Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

1982. OKTOBER 2„ SZOMBAT 3 A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE Amint arról lapunk első oldalán tudósítunk, a Pest megyei Tanács pénteken délelőtt tartott ülésén meg­tárgyalta és elfogadta a megyei tanács elnökének, dr. Mondok Pálnak, az előterjesztésében azt a jelen­tést, amely a megyei tanácstagoknak a helyi taná­csi testületekben kifejtett munkája tapasztalatairól adott áttekintést. A megye lakosságának képviselői ugyancsak elfogadták azt a tájékoztatót, amelyet dr. Barta Miklós, a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának titkára terjesztett elő a közös tanácsok és szerveik működéséről, különös tekintettel a társköz­ségek helyzetére. Az alábbiakban az írásbeli össze­foglalók, a szóbeli kiegészítés, valamint a felszólalá­sokban elhangzottak alapján ismertetjük az ülés na­pirendje e részének lezajlását és a testület által ho­zott határozatokat. * « Két esztendő tnssnsztnlafoi • Eredményes testületi muatb • A közös érdekek fölismerése • Mérlegelt helyi sajátosságok FELELŐSSÉGGEL, HOZZÁÉRTÉSSEL Több, mint két esztendeje, 1980. júniusában döntöttek tanácstagjaik megbízatásáról a választópolgárok, azaz az eltelt idő már módot ad né­hány lényeges tapasztalat összegezé­sére — mutatott rá az előterjesztő dr. Mondok Pál. Az összegezéshez nemcsak a testületi ülések szolgáltak ismeretekkel, hanem sűrűsödnek ab­ban a megyei pártbizottság, a járási és városi pártbizottságok, a tömeg­szervezetek, tömegmozgalmak, ez utóbbiak közül elsőként a Hazafias Népfront észrevételei, javaslatai is. Kősegítette az alapos tájékozódást, hogy a megyei tanácstagok számára hat csoportban rendeztek tájértekez- letet, s az ott elhangzott vélemények , szintén helyet kaptak a jelentésben. AZ ÖSSZHANG IGÉNYE A legfontosabb és legfőbb tapasz­talat, hogy o százhúsz megyei tanács­tag döntő többsége eredményesen te­vékenykedik a megyei tanácsi testü­letben, annak bizottságaiban, a meg­bízatásukat adó helyi tanácsokban. Közéleti szerepük súlya nőtt, tartal­ma gazdagodott, még akkor is, ha a testületbe első ízben bekerült ötvenöt új tag közül néhányan fokozott segít­ségre, bátorításra szorulnak. Természetesnek tartható és a fel­szólalások is aláhúzták ezt: a megyei tanácsi testület tevékenységének alapját azok a párt- és kormányha­tározatok adjáik, amelyek a felada­tok országos megfogalmazását nyújt­ják iránytűként. Éppen ezért .érthe­tő, hogy a jelenlegi megyei tanács megalakulása óta megkülönböztetett figyelmet szentelt a hatodik ötéves terv, az éves tervek kialakításának, az ipar és a mezőgazdaság összehan­golt korszerűsítésének, a települések arányos fejlesztésének, a lakossági ellátási igények lehetőségekkel össz­hangban álló kielégítésének. Fényt vet ennek a munkának a mibenlétére, ha emlékeztetőül uta­lunk rá: a testület az alig valamivel több, mint két esztendő alatt megvi­tatta és elfogadta a megye hosszú­távú közlekedés- és hírközlésfejlesz­tési, környezet- és természetvédelmi, településhálózat-fej lesztési koncep­cióját, megállapította a tanácsi gaz­daság hatodik ötéves tervét, kijelöl­te a mezőgazdaság 1981. és 1985. kö­zötti főbb céljait, a középtávú * terv időszakára területfejlesztési progra­mot alkotott, átfogó tervet fogadott el a családiház-építés támogatására. Érthető, ha az ilyen és hasonló témák tárgyalásakor — és ezt a ta­nácstagi tájértekezleten jó néhányan elismeréssel említették — élénk az aktivitás, ami azonban nem egyenlő a felszólalók számával. A választó- polgárok ugyanis kevésbé ismerik azt a tevékenységet, amelyet a tanácsta­gok járási, illetve járási-városi cso­portjai fejtenek ki, a napirendre ke­rülő kérdések előzetes megvitatásá­val. a vélemények ütköztetésével, majd egyeztetésével, a közös állás­pont kialakításával. A demokratiz­mus hasznosságának jele, hogy az ezeken a csoportüléseken elhangzott vélemények, javaslatok, bírálatok tükröződnek az előterjesztések végle­ges szövegének megfogalmazásában. Helyes gyakorlat tehát — és ezt a vitában elhangzottak megerősítették — az előzetes, részletekbe menő meg­tárgyalás, a döntés előkészítésének szakaszában ugyanis tágabb tere nyí- ■ ük a sokféle érdek egyeztetésének, mint akkor, amikor már a megyei ta­nács ülése határoz. JOBB AZ ELŐKÉSZÍTÉS Jóleső érzéssel állapíthatta mega megyei tanács, hogy a testület elé kerülő írásbeli és szóbeli előterjesz­tések színvonala emelkedett a ko­rábbiakhoz mérten, nagy többségük alapos tájékozottságra vall, a lényeg­re koncentrál, fölmutatja a közvet­len gyakorlatban szerzett tapasztala­tokat. A fejlődés más tekintetben is örvendetes, így például az interpellá­cióknál. Két év alatt harminc tanács­tag negyvennégy ügyben interpellált, a legyakoribb témák — és ez egyben figyelmeztetés arra is, hol lelhetők fel a lakosságot élénken foglalkozta­tó feszültségek — a közlekedéssel, a vezetékes vízszolgáltatással, az egész­ségügyi ellátással, az elektromos há­lózat állapotával összefüggő gondok. Az érintett szakigazgatási szervek válaszai, intézkedései általában meg­felelnek a várakozásnak, bár lehet­séges és szükséges is némely esetben a változtatások menetén gyorsítani. Saját tevékenységén túl a megyei tanács áttekintette különböző testü­letéi, így a végrehajtó bizottság, a tanácsi bizottságok munkáját is. Mint megállapította, a végrehajtó bizott­ság rendszeresen és arányaiban kellő módon foglalkozik a különböző ága­zatok helyzetével, fejlesztésének teendőivel, irányító, ellenőrző szere­pe tervszerűen érvényesül, aminek jelentős része van abban, hogy a kormányzat és a megyei tanács ha­tározatai folyamatosan megvalósul­nak, a legfontosabb társadalompoli­tikai célokhoz kellő feltételrendsze­re társul a végrehajtásnak. Fejlődő­nek és egészségesnek ítélte a megyei tanács ülése a végrehajtó bizottság te­vékenységében érvényesülő ésszerű munkamegosztást. FÓRUM A CSOPORTÜLÉS egyben helyi tanácstagok is har- minchatan pedig delegáltak —, rend­szeresen meghívást kapnak a testü­leti ülésekre, illetve a megyei ta­nácstagok többsége meghívott a vég­rehajtó bizottsági üléseken is. Ez jó lehetőség a rendszeres tájékozódás­ra, az ismeretek összevetésére és egyben arra is, hogy a választópol­gárok kérdéseire a megyei tanácstag érdemi választ adhasson. Sokkal vegyesebb az előbbieknél a kép akkor, ha a megyei tanácstagok általános közéleti szereplését tesz- szük mérlegre, mert vannak, akik nagyon sokat vállalnak és olyanok is, akik a közélet más terepeitől tá­volt maradnak. Az egyéni magatar­tásmódok e változatosságát meg tar­kábbá teszi, hogy a helyi vezetés sem fordít mindig kellő figyelmet a megyei tanácstag indokolt közéleti rangjának megadására, előfordul, hogy a települést jelentősen érintő eseményre egész egyszerűen elfelej­tik meghívni, ritkaságnak számít az is, ha a megjelentek tudomást sze­reznek róla, velük együtt van me­gyei tanácstagjuk is, ami különösen a közös tanácsú községekben sorra kerülő rendezvényeken lenne indo­kolt. Kellő gondot fordít a megyei ta­nácstagok döntő többsége a beszá­molási kötelezettségre, java részük a megyei testületi ülést követő helyi tanácsülésen ad ismertetőt az el­hangzottakról, a döntésekről, a teen­dőkről. Az információk egy másik forrása: a városi tanácsok végrehaj­tó bizottságainak, a járási hivatalok­nak a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága előtti beszámoltatását meg­előzően a vizsgálatról a megyei ta­nácstagok tájékoztatást kapnak, s egyben tőlük is véleményt kérnek. Ezt a módszert — a hozzászólások igazolták — örömmel fogadták a testületi tagok, amiként azt is, hogy némely esetben ugyanígy járnak el a járási hivatalok is, amikor a köz­ségekben vizsgálódnak. Ez utóbbi azonban még korántsem^ sorolható az általánosan elfogadott gyakorlat esz­közei közé, holott igény — jogosan — van rá. A két év alatt elért fejlődés isme­retében, a gondok mérlegelésével hozta meg határozatát a megyei ta­nács, megjelölve azokat a területeket, ahol kívánatos a haladás gyorsítása. Így a többi között szükségesnek tar­totta a testület, hogy a megvitatásra kerülő előterjesztések tartalma to­vább gazdagodjék, terjedelme azon­ban rövidüljön. Hasznos szerepe le­het annak is, ha az átfogó és hosz- szabb távú terület- és településfej­lesztési programok az előkészítés szakaszában az eddiginél is széle­sebb körben kerülnek megtárgyalás­ra amint annak úgyszintén, ha a tanácsülésen a szóbeli kiegészítések elemzően kitérnek az előzetes viták­ban elhangzott véleményekre, ellen­javaslatokra, kritikai észrevételekre. Döntött a testület a tagok informált­sága további javításáról, a helyi köz­életi szereplés feltételeinek gazdagí­tásáról. az új tanácstagok tapaszta­latszerzésének elősegítéséről és arról is, hogy a városi tanácsok végrehaj­tó bizottságai, a járási hivatalok 1983-ban tűzzék napirendre a megyei tanácstagok helyzetének értékelését, munkájuk támogatása további felté­teleinek kialakítását. TISZTELVE A TÁRSAK RANCJÁT Tizenhat esztendeje, 1966-ban szerveződtek meg az első közös ta­nácsok Pest megyében, ma pedig összesein harminchárom ilyen testü­let — tizennyolc nagyközségi közös tanács, tizenöt községi tanács — te­vékenykedik. A nem székhely társ- települések száma kereken ötven. A nagykátai, valamint a szentendrei járást kivéve, a megye minden más területén találkozhatunk ezzel a formációval, a legtöbb belőlük — tíz — a váci járásban lelhető fel. Érzékélteti ennek a fiatal település- típusnak a jelentőségét, hogy a me­gye lakónépességének huszonhárom százaléka él az érintett községekben, azaz érthető, ha a megyei tanács érdeklődéssel fogadta azt a tájékoz­tató jelentést, amelyet dr. Barta Miklós terjesztett elő, s amely a kö­zös tanácsok tevékenységéről nyúj­tott alapos áttekintést. Meggyőző ezzel az a mérleg is, amelyet bizottságai ténykedéséről vont meg a megyei tanács. Összeté­telüknél fogva nemcsak alkalmasak rá, hanem eleget is tesznek annak, hogy figyelemmel kísérjék az érdek- egyeztetési bonyolult folyamatokat — s ha kell. be is avatkozzanak —, véleményezzék a határozati javasla­tokat, ellenőrizzék a döntések végre­hajtását. Munkálkodásuk köre az el­telt két esztendőben bővült, vélemé­nyező, javaslattevő szerepük erősö­dött. Hasznosan dolgoznak a megyei ta­nácstagok járási, járási-városi cso­portjai, s ez az a forma — vélték többen a felszólalók közül _—. amely fóruma a kétségeknek, kételyeknek, az ellenvéleményeknek is, azaz a döntés előtt felszínre hozza mindazt, ami a végrehajtás szakaszában már zavarok forrása, akadályok támasz­tója lenne. Nemcsak a megyei ta­nács üléseinek előkészítésében ját­szanak fontos szerepet a csoportok összejövetelei, hanem a területi problémák megértésében úgyszintén. A megyei tanácstagok budai járási­városi csoportja például így alkotott képet a helyi tanácsok tömegkapcso­latainak alakulásáról, a ráckevei já­rási csoport az egészségügyi alapel­látás helyzetéről és az integráció eredményeiről, gondjairól, a váci já­rási-városi csoport az idős korúak erkölcsi, anyagi környezetéről. A csoportülések jó iskolái a közéleti szereplésnek, különösen azok eseté­ben, akik kezdő lépéseiket teszik meg választóik képviseletében. Jogos igényként — és egyben bírálatként — hangzott el ugyanakkor: a me­gyei szakigazgatási szervek az ágazatukat érintő kérdések tár­gyalásakor fokozott mértékben ve­gyenek részt a megyei tanácstagi csoportok megbeszélésein, hiszen gyakran így kiszűrhetnék a későbbi viták okait. Jogos ugyanakkor az a követelmény is, ami szerint a tanács­tagi csoportok vállaljanak nagyobb szerepet a megyei testületi határoza­tok végrehajtásának következetes ellenőrzésében. Lényeges hatása van a megyei tanácstagok helyi köz­életi szereplésének, a helyi testü­letekben kifejtett tevékenységé­nek abban, miként vélekednek vá­lasztottjaikról az állampolgárok. A tapasztalatok azt mutat-ják. a megyei tanácstagok közül azok, akik nem tagjai egyben a helyi tanácsnak is — a százhúsz főből nyolcvannégyen ITT NINCS ELNÉPTELENEDÉS —, azaz teret kap a társadalmi véle­ményezés, kifogva a szelet annak a vélekedésnek a vitorlájából, hogy a társközségekben élőknek csak a pa­rancsból, a végrehajtásból jut. Tovább gazdagíthatja a közös ta­nácsok tevékenységét a tanácsi bi­zottságok munkájának erősítése, ami ne korlátozódjék csupán az egyes témák, előterjesztések véle­ményezésére — hangzott el a megyei tanács ülésén —, hanem terjedjen ki az ellenőrzésre, a rendszeres el­számoltatásra is. Friss színt hozhat ebben a nem tanácstag szakemberek fokozott bevonása a bizottságok ténykedésébe. Ugyancsak bővítheti a sókféle kedvező tapasztalatot a tanácstagi csoportok szerepének erő­sítése a társközségek közéletében. Helyes gyakorlat például, hogy e csoport, csoportok vezetője, vezetői egyben társadalmi tanácselnök-he­lyettesek is. A tanácstagi csoportok hatása jelentős a tömegkapcsolatok­ra, azon belül a vélemények cseré­jére, a társadalmi munka szervezé­sére, a falugyűlések előkészítésére. Szemben az országosan jellemző­vel, a megyében nem a kis lélek­számú települések társulása első­sorban a közös tanács, hiszen a nyolcvanhárom' községből csupán ti­zenhét az, ahol a lakosság száma alatta marad az ezer léleknek. A társközségek átlagos lakónépessége 1402, a székhelytelepüléseké 4565 fő, azaz szó sincs elnéptelenedő fal­vakról, amiből természetszerűen az is következik: a jövő terveit ennek megfelelően kell kialakítani. , Sikerült kielégíteni azokat a vára­kozásokat, amelyek az 1980-as ta­nácstagi választásokkor a képviselet arányosságához fűződtek. Ma meg­állapítható — s ezt megelégedve vette tudomásul a testület —, hogy nemcsak statisztikai szempontból, hanem a munka lényegi részét néz- v'. szintén egészséges módon érvé­nyesül a társközségek képviselete mind a tanácsokban, mind a vég­rehajtó bizottságokban — a közös tanácsok végrehajtó bizottságaiban a tagok negyven százalék; a társ­község a társközségek lakosságának küldötte —, s ennek kedvező a vissz­hangja az állampolgárok körében. Az új forma jogosultságát, a fej­lődés biztató irányát igazolja a ta­nácsi testületek tervszerű munkája, azon belül a társtelepülések helyze­tének a székhely községgel azonos mércék szerinti megítélése. A köz- vélekedést előnyösen befolyásolta az is, hogy mind több településen él­nek a tanácsrendeletek előkészítésé­nek demokratikus formáival — pél­dául a népfront, az ifjúsági szövet­ség rendezte fórumok, réteggyűlések FEJLESZTÉSI MÉRCE Lehet ugyan meditálni rajta, a tény azonban tény marad: o társ­községek lakossága gyakran a fej­lesztések alapján ítéli meg a tanácsi testület munkáját, a képviselet ér­vényesülését. Éppen ezért van nagy jelentősége annak, hogy az érintett települések fejlesztése arányosnak, egészségesnek ítélhető, sőt, sereges­tül vannak példák rá, éppen a közös tanács létrejötte tette lehetővé a fejlődés meggyorsítását, olyan in­tézmények megteremtését, amelyek korábban szóba sem kerülhettek volna. így egyebek között ma már a társközségek felében szolgálja a mindennapok megkönnyítését a ve­zetékes vízszolgáltatás, a közös ta­nácsok megalakulása óta tetemesen felgyorsult a járdaépítés, megfele­lőbb lett az egészségügyi ellátás, bár a gyermekorvosi körzetek száma — mind a székhelyközségekben, mind a társtelepüléseken — rendkí­vül csekély. Részletekbe • menő képet alkotha­tott a megyei tanács az érintett te­lepülések oktatási, kereskedelmi in­tézményhálózatának állapotáról és fejlődéséről — a társközségekben az ötödik ötéves tervben 583 óvodai he­lyet és negyvenegy általános iskolai tantermet alakítottak ki —, azon belül arról is, hogy nem azonosak, azaz nem uniformizálhatok' a gon­dok vagy az eredmények. Éppen ezért fokozott jelentősége van a he­lyi sajátosságok mérlegelésének. Kitért az előterjesztés a tömeg­kapcsolatok alakulására, a közös ta­nácsok és a nem tanácsi szervek együttműködésének tapasztalataira, tehetséges fejlesztésére, különös-te­kintettel azokra a gazdálkodó egysé­gekre, amelyek hagyományosan sok segítséget nyújthatnak és nyújtanak is a közös érdekeket szolgáló fej­lesztési tervek megvalósításához. Több oldalról szerzett tapasztala­tok szerint a közös tanácsok megkü­lönböztetett figyelmet szentelnek a szakigazgatási tevékenységnek, ami­ben föltételezhetően szereke van a megyei tanács végrehajtó bizottsága, illetve a járási hivatalok következe­tes ellenőrző munkájának. A közös tanácsok társközségei közül har­mincháromban tevékenykedik kiren­deltség, tizenhat településen heti egy, három alkalommal nyílik mód ügyfélfogadásra, míg egyetlen hely van — Ipolydamásd —, ahol hiány­zik a helybeli ügyintézés szervezett kerete, ennek indoka viszont az, hogy a lakosság java a székhely­községben, Szobon dolgozik. Ezeknek a kirendeltségeknek lé­nyeges szerep jut nemcsak a szűkén vett szakigazgatási feladatok ellátá­sában, hanem olyan teendőkben is,, mint a környezettanulmányozások, a helyszíni szemlék, a lakosság tájé­koztatása. Fényt vet feladataikra és egyben terheikre a következő szám­adat: a kirendeltségek ügyfélforgal­ma 1981-ben 28 ezer fő volt. NÖVEKVŐ AKTIVITÁS A megyei tanács összegezve a tapasztalatokat, megállapította: o közös! tanácsok eredményesen látják el feladataikat a megyében, önkor­mányzati jellegük erősödésével bő­vültek lakossági kapcsolataik, egyre inkább jellemző a székhelyközség és a társtelepülések összehangolt, arányos, egészséges fejlesztése. Biz­tató, a lakosság aktivitásának növe­kedése, a társadalmi munka értéké­nek emelkedése, ami azt bizonyítja: egyre szilárdabb alapja van a közös gondolkodásnak, a két vagy több település egységként kezelésének nemcsak a közigazgatási térképeken, hanem a lakosság felfogásában is. Erre az alapra támasztva határozta meg a megyei tanács a további teen­dőket, közöttük azt, hogy a jövőben a járási hivatalok kétesztendőnként elemzően tekintsék át a közös taná­csok munkáját, egyben a fejlődés további irányait is kialakítva. M. O. l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom