Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
1983. OKTÓBER 16., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN ■.. első oldala őszikék t Olvasó, ha fennakadsz, hogy Könyvem címe „öszíkék”, tudd meg: e néven virágok Vannak ősszel, és — csibék. 8a virágok: a deres fű Hantját szépen színezik] Ha csibék: ez is megjárja, Ki olyanra éhezik. A virágnak nincs illatja, Ha megcsapta őszi dér; De csibének húsa, vére — S a konyhában többet ér. (1877. augusztus 13.) n Amit én a zugba jegyzék. Nem hagy bennem mély nyomot, De enyhültem, hogy kiöntém, Amikor fájt és nyomott. Isten látja, az enyéim Tán nagyon Is szeretem, fis ha fáj a vélt mellőzés, Lopva ide temetem. Mint Midás király borbélya Ura fején hogy mit lát: Oh, ne keljen elsusogni Soha innét lenge nád. (1877) T belefeledkezni az olvasásba. Mit lehet még mondani Arany János után? — Aranyt olvasni? Ez azért köny- nyű, mert nagyon egyszerűen írt. Azt hiszem, hogy itt Nagykőrösön végül is az éltette, hogy ezt a nyelvet oktathatta, óvhatta, terjeszthette. Máskülönben én a Toldit szeretem nagyon. meg a balladákat — vall olvasmányairól Baji Kinga. Az utóbbiakban az élet nehéz pillanatait mondja el. S azt, hogy ilyenkor az emberi lélek miként alakul. Bocsánat a szóért, de úgy érzem, hogy egy krími izgalma ötvöződik ezekben a művekben a pontos iélekrajzzal. S minden versében ott a tanulság, melyet leszűrtem magamnak. Az ember küzdelem órán válik valakivé, válik emberré... A barátság ereje — S nemcsak a költeményei ragadják meg az embert, hanem életének eseményei is, melyek persze tükröződnek a versekben is — veszi ót a szót Padányi Emese. Engem az a barátság ragadott meg, amely Petőfihez fűzte. Pontosabban kettejük barátsága, melynek emléke és ereje Aranyban ott munkált élete végéig. Ma már talán nincsenek is ilyen barátságok. S mindannyian szegényebbek vagyunk. Követnünk kellene a példát. Igen. a Letészem a lantot. Nagyon szép very. Ennek a , barátságnak az erejéről is szól. S mennyi mindent elmond azzal, hogy az utolsó sorban megváltozik a refrén. Olvasnunk kell... Nos, valóban ez a dolgunk. Olvasnunk kell. S emlékeznünk. Itt Nagykőrösön könnyebb mint máshol. Fu- tamodásnyira tőlünk áll az iskola, melyben a leghíresebb tanár tanított. A gimnázium előtt ott az emlékpad, s jelöli a helyet, ahol azon az emlékezetes októberi estén fogadták Arany Jánost a majdani barátok: Mentovich Ferenc, Szász Károly, Ács Zsigmond, s a többiek. S egy emelettel feljebb, itt az új gimnáziumban a régi könyvtár, melynek egyik-másik kötetében hajdan a költő, tegnap talán ez a három diák lapozgatott. — Hogyan emlékezzünk? Büszkeséggel? Dicsekedve, mert itt élt, alkotott, tanított Arany János? Inkább hálával. Hiszen később meghatározta a város szellemi életét, méghozzá a város javára. — Nem. egyáltalán nem túlzó az itteni Arany-kultusz. Túlságosan sok üzem. intézmény, brigád vette fel a nevét? Lehetséges, ám egy közösségnek, ha szereti, érti és olvassa műveit. joga van ehhez. — Az elnevezésnél mégis fontosabb az olvasás, az elmélyedés. Az emlékezésnek tehát jobb módszere például a balladamondó verseny megrendezése, mint a költő nevének hivatali pecsétbe vésése. Értelmes emlékezés A diákok egymás szavába vágnak. Hiszik és tudják, hogy lehet szépen és értelmesen emlékezni a költőre. S a legjobb módszer — mint mondják — a legegyszerűbb -is. Olvasni kell Kívülről tudtam arcvonásait... Egy érem fekszik az asztalomon mostanában. Tengernyi papírlap ^ kusza halmazából elő-előcsillan bronzos fénye, és mágnesként vonzza a ^ tekintetet. Rövid szüneteket iktatok az írásba, ürügyet keresek, hogy á egy pihentető pillantást vethessek rá. S ha már foglyul ejtette érdeklő- g désemet, kezem is akaratlanul érte nyúl. A hideg tapintású érclap g megbújik a tenyér fészekmelegében, s Arany János tekint rám, olyan f arcvonásokkal, amilyen nagykőrösi tanárkodása idején lehetett. Halálának centenáriumához érkezvén, a nagykőrösi Arany János 0 Múzeum és Társaság példás ügybuzgalma hívta életre ezt az emlék- érmet. Borsos Miklós szobrászművészt kérték fel a költő arcmásának 6 dombormívű megjelenítésére. Köznapi nyelven Toszkán hangulatú tihanyi tuszku- íánumából Borsos mester ' egy kis időre visszatért budai lakásába. A láthatóan magányos hajlék lehúzott ablakredőnyei mögül csak kevés fény szűrődött a szobákba, s a sejtelmes háttérből lágy erotikával elővillant egy márvány testű, hófehér női torzó. A meghitt légkörben a szobrász — kérésünkre — szívesen szólt Arany Jánoshoz fűződő kapcsolatáról. — Arany János-érmet megbízásból nem lehet csinálni. Arany benne kell hogy éljen az emberben. Fiatal korom óta olvasom, vele élek, csodálom megfejthetetlen titkát: amilyen köznapi nyelven beszél — gyönyörűen. Milyen ereje van például ennek az egyetlen mondatnak: Eg a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. Semmi stilizálás, semmi olyan, ami megvesztegető lenne, s ez egészen lenyűgöző. y — Az iránta való lelkesedés régóta él bennem, s noha megbízást most kaptam erre először, foglalkoztam már szép fejével. A magam örömére igyekeztem őt hitelesen megörökíteni. Nagy elődöm, Beck ö. Fülöp nagyszerű érmet készített róla, de az stilizált, a századforduló stílusjegyében született. Én igyekeztem a legrealisztikusabb, a legélőbb képet vésni. Nem annyira a fényképeket néztem, hiszen kívülről tudtam, ismertem az arcvonásait, inkább Stróbl Alajos Nemzeti Múzeum előtt álló remeke vonzott, azt a fejet akartam egy kicsit tanulmányozni. Azt hiszem, többet nyertem belőle, mint a fényképekből. Régiek nyomdokain Borsos Miklós úgy jelenítette meg a költőt, hogy érme — méretét meghaladva — monumentálisnak hat. Az előlapot a fej tölti be, kora viselete, a nyakkendő, csak egész kis felületet kapott, s így azt az érzetet kelti, hogy szétfeszíti az alig tíz centi átmérőjű fémkorong kereteit. A hátlapra a nagykőrösi múzeum klasszicista homlokzatát véste, az odavaló- siaknak nem kis elégtételt adó idézettel: A fél Akadémia Nagykőrösön Autókulcs csörren az Ovegasztalon. Igen, készülődni kell: sok a tanulni- való. Például biológiából. Mi történik a sejtek Golgi-féle apparátusának lefűződött vezikulumaival az osztódás telofázisában. — Az irodalmat könnyebb tanulni, mert nemcsak emlékezni kell a papírra vetett mondatokra, hanem gondolkodni is felőlük. Töprengeni az irodalmon és az életen. A kettő egyre megy. Ebben maradunk, ez a búcsú. Hazafelé ballagok a szűk, sáros, kanyargós utcákon. Elkerülöm az egyenes, az aszfaltozott, az Arany János idejében még nem volt utat. így jó most. A találkozások Otthon fényképet veszek elő. Szerény kincsem, Török Pál kisújszállási rektor megsárgult képmása. Az ő könyvtárában találkozott a még félig diák, félig már tanár Arany János a világirodalommal. Vajon ők miről beszélgettek ha jött az este? Melyik ódon köl*őt vizsgáztatták becsületből, emberségből kitűnőre? Ki volt ott velük, felidézetten, harmadikként? Ezt már meg nem tudhatom. Azt viszont sejtem, hogy ez a diáktanár üzent az ifjúkora emlékeiben oly gyakran megmerítkező öregember-költő szavain keresztül a nagykőrösi diákoknak. Öten voltunk hát ott ma délután az igazgatóhelyettesi szobában. A költő, a három diák, meg a krónikás. FARKAS PÉTER lakott. A szöveg betűi maguk is plasztikai elemek. A bronzlap szabálytalan kör alakú, látszik, hogy nem körző kerekítette, hanem emberi kéz formálta. Ebben az éremben nemcsak Arany van jelen, hanem Borsos is: ítélete, személyisége benne foglaltatik a tenyérnyi műben. A házigazda érmeket vesz elő a ládafiából. Ezt az Arany János-port- rét már korábbi kettő előzte meg az elmúlt harminc évben. Az a pénz méretű, színezüst érme, amelynek hátlapján Toldi vív a cseh vitézzel, 1951-ből származik. A körfelirat a Toldi szerelméből vett idézet: Vigaszért hő lelkem a múltakba fordul. Születésére így emlékezett a mester: — Pátzay Pál egy remek írást jelentetett meg Az erdélyi fejedelmek szép pénzei címmel, amely nagyon mutatós, eredeti méretű pénzeket ábrázoló tanulmány volt. Műtermében mondtam: Ilyeneket én is tudok vésni. Megmosolygott, hiszen ezek acél tőkébe kézzel vésett veretek voltak, amelyeket erdélyi ötvösök készítettek. Én is erdélyi vagyok és ötvös is, hát csinálok egyet — mondtam. Mindjárt Arany Jánost véstem, s Pá- tzaynak nagy meglepetést okoztam vele. Aztán később, jó másfél évtized múlva, megmintáztam az öreg irodalmárt, azt már korabeli felvételek alapján. Méltó főhajtás Borsos Miklós sokoldalú alkotó. Szobrai, rézdomborításai, érmei és rajzai a magyar és az egyetemes művészetet gyarapítják. Az utóbbi három és fél évtizedben megújította a hazai érmészetet. A szakmában ez nagy elismerést váltott ki, hiszen nálunk addig ily módon nem készítettek érmet. Nem véletlen, hogy 1957- ben, Picasso-érmére felfigyelve, e munkálkodását Kossuth-díjjal honorálták. Azóta írókat, festőket, muzsikusokat és tudósokat ábrázoló több, mint háromszáz művével bebizonyította, hogy ez öntörvényű műfaj. Az asztalomon nyugvó érem méltó főhajtás Arany János emléke előtt. TAMASI TAMÄS Usenet a mának Ä költő szelleme műveiben él. Megérteni őt csak strófáiból lehet. Am jWí az ember gyarló lény, s mankókat keres. A mű megértéséhez fel- fa idézi az alkotót is. Falra akasztja a képmását, vitrinbe helyezi óratartóját, névjegyét, néhány kéziratát. Majd segítségül hívja a társművészeteket. Szobrot állíttat, illusztrációt készíttet. E munkálkodásának eredménye felettébb érdekes: két szellem találkozása válik láthatóvá, kézzelfoghatóvá. Talán húsz méter, néhány teremnyi a távolság a nagykőrösi múzeumban az állandó, s a most megnyílt időszaki Arany János kiállítás között. A múltakon merengő, nem tudván betelni sem egyikkel, sem másikkal, szobáról szobára ballag. Lép, s hallja a varjú szárnya suhogását. Hess, madár! Lép, s látja a réz veretes, csillogó tárlók üvege mögött a nád rezzenését. Jő az anya-farkas ... Íme a régi épület. Láthatta még majdnem újnak Arany János is. A ház megmaradt, s most benne látjuk őt. Legigazabbul fakuló kézírásában. Megszűnt a vigadók nesze, Mogorván ül az ősi vár... Ez a Katalin. Egyszer volt özönvíz, mióta a világ; Egyszer nyit, száz évben az áloé- virág. Ez pedig A nagyidat cigányok első oldala. S itt a vallomás a névjegyen, arról a pillanatról, amikor a költő gondolata éppen mezítláb járt, s egyszerűbb kabátot kért Romák úrtól, a szabómestertől. Ez is a valósága, s egyszersmind nem az. Az igazi való a vers. Itt a nagykőrösi múzeumban most nemcsak a költő, hanem Zichy Mihály betűivel. Nyolc Arany-költemény üzen itt a mának a Somogyból Pétervárra elhíresedett mester leheletfinom vonalainak segítségével. S még rajzok. A fiatalabb mestertől, Borsos Miklóstól. Itt Ajtó megöl fehér galamb, / Ősz bárd emelkedik. Amott a jó király, a magyar: Talpra bajnok! semmi, semmi... S míg a bajnok nyereménye három falu: Som, Somogy, Pósa, addig a néző gazdagsága az okos tekintettől gyarapszik. Ez néz reá Senyei Károly szobráról, Borsos Miklós, Moiret Ödön és Szántó Gergely érmeiről, a megfakult, s oly ritkán látható fényképekről Arany János tekintete. A költő, amikor megteremtette, nem láthatta hősét: Toldit. A kiállításra látogatónak könnyebb dolga van. A most berendezett szobában Strobl Alajos, a régiben Fadrusz János segíti. A bronzba öntött egy csak egy legény mellett ismét vers. Míves munka ez is, de másfajta hősökről. Melyekből sajnos jóval több terem magyar földön, mint Toldi Miklósokból. A fülemile ez. Alom e* valóság egy teremben. A költő és kora, s talán korunk is. R ajz ismét: Barabás Miklóstól. A szép Arany János. Vagy Inkább a valóságos, a mostani, mely bennünk él, mely legenda, de igazán a miénk. Dedikált kötet, egy példány a Toldi szerelméből, s a költő életének mennyi eseményéről tudósít. A lassan készülő mű történetéről, s a pillanatról, amikor már a kész könyvet vette kézbe. S a valóságos pillanatok emléke mellett az egy évszázados legendáé is. Itt van a törvénykezők által oly hamar feledett tört, hajdú címer. Mely vagyont emésztett, s történelmet adott. Relikviák, műalkotások sora a nagykőrösi Arany János Múzeumban. Két kiállítás tárgyai. Ezúttal nem a tudósokat, hanem az emlékezőket szolgálják. Bemutatásukért köszönet jár a Magyar Nemzeti Galériának, az MTA Könyvtárának, s a helybeli, a házigazda intézménynek. F. P. 'ksir' / A költő sora] szabdjáhoa A nagykőrösi Arany János Múzeum emléktárlatának anyagából a fotókat Apáti-Tóth Sándor és Kiss András készítette. \
