszaki kérdésekben otthonos barátom és én lelkiismeretesen hallgatom. Több dolgok vannak földön és égen... — mormolhatnám közben Hamletet, ha nem lenne erőltetett a citátum, mert bölcselmem azt legalábbis felfogni volt és lesz is talán még jóidéig képes, hogy egy tudással ismét butább lettem. A szinkronmotor jóvoltából. Hogy mondja —, ha mondta egyáltalán — Sophoklesz? Valahogy így: Sok van mi csodálatos, de az embernél semmi sincs csodálatosabb? Minden bizonnyal igaza van, csakhogy akkor én nem vagyok ember. De csodálatos ember az semmiképpen sem. Ahogyan telnek az évek és mind újabb és újabb tudásra teszek szert, úgy leszek egyre butább. Lehet, hogy széles e hazában, sőt, széles e világon én vagyok csak az egyetlen olyan ember, aki tudástól butul, de az is lehet, hogy csak én vagyok az egyetlen olyan, aki ezt be is vallja. Beláthatatlan távolságok, és lenézhetetlen, sőt, beérhetetlen mélységek nyílnak meg előttem egyre-másra a tudomány újabb sikereinek hallatán, olvastán. Sőt, gyakran a tudomány mások számára minden bizonnyal közhelyszerűen egyszerű, ám nékem szájtátian csodálatra késztető már régen fel- és kihasznált, alkalmazott, bevezetett, vagy éppen már el is dobott vívmányai hallatán is. Avagy láttán. Minél többet tudok arról, amiről eddig nem tudtam, minél szélesebbre feszegetem, vagy feszítik nékem az egzakt tudományok kapuit, annál jobban érzem butaságom. Meghőkölök és nekikeseredem: minek nékem mindig és egyre többről megtudni, hogy nem tudok róla, hogy nem értem, vagy ha értem, hát csak most értem meg, pedig már évtizede fölényes biztonsággal tudnom kellett volna a dolog lényegét? Itt van ez a szinkronmotor is. Nyugodtan ültem eladdig a kis presszóasztaJnál, hörpölvén kedvenc italomat. Hanyag eleganciával, fejtegettem a világpolitika szerintem várható jövőbeli fejlődését, ejtettem már néhány szót, természetesen csak úgy mellékesen, beavatottam otthonosan a színház, az irddarÓm álCtüáliS kérdéseiről, s akkor valahogyan felvetődött a szihkrorímötor fogalma — és én megint butább lettem egy tudással. Oda lett az iménti magabiztosságom, szembekerültem ismét és újra azzal a ténnyel, hogy félszellemű vagyok. A világnak csak egyik szellemi felére készítettek fel annak idején, az úgynevezett humán műveltségre, amely mindig előkelő arisztokratizmussal utasította el az egzakt tudományokat. Az élet e sprektumába nem fért bele az ibolyántúli szellemi sugárzás. A latin auktorokon, a görög klasszikusokon, az angol drámaírókon túl és mellett még Stephenson és gőzgépe is legfeljebb egy vasárnapi magazin kuriózuma volt csupán. A művelt ember és a technikai, a műszaki tudományok között nem volt egyenlőségi jel. ^ ★ Ezzel a csodálatos — mert valóban csodálatos is — teherrel a hátamon ülök most itt szemben azzal az átkozott szinkronmotorral, amelynek értem én, hogyne érteném a működési elvét, a hasznosságát is, ám mégis... Aki húszéves korában tanul meg úszni, annak soha nem lesz igazi vízbiztonsága. És miközben minél messzebbre és mélyebbre hatolok éveim múlásával egy eladdig számomra terra incognita-n, az egzakt tudományok és a tudományos praktikumok — elnézését a magam gyártotta fogalomért — világban, mindjobban érzem: mindent értek, de sajnos keveset értek meg. S itt az igekötő szerepe nem holmi írói vagy újságírói nyelvénckedés, hanem a belső azonosulás, az otthonosság, a teljes szellemi abszorpció gondja és problémája, léte és hiánya. Egyszerűbben: annak a kifejezése és kifejtése, hogy jómagam is szakbarbár vagyok. De legalábbis voltam. Félszellemű. Akinek óriási erőfeszítéseket jelent, hogy pótolja, ahol és ahogyan tudja, a világ és a szelleme szükségletének a másik felét. Hogy teljes szellemű, azazhogy értékű ember legyek. Arra a kis hátralévő időre még. A világot — sajnos — politikailag fel lehet osztani, földrajzilag is, a fent és lent földi fogalmai szerint is. Ám az emberi szellem, amely maga is része a világ egységének, az anyagi világ valóságának, nos az ember e léptéke és értéke szerint is a világ egy és oszthatatlan. Való igaz: senki sem lehet egyszerre mérnök és csillagász, egyben képzőművész, drámaíró és zeneszerző is. Ráadásul, mind — együttvéve-téve ezt alkotó módon és magas szinten. A Leonardók és a Herman Ottók korszaka régen lejárt. De az univerzálisan fogékony, a szellemileg sokoldalúan felkészített emberek korszaka csak most jött el. Teljesen ostoba dolog szétválasztani, akár még kérdésfeltevés formájában is: ■ humán műveltséget-e, vagy műszaki, technikai kultúrát? Műveltséget! Alapot ahhoz, hogy fogékony legyen az emberi szellem minden irányban, hogy módja és lehetősége nyíljék ezekből az „irányokból” kiválasztani a maga számára a megfelelőt. Vagy, hogy éppen fordítva: ezek az „irányok” találjanak rá a megfelelő készségű és fogékonyságú elmére. AKI MEGTANULT kellő időben úszni, az lehet jó vízilabdás, vagy gyenge időt elérő gyorsúszó, de vízbefúló semmiképpen sem. — • • a szinkronmotor lényege tehát nem más, mint az, hogy...” — magyarázza a barátom, és én megértőén bólintok. Mert eljutottam azért már odáig, hogy értem, mit nem értek. Gyurkő Géza
