Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

&/Ai scJlmav 1982. OKTOBER 24.. VASÁRNAP Kálmán Imre centenáriumára Az operett fejedelme ^(ÍB& llonthy Hanna és Latabár Kálmán a Csárdáskirálynőben Október 24-én emlékezünk meg Kálmán Imre zeneszer­ző 100. születésnapjáról. A siófoki születésű muzsikus az operett fejedelme volt. Szer­zeményei mindmáig népsze* rűek, darabjait a műfaj vál­tozásai sem tudták elhomá­lyosítani. Egykori szülőháza ma mú­zeum. Egy Liedl nevű opera­házi hegedűs ott vett ki ma­gának szobát a nyári szünet idején, hogy zavartalanul gya­korolhasson hangszerén. A gyermek Kálmán Imre először tőle kapott zenei leckéket. Hatéves korában ismerkedett meg a színházzal. Siófokon vendégszerepeit egy vándor, úgynevezett daltársulat, amely egy fabódéban adta elő a Denevért. Tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára. Koessler Jánosnak lett a tanítványa, akinál Bartók, Kodály, Doh- nányi, Weiner, Szirmai Albert és Jacobi Viktor is tanult. Közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen. Egy na­pon megjelent a Pesti Napló szerkesztőségében, s felaján­lotta, hogy szívesen ír zene-: kritikát. A szerkesztő Molnár Ferenchez utasította. Az ő ösztönzésére kezdett zenei tárgyú cikkeket írni. öt évig dolgozott Kálmán ebben a szerkesztőségben, de írt az Űj Idők című hetilap­ba is. Az idő tájt orfeumi és kabaréműsorok szárnál a kup- lékat komponált, például Hel- tai Jenő szövegére a Dal a moziról című szerzeményét. Szégyellte a dolgot, hiszen Koessler osztályában a Zene- akadémián még szimfóniákról álmodott. De a Bárd Ferenc zeneműkiadó cég által fel­ajánlott húsz korona honorá­riumról mégsem tudott le­mondani. Kálmán „színpadi” zenéjét kezdetben bukás kísérte. Fé­nyes Samu Pereszlényi juss című darabjához is komponált, ami mindössze hatszor került színre. Első sikere a Tatárjá­rás volt. 1908. február 22-én mutatták be a Vígszínházban. Százszor játszották, és ezzel megkezdődött Kálmán világ­sikere. A zeneszerző huszonöt éves volt. A Tatárjárást Kar- czag Vilmps, a bécsi Theater an der Wien színház igazga­tója sietett átplántálni az osztrák fővárosba, ahol há­romszáz előadást ért meg. Egy év múlva már játszották Moszkvában, New Yorkban, Londonban, Rómában, s ez volt az első magyar operett, mely Franciaországban színre került. És a százas, ezres szé­riák folytatódtak: Cigányprí­más, A bajadér, Marica gróf­nő, Zsuzsi kisasszony, A far­sang tündére, A hollandi me­nyecske, Cirkuszhercegnő, Csi- kágói hercegnő, A montmart- re-i ibolya, Josephine császár­nő. Valamennyi operettje közül a Csárdáskirálynő vitte el a pálmát. 1915. november 17-én a világháború idején játszot­ták először Becsben. Magya­rul egy évvel később csendült fel a Király Színházban. No­ha javában dúlt a háború, Kálmánt meghívták a New York-i premierre, mégpedig azzal az ígérettel, hogy hajó­ját megvédik az esetleges el­lenséges tengeralattjárók tor­pedói ellen. A magyar színház- és zene- tudomány úgy tartja számon Kálmánt, mint olyan alkotót, aki a bécsi operett formáit ki­bővítette, változatosabbá va­rázsolta. Zenéjének magyaros koloritja a világ minden szín­házának közönségét vonzza. Dallamgazdagsága mellett az volt és maradt mindig hatal­mas nemzetközi sikereinek döntő tényezője. Utolsó ope­rettjének, az Arizona Lady- nek premierjét már nem érte meg. (1953-ban Párizsban el­hunyt.) A darab ősbemutató­ja Bernben volt halála után. Kristóf Károly Kapcsolatok Suhl megyei iskolákkal Nevelés határon innen és túl A Suhl és Pest megye kö­zött kötött együttműködési és barátsági szerződés ke­retében tavaly néhány ok­tatási intézmény is fölvette a kapcsolatot. A pilisvörös- vári általános iskola példá­ul a bilburghauseni Joseph Meyer Oberschule testvér- intézményeként látott ven­dégül a tavasszal egy há­romtagú delegációt, nemré­giben pedig ők jártak az $ NDK-ban. — A tavaly aláírt szerződés értelmében nevelői tapaszta­latcsere-látogatásokat, a neve­lők, illetve tanulók közötti le­velezéseket, kölcsönös táboro­zásokat iktattunk a program­ba — foglalja össze a kapcso­lat tartalmát Sebők Dezső is­kolaigazgató. — Az oktatási rendszer és az ebből adódó nevelési problémák hasonlóak a két országban. Éppen ezért hasznos azt tanulmányozni, hogy milyen a nevelési-oktatá­si tevékenység tartalma, mód­szere. hogyan tervezik, szer­vezik. irányítják az oktató­nevelő munkát. Különösen ér­dekelt bennünket a világnézeti és a munkára nevelés miként­je, valamint a tanórán kívüli foglalkozások formái. A miénk nemzetiségi iskola, s így a nyelvgyakorlási lehetőségek sem elhanyagolhatók a jövő­ben. Tanulni egymástól A nyáron kerül sor először cserelátogatásra. Először a ma­gyar gyerekek utaznak, tizen­öt-húsz diák kapja ezt juta­lomként. Családoknál laknak majd és az úttörőcsapat közös programokat is szervez szá­mukra. — Melyek azok a területek, amelyekben a Suhl megyeiek nálunk több eredményt értek el? — Elsősorban a munkára nevelést emelem ki. Igaz, hogy mi nem íendelkezünk olyan technikai feltételekkel, mint ők, de a módszereik közül len­ne mit megtanulni. A 9—10. osztályosok üzemekben, úgy­nevezett „tanulóplaccokon" végzik ugyanazt a munkát, mint á felnőttek. A gyár vala­mennyi részén megfordulnak és minden munkafolyamatot elsajátítanak. A politechnikai oktatást mindig olyan vállala­tokhoz szervezik, ahol után­pótlásra van szükség. Az anya­gi fedezetet pedig az üzem biztosítja. Ezeket a gyári tan­órákat érdemes lesz „nagyító alatt” is megvizsgálni. — Az NDK-beli pedagógu­sok találtak számukra érdeke­set a mi oktatási rendszerünk­ben? — A gyerekek fegyelmezé­sével szintén gondjaik vannak. Azt nézték, mi hogyan segí­tünk ezen. A tanulói ügyeleti rendszert ők például nem is­merik. Újdonság volt szá­mukra az is, hogy mj a tan­órák nagy részében minden diákot foglalkoztatunk. A gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakkö­zépiskola a schmalkaldeni Rosa Luxemburg középfokú óvónőképzővel tart testvérkap­csolatot, amelynek kiépítését tavaly márciusban kezdték el. Szerződésük hasonló, mint a pilisvörösváriaké. A fő hang­súly a szakmai tapasztalatszer­zésen és a nyelvgyakorláson van. Az előbbi még kiegészül az óvónőképzéssel kapcsolatos anyagok cseréjével is. Pedagógiai ötletek — Tavasszal volt nálunk egy pedagógusküldöttség, amely tanulmányozta a szak­mai, elméleti tárgyak oktatá­sát, valamint a gyakorló óvo­dai foglalkozásokat. A látoga­tás végén vitát rendeztünk, amelynek keretében lehetősé­günk nyílt arra is, hogy meg­ismerkedjünk az NDK-beli óvodai környezetismeret-taní­tás módszertanával — magya­rázza Heltai Miklós, a gimná­zium igazgatója. — ök figyel­met fordítanak arra. hogy a természeti változásokat azok­nak folyamatában mutassák be. Ez a mi óvodáinkban in­kább elméleti síkon zajlik. Az ő metodikájukból lehetne pe­dagógiai ötleteket meríteni. — Német kollégáinknak vi­szont tanulságos volt a mi ze­neoktatásunk. Az NDK-ban ugyanis a II. világháború után hosszú időn keresztül nem foglalkoztak a folklórral, s így elszakadtak a zene; anyanyelvtől is. Most kezdik ismét fölfedezni. Újszerű volt számukra az is, hogy hazánk­ban a módszertant tanítók ve­zetik az óvodai gyakorlati fog­lalkozásokat. Az NDK-ban nincs ilyen közvetlen együtt­működés. — Volt más jellegű tapasz­talat is a magyar pedagógus számára? — Az ottani kollégium tet­szett. amelyben sokkal jobban alkalmazzák az önkormányza­ti rendszert. Úgynevezett se- niorátusok vannak, s ezek fe­lelősséget vállalnak a kisebb diákokért. Most mi is elkezd­tük az évfolyamfelelősi háló­zat kiépítését. Ez meglehető­sen lassú folyamat, s hogy ezt mi hogyan valósítjuk meg, azt majd a gyakorlat során kell kikísérletezni. A testvér- megyeiek következetesebbek az iskolapolitikában, mint mi. Nem kapkodnak annyit. Jó pél­da erre, hogy kivárták, amig a politechnika-oktatás azt hoz­ta, amit vártak tőle. Ezzel szemben ők a mi rugalmassá­gunkat, gyors átállási képessé­günket csodálják. Továbbképzés A Pest megyei Pedagógus­továbbképző Kabinet a Suhl megyében levő hasonló intéz­ménnyel kötött együttműködé­si szerződést. Meszlényi Mik­lós igazgató és Márkus István oktatástechnológus járt ebben a hónapban az NDK-ban, ta­pasztalatszerzésen. A két továbbképző központ kapcsolata hasonló alapokról indul, mint az iskoláké. A mi delegációnkat elsősorban a kinti iskolaigazgatók tevé­kenysége érdekelte, a belső to­vábbképzés megszervezésében: a formák, módszerek, az óra- látogatásokhoz kapcsolódó tö- vábbképzések. Ez a téma an­nál is inkább izgalmas, mert az új tantervek bevezetésévei egyre inkább nő az igazgatók és a munkaközösségvezetők fe­lelőssége. Az egyik Suhl megyei isko­lában Harry Trommer igazga­tó olyan új módszerekkel is­mertette meg magyar kollé­gáit, amelyek nagy érdeklő­désre tarthatnak nálunk szá­mot, s amelyek komoly segít­séget nyújthatnak a mi to­vábbképzési rendszerünk fej­lesztésében. Körmendi Zsuzsa Politikai kiadványok Száz nép egy család A haladó világ kettős ünnepre készül: a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmének hatvanötödik és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége, a Szovjetunió megalakulásá­nak hatvanadik évfordulójára. Ugyanis 1922. december 30-án iktatták tör­vénybe az SZSZSZK megalakulását. Ebből az alkalomból a Kossuth Könyv­kiadó tetszetős füzetet jelentetett meg Száz nép egy család címmel. A kötet írói — E. A. Bagramov és J. Sztrel- janij — részletesen elemzik ennek a történelmi eseménynek a jelentőségét; azt, hogy a szövetség a teljes egyenjo­gúság és önkéntesség elvei alapján ala­kult meg. Egyben hangsúlyozzák, hogy Lenin és a szovjet törvényhozás hir­dette meg az oroszországi népek ön­kéntes és becsületes szövetségének, a nemzetek egyenjogúságának politiká­ját. A szerzők leszögezik, hogy a marxiz­mus—leninizmustól idegen mind a nemzeti különbségek felnagyítása, mind a nemzeti sajátosságok jelentőségének lebecsülése, a nemzeti tényezők fi­gyelmen kívül hagyása. Idézik Lenint, aki elengedhetetlen feltételnek tekin­tette a történelmi konkrétságot a nem­zeti kérdések megoldásában, s azt, hogy figyelembe kell venni a nemzeti fejlődés sajátosságait. Amikor ezt le­szögezik. akkor rámutatnak, hogy a Szovjetunióban ebben a szellemben ol­dották meg ezt a nagyon bonyolult kérdést, Majd ismertetik azt. hogy mindez hogyan vált be a gyakorlat­ban. A szövetség megalakulása lehetővé tette, hogy egyesítsék a köztársaságok anyagi erőforrásait, s ésszerűen hasz­nálják fel azokat az ország valameny- nyi népének érdekében, egységes terv szerint fejlesszék gazdaságukat, és ilyen módon maximálisan kihasznál­ják a szocialista gazdasági rendszer előnyeit. Az eredmények ismertek. A nemzetek fejlettségi szintje közti egy­kori különbségeket például úgy szün­tették meg, hogy az elmaradottaknak segítséget nyújtott elsősorban az orosz nép. s az állam céltudatos nemzetiségi politikája alapján gyorsabb ütemben emelték az elmaradottabb területek la­kosságának életszínvonalát. A szocia­lizmus vívmánya az is, hogy a szovjet népek három-négy évtized alatt leküz­dötték az elmaradottságot és a hala­dás útiára léptek; az elidegenültséa és a bizalmatlansáa helyét pedig az igazi testvéri kapcsolatok foglalták el. A Szovjetunió nemzetiségi politikája va­lóban példa lehet mindazon országok­nak, amelyekben nemzetiségek is él­nek. A kötetből megtudjuk, hogy a Szov­jetunióban több mint száz nemzet, nép és nemzetiségi csoport él. Olyan nem­zetek mellett, mint az orosz (körülbe­lül 140 millió), az ukrán (42 millió), az üzbég (12 millió), vannak egészen kis népek és nemzetiségi csoportok is. A sorok például, akik az Altáj előhe­gyeiben élnek, mindössze 16 ezren vannak. A Szovjetunióban napjaink­ban 15 szövetséges és húsz autonóm köztársaság, nyolc autonóm terület és tíz autonóm körzet van. Valamennyi nemzet — nagyságától függetlenül — realizálta önrendelkezési jogait. A szerzők elemzik az emberi közös­ségek típusait és formáit, a „szovjet nép” kategória politikai és elméleti je­lentőségét, a nemzeti és nemzetközi dialektikáját, majd hangoztatják, hogy ez a szocialista vívmány egyedülálló a világban. A különböző nemzetiségű szovjet emberek között humánus és testvéri kapcsolatok állnak fenn. S ezek természetesek. A Szovjetunióban valóban megvalósult a népek barátsá­ga, amelyet a második világháborúban vérrel is megpecsételtek. A sok nemze­tiségi állam kiállta a legnehezebb próbát: legyőzte a német fasizmust, megvédte a szovjet hazát. A könyv második részében a szovjet föderáció elveit és gyakorlatát ismer­tetik, majd adatokat közölnek a szö­vetség tagjairól, leírják, hogy milye­nek a szövetséges köztársaságok jogai. Válaszolnak arra a kérdésre is, hogy mi a szovjet autonómia. S végül leszö­gezik, a népek döntöttek így: egy szö­vetségi államban élnek, a Szovjetunió­ban. Az államiság egyes formáinak megválasztásában vajon mi vezette a népeket? Hogyan lehet az, hogy Észt­országnak csak egymillió-hatszázezer lakosa van, Baskír iában pedig csaknem négymillió, és Észtország szövetségi köztársaság, míg Baskíria autonóm te­rület? A válasz egyszerű: azért, mert igy döntöttek hatvan évvel ezelőtt a szovjet népek. Nagyon hasznos könyv a Száz nép egy család, mert közelebb visz bennün­ket annak megértéséhez, hogy miért tud így együtt élni ennyi nép és nem­zet egy állam, a Szovjetunió kereté­ben. Gáli Sándor Lég-tér-kép Pályatársai groteszk, lróni- kus festőnek tartották Bodócz- ky Istvánt évekkel ezelőtt. Pik- túrájában olyan emberi szituá­ciókat helyezett reflektorfény­be, amelyekkel visszásságokat pellengérezett ki. Képzőmű­vészről lévén szó. nehogy élce­lődésekre, humoreszkek csatta­nóira gondoljon bárki, a festő nem színházat Játszik, vállal­kozása merőben más a szín­padiénál. ö a saját optikáján keresztül dolgozza át a tapasz­talt és látott világot. Jelzései önálló értékű megállapítások í a színek, a formák nyelvén, mentesülve a mindennapi szó- csépléstől. Bodóczky kritikai szándéka így soha nem vált öncélúvá: környezetéről, saját korának jelenségeiről mondott véleményt. Közben változott szemlélete: ezt követően a papírsárkányok mintájára modelleket kezdett építeni. Tette ezt azzal az igénnyel, ahogy képeit megal­kotta. A repülés, a levegő, a légtér került képi világának középpontjába. Az az aerodi­namikai elven alapuló felisme­rés, hogy mentesítse magát minden kötöttség alól. Bodóczky a modellépítés ta­pasztalatait most képekben közli. A szentendrei Műhely Galériában megtekinthető ki­állításán sem meghökkenteni akar, inkább meditálásra kész­tet. Arra. hogy más is vissza­gondoljon az adott percre: új­ból átélje, rögzítse, tudatosítsa magában annak fontosságát, hogy mi történt vele (velünk), tegyük föl 11.50-kor. A 14 335 nap énpúgy képcím, mint a 6.33 PM (post meri­dian). A Felhő száll a kapu előtt-ben megszaladt színeket érzékelünk. A Felhőszcletelő olyan vonalrács, amelv játékos indulataival kedélyünkön könnyít. Ebbe a sorba tartozik a Cumulus Hungartcus, s a Lég-tér-kén című alkotás. Ez a szókapcsolás mindent elárul, maidhogynem program is: a lebegés mint jelenség Izgalmas látványt ígér. ám ahogy mind­azt Bodóczky a papíron meg­valósítja. az már komolv szak­mai vállalkozás, alkotói fele­lősség, magas fokú igényesség. A tárlat egyik legszebb da­rabja a Tájkép hagyományos keretben. Színekben előadott költemény, festőt bravúr, amely feltételezi a beleérző- képességet. A gyermekkort tűz-víz játék jut szemlélése közben eszünkbe: ahogy a ke­resendő tárgyra hideg és for­ró szavakkal orientálnak, úgy ez a kép ts azt teszi, csak szí­nekkel. Izgatóan meleg mű, a festészetben miadent közölni szándékozó harminckilenc éves művész teljes hozzáállásával. M. Zs. R'Á DIÓFIGYELŐ ÖCSIÉK KOMÉDIÁJA. Az ifjúságnak ajánlott rádióda­rab a Férjhez adom a nővé­rem. Az eleje, a vége komé­dia,. de maga a játék nagyon is szomorú történet. öcsi a már-már felnőtt ka­masz, szeretne végre önálló szobát, mit szobát, egy kis lyukat, ahol végre magára maradhat álmaival, ahol meg­tanulhatja a leckét, diskurál- hat barátaival. Nem akar töb­bet, mint emberibb, teljesebb életet élni. Csakhogy ezt öcsiéknél sem engedik meg a lakáskörülmények. Pedig az átlagosnál talán jobb hely­zetben vannak, hiszen hármó­jukra jut másfél szoba. De az a fél, az kettőjüké, öcsié és huszonéves, diplomás nő­véréé. A nővérke útban van. S mert semmi remény rá, hogy a szobák száma több lehet, öcsi elhatározza, bármi mó­don, de férjhez adja testvé­rét. Persze, az ötlet nem vá­lik be. Akinek lakása van. azzal nem sikerül megkötni az üzletet, akinek nincs — mint éppen öcsi barátjának —, azzal csak szaporodnak a gondok. E mesében végül mégis csak jóra fordul minden. A mentőangyal egy orvos sze­mélyében jelenik meg, «ki ugyan nem a nővérkét, hanem a szintén csinos anyukát ve­zeti majd anyakönyvvezető­höz. Nem tudom, mit kezdenek Nógrádi Gábor meséjével a kamaszok? Jó-e, ha reális alapra légvárat építünk szá­mukra, mint öcsi tette, ami­kor a kellemetlen valóság elől időről időre vadnyugati mesék álomvilágába mene­kült? Segítünk-e, ha —mert el nem titkolhatjuk a valósá­got — beszélünk ugyan kö­zös gondjainkról, de válasz helyett csodavárásra biztat­juk ifjú barátainkat, s talán egy kicsit magunkat is? Nógrádi Gábor ez utóbbi lehetőség mellett döntött. Kí­sérlete mégis szimpatikus, b alighanem sikeres is. Elsősor­ban azért, mert neki sikerült az, ami oly ritka az ifjúsági irodalomban: hangot találni ezzel a félig felnőtt, félig gye­rek korosztállyal. S azért is tisztességes ez a vállalkozás, mert ha komédiába burkolva is, de valóságos gondokról szóL BOLDIZSÁR IVAN volt a vendége a Mit ér a nevem? című késő esti portréműsor­nak. Boldizsár Iván az író, publicista, lapszerkesztő, szá­mos nemzetközi kulturális és békeharcos szervezet tagja, képviselője. Egy olyan név, egy olyan ember, akihez el­idegeníthetetlenül hozzátarto­zik a „Kultúránk utazó nagy­követe” jelző. Boldizsár Iván kedvenceim közé tartozik. S e szimpátia nem most, az utóbbi eszten­dőkben született, hanem már vagy két évtizede, amikor a vasárnap délutáni erkölcsne­velő rádiójegyzeteinek vol­tam lelkes hallgatója. Boldizsár Ivánból sugárzik a jószándék, az okosság, a segíteni akarás. Kultúránk utazó nagykövetét arról fag­gatta Osgyáni Csaba, vajon mi lehet a magyarázata, hogy bárhol jár a világon, még azok is hallgatnak a szavára, akik egyébként nem szívlelik a szocialista Magyarországot. Magam, e régi emléket is fölelevenítve megkockázta­tom, hogy más okok mellett a személyes varázs is segít Bol­dizsár Ivánnak magának, s kis országunknak barátokat szerezni. Csulák András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom