Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
1982. OKTOBER 31., VASÄRNAP 3 Szentágothai János szovjet kitüntetése Szentágothai János akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Népek Barátsága érdemrenddel tün- tette^ki. Szentágothai János a magas elismerést a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti tudományos együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért, 70. születésnapja alkalmából kapta. Eg^üffmíiködés Az Építőgépgyártó Vállalat űj feladatkörre kapott megbízást öt európai szocialista ország — Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország, az NDK és Románia — legnagyobb építőgépgyártó vállalatainak nemzetközi együttműködési szervezetétől, az OZ- MOS-tól. 1985-ig az Épgép hangolja össze és szervezi a toronydaru-gyártási együttműködést. A nőkonferencso vitájának Pest megyei résztvevői Érdem szerinti megbecsülést Az ember legyen mindig a mérce Az ebédszünet előtt mondta el nagy tetszéssel fogadott gondolatait a nők vezetővé választásáról Kakucsi Gabriella, a dabasi Fehér Akác Termelő- szövetkezet elnöke, a Magyar Nők Országos Tanácsa alelnö- ke. Több mint egy évtizedes vezetői tapasztalatára támaszkodva kiemelte, hogy a mező- gazdaságban — a nem túl kedvező átlagnál — rosszabb a női vezetők aránya. Az 1300 termelőszövetkezet nem egészen egy százalékában töltenek be első számú vezetői funkciót a nők. Jóllehet, már nem a statisztikai szám szerepét töltik be, mégis gyakran megtörténik, hogy a megfelelő végzettségű, kellő felkészültségű, arra alkalmas nők sem kerülnek a vezetői posztokra. Pedig a nőkre a termelőszövetkezeti mozgalom is eredményesen támaszkodhat. Nem mellékes viszont az sem, hogy olykor maguk a nők is csak a diploma megBérlő helyett albérlő Miért üresek a tanácsi lakások? Papp Kis László lakóbizottsági elnök Szentendrén, a Fel- szabadulás lakótelepen él. Amikor beszélgettem vele, felsorolt néhány lakáscímet, mondván, hogy azok tanácsi lakások, ám a tulajdonosaik másutt laknak, sőt némelyikben albérlő is van. , Becsengettem a környék néhány házába, megkérdeztem a lakókat, s kiderült, hogy Papp Kiss László nem tévedett. Később azt is megtudtam, hogy egy évvel ezelőtt a Hazafias Népfront városi titkára adott egy címjegyzéket a lakatlanul álló tanácsi bérlakásokról. .Ugyanilyen listát juttatott el -Eapp Kiss László is a városi tanács igazgatási osztályához, de nem kapott választ. — A városi tanácsra eljuttatott címeket megkeressük, s egy hét múlva tájékoztatjuk a megbeszélés eredményéről — mondotta az igazgatási osztály vezetője. Mindenkinek van indoka Hét nap múltán derült ki, hogy a Hazafias Népfront címlistája alapján már egy évvel ezelőtt felkeresték a távol lakókat, s akkor hat bérlőt kérdeztek meg: miért nem a tanácsi lakásban él? Mindegyiküknek volt indoka a huzamos másutt tartózkodásra. Közülük ketten ismerték el, hogy albérlőt tartottak a lakásban, ám, hogy mennyi pénzt kaptak, azt nem árulták el. Az igazgatási osztály akkori határozata az volt, hogy a városi tanács nem veszi igénybe á lakásokat. Most ugyanazokról a bérlőkről van szó, a szomszédok ugyanis semmit sem tudtak az illetékesek egy év előtti döntéséről. Természetes, hogy zavarja őket: üresek a lakások. Néhány jellemző eset: A) a fővárosban dolgozik, ott fog lakást kapni, a szentendreire csak addig tarthat igényt, amíg az új budapestihez nem jut. B) az élettársához költözött, de a férfi a felesége halála után csak a szövetkezeti lakás felét fogja birtokolni. C) albérlőt is tartott, havonta csak 2—3 alkalommal, szellőztetni jár a lakásba. De nem akar végleg a másutt élő partneréhez költözni. D) esetében az igazgatási osztályvezető úgy fogalmaz, hogy a tavalyi döntéssel ellentétben, „most felmerül a lakás igénybevételésiiiiutriimmmimiiimiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiHMiiimiiiiiiiMMimiiiimiiHiimiimiiMi iiiiiiiiiiiiiiniiiiiii^ R. I. P. síiHuiimiiiiimiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimimimimiiiiiiiimiiimiiiiiiimmiiitiiiiiiiniiiiiir; Cehol sincs és mindenhol ^ van a kert. A fiatalok óvatosan, az idősebbek otthonosabban lépdelnek útjain. Ezek a világ legcsöndesebb kertjei, bárhol is vannak. Szívdobbantó puffanással érkezik az avarra a vadgesztenye és feketedő ruháját a fakocsá- nyon hagyja. Zsebre dugtam ereklyeként egy barna héjú vadgyümölcsöt. Holnap elviszem a másik kertbe és ráteszem egy faragott kőre. Ma este már mécsek, gyertyák lobognak, holnap estére olyanok lesznek a csöndes kertek, mint óriási karácsonyfák. A halmok között megnyúlnak az árnyékok és mindenkinek lesz egy néma perce. A tisztaszívűeknek bizonnyal gondolatok nélkül, csak arcok, mozdulatok sejlenek fel a vibráló fényekben és legföljebb is adósságok, amelyeket törvényszerűen csak az utódainknak törleszthetünk. Kölyökkoromból emlékszem: erre a napra az illendőnél mindig eggyel több gyertyát hozott az apám, az a gyertya volt a legnagyobb, s addig ültünk — mi gyerekek már-már türelmetlenül — csöndesen beszélgetve, míg az az utolsó is el nem égett. Ö úgy mondta: az a mindenki gyertyája, űzőké, akik már nem világítanak! vagy már nincs, aki értük lángot gyújtson. Mi mindig a konyha kövén gyújtottuk meg a mécseket, gyertyáidat, a mi csöndes kertjeinkbe országhatáron keresztül kellett volna menni. De nem ez volt a fontos, hanem hogy szenteljünk egy röpke órát azok emlékének, akiknek köszönhetjük, hogy mi élünk, s akik már nem lehetnek tanúi jelen sorsunknak. S a különleges gyertya... Háromszáz évnél idősebb emlékkövön olvasható már: R. 1. P., felfedezhető a cser és akác kopjafákon is a mélyen vésett három betű, s a műmárvány lapokon végig arannyal kiírva, hogy Requiescat in pace. Nyugodjék békében. Észak-Amerikában csillagszórókat gyújtanak november elsején, Japánban viaszba itatott kis gyertyás papírcsónakot bocsátanak éjszaka az óceánra, mi mécsekkel világítunk. És már régen nem fontos, hogy a bencés rendi szerzetesek honosították meg Európában időszámításunk után az első évszázad végén ezt a rítust. Sokkal fontosabb az a nevezetes gyertya ... /élteién és tömegsíroknak is szól Magyarországon, Európában és a földgolyón; azokért is lobog, akik napjainkban az értelmetlen erőszak, vagy testvérhac áldozatai lettek. Hát persze, hogy igaz: ezen belül mindenkinek saját emlékeznivalója van a személyes elmúlásokra, de nem „nekik", a békén nyugvóknak kell az emlékezés, hanem az élőknek. Kriszt György nek szükségessége”. Baricz Sándor, a lakásügyi társadalmi bizottság tagja pedig azt mondja, hogy az említett otthonokat a bérlők sohasem ürítették ki, s a távollétük valódi okát nehéz kideríteni. Jogszabályok, engedélyek Az érvényben lévő lakásügyi jogszabályok kimondják, hogy az otthon tartósan elhagyható, gyógykezeltetés, katonai szolgálat, munkavállalás, tanulás, üdülés miatt, illetve akkor, ha a családi körülmények indokolttá teszik. Ez utóbbi kitétel tág lehetőséget ad a nyerészkedőknek (most nem a cikkbeli tulajdonosokról van szó), arra, hogy a lakásügyi hatóságokat kijátsszák. Egy lakást akkor lehet elhagyottnak tekinteni, ha a bérlő onnan kijelentkezett, és kiürítette azt. Ha nem így cselekszik, o hatóságnak kell bizonyítania, hogy nincs olyan családi vagy egészségi ok, mely a távollétet indokolja. Nyilvánvaló, hogy ez fából vaskarika. Ráadásul a bírósági gyakorlat is rendkívül liberális ebben a kérdésben. A tanácsok döntését gyakran felülbírálják, visszajuttatják a tulajdonosnak a lakást. És némi megszorítás A lakásügyi jogszabály 43/1982. számú módosítása tartalmaz egy kis megszorítást az „üzletelőkkel” szemben. Előírja, hogy „ha a távoliét időtartama a két évet eléri, a bérlő köteles a távoliét okát 30 napon belül bejelenteni a tanácsnak”. Annyit legalábbis ér a módosítás, hogy így jelzés érkezik az illetékesekhez. Persze, ez az 1971-es jogszabályt — mely a tanácsi bérlakások forgalmi értékét elismeri és az átruházási [ehetőséget megkönnyíti, ösztönözve az állampolgárt arra, hogy praktikákkal is megtartsa a bérleményt —, nem ellensúlyozza. A végleges megoldást több szakember szerint az 1983. január 1-től életbe lépő lakbérrendelet jelenti, melynek lényege: azok, akik nem szociális okokból kapnak tanácsi lakást, olyan magas lakbért fognak fizetni, hogy nem éri meg nekik lakatlanul hagyni, s csupán fenntartani az ingatlant. Az iménti ellentmondások és azok feloldása, olyan helyeken fontos igazán, ahol magas a tanácsi lakások száma, mini például Szentendrén: ott ezer ilyen bérleményt tartanak nyilván. Az biztos, hogy 1983. január elseje után megváltozik a felelet a kérdésre: azok laknak-e a tanácsi lakásokban, akik a legjobban rászorultak? Vicsotka Mihály szerzésére törekednek, s nem a tényleges szakmai helytállásra, képességeik bizonyítására. A gyermeknevelés kétségtelen hátrányt jelent a nők szakmai előmenetelében. Ez jószerével azt is eredményezi — hangsúlyozta —, hogy amikor már nagyobb a gyermeke, s teljes energiájával a vezetői pozíció ellátására törekedhetne, szóba sem kerü a kinevezések előkészítésekor. A kiválasztás alapja csak egyetlen szempont lehet: s ez a vezetői erényekkel rendelkező, kellő szakmai felkészültségű ember. Az idős korúak megbecsüléséért Dr. Vámosi Erzsébet, a nagy- kátai járás főorvosa a társadalom és a család életének egyik nagyon fontos területét, az idős korúalckal való foglalkozást elemezte hozzászólásában. Megyei adatok alapján elmondta, hogy a lakosság 18,7 százalékát teszi ki a 60 év feletti korosztály. Több mint 182 ezer ember közérzete a tét abban a munkában, amelyet a szervezett és társadalmi segítségnyújtás alapján az orvosok, a védőnők, a vöröskeresztes aktivisták végeznek Pest megyében. Jóllehet a törődésnek megannyi jele tapasztalható — elsősorban a tanácsok részéről — a társadalmi szervezetek programjában, tevékenységében az idősek rétege nem kapta meg a szükséges figyelmet. Azok az intézmények, amelyekben a társadalom magas szintű gondoskodása megnyilvánul, eredményesen tevékenykednek Pest megyében is. A szociális otthonokon kívül a legnagyobb szerepe az idősek napközi otthonának van. Az országban elsőként Szentmár- tonkátán alakult hetes napközi otthon — kísérleti jelleggel. Az egyedül élők körében e gondoskodási forma igen kedvelt, éppen amiatt, hogy társaságot, közösséget teremt az idős ember köré a magányos estékre is. A HÉT HÍRE NAPSZÁMOSOK O A számítástechnikai adatvédelemről országos tanácskozás zajlott le Pécsett. @ A kórházak, az iskolák, a könyvtárak világításáról kétnapos konferenciát rendeztek Budapesten. O Gabonaipari tudományos konferenciának adott otthont a Magyar Tudományos Akadémia. @ A hét híre az is, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége az alsó- és középfokú oktatás munkaerő-ellátottságát tekintette át. Vas Gereben 1857-ben megjelent — a hazai színjátszás úttörőiről szóló — regénye viselte A nemzet napszámosai címet. Innét ered azután a későbbi, a padagógusokra általában és közülük is elsősorban a valamikori néptanítókra értett megjelölés, ami nem volt alaptalan, hiszen áldozatos munkájuk ellenére erkölcsiekben és anyagiakban napszámosként kezelte őket a hivatalos Magyarország. Vigaszuk csupán az lehetett, valóban a nemzetet szolgálták a jövő felnőttjeinek oktatásával, nevelésével. Több mint egymilliárd forintot költenek el idén a megyében tevékenykedő tanácsok az általános iskolák ún. működési költségeiként, azaz ebben az összegben a fejlesztések, például a tanteremépítések, nincsenek benne. A hatalmas pénzfolyam kifejez valamit abból, mekkora a fontossága, a :úlya az oktatásnak, milyen kötelezettségeket ró a társadalomra anyagiakban, a tárgyi feltételeken túl pedig mekkorák ezek a kötelmek erkölcsiekben. Igen ám, de mintha megfordult volna a helyzet a korábban említett, felszabadulás előttihez képest. Ma a hivatalos Magyarország sem erkölcsiekben, sem anyagiakban nem kezeli napszámosokként a nevelőket — ami akkor is, annak ellenére is igaz, ha még sok a tennivaló —, a társadalom bizonyos csoportjai, a családok némely körei azonban így tesznek. A család és az iskola közötti munkamegosztás hibás értelmezésének, a szülő és a pedagógus nevelési, oktatási feladatai téves arányainak tetemes része van a pedagógus- pálya szerény vonzereje kialakulásában. Ennek terhét a megye erősen érzi, a főváros után — minden erőfeszítés ellenére is —, itt a legmagasabb a képesítés nélkül tevékenykedők aránya. Csupán az általános iskolákban hétezer felé tart a nevelők száma, ám nehogy utat tévesszünk: ahogy őket, úgy a további más munkaerőket, a gondnokságot, a fűtőt, a szakácsnőt sem nélkülözheti az oktatás. Ma a megye általános iskolai tanulóinak harmincöt százaléka napközis, s bár több fejlesztés folyamatban van — így Örkényben, Tápiószecsőn, Du- naharasztin —•, a bővítésnek akadálya a megfelelő konyhák hiánya. S ha konyha lesz, személyzet is kell... nem mindig akad könnyen! Természetes: a nevelés és oktatás két középponti alakja a szülő és a pedagógus, ám az is természetes, hogy nem függetlenek attól a környezettől, amelyben tevékenykednek. A megye népességének gyarapodása közismert tény, amiből az általános iskolai hálózatra rázúduló terhek is törvényszerűen következnek, hiszen települések sorában — főként az agglomerációs övezetben —, egyik hónapról a másikra két, három osztálynyi gyermeknek kell helyet teremteni...! Ennek tudatában már nem meglepő, ha Pest megyében országosan a legmagasabb az egy osztályteremre jutó általános iskolai tanulók száma, ha ezeknek a termeknek a negyedét váltakozva, azaz délelőtt és délután is használják. Annak ellenére kényszerülnek ennek következményeivel szembenézni a pedagógusok, hogy Pest megye hosszú évek óta a legtöbb új tantermet hozza tető alá. Tisztelet azoknak, akik teljes szívvel, hivatástudattal ötvözött jó felkészültséggel állnak ki napról napra a rájuk bízott tanulók elé, mert bár ők nem napszámosok, körülményeik olykor a napszámosoké. Ezernyi sajátossággal kell birkózniuk a nevelőknek — apró példa; a megye középiskolásainak negyT venhat százaléka bejáró, azaz naponta utazik az iskolába és haza, ennek minden hátrányával és megkötöttségével — ráadásul úgy, hogy döntő részüknek a saját családi terhei sem csekélyek, hiszen a megyében tanító általános iskolai pedagógusok nyolcvanegy százaléka nő..-. A nevelés és oktatás kívánatos egysége, a felnőttek adta példák vonzereje éppúgy eleme annak a bonyolult folyamatnak, amelyet a jövő nemzedéke formálásának szokás nevezni, mint a tárgyi környezet javítása, a tanács és az iskola kapcsolatainak rendezettsége. Vitathatatlanul igaz: a gyermekekre hat minden, amit maguk körül tapasztalnak. Csak ne feledjük, a gyermekek nevelőire ez szintén érvényes. Mészáros Ottó Egy férfi a házasságról Díjat nyert az életével Semmi sem lehet kockázatosabb vállalkozás, mint a házasság, s törékenyebb, mint a férfi és a nő kapcsolata. Gyakran szembetaláljuk magunkat ezzel a hiedelemmel, s a két nem együttélésének kapcsán még sok egyéb, belénk rögződött előítélettel. Leghamarább a hagyományos férfi- és nőszereppel, a családon belül kialakult s változásai ellenére is moccanatlannak tűnő hierarchiával. Raffai Sándor, az ikladi Ipari Műszergyár szerszámkészítője és felesége, Magdika már lassan negyedszázada cáfolja ezeket a hiedelmeket, rossz szokásokat. Életükkel, azzal a családmodellel, amely a bizalom, a megértés, a türelem talaján a teljes egyenjogúság jegyében fogant. Miért fontos ez éppen most? Nem egyébért, mint azért, mert a Magyar Nők Országos Tanácsa által meghirdetett pályázaton, a több mint hatszáz pályamű közül a második díjjal jutalmazták a férj, Raffai Sándor dolgozatát. Ami a dolog érdekességét megadja, az a pályázat témája: Véie- ményem az egyenjogúságról. Amikor a negyedszázados házasság titkait kutatjuk, határozott hangon cáfolja: — Nincs itt szó titokról, csupán » arról, láttam, tapasztaltam, miként éltek, élnek a házasságban az asz- szonyok. Elgondolkodtam azon is, nyolcvanesztendős édesanyámnak mi jutott az életből a munkán, a gyereknevelésen, a sok-sok ösz- szetűzésen kívül. Felesége nemrég fejezte be a főiskolát pedagógianépművelő szakon. Egyik fia már felnőtt, 21 éves, a kicsi még csak 12. így nemegyszer kellett Raffai Sándornak átvennie a parancsnokságot a háztartásban, vagy ahogyan ő mondja — ellátni a kikövetelt terheket. Mert örömet okoz számára, ha a munkából hazatérő feleségét megkínálhatja egy kávéval, ha az este a család valamennyi tagja számára a kellemes együttlét ideje. A megszokott fordulattal élve. felesége „többre vitte” mint ő, de ez ellen a megállapítás ellen élénken tiltakozik. A kapcsolatban, az együttélésben kölcsönösen formálták, alakították egymást, gyarapították jó tulajdonságaikat, őrködtek a szerelem, a család érdekei felett. Ismerik, s elfogadják a másikat olyannak, amilyen, s nem rőffel mérik, ki mire jutott az évek során. Hiszen saját szakmájában Raffai Sándor is mesterien teszi a dolgát. Nem érzem magam kevesebbnek, vagy áldozatnak, ha nekem is jut a hétköznapi munkából, nem a feleségem helyett, hanem magunkért teszem, amit vállalok, s ez nagy különbség. Ha konfliktus adódik, megbeszéljük, a másik személyiségének, jogainak szem előtt tartásával, tisztességesen intézzük a vitát — hangzik jó tanácsként, hitvallásként a monológ. A felesége biztatására papírra vetett véleményével — de fogalmazhatjuk úgy is —, életével, s ma még sok férfi által különösnek ítélt szemléletével nyelte a díjat Raffai Sándor. G. M.
