Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

WSf U „rerrt 'Mg/jr W 6 \Jurksv 1982. SZEPTEMBER 1., SZERDA Állami gondozottaknak Huszonötmillió többletjuttatás Jelenleg mintegy 750 csa­lád anyagi helyzetét javítja az Elnöki Tanácsnak az a jogal­kotási aktusa, hogy módosítot­ta — törvényerejű rendelettel megváltoztatta — a társada­lombiztosításról szóló tör­vénynek a családi pótlékra vo­natkozó rendelkezéseit. E feladat végrehajtásaként nemrégiben kormányzati in­tézkedést hoztak a nevelőszü­lőknél elhelyezett állami gon­dozott gyermekek után járó családi pótlék emelésére: a pótlék havi összege gyerme­kenként 810 forint. A Minisz­tertanács a pótlék összegének emelése mellett, bővítette a családi pótlékra jogosult ne­velőszülők körét is. Az Elnöki Tanács ezeket a kormányzati intézkedéseket a társadalombiztosítási törvény módosítása révén kiegészítette még azzal is, hogy a nevelő­szülő az után az állami gon­dozott gyermek után is meg­kapja a családi pótlékot, aki egyébként árvaellátásban is részesül. A szóban forgó intézkedések együttesen mintegy 6 ezer ál­lami gondozott gyermeket érintenek, s évi 25 millió fo­rint többletjuttatást jelentenek számukra. JOGI TANÁCSOK SaaCBSZSS3EiS!BSBBfiSSS3H3 Az élettárs nem örökös ® Lakásnak minősíthetik a présházat, ha nem kifejezetten gazdasági jellegű fl) Lehet-e örökös az élet­társ? Lehet, ha az örökhagyó vég­rendeletben örökösként kije­lölte. Egy másik olvasónk is sérelmezi, hogy a hagyatékból nem kapott semmit, holott az elhunyt eltemettetéséről is ő gondoskodott és életében el­tartotta. Mi a helyzet ilyen esetben? — kérdezi olvasónk, hozzátéve, hogy az elhunyt után sem leszármazók, sem házastárs nem maradt hátra. Ebben az ügyben közjegyzőnél is járt, és öröklési bizonyít­vány kiadását kérte, hivatko­zással arra, hogy kizárólagosan őt jogosítsák fel az elhunyt után járó biztosítási összeg és más járandóság felvételére, — ha mór az ingó, ingatlanból nem örökölhet —, tekintettel arra, hogy az elhunytat ő gon­dozta, fedezte tartozásait, és sokszor élelmezéséről is gon­doskodott. Olvasónk kérelmét elutasí­tották, illetve olyan felvilágo­sítást kapott, hogy az öröklé­si bizonyítvány az örökösi mi­nőség tanúsítására szolgál, olvasónk pedig sem végrende­leti, sem törvényes örökösnek nem tekinthető. Hogyan jut tehát olvasónk a pénzéhez, kitől követelheti? — kérdezi tőlünk. Olvasónknak helyes felvi­lágosítást adtak. A hagyatéki eljárásról szóló rendelkezések szerint, az öröklési bizonyít­vány azt tanúsítja, hogy az örökös milyen jogcímen és mi­lyen arányban örököl, továb­bá, hogy mennyi a bejelentett teher. A hagyatékhoz tartozó vagyontárgy örökösi minőség­ben való megszerzését azon­ban nem igazolja és a bizo­nyítványban örökösként meg­jelölt személyt a hagyaték ke­zelésére sem jogosítja fel. A közjegyző az öröklési bizonyít­ványt akkor adhatja ki, ha a kérelmező igazolja, hogy az általa megjelölt személy az örökös, illetőleg több örökös esetén az örökösök között az örökléssel kapcsolatos kérdés­ben nincs vita. Alapvető kel­léke tehát az ilyen bizonyít­ványnak, hogy az örökösöket megjelölje. Olvasónk azonban Ingyenes a szolgálat, nőtt a bizalom A kettősség nem összeférhetetlen Több mint fél évtizede jelent meg a Szakszervezetek Országos Tanácsának irányelve a jogsegélyszolgálatok megszervezéséről. Azóta hat esztendő telt, el, s bár a legtöbb gazdasági egységben huzamosabb ideje működik a szakszervezeti bizottságok felügyeletével ilyen szolgá­lat, szerepükről, feladataikról még napjainkban sem egységesen ítél a szakmai közvélemény. A nézetek oly­kor rendkívül szélsőségesek. Széles a vitatkozó felek ál­láspontjának skálája. A számvetések azonban némi ada­lékot nyújtanak a megítéléshez, ezért kértük Lengyel Jánost, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei Bizottsága politikai munka­társát, a téma avatott ismerőjét, hogy foglalja össze ol­vasóinknak a Monori Állami Gazdaságban nemrég meg­tartott tanácskozás, és szakmai vita tapasztalatait. Bűncselekményeken kívül mindent — Az irányításunk alá tar­tozó szakszervezeti bizottságok felügyeletével a megyében ti­zenhárom jogsegélyszolgálat működik: tíz az állami gazda­ságokban, kettő erdőgazdasá­gokban, egy pedig a gödöllői székhelyű MÉM Műszaki Inté­zetben — mondta Lengyel Já­nos. — A termelőszövetkeze­tek hasonló szervezetei a TESZÖV-höz tartoznak, te­kintettel arra, hogy a tsz-ek- ben a munkaadó és a munka- vállaló gyakorlatilag azonos személy: a tag maga. A szö­vetkezetekben ugyanis megle­hetősen speciális helyzet ala­kult ki, éppen a termelési esz­közök csoporttulajdona miatt. — Milyen ügyek képvisele­tét vállalják el a jogsegély­szolgálatok? — A SZOT már említett irányelvei rendkívül széles te­vékenységi kört jelölnek meg: a szolgálat elsősorban a dol­gozók munkajogi védelmét látja el. de a bűncselekmények kivételével minden ügyben a rendelkezésre áll. Tehát a családjogi vitáknál éppúgy megkereshetik a jogászokat, mint a polgári perekben. Hogy példát is említsek: a válópe­rek intézése ma már a jog­segélyszolgálatok mindenna­pos gyakorlatához tartozik, csakúgy, mint a lakásépítő közösségek jogi képviseletének ellátása. — Az utóbbi időben gyak­ran hangzik el az a vélemény, hogy a szakszervezet által megbízott jogász — aki sok­szor egyben az adott munkál tató jogtanácsosa is —, nem képviseli igazán a hozzáfordu­lók érdekeit, hiszen végül is kenyéradójával kellene időn­ként szembefordulnia. — Ezzel a nézettel mi is találkozunk nap mint nap, ám többnyire azoktól hallottam ilyesmit, akik nem ismerik kellően a jogsegélyszolgálatok helyzetét. Mert mi az igazság? A jogászt a szakszervezeti bi­zottság, mint munkaadó alkal­mazza, tehát gyakorlatilag az szb, illetve a bizalmi testü­let rendszeresen értékeli mun­káját. A tizenhárom jogse­gélyszolgálatból csak hétben azonos a két feladatot ellátó személy, s munkájukkal a leg­teljesebb mértékben elégedet­tek vagyunk. Másodállásban havi ezer-kétezer forintokért évente ötv^n-négyszáz üggyel foglalkoznak. S mindez a hoz­zájuk forduló dolgozónak egy fillérjébe sem kerül. Az in­gyenesség olyannyira fontos alapelv, hogy a SZOT irányel­ve egyenesen kimondja: tilos elfogadni bármilyen csekély ajándékot! Kívülálló jogászt is felkérhet — Végül is a vállalatot és a dolgozót egyaránt képviselő jogásznak valaki mellett le kell tennie a voksát! — Valóban, de a tapasztala­tok azt mutatják, hegy nem összeférhetetlen a két munka­kör. A kettős feladatot ellátó szakemberek, ha például a gazdasági vezetés egy, a szak- szervezet érdekeit sértő intéz­kedést akar hozni, többnyire időben megakadályozzák azt. Ilyenkor ki mást képvisel­nek, mint a dolgozókat? Ha netalántán mégis felvetődik valamely ügyben az összefér­hetetlenség gyanúja, a szak- szervezeti bizottság kívülálló jogászt is felkérhet a tag kép­viseletére. Ilyen esetben a me­gyei bizottság jogásza is se­gíthet. — Néhány héttel ezelőtt a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa foglalkozott a jogse­gélyszolgálatok helyzetével. Az általános megállapítások meny­nyire érvényesek a MEDOSZ hasonló szervezeteire? — A vélemény egyöntetűen az, hogy ez a szolgáltatás be­váltotta a hozzá fűzött rém é­nyeket, népszerűsége pedig egyre növekszik. Monori ta­nácskozásunkon természetesen elsősorban saját tapaszta.a- tainkat összegeztük, s ezek kedvezőbb képet adnak, mint a megyei átlag. Kevesebb gon­dunk van a jogsegélyszolgála­tokkal. Ám több felszólaló el­mondta, hegy a még napjaink­ban is érvényesülő statisztikai szemlélet hamis képet fest munkájukról. Most ugyanis a legfőbb mérce az, hogy éven­te hány üggyel . foglalkoznak, s például azt is kiszámolják, egy-egy esetben mennyibe ke­rül a jogász közreműködése. Csakhogy ezek alapján téves következtetéseket lehet levon­ni! Mert a statisztikában egy tizenhat lakásos szövetkezet képviseletének ellátása, meg egy kérvény megírása is egy dolognak számít. Kétségtelen, hogy sok esetben a jogászok sem vezetik pontosan a nyil­vántartásokat. De hogyan is várhatnánk el, hogy a búza­tábla szélén tanácsot kérővel előbb gyorsan aláíratják a megfelelő rubrikát, aztan áll­nak szóba vele? Ez teljesíthe­tetlen! Az egyik jogsegély szol­gálati vezető mondta a! Mo- noron: amikor valami apró ügy elintézése után kérte a dolgozót, tanúsítsa ezt aláírá­sával, az megütközve jegyezte meg: „Minek, hát nem hiszik el magának doktornő, hogy beszélt velem”? — A tanácskozáson bizo­nyára szóba került a jövő is. Milyen feladatok állnak e szervezetek előtt? Anyagi felelősséggel tartoznak — Elsősorban a már emlí­tett dokumentációk pontosabb vezetését várjuk el, s szerel­nénk népszerűsíteni a jogse­gélyszolgálatokat. Kértük, megfelelő propagandával se­gítsék, hogy a dolgozók ismer­jék meg munkájukat. Mert például azt is kevesen tudják, hogy a szakszervezeti bizottsá­gok anyagi felelősséggel tar­toznak a szolgálat működé­séért. Ha mondjuk az illető jogász késve készít el egy be­adványt valamely ügyben, s emiatt esetleg több ezer fo­rintot veszít valaki, az szb köteles ezt megfizetni. Szin­tén fontos feladat, hogy a szakszervezeti testületek te­gyék élőbbé az ellenőrzést, és személyre szólóan értékeljék a jogászok, az érintett tisztség- viselők munkáját — mondotta befejezésül Lengyel János. Furucz Zoltán nem örökös, minthogy végren­delet nem maradt hátra az el­hunyt után, és a törvényes öröklés rendje szerint sem örökölhet. Nincs tehát lehető­ség, hogy az elhunyt után já­ró esedékes összegek felvéte­lére az öröklési bizonyítvány­ban olvasónkat feljogosítsák. Az örökhagyó hagyatékához tartozó minden / vagyontárgy (követelés, készpénz és ingó­ság) ugyanis az örökhagyó örököseit illeti meg, és nem a hagyatéki hitelezőt — mint amilyen olvasónk is —, aki követelését az örökösökkel szemben érvényesítheti. Tájé­koztatjuk olvasónkat arról is, hogy az örökhagyó által kö­tött életbiztosítási szerződés alapján járó biztosítási összeg nem része a hagyatéknak, és még a hagyatéki eljárás során sem lehet a biztosítási összeg­ről rendelkezni. Nem tartozik a közjegyző hatáskörébe an­nak megállapítása, hogy az életbiztosítási összeg kit illet meg. Minthogy olvasónk szerint sem végrendeleti örökös, sem törvényes örökös nincs (még oldalági sem), ezek szerint a hagyatékot az állam örökli. Olvasónk követelését az ál­lammal szemben érvényesíthe­ti. © Nem tekinthető sem la­kosnak, sem üdülőnek (hét­végi háznak, nyaralónak), a kifejezetten gazdasági célokat szolgáló létesítmény, így külö­nösen a pince, bor- és prés­ház, szerszámkamra. A jogszabályok előírják, mit kell tekinteni lakástulajdon­nak, és hogy az épületet, il­letőleg az épületben lévő ösz- szefüggő helyiségcsoportot mi­kor lehet üdülőtulajdonnak tekinteni. P. J.-né ácsai olvasónk pana­szolja, hogy üdülőnek minősí­tették azt a szerszámkamrá­ját, amelyben pihenés, üdülés céljára szolgáló helyiség is van. Egy másik olvasónk tanyai jellegű helyiségének présház melletti épületrészét számítot­ták lakásnak, és az adót is e szerint vetették ki. Az a jelenlegi álláspont az egyes tanyai helyiségekhez ha­sonlóan, hogy a pincét, bor- és présházat, szerszámkamrát, ha abban nincs olyan épületrész (helyiség, illetőleg össszefüggő helyiségcsoport), amely lakás, illetőleg pihenés, üdülés céljá­ra szolgál, lakásként, illető­leg üdülőként ne vegyék fi­gyelembe. Ha azonban az em­lített épületekben olyan épü­letrész (összefüggő helyiség- csoport) van, amely a szükség- lakás követelményeit megha­ladja és amelyet állandó la­kás céljára használnak, azt lakásként kell figyelembe ven­ni. Ha pedig az épületekben 12 m2-t meghaladó alapterü­letű, összefüggő helyiségcsoport van, amelyet idényjellegű pi­henés, üdülés céljára használ­nak, az üdülőnek minősül. Ilyen használat esetén a 12 m2-t meghaladó alapterületű szerszámkamra is üdülőnek minősül, ha az üdülőegység kö­vetelményeinek egyébként megfelel. Dr. M. J. Tallózás Üzemi lapokban olvastuk Minden gazdálkodásnak fontos része a mérlegkészí­tés. Nevezetesen: az eredmények számbavétele, s össze­hasonlítása a tervekben, előirányzatokban, célkitűzések­ben rögzített adatokkal. Ilyen a féléves számvetés is, ami voltaképpen egyfajta iránytű is az elkövetkezendő mun­kához: mit sikerült teljesíteni, s mit nem, mik a lemara­dás okai, s melyek azok a módszerek vagy törekvések, amelyek követésével sikeres esztendőt lehet majd zárni? Üzemek, vállalatok és szövetkezetek készítették el a közelmúltban ezt a féléves mérleget, melyet sikerekkel és kudarcokkal együtt — immár a második félévben — dolgozó kollektívák elé tártak üzemi lapjaikban és hír­adóikban. ÉS MÉSZMŰVEK OOLOOZOINAK LAPJA problémát okoz továbbá a D—750-es járművek exportja a nem rubel elszámolású pia­con, annak ellenére, hogy e termék visszaigazolt rendelés­sel fedezett. Fél év — sole gonddal. Ezt a címet viseli az a cikk, mely Cement- és Mészművek dolgozóinak lapjában összeg­zi az első hat hónap terme­lési adatait. A DCM termelé­si és kiszállítási mutatói nem egyértelműen jók. Az agyag-, illetve klinkertervet 61, azaz 50,8 százalékra teljesítették ugyan, a cementtermelés azonban csak a 48 százalékot érte el. Bár mindkét bánya­üzem termelése biztosította a szükséges alapanyagot, a fo­lyamatos üzemvitelben mégis voltak fennakadások, kisebb műszaki meghibásodások miatt. A klinkerkemencék termelése meghaladta a terv­ben előirányzottat; a Dopol- kemen'ce például 154 üzemnap alatt majd 160 ezer tonna künkért állított elő, s ez ked­vező feltételt biztosít a 300 ezer tonnás éves terv teljesí­téséhez. Mérséklődtek azonban az értékesítési lehetőségek: a gyenge piaci érdeklődés nem­csak a cementnél, de az ége­tett mésznél is éreztette hatá­sát, a tervezettnél kedvezőb­ben alakult azonban a zsákolt cement kiszállítása. Váltako­zó eredmények tapasztalhatók az energiagazdálkodásban; a Dopol-kemence fajlagos hő­felhasználása igen jó, a mész- termelésnél azonban ugyan­ezek a mutatók kedvezőtle­nebbek. Viuta prolstírjai. earesüurrixi Sikeres évzárást ígér az el­ső féléves munkánk — hirdeti már címében is az az összegző cikk, mely a Csepel Autógyár dolgozóinak lapjában vet szá­mot az eddigi eredményekről. A vállalat készárutermelési tervét az elmúlt hat hónap­ban 186,2 millió forinttal túl­teljesítette, s mindezt több mint 4 százalékos létszám- csökkenés mellett. Így a ter­melékenység — az elmúlt esz­tendőhöz viszonyítva — 13 és fél százalékkal növekedett. A sikerek mellett természe­tesen a gondokról is tájékoz­tatja olvasóit a Fényszóró: az anyagellátás nem éppen opti­mális, egyre gyakrabban okoz nehézséget a termelésben. A termelés felfutása mellett A Volán Tröszt dolgozóinak lapjában is tényszerűen meg­találhatjuk az első félév ada­tait. Az év első hat hónapjá­ban 879 millió utast szállítot­tak, 31 millióval többet, mint tavaly ilyenkor. Továbbra is dinamikusan — 6,2 százalék­kal — fejlődött a helyi jára­tok forgalma. Az úgynevezett férőhely-kihasználás 1 száza­lékkal javult, viszont feltét­lenül elemzésre szorul, hogy miért nőtt igen jelentősen a késett és kimaradott járatok száma. Csökkent a személytaxik ál­lománya mintegy 2 százalék­kal, ezzel szemben, ha kis­mértékben is, de nőtt az uta­sok száma. A tehergépjárművek hat hó­nap alatt 85,2 millió tonna árut szállítottak, ez azonban a tavalyinál 3 százalékkal ke­vesebb. Növekedett a közepes és a nagy konténerek for­galma, a Volánt terhelő ko­csiálláspénz azonban 37,2 szá­zalékkal nagyobb az idén, mint tavaly volt. A tervezettnél alacsonyabb szinten ugyan, de a szakmá­nak sikerült a gazdálkodási egyensúlyt elérnie — összegzi az adatokat a Volán Hírlap. — Az összes költség 1,4 szá­zalékkal nőtt, a teljesítmény­érték viszont 0,1 százalékkal csökkent. Forintban pedig: a gazdálkodási eredmény 200 millió forinttal kevesebb a tervezettnél. iTíx nap rend ele T E I B Ő L Bizonyos nyugellátások, bal­eseti nyugellátások, a házastár­si pótlék, valamint némely rendszeres szociális ellátás ki­egészítéséről adott ki rendel­kezést a Minisztertanács 32/1982. (VII. 11.) MT. szám alatt. (Magyar Közlöny 49. szárrv) Az anyakönyvekről, a házas­ságkötési eljárásról és a név­viselésről a Magyar Közlöny 50. számában jelent meg az 1982. évi 17. tvr., és a 2/1982. (VIII. 14.) MT TH. rendelke­zés. A költségvetési szervezetek­nél és egyes más intézmények­nél folyó étkeztetésről és az ét­keztetésért fizetendő térítési dí­jakról szóló 18/1976. (VII. 4.) PM—MüM. számú együttes rendeletet a 44/1982. (VIII. 18.) PM számú rendelet módosítot­ta. (Magyar Közlöny 51. szá­ma.) Egyes energiahordozók fel­használásának engedélyezéséről az atomerőmű biztonságtechni­kai kérdéseiről a Magyar Köz­löny 51. számából értesülhetnek az érdekeltek, amelyeket az ipari miniszter 12/1982., illetve 13/1982. Ip. M. sz. rendelete sza­bályoz. Az abonyi Ságvári Endre Tsz híradójában is kedvező és kedvezőtlen eredményekről olvashatunk felváltva. Szako­sított sertéstelepükön az elő­irányzottakat teljesítették: a sertéshizlalás mellett a süldő­értékesítés is jól alakult. Kedvezők a hízómarha-súly­gyarapodás és abrakfelhaszná­lás mutatói, a tejhozam azonban elmarad a tervezet­től. A központi sertéstelepen megkezdték az anyakocák üte­mes fajtacseréjét, amitől ked­vezőbb eredményeket remél­nek. A háztáji hízók felvá­sárlása és forgalmazása fo­lyamatos, a tervezett 7 ezer darab hízóból majd 4 ezer 300-at már felvásároltak. Az árbevételek eddigi ala­kulása mindenesetre biztosí­totta azt, hogy a termelőszö­vetkezet üzemviteli hitel né!- kü. maga finanszírozza saját kiadásait. A növénytermesztés 30 százalékos — időarányos — teljesítése megfelelő, hiszen a komolyabb árbevételek már a második félévben, a betaka­rítás után realizálódnak. A szarvasmarha-ágazatban azon­ban a tervek 33 százalékos teljesítése alacsony, itt tehát mindenképpen szükség lesz a hatékonyabb gazdálkodásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom