Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

1982. OKTÓBER 13., SZERDA \Mdm> Utolsóból első Százmilliós közvagyon A táplószelel Afészt di­csérték a MESZÖV-ben, de Nagykátán, Tápiószőlősön és másutt is hallottam róluk. Megközelítőleg a nagykátai Járás húszezer lakosának nyújtanak alapellátást. Tavaly az első félévben a vendéglátó­forgalom növekedését nézve az utolsók közt kullogtak a megyében. Az idén júliusban pedig a nyereségük tömege a bázishoz viszonyítva 160, a nyereségszint 2,2 százalékra nőtt, s ezzel a legjobbak egyi­kévé váltak. — Hogyan érték ezt el? — kérdeztem Kiss Sándortól, az Áfész kereskedelmi osztályá­nak vezetőjétől. — Amikor 1981 januárjá­ban láttuk, hogy az árbevé­telhez viszonyított nyereség nagysága két százaléknál ke­vesebb, azt mondtuk: gyor­san intézkedni kell. Személy- cserékre került sor, növeltük a szerződéses üzletek számát, bővítettük a felvásárlás körét, partneri kapcsolatot alakítot­tunk ki a Nagykőrösi Kon­zervgyárral, s nem utolsósor­ban szigorúan takarékoskod­tunk. A nyereség növekedett is. Azonban azt is tudom, hogy a községek lakossága nem örült annak, hogy meg­szűnt például a vas-műszaki bolt. — Utazni kell egy kiló szO- gért? — Igaz, de a mi Áfészünk ellátási területe belefér egy 15 kilométer sugarú körbe. S a központosított üzletekben 'jóval nagyobb az áruválasz­ték. Még ebben az évben sze­retnék átadni Tápiógyörgyén a 300 adagos melegkonyhás vendéglátó egységet (ahogy ez Farmoson is történt). Tápió­szőlősön elsősorban a gyer­mekélelmezés megoldására, a hatodik ötéves terv második felében konyhát és éttermet építenek. Tápiószelén a mos­tani Tüzép helyén egy mo­dern felvásárlótelepet létesí­tenek (a tanácstól nem régen kaptak e célra telket). Far­moson pedig a vas-műszaki boltot alakítják át. Nemcsak üzleti, hanem po­litikai kérdés is, hogy egy aaott területen hogyan befo­lyásolja a lakosság közérze­tét a kereskedelem. Kiss Sán- dorék arra törekednek, hogy a kistermelők biztos felvásár­lást tudva maguk mögött, nyugodtan dolgozzanak. Ezt a célt szolgálta többek között az említett szerződéskötés a Nagykőrösi Konzervgyárral. A húsellátást három vágóhíd segítségével oldják meg, ahol ezer-ezerötszáz sertés sorsa teljesedik be naponta. Ami­kor úgy látták, hogy a szol­gáltatás színvonala javul a szerződéses üzletekkel, a me­gyében az elsők között kínál­ták szerződésre egységeiket. Ma már ötezer szövetkezeti tagjuk, 100 milliós összvagyo- nuk, 400 milliós évi forgal­muk van. Művelődési házat, sportegyesületet patronálnak. — A fiatalok aránya sajnos egyre csökken — panaszolja Kiss Sándor, pedig mint mondja, jó pénz fizetnek, s a munkahelyi körülmények sem rosszak. A szövetkezet vezetőit a jó értelemben vett elégedetlen­ség hajtja. Tudják, hogy az előrelépés nem jelent befeje­zettséget. Távlati terveik kö­zött például a Tápiószele kör­zetében levő elhanyagolt üz­letek felújítása szerepel. V. M. Az illetékes válaszol Menetrend Százhalombattán Lapunk szeptember 28-i, százhalombattai különkiadásá­ban a nagy ABC-áruház előtti megállóban hiányzó menetren­det tette szóvá a Tollhegyen című írás szerzője. Észrevéte­lére a Volán 20. 6Z. Vállalatá­tól érkezett válasz. A levelet Sohár István forgalomirányí­tási osztályvezető és Mentényi István személyszállítási főosz­tályvezető írta alá, s a követ­kezőket tartalmazza. Az észrevétel nyomán intézked­tünk a menetrendi tájékoztató anyag kihelyezéséről a kérdéses megállóhelyen. A jövőben fokozot­tabban ellenőrizzük az autóbuszo­kon levő viszonylatjelző táblák he­lyességét, és a helytelen feliratok­kal közlekedő járatok gépkocsive­zetőit felelősségre vonjuk. Köszön­jük a fenti hiányosságról szóló jel­zésüket, egyben kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét. Mi pedig köszönjük a gyors intézkedést! Négylovas diszhintóval Hét országra szóló lagzi Kísérje őket egészség, szerencse Nemrégiben Kocséron, egy fiatal pár esküvője alkalmá­ból, egy napra feltámadt a múlt romantikája. Mindkét örömszülő, Tajti Dezső és Kiss Imre nyugdíjas kocséri tsz-tag. Egyébként Kiss Im­re néhány éve, családjával Nagykőrösre költözött, s a most férjhez ment Marika leá­nya eddig a nagykőrösi taka­rékszövetkezet tisztviselőnője volt ★ A vőlegény Tajti László, az utóbbi évtizedben erőteljesen felvirágzott lovassportéletben helyezkedett el. A kocséri Pe­tőfi Tsz-ben a pár éve meg­szűnt lovasiskolánál (melyet kár volt megszüntetni) ő volt az egyik népszerű lovagló zso­ké. Katonaidejének letöltése óta, két éve a tápiószentmár- toni Aranyszarvas Tsz jó hírű lovassporttelepén folytatja a hivatásos lovaglást Most, hogy feleségül kérte Kiss Máriát, lovastelepi mun­katársai kíséretében két négy­lovas diszhintóval és húsz sze­mélygépkocsival jött el érte Nagykőrösre a Sallai Imre ut­cába. Azokkal a hintókkal, melyek a versenyeken szere­pelnek és melyeken a külföl­Dollárt érő prémek Szép eredményeket ért el a sződi Virágzó Tsz prémesállat ága­zata. A nemrég létesített ágazat dolgozói az idei évben 1400 prémtermelő hibrid görényt nevelnek. A képen a tőkés piacon keresett és igen jó árat, darabonként 20—30 dollárt érő állato­kat láthatjuk, Sárikné Deusch Mária törzstenyésztővel. Hancsovszki János felvétele * di vendégeket szokták kocsi- káztatni. A lakodalmi menetnek Nagykőrösön és Kocséron sok nézője volt. A menyasszony hintája elé fehér, a vőlegényé elé sárga lovak voltak fogva. így vonultak be Kocsérra, ahol megtartották az esküvőt. ★ A lakodalmi vacsorán ünne­pelték az új párt s külön a sportoló Tajti Lászlót, aki már több lovasversenyen díjat nyert és lovastelepi kollégáját, Botsik Józsefet, aki híres foga- tos versenyző, nevét jól isme­rik a fogathajtó versenyeken. Az új pár egy hétre a Balaton mellé utazott nászúira, azután Tajti László feleségét hazavi­szi Tápiószentmártonba. Kí­sérje életútjukat jó egészség és sok szerencse. Kopa László Turistaházak szerződéses vállalkozásban Hogy a vendégek ne csalódjanak í A lassanként egy évtize* f de megszüntetett Turistacl- ^ látó Vállalattól a szent- ^ endrei-szigeti és a börzsö- ^ nyi turistaházakat, éttermc- í két a Pcst-budai Vendég- í látó Vállalat vette át. Több ? milliós érték került így ^hozzájuk, de olyan örökség ez, amelynek megszerzésé- ^ ért senkivel sem kellett ve- télkedniük. — Üzleteink, egységeink há­rom csoportba sorolhatók. Mindegyikből van Pest me­gyében — mondta Wirth Gyu­la kereskedelmi igazgatóhe­lyettes. — Körülbelül tíz éve együttműködünk a Dunatours- szal, a Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatallal. Szerződé­sünk alapján mi üzemeltetjük a kempingekben levő büfé­ket, éttermeket. Ugyancsak élő együttműködési szerződé­sünk van az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodával a nemzetközi és belföldi ifjúsági táboraik ellátásában. így ott vagyunk a verőcemarosi Ex­press üdülőben is. Üzletháló­zatunk különben erre a két formára épül. S a harmadik: a Turistaellátótól átvett turis­taházak, éttermek és egyéb egységek. Ilyenek a Szentend­rei-szigeten a Vörös Meteor étterem, Magyarkúton az Or­gonaház és étterem, a Pihenő étterem, Királyházán, Magas- taxon, Nagyhideghegyen, Kis- inócon és Törökmezőn turis­taház, étteremmel. Értékesek lettek A turistaházak egyértel­műen rossz állapotban voltak. Mindegyik részleges vagy tel­jes felújításra szorult. Hét év alatt a Pest—budai Vendéglá­tó mintegy 15 millió forintot költött rájuk. Tette ezt saját erőből, s úgy, hogy hagyomá­nyos — szoros — elszámolási módban ráfizetésesek voltak és maradtak. A deficit együtt­véve 2 millió forintot tett ki. — Nem akartak megszaba­dulni ettől a tehertől, például e házak megszüntetésével? — A ráfizetést szerettük volna megszüntetni, vagy leg­alább mérsékelni és ezért ke­restük is a hasznosítás új módjait. Megszüntetni kár lett volna, mert ezek a házak, egy kivételével, a közepes felújí­tás után értékesek lettek. Ne­künk végül ugyancsak kapóra jött a szerződéses üzemeltetés lehetősége. Több mint egy éve, hogy mindegyiket, természete­sen az éttermeket is, kiadtuk. Veszteségünk megszűnt, s ke­vesebbet panaszkodnak a fo­gyasztók. Ez a két tény egyér­telműen bizonyítja a szerző­déses forma életrevalóságát. Rendszeres ellenőrzés — Miért voltak vesztesége­sek korábban, s nem azok most, amikor általában ugyan­az a személyzet szerződéses formában dolgozik? — Sok tényező játszott, ját­szik közre. A turistaházaknál jelentős kiadás a mosatás, s ennek díja folyton emelkedett. Ráadásul a Patyolat lassan dolgozott és ezért sok tarta­lékra, hét-nyolc váltás ágyne­műre volt szükség. Most ők mosnak, olcsóbban, és három váltás elég. A turistaház veze­tője korábban a saját kertjé­ben megtermelt zöldséget a vállalatnak, a turistaháznak nem adhatta el, most viszont érdeke a helyi árualapok fel- használása. A kisebb javításo­kat is ők vagy helybéli szak­emberek végzik, s ez is ol­csóbb, Átlagosan 20—30 szá­zalékkal csökkentek a költsé­geik. — S mi a biztosíték arra, hogy a szolgáltatás, a kiszol­gálás színvonala nem csök­ken? — A velünk kötött szerző­dés, a rendszeres ellenőrzés, de leginkább saját érdekük. Ha a vendégek csalódnak, leg­közelebb nem mennek oda, s akkor a szerződéses üzemelte­tőknek csak a kiadásaik nő­nek ... — Említette, hogy kevesebb a fogyasztói panasz. Ezek sze­rint most is akad? — Igen, s jogos is van kö­röttük. Legutóbb például az egyik vendég azt kifogásolta, hogy szakadozott az ágynemű. Nos, teljesen igaza ivóit, ha negyven forintot fizet, akkor sem kaphat szakadt ágyne­műt. Tudni kell azonban, hogy ezek B kategóriájú turistahá­zak, s negyven forint szállás- költségért nem nyújthatnak mondjuk százhatvan forintos szolgáltatást. Például hideg­meleg vizes, kétágyas szobát. A szobák több ágyasak, néhol az ágyak emeletesek, s bizo­nyos időszakokban még a víz­ellátás is gond. A területileg illetékes tanácsoknak, az üze­melőknek és nekünk az a cé­lunk, hogy emeljük a színvo­nalat. Legyen mindenütt vil­lany, jó út, hideg-meleg veze­tékes víz, több kétágyas szo­ba. De akkor már nem B ka­tegóriájú turistaházak lesznek, hanem fogadók. Programfüzetekben — A kirándulók, az alkalmi turisták hol foglalhatnak szo­bái? Egyáltalán hogyan tájé­koztatják az érdeklődőket? — A Szentendrei-szigeten és a Börzsönyben az utak mentén táblák hívják fel a fi­gyelmet turistaházainkra, ven­déglőinkre. Az egyéni turisták a helyszínen vagy telefonon rendelhetnek, foglalhatnak szobát. A nagyhideghegyi sí- tanfolyamot a Budapest Tou­rist szervezi. A csoportok ét­kezését, elhelyezését, pedig az IBUSZ intézi. Az IBUSZ belT földi programfüzetei is ismer­tetik a Börzsöny kínálta ki­rándulási és szálláslehetősé­geket. Szente Pál Bába Mihályi puttonuoóméntöb E ljött a szüret ideje, gondolta Ga­lambos, amikor végigballagott a szőlősorokon. Kétszer annyi must lesz, mint tavaly, ha megkíméli a hideg őszi eső. Szóval, sietni kell a szürettel. Segítséget keresett, de sehol sem akadt szabad kéz, szorgoskodtak mindenütt a hegyoldalon. — Szóljon a puttonyos mérnöknek — javasolta neki a lábszomszédja. — Né­hány nap alatt még a leveleket is le­szedik — tette hozzá nevetve. — Puttonyos mérnök? Ki az? — Ott lent, a tisztás mellett van egy tenyérnyi földje, meg egy faháza. A nevét nem tudom. Itt csak úgy ismerik: puttonyos méfnök. Galambos kelletlenül baktatott le a faházikóhoz. Csak egy idősebb asszonyt, meg három gyereket talált, ott. Akadoz­va bírta csak kinyögni, hogy szüret- ügyben jött a mérnök úrhoz. — Én vagyok az anyósa. Velem is megbeszélheti. Mindjárt megnézem, hány nap szabadsága is vahi még a ne­jemnek — mondta és besietett a törpe kis faházba. Galambos leült egy rönkre, s elgon­dolkozva nézte a hancúrozó lurkókat. Lám, ezek itt vannak egész nyáron, az én unokáim meg csak vasárnapra rán- dulnak le úgy kicicomázva, hogy még a fűbe se szabad nekik leülni. — Na, már itt is vagyok — zökken­tette ki mélázó töprengéséből az asz- szony. — Lehet szó a szüretről. Telje­sítményben persze. Szombaton szabad szombatja van a nejemnek is, a lá­nyomnak is. Vasárnap is dolgoznánk, meg hétfőn. Egy puttony szőlő, meg egy liter bor a fizetségen kívül. Galambos bólintott. — Mikor kezdenék? — Szombaton hajnalban. Addig ké­szítsenek elő mindent. Még alig pirkadt, amikor a lármás had kiugrasztotta az ágyból Galambost. — Megjöttünk, megjöttünk — kia­bálták a gyerekek. a G alambos bosszankodva kapkod­ta magára a ruhát és sietett aj­tót nyitni. Egy zömök, putto­nyos fiatal ember állt előtte. A mérnök. Hatan jöttek, vödrökkel, ko­sarakkal, metszóollókkal felszerelve. — Jó reggelt — nyújtotta kezét — Faludi mérnök — mutatkozott be. — Hol kezdjük? Galambos valamit dünnyögött, kar­ját az első szőlősor felé nyújtotta, aztán bekiáltotta feleségének, hogy hozza a pincekulcsot, és segítsen kihozni a ké­ziprést. Napszálltáig teltek a kádak, kosa­rak, s amikor a hegyoldalra sündörgő este elrejtette a levelek mögött a szőlő­fürtöket, megindult a daráló, a kézi­prés, és még a lámpavilágnál is csur­góit bőségesen az aranyló lé. — Ördöngösök ezek — súgta Galam- bosné a férjének. — Én még ilyet nem láttam! Még az az idős asszony is úgy hajladozott ott, hogy nézni se bírtam, muszáj volt neki segíteni. Bizony megizzasztott. — Nem baj, csak eső ne legyen két napig — dünnyögte Galambos. Vasárnap délelőtt arra lett figyelmes, hogy már nem hatan, hanem nyolcán, vagy tízen nyüzsögnek a sorok között. Érthetetlenül nézett a mérnökre. — Rokonság. Kijöttek hozzánk szóra­kozni — mondta. — Hagytam nekik egy cédulát az ajtón, hogy itt keresse­nek bennünket. Először meglepődtek — nevetett —, de aztán beálltak a sorok közé kérés nélkül. Nem árt nekik ez a kis lazítás. Megszokták már persze, hogy megviccelem őket. De majd kár­pótolom. Borral, meg szőlővel. — A borra ne legyen gondja, mér­nök úr — csippentett Galambos —, megtoldom egy literrel. Szőlő meg van bőven a tőkén. A kialkudott egy putto­nyon kívül, persze. Hanem: csak azt nem értem, mérnök úr, hogy miért csinálja ezt maga? Mert hallottam, hogy barackot meg almát^ is voltak szedni. A mérnök letette a puttonyt, cigaret­tát vett elő, megkínálta Galambost. Rágyújtottak. — Lehet, hogy furcsa, amit csiná­lok, de nem látok benne semmi rosz- szat. Az igazság az, hogy beszálltam egy szövetkezeti lakásba. Nincs kedvem évtizedekig törleszteni. A szőlősorok között felhangzott az első kiáltás: Puttonyos! A mérnök legyintett. — Várjanak egy kicsit. Szusszant­sanak ők is. Szóval a tervet a család jóváhagyta. Tavaly kezdtük el. Most folytatjuk. A gyerekeknek tetszik a münka, élvezik is. A feleségem meg az anyósom is megszokta ezt még a szü­lői háznál. Nekem se idegen. Aztán meg: honnan lenne nekem most arra pénzem, hogy ennyi gyümölcsöt, szőlőt vegyek a gyerekeknek?! Jár egy put­tony szőlő, igaz? Nos. azt itt nem esz- szük meg, hanem felkötözgetem a pad­láson, fóliával szépen betakargatom, és karácsonyig bőségesen van a családnak. Ismét felhangzott a hosszan elnyúj­tott kiáltás: — Puttonyos! Puttonyos! A mérnök eltaposta a csikket, vállá­ra vette a puttonyt. — Megyek, mert még azt hiszik, hogy nem vagyok ott. Csettintett nevetve és sietett a sző­lősorok közé. ahonnan megint felhang­zott a kiáltás: Puttonyos! — Milyen szorgalmasak — inlett a siető mérnök felé Galambosné. Kezé­ben nagy tányér frissen sült lángos. Csak egy pillanatra állt meg az ura mellett, s már ment is kínálni a szü- retelőket. — Azok — dünnyögte Galambos. S zomorúan nézett a mérnök után. A gyerekei, az unokái jutottak eszébe, akik üres kosarakkal meg üres csatos üvegekkel szaladnak be vasárnaponként néhány órára, az­tán, amikop megpakoltak, már porzik is utánuk az út. Hiába, nem puttonyos mérnökök!

Next

/
Oldalképek
Tartalom