Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

1982. SZEPTEMBER 8., SZERDA Még mindig a hátrányt kell ledolgozni a közművelődésben a dabasi járásnak. Az utóbbi ' két év alatt ugyan kedvező változások zajlottak le; jutott pénz néhány létesítmény ta­tarozására, emelkedett a nép­művelők száma és erősödött az intézmények, illetve a gaz­dasági egységek közötti kap­csolat. Csakhogy az elrugasz­kodás a megyei szinthez ké­pest meglehetősen alacsonyról kezdődött, s a járás tizenhá­rom települése közül jelenleg is csak nyolcban találunk vi­szonylag elfogadható feltétele­ket. Több kölcsönösséget Nagy szükség van hát a fo­lyamatos szakmai segítségre. De korábban hosszú-hosszú évekig kizárólag papíron, el­méletben létezett az intéz­ményhálózatot átfogó mód­szertani központ, mert Daba- son nem voltak meg a szemé­lyi, a technikai feltételek. A legjobb adottságokkal az Ör­kényi művelődési ház rendel­kezik, s ez indokolja azt a fur­csa helyzetet, hogy a járási közművelődés központját nem a közigazgatási centrumban találjuk. Az Örkényi intéz­mény két éve kapta meg a járási funkciót, s ha kicsit las­san is, de az ott dolgozóknak sikerült kiépíteni a kapcsola­tokat a járásban dolgozó nép­művelőkkel. S a legfrissebb Örkényi hír: a művelődési ház­hoz tartozó hatalmas-ősparkot szabadidő-centrummá formál­ják. Ez megnövelheti vonzere­jüket, sőt, kisugárzó hatásukat is erősebbé teheti, amelyre kü­lönösen szükség van, amíg fel nem épül a dabasi járási mű­velődési ház. A kölcsönösség, az összefo- gódzás, a ne-m éppen jó körül­mények között továbbra is fej­lődést eredményezhet. Talán meglepő: a dabasi járásban mostanság kellett megszokni, hogy a módszertanos vélemé­nyezi a munkaterveket, javas­latokat tesz, ellenőriz, vándor- kiállítást indít útnak és egy- egy megyei kezdeményezésű akció végrehajtásáról folyama­tosan beszámolót kér. Újdon­ság — s nem haszontalan —, hogy a látogatásokon tapasz­taltakról készített feljegyzése­ket mindig megkapják az érin­tett községi tanácsok, így a fenntartók szakmailag megala­pozott véleményhez jutnak az intézményekben folyó tevé­kenységről. Néha megtörik a jég — A módszertani munka el­ső évében jobbára csak arra jutott energiánk, hogy feltér­képezzük a járás intézményeit — mondta Bagó József, a já­rási művelődési ház igazgató­ja. — Elkészítettük a nyilván­tartásokat a művelődési há­zakban, illetve a klubkönyvtá­rakban működő kiscsoportok­ról, az ismeretterjesztés mód­szereiről és a jelentősebb ren­dezvényeket próbáltuk össze­hangolni. Listát készítettünk a közművelődési munkát sza­bályzó rendeletekről, valamint a még felkérhető tanfolyam- és szakkörvezetőkről, majd a ki­mutatásokat elküldtük a nép­művelőknek. A kapcsolatok­ban testetöltő módszertani munkát csak egy éve tudtuk megkezdeni. Ráadásul új előadóval, mert az addigi kilépett. A staféta­botot átvevő Magyar Hajnal­nak nem volt új a terület: a helyi általános iskolában pe­dagógusként dolgozott koráb­ban, s a közművelődés iránti érdeklődését már az is bizto­sította, hogy a művelődési ház igazgatójának a felesége. Az idei esztendő módszertani munkára vonatkozó tervét már közösen készítették el. Rész­letesen kitértek a közművelő­dés valamennyi tevékenységi ágára. Külön fejezetben psz- szegezték a megyei művelődé­si központ által meghatározott feladatok helyi végrehajtását. — Első pillanattól úgy érez­tem, hogy szívesen fogadnak valamennyi intézményben — mondta Magyar Hajnal. — Volt aki írásban köszönte meg a segítséget. Azt azonban még nem tudtam elérni, hogy a népművelők keressenek meg gondjaikkal, problémáikkal. Lehet ez egyszerű tartózkodás és lehet passzivitás is. Azért néha megtörik a jég, és ta­pasztalom az érdeklődést. Pél­dának említhetem Ócsát, on­nan még a jó ötleteikkel is felkeresnek, hogy próbáljuk meg tovább adni másoknak. Sőt, az ócsaiakkal közös- ren­dezvényünk lesz. Nagyon hasz­nosnak tűnik Az ifjúság neve­léséért elnevezésű pályázat idei, második éve, mert a pe­dagógusok és a népművelők együttműködése mellett előtér­be került a népművelők köz­vetlenebb munkakapcsolata is. — Ez utóbbit nagyon fontos­nak ítélem — folytatta a mód­szertani előadó. — Jogosan ki­fogásolják néhányan, hogy alig ismerjük egymást, több­nyire arról hallunk egy-egy vezetői értekezleten: kinek mi megy jól. Aztán hosszú hete­kig nem is találkoznak az egyes községekben dolgozó népművelők. Így nem lesz csa­pat, igazi kollektíva a járá­sunk területén dolgozó embe­rekből. Pedig nem is vagyunk sokan. Távlatilag valószínűleg megoldást hoz, hogy az igaz­gatói értekezleteket lehetőség szerint mindig más települé­sen tartjuk. Tan és jó példa Jó megoldás eredményt hoz­hat! De nem lesz mindent megoldó gyógyír az intézmé­nyek tartalmi munkájában mutatkozó gyengélkedésekre. Fontos módszer a rendszeres ellenőrzés- is, hogy a népmű­velők érezzék a figyelő tekin­tetet Néhány éven belül mi­nőségi változást teremthet a járási pártbizottság és a já­rási hivatal egyre gyakrabban megnyilvánuló erkölcsi és anyagi támogatása, ha a köz­ségi tanács és a lakosság ál­dozatkészségével párosul. Várady Géza, a megyei mű­velődési központ módszertani osztályának vezetője elisme­réssel beszélt az Örkényben, a dabasi járásban megindult folyamatról. De szavai arra is figyelmeztetnek, hogy csak a korábbi (kedvezőtlen) viszo­nyokhoz képest jogos az elé­gedettség. Addig ugyan min­denképpen eljutottak, hogy lerakták az alapot, megterem­tették a szakmai feltételeket: már joggal emelhetők a kö­vetelmények, legalábbis az in­tézménnyel ellátott községek­ben. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a mód­szertan csupán fikció, tapasz­talatokra épülő feltételezések rendszere. Sohasem lesz olyan hatásos, mint az egyszerű jó példa. Ezért az Örkényi művelő­dési ház zavartalan működése, színvonalas és hatékony tevé­kenysége jelentheti az elmé­let aranyfedezetét. Az intéz­mény községi tevékenységével adottságaihoz, lehetőségeihez képest még sokkal több jó pél­dával szolgálhatna. Dabasról folytonosan mérlegelő szem­mel figyelnek Örkényre. Ért­hető, hiszen a járási székhe­lyen előnyös személyi válto­zások következtek be. S de jó, hogy egy településnek ma már rangot ad, ha kulturális cent­rumként tartják nyilván. Kriszt György IX. népzenei találkozó Szeptember 10-től 12-ig tart­ják Kecskeméten a XX. orszá­gos népzenei találkozót, amit háromévenként rendeznek meg az éneklő városban, összesen 21 népdalkor, húsz együttes és 40 énekkar, táncos, hangszeres népművész vesz részt a rangos seregszemlén. Üj műsorral sze­repel majd a lédeci menyecs­kecsoport, a fedémesi népdal­kor, a vitnyédi gyermekcso­port, az egyházaskozári népi együttes, de jönnek a híres pá­vakörök, az ópályi pásztorok, a nagyhutai szlovák népdalosok és a híres nótafák. A találkozó újabb alkalmat nyújt a népi előadóművészeknek, népdal- kincsgyűjtőknek, népzenekuta­tóknak a véleménycserére. Az eseménysorozathoz kapcsoló­dik az idén Bartók és Kodály népzenei gyűjtésének értékelé­se is. Tudományos előadás hangzik el szeptember 10-én, a megnyitó napján a két magyar zenetudós gyűjtési területének legújabb kutatásairól. Az ered­ményekről hazai, szlovákiai, romániai kutatók számolnak be. A programot színesíti a szeptember 12-i népművészeti vásár, amit Kecskemét köz­pontjában rendeznek meg: öt­ven népművész mutatja be mesterségét, kínálja portéká­ját. A szabadtéri színpadon pe­dig egész nap műsort adnak az együttesek, a népdalosok és a hangszeresek. Ra D I Ó FI GY E L dm® VÁCI MIHÁLY. Az elmúlt hét költője Váci Mihály volt Élete gyorsan eillobbant. Negy­venhat éves korában érte utói a halál, amikor egy magyai kulturális küldöttség tagja­ként Vietnamba érkezett. Mái korán rákényszerült, hogy szembe nézzen betegségével, hosszú éveken át birkózott ve­le; a nyírségi szegénység, az idejét nem kímélő szüntelen tanulás, a tanyai tanítóskodás nehéz esztendői fiatalon ki­kezdték egészségét. Ám, szí­vós makacssággal állt ellent, a gyógyító kés és akaratereje együttesen állította talpra. Ekkor, harmincévesen in­dult el költői pályáján. Az Űj Hang egyszerre tizenkét versét közölte, szinte kifor­rott művészként lépve a nyil­vánosság elé. A szem, mely először pillantott rá és fedez­te föl, Illyés Gyuláé volt. Ezt követte azután az első kötet, az Eresz alja, mely az első József Attila-díjat is je­lentette számára. Szépségesen megrendítő híradás volt ez a kicsiny gyűjtemény arról a világról, amelyben oly nehéz volt a szegény emberek sorsa évszázadokon keresztül. Ennek a sokat próbált nép gyermekének vallotta min­dig magát. Ez küldte őt az irodalomba, szellemi mandá­tumát később kiegészítve az országgyűlésével is. Szűkebb pátriájának mind a két meg­bízását sírig teljesítette. Tisz­ta szívvel, igaz hittel, nemes szenvedéllyel, a költő felelős szavával és a közéleti ember felelősségtudatával vigyázta az egykori szegények alakuló új rendjét, féltő szeretettel óvta a jót, indulatosan támadt min­denre, ami rossz. A néptől és a népből nem­csak a helytállás tisztességét hozta magával, hanem a nyelv muzsikáját is; azt a muzsikát, amelyet sokszólamú költésze­tének húrjain olyan varázsos eredetiséggel szólaltatott meg. Ebben gyönyörködhettünk négy alkalommal a rádió mel­lett ülve. A válogatás persze csak ízelítőt adhatott egy gaz­dagon terftett életmű asztalá­ról. Ám mindenképpen alkal­mas volt arra, hogy felcsigáz­za az érdeklődést az újkori magyar líra egyik kivételesen kiemelkedő portréjának más művei iránt. A viszonylag kurtára fogott percek is emlé­kezetesen . szép élménnyel ajándékozták meg a hallgatót. Sz. E. ADD TOVÄBB! E műsorcím arra ingerel hogy beszámol­junk arról hogyan is beszél­getett Szabó Éva és Müller Péter riporter, két ifjú művész Kiállítótermekből A művelődéstörténet állomásai y Szántó Piroska tárlata a ^szentendrei Képtárban látható s szeptember 30-ig. A Szántóföl- S dek üzenete című állandó ki- § állítás a Néprajzi Múzeumban ^ a jövő év végéig tekinthető ^ meg. Vibráló szellemiség Egy gyűjteményes kiállítás mindig alkalmat ad a korábbi értékelés módosítására, felül­vizsgálására, hiszen az életmű egységében pontosabb tartal­mat nyer egy-egy részlet sze­repe. Szántó Piroska esetében ez különösen érvényes, mert vibráló szellemisége sokrétű munkásságot eredményezett útkeresésben, megoldásban, minőségben egyaránt. Mivel Vajda János költésze­tében is a Húsz év múlva a lényeges momentum, ezért Szántó Piroska esetében is ér­demes és kötelező egyben a fő értékekre összpontosítani. Ez bizonyos állomások bizonyos műveiben nyilvánul meg. Ilyen mindenekelőtt a Gyász és eső lírikusán lágy, mégis határo­zott konstruktivitása, ilyen a Bajóti este fehér kontúros vi­lágossága, az Egy elveszett al­bum monochronisztikus képso­ra és á Nézik a sirályt bravú­rosan mély eleganciája. Az utóbbi — egyik legfinomabb alkotása — ajánlható múzeumi megőrzésre, mert valóban jel­lemző Szántó Piroska törekvé­seire: maradandó értéknek könnyedsége. Szántó Piroska olyan alkat, s ebben is egyéniség, hogy haj­lamos a stílus metamorfózisára. E változatosság karakteréből teremt festészetet. 1955-ben mákokból, 1933-ban groteszk humorú elvonatkoztatással Panni kertjéből. 1965-ben festi a nagyon poétikus Halak misé­jét és az Elsüllyedt katedrálist. Izgalmas a Magyar Krisztusok sorozata, közte a Varjak és a feszület, továbbá a lepkék, a tükör és a Bajót-ciklus. Most az Íriszek érdeklik, a madarak és virágok rokon alakzata, szí­ne, szárnyalása helyváltozta­tással és anélkül. Ez az a mo­tívum, mely termi festői vilá­gát. Ez Szántó Piroska mun­kásságának jelene, közeljövője, távlata, iránya. Bővülő ismeretek A Néprajzi Múzeum Benda Gyula, Hoffman Tamás, Szilá­gyi Miklós, Szuhay Péter ren­dezte kiállítása — A magyar paraszti mezőgazdaság techni­kai újításai a 19—20. század­ban — a VIII. gazdaságtörté­neti világkongresszus alkal­mából szerveződött. Tanulsá­gos számunkra ez a művelő­déstörténeti anyag. Láthatjuk a fejlődés menetét. Tárgyak, fotók, gazdaságtörténészeink kiemelt idézetei jelzik a kiál­lítás anyagát, módszertanát. E gazdag dokumentáció bemu­tatja a szántóföldek kialakulá­sát, a paraszti gazdálkodás em­lékeit, halászatot, szőlőműve­lést, állattartást. Rendkívül ér­dekesek a mezőgazdasági gép­gyártás emlékei, melyek a fej­lődést jelzik ezen a téren is. A haladás gyorsuló tempójá­ra utal, hogy Gödöllő határá­ban az 1930-as években még korszerűnek számított az a gyári vetőgép, melyet lovak húztak, s az adagolást hátul vigyázták. A kiállítás hiányta­lanul reprezentálja azt a sok paraszti leleményt, amely a gazdálkodással függött össze. A talaj és a kereslet már korán meghatározta a specializáló­dást. Így lett elterjedt és híres a makói hagyma, a nyírségi krumpli, a kalocsai paprika és a vecsési káposzta. Ezeken a helyeken az eszközök és tár­gyak e termelési ágazathoz igazodtak. Régi idők nagy eseménye­ként tartja számon a bemuta­tó a vásárokat, az is volt min­denütt az országban. Erdős vi­dékeken gyakori foglalkozási ág volt a méhészet, találékony formájú kasokkal. A dokumen­tumok között szerepel a tövis­boronát készítő mogyoródi földmíves, s igen tanulságos a vékák és egyéb mérőeszközök szemlélése is. A tárlatot ajánl­juk minden Pest megyei álta­lános és középiskolás figyel­mébe, hiszen egyszerre bővíti néprajzi, művelődéstörténeti gazdaságföldrajzi és politikai ismereteinket. Losonci Miklós és néhány szakmunkástanuló a művészetről. Nem túlzás ha azt állítjuk, az élmény már- már döbbenetes volt. Akár hi­szik, akár nem ez a nevelő célzatú beszélgetés kiabálássá fajult. S e nem mindennapi vi­tát korántsem az élet dolgai­ban járatlan, különösen a művészeti kérdésekről szóló disputához kevésbé szokott gyerekek provokálták. / Az történt, -hogy a pálya­társak színe-javát képviselő néhány ipari tanuló próbálta őszintén, gátlásoktól mentesen elmondani, hogy mit is érte­nek nemes szórakozáson és művészeten. S mert ők bizony nem az irodalom professzorai, esztétikát sem tanultak, ideál­jaik még messze voltak a je­lenlévő tehetséges művészeké­től. Emiatt tört ki a parázs vi­ta. Nem sikerült a beszélgetés — szűrhetnénk le tanulságul, ha úgynevezett élő, egyenes adásról lett volna szó. De hangfelvételt hallottunk. Ezért nem értem, hogy ezt a rosz- szul sikerült munkát, kudarcba fulladt beszélgetést miért kel­lett olyan sokunknak halla­nia. A varosiasodö szófia. Közeledvén a Pest megyei magyar—bolgár barátsági és kulturális héthez, szívesen szá­molunk be erről a riportról, mely a bolgár főváros építé­szetéről, az urbanizáció ottani gondjairól adott képet. Visy László jól tudja, a magyar hallgatót Szófiában is az ér­dekli ami itthon. Például az embertelen magasságúra nőtt házak, a rossz minőségű vég­termék, az értékek megőrzése. Jó és rossz megoldásokkal egyaránt találkozni Szófiában is, s akad olyan ötlet is. amit szívesen látnák megvalósítva idehaza. Abban azonban nem hiszek, hogy holnapra — mint a riportban hallottuk — egy minisztériumi leirat nyomán minden építkezés körüli bo­nyodalom megszűnik baráta­inknál. Cs. A. Hanglemezhetek Mint arról már hírt adtunk, szeptember 10-én kezdődik a Hungaroton idei hanglemezhe- tekje. A mostani lemezfeszti­vál bővelkedik érdekességek­ben, A már korábban emlí­tett Haydn- és Kodály-felvé- telek mellett kiemelkedőnek ígérkezik a Liszt Ferenc Ka­marazenekar új barokk albu­ma, amely Corellinek a con- certo-sorozatát nyújtja át Brahms Magyar táncait ugyancsak a Liszt Ferenc Ka­marazenekar tolmácsolja, Rol- la János hangversenymester irányításával. Különlegesség Verdi korai remekművének, az Ernaninak a digitális felvétele Lamberto Gardelli dirigálásával. A címszerepet Giorgio Lambe ti, a Milánói Scala csillaga ének­li. Hallhatjuk még a három­lemezes kiadáson Sass Sylviát, Miller Lajost, Kováts Kolost, Molnár Andrást, Takács Má­riát. Chopin huszonnégy pre- liidjét Ránki Dezső játszotta lemezre, a tőle megszokott elementaritással. Azt a szívből jövő muzsikát szólaltatja meg, amivel a lengyel szerző kitá­gította a zongora érzelmi ki­fejezőképességét. Gregor József híres buffo­áriákat és jeleneteket énekelt lemezre. Egyedi vállalkozás Wagner műveinek zongoraát­irata, abban az értelemben, hogy Kocsis Zoltán Liszt Fe­renc és saját feldolgozásait rögzítette korongra. A prózai lemezek kedvelői is csemegézhetnek. A Hunga­roton Sinkovits Imre előadá­sában Arany János balladáit adja közre, s Vas István for­dításában Schiller Ármány és szerelem című darabját. A Magyar Rádió és a Hungaro­ton közös kiadását Varga Gé­za rendezte, s olyan színészek alakítják a főbb szerepeket, mint Dómján Edit, Lado- merszky Margit, Básti Lajos, Latinovits Zoltán, Bánki Zsu­zsa, Kovács Károly. MOZIMŰSOR SZEPTEMBER 9-TÖL 15-IG ABONY 9— 12: Földrengés Tokióban 13—14: Seriff az égből BUDAÖRS 9—12: Dögkeselyű* 11—12: Robinson Crusoe (du.) 13—14: Csillagok háborúja I—II. CEGLÉD 9—15: A kiskecske bánata (du.) Katasztrófa földön-égen I—II. (este) CEGLÉD, Szabadság 9—12: A korona elrablása, avagy . . . (du.) Jobb ma egy nő, mint tegnap három** (este) 13—14: Konvoj* 15: Ruszalka meséje <du.) Illúzió* (este) DABAS 9—10: Alma* 11—12: Körhinta 13: Kóma** DUNAHARASZTI 9—10: Languszta reggelire* 11—12: Legyen a férjem! 13—44: Apacsok DUNAKESZI, József Attila 9: Kabala* 12: Az utolsó valcer 13: Hegyi emberek* 15: Szicíliai védelem DUNAKESZI, Vörös Csillag 9—12: A seriff és az Idegenek 11—12: Alim és a szamara (du.) 13—14: Az amatőr* ÉRD 9—10 és 12: Dögkeselyű* 11—12: Vük (du.) 13: Legyen a férjem! 14: A nagy éjszakai fürdőzés FÓT 9—10: Konvoi* 11—12: Csárdáskirálynő 12: Csalogány (du.) 13—14: A seriff és az Idegnek GÖDÖLLŐ 9—15: Ben Hur I—II. GYÁL 9—10: Clia-cha-cha* 11—12: Bátor emberek (du.) Ahová lépek, ott fű nem terem* teste) 13—14: Nevem: Senki LEÁNYFALU. Kertmozi 9—10: Szívzűr* 11—12: Néhány interjú magánügyben 13—15: Csak semmi pánik, itt vagyok MONOR 10— 12: Seriff az égből 11— 12: Légy jó mindhalálig (du.) 13—15: A karatéző Cobra MONOR. Kertmozi 10—12: A nagy éjszakai fürdőzés 13—15: 25 millió fontos váltságdíj NAGYKÁTA 9—12: Kéjutazás Las Palmasba 13: Nürnberg 1946 14: Cseresznyefák* NAGYKŐRÖS, Arany János 9—12: A karatéző Cobra 13—15: Jobb ma egy nő, mint tegnap három** NAGYKOROS, Stúdiómozi 9—15: A cárlány és a hét dalia (du.) A hold i—II.*** (este) PILISVÖRÖSVÁR 9—10: Szicíliai védelem* 11: Start két kereken (du.) 11—12: A sziklabarlang titka 13: Kojak és a Marcus— Nelson gyilkosságok I—II.* POMÄZ 9—10: A hét mesterlövész 11—12: Tűzszekerek 13: Dögkeselyű* RÁCKEVE 9—10: Elment az asszony 11—12: Honda-lovag 13: A vőlegény 14: A baracktolvaj* SZENTENDRE 9—12: Csak semmi pánik, itt vagyok 13—14: A hét mesterlövész (du.) A remény joga (este) 15: A tirnovói cárnő (du.) Az éjszaka a betyároké* (este) SZENTENDRE. Autós kertmozi 9—15: Szuperzsaru SZIGETSZENTMIKLÓS 9—10: Kalózok Jamaicában 11—12: A császár parancsára (du.) A vőlegény (este) 13—14: A vasálarcos férfi TÁPIÓSZELE 9— 10: Nürnberg, 1946 11—12: Gyöngyvirágtól lombhullásig (du.) Ez Amerika** (este) 13: Hotel a Halott alpinistához* VÁC. Kultúr V 9—12: Fehérlófia (du.) Családi összeesküvés* (este) 13—14: Honda-lovag 15: Az inkák kincse (du.) 15: A hasonmás (este) VÁC, Madách ’mre 10: Az amatör* 11: Zsaru vagy csirkefogó? VECSÉS 10— 12: Apacsok 11— 1?: Árvácska (du.) 13—15: Dögkeselyű (du.) VECFÉS, Kertmozi 9—10 és 12: A vasálarcos férfi 13—15: Szelíd motorosok** * 14 éven aluliaknak nem ajánlott, •* Csak 16 éven felülieknek. **• Csak 18 éven felülieknek. Új utakon a dabasi járás közművelődése Hogy egyszer majd csapat legyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom