Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-26 / 226. szám

tÄfop 1982 SZEPTEMBER 26.. VASÄRNAP Illyés-est Magamnak felelek... A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának könyvtárá­ban készültek sok évvel ez­előtt a képek: Darvas Józsej és Illyés Gyula beszélget a? olvasókkal. Ezek a ma már irodalomtörténeti értéket is képviselő fotók díszítették pénteken este a fóti Vörös­marty Művelődési Ház színház- termét. Illő keretet adva a megemlékezéshez: a Fóti ősz programjában koszorús köl­tőnk, Illyés Gyula 80. születés­napját ünnepelték, hatalmas Ívű munkásságának néhány ál­lomását idézték fel. Élő klasszi­kusunk néhány versét Sellei Zoltán előadóművész tolmá­csolta a termet zsúfolásig meg­töltő érdeklődőknek. Az ünne­pi est formájáról még annyit feltétlen meg kell említeni, hogy látványos és ízléses dí­szítést kapott a helyiség. Fábián Zoltán írót szemé­lyes kapcsolatok is fűzik a költőhöz, de emlékező beszé­dében az volt az igazán von­zó, hogy mégsem a barátság pillérein nyugodott, hanem az est címadó versgondolptát — Magamnak felelek — bontotta ki. S idézte azokat a szavakat is, amelyeket Illyés alig egy évtizede mondott fóti látoga­tása alkalmából. — Az illyési életmű a folytonos megújulás tanúsága — emelte ki Fábián Zoltán. — S ennek a mindig újat, többet akai ásnak az aranyfedezete a nagyszerű és máig meglevő alkotókészség, ö az utolsó mo­hikánja egy nagy író-költő nemzedéknek, akiket a népies alkotóknak nevezünk. Közü­lük is leginkább Illyés mun­kásságát fogja át a magyarság- tudat, a nemzeti önérzet meg­teremtésének, erősítésének cél­ja. De itt egy- progresszív magyarságtudatot kapunk, amely népünket bekapcsolja Európa szellemi áramlataiba. Ma élő és már eltávozott íróink egész sora csatlakozik mellé, így Darvas Józsej, Si­mon István, Nagy László, Er­dei Ferenc vagy Csoóri Sándor, s említhetnénk hosszú sorban kortársainkat. — Magam a legkisebb Ben­jáminja vagyok, annak az iro­dalmi vonalnak, amelynek cél­ja, hogy kötő szavait idéz­zem: ha a nép uralkodóvá vá­lik az irodalomban, akkor kö­zel áll ahhoz, hogy a politi­kában is uralkodóvá váljon. Ebből az alapállásból felel magának irodalmi tetteiért Illyés Gyula. S munkásságá­nak érdemes még egy példás sajátosságát megemlíteni: a dantei értelemben vett élet­felezőt, már hogy élete delén megvizsgálja az ember, mit tett, s jól tette-e a dolgát, a nép hasznát, felemelkedését szolgálta-e? Ezekre a kérdé­sekre az egész illyési életmű a felelet. Fábián Zoltán idézett a Pe- tőfi-tánulmányból, a Puszták népéből, s a költőnek 1938-ban a Himnuszról írt esszéjéből. S ezekre hivatkozva tért vissza a kulcsmondathoz: az emberi nagyság igazolása, amikor egy alkotó idős korában tiszta szívvel képes újra fogalmazni saját korábbi világát, maga­sabb szinten, az új valóság eszményeivel és tartalmával. Ez az életmű alaptanulsága: mindenkinek kötelessége a ma. ga szűkebb és tágabb életteré­ben tudomásul venni, hogy felelni kelU■ Illyés Gyula lírája és prózá­ja egyben a helytállás példája is, és a viszonylag keveset említett drámáiban ilyen hő­söket formál. Az Ozorai példa szülőföldjének emberi helyt­állását mutatja, a Dózsa Györgyben a korán jött forra­dalmár erkölcsi fölényét ra- gyogtatja meg, s még a Böl­csek a fán című vígjátékában is alapvető társadalmi kérdé­sekre keresi a választ. A kellemes hangulatú esté­hez a szavak mellett nagyban hozzájárultak a már említett fényképek, s ezért is megér­demlik a fotósok: Balázs Pé­ter és Rózsavölgyi Károly, hogy ne feledkezzünk meg ró­luk. A Fóti ősz programsoro­zata lassan a félidejéhez érke­zik, tegnap, szombaton egész napos gyermekprogram volt és az elkövetkező csütörtökön im­már 14. alkalommal rendezik meg a Fóti párbeszédet, ezút­tal az erkölcsi és világnézeti nevelésről. Kr. Gy. Elkészült a kézirat Petőfi-szótár Egy átlagműveltségű mai ember s'zókincséaek majdnem a duplájával birt Petoji Sán­dor. Hogy pontosan hány szó­val, egyeoea között ez is ösz- szeszámolható majd, ha meg­jelenik a Petőfi szótár harma­dik, befejező kötete, melyneK kézirata most készült el. Hu­szonöt évig dolgoztak e mun­kán J. Sottész Katalin, Szabó Dénes és Wacha Imre, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársai. A teljes mű 340 nyomdai ív terjedelmű. Az el­ső kötet 1973-ban, a második 1978-ban megjelent már, a be­fejező rész ezután várható. Petőfi az általa használt 22 ezer 718 szót egészen pontosan 448 ezer 297 esetben ismétel­te — ennyiből áll életműve. A valóságos szókincse nyilván­valóan ennél jóval több lehe­tett, mert a szótár tanúsága szerint egynémely egészen köz­napi szót sosem használt. Pél­dául az almát egyetlenegy­szer sem szerepeltette versei­ben, ez nyilvánvalóan csak véletlen lehet. Más egyszerű szavak pedig, például a mint kötőszó meglepően gazdag kapcsolatot fed fel. E szójegy­zékükben ugyanis a szerkesz­tők összesen 126 szóláshason- latot sorakoztattak, fel. Aki ezeket elolvassa, megismerhe­ti, tanulmányozhatja Petőfi majd minden költői hasonla­tát, A Petőfi-szótár befejező kö­tete után elkészülhet a szavak gyakoriságának listája is. Egy előzetes felmérés szerint Pe­tőfi műveiben a nyelvtani funkciót viselő névmások, kö­tőszók és egyebek — például 30 ezerszer előforduló a név­elő — után a legtöbbször elő­forduló, jelentést hordozó szó a mond ige. Leggyakoribb fő­név az ember, utána követke­zik az isten. Nyitás Nagykőrösön Vállalni az új feladatkört Nagy hírű város. Fekvése, hatszaz éves fejiodesénex jel­lege miatt is mindig volt egy- egy mezogazdasagi termese, amellyel magara vonta a fi­gyelmei. Am Nagykoros a va- íusagos hírnevet, mégis szelle­mi síneseivel aiapozia meg, s ezt Kévés magyar mezuvaiős­ről lenet elmondani. Elég, ha annyit idézúnK fel, hogy a hí­rős varosban szaznarmmne ev­vel ezelőtt kilenc olyan fo- gimnasiumi tanár musodott, aki tagja volt a Magyar Tu­dományos Akadémiának. Az iskola szellemi toxeje ailando mozgásban tartotta a művelő­dési életet. S nemcsak az Arany János nevevel fémjel­zett irodalmi munkásságot, a honi materialista filozófia út­törője Mentovich Ferenc Is Nagykőrösön tevékenykedett és mellettük Saiamon rerenc, Szabó Károly, Szilágyi Sándor rangos történelemtudósok vol­tak. Nekik is részük volt ab­ban, hogy a helyi krónikások rendszeres felolvasó estekről, hangversenyekről, tudományos előadásokról adhattak hírt a későbbi időkben is. Központ lehetne Az iskolák megőrziték rang­jukat a városban: a gimná­zium, a szakmunkásképző in­tézet és szakközépiskola. Nagy­korúságáig a fiatalok túlnyo­mó része középfokú végzettsé­get szerez. S ha kinéznénk az odon tanácsháza tornyából, a művelődési intézmények egész sorát láthatnánk. S bizony még azt sem mondhatjuk általános­nak, hogy egy alig huszonki- lencezres városkában legyen művelődési és ifjúsági ház, könyvtár, múzeum, levéltár, filmszínház és studiómozi, sőt, irodalmi és tudományos tár­A munkásélet ábrázolója Fakeréken, tiszta szívvel Egy kis módosítással két novellának, illet­ve kisregénynek a címe búvik meg ennek az írásnak a címében, de nagyon is kifejezi az író mondanivalóját, azt, hogy volt olyan idő­szak hazá\kban, amikor fakerekű kerékpá­ron közlekedtek az emberek és "tiszta szívvel harcoltak egy emberibb világért. Molnár Zol­tán a szerző, akit — úgy gondolom — nem kell bemutatnom olvasóinknak. A felszaba­dulás utáni prózaírók derékhadához tarto­zik. Eddig tizenhét kötete jelent meg. Gyak­ran fedezhettük fel nevét és munkáit az el­múlt évtizedek szépprózai antológiáiban, a lapok hasábjain, így lapunk irodalmi mel­lékletében is. Most a Kozmosz Könyvek soro­zatban jelent meg egy kötete, amely több novellát és egy kisregényt tartalmaz. A könyv címe: Fakerék. Főleg visszaemlékezéseket foglal magába, mégpedig 1944—1945-ös eszten­dőkből, amikor eldőlt a magyar nép sorsa. Szeretem Molnár Zoltán prózáját, mert olyan hűséggel tudja ábrázolni és megrázó erővel megrajzolni az akkori időket, s na­gyon sajátosan emberi világot tud teremteni. Az író belülről ábrázolja a munkásságot, a munkásmozgalmat, a szegényemberek vilá­gát, amelyhez maga is tartozott. Illés Lajos kritikus, könyvének egyik méltatója írja: Egyes műveit az új magyar rövid elbeszélő próza legjobb teljesítményei közé sorolhat­juk. Valóban: értően szól a paraszt-, félpa­raszt- és munkásemberek világáról. Mesterhá­zi Lajos egy alkalommal azt írta róla: ... az üzemi munka és munkás ábrázolásának mély­ségében, színességében, a hang elevenségé­ben azt a stílusirányzatot követi és azt a fokot akarja elérni, amelyet eddigi irodal­munk jobbára csak a falu, a paraszti élet ábrázolásában ért el. Ebben a könyvében a második világháború éveinek illegalitásban dolgozó mozgalmi em­bereiről ír személyes élményekkel átitatva, de magát sohasem előtérbe helyezve. Hasonlóan szerény, amikor a felszabadulás utáni esz­tendők nehéz napjairól, a földosztásról, az induló újgazdákról, a fakerekű biciklin já­ró, egyszerű emberekről rajzol megkapó ké­pet, akik tették a dolgukat csendben, em­berségben, mint a Látogatás az Ö soron cí­mű novella hőse, akit csaknem húsz év után keresett meg az író, s aki öregségében is megmaradt minden iránt érdeklődő, eleven eszű, dolgos embernek. Éppen az az erőssége Molnárnak, hogy sze­mélyes élmények alapján rajzolja meg a kor­szakot, benne az embereket. Munkásgyerek volt, aki szakmát tanult, kora ifjúságától kezdve részt vett a munkásmozgalomban, az illegális kommunista part szervezője volt. Be­hívták ugyan katonának, de itt is tovább küz­dött. Frontra került és hadifogságba esett, mégis ott találjuk őt — történelmünk új kor­szakának kezdetén: földosztó, pártmunkás, felelős tisztségeket betöltő funkcionárius, s mindvégig író, legalábbis ott motoszkál ben­ne az írói véna, bár sohasem akart író len­ni. A történelem kényszerítette rá, hogy el­mondja, amit átélt, ami körül vette, s nem is magáról, hanem — mint a Fakerék című művében is — azokról az emberekről szóljon, mint Kis Andrásról, aki tiszta szívvel szol­gálta a kommunista eszméket, s fegyverrel is harcolt érte, partizánként is küzdött az új rendért. Róla rajzolt szenvedélyes, igazi ké­pet ennek a kötetnek legjobb írásában, a Tiszta szívvel című kisregényben. A memoár jellegű írás kitűnő példája annak hogyan lehet legújabb történelmünkről is úgy írni, hogy az ne csak felkeltse az érdek­lődést, hanem tanulságul is szolgáljon. A fő­hős itt sem maga, bár mindenütt jelen van, hanem katonatársa, harcostársa és barátja: Kis Bandi, akit ejtőernyős partizánként dobnak le a németek által megszállt Ma­gyarországra, s aki harcol, bujdosik és szer­vezi az ellenállást, majd néphadseregünk egyik szervezője lesz. Ö a regény központi alakja, főhőse. Molnár Zoltánt évek óta foglalkoztatja az emlékezés, a számvetés kötelessége, a tel­jes és kérlelhetetlen szembenézés önmagá­val, útjával, sorsával. E könyve bizonyíték, hogy nem marad adósa a történelemnek, s remc'jük, hogy további szép novellákat, el­beszéléseket, regényeket olvashatunk tőle er­ről a korszakról, amelyet nálánál senki sem ismer jobban. Gáli Sándor seny, amelyre a fóti templom­ban került sor. A változatos program összeállításánál a szervezők építettek a hely adottságaira: a kitűnő orgo­nára és a jó akusztikára. Haj­dók Judit és Sirák Péter or­gonaművész mellett a váci Musica Humana kamarazene- kar, Béres Ferenc és Lipcsei Gabriella, valamint a fóti If­jú Zenebarátok kamarakórusa Baráz József vezényletével vállalta a jótékonycélú fellé­pést. Nicolaus Bruhns e-moll pre­lúdium és fúgájával kezdte Sirák Péter a műsorát. A ne­met barokk egyházi zene r't- kán megszólaltatott képviselő­je a csillogó technika, n fel­hangzó két Bach-mű az ár­nyalt előadásmód érzékelteté­sére volt alkalmas. Hajdók Judit előbb Bach a- moll qoncertóját (BWV 593) játszotta meggyőzően, majd Händel d-moll orgonaverse­nyét. Beethoven Én vétkeztem cí­mű drámai hatású dalát Lip­csei Gabriella énekelte, majd Bárdos—Keresztury A szeretet himnusza című művét hall­hattuk Béres Ferenc előadásá­ban. Kitűnően megválasztott programmal lépett fel a fó'i Ifjú Zenebarátok kamarakóru­sa. Bensőségesen interpretált madrigálok hangzottak fel, Casciolini Panis Angel icusa. Álcádéit Ave Maria és Perti Intervestibulum című műve. Műsoruk második részében Esterházy Harmonia Coelesti- séből csendült fel egy részlet, majd zárószámként kamara- zenekari és orgonakísérettel Mozart Ave verum corpusa (K. 618) szólalt meg. A hangverseny művészi ha­tását és a szervezők által ki­tűzött cél elérését megnehezí­tette, hogy a koncert közön­ségének egy része nem tudott helvet foglalni, nem volt elég szék, Ez máskor sem kelle­mes. de amikor mozgássérül­tek részére rendezik a koncer­tet; már több, mint figyelmet­lenség. Hajós Anna saság is. Nos, ha a felsorolt intézmények csak alapvető fel­adataiknak tesznek eleget, már akkor is mindenkeppen számíthatunk a város pezsgő szellemi életére. Magasról néz­ve feltétlenül... Mert ugye minden minősí­tést a mérce határoz meg. Óhatatlanul feltesszük a kér­dést: mihez képest? A la­kosság tizennégy százaléka iratkozott be a városi könyv­tárba; ez az arány jobb, mint a megyei átlag. Ugyanakkor, ha* figyelembe vesszük, hogy az olvasók fele általános isko­lás, akkor már kevéssé kedve­ző a kép. Ráadásul a megyei átlag sem adott okot dicsekvés­re. Nagyjából hasonló ered­ményre jutnának, ha sorra ele­meznénk az intézmények sta­tisztikai adatait. A fejlődés valóságosan kimutatható egy korábbi állapothoz képest, de nem lehetünk elégedettek, ha a lehetőségeket és a feladato­kat viszonyítjuk az eredmé­nyekhez. Azzal csak egy semmit ki nem fejező számot kap­nánk, ha megpróbálnánk ösz- szeadni a közművelődési in­tézmények látogatóinak ada­tait, hiszen jelentős az átfe­dés. Aki rendszeresen olvas, az aligha hagyja ki a múzeum friss kiállításának megtekin­tését, többnyire bejár a mű­velődési házba és megnézi az új filmeket. S ez természetes. Az viszont már aligha törvény- szerű, hogy az intézmények tevékenységének vizsgálatánál újra és újra meg kell állapí­tani: nem megfelelő a kapcso­lat, nincs folyamatos együtt­működés a közművelődési in­tézmények között. Ennek min­den bizonnyal egyik oka, hogy egy-egy településen belül nem alakultak ki a művelődés cent­rális egységei. Olyan művelő­dési központ kellene, amely valóban központ, amely mint­egy menedzseli a különböző művelődési formákat kínáló területeket (Nem igazgatási­éig!) Ehhez persze meg kell te­remteni a feltételeket. Ügy tű­nik: Nagykőrösön kínálkozik erre lehetőség. Az intézmény- hálózat már adott, folyamat­ban van — az állagát tekint­ve eddig legelhanyagoltabb — művelődési ház felújítása. Szakképzett népművelőkkel felfrissítették a vezetést, és a közművelődés irányítóiban megvan a nyitási szándék. . Egyidejű jelenlét A továbblépéshez szakmailag kitűnő alapot ad, hogy a megyei tanács művelődési osztálya és a Pest megyei művelődési köz­pont az idén tavasszal részle­tes vizsgálatot tartott az Arany János Művelődési Házban. Az elemzés meglehetősen sok, kisebb-nagyobb problé­mát tárt fel az irányi Lásban, a szakmai felügyeletben, s többségét az intézmény konk­rét munxájában. Nagykőrösön komolyan vették a bíráló meg­állapításokat és programot ké­szítettek a közművelődési te­vékenység korszerűsítésére. A hibák rövid időn belül javít­hatók, de az új módszerek gya­korlati átültetése hosszabb időt vesz igénybe, most nem lehet egyik napról a másikra tabula rasát csinálni, csak a művelődési ház folyamatos munkájának biztosítása mel­lett hajthatók végre a változ­tatások. A következő évre már el­készítik a város egységes köz- művelődési tervét, amelyben pontosan meghatározzák a fel­adatokat, kiemelt szerepet szánva a művelődési háznak. Alapvető szempont lesz, hogy a városlakók magasabb szin­tű kulturális ellátottsága ér­dekében az intézmények egy­idejű jelenléte válljon komp­lex hatást kiváltó egységgé. Kis lépésekkel Konkrét formában Is talál­kozhatunk már ennek az el­képzelésnek a megvalósulásá­val. Az ötnapos munkahét ál­talánossá válásából adódó mű­velődéspolitikai feladatok el­látására javaslatot készítettek, amelyet a közelmúltban tár­gyalt meg a művelődési ház társadalmi vezetősége. Várha­tóan sikerük lesz a családokat mozgósító szombat délelőtti sportnapoknak; az általános is­kolásokat hívogató játékos is­meretterjesztő programoknak; s bizonnyal mindenkinek hasz­nos lesz a tanácsadó szolgálat, amely a kertészkedéstől, a bar­kácsoláson át a hivatalos ügyek intézéséig a legkülönbö­zőbb témákban szolgál felvi­lágosítással. Ezeknek a rendezvényeknek a szervezésében és lebonyolí­tásában a művelődési ház nép­művelőivel együtt részt vesz­nek könyvtárosok, pedagógu­sok, múzeumi dolgozók és a mozi alkalmazottai is. El­mondhatjuk hát: további lé­péseket tesznek Nagykőrösön az egész várost átfogó közmű­velődési formák alkalmazásá­ra. Jelez ez valamit abból is, hogy az egyébként vitatható eredményekkel országosan le­zajlott nyitott ház kísérlet azért nem tudott igazán hasz­nos lenni, mert a nyitottságot szinte kizárólag a művelődési házaktól akarta elvárni. Pedig a nyitottság kölcsönösséget té­telez fel. Kriszt György Rádiófigyelő BALASSAGYARMATTÓL SZECSÉNYIG. Nógrád megye nemcsak azért áll közel hoz­zánk, mert a szomszédunk, ha­nem azért is, mert egy kicsit elmosódnak közöttünk a ha­tárok. Százával, ezrével járnak Pestre, Vácra, Dunakeszire dolgozni Nógrádból. Az emlí­tett Szécsényből, Balassagyar­matról, még inkább a közelebb eső településekről. Erről a vidékről készítettek jól sikerült, hangulatos riport­műsort a Rádió miskolci stú­diójának munkatársai: Hor­váth Kálmán és Tolnai Attila. Hogy miért pont ők, azaz a miskolciak, meg nem mond­hatom. E települések ugyanis jóval messzebb esnek Borsod megye székhelyétől mint a fő­várostól, s ha nem tévedek, az ottani adó műsorát aligha könnyebb fogni, mint mond­juk Honoluluét. Félre ne értsen a hallgató, nem azon szomorkodom, hogy szegény miskolci rádiósoknak sokat kell utazniuk, hiszen kis országunk széltében-hosszában egy nap alatt átkocsikázható. Inkább azt fájlalom, hogy eb­ből az egyébként profi módon elkészített műsorból pont az hiányzott, amiben a körzeti stúdiók munkatársai utolérhe­tetlenek: a helyismeret, a köz­vetlen, s nemcsak a műsor idejére szóló kapcsolat. Kivé­tel ez alól a Balassagyarmat tanácselnökével készült emlé­kezetes beszélgetés, amelyben példáját hallhattuk az igazi lokálpatriotizmusnak, a köz érdekében végzett munka örö­meinek. HÍVJA A 33-43-22-EST. Békési László, a budapesti pártbizottság titkára (néhány éve még a Pest megyei Ta­nács elnökhelyettese), a Ma­gyar Atlétikai Szövetség elnö­ke volt egyik vendége a tele­fonos kérdezz-felelek műsor­nak. Rosszul választottak a szer­kesztők és Wisinger István műsorvezető. Természetesen nem ami Békési László .sze­mélyét illeti, hanem sokkal in­kább abban, hogy a műsor na­gyobbik felében mint az at­léták vezetőjét szólították a mikrofon elé. Legyen s?ó ugyanis akárcsak atlétikáról. Békési akkor is politikai ve­zető marad. Természetes, hogy nem válaszolhat olyan szak­értelemmel a gerelyvetés tech­nikai kérdéseire, mint bár­mely edző, vagy versenyző. Sokkal izgalmasabbak, lebilin- cselőbbek voltak a műsornak azok a percei, amikor a poli­tikus és a magnáember port­réját sikerült őszintén, igazan, szimpatikusán megrajzolni. Cs. A. A tizennegyedik Fóti ősz | rendezvénysorozatának fontos I zenei eseménye volt a mozgás- sérülteknek tartott hangver­Mozgássérülteknek // 1 Őszi koncert Foton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom