Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-24 / 250. szám
1982. OKTÓBER 24., VASÁRNAP Jegyzet Haszonelv Rendben van, legyünk ha- szonelvűek. Vizsgáljuk meg az emberi cselekedeteket, tevékenységeket, törekvéseket abból a szempontból, mi hasznot hoznak, származik-e előny belőlük. A társadalom a huszadik század végéhez közeledve át láthatatlanul bonyolultnak látszik. Még egy-egy tevékenységi kör, gazdasági ágazat, sőt. valamely termelési terület üzem, vállalat is nehezen tekinthető át az egyes embernek. Ha közelebb akarunk kerülni a lényeghez, következetesen le kell bontanunk minden mellékest, mindaddig, amíg el nem jutunk egy pontig, ahol kétséget kizáróan megtaláljuk azt a valamit, vagy valakit, amiért, akiért az a hatalmas, kuszának feltűnő gépezet mozog, lüktet, dolgozik, újabb és újabb mozzanatokkal gyarapodva egyre bonyolultabbá válik. Nézzünk szét égy gyárban. Mondjuk egy olyan üzemben, ahol mérőműszereket gyártanak. Találunk ott üzemeket és irodákat. Az irodákban tervezőasztalok, rajzállványok, előttük ilyen-olyan színű köpenyben férfiak és nők. Számolnak, rajzolnak, terveznek. A legjobbnak hitt változatot eljuttatják a műhelybe, ahol megkeresik hozzá a kívánt anyagot, abból elkészítik az alkatrészeket. Elnyerve végleges alakjukat, az alkatrészek a szerelőhelyre jutnak. Itt állítják össze belőlük a bizonyos célra alkalmas egységet, a műszert, amelyet mondjuk a háztartásokban fogyasztott áram mérésére alkalmaznak majd. Ez fontos, mert így kaphatunk tájékoztatást arról, hogy egy-egy család, egy-egy ember mennyit használt el abból, amit közösen megtermeltünk, a villamos energiából. Eljutottunk tehát a pontig. ahol mindennek a magva rejtőzik: az ember. A fenti sémát követve minden esetben ide érkezünk. A látSzígetszentmíklóson Építés, felújítás Indokolt, hogy elégedettek a nagyközség vezetői a költségvetési üzem munkájával, Szigetszentmiklóson. Pest megye egyik gyors ütemben fejlődő településén — természetszerűleg rengeteg a dolguk. Év elején 63 millió forint értékű építésszerelést és szolgáltatást terveztek ugyan, de tudták, szükség esetén ennél úgyis többét várnak tőlük. Többet várnak? — a kérdésre adandó válaszon nem tűnődik Szilasi László üzemvezető. De csak példákat említ, a teljes felsorolásra nem vállalkozik. Eredetileg a József Attila lakótelepen huszonhat lakás felújítását kalkulálták. Ám év végéig 32 otthont tesznek kulturálttá, kényelmessé. Űj feladat az üzem számára ez a tevékenység, fel kellett rá készülniük. Kaptak némi anyagi támogatást is az eszköz- állomány kialakításához: négy millió forintból falbontó és csatornatisztító gépekre, festékszóró berendezésekre és néhány speciális szállítójárműre futotta. Tavaly kezdték és most október végén készül el Sziget- szentmiklós új négykocsiállásos mentőállomása. Ennek építési értéke megközelíti a tízmillió forintot. Pénzügyi eszközök hiánya miatt — tehát nem hibáztathatok késedelemért az építők! — csak vagy másfél hónapja kezdhettek a meglevő ll-es számú általános iskola bővítéséhez. Pillanatnyilag a szerkezetszerelés folyik. de úgy fervezik, december végére birtokba vehetik a nebulók a három új tantermet. Fontos feladataik között tartják számon az épülő százszemélyes óvodát, holott ennek generálkivitelezője a Terminál Szövetkezeti Közös Vállalat. De alvállalkozóként, meg rengeteg társadalmi munkával, szeretnék, ha év végére ez a tanácsi beruházás is elkészülne. A Költségvetési Üzem feladatköre kiterjed sok mindenre, így Szigetszentmiklós köz- tisztaságára. a távfűtőközpont üzemeltetésére és egyéb kommunális szolgáltatásokra. Egyiket sem tartják könnyűnek. D. Gy. Szárnyuk van az éveknek Gyémántdiploma a vitrinben Amikor látogatóba készültem hozzá, azt számolgattam, hány éve találkoztunk utoljára? Bizony tizennyolc éve már. Emlékszem, hatodikos voltam, ő meg akkor ment nyugdíjba. S most, amikor bekopogtatok hozzá, úgy érzem, elővesz egy kicsit ennyi év után is a diá- kos lámpaláz, s az a tisztelet, amivel diák veszi körül idős tanárát. Legények voltak Ügy mentek el felette az évek, hogy észre sem vette. Fiatalos, magabiztos mozgásából nemigen gondolnánk, hogy immár nyolcvanegy Íves, s ebből negyven év esik aktív tanári pályafutására. Papp Erzsébet szülei is pedagógusok voltak, s családi hagyomány iránti tiszteletből, meg vonzalomból választotta ezt a hivatást, Amikor a régi Időkről, diákéveiről kérdezem, csak legyint: „régen volt, kár erről írnia." — Ma már úgyis nehéz elhitetni, milyen nehéz élete volt akkoriban egy hétgyermekes pedagógus családnak. Főleg nálunk, ahol ráadásul mind a hét gyerek tanulni akart, s persze szüléink is helyeselték ezt. Szegények voltunk, mégis velem együtt mind a hat testvéremnek sikerült diplomát szereznie. Négyük ugyancsak pedagógus lett. — Családunk Szentesen élt, az elemi és a polgári iskolát ott végeztem. A szegedi tanárképzős éveket már magamban kellett végigküzde- nem: a világháború alatt szüleim nem tudtak taníttatni. Végül 1922-ben sikerült megszereznem a diplomát a matematika—természetrajz szakon. S nem is akármilyet. Papp Erzsébet elém teszi a sárgult okiratot. Végig jeles. — Mégis, hiába volt az „írás", állást nem kaptam, a jövő nagyon kilátástalannak tűnt. Egy év múltán kerültem Nagykőrösre, itt a polgári leányiskola rendes tanára lettem. Nagy szó volt ez a kinevezés akkoriban. Boldog voltam, s a város sem volt idegen, édesanyám ugyanis idevalósi volt. Az évek igaza — Nem akarom az akkori pedagógiai módszereket, az oktatás színvonalát dicsérni, azt azért el kell mondanom, nagyszerű iskola volt. Fegyelem, a tanítványok iránti gondoskodás, kölcsönös szeretet jellemezte, s mindemellett jó nevelői szaktudás. A felszabadulás után az egykori polgári iskolából általános iskolát szerveztek. Papp Erzsébet folytatta azt, amit egykoron elkezdett. Ugyanazzal az odaadással, szorgalommal és szeretettel, amire hivatása kötelezte. Mégis voltak emberek, akiknek rágalmait, intrikáit vették inkább igaznak, s nem a nevelésben eltöltött hosszú évek igazságát. Mennie kellett. — Csupán egy évet voltam Csipke-, szőrme-, bőrtisztítás Hívásra házhoz mennek A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat az utóbbi tíz évben háromszorosára növelte hálózatát. Már 1980-ban 11 gyorstisztító szalon működött a megyében. Árbevételük tavaly 6 millió forint volt, ugyanakkor 1,2 millió forint a veszteségük. Ezért a vállalat tavaly a létszámtakarékosságot, a rugalmasabb nyitva tartási időt szorgalmazta erőteljesebben. A növekvő forgalom növelését tűzték célul. Árengedményekkel csalogatták az üzleteikbe a szolgáltatást igénylőket. Százhalombattán például három hónapig negyven százalékkal olcsóbban tisztították a ruhaneműt. Mindezek az intézkedések kevésnek bizonyultak, a megoldást más irányban is kellett keresniük. Az idén tavasszal meghirdették, hogy szerződéses vállalkozásba adják a szentendrei, a gödöllői, a százhalombattai, a ceglédi és a monori szalont. Először Gödöllőre, Százhalombattára és Százezer ecset - férfiaknak Ceglédre jelentkezett vállalkozó. Hogy mi történt azóta? Joggal kérdezheti az olvasó. Cegléden például hívásra házhoz mennek, s házhoz szállítják a tisztított ruhaneműt. Gödöllőn a függönytisztításkor — ha a vevő kéri — még a karnist is felszerelik. Monoron pedig a ruhanemű tisztítása mellett vállalnak csipke-, szőrme- és bőrtisztítást is. A vácj lakótelepi lakásokba — ugyancsak hívásra — házhoz mennek a szőnyegpadlót tisztítani. Sz. M. távól Kőröstől, Ceglédbercelre helyeztek át, mégis ez az egy év is végtelennek tűnt, az örökös utazg- tással. Beteg édesanyámmal éltem együtt, nem hagyhattam magára. Visszakerülésem után 1951-ben a Petőfi iskolába helyeztek, innen is mentem nyugdíjba, é tanítás mellett a városi matematikai szakmai munkaközösség vezetője, valamint a matematikai tanmenetek fe- lülvizsgálója voltam. Njug- díjazásomkor megkaptam az oktatásügy kiváló dolgozója címet. Unokáik is segítenek — Azóta is sokszor visszagondolok az iskolára, a gyerekekre. Talán meg sem tudnám számolni, hogy a negyven év alatt hány tanítványom volt. Sokan közülük már nagyanyák, nagypapák. Eleinte nagyon visszavágytam az iskola falai közé, de lassacskán megszoktam a magányos, nyugdíjas életet. — Hiába, az idő múlik, szárnya van az éveknek. Húsz, negyven, észre sem vesszük, csak a járás nehezebb, csak a szemünk lát egy kicsit gyengébben, és dolgoznánk még, szívesen, de át kell adnunk helyünket a fiatalabbaknak. Először megijedtem, miként fogom én azt megszokni, hogy nem kell bemenni többé tanítani. Féltem, hogy elfelejt mindenki, mintha sosem lettem volna. — De nem így történt. Továbbra is találkozom régi tanítványokkal, s boldoggá tesz, hogy mindegyikük megismer, s ugyanolyan szeretettel vesznek körül, mint hajdanán. S ha egy kis munka akad a ház körül, unokáik, gyerekeik jönnek hozzám segíteni. Hosszú, örömökkel, csalódásokkal teji, de mégis .nagyon szép életút Papp Erzsébeté. Hogy milyen pedagógus Volt ő igazán, arról tanítványai tudnának legtöbbet beszélni. Miként éreznek iránta, azt talán legjobban kifejezi az az égő vörös szív, amit jelképként nyújtottak át r.eki az egyik 50 éves találkozón. S az ok, amiért most leültünk a múltat idézni az, hogy Papp Erzsébet, az idén kapta meg a gyémántdiplomát. Tavaszi ízek a hűfőEtázlél A ráckevei hűtőházban megkezdték a még nyáron tartósított zöldbab, zöldborsó és málna gondos válogatását, csomagolását. Az alig egy éve átadott hűtő már bértárolást is vállal. Többek között a hernádi tsz csirkéi, a tejipar gomo- lyatúrója és a húsipar számos terméke várakozik a hidegben elszállításra. Képünkön: válogatják a málnát. Erdűsi Agnes felvétele Angoínacsapdák A Balaton vízének apasztá- sával egyidöben a Sió-zsilipnél üzembe helyezték a két angolnacsapdát is, hogy e halfajta őszi vonulását kihasználva minél több „kigyóhalat” ejthessen zsákmányul a Balatoni Halgazdaság. Az egy hete tar-/' tó" vízfleeresztés alatt mindennap kétszer is megtelnek a csapdák. Eddig több mint ötven mázsa angolnát emeltek szárazra, köztük sok a méteresnél hosszabb, csaknem kétkilós példány. A halgazdaság szakemberei a hűvös, borongós, szeles időjárást kedvezőnek ítélik az angolna vonulásához, s abban reménykednek, hogy legalább kétszáz mázsányit adnak el belőle külföldre. Ezt még tanulni kell Diákok a takarékosságról Könnyen jött pénznek nincs becsülete? ha nem kéne — ahogy mondta —, akkor sem fordítaná haszontalanságokra. Legutóbb Ági is, Mónika is nadrágot és pulóvert vásárolt. — Anyágiasak a felnőttek? — kérdeztem Mónikától. — Nem — rázta a fejét. — Szerintem legtöbbjüknek az otthonteremtés a legfontosabb. — Pénzzel vajon mindent meg lehet vásárolni? — Nem lehet. Nem hiszek abban, hogy a pénz egyedül boldogítana. Ha nincs vagy kevés van, az biztos rossz, de nem az a legfontosabb. — Ha sok pénzed lenne, mit vásárolnál? — Most? Most nekem nem kell sok pénz. Majd a suli után. Akkor először vennék lakást, azt bebútoroznám, gépesíteném ... Esetleg kocsit is, de nem az utóbbi a legfontosabb. — A mi gyerekeink nemcsak az iskolában, hanem a gyakorlóhelyükön is tanulnak, dolgoznak. Felnőttek között élnek, napi problémákkal találkoznak. Három év után szakmunkásként dolgoznak majd; tehát három év alatt készülhetnek fel az önállóságra. örülünk, hogy ezt sajátos eszközeivel még az OTP is segíti — mondta Károly János igazgatóhelyettes. Évente 100 ezer darab borotvaecsetet készítenek a Monori Kefe- és Játékgyárban. Molnár Ferencné a keféket lakkozás előtt felerősíti. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Hoffmann Ágnes, Mlinárik Mónika és Borgulya Károly. Mindhárman Monoron, a Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet II/B osztályos tanulói. A két lány férfiszabónak, a fiú szobafestőnek készül. Mielőtt leültünk beszélgetni, a gyerekek egy olyan osztályfőnöki órán vettek részt, ahol a takarékosság fontosságáról volt szó. S mindjárt módjuk is nyílt a bizonyításra. Jelen volt ugyanis Köő Katalin, az OTP Pest megyei Igazgatóságának főelőadója, aki az ifjúsági takarékbetétről beszélt, s a fiatalok közül, akiknek kedve támadt ilyen betétkönyv nyitására, ott a helyszínen megtehették. A II/B harminchárom tanulójából egyébként öten most, tizenegyen tavaly váltottak ifjúsági betétet. (A beszélgetőtársaim a tavalyi tizenegy közé tartoznak.) De nemcsak a II/B-sek takarékoskodnak, hanem az iskolából elég sokan. Tavaly a 240 tanulóból 105 iratkozott fel és fizet azóta a saját ifjúsági betétjére havonta minimum 100 forintot. — Ezek a fiatalok ösztöndíjat is kapnak. Ha a szüleik eltartják őket, akkor többüknek havonta öt-hatszáz forint a zsebpénzük.'Nem szeretnénk, hogy ez a pénz kifolyjék a kezükből. Ezért észszerű a takarékoskodásra szoktatni, nevelni őket — mondta Nagy Lajosné, osztályfőnök. Hoffmann Ági és Mlinárik Mónika havonta 280—280 forint ösztöndíjat kap. Ezzel Ők gazdálkodhatnak. Áginak az édesanyjával meg kell beszélnie, hogy mire költi, de — Az iskolának is feladata a pénztakarékosságra nevelés? — Természetesen. Az ésszerű gazdálkodásra, a munkahely eszközeinek gondos kezelésére, az okos, beosztó életmódra, s így többek között a pénztakarékoskodásra is. A jó szakmunkás egyik ismérve, hogy praktikusan gondolkodik, ésszerű beosztással él. — Tapasztalata szerint a serdülők tudnak spórolni? — Nem. Többségük nem. A mi gyerekeink sem. Pazarolnak az ennivalóval, eldobják a szalámit, a fonott kalácsot. Szórakozásra is többet költenek, mint ahogy például mi megszoktuk. A gyermek nevelése elsősorban a szülő feladata. Az iskola tehetetlen, ha a szülők nem segítenek. Nem lehet úgy nevelni, ha baj van a háttérrel. Például a munkaerkölccsel. A mi gyerekeink már észreveszik a lógást, a nemtörődömséget. S az otthoni és a munkahelyi hatásokat az iskola nem tudja ellensúlyozni. Van itt olyan fiú, aki elmondta, hogy hetente fusizással 3 ezer forintot keres. Hogy neveljük akkor mi takarékosságra? S mégis megpróbáljuk! Szente Pál s zólag még olyan távoli ponttól is. Minden eszköz, minden berendezés, minden mozdulat az emberhez vezet, az ember életfeltételeinek a megteremtéséért, létének fenntartásáért történik. Vagy pedig az elpusztításáért. Hiszen minden eszköz építésre és rombolásra egyaránt alkalmas. A lényegen ez semmit sem változtat. Belátva, hogy az ember az a valaki, akiért a gépezet mozog, azt is el kell ismernünk, minden olyan ténykedés, ami a gépezet működését szolgálja, elősegíti, lehetővé teszi, hasznosnak minősül. A gyermek azért tanul meg számolni írni, hogy elsajátíthassa későbbi szakmájának alapjait, a fizikai, kémiai, matematikai törvényeket. Az iskola tehát minden kétséget kizáróan hasznos. Sőt, az óvoda is, hiszen itt kezdődik meg a gyermek készségének a kifejlesztése, hogy az iskolában megtanulhassák a megtanulandókat. A középpontban tehát az ember. Minden érte vagy ellene történik. Igaz, van egy további kérdés is: mivégre él az ember? Tudjuk ezt a kérdést, de nem tesz- szük fel, mert a gépezet működését az erre adott válasz nem változtatja meg, nem is minősíti. Nekünk most elég annak a belátása, hogy a gépezet az ember minél jobb és kényelmesebb életét szolgálja. S mindama tevékenység. tudomány, ismeret, amely a szolgálatért van, hasznos. Az iskolában azonban nem csak olyan tárgyakat oktatnak, amelyek az embert szolgáló gépezet működtetéséhez nélkülözhetetlen, matematikát, fizikát, kémiát, hanem történelmet, bnda/mal és — éneket, zenét is. Ezek is hasznosak? Emlékezzünk vissza: a gé- pez&t 'Ükfmr ''és dZért'is hasznos, mert az ember életét kényelmesebbé teszi. Az ének, a zene élvezete — szebbé teszi. Kör Pál