Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-21 / 247. szám

Egy Vanya hétköznapjai Új családi házak már nem épülnek Sülysáp nagyközség kiter­jedt tanyavilágának egyike Kisteleg. A tanyai jelző per­sze nem teljesen helyénvaló, hiszen a 20-25 lakóház szoro­san egymás mellé építve, nem szétszórt, valójában zárt tele­pülést jelent. A közeli erdős dombok le­szűkítik a látóhatárt, távol a vasút, a főút, mozdulatlannak tűnik itt minden ... Pedig va­lamikor milyen mozgalmas volt a kép. Népes családok laktak az otthonokban, a fá­rasztó utat vállalva szinte minden házból akadt bejáró, olykor nem is egy. A távol eső kis települések sorsa itt is beteljesedett. A fiatalok csa­ládot alapítottak és a község­ben telepedtek le, vagy a szomszédos Dányra, Isaszegre költöztek. Csak az idősek ma­radtak kitartóak, számuk fo­gyatkozván egyre több lakó­ház maradt, s áll üresen, egy- kettő lebontásra is került. © S hogy mégsem vált. remél­hetőleg soha nem válik népte- lenné a kicsiny település? Mi­lyen különös is, amíg az itt élőik nagy részét útnak eresz­tette, addig másokat vonzott a tanyasi életforma. Néhány régi háznak máris új lakója van. Kasza Pálék a fővárosból költöztek a tanyasi település­re. — Soha nem gondoltam, hogy egykor majd falun, még kevésbé, hogy tanyán élek, jó­szágot fogok tartani — mond­ja a feleség. — Akkor miért e választás? — Itt a közelben voltunk látogatóban. Igazán szép vi­dék, jó a levegő, nyugtató a csend. Hallottuk, üresen álló ház van eladó, nem volt időnk sokat gondolkodni. — Nevet­ve hozzáteszi: — Belecsöp­pentünk az egészbe ... Kint beszélgetünk a ház vé­gében. Nyitott karámban hízó bikák. Az etetéssel végezve, a Tápióvölgye Tsz itteni halas­tavánál dolgozó férj mondja: — A helyi téesszel szerző­dést kötöttünk és bikákat hiz­lalunk, egyelőre kilencet. — Megéri, kifizetődő a fá­radozás? — Még nem tudjuk, a jó­szágok szépek, most novem­berbén lesz a leadásuk. A fiatal házaspártól az új életformáról szót ejtvén kér­dezem : \ — Véglegesnek tartják az itteni letelepedést? A feleség a beszédesebb, ő válaszol. — Februárban lesz két éve, hogy ide költöztünk. Egyelő­re jól érezzük magunkat, ha­sonlóképpen a két óvodás ko­rú kisgyermekünk, akik ko­rábban a fővárosban eléggé sokat betegeskedtek. Itt eddig még egyszer sem kellett or­voshoz menni velük. Jó itt, de hogy miként alakul sor­sunk hosszabb távon, azt nem tudhatjuk, a felnövő gyerekek­től is függ ... — Pest nem hiányzik? — Sűrűn beszaladunk — így mondja az asszony —, meglátogatjuk édesanyámat. Kocsival, Dányt érintve, rövid az út. Lassan megismerjük e kis település lakóit, s az is jó, hogy a pesti rokonaink gyak­ran kiruccannak hozzánk, leg­alábbis amíg az idő engedi. A házaspárral beszélgetve — szavaikból ez derül ki — kedvükre való a maguk vá­lasztotta „keményebb életfor­ma”. © A kicsiny települést járva, lakóival beszélgetve panaszo­san mondja mindenki: „Itt az esős ősz, közeleg a tél. Kora tavaszig elzártan élünk, az ide vezető járhatatlan út miatt megközelíthetetlen lesz telepü­lésünk.” Ez az itt élők legnagyobb gondja. Az őszi-téli hónapok­ban megritkulnak az olyany- nyira várt családi, rokoni lá­togatások, személyautóval megközelíthetetlen a telepü­lés. Csak késve érhet ide az orvos is, félúton elragadna a sárban a mentőautó ... Van villanya a település­nek, de a néhány utcai lámpa hovatovább évek óta nem vi­lágít. Űj családi ház régen épült errefelé. Csanádiéké épült legutóbb, valamikor az ötvenes évek elején. Csanádi Jánosék portájára lépve az asszony tartja távol az idegent bizalmatlanul kö­rüljáró kutyát. A kinti mun­kát rövid időre abbahagyva, a konyhában mondja a férj: — Itt születtem Kistele- gen... E földdarabot örököl­ve, tízéves házasokként épí­tettük a házat 1952-ben ... Felnőttek a gyerekek, elköl­töztek, a feleségemmel ketten lakjuk a házat. — A fiatalok? — Lányunk Isaszegen él, ott -két unoka van, fiunk két éve költözött be családjával Süly­sápra. A gyerekekről, unokákról beszélgetve az asszony szeme felcsillan: — Nagyon szeretjük őket, s amiben tudjuk, segítjük. A fiaméknak öt gyermekük van, a legnagyobb Kati, ő a mono- ri gimnázium második osztá­lyos tanulója. Gyakran meglá­togatnak minket, nem üres a ház. Mondják is az unokák, nehogy eladjuk a tanyát, ők idejönnek majd. © A ház gazdája pohár borral kínál, tartana a vendégma­rasztaló szó. A ház végi istál­lóból, karámból azonban be­hallatszik a sürgető, s egyre ismétlődő szarvasmarhabőgés. — Itt az etetés ideje, ötven darab hízó bikát tartunk. Men­ni kell.... A jószágállomány rengeteg munkát jelent, de a Csanádi házaspár — tőlük tudom — szívesen vállalja ezt, mindig is szerették az állatokat. Jandó István Gyerekeknek Kocor forá% A Mesejáték-színpad előadá­sában a Kacor király című kétrészes mesejáték kerül be­mutatásra október 30-án, szombaton délután három óra­kor a járási művelődési köz­pontban. Jegyek, 10 forintos egység­áron a nyitvatartási időben válthatók. ŐRI Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1982. OKTÓBER 21. CSÜTÖRTÖK Brigádok a szövetkezetben Mindig a közösség érdekében Szellemi és ügyességi vetélkedőn is el! vannak Sorakoznak értékes tartal­mukkal a bársonytokok a bri­gádvezető asztalán, a falon pedig az elismerő oklevelek. A tokban a vállalat aranyko­szorús brigádérme, a másik­A nap kulturális programja Gyomron, 9-től 17 óráig: bú­tor, lakásdíszek, kerámia, dísznövények bemutatása és vására, a zeneiskola foglalko­zása órarend szerint. Az úttö­rőházban, 14.30-tól: a színját­szó; 15-től: a fotó; 18-tól: a báb- és asztalitenisz szakkör foglalkozása. Monoron, 9-től 18-ig: a já­rási műszaki napok építészeti kiállítása a Nagy István Ga­lériában, 14-től: az irodalmi színpad próbája (a gimná­ziumban), 18-tól: a motoros klub összejövetele (a HNF- székházban). Pilisen, 10-től: a zeneiskola zongoraok tatása, 17-től: a sakkszakkör; 18.30-tól: a fo­tóklub foglalkozása, 18-tól: az ifjúsági leány beatzenekar próbája. A moziban, 17-től és 19-től: A vőlegény. Vecsésen, 9-től 17-ig: bú­torkiállítás és -vásár, 19-től: ifjúsági klubfoglalkozás. A sorompóhoz sorolva Sajncs, mostanában ismét gyakori látvány, hogy hosszú kocsisor áll Monoron, az Ady Endre úti fénysorompó előtt. Felvételünk is egy olyan alkalommal készült, amikor a gépko­csioszlop a Szcrvomechanikai Kisszövetkezet (volt vasipari szövetkezet) épületein is túl ért. Hancsovszki János felvétele A 17-es tárgyalóteremből Most a köszönésre nincs válasz Bírósági folyosó. Kint sza­kad az eső, veri az ablaküve­geket, vastag csíkokban cso­rog végig a szemközti tűzfa­lon A hatalmas, hideg cse- répkáiyha egykedvűen nyeli a 17-es tárgyalóterem előtt vá­rakozók cigarettacsikkjeit. A pádon egy bőrzakós fiatalem­ber, s egy megállapíthatatlan korú, szőke nő snóblizik. A sa­rokba kuporodva tízéves for­ma kislány nézi őket. Ítélethirdetés. A megafon recsegő hívására a társaság a terembe indul, a gyereket visszanyomják a padra: —. Te maradj, neked ezt nem kell... Nyílik a tárgyaló ajtaja, a fegyőr egy farmeröltönyös fiatalembert kísér kifelé. A folyosó homályában akaratla­nul is oda téved a szem: a ke­zén bilincs csillog. Hallga­tunk. A szőke nő bökdösni a kislányt. — Na, köszönj már az apádnak, ne félj, most már nem harap! A gyerek rázza a fejét, ha­ja az arcába hullik s még kisebbre kuporodna, ha tud­na. A fiatal nő is megszólal, halkan: — Hagyjátok! Ügy látszik, rossz hatással van rá, hogy meglátta... B. István harmincéves, há­rom gyerek apja. A járásbeli nagyközségben albérletben szorongtak, s az utóbbi idő­ben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy innen nincs is kiút. B. István ugyanis hol dolgo­zott, hol nem, inni azonban egyre sűrűbben ivott, a fele­ség tartotta el a családot két­ezer forint körüli fizetéséből. Két hónapja már annyira fe­szült volt a helyzetük, hogy az anya a két kislányt a sógor­kezdi , nőjénél helyezte el, s egyre szorgalmazta férje kiköltözé­sét az albérletből. Aki persze nem ment. Mint a tárgyaláson elmondta: szerette volna ösz- szeszedni a családot. De magát sem tudta összeszedni, hiszen júliustól már egyáltalán nem dolgozott, csak az italra te­remtett elő pénzt, s amikor megszólalt a lelkiismerete, Se- duxennel csitította. S jött egy csütörtök. A fe­leség korán munkába ment, a kisfiút óvodába vitte. B. István felébredt, bevett két Seduxent, mert úgy érezte, nincsenek rendben az idegei, azután a közértbe indult borért, pálin­káért. Kisvártatva úgy gondol­ta, meglátogatja a lányát. A só­gornő lakásán azonban csak a nagyobbikat találta, aki örült apjának, s boldogan indult véle fagylaltozni. A presszó­ban két korsó sör is lement még az apa torkán a Sedu- xenek meg a pálinka után. Hazavitte tízéves kislányát, bezárta az ajtót, plédekkel be- függönyözött, mezítelenre vet­kőzött, s levetkőztette a gye­reket is. A munkából hazatérő fele­ség délután azt látta, hogy a kislány szeme ki van . sírva. Nem beszélt sokat, de amit mondott, az elég volt ahhoz, hogy este rendőrök ébresszék kábult álmából B. Istvánt. S most erőszakos nemi kö­zösülés bűntettének kísérleté­ért állt a bíróság elé. Azért csak kísérletért, mert amit elkezdett, nem tudta befejezni a gyógyszer és az ital hatásá­ra elaludt. — Nem emlékszem, csak arra, hogy hazamentünk. De én hiszek a lányomnak, amit mond, biztosan igaz — mond­ta a tárgyaláson. — Nagyon sokszor volt ré­szeg, s amikor kijózanodott, nem tudott semmiről. A gye­rekeket szerette, ezt biztosan állíthatom, különösen a leg­nagyobb lányunkat. Ő volt a kedvence. Én még rossz ál­momban sem feltételeztem volna róla, amit tett... — val­lott a feleség. B. Istvánt, a monori járás- bíróságon három pvi fegyház- ban letöltendő szabadság- vesztésre ítélték, három évre eltiltották a közügyek gyakor- lásától, s kényszer-elvonókú- jára kötelezték. Az ítélet nem jogerős, a vádlott és védője fellebbezett. — Na, nem köszönsz apád­nak? Mondd, hogy már nem haragszol rá! — nógatja a szőke nő a folyosón a kislányt. A fiatalember oldalra fordul megereszt egy torz mosolyt, odaszói a gyereknek: — Hát... szia. Nincs válasz. ban pedig ott csillog a nagy­községi tanács Érdemes tár­sadalmi munkás kitüntető el­ismerése is... Persze a Monorvidéki Afész Steinmetz kapitány szocialista brigádja nem ér­demtelenül kapta meg az arany színű érmet, 565 óra társadalmi munkát végzett, különösen a gyermekintézmé­nyek patronálásában járt elöl jó példával. Mégyezer óra Persze, az Afész 38 szo­cialista brigádja közül nem egyedül dicsekedhetnek ilyen jelentős eredménnyel, hiszen az Egyetértés brigád tagjai 732, a vállalat kiváló brigád­ja, az Április 4. — 616, a Fáy András 600, az Osztapenkó 325, a Hámán Kató 265, a Bláthy Ottó 183 és a Dózsa György brigád szintén 183 társadalmi munkaórában se­gítette elő a közösségek fejlő­dését. Ezen túlmenően a szocialis­ta brigádok a vállaláson felül 20—150 órában alkalomsze­rűen segítették az intézmé­nyeket, hogy a környezet ott kényelmesebbé, kulturáltabbá váljon. Vállalati össziességben 4 ezer óra az értékes teljesít­mény. A köszönőlevelek nem is maradtak el. Tagszervezés Különösen jelentős az a te­vékenység, amelyet a József Attila és Március 8. brigád végez, az üllői időskorúak napközi otthonában, a pilisi nevelőintézetben, óvodákban, iskolákban. A brigádtagok a tagszervezésben is példát mu­tatnak, 271 új taggal gyarapí­tották az elmúlt évben a szö­vetkezeti taglétszámot, amely elérte az elérhetetlennek hitt 10 ezret. Anyagi támogatás címén kü­lön vállalásokból származó összegek befizetésével is tá­mogatták a mozgássérülteket. A szocialista brigádok persze közös kirándulásokat, szín­házlátogatásokat is szerveztek, részt vettek — nem is ered­ménytelenül szellemi és ügyes­ségi vetélkedőkön, .sportren­dezvényeken. A terhelésben A termelő munkában vég­zett aktívabb, szorgalmasabb tevékenység pedig nagyban hozzájárult a szövetkezeti kö­zösség gazdasági eredményei­nek megvalósításához. Kiss Sándor $porthIi?ikb«s Kézilabda A vereség nem elkeserítő Sorrendben ötödször győztek az úriak Zajosan szedelőzködnek. Az ablakpárkányról a kályhába kerül a kenyér, a szalámihéj. Kint egyre sötétebb lesz. K. Zs. MEGYEI FÉRFI I. OSZ­TÁLY: Budakalász—Gyömrő 20-16 (11-10). Budakalász, vezette: Mikus — Peiyerák (sok-sok hibával). A két teljesen formán kí­vüli játékvezető tönkretette a mérkőzést. Majdnem azt fúj­ták, ami eszükbe jutott, füg­getlenül a játéktól. Mindazon­által nem a játékvezetés miatt kapott ki a Gyömrő, ha­nem mert a Budakalász jobb volt. Sajnos, mindennek elle­nére Novák I. a játékvezetés áldozata lett. Egy gyömrői tá­madásnál alaposan mellbe­vágták, amit követően piros lappal végleg kiállították őt (?!). Ez azt jelenti, hogy az utolsó fordulóban nem játsz hat. (Hogy miért az áldozatot állították ki, azt csak a játék vezetők tudják — illetve — nagy valószínűség szerint ők sem.) Stílusos, szép kézilabdát ját­szott mipdkét csapat. Jól vé­dekezett a vendégegyüttes, tá­madásaiban azonban nem volt igazán átütő erő. Különösen a jobb oldal volt veszélytelen a hazaiak kapujára. Folyamatos játékról azonban szó sem le­hetett, hiszen minden pil­lanatban szólt a játékvezetők sípja, s legfeljebb találgatni lehetett, kinek a javára ítél­nek. A vereség (nyolc-négy volt a hetesek aránya Buda­kalász javára, nyolc-hat a ki­állítások aránya), így sem el­keserítő. Egy kérdés maradt csak- hátra. Az nevezetesen, hogv hetedik vagy nyolcadik le.sz-o Gyömrő? Vasárnapi győzelmi a biztos hetedik helyet jelent heti, míg egy vereség az Ik lad ellen Gyomron a nyolca riik helyre lehet elég. Szabi Imre -és Novák István nagyon fog hiányozni, de bizonyítot­ta már ez a csapat, hogy itt nincsenek kezdők és tartalé­kok. Valamennyi játékos nagyon fogadkozik, s vasárnap is győ­zelemre tör. Reméljük nem is fognak csalódást okozni a ha­zai szurkolóknak. GÓLDOBÓK: Kiss Zoltán, Kiss Zsolt, Szél Sz. (4—4), Erős J. (2), Érsek T., Novák I. (1-1). JÓ: Szabó István, Szél Sz. G. L. MEGYEI NŐI II. OSZTÁLY: Tápióvölgye SC (Űri)—Nagy­maros 16-13 (9-5). A Nagy­maroson lejátszott bajnoki ta­lálkozón sorrendben ötödször győztek az úri lányok. A szo­kásosnál idegesebbek voltak a vendégek, de az irányítást így is végig a kezükben tar­tották. A második félidő 15. percében az egyik hazai játé­kost ütésért végleg, cserével kiállították a játékvezetők, örvendetes volt ezen a mér­kőzésen Árnics Judit javuló teljesítménye. Végeredmény­ben biztosnak és megérde­meltnek mondható az úriak győzelme. GÓLDOBÓK: Árnics (8), Misinszki (4), Bagóczkyné, Szécsényi, Ma- czó, Strobán (1—1). JÓ: Bakos, Árnics, Misinszki. Az ifimérkőzés sajnos el­maradt, mert az úri együttes későn érkezett a helyszínre. A "sápul legközelebb a listave­zető Főt otthonában játszik •mrnbaton délután fél négy­kor. Sz. I. SN 0133—2651 (Mer.őri Hír.

Next

/
Oldalképek
Tartalom