Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

1982. SZEPTEMBER 1., SZERDA xslgrlfip Kedvező szervezési tapasztalat Szerviz — a változás előtt A rádióból, tévéből, a sajtó­ból az ilyen kérdések iránt ke­vésbé érdeklődők is értesülhet­tek róla, hogy az AFIT jelen­legi felépítésében, szervezeté­ben mind. kevésbé képes meg­felelni az évről évre növekvő követelményeknek, a bővülő autóparkból adódó javítási, karbantartási igényeknek. Hogy hogyan és miképpen tovább, az ezekben a hónapokban dől el, s minden bizonnyal január­ban válik valósággá. A kívülálló, a megrendelő, a kocsiját javíttató autós nyil­vánvalóan abban bízik, hogy a következő évtől gyorsabban, alaposabban, kevesebb bosszú­ságtól kísérve hozzák rendbe járművét. A vállalatnál dolgo­zó emberek azonban a válto­zást előkészítő hónapokban nem a legkényelmesebben ér­zik magukat. Bizonytalanok jövőjüket illetően, a várakozás éppen ezért a szokásosnál is nagyobb feszültségben tartja őket. Hosszabb távon Ilyen helyzetben kezdte meg működését az AFIT III-as szá­mú Autójavító Vállalat gödöl­lői üzeme. Előtte sokat beszél­tünk róla, sürgettük, vártuk, bosszankodtunk a késlekedő építkezés miatt, s mire végre elkészült, az autójavítás orszá­gos szervezetében megkezdő­dött a nagy átalakulás. A mi oldalunkról ez nem nagyon érezhető. Ámde hogyan hatott mindez az üzem munkájának megindítóira, akiknek meg kel­let küzdeniük a kezdés min­den nehézségével, kellemetlen­ségével. , Az üzem vezetőjével történt hosszabb beszélgetésből azt szűrhettük le, hogy noha fog­lalkoztatja őket a vállalat és természetesen saját jövőjük, alapjában véve úgy dolgoznak, mint akiknek ez a szerviz hosszabb távon munkahelyük lesz. A fiatal, lelkes üzemve­zetőnek, miközben a napi és a közvetlen jövő feladatainak megoldásához igyekezett meg­teremteni minden feltételt, ma­radt ideje arra, hogy olyan terveket dédelgessen, amelyek valóra válása a környéken la­kó valamennyi autósnak hasz­nára lesz. Borravaló nélkül Annak idején, amikor a vá­ros testületéi időről időre át­tekintették a szervizzel kap­csolatos előkészületeket, több­ször hangoztatták aggályaikat a majdani szerelők meglehetősen szerény órabére miatt. Attól féltek, hogy egyrészt ennyiért nehezen jönnek majd ide em­berek, másrészt akik jönnek, fiatalok, következésképpen gyakorlatlanok, illetve a gyen­gébb tudást képviselő időseb­bek. Rákóczy Attila üzemvezető­től megtudtuk, a korábban for­galomban levő összegeknél vé­gül is több lett az órabér, de ha figyelembe vesszük, hogy Amilyen a rend kívül, olyan belül Hancsovszkl János felvétele időközben áttértünk az ötna­pos hétre, valamint a béreme­lést, lényegében az akkori ér­tékeknél kötöttünk ki. Ami se többet, se kevesebbet nem je­lent, mint hogy ezen a helyen borravaló nélkül nem érdemes dolgozni. Tudjuk persze, hogy az ilyen helyeken divatos a borravaló. Az üzemvezető éppen ezért arra törekedett és törekszik, hogy kapjanak a jól végzett munkájukért jutalmat az ügy­felektől. de ne legyen alkal­muk azt mintegy kicsikarni, különböző manipulációkkal előre kikötni. Nem minden ne­hézség nélkül, s az első idők­ben ugyancsak vitatctt ötlettel új módon szervezte meg az üzemet. Náluk nincs, a hálózat­ban általánosan ismert mun­kafelvevő. A kocsiját javításra vivő autós azzal a csoportvezetővel kerül kapcsolatba, aki embe­reivel elvégzi a szükséges mun­kákat, és felel a járműért, amíg az el nem hagyja a szer­viz teiületét. Közbevetőleg je­gyezzük itt meg. hogy Rákóczy Attila beszélgetésünk során többször is visszatért a rend­szerre, hangoztatva, nem niszi más se higgye, hogy ez a leg­jobb módszer a világon, min­denütt azt kell alka<mazni. Gk ezt tartják jónak, mások és máshol nyilván mást. Az első két és fél hónap tapasztalatai mindenesetre kedvezőek. Az üzemben összeállított cso­portok a munkát tekintve el­szigeteltek egymástól. Vezető­jük felel mindenért, a terv­teljesítésért, a munka minő­ségéért, a határidőért, s ha va­lami eltűnne a kocsiról — azért is. A vezető és a csoport tag­jai kölcsönösen függenek egy­mástól, egymásra vannak utal­va, valószínű tehát, hogy a bi­zalom és a segítőkészség, az együttműködés foka is na­gyobb köztük, mint lenne a felvevős rendszerben, amely­ben egy, a gyakorlati munká­tól elszakadt réteg létezne. Ami most már a szakember- gárdát illeti, úgy érezzük, az üzemvezető elégedett. Ez per­sze nem jelenti, hogy egyet­Pomázon jó befektetésnek bizonyult Bővítik a gyári óvodát Hagyománynak számít mái a Hazai Fésűsfonó pomázi gyárában, hogy tanévkezdés előtt seg'tik a nagycsaládos szülőket és a gyermekeiket egyedül nevelő édesanyákat. A szakszervezeti bizottság idén harminchárom dolgozó­nak utalt ki személyenként négy-ötszáz forintos segélyt. A gyári óvodában rendezett bú- csúünnepségen ugyancsak megajándékozták az iskolába induló nagycsoportosokat fü zetcsomaggal, tolltartóval és egyéb tanszerekkel. A gyárban, ahol zömmel nők dolgoznak, egyébként is nagy gondot fordítanak a gyermek- intézményekre. ötvenhét sze­mélyes óvodájukban például a szülők idén nyáron is sok tár­sadalmi munkát végeztek: fel- úi''tották a berendezéseket, hintát és fából faragott játé kokat készítettek, fürdőme­dencét építettek, ahol a ki­csinyek a nyári melegben pancsolhattak. Ezen túlme­nően, egy kommunista műszak munkabérét az óvoda fejlesz­tésére fordították. Bár a gyári létszámhoz ké­pest, a gyermekintézmény most sem kicsi, befejezéséhez köze­ledik a bővítése. Tető alatt van már az óvoda újabb pavilon­ja, ahol további harminc gyer­mek elhelyezésére lesz lehető­ség. Annak ellenére, hogy a Ha­zai Fésűsfonó pomázi gyárá­ban, mint mindenütt, alaposan meg kell fontolni, milyen be­ruházásra lehet és érdemes pénzt fordítani, a gyermekin­tézmények fejlesztése jó be­fektetésnek bizonyult. Sok édesanyát fűz a gyárhoz töb­bek között az a megfontolás is, hogy nyugodtan dolgozhat, mert ezalatt gyermeke jó kö rülmányek között van, megfe­lelően gondoskodnak róla. len konfliktus nélkül ment el a két hónap. A magot azok alkotják, akik Gödöllőről és környékéről jártak be a fő­városi Miskolci útra, s így az itt nélkülözhetetlen sajátos tu­dással is rendelkeznek. Ezt a magot egészítették új jelent­kezőkkel, akik olyan helyek­ről jöttek, ahol az ittenihez hasonló munkakört töltöttek be. A mag Teljesítményük, ismét az egész üzemre értve, az első két és fél hónapban jobb volt. mint amit az induló üzemtől elvárnak. Olyan közel voltak a lervteljesítéshez, ami min­denképpen biztató. Eddig a gödöllőiek és a kör­nyező falvak autósai elegendő munkát adtak a városi autó­szerviznek, leszámítva a mosót. A mosó este tízig van nyitva, úgy látszik azonban, ezt még nem tudja mindenki Akárcsak az autósbolt létezését. Magá­ban a boltban ugyan viszony­lag kevés az áru, de háttérül- szolgá] a másfél milliós érté­kű üzemi készlet, amiből, ha korlátlanul nem is. de bősé­gesen meríthet az eladó. K. P. Vendéglátó az út mentén Családias hangulatot teremt Akit a sorsa állandóan csa- tangolásra ítélt, és sofőrként kocsikísérőként, ellenőrként vagy ki tudja, miféle állásban keresi kenyerét, bizony kívül­ről tudja, hogy megszokott út­vonalai mentén milyen men- helyek találhatók, ahol italt remélhet a kiszáradt torok, tes­tet tápláló étket az üresen ze­nélő bendő. Kocsmából bisztró Anélkül, hogy az utak étlen- szomjan haladó vándorát hosz- szasan megfosztanánk a kiadós kortyok, jóféle ételek élveze­tétől, egy kis kocsmoiógiai ki­térőt teszünk. Köztudott, hogy amíg lovas nemzet voltunk, a lóváltóhelyek postakocsi-állo­másainak országút menti fo­gadói voltak a hőn vágyott célpontok. A csárdák csillaga ekkor járt magasan igazán Ételt, italt, szállást remélhe­tett a vendég, zabot, szénát a derék igavonó. A csárdák intézménye aztán elvirágzott. Többféle műinté­zet próbálta pótolni őket. köz­tük a vendéglő, a kocsma és a kávéház. A legnépszerűbbek persze a kocsmák lettek, me­lyek fokozatos megszüntetése nerp kis harci tett a vendég­látás oly tarka történetében. Szesztestvérek, kortyinlgató komák érezték kiűzetve magu­kat az olajos padlójú sönté- sekből. kricsmikből, csehckból, kispiszkosokból, a nagy nyel­vi találékonysággal becézett italboltokból. A szakma utol­só mohikánjai már az állami és a szövetkezeti vendéglátó- iparból vonultak nyugdíjba, magukkal'víve a spiccerek, pi- kolók lassan kivesző fogalmát, melyek felett már némi nosz­talgiával nyitnak vitát nap­jaink irodalmi lapjai... Egy jól irányzott fordulattal a kocsmák bisztrókká neme­sedtek amelyekben a har­madosztályú megjelölés csu­pán az árakra és nem a kör­nyezetre vonatkozik. Amint végbement ez az átváltozás, az emberekben bátorítást kapott a vállalkozószellem. A város­ban is épültek olyan emeletes családi házak, amelyek föld­szintjét eleve az ivó, a falato­zó és a presszó hármas köve­telményének megfelelően épí­tették ki. Fagyi és babgulyás Az Áfész, vagy a vendéglá­tóipari vállalat bérbe vette a kacsalábon forgó, új épület­részt, berendezte, s ha a ház- tulajdonosnak volt ilyen jelle­gű szakismerete, akkor veze­tőként alkalmazta. Fehér Sándorné birodalma nemcsak e városszélen állná meg a helyét, hanem máshol is. A pádimentum színes, min­tás lapokból áll, a falakat pi­rosra festett klinkertégla bur­kolja. A bordó bútorszövetből varrt függönnyel eltakart il­lemhelyek tiszták, kezet is mos­hat a betérő. Az asztalokon vi­rág A pulton hűtővitrinben friss sütemények, presszógép, fagyialtos tégelyek. Ebben a dé­li órában egymást érik a ven­dégek. Jön egy csapat gyerek fagyiért. Egy házaspár sört kortyol. A teherautó utasai babgulyást kanalaznak. Fehér- né vérbli vendéglátós, tizenki­lenc éve kezdte a szakmát. Flóták a zenegépből — Milyen az áruellátás? — A központnak adom a megrendelést, s ők szállítják az italféléket, meg a süte­ményt. Az egytálételt magam főzöm, mindig olyat, amihez éppen kapni hozzávalót. Gya­kori a bográcsgulyás, meg a babgulyás, a májétel, s ha pa­calt főzünk, már reggel ki­tesszük a táblát, mert az na­gyon kapós. — Kikből áll a vendégkör? — Elsősorban a környékbe­liekből. az úton járókból, de eljönnek a város másik végé­ről is, akik már hallottak ró­lunk. Nem egy brigádösszejö­vetelnek, évzáró bankettnek, vállalati rendezvénynek, csalá­di névnapnak volt már szín­helye az üzlet. A jóízű étel, a meghitt környezet családias hangulatot teremt, s erre vágynak az emberek. Ta­vasztól őszig be-betérnek a hobbikertekből hazatérők, egy kicsit megpihennek, esznek, isznak. Minden korosztály lá­togat bennünket. Van zenegép, és ki-ki választhatja a nó­táját. összebeszél valamelyik vállalat gárdája, és jönnek a konzervgyárból, a TRAKIS- ból. tekézők a Mészáros Tsz közeli tekepályájáról. Azon va­gyunk. hogy aki betér hoz­zánk. az jól érezze magát, mert akkor biztosan eljön leg­közelebb is — avatott be ebbe a nagy üzleti titokba a főnök­asszony, miközben szakavatott mozdulatokkal adagolta a va­níliát, mérte a babguiyást. T.T. Szakembereket a Telefongyár ad Hétmillió dolláros üzlet A Budavox Híradástechni­kai Külkereskedelmi Rt és a Telefongyár fővállalkozás ke­retében telefonkábel-hálózat építésére kötött szerződést a kuvaiti távközlési miniszté­riummal. A Budavox erős nemzetközi versenyben — több ne\ es nyugat-európai és távol-keleti céget megelőzve —, nyert a kTUvaiti telefonkábed-hálózat Bába Mihály: f^itlán látHab mostan ál A z augusztus végi napsütés, a körút ■*"* lármája szinte elkábította Faze­kast, amikor háromnapi szobafogság után kilépett az utcára. Sürgős munkát kapott, egy modern regény illusztrálá­sát. A kézirat elolvasása után vízióként nyüzsögtek körötte a képek és három nap. három éjjel nem mozdult el a rajz­asztala mellől, amíg csak el nem készült az utolsó simításokkal is. Akkor - fel- lélegzett, megkönnyebbült, megivott egy deci konyakot és lement az utcára. Andalgott, nézegette a kirakatokat, fürkészte az arcokat. S néhány perc múlva már azon kapta magát, hogy né­hány1 járókelőt szívesen megkérne, hadd rögzítse vonásait papírra Görnyedt há­tú, ősz hajú idős ember lépkedett előt­te. Ismerős. De honnan? — töprengett. Meggyorsította lépteit. Megelőzte az idős embert. Legeza Feri bácsi volt. a haj­dani szomszédja. Örömmel paskolták meg egymás hátát. — Ritkán látlak mostanában. Feri bá­tyám — mondta Fazekas és besodorta magával az öreget az első presszóba. — — Ezt megünnepeljük! Feri bácsi bólogatott. — Valóban ritkán — kopogott idege­sen az asztalon —, mert kiköltöztem a tanyánkra. Tudod, a Dunakanyarba. Még a tél derekán. Fazekas nevetett. Konyakot, sört ren­delt. Vedelni akart és megünnepelni a gyors, sikeres munkát. —Télen, a nyaralóba? Ne beszélj már marhaságot Feri'bátyám! — Pedig így igaz. Feszült a helyzet otthon, s egy magamfajta hatvanöt éves ember mit tehet? Félrehúzódik, ha van hová. és legyint mindenre. Tu­dod, hogy kétszer voltam szívrohammal a kórházban. Nem biztos, hogy a har­madikat túlélem. Védekezem hát az el­jövetele ellen, ahogy tudok. Érted? A konyak után jólesett a ritka hideg sör. — Hogy az istenbe ne érteném. De tulajdonképpen mi baj van? Legeza hát­rasimította minduntalan előrebukó tin­cseit. — Apróság. Most akar nevelni a csa­lád. Most vetnek a szememre mindent.^. an hogy mit, hogyan kellett volna tíz. húsz meg harminc évvel ezelőtt tennem. Hogy az apró újítások helyett, miért nem csináltam valami kolosszális dolgot, amiért most ömlene hozzájuk a pénz. Hozzájuk, mert nekem, szerintük, nem lehet egy fillér sem a zsebemben, rög­tön elkótyavetyélem, felesleges dolgok­ra költőm el. sörre, cigarettára, kávé­ra. Az istennyila csapjon ebbe a ro­hadt világba hát én a rengeteg hajtás után nem érdemiek meg naponta két ká­vét, vagy hármat, meg egy doboz cigit, egy üveg sört, vagy ötöt, a barátaimmal együtt? T ehajtotta a fejét megint kopogni J-‘ kezdett az asztalon. — Barátaim? Azt hiszem, hogy már nincsenek. Elidegenedtek, mert érezték, hogy jelenlétük nem tetszik a család­nak, mások meg már régen halottak. — Jó, jó, de miért költöztél ki télvíz idején a nyaralóba? Az öreg felkapta a fejét. — Valami apróság miatt. Beszélget­tünk és én azt mondtam, hogv este em­lítettem a lányomnak ... Erre a felesé­gem, a fiam előtt azt mondta: hazudsz, így igaz minden szavad, mert nem este volt. hanem reggel, még sárga pizsamá­jában volt a lányom, stb, Elámultam! Lehetséges, gondoltam, de mi ebben a hazugság? A fiam szeme tágranyílt: úgy veszekedtek, mint a gyerekek. Hát nem mindegy az, hogy este voft vagy reggel volt? Már mindegy lett volna mindket­tőnknek, de az elhangzott szó zsibbasztot- ta a bal karomat. Féltem a harmadik ro­hamtól. Kerültem minden vitát, nem kértem pénzt, ha hoztak kávét ittam, ha nem akkor nem. Pedig én nem tudok meglenni nélküle. Szóval úgy látszott, hogy lecseridesedünk. De a lányom fél­szavakkal. félmondatokkal csigázta el­lenem az anyját, hogy miért engedi ma­gát. miért nem parancsol rám, hogy ezt vagy azt csináljam, hogv mosogassak, meg menjek bevásárolni, meg vigyem az unokákat sétálni, szórakoztassam őket és ne foglalkozzak azokkal az apró, jelentéktelen ötletekkel, amiből alig van haszon. Volt persze még más is. /•"rendezték a lakást. A veiem idegen ízlését sugározták vissza a szobák. Hiá­ba tiltakoztam. Még az íróasztalomat is le akarták söpörni, hogv térítőt tegye­nek rá, vázát,'virággal! Érted? De nem akarom folytatni, már érzem, hogy zsibbad a mellkasom. Fazekas elszontyolodott. Rám is ez vár majd? — töprengett. Közben meg­itta a konyakot, a sört és újra rendelt. — Szóval, ezért költöztél ki? — mond­ta csak úgy magának. Nem nézett rá öreg barátjára. — Kifürkészhetetlen az élet. Legeza komor lett. Homlokán a ráncok úgy mélyültek, mint a domboldal kis ár­kai, amelyeket a zuhogó zápor mélyít. Rágyújtott. Kezében táncolt a gyufaszál. — Nézd. kiköltöztem, mert félek. Persze, magam sem tudom, hogy mitől! Felveszem a nyugdíjat, felét leteszem az asztalra és megyek tovább. Ami a kis találmányaim után csurran-cseppen, az marad a családnak. Nem mindig kelle­mes a Dunakanyarban, de néha megol­dok egy-két ötletet, el is fogadják. Már nem érdekel a pénz, nem karcolok azért, hogy minél többet fizessenek érte. Ta­lán még akkor is töprengenék ezen, azon, ha ezért tőlem kérnének pénzt. Fazekas sóhajtott. — Szegény öreg barátom .., — Ne hidd, hogy boldogtalan vagyok — vágott közbe indulatosan Legeza. — Jó természetem van. Sokáig emlékszem a rosszra, de a jóra is. és el tudom fe­lejteni a keserves napokat, meg tudom szépíteni az elmúlt éveket. És nem pa­naszkodhatok, nekem szép harminc évem volt. napsütéssel, villámlásokkal, de teljes évek. teljes hónapok, napok. Amikor éreztem, hogy a családom mel­lettem van. Ez a csonka időszak nem tudja eltemetni a múltat, a szépet. A kedves emlékeket. Szóval, ne hidd, hogy boldogtalan vagyok. Ne hidd, hogy ne­kem rosszabb a sorom, mint más öreg embernek. Hatvanöt éves vagyok, talán még élek egy-két évig. talán még az is szép lesz. Talán! Hát minden jót. Ne gyere- most velem, szeretnék egyedül kószálni, mert este már megyek vissza a tanyára, a Dunakanyarba. Talán majd egyszer még gyakrabban látjuk egymást. f'Jörnyedten, lassú léptekkel vonszol­ta magát, az ajtó felé. Mintha ce­mentes zsákot cipelne Fazekas ujjait a görcs rántotta ökölbe Meg a szánalom. Meg a tehetetlenség, Meg az. hogv egy vigasztaló szót. sem mondott öreg barát­jának, ____ ép ítésére kiírt versenytárgya­lásokon. A hálózat építéséhez szükséges kábeleket a Magyar Kábel Müvek gyártja. A ki­vitelezést, a külföldi alvállal­kozók munkájának irányítá­sát a Telefongyár szakemberei végzik. A megállapodás értel­mében még az idén hozzálát­nak a hálózat építéséhez, és a tervek szerint 1984. március végéig elkészülnek a hétmil­lió dollár értékű munkákkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom