Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

Kzuntm 1982. SZEPTEMBER 29., SZERDA, — Kiállító termekbőli _____ A küldetés vállalása Domonkos Béla: Karikázó gyerek Szabö Vladimír retrospektív kiállítása a Vigadd Galériában október 3-ig látható. M. Kiss József grafikáit a Ferencváro­si Pincetárlat fogadta szeptem­ber 29-ig. Domonkos Béla érdi szobrász alkotásai a győri Kép­csarnok kiállítóhelyiségeiben tekinthetők meg október 7-ig. Az is rang és eredmény, ha valaki évtizedek közléseit hi­bátlan rajzokkal végzi. Sza­bó Vladimir esetében azon­ban többről van szó. Művésze­te elsősorban világot tartal­maz, egyéni tartást és látás­módot, emberről alkotott ked­ves és groteszk fintorokat, megértő iróniát. S ezzel pár­huzamosan eredeti, friss és tö­retlenül megújuló bravúros képi fogalmazást. Nincsenek hiányai. Sorsa, karaktere a bőség. Rabelais mesélt ilyen közvetlen áradással. Az ilyen sodrásban születő rajzi áram­lások Szabó Vladimir élmé­nyeinek. tapasztalatainak gyors, átható feljegyzései. Vas­kosak, érzékenyek, nyersek, finomak — kedvétől mondani­valójától függően. Rajzművészetének fontos eleme a dokumentumjelleg is. Hiszen Mészáros Lászlóról ké­szült ceruzaraj^a, Dürerről szerkesztett rézkarca grafikai erején túl művelődéstörténeti jelentőségű. Vegyes techniká­jú rajzai közül érdekes az Istokovits Kálmánt festés köz­ben ábrázoló műve. Nem fogy ki a rajzi gondolatokból, ott nyüzsögnek felületein ki­fogyhatatlanul az élet elesett, esendő vagy nyíló, megvénült figurái: kövérek, szálkások, valami aprósággal a közvet­len környezetükben. ★ A zebegényi grafikai mű­hely tagjaként komoly mér­téktartással indult M. Kiss József pályája. A Zápor esz­tétikai rendje nemes vonalhá­lózattal vonultatja fel a bala­toni környezet vitorlásait. így indult az életmű két évtize­de. Azóta több dolog történt. Több egyéni kiállítása nyílt Budapesten, Keszthelyen, Pá­pán, Veszprémben és Szege­den, különdíjakkal tüntették ki az Ady-pályázaton és az országos kisgrafikai bemuta­tón. Ez munkásságának egyik ki­sérő je. A másik még fonto­sabb. Az, hogy átmenetileg nehezülő sorsa révén éppen koncentrációja következmé­nyeként hirtelen felgyorsult fejlődése. Öt a bajok nem törték össze, sokkal inkább megerősítették művészetében. ★ Tisztességes erőfeszítés után lett tisztességes értéket felvo­nultató szobrász Domonkos Béla, hiszen hosszú éveket dolgozott kőbányában és szak­munkásként az Ipari Szerel­vénygyárban. Érden él és al­kot. Mesterének Pátzay Pált tekinti, akiről több portrét is készített és állandó kapuvári gyűjteményének rendezésében részt vállalt. Domonkos Béla 1934-ben született Kispesten, 1976-tól tagja a Művészeti Alapnak. Szobrait köztereken és köz- gyűjteményekben őrzik Buda­pesten, Kapuvárott, Ráckevén, Kiskunlacházán, Érden, Tak­sonyban, Apostagon. Annak az évezredek óta tartó és folya­matossá váló szobrász! realiz­musnak a hagyományait foly­tatja, melynek egyik pólusa a római portré, másik betetőzé­se Pátzay, Mikus nagyvona­lú pontossága, anatómiai hű­sége. Ebben a közegben fejti ki vizsgálódó, elemző tevékeny­ségét Domonkos Béla nagy odaadással, szorgalommal, ala­possággal és egyre fokozódó érzékenységgel. Kétségtelen, van valami azonosság Taksony fejedelem, Németh László, Munkácsy Mihály, Gárdonyi Géza, Vörösmarty, Petőfi port­réjában. Az általa kiválasztott és a társadalom révén kért arcképcsarnok szellemi azo­nossága a küldetés vállalásá­ban egységes. Losonci Miklós Végső búcsú Mikus Sándortól pályatársai, barátai, ta­* hitványai, tisztelői ma búcsúznak a kortárs hazai plasztika kiemelkedő alak­jától, Mikus Sándor szob­rászművésztől. Életének hetvenkilenc esztendejében sokhúrú alkotóként tartot­ták számon. Készített em­lékműveket, portrékat, ér­meket, domborműveket. Bármihez kezdett, humanis­ta szemléletmódja átsütött az anyagon, s mindig meg­maradt a természetes for­mák hű visszaadójának. Klasszikus örökséget ápoló és hordozó alakjai életér­zéseikben követték meg ko­runkat. A felületek plasz- ticitása, a harmonikus ará­nyok mindig vonzották. Ra­gaszkodott az emberi test szépségéhez, s ezt idézte meg újabb és újabb mü­veiben, míg szíve megállt dobogni. Szűkebb pátriánkban, Pest megyében különösen kedvelt volt. Népszerűségét közvetlensége mellett min­denekelőtt munkásságával vívta ki. Parlamenterét — a történelem furcsa finto­raként — kétszer állították fel Vecsésen. A Csepel Autógvár szigetszentmiklósi művelődési házának bejá­ratánál az ő Dalosok című háromfigurás csoportja kö­szönti a belépőket. Guggo­ló leány című szobrát Vá­cott helyezték el, s a me­gyei pártbizottság székhá­zában szökőkútfiguraként is az ő műve látható. Plasztikái — bármilyen léptékűek is — monumen­tálisak. Mikus megérezte a kor levegőjét. Szélsőséges indulatok soha nem ragad­ták el. felelősséggel és meg­győződéssel vállalta minden munkáját és tettét. Jelen­tős szerepet vállalt a kép­zőművészeti közéletben, évekig a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségé­nek elnöke volt. Pedagógus­ként is jegyezték, generá­ciók kerülték ki keze alól. Mikus Sándor kerek, egész életművet hagyott maga után. Munkássága azokban él tovább, akik a magyar szobrászművészet jelentős és meghatározó alakjaként tisztelik. A művelődés és gazdaság Köpeczi Béla miniszter sajtótájékoztatója Országunk csak magas műveltségű, szakmailag Jól képzett emberekkel tud előrelépni a szocialista társadalom fejlődésének útján. Ezért is választotta időszerű művelődéspolitikai kérdé­sekről tartott sajtótájékoztatójának központi témájául a műve­lődés és gazdaság kapcsolatát Köpeczi Béla művelődési minisz­ter — mint ahogyan azt kedden, a Parlamentben rendezett sajtóértekezleten hangsúlyozta. a megnövekedett szabad ide­jüket otthoni mjnkáJal eltöltő embereket szakmailag képez­zék is erre. Nagyobb lett az emberek szórakozási igénye, erre több idejük is van — ezt megfelelő értékben, kultu­ráltan kielégíteni ugyancsak fontos feladat. Természetesen a művelődési, kulturális in­tézmények minden ilyen prob­léma megoldását nem vállal­hatják. Mind nagyobb lesz o család sz^-epe és felelőssége, hogy a gyerekek — de szüleik is! — hasznosan, okosan gazdálkod­janak üres óráikkal, napjaik­kal. Ez a témakör csak első pillantásra tűnik távolinak a gazdasági kérdésektől — fej­tegette Köpeczi Béla —, de jobban átgondolva könnyen belátható: szellemileg és fizi­kailag felkészültebben dolgoz­nak. Tartalmi kérdések A művelődéspolitika egyik, s napjainkban mind fontosab­bá váló célja — mondotta —, hogy a gazdaság előtt álló fel­adatok megoldásából az állam­polgárok megfelelő, kellően megalapozott tudással kérje­nek és kapjanak részt. Ennek az alapvető törekvés­nek a megvalósítása érdeké­ben foglalkozik a tárca nagy súllyal alsó- és középfokú ok­tatásunk tartami kérdéseivel. Ezek között kiemelkedő fon­tosságot tulajdonítanak a tan­tervek. tankönyvek korszerűsí­tésének. Az ezzel kapcsolatos, korábban megindult és olykor bizony vitákkal kísért folya­matot a minisztérium követ­kezetesen végig kívánja vinni és lezárni. Ez a stabilizálás természetesen egy korábbinál magasabb szinten, tartalma­sabban, a kor igényeinek megfelelően történik; úgy, hogy jobb tankönyvek, haté­konyabb tantervek szülesse­nek. A tartalmi korszerűsíté­sek folyamatának befejezése azért is lényeges — hangsú­lyozta a miniszter —, mert az iskoláknak igenis stabilitásra van szükségük. Ezt szolgálja egyébként az is, hogy a belát­ható jövőben nem változik ok­tatásunk szerkezete, ám gon­dolkoznak és dolgoznak azon, miként lehetne a középisko­lákban az általános műveltsé­get, illetve a szakképzettséget adó tantárgyak helyes ará­nyát megtalálni, kialakítani. Szabad idő és család Ezt követően a szabad idő hasznos eltöltésének lehetősé­geivel foglalkozott. Kifejtette: az ötnap jós munka- és tanítá­si hét bevezetése új, nagyobb feladatokat állított a művelő­désért, kulturálódásért felelős szakemberek elé. Törődniük kell egyebek közl'tt azzal az — ugyancsak a gazdasággal szorosan összefüggő s újnak minősíthető — feladattal, hogy Értékek feltárása A gazdasági szabályozók és a kulturális élet kapcsolatáról szólt ezután a miniszter, hangsúlyozva: az oktatás cél­jaira továbura is minden szükséges eszköz rendelkezés­re áll. Arra azonban nem le­het számítani, hogy a közeljö­vőben, adott gazdasági hely­zetünkben az állam növelje a művelődés más területeinek dotációját. Mind átgondoltab­ban kell elemezni, hogy ezt a támogatást milyen célokra használják fel: a cél az, hogy elsősorban a széles tömegeket érdeklő, érintő, valódi érékek feltárására, terjesztésére szán­ják ezeket az összegeket. Ugyanakkor meg kell terem­teni a lehetőséget arra, hogy gazdaságosabban működjenek a művelődési intézmények, vállalatok, hogy munkájukat nagyuL .. önállóság, megnöve­kedett felelősségtudat rugal­masabb gazdálkodás jellemez­ze. Ezt szogálhatja bizonyos monopolhelyzetek felszámolá­sa, egyes intézmények arcula­tának, felad ökörének módo­sítása, vagy — ahol erre lehe­tőség van — a magánkezde­ményezések támogatása. Ám ezeknek a magánkezdeménye­zéseknek valóban egyéniek­nek kell lenniük — tette hoz­zá a művelődési miniszter. Az oktatás egyes ágaiban — nyelv-, tánctanítás —, a képző­éj iparművészetben, de más művészeti ágakban is helye és lehetősége van az egyéni vál­lalkozásoknak — de nem az állam pénzén, hanem anyagi­lag is kockázatot vállalva. Magatartáskultúra Ideológia, kultúra és gazda­ság összefüggéseivel foglalkoz­va Köpeczi Béla kifejtette azt az értékren .szert, mely meg­határozza az emberek maga­tartását A kultúra eszközei­vel is szüntelenül alakítani, tudatosan befolyásolni kell, hiszen az egyes emberre jel­lemző eszmei nézetek, etikai tulajdonságok nem elhanya­golhatók a gazdasági fejlődés szempontjából sem. Befejezésül a magyar és a világkultút a kapcsolatáról szólt a művelődési miniszter, .íiemelte: kapcsolatunkat a világgal nem jellemezheti va­lamiféle provinciális bezárkó­zás, sem eredetiség nélküli utánzás. Saját ís, egyedi érté­keinket igyekezzünk mind­jobban dokumentálni a világ előtt, ugyanakkor feladatunk minél szélesebb körben tájé­kozódni a föld valamennyi részének kultúrkincséről, vá­logatva, ha kell, vitatkozva is. Országossá szélesítik Akadémia — bizalmiaknak Kedden, a SZOT székházá­ban megnyílt a szakszervezeti mozgalom új típusú fóruma, Vietnami művészek Szentendrén Dallal és tánccal a barátságról A messzi Vietnam táncait, dalait, zenéjét varázsolták szín­padra hétfőn este Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Köz­pontban a Vietnami Néphadsereg Művészegyüttesének tagjai. Nemcsak az összhangzás volt szokatlan pentatóniához szokott fülűnknek, hanem az a visszafogottság és átéltség is, amely a keleti ember gondolkodásmódját és magatartását jellemzi. A harmincöt tagú művészcsoport — muzsikusok, táncosok, énekes és hangszeres szólisták — a természetközeiben élő néDek változatos kultúrájából villantott fel egy csokorra valót. Moz­gáskultúrájuk megidézte a vietnami fennsík széljárásait, az ős­erdők buja vegetációját, neszező csendjét, a rizsaratás fárad­ságos, ám örömteli eseményét. Dalaik — akár Ho Si Minhről, a forradalmi hagyományokról, akár a kniafáról vagy fecskéről szóljanak — őszintén feltárulkozóak és érzelemgazdagok. Az est virágtánccal kezdő­dött. A lányok, mint muzsi­kus a hangszerével, úgy bán­tak testükkel. Hajladozásaik, kezük és lábuk mozgása, sze­mük kifejező ereje, mindig mosolygó tekintetük az élet bőségét példázta. Hoaj Thu éneke az erdőkbe vezette el a hallgatóságot, majd A csi- tári hegyek alatt megszólal­tatásával belopta magát a szívekbe. Quang Mao a hazá­ról dalolt, majd Kossuth La­jos toborzóját adta elő meg­győzően. Az aratótánc és a műsor első részét záró páva­tánc a visszafogott érzelmek ragyogó interpretálása volt. Kim Vüöng bambuszxilofonon, azaz trünkön játszott, lenyű­göző magabiztossággal, elraga­dó bájjal, utolérhetetlen ked­vességgel. Csoda, hogy mek­kora energiával rendelkezik ez a törékeny művésznő, aki mindent tud muzsikás lété­vel, akárcsak a mi Fábián Mártánk a cimbalmon. Hang­hatásaival — melyek egy modern zenei kompozícióval vetekedtek — a természetről mesélt nekünk, s ajándékként a Hej, Dunáról fúj a szél kezdetű magyar népdalra ké­szített variációt játszott. Tanulságos volt ez az este. Arra figyelmeztetett, hogy amikor egy földrajzilag távoli nép követeinek bemutatkozá­sát látjuk, halljuk, akkor aligha szabad csak a saját normarendszerünk szerint ítélni. A beszűkült látás- és szemléletmód mindig hamis következtetésekhez vezethet. A zsúfolásig megtelt nézőté­ren mindenki rokonszenvvel nézte a vietnami művészegyüt­tes produkcióját, azt az igye­kezetét, amellyel saját feltá- rulkozásuk mellett a vendég­látók kultúrájából is igye­keztek — nemcsak figyelmes­ségből — szemelvényeket be­mutatni. A Vietnami Néphadsereg Művészegyüttese ragyogó mű­vészegyéniségekből áll. Az idei Csajkovszkij énekverseny egyik győztese, a rendkívül muzikális és pompás hang­anyaggal rendelkező Le Zung egyaránt énekelt a forradalmi hagyományokról, de ugyan­ilyen átéléssel formálta meg a Virágom, virágom kezdetű magyar népdalt is. Zoan Tan, a tavalyi vietnami dalfesztivál második helyezettje előadó- készségével tűnt ki. A Homok­óra című táncdalt Link Nyam adta elő — természetesen magyarul —, s az ezt követő aratási táncban három férfi és egy nő olyan felszabadult- sággal adta át magát az öröm meghitt forrásának, hogy megsokszorozták a mű mon­danivalóját. Egy sajátos, egy- húros hangszeren NyujenTien, az 1979-es szólistaverseny győztese jeleskedett, majd a Három testvér című táncjá­tékkal ért véget a műsor. A hegy elkophat, a folyó ki­apadhat, a barátság azonban* örök — hirdette a Vietnam, Laosz és Kambodzsa összefo­gását példázó kompozíció, amelynek végén vietnami és magyar zászlók lobogtatásával búcsúztak a vendégművészek. A hálás közönség újrázva ho­norálta a nem mindennapi él­ményt. M. Zs. Mozgásuk á vietnami fennsík széljárásait Idézte Veress Jenő felvételei Kim Vüöng „trünköl”, vagyis bambuszxilofonon játszik a szakszervezeti bizalmi aka­démia, amely rendszeres tájé­koztatást ad bizalmiaknak, fő­bizalmiaknak a legidőszerűbb társadalompolitikai, kül- és belpolitikai, valamint mozgal­mi kérdésekről. Földvári Aladár, a SZOT el­nöke megnyitó beszédében rá­mutatott, hogy a kétéves aka­démián a témák jód képzett, nagy gyakorlati tapasztalatok­kal is rendelkező szakértői se­gítenek bővíteni a bizalmiak látókörét, gyarapítani ismere­teiket, hogy méltó módon és eredményesen képviselhessék a többi dolgozót, s a szakszer­vezeti közösségek megalapo­zottan intézhessék saját ügyei­ket. Mint mondotta, a válla­lati önállóság növekedésével mindinkább az alapszerveze­tekben dőlnek el a dolgozókat közvetlenül érintő kérdések, ezért rendkívül fontos, hogy a bizalmi alaposan ismerje a megoldásra váró feladatokat és a lehetőségeket, egyenlő partnerként tudjon tárgyalni a gazdasági vezetőkkel. Ellátni a szakszervezeti csoport vezető­jének tennivalóit és részt ven­ni — közvetlenül vagy küldöt­tek útján — a testületi mun­kában egész embert kíván. A bizalminak naponta kell tehát vizsgáznia emberségből, tisz­tességből, felelősségvállalás­ból, az ehhez szükséges tudá­sukat hivatott gyarapítani, szemléletüket formálni a most létrehozott akadémia. Az első akadémiát a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak és a Szakszervezetek Bu­dapesti Tanácsának elnöksége fővárosi bizalmiak és főbizal­miak számára hozta létre. Azt tervezik, hogy az itt szerzendő tappztalatok felhasználásával a továbbképzésnek ezt a for­máját fokozatosan országosan kiterjesztik. Az akadémia nyitóelőadását Moldován Gvula, a Közleke­dési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára tartotta. Az előadások szövegét nyomtatásban is kiadják, hogy az valamennyi bizalmihoz el­jusson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom