Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-19 / 245. szám
1 ) I Az országgyűlés jogi bizottságának ülése Célrészjegy tsz-tagoknak •• Öreg vonatok Gazdasági szempontból már idejétmúlt és megszüntetett vasúti szárnyvonalak, kisvasutak 6íneit előb'o-utóbb felszedik, az őrházikókat vagy lebontják vagy más célra hasznosítják, de mi történik a veterán gőzösökkel, kiérdemesült vasúti kocsikkal? Nos, például a szobi kőbánya gazdasági vasútjának dí- zelesítésével 490-es gőzmozdonyok szabadultak fel. Ezt a sorozatot a negyvenes évek elején kezdték gyártani, de közülük a legifjabb is legalább harminc éve koptatta már a síneket. Mégis van közöttük több üzemképes masina. Ezek egyike — persze, saját kerekein — Kecskemétre távozik, a hírős várost Bugaccal összekötő nosztalgiavasút szolgálatába áll. Egy másik a nagycenki Szeehényi-kastély és Fertőhöz közötti skanzenvasút mozdonyparkját gazdagítja. A harmadik sorsa a legkülönösebb. Egy NSZK-beli hobbysta veszi meg s valutával fizet érte. Balatonfenyvesről három ■“mellékvonal indul ki, amelyek a Nagyberekl Állami Gazdaság áruforgalmát bonyolítják le. A kocsifordulók meggyorsításával a vagonok egy része fölöslegessé vált: közülük néhány nagyon régi kocsi muzeális darabnak számít, ezeket állandó kiállítások kapják meg. A dombóvári gazdasági vasút ebben a minőségében megszűnt, és átalakult úttörővasúttá. A fölöslegessé vált, Igen régi, ló- vontatású lórékocsikat az Öpusztaszeri Emlékpark régi mezőgazdasági eszközöket bemutató gyűjteményébe szállítják. Széles körű politikai, szakmai előkészítés, társadalmi vita, érdekképviseleti szervek véleményezése után. rövidesen megújul a különféle, mezőgazdasági, ipari, fogyasztási, lakás- és takarékszövetkezetekre vonatkozó terjedelmes joganyag. Erről a témáról volt szó hétfőn az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ülésén a Parlamentben. Petrik Ferenc igazságügy-miniszterhelyettes és Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes előterjesztésében tárgyalták meg a képviselők — meghívott szakemberekkel együtt — a tervezett módosításokat. Szóba került, hogy a szövetkezeti jogszabályokat 1977-ben az akkori igényeknek megfelelően módosították, azóta azonban az általános társadalmi fejlődés és különösen a gyorsan változó gazdasági körülmények több területen felvetették a jogi szabályozás továbbfejlesztésének szükségességét. A mostani kodifikáció elsőrendűen azt a célt szolgálja, hogy — a bevált szövetkezeti elvek továbbvitelével ét megerősítésével együtt — továbbfejlesszék a szövetkezet5 demokráciát, mindenekelőtt a? önkormányzatok fórumrendszerét. összesen kilenc törvényi szintű, illetőleg végrehajtási jogszabály megújításáról van szó. A legfontosabb törekvések közé tartozik, hogy erősíteni kell — miként több képvisel-"' is fogalmazott — a szövetkezeti demokrácia alsó fórum rendszerét, így a munkahelyi, illetőleg területi tanácskozások szerepét, hatókörét. A módosítások célja az is, hogy erősödjék a szövetkezeteknél a tagok vagyoni kötődése és ezzel kapcsolatos anyagi érdekeltsége is Egyetértéssel fogadták a képviselők azt az elgondolást, hogy egységes intézményként bevezetik az úgynevezett célrészjegyet. Ebben nemcsak a szövetkezethez tartozás, a tulajdonosi érzés fejeződhet ki, hanem az ilyen önkéntes vagyoni hozzájárulás is növelheti az anyag» alapot a szövetkezetek álta- tervbe vett fejlesztésekhez, termelési vállalkozásokhoz. Több szolgáltató iparos Az idén tovább növekedett a kisiparosok létszáma, jelenleg több mint Ili ezren nyújtanak különböző szolgáltatásokat, illetve végeznek ipari tevékenységet. Az év eddig eltelt időszakában számuk több mint 3500-zal növekedett, főként az új kisipari szakmákban. Személy- és tehergépkocsival való fuvarozásra például mintegy kétezren váltottak ki eddig iparjogosítványt A Kisiparosok Országos Szervezete az 1982 januárjában életbe lépett, a kisiparosokra vonatkozó új rendeletek hatásait megvizsgálva megállapította, hogy a létszámnövekedés jóként a főfoglalkozású és a munkaviszony mellett dolgozó kisiparosok körére jellemző. A nyugdíj mellett ipart gyakorlók száma csak igen kis mértékben növekedett. Az első félévi adatok azt mutatják, hogy a létszámnövekedés 96 százalékban a városokban következett be, az iparukat visz- szaadók, illetve megszüntetők döntő többsége a kisebb településeken, községekben működött és az alacsonyabb jövedelműek körébe tartozott. A vidéki, apró települések kisiparosai főként lakossági szolgáltatásokat végeztek, így létszámuk csökkenése az amúgy is kevésbé ellátott területeken növekvő gondot okoz az igények kielégítésében. Gondot jelent a nagymértékű fluktuáció is, fél év altt ugyanis az összlétszám 28 százaléka cserélődött ki. A fluktuáció aránya a városokban, a munkaviszony mellett ipart gyakorlóknál a legmagasabb, 46 százalékos, ami azt mutatja, hogy az ipart kiváltók egy része bizonyos, meghatározott anyagi célok eléréséig vállalkozik a többletmunkára. A főfoglalkozású, tehát a kisipari munkát élethivatásnak tekin- tők száma azonban kevésbé változott, bár növekszik azoknak a száma, akik a munkaviszony melletti ipargyakorlást váltják át főfoglalkozásra. Ebben gyakran a körülmények is közrejátszanak, mivel bizonyos szolgáltatásokra az esti, délutáni órákban nincs lehetőség. Így például a teherautóval fuvarozók a TÜZÉP-telepek, üzletek nyitva tartása miatt csak napközben dolgozhatnak. A szállítás területén 762 szekérrel fuvarozó adta vissza jogosítványát, többségük azért, mert nem képesek versenyezni a gépjárművekkel. A fiatalabbak közül azonban többen átálltak a tehergépkocsis fuvarozásra. Az iparmegszüntetések okai között a legmagasabb arányban a társadalombiztosítási teherre való hivatkozás szerepel. Eddig majdnem 10 ezer kisiparos kért mentesítést a járulék fizetése alól, s mintegy 90 százalékuk megkapta azt. A szövetkezeti önkormányzat szervezetének és működésének további javítása érdekében növelik a küldöttgyűlések hatáskörét, például az éves terv, illetőleg a zárszámadás jóváhagyása tekintetében. Érdemibb lehetőségeket biztosítanak a felügyelő-bizottságok működéséhez. A várható jogszabály-korszerűsítések fő tö rekvései között került szóba a képviselői munkaértekezleten, hogy a változtatásoknak különösen a szövetkezetek gazdasági önállóságának erősödését kell szolgálniuk, figyelemmel üzemnagyságukra és gazdálkodási körülményeik eltérő jellegére is. Megelégedéssel nyugtázták a képviselők, hogy a tervezett módosításoknál érvényesítik a szövetkezeti kongresszus határozataiban megfogalmazott javaslatokat, s figyelembe veszik az egyes szövetkezeti ágazatok eltérő sajátosságait. A bizottsági ülés vitájában felszólalt Mátay Pál (Fejér m.), Nagy József (Baranya m.}, Rő- der Edit (Budapest), Nezvál Ferenc (Budapest), Fábián Márton (Szolnok m.), Juhász Tibor (Bács-Kiskun m.), S. Hegedűs László (Pest m.), Csapó Jánosné (Tolna m.), Mesterhá- zy Mária (Vas m.), Varga János (Pest m.) és Bóka Mihály-‘ né (Békés m.) képviselő, valamint Németh Ferenc, az OKISZ elnökhelyettese. Felvetett gondolataikra a két miniszterhelyettes válaszolt, s az ülés az elnöklő Gajdócsi István zárszavával ért véget. sok egyéb. Éppen ezért a tanácsok megkapják azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi formációk, az építőipari kapacitás, a közműlehetőségek és a lakossági szükségletek ismeretében határozzák meg például a lakásépítésben az alapterületet, a lakások minőség szerinti összetételét, a lakásépítés különféle módozatainak alkalmazását. Megint csak példával élve: nyilvánvalóan más a helyzet ott, ahol a szomszédban van házgyár, vagy ahol a lakosság reáljövedelme az átlagosnál magasabb, és ott, ahol esetleg e jellemzőknek az ellenkezője érvényes, tehát ahol mondjuk csak hagyományos technológiával, vagy éppen házilagos módszerrel kedvezőbb a lakásépítés. De még egy településen belül is lehetséges, sőt szükséges a többféle építési mód. Lakossági társulások — És a közműhálózat? — Lakásépítésnél elvi és meghatározó lépésként ki kell dolgozni a közműhálózat fejlesztésének pénzügyi, megvalósítási formáit, és leghatékonyabb módszereit. Eddig ezt főként állami eszközökből finanszírozták, de mindinkább előtérbe kerülnek a lakossági társulások, egyszerűbben szólva; a lakossági teherviselés. Ennék a lehetőségeit és természetesen tűrési határát is nagy felelősséggel kell felmérni— Mi a megoldás? — Az, hogy nem elég deklarálni a tanácsok abbéli kötelezettségeit, hanem meg kell teremtenünk hozzá az anyagi feltételeket is. Átgon- dolandónak tartom a telkek használatbavételének eddigi gyakorlatát. Ezt úgy kellene továbbfejleszteni, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható formációkat. A tanácsi rendelet keretében dolgozzák majd ki a lakásgazdálkodás helyi szabályait, ezeken belül a szociális és egyéb juttatásokat. Az a feladat is hárul rájuk, hogy javítsák a csere feltételeit, és az új lakásokon kívül a meglévő lakás- állomány bevonásával bővítsék a lakáscserealapot. — Milyen intézkedések várhatók a lakásfenntartás fejlesztésére? — A főbb rendező elvek közé tartozik, hogy fel kell mérni a lakások állapotát, meg kell állapítani a használati értéküket, ki kell alakítani a lakbérövezeteket, továbbá a lakbérek helyi differenciáltságának elveit és mértékét. A lakbérmegállapítások nyomán előfordulhatnak reklamációk, fellebbezések, de ezzel együtt is vállalnunk kell ezt a semmi mással nem pótolható, és kikerülhetetlen munkát. Meg kell keresni a fenntartás anyagi forrásait és egyeztetni a szükségletekkel. Ehhez korszerűsíteni kell az állami lakások fenntartó szervezeteit, aminek egyik lényeges feltétele, hogy kettéválasszuk az alapellátás (tehát a fenntartás) és a felújítás munkáját. Mindehhez kutatni keli az ingatlankezelési szervezeteken belül, e szervezetek megtartásával vagy újabbak kialakításával, a helyi adottságoknak megfelelő, rugalmas fenntartási formákat. Hatóságilag ellenőrizni kell a fenntartási munkát, és irányítását, amibe célszerű az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bevonni a társadalmi szervezeteket. Szemléletváltozás — A közvélemény érdeklődésének homlokterében álló intézkedésektől, milyen eredményeket várhatunk? — Az egész lakásgazdálkodási rendszer nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan bontakozhat ki és hosz- szabb távon juthat csak érvényre. A helyi szervek önállósága sokirányúan bővül. Lényeges társadalompolitikai cél, hogy az építés és a fenntartás arányai az igazságosabb teherviselést szolgálják. Társadalmi méretekben támogatni kell, hogy a lakásépítés belső Gépérsós a sik mezőben Hét vége a szorgalom jegyében & falu a halárba költözött Vetés világszínvonalon. Gyorsaság, pontosság, minőségi munka. Ezek Jellemzik a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz gépészeinek tevékenységét. Képünkön a szemszállUóüúl a vetögépbe kerül a mag. Ritka pillanat: az óriás gép társaságában a régmúltat Idéző lovak. Ma már természetesen sportcélokra tenyésztik ezeket az állatokat a gazdaságban. A szerző felvételei Cukorrépával megrakott teherautók, kerékpárok hada a táblák szélén. Egy másik dűlőben a mintaszerűen elmunkált földeken meggyszínű óriásvetőgép, amott a sárgára festett Rába-Steiger forgatja be a napraforgótarlót. Egy szó mint száz, az idegennek az a benyomása támadt az elmúlt hét végén Tápiószent- mártonban, hogy a fél falu a határba költözött. Mert munka akadt bőven a közösben és a háztájiban egyaránt. Káteszi István főmezőgazdásszal elsőként a vetést „ellenőrizzük”. Négyen a fél határt — Sokan talán maradinak tartanak, de nekem az a véleményem és persze a gyakorlatom is, hogy a főagronómus csak akkor lehet igazán nyugodt, ha naponta kétszer bejárja a birodalmát, a gazdaság földjeit, a legfontosabb munkahelyeket. S ennek nem mond ellent az a tény, hogy önállóságot várunk el a beosztott mérnököktől. Sőt, arra ösztönözzük őket, egy-egy növényről ők tudjanak a legtöbbet: fajtát tőszámot vegyszereket javasoljanak. — mondja Káteszi István, miközben a gépészek elkészülnek a gazdaság új szerzeményének, az egymillió forintnál drágább nagyteljesítményű IH— 6200-as vetőgép tartályainak feltöltésével. Teljesítményben dolgoznak, s így beszélgetésre csak néhány perc időnk marad. Hogy fogalmat alkossunk tevékenységükről, meg kell említenünk: négyen, név szerint: Sponga Ferenc, Bablcz Károly, Kraicz János, és Kiss András ezer hektár kalászos pontos vetéséért felelősek. Fiatalok a gépeken — Az idén először dolgozunk ilyen géppel, s csak jót mondhatunk róla. Egy műszakban, ezen a sík terepen 80 hektárral is végzünk. Kevesebbet kell a feltöltés miatt íhegállnunk, egyenletes a tőszám és a mélység — dicsekszik Sponga Ferenc. — Érdekeltek-e a jó minőségű munkában anyagilag is? — kérdezem tőle. aránya mennyiségi csökkenés nélkül megváltozzék: több legyen a saját szervezésű, vagy a munkáltatók támogatásával létrehozott lakás. A korszerűsített lakáselosztási és -fenntartási rendszert a nyolcvanas évek második felére szeretnénk kiteljesíteni. — A lakosság Így feltehetően aktívabban együttműködik majd a helyi tanácsokkal ... — Híz kívánatos Is. Alapja az a tény, hogy a lakosság érdekeltsége közvetlenebb lesz a helyi településpolitika kialakításában, ami segítheti az életkörülmények javulását és visszaszoríthatja azt a szemléletet, mely szerint elég, ha mindent az államtól várunk el. E szemléletváltozás nem puszta óhaj, hanem éppen a megváltozott helyzet teremthet hozzá feltételeket. Ugyanis a lakosság számára nem lesz mindegy, hogy lakására, vagy lakóhelyének környékére mennyire vigyáznák, hogyan védik, ápolják, hiszen ami létrejön, az egyre nagyobb mértékben saját munkájának és anyagi tehervállalásénak eredménye, amelyben mindenkor számíthat a tanácsok segítségére. Cserhalmi Imre Következik: Az építés pénzügyi feltételei. — Hektáronként 10 forintot kapunk, a kelés után dől aztán el, megkapjuk-e a plusz 3 forintot, ami természetesen a vetés sikerétől függ. — magyarázza a beszélgetésbe kapcsolódva Babicz Károly, aki nemrégiben szerelt le a honvédségtől. — Nagy könnyebbség az is, hogy a nádudvari termelési rendszer jóvoltából, amelynek a szövetkezet taggazdasága, nem kell nehéz zsákokat emelgetnie. A szemszállító kocsik önműködően ürítik a magot a vetőgép tartályaiba. Még bőségesen akadna mondanivalónk, Babicz Károly szívesen beszélne kisfiáról, a házépítés izgalmairól. De a főmezőgazdász arcán látjuk a türelmetlenséget, csak éppen nem mondja: minden perc fontos most. Legalábbis, ha az idei búzatermést jövőre túl akarjuk szárnyalni. > Megindul tehát a gépóriás a végeláthatalan sík mezőben, hogy millió és millió magot a- földbe bújtatva- takarva, ágyba kerüljön a jövő évi kenyérnekvaló. Még alig tűnik el a szemhatárról a vetők kis csapata, amikor terepjárónk egy cukorrépatábla közepén fékez. — Kézzel sem lehetne szebben .akkurátosabban — állapítja meg Szabó János elnök, akivel programon kívül találkozunk. — S, ha tudná, kik ülnek a francia gyártmányú 3 millió forint értékű cukorrépakombájnok fülkéjébe, akkor lepődne meg igazán. Ahogy a vezető szakemberek, akként gépészeink többsége is fiatal. Győződjön meg róla, személyesen — indítványozza Szabó János és a közeledő Her- riau-ra mutat. Intünk a gép vezetőjének. Magas, szőke fiatalember száll ki a masinából, ráz velünk kezet. Sóhajtás munkáért — Varga Miklós vagyok, most töltöttem be a 18. évemet mutatkozik be — s hitetlenkedő tekintetemet látva még rákontráz — A múlt hónapban 8 ezer forintot kerestem. — Mit csinál ezzel a rengeteg pénzzel? — évődöm. — Ezer helye van annak Befizettem egy gépkocsira, előttem van az építkezés, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — válaszol. — Megvallom, néha magam is sokal- lom a munkát. Odahaza még van egy hold szőlőnk, és állatok, miegymás ... De azért jut időm mindenre. — Például? — Este ott leszek a disco- ban, annyira sose voltam fáradt, hogy onnan elmaradjak — mondja búcsúzáskor, s újabb fogásba kezd. Mi tovább járjuk a határt. Szóba elegyedünk részes vállalókkal, így Abróczi Jánossal és feleségével is. Az 1400 négyszögöl cukorrépát kézzel kapálták be, kézzel szedik most. Mázsánként 6 forintot és egy kiló cukrot kapnak érte — Győzik? — érdeklődünk az idős házaspártól. — Hogy győzzük-e? Hiszen ez a baj. Jövőre nem lesz részes paradicsom — sóhajt s.y asszony. — Majd találunk valamit — biztatja a főmezőgazdász a nyugdíj felé járó embereket S talán neki is az iut eszébe ezzel a szorgalmas néppel nem kell félniök a jövőtől... Valkó Béla
