Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-26 / 226. szám
1982. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP Társadalom igényelte humánum Beszélgetés Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját — e napokban a VI. kongresszusára készül. A kongresszuson, az utóbbi öt esztendő munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, tavaly már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdezzük elsőként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától. minden korábbinál szélesebb körű tevékenységet fejt ki a szervezet nemzetközi testületéiben, sőt irányításában. Minek köszönhető mindez? — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglévő tagok fokozottabb aktivizálását tűztük célul.. Éppen ezért tartjuk jelentősnek, hogy a beszámolási időszakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — A számszerű növekedés — a szervezet életének bármely vonatkozásában — az ön véleménye szerint minek köszönhető? — Mindenekelőtt annak, hogy különösen az V. kongresszus óta, a Magyar Vörös- keresztnek hazánkban tisztázott társadalmi funkciója van. Az egyértelmű elvi alapok teremtették meg a gyakorlati fejlődést. Természetesen, nagy jelentősége volt a személyes meggyőző munkának, illetve annak, hogy szervezetünk sok tisztességes ember számára kínálja a vonzó és értelmes munka lehetőségét. — Végrehajtotta a Magyar Vöröskereszt az előző kongresszus határozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határozatai alapján a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége arra törekedett, hogy sajátos programmal és önálló tevékenységgel támogassa a párt politikájának megvalósítását. Erre hívott fel az V. kongresszus határozata. A beszámolási időszakban gazdagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága. — Mit ért ön az említett gazdagodás alatt? — Például munkánknak azt az új vonását, hogy tevékenységünket tudatosaiv-sikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, s a társadalom számára szükséges humánus tennivalók ellátására. E tekintetben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, nevezetesen, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdeményezések. Ami nemcsak egyszerűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségek, hanem a problémaérzékenység és a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Milyen kezdeményezésekre gondol? — Valamennyit felsorolni aligha lehetne, de ide kívánkozik például Vas megyei szervezetünk 1979-ben Indított munkája, a fogyatékos gyermekek nyári táboroztatásáért. Az idén, már 17 megyére ragadt át a jó példa. És ugyancsak vasi kezdeményezések születnek napjainkban is, ezúttal a házibeteggondozás lehetőségeinek, új formáinak felkutatásában, alkalmazásában. Pest megyében a család- gondozással kapcsolatosan tapasztalhatók újszerű erőfeszítések. Mindezeket, természetesen, kongresszusunk elé fogjuk tárni, meg fogjuk vitatni. — A Vöröskeresztnek tehát egyfajta kapocsszerepe van a segítség, mint készség és reális lehetőség, illetve a segítség, mint cselekvés között? — Így is fogalmazhatunk. Szervezetünk munkájának hasznosságát fokozhatja az az őszinte politikai-emberi légkör, amelyben nem szégyelljük bevallani, hogy élnek emberek a mi hazánkban, akiknek szükségük van segítségre. Hogy a szocializmus fejlődése nem szüntethette meg egyes emberek, vagy családok problémáit, hogy az egész nép általános életszínvonal-emelkedésén belül akadnak nehéz sorsú családok, gondokkal küszködő rétegek. Ma azt valljuk, hogy az általános jóban kötelességünk észrevenni a részleges problémát. — Ez a reálisabb szemlélet bizonyára sikeresen terjeszthető majd a szervezet megannyi fórumán ... — Igen, de más dolog felismerni, megérteni és meggyőződésünkké tenni valamit, és más dolog cselekedni. Mi pedig ez utóbbira helyezzük a hangsúlyt. A különféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az országos vezetőség kitalálja, elhatározza és megmondja, hogy mit kell csinálni. A korszerűbb szemlélethez korszerűbb munkastílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megválaszolni, ahol az felvetődik. Ezzel megnő a tettek valódi haszna, és hatalmas energiák szabadulnak fel a kezdeményezés, az ötletgazdaság, új lehetőségei révén. Sőt: ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban végezzük el azt a jelzőfunkciónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igazgatási szervek várnak el tőlünk. Például- arról, hogy kik. hol, miben, s mire rászorulók. — Nem túlzás azt állítani. hogy a Magyar Vöröskereszt — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében, s ezen belül, hazai eredményeink bázisán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen felelősségtudatuk által vezettetve, felismerik az idők szavát, s hajlamosak a változásra és változtatásra. — Melyek ezek? — Kiemelném közülük például azt az általunk szorgalmazott elvet — amelynek, mint említettem, mi az itthoni tevékenységben is igyekszünk érvényt szerezni —, hogy nagyobb legyen a korábbinál az egyes nemzeti szervezetek önállósága, tennivalóik megfogalmazását, illetve elvégzését illetően. A Nemzetközi Vöröskeresztre mind ez idáig az intézményi jelleg volt a jellemző, s mi a mozgalmi jelleg megvalósításáért, illetve elterjesztéséért szállunk síkra a megfelelő nemzetközi fórumokon. Másik ilyen kardinális kérdés a Vöröskereszt és a béke kapcsolata. Akadnak ugyanis, akik szerint a béke és háború kérdését a politikusokra kell bízni, a Vöröskeresztnek nem szabad ilyesmibe avatkoznia, mert ha ezt teszi, akkor fennáll a veszélye, hogy megkülönböztetésekre kerül sor bizonyos események alkalmával a rászorultak segélyezésében. Belgrádban 1975-ben zajlott le a Nemzetközi Vörös- kereszt első békekonferenciája, és mi — ennek is hangot adunk majd kongresszusunkon —, szorgalmazzuk egy újabb békekonferencia megtartását, éppen azzal a céllal, hogy a szervezet nemzetközi méretekben is tudatosabban, egységesebben és erőteljesebben léphessen fel a béke védelmében. — A magyar közvélemény előtt Ismeretes, hogy a Vöröskereszt, természeti csapások. katasztrófák, konfliktusok esetén több segélyszállítmányt küldött külföldre ... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, felvilágosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élet propagandájával pótolhatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordulóján Kádár János levélben üdvözölte a szervezetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászlórendje kitüntetést. Cserhalmi Imre Hűtőházból Szamóca felszínnel Mindcn cseppjct felhasználják a már feldolgozott gyümölcsöknek a Dunakeszi Hűtőházban. Oj termékük a tejszínnel habosított szamócakrém, melyet a nagyobb bevásárló centrumokba már folyamatosan szállítanak. Erdösi Agnes felvétele Megvásárolható Hazai gyártású bu?gonyapehe9y Megkezdődött a burgonya- pehely gyártása a Szentlőrinci Állami gazdaság új üzemében. A 165 millió forintért épült pehelygyár elsősorban a sütő- és a hűtőipar számára állít elő alapanyagot a burgonyás kenyér és a különféle krumplis tészták készítéséhez. Ehhez eddig szocialista, illetve tőkés importból vásárolták burgo- nyapelyhet. Az új üzem évi kétezer tonnát állít elő, s ezzel a teljes hazai igényt képes kielégíteni. A burgonyapelyhet az Ágker forgalmazza. Máris leszállította az első tételeket, többi között a hűtőipar győri gyárának, ahol exportra készülő tésztákhoz használják fel, Az előzetes piackutatások szerint a pelyhesített burgonyát szívesen fogadják majd a háziasszonyok is, ezért kisebb csomagolásban még az idén az üzletekben is megjelenik; püré, lángos és pogácsa készíthető belőle. A HÉT HiREH^HjH BE(LE)OLVASVA 9 Magyar Tudományos Akadémián konferenciát rendeztek a népgazdasági tervezés fejlesztéséről. 0 A Közlekedéstudományi Egyesületben a városi közúti balesetek okainak korszerű vizsgálati módszereit tekintették át. # A Magyar Táplálkozástudományi Társaság IX. vándorgyűlésének Szekszárd adott otthont. ® A hét híre az is, hogy az Olvasó népért mozgalom III. kongresszusának előkészítéséről tanácskozott a Hazafias Népfront országos munkabizottsága. Végpontok felől közelítve az átlagoshoz, a jellemzőnek vélhetóhöz: idén, a második negyedévben ltíöl könyv jelent meg, 22,3 millió példányban, amiből 180 mű a szépirodalmi alkotás, s ezek példanyszáma 4,9 millió. A rekorder a magyar szerzők munkái közül eoben a három hónapban Moldova György Égi szekér cimú riportkönyve volt, löl 200 darabot nyomatott ki, köttetett be a kiadó. Most a másik végpont felöl elindulva: van a megyében olyan kis lélekszámú település, ahol — Pusztazamáron — eddig nem sikerült többet, csupán a lakosság három százalékát rávenni a könyvtár látogatására, s van olyan tnásíajta is — Tök községről esik most szó —, ahol a beírt olvasók csoportja a lakosság huszonhét százalékát teszi ki. Végpont: a sok milliós könyvfolyam s a kisközségek könyvtárai, olvasói, betűszeretői, ám amint az előbb leírtuk, a végpont végleteket rejt ez utóbbi esetben, hiszen szembeszökő itt és ott az arány lakosság és könyvtári tagság között. Kétségekkel, kérdésekkel folytatva: a kiadott művek példányszáma vajon útbaigazít-e arról, mit, mennyit olvasnak városban és falun? A megvásárolt könyv nem automatikusan azonos az elolvasott művel, amint az sem bizonyosság, a beírt olvasók száma alapján kiállítható a bizonyítvány egy-egy könyvtárról. Az viszont már figyelmeztető mozzanat, mert adósságokat közöl: az ezer lakosra számított könyvtári állomány éppen Pest megyében a legkisebb, azaz sereghajtók vagyunk. Vajon a kínálat lenne szegényes? Aligha. A megye egy lakosára vetítve — beleértve a csecsemőket is —, a könyvtárakban 3,2 kötet várja a kézbe vevőjét, azaz lenne éppen mit olvasni, ha a betűre éhesek ott tolonganának a polcok között... hiszen legalább ez a három kötet egy főre átlaga lenne átlag az olvasásban is! Természetes: sokan vásárolnak könyveket, nem mennek a könyvtárba. Nem természetes, de valóságos jellemző: jómódú családok házában egyetlen könyv sincs, és a könyvtárba sem léptek be még sonu, azt sem tudjak, hogyan néz Ki ueiuirol. így mar egészen más színezete van annak az óhajnak, de jo is lenne, ha oiyivor-oiyKor nemelyek ieg- aiabo beteolvasnanaK egy-egy könyvbe, am attól még, hogy időről időre beolvasnak a nem olvasoanak, a könyvet elkerülokneK, aiigha lesz be- tuszeretó, -onajlo, szépre éhes, a nyomtatott szó viiágaban felfedező útra induló az, akit — sem otthon, sem az iskolában, sem az ifjúsági szervezetekben, sem a munkahelyeken — nem'vettek rá okos tapintattal, kedvet keltő kínálattal, a fokozatosság fontos eivenek tiszteletével az olvasásra. Mert vajon a nem olvasóknak kellene beolvasni azért, mert hat év alatt — 1975 és 1931 között — a megyeben szaznyolcvanhatttal nőit a könyvtárak szama, több mint egymillió daraboal a kiKölcsö- nuzneto müvek élményt, ismeretet, szórakozást hordozo tengere, am mindössze — hat év elteltével! — tizenhétezerrel több a beiratkozott olvasó?! Vagy inkább azoknak szólhat a beolvasás, akik beleolvassak a jelentésekbe, kimutatásokba, programokba azt is, ami nincsen azokban, nevezetesen, hogy az a vétkes, aki nem él a lehetőségekkel, hiszen nyitva a könyvtár... Riasztó kettőssége ez beolvasásoknak és beieolvasasok- nak, amint meghökkentő kettősség a mind több mű mind nagyobb példányszámú megjelentetése, s ugyanakkor a könyvvásárlások ismétlődő buktatói, a könyvtárba járók táborának csekély gyarapodása, a könyvek árának emelkedése és nyomdai, kötészeti kivitelezésének süllyedése. Tavaly a megyében egy beiratkozott könyvtári tagra 21,4 kikölcsönzött mű jutott, amivel a megyék rangsorában a tizenötödikként foglalhatunk helyet. Ami elég messzire esik a dobogótól...! Persze, nem a dobogó a lényeg. Az inkább, hogy beolvasások és beíeol- vasások helyett — az Olvasó népért mozgalommal, az olvasótáborokkal, az író—olvasó találkozókkal együtt és túl azokon — a betűk kertjébe kellene göngészgeíőket, ismerkedőket invitálni. Mészáros Ottó Munkaegészségügy Vizsgálat a Csepel Autóban A megelőzésre kell törekednie az üzemegészségügyi szolgálatnak is, akárcsak a többi egészségügyi szervezetnek — hangsúlyozták a szakemberek az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetben szombaton befejeződött országos kongresszuson. A kpvetkező időkben — egészségügyi politikánknak megfelelően — az eddigieknél szervezettebben, hatékonyabban szükséges műn" kálkodni azért, hogy megszüntessék. vagy csökkentsék a munkahelyi ártalmakat, megelőzzék a foglalkozási betegségeket — mondották. Az iparban —, ahol már kialakították az üzemi egészségvédelmi hálózatot — vizsgálják a munka feltételeket, -körülményeket, a dolgozók — a munkacsoportok — egészségi állapotát, a megbetegedések okait. Elemzik a dolgozók betegségeit és a munkahelyek összefüggéseit. A Csepel Autógyárban a negyven évnél idősebb dolgozókat vizsgálták. Ily módon idejében felfedeztek olyan betegségeket, amelyek idősebb korban munkaképtelenséget okozhatnak, ha kezdetüktől nem gyógyítják azokat. A kétnapos tanácskozáson javasolták, hogy minél több munkahelyi közösséget részesítsenek komplex szűrővizsgálatokban. Szükségesnek vélték azt is, hogy az üzemorvosok fokozottabban működjenek együtt a körzeti orvosokkal, a rendelő-intézetek, a kórházak szakorvosaival. már régen kijavíthatták volna. S az is érthetetlen, miért nem állítanak be hűtőpultot. A csepegő vízcsap, alatta lavórral, sem a váci központ intézkedését igényli. Mint ahogy a kicsorbult lépcsőt sem Vácott javítják ki. Helyben is sok minden elintézhető, csak gondoskodni kell róla. A helyi tanács is segíthetne azon, hogy ne lavórban mosakodjanak az élelmiszerrel dolgozók. Megoldható A váci járási hivatal illetékesei együtt a Váci Kiskereskedelmi Vállalat vezetőivel pedig vizsgálják meg annak lehetőségét, miképpen javíthatnák a vásárlási körülményeket, legalább a nyaralási idényben. Magánkezdeményezésre hirdethetnének pályázatot, vagy olcsó fabódéban árusíthatnának alapvető fontosságú cikkeket. Ha nincs pénz korszerű ABC építésére, azért az nem jelenti, hogy bele kell nyugodni a változha- tatlanba! Másutt, is ezernyi találékonyság tanúi lehetünk, miért csak Zebegényben állna meg az idő, csodát ki tudja, ho"~’nn várva. Karácsonyi István Levelet hozott a posta szerkesztőségünknek. Igaz, elég régen. Még a nyáron, július 26-án kelt. írója és feladója Ferenczy Emil, Zebegény, József Attila utca 23. szám alatti lakos. Ezt írta: Levél ... Zebegény kiemelt üdülő- terület, ennek ellenére csak egyetlen élelmiszerboltja van a Váci Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében. Ez az üzlet is korszerűtlen, kicsi. Háromszor kell sorba állni, ha valaki vásárolni szeretne. Először is a kosárért, mivel az önki- szolgáló boltnak 20 darab (húsz!) kosara van. Aztán sorban állás a pult előtt péksüteményért, kenyérért, valamint hentesáruért, feltéve, ha nem fogyott el. Ezután jöhet a pénztár ... Visszatérő kérdés évek óta: Miért nem érdemel meg Zebegény egy nagyobb élelmiszerboltot? Vagy ha erre nincs fedezet, miért nem lehet legalább a nyári hónapokban az áruellátást jobban megszervezni, a sorban állást megszüntetni... Szemle Helyszíni szemle: megszámoltam a bevásárlókosarakat: húsz volt, de még mást is láttam. Összetört csemegepul- to.. Megkérdeztem a bolt helyettes vezetőjétől, Mikita Györgynétől, mióta törött a pult? — Három hónapja — hangzott a válasz. , Tejhűtőpultot például hiába kerestem, nincs. Találtam viszont zsúfolt raktárt, s az egyik sarokban egy csöpögő vízcsapot, alatta egy lavórral. — Itt mosakszunk — mondta az üzletvezető-helyettes. Hogyan tud itt dolgozni két vezető, két pénztáros, két eladó, két segéd és öt tanuló. Munkaidejük reggel 6.30-tól este 18 óráig, két műszakban. Arra a kérdésemre, hogy miért nincs a boltban több kosár, meglepő, ám elgondolkoztató választ kaptam: — Nem is lenne jó, ha több volna, mert nincs is húsz vevőnél többnek helye!... Tehetetlenség Valóban, az üzlet mérete nem felel meg a kiemelt üdülőhelynek. Külleme pedig nem felel meg az esztétikai és egészségügyi előírásoknak. A raktárhelyiségben festékét vesztett ajtók. Mint hallottam, az udvarra most akarnak két köbméter sódert és homokot szállítani. Tárolás címén. Az üzlethez felvezető pár lépcsőfok kicsorbult. Valaki egyszer még a lábát töri... Nem kellene ahhoz új üzlet sem, hogy kulturáltabbá, elviselhetőbbé tegyék a körülményeket. Az összetört pultot Kosárból csak húsz van Törött pult új boltot vár?
