Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-08 / 210. szám
nor vr.crft 1982. SZEPTEMBER 8., SZERDA nap Az asszony sem ül tétlenül Apróra szeletelt-zúzott kukoricalevelek szállnak fölöttünk, port kavar a két E— 280-as silózó, s a mellettünk robogó, pótkocsis traktor; fészket rak fülünkbe a kattogás. Horváth Ferenc, az Örkényi Béke Termelőszövetkezet gépműhely-vezetője int, s a gépek megállnak. 'Két izzadtporos arcú fiatalember kászálódik le a nyeregből: Szatmári János és Szatmári József. Testvérek, mindketten traktorosok, s sokadik őszük ez a betakarításban, sokadik nyaruk volt az idei az aratásban. Hajnaltól sötétig — Gabonát aratni ma már nem ördöngös dolog — indítja útjára a szót Szatmári János. — Hanem az őszi munka, az kemény dió. Most silózunk, ám szeptember húszadika körül „nekimegyünk” a kukoricának az SZK—5-ösökkel. — Az is eltart addig, amíg a gabonaaratás — szól József. — Péter-Pálkor kezdtük, augusztus 9-én vágtuk az utolsó rendet. Az ugye, hat hét... Tengeriből hétszáz hektárt kell begyűjtenünk. Ha kombájnon ülünk, nincs szombat, vasárnap is alig. — Nekem van egy négyéves kislányom is. A mindennapos távollétet legjobban ő sínyli meg. Hajnaltól sötétedésig kinn vagyok a táblákon. — Vigasztalja a vastagabb boríték ?% — Nem olyan mesebeli az az összeg. Különösen, ha a gépen töltött órákat átszámítjuk. De mondom, én nem panaszkodom, inkább az asz- szony vonja össze a szemöldökét, ha közeledik az aratás vagy a betakarítás ideje. Örkénytábor, Jajmajor: a kopott, hajdanvolt cselédház épületében nyolc család lakik. Kukoricaföldek, mezők ölelik körbe a házat, az udvart s a konyhakertet. Szatmári Jánosné — csinos fiatalasszonyka — riadt arccal jön ki a szobából, ugyan mi történt a férjemmel? Mondom, semmi, üdvözletét küldi. — Hogyan győzi? — kér-/ dem. — Nehezen — válaszolja. — Különösen nyáron, amikor nagyon hosszúak a nappalok, rövidek az éjszakák. Alig marad időnk szót váltani, máris csörög a vekker, s aztán este kilenc-tíz óráig nem is látom a férjemet. Rámszakad a kerti munka, a jószágetetés, minden. Pedig én is dolgozom, a honvédségi mosodában varrók. Reggel héttől délután négyig. Olyankor Oviban van a kislány. Kérték, vállalta A kis Jutka most — talán egy hete — beteg, náthát kapott, s anyukája sem jár munkába ezekben a napokban. Kire is hagyná a beteg gyereket? A szomszédok rendesek, úgymond, de hát nekik is megvan a mindennapi problémájuk ... — Ötödik esztendeje vagyunk házasok. Kezdetben, amikor a férjem még nem kombájnozott, sok szabad óránk volt. Moziba mehettünk szórakozni, kikapcsolódni. Három éve aztán ráült a kombájnra. Kérték, hát elvállalta. Ügy tartják, ő az egyik legjobb traktoros. Azóta már Kerti traktortól a táptakarmányig Öt községet látnak el Meg a Jászságból is ide járnak a gazdák vásárolni Veress Jenő felvétele Tápiószele főterén egy kö ty- nyűszerkezetes, földszintes épület húzódik meg szerényen. Ez, a külsejében csöppet sem hivalkodó létesítmény a község fontos kereskedelmi egysége: a Tápiószele és Vidéke Áfész mezőgazdasági ABC- áruháza. — Ilyen összetett profilú üzlet Dél-Pest megye egész területén csak ez az egy van — mondta nem titkolt büszkeséggel Kiss Sándor kereskedelmi főosztályvezető. — Két évvel ezelőtt nyitottuk meg és viszonylag nagyon kis anyagi ráfordítással készült el, ugyanis a község volt ABC- áruházából alakítottuk ki. Persze előbb a régi helyett új, modern, minden igényt kielégítő ABC-kisáruházat építettünk ugyanabban az évben. A mezőgazdasági ABC-áru- ház nem azonos a megyében található Gazdabolttal. Itt ugyanis a háztáji gazdaságok mindenfajta tevékenységéhez, valamennyi munkafázisához szükséges eszköz megtalálható. Divatos szóval élve, komplex áruválasztékkal dolgoznak. Van itt kerti traktor, fűkasza, fejőgépek, minden rendű-rangú kéziszerszám, növényvédő szerek, védőruhák, például a permetezéshez védő álarcok és a korábban megoldatlan táptakarmány- forgalmazást is itt bonyolítják — Külön helyet alakítottunk ki az üzlet egy részén, a zöldség-gyümölcs árusításnak. Ezzel nemcsak a vásárlóközönségnek, de azoknak a kiskerttulajdonosoknak is, akik viszonylag csekély mennyiségű gyümölcs-zöldségfélét termesztenek, ideális feltételeket biztosítottunk. A mezőgazdasági ABC öt község: Tápiógyörgye, Újszilvás, Tápiószöllős, Farmos, Tápiószele lakosságát hivatott kiszolgálni, de ahogy Kiss Sándor mondta, Nagykátáról is, sőt, a Jászságból is idejárnak vásárolni. Van egyáltalán olyasmi, amit itt nem lehet megtalálni? — kérdezem Papp Mi- hályné üzletvezető-helyettest. — Pár hónapig hiánycikk volt a horganyzott öntözőkanna, de most már az is van. Ami kicsit nehézkes, az olcsóbb kisgépek beszerzése, pedig inkább ezt keresnék az emberek. Persze azért a drágább is elkel. Közben jöttek- mentek az emberek, egy középkorú férfi, karján a kosárral, hosszabb ideje bóklászott már a polcok között. — Tóalmásról jöttem, permetező-alkatrészt keresek. Na végre! Ez az — és egy apró műanyag kellékfélét boldogan belepoty- tyantott a kosarába. Körbesétálva a tágas, világos, tiszta helyiséget, a pénztár mellett egy kis asztalkán még egy csomó mező- gazdasági szakkönyvet is megpillantottam. És ha éppen úgy adódik, szaktanáccsal is szolgáljak vásárlóiknak. — Régi igényt elégítettünk ki az új boltunkkal — mondta Kiss Sándor —, aminek azt hiszem, az a legfényesebb bizonyítéka, hogy az üzlet, induláskor tervezett hat-hétszázezer foriptos havi forgalma, mára közel 1,5 millió forintra emelkedett. S. Horváth Klára kombájnosként is ez a híre a környéken. Persze, hogy büszke vagyok rá. Jutka mutatja, milyen babája van, melyik a legkedvesebb könyve, abból szokott apu mesét olvasni, ha már az ágyikóba parancsolta a Maci. — Tudod, bácsi, ha apu aratja a búzát, meg mindent, akkor csak vasárnap olvas meséket. Mert mire hazajön, én már alszom, s mikor anyu oviba visz reggel, apu már a traktoron ül. Második műszak A kombájnosné mindennapjai szárazon peregnek nyáron és az őszi kukoricaszezon alatt. Hajnalban kel ö is, elkészíti a férje élelmét, majd a még alvó kis Jutka reggelijét. Aztán a sertésólak, birkaitató vályúk körül találja a reggeli verő. Fél hétkor viszi óvodába a gyereket, s mire hetet üt az óra, már a varrodában üdvözlik munkatársnői. Délután fél ötkor megy a gyerekért, aztán haza, s kezdődik a második műszak. Jószágetetés, takarítás, mosás, főzés. Valamikor hímzett is — gyönyörű térítői díszítik a családi szobát —, de mostanában még a televízió esti adásait sem nézheti meg. Mire odaér, hogy bekapcsolja a készüléket, már vége az adásidőnek... — ősszel csak annyival könnyebb, hogy nem kell a kertben kapálnom — mondja az asszonyka. — Nehogy félreértsen, én nem panaszkodom, amiért a férjem kom- bájnos... De hát, ami igaz, az igaz: nemcsak ott, a nyeregben ülőknek nehéz az az időszak, hanem az otthoniaknak, feleségeknek, gyerekeknek is. ★ Az udvaron összesűrűsödik a meleg: légycsapat zizzen az ólak felől, álmos macska nyújtózkodik az eresz alatt. Valahol, talán Örkényben harangot ránt a dél, a hangfoszlányok itt, a Jajmajor ölében múlnak ki végleg. A cselédház hosszú udvarának egyik szegletében paprikás krumplit kanalaz egy család. Dél van, ebédidő. Besze Imre Igény lenne rá Átalakulóban a tájkörzet Kevesebb az uborka és a saláta A kecskeméti zöldségtermesztő táj egészen Cegléd határáig nyúlik, s ez noha nagy történelmi múlttal rendelkező t. ület, az éghajlati adottságok nem mindenben teszik alkalmassá a zöldségfélék termesztésére. A múltban úgy látszik, mintha jobban tudott volna az ember dacolni a természettel, mert jelen pillanatban a körzet a fajok száma, a termelés mennyisége tekintetében egyaránt átalakulófélben van. A Nagykőrös és Cegléd közötti tájban éppen hogy csak van zöldség, legalább is ami a régebbi hagyományokat illeti: a saláta és uborka termelése visszaesett. A XVIII. században kimagasló eredményeket értek el az ottani termesztők, a vasút megépítése a szállítást elősegítette. Valaha fogalom volt A századfordulón a körösi uborka és saláta sok ország népeinek asztalára került. Több ezer vagon zöldség kelt útra, a 20-as években szinte kizárólag a körösi saláta képviselte a magyar salátát külföldön. Nyugodtan mondható úgy: fogalom volt! Fél évszázad távlatában megállapítható, hogy ez a nagy korszak elmúlt. A saláta fóliázása, üvegházi hajtatása, ennek nagy energiaigénye nem teszi lehetővé a gazdaságos termesztést — hévizek nélkül. A körzet geotermikus energiákban viszont szegény, emiatt lemaradt a versenyben. Az őszi palántázású vagy kora tavaszi ültetésű salátanö- vénykék a fagyot jól bírják, de a kiültetett mennyiség kevés a hajdani kínálat eléréséhez. A nyár derekán igen nehéz az uborka és a saláta másodtermesztése: az uborka igen sok vizet kíván a csírázástól a virágzásig, termésfejlődésig, pedig ebben az időben hullik a legkevesebb csapadék, öntözni kellene, s nem is kis mennyiségű vízzel. A salátamagot a növényfi- ziológusok nagyon kedvelik, a fény színétől függően lehet a csírázás dinamikáját befolyásolni, vagyis alkalmas tesztnövénynek is. De nemcsak ezért: épp a nyári fényviszonyok miatt nehéz is termeszteni, s ez más szempontból ugyancsak alkalmassá teszi kutatási anyagnak. A saláta hosszú nappalos növény. Ez azt jelenti, hogy a salátanövény virágzásához nem igényel sötét szakaszt, tehát állandó megvilágítás mellett is képes virítani, magot érlelni. Ez nem jó a zöldségtermesztő, salátatermesztő embernek, de azoknak igen, akik magjáért ültetik. Augusztus végétől a nappal hossza még meghaladja a 12 órát (ez a hosszú nappal), de a nagy meleg és az erős fény- intenzitás hasonló hatással van: könnyebben felmagzik a saláta, mint tavasszal. Ezt mindenki ismeri, kénytelen tudni, mert a magzás előtt álló és beborult saláta levelei megkeserednek. Ugyanígy járhat a kertész a rosszul megválasztott uborkafajta magjával is, kelés után kissé megfolyik a tő, virágzik, majd áz apró kabaktermések megkeserednek. Pedig az uborkát is nagyon tudták termeszteni e két város környékén! Több is elkelne Igény lenne rá, mert a nagyja uborkából melegben rövid idő alatt kovászolni lehet, de az igazi csemegeuborka kisméretű. Szakszerűen elkészítve kiváló étvágygerjesztő és emésztést elősegítő hatású, vitaminjai miatt nélkülözhetetlen télidőben. Járva Dél-Pest megye piacait. ha itt-ott van is kevés uborka, ritkábban saláta — mindent egybevetve — nagyon elmarad a kereslettől, ezért is drógák a standon. Felmérésünk csak az okokat boncolgatta, de ellene csak a termelők tehetnek, ami segítheti a jobb ellátást, a változatosabb táplálkozást és javíthatja a kistermelők jövedelmeit. S. D. Ersművi salakból Ksirásiipssdozcit Eddig semmire sem használt, s szinte korlátlan meny- nyiségben rendelkezésre álló mellékterméket hasznosítanak a Fejér megyei gazdaságok: az állattartó telepek karámjainak padozatát az inotai erőmű salakjával újítják fel. Ez a könnyű, szemcsés anyag — mint az agárdi Agrokomplex ’ szakembereinek kísérletei bizonyították — megfelelő vastagságban elterítve, hosszú időre ideális talajt biztosít a jószágoknak. Három-négy hónap alatt szilárd réteggé ke- ményedik, s az év bármely szakaszában használható. Ennek a jelentősége különösen a kötetlen tartásban nevelt állatoknál nagy, az így tartott szarvasmarháknak ugyanis minél többet kell a szabadban tartózkodniuk ahhoz, hogy kellő mennyiségű tejet adjanak. A hagyományos talajú karámokban erre az év csaknem felében nincs módjuk. Az újfajta burkolat emellett környezetvédelmi szempontból is előnyös: jelentősen csökkenti a telepen termelődő hígtrágya mennyiségét. Kiállta a próbát Ikpgssípda A nap energiáját hasznosító berendezések, úgynevezett kollektorok gyártását kezdte meg a csákvári Tolbuhin Termelőszövetkezet. A „napcsapdaként” működő elemek összegyűjtik az égitest sugarait, felmelegítik vele a rendszerben cirkuláló hővívő folyadékot, majd hőcserélőkön keresztül az elemekhez kapcsolt tartályok vizét. A rendszer még hűvös, borús időben is harmincöt-negyven fokos meleg vizet tud biztosítani. A csákvári napelemek már a gyakorlatban is eredményesen vizsgáztak, a prototípust maga a gyártó termelőszövetkezet próbálta ki: szociális épületében ilyen berendezés szolgáltatja a meleg vizet. A kedvező tapasztalatok alapján Bo- dajkon, az úttörőtáborban, majd a velencei autóskempingben kapcsolták át napenergiára a táborok melegvízszolgáltatását. Gombó Pál: ^J^őzieLedéáiinL dicsérete Ha valaki azt kérdezné tőlem, teszem azt külföldön, hogyan közlekedünk, azt válaszolnám: kulturáltan! Sőt: szerfelett, kiemelkedően, hogy úgy mondjam kulturáltan. Ezt az állításomat egy elemzéssel támasztanám alá. íme: INFRASTRUKTÚRA. A kulturáltság az általános szabályozásnál, a feltételeknél, egyszóval az infrastruktúránál kezdődik, amely, előrebocsátom, átgondolt, kiváló. Törvényes feltételek. Nálunk a közlekedés paragrafizáltan törvényes: a KRESZ az, amit megalkottunk e célra. A KRESZ minden lehetséges közlekedési helyzetre egyértelmű, világos útmutatást tartalmaz. Kiemelkedő példája ennek az az előírás, hogy mindenkor a látási és útviszonyoknak megfelelően kell vezetni a járműveket. Ily módon nincs olyan összeütközés, karambol stb., amely kétségeket hagyna rq/iga után a megítélésben. Ha baj történt, világos, hogy vagy egyik, vagy másik fél, esetleg mind a kettő,' vagy három, vagy több, nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezetett. Jó még a kölcsönös udvariasságra vonatkozó kitétel, ha például két 90 fokban egymás útvonalát keresztező gépkocsi kölcsönösen mutogatja a másiknak, hogy csak tessék, tessék, aztán egyszerre elindulnak és ösz- szemennek, akkor kölcsönösen nem voltak udvariasak. Utak. Az utak állapotára, karbantartására nálunk világszerte fel nem lelhető gondot fordítanak. Ezt a számos, sőt számtalan egy időben történő útfelbontás bizonyítja, ami az utakról való szüntelen gondoskodás látható jele; hiszen a nagyobb utakat mire egyik végük kész, másik végükön már meg is újítjuk, kisebb utakat pedig maximum ugyanennyi ideig hagyunk használatban, mint amennyi ideig felújításuk folyik, ezek az úgynevezett félidős, röviden félutak. Tömegközlekedés. A tömegközlekedésre a következő igen nagy kulturáltságot tükröző szabály van érvényben: az egyenletességet biztosítani kell, méghozzá magas szinten. A legmagasabb szint kétségkívül az, amikor az adott jármű csúcsforgalomban dugig telik. Ezt persze alacsonyabb műveltségi szinten nehéz lenne állandóan biztosítani, de az indítási időkkel sikerül azt művelnünk, amit a Zs = T/JS egyenlet fejez ki. Vagyis a Zs (zsúfoltság) állandóságát, ha a T (tömeg) ritkul, a JS arányos csökkentésével biztosítjuk. Személyi kulturáltság. Szemben ben számos országgal, ahol az emberek a közlekedésben úgy viselkednek — magukon erőszakot téve —, mintha egyformák lennének (mint egy nyáj!), nálunk a kulturáltság olyan gyakorlata alakult ki, amelyben szabad utat kap az egyéniség, kiváltképp annak alkati sajátosságai. Flegmatikus magatartás. A közönyös fölényes ember nálunk ennek megfelelően viselkedik. Ha gyalogos nem nézi a lámpa színeit, ő átkel az úttesten, ha átkelni akar. Amikor van zebra jó, amikor nincs, az is jó. Hasonló módon nem nézi azt sem, hogy ahol átmegy, ott van-e sarok, vagy nincs, végeredményben ő nem sarkkutató. Mikor az átkelés sikerült, egykedvűen veszi tudomásul, amiként az sem ingerli, hogy közben autók dudálnak, fékeznek, torlódnak, olykor egymásba. Lelki egyensúlyát megőrzi. Ha járművet vezet ez a típus, ellenkezőleg, egykedvűen veszi tudomásul a lámpák színeinek váltakozását, a pirosnál megáll, rágyújt, rádióját átállítja Bécsről Pécsre, mikor mögüle rádudálnak, hogy induljon már, nem zavartatja magát, ráér megvárni a következő zöldet is és ha ő ráér, érjenek rá azok is, akik mögötte érkeztek. A flegmatikus teherautós és taxis céljához érkezve megáll, feltétlenül. Ha azon a helyen már parkolnak, akkor nem megy tovább, ott marad az úttest közepén, amíg a taxi utasa kiszáll és fizet, avagy amíg a fuvart lerakodiák. Kolerikus magatartás. Az ilyen gyalogos gyorsan, célszerűen reagál. Tudja, hogy a legtöbb gázolás zebrán történik, viszont szín még nem gázolt el embert, csak autó — tehát ő akkor kel át, amikor nem lát kocsit, de akkor sebesen. Ha egy látatlan kocsi közben bekanyarodik, álljon meg, azért van fékje. A kolerikus gépjárművezető viszont élénken, frissen felméri, hogyan előzhet meg másokat és előz. Hol az egyik sávon, hol a másikon tűnik fel, közben gyorsít, fékez, újra gyorsít, recsegve fékez, akinek elébe kerül, az is. Országúton előszeretettel előz középen, hadd húzódjék a szembejövő az út szélére. Néha két kolerikus kerül egymással szembe az útközépen, ilyenkor vagy valamelyik befurakszik az egyik sorba, vagy mindketten kipróbálják, milyen nálunk az egészségügyi kultúra. Szangvinikus magatartás. A vérmes gyalogos másokat szid, persze kulturáltan, tehát tegezve. Általában azonban csak közlekedési rendszérszabályozókat, , rendőrséget, lassú öregeket, gyors gyerekeket, lassan és gyorsan kanyarodó gépkocsivezetőket, továbbá villamosokat és trolibuszokat — ritkán repülőgépeket, sűrűbben biciklistákat, olykor az idegenforgalmat. A gépkocsivezetők közül kiemelkedik két altípus. Ilyen a dudálás. Dudál ha veszélyhelyzet jön létre, dudál, hogy ne jöjjön létre veszélyhelyzet: akár így, akár úgy, közben káromkodik, s másodlagos reflex folytán dudál, ha káromkodik. Közben ő változatlanul halad, miközben mindenki elöl-hátul. jobbra- balra fékez, félrekapja a fejét, közben gyakran egymásba fékez és betöri a fejét. A másik altípus a szeszélyes. Gyorsít, mert fellobban benne a vér, lassít, mert lelobban, az indexet balra csapja, mert előzne, aztán meggondolja magát és jobbra bekanyarodik. A melankolikus magatartás. A búskomor gyalogos magába mélyed, aztán észleli a zöldet, de mire elindul, már pirosra vált a lámpa, ezt az úttest közepén veszi észre, akkor visszafordul. Általában az úttest közepén látni, a záróvonalba bezárva. Autóvezetés esetén halálra szántan, a legrosszabbra elkészülve vág neki az útnak. A végén, bármi történik, úgy érzi, olyan nehézségekkel került szembe, amelyek csak vele eshetnek meg. Ha sértetlenül megérkezik úticéljához, akkor is az az érzése, ez is csak vele történhet meg.
