Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

'■ífŰtian 1982. SZEPTEMBER 1., SZERDA Blagovesztenszka: a kor remeke Lázár fejedelem emlékét őrzi Országosan is jelentős műemlék Rigómező, 1389. E csatát a szerb Mohácsként tartják szá­mon a történészek. Itt fejezték le Lázár fejedelmet, kinek hamvait a szerbek 1690-ben, szentendrei betelepülésükkor magukkal hozták. Lázár cár emlékét ma is őrzi egy kereszt a városban. Megszépült az épület Szentendrén nem ez az egyet­len rekvizitum, mely a szerb etnikum jelentőségére figyel­meztet minket. A különös fon­tosságú történelmi emlékek közül kimagaslik — nemcsak jelképesen, hanem a valóság­ban is — a város főterén álló görögkeleti szerb templom. A Blagovesztenszka (Angyali üd­vözlet) néven ismeretté vált barokk épületet néhány hét­tel ezelőtt ismét megnyitották a nagyközönség előtt. A mű­velődéstörténeti és egyháztör­téneti kuriozitások újbóli köz­szemlére tétele alkalmából kérdeztük meg Vujicsics D. Sztojántól, az MTA tudomá­nyos munkatársától, a szent­endrei szerb gyűjtemény veze­tőjétől, mennyi időt vett igény­be a rekonstrukció? — A városi tanács és az OMF támogatásával 1979-ben láttak hozzá a templom hely­rehozatalához. Megszépült az épület külseje, restaurálták az ikonosztászt, letisztították a faliképeket, majd néhány ér­tékesebb rész konzerválása kö­vetkezett. A Blagovesztenszka egyébként a szentendrei ba­rokk építészetileg legszebb da­rabja, és országosan is rend­kívül jelentős — mondja Vu­jicsics D. Sztoján. — A templom történetének ismertetésére a helyszínen egy vitrint szenteltek. A templom története — Igen ebből például azt is megtudhatják a látogatók, hogy ezen a helyen — Arszenije Csarnojevics ipeki pátriárka idején — először fatemplomot emeltek. A mai barokk épület alapját pedig 1752. június 3-án rakták le, a híres pesti építő­mester, Andreas Mayerhof jer tervezte. Felszentelésére 1754. október 15-én került sor. Az ikonoztáz képeit Mihailo Zsivkovics budai szerb mester festette. A templomban nem­csak képei láthatóak, az elő­térben megtekinthető doku­mentumok a festő életébe en­gednek bepillantást. Itt — töb­bek között — a szerbek bete­lepüléséről is nyújtunk infor­mációkat. — A bemutatón népiskolá­ról is olvashattunk. — A templom mellett 1973­ban építették föl a szerb nép­iskolát (most a Ferenczy mú­zeum található benne), egyéb­ként 1812-ben itt nyílt meg az első szerb tanítóképző. — A Blagovesztenszka kö­zelében, a főtéren áll egy ke­reszt ... Szerb gyűjtemény — A szentendrei szerb ke­reskedők céhének keresztje — folytatja Vujicsics D. Sztoján. — 1763-ban állították fel, az akkori idők piacterén. A köz­nyelv pestiskeresztként emle­geti. Legendák kapcsolódnak hozzá, még olyan is, mely sze­rint a járvány egyik áldozatát — fejjel lefelé — itt temették el. Ám erről és Szentendre va­lamennyi szerb emlékéről el­mélyültebb ismereteket akkor szerezhetnek majd az érdek­lődők, ha megnyílik a szerb gyűjtemény. Reményeink sze­rint a dátum: 1984 ősze. K. É. Kuba bemutatkozik A televízió hagyományos nemzeti estjeinek sorában — holnap — a kubai televízió mutatkozik be műsorával a magyar nézőknek. A másodig csatornán 20 órától jelentkező program első részét kisfilmek alkotják. Ezek a többi között bemutatják az Almada-palo- tát, amelyet 1840-ben emeltek Havannában, körötte az ut­cák, házak is a XIX. század során épültek. Az olasz min­tát követő épület ma a Kuba szocialista forradalmát bemu­tató kiállításnak ad otthont. A kubai kirándulás újabb állo­mása a havannai katedrális lesz. A santiagói tengeröböl­ben álló Morro-eröd sok csa­ta színhelye volt hajdan. Ma a középkori várban kulturális centrum kapott otthont. Az est főműsora az 1979-ben forgatott Maluala című játék­film, a latin-amerikai filmek havannai fesztiváljának nagy­díjasa. A történet a szabadsá­got követelő nép és a gyarma­tosítók kapcsolatát eleveníti meg. A kubai televízió program­ját a hazájában népszerű Van van együttes műsora zárja. Rádiófigyelő NYITNIKÉK. Az első taní­tási napon stílusosan kezdte új évadját a Nyitnikék, a rádió kisiskolásoknak szóló műsora. A felnőtt hallgató, aki hétfőn reggel odafigyelt a művelődé­si miniszter évnyitó beszédé­re, maradéktalan örömmel hallgathatta Szabó Éva műsor­vezető és a gyerekek nagy kí­váncsisággal várt vendégét, az egykori híres úszót, a neves edzőt, s az utóbbi hónapok egyik sikerkönyvének, A sír­ni csak a győztesnek szabad szerzőjét: Székely Évát. Az elhivatott pedagóguso­kat jellemző egyszerűséggel válaszolt a kérdésekre, s köz­ben olyan szellemi útravalót adott, ami — ha jól elraktá­MOZIMUSGR SZEPTEMBER 2-TÖL 8-IG ABONY 2—5: Hárman a slamasztikában 8—7: Mephisto I—II.* BUDAÖRS 2—5: Tűzszekerek 6—7: Seriff az égből CEGLÉD, Kamaraterem 2—8: Süni a kődben (du.) A hold I—II.*** (este) CEGLÉD, Szabadság 2—5: A 39-es dandár (du.) Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* (este) 6—8: Egy zseni, két haver, egy balek DABAS 2—3: Hegyi emberek* 4: A XX. század kalózai 5— 6: Szuperexpressz* DUNAHARASZTI 2—3: A nfik városa I—II.*** 4—3: Seriff az égből 6— 7: Dögkeselyű* DUNAKESZI, József Attila 2: Szelíd motorosok** 5: Keresztül a nagy vízválasztón 6: Bizalom* 8: Mindhalálig zene** DUNAKESZI. Vörös Csillog 2—7: Földrengés Tokióban 4—5: A festmény titka (du.) ÉRD 2—3: Seriff az égből 5: Liliomfi 6—7: Nevem: Senki FŐT 2—3: Languszta reggelire* 4—5: Negyedik fázis* 5: Münehausen báró csodálatos kalandjai (du.) 6—7: Nyolcvan huszár I—II. GODOUÖ 2—5: Az összekötő Jönni fog rdu.) Én és Caterina (este) 6—8: A fekete naripa (du.) Szívzűr* (este) GYAl 2—3: Huszárkisasszony 4—5: Honda-lovag 6—7: Olaszok hihetetlen kalandjai Lcningrádban LEÁNYFALU. Kertmoii 2— 3: Zsaru vagy csirkefogó? 4-5: Alma* 6—8: Kéjutazás Las Palmasba MONOR 3— 5: Apacsok 4— 5: Az álmatlan fülesbagoly (du.) 6—8: A vidéki lány* MONOR Kertmoii 3—5: Lavina 6—8: Csárdásklrálynö NAGYKATA 2—3: A remény joga 4—5: A cárlány és a hét dalia (du.) 4—5: Kóma** (este) 6—7: Szóljon a rock* NACYkUkÖá, Arany János 2—5: A vidéki lány* 6—8: Apacsok NAGYKOROS, Stúdiómozi 2—5: Vasárnapi szülők** (este) 2—8: Sárga elefánt (du.) 6—8: A 39-es dandár (este) PJLISVÖ.ÍÖSVAR 2—3: Ez Amerika** 4—5: Vadölő 6: Holttest a Temzéből* POMAZ 2—3: Nevem: Senki 4—5: Kéjutazás Las Palmasba 6: Cha-cha-cha* RÁCKEVE 2—3: Dögkeselyű* 4—5: Egy kis indián (du.) A nők városa I—II.*** (este) 6—7: Mennyel napok SZENTENDRE 2—3: Szívzűr* 4—5: Nevem: Senki 6—8: Az összekötő Jönni fog (du.) Csillagok háborúja I—IL (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi 2—8: 9-től 5-ig* SZIGETSZENTMIKLÓS 2—3: Mennyei napok 4—5: A fekete varázsló ajándéka (du.) Dögkeselyű* (este) 6—7: A nők városa I—II.*** TAPIOSZEIE 2—3: Robinson Crusoe 4—5: Szóljon a rock* 6: Kóma** VÁC, Kultúr 2— 3: A vőlegény 4—5: Az emberevő medve (du.) Languszta reggelire* (este) 6—8: vasálarcos férfi VÁC, Mrclách Imre 3: Bizalom* 4: Rendőrök háborúja** VECSES 3— 5: Konvoj* 4— 5: A kölcsönkért gyufa (du.) 6—8: Én és Caterina VECC'.S Kertmoii 2—3 és 5: Csárdáskirálynő 6—8: Az Olscn banda boldogul • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. rozta hallgatósága — életre- szólóan eligazító volt fontos kérdésekben. A sportembert így határoz­ta meg: íratlan emberi norma megtestesítője, egyfajta élet- és magatartási forma. Az em­ber azért, hogy a változó hely­zetekben is az maradjon, aki volt, soha ne kelljen önmaga előtt szégyenkeznie — hitval­lásnak is felfogható mondata az első tanítási napon igazán ünnepivé avatta a Nyitnikéket, melyet ezúttal a felnőttek is elgondolkodva hallgattak. TIZENEGY NAP. Attól kezdve, hogy Füzesgyarmat határában kigyulladt a gáz, ti­zenegy napon keresztül való­színűleg az ő hangjára voltunk a legkíváncsibbak, az ő tudó­sítását vártuk leginkább az új hírekkel reggel, a déli króni­kában és az esti magazinban. Forró Tamás, a Rádió tudósí­tója azt tartja fontosnak, hogy a hallgató emberi teljesítmé­nyekből, személyes hangulatú beszélgetésekből ismerkedjék meg a rendkívüli helyzet meg­annyi történésével. Az a sze­rénység és tapintat, amellyel önmagát mindig a megszólal­tatott mögé helyezi, hagyva, hogy az események részesei maguk mondják el: mi tör­ténik a helyszínen, mit tesz­nek ők a lángoszlop megféke­zésére — példamutató ripor­teri magatartásról vall. Hétfőn este — immáron túl a nagy munkán — dokumen­tum-összeállításként újra hall­gathattuk a tizenegy nap tu­dósításait. Az események után ismét kitűnő riportfűzérnek tetszett Forró Tamás teljesít­ménye. AZ AUTÓKERESKEDŐ. Nem kényeztette el a hallga­tót az utóbbi hetekben jó hang- és rádiójátékokkal -a rádió. Ezért volt öröm a svéd Björn Runeborg hangjátékát, Az autókereskedőt hallgatni. Rúna Svenson, a fővárosba került autókereskedő az érvé­nyesülés érdekében halogatja idő®, vidéken élő anyja meg­látogatását, pedig az mindket­tőjük számára fontos lenne. A sikerért naponta vívott harc stációi — előbb, hogy leszok­jon tájszólásáról, majd hogy az üzleti életen kívül magánem­berként is érvényesüljön — mindig lehetetlenné teszik a hazalátogatást. A telefon az egyetlen köldökzsinór, ami a felnőtt gyermeket összeköti anyjával. Mire eljut a dönté­sig, hogy mindent félretéve, mégis az anya az első, már csak a kézből kihullott kagy­ló foglalt jelzését visszhangoz­za fülébe a készülék... A főszerepet Csendes Lász­ló, a kassai Thália Színház művésze alakította. Kívüle va­lamennyi szerepet a miskolci Nemzeti Színház művészei ját­szottak el kitűnően, bizonyít­va a rádió ama törekvésének helyességét, hogy a vidéki tár­sulatok tagiaival készített rá­diós játékok is a hazai szín­házkultúra gyarapodását szol­gálják. Bányász Hédi Jegyzet Hogy érezzék is A kereslettel van baj — mondják sokan, de el­méjük mélyrétegeiben el- hessegethetetlenül motosz­kál, hogy inkább a kínála­ton, a kínálat arányán kel­lene jobbítani. A kereslet és a kínálat harcának pia­ci törvényét a közművelő­désre is alkalmazhatjuk. Sőt, lépten-nyomon talál­kozunk ennek az összefüg­gésnek a hatásával. Példa. lehet egy érdektelenségbe fulladt műsor vagy egy tanfolyam, amelyre hely­szűke miatt nem lehet fel­venni minden jelentkezőt. Ki tagadná: a honi közmű­velődésben spontánul érvé­nyesül a piaci törvény. Ritkán sikerül eltalálni vagy ritkán merjük eltalál­ni az igények termőföldjét. Ok az is, hogy a nép­művelők jelentős hányada nem ismeri eléggé az in­tézménye hatókörében la­kók érdeklődését, munka- körülményeit, személyes életmódját. És nehezíti a helyzetüket az is, hogy az egyébként jó programok, szakkörök vagy éppen mű­vészeti csoportok alakulá­sának híre nem érkezik el a közönséghez. A szerény kivitelű plakátok, stencile- zett meghívók és értesíté­sek csekély mozgósító erő­vel bírnak. Az egyedül munkálkodó népművelő pedig nem tud eljutni sze­mélyesen a település vala­mennyi portájára; havon­ta többször még a környe­ző üzemekbe sem. A meg­oldást már kitalálták. Mégis rosszallóan nézett vissza a már tekintélyes tapasztalatokkal rendelkező népművelő, és még legyin­tett is, mint aki komolyta­lan dolgot hallott. Vissza­kérdezett: csak nem gon­dolják komolyan, hogy a társadalmi vezetőség fogja megoldani a gondjainkat, a negyedévenként tartott értekezleten? ... Ezt sem­miképpen sem várhatjuk. Azt azonban jó példák egész sora igazolja, hogy velük, a művelődési házak társadalmi vezetőségének tagjaival könnyebb, gyor­sabb, s főleg biztonságo­sabb a feladatok elvégzése. Mégis tény: az említett művelődési ház igazgatója nem áll egyedül a véle­ményével, a fenntartásai­val. Három évvel ezelőtt mi­niszteri utasításra alakul­tak, illetve szerveződtek újjá az intézmények társa­dalmi vezetőségei. Valósá­gos kampány volt. Arccal a kultúra felé — jelszóval akadt olyan Pest megyei (nem nagy-) község, ahol 36 tagú lett a testület, amely­be delegálták valamennyi politikai és társadalmi szervezet, valamint gazda­sági egység, lehetőleg veze­tőjét; akik már a második alkalommal csak képvisel­tetni tudták magukat. Ké­sőbb azt sem. Mert ugye minek is? Felesleges meg­szavazni a már sokszoro­sított, könyvvé bekötött munkatervet, az államilag részletesen szabályozott költségvetést, a szakmai felügyelet által ellenőrzött tevékenységi beszámolói vagy ünnepi külsőségek között megtekinteni a pá­vakor próbáját. A fenti példa szélsőséges, nem jellemző. De általá­nosítható tapasztalat: nem működnek megfelelően — s nemcsak Pest megyében — a társadalmi vezetősé­gek. Kissé már el is szuny- nyadt irántuk az érdeklő­dés, alábbhagyott a vára­kozás, mondhatnánk, hogy lekerültek a napirendről. Noha tucatnyi jó példát biztosan összeszámolhat­nánk és ebben a sorban lenne Érd, Úcsa, a váci és a gödöllői járás több tele­pülése. Elég bizonyítékként arra, hogy nem ezek a tes­tületek feleslegesek, hanem a módszerek voltak rosz- szak. Ott funkcionálnak jól és hasznosan a társadalmi ve­zetőségek, ahol sikerült a helyi viszonyoknak megfe­lelő nagyságú és összetéte­lű testületet létrehozni, és o művelődési házak veze­tői nem csupán formális szervezetnek tekintették, hanem tanácsadó, segítő csapatnak. Ahol olyan partnernek tartották őket, akik munkahelyükről és lakókörnyezetükből hozzák magukról az információkat, s akik mindennapi kap­csolataikban képviselik az intézményt, a közművelő­dés ügyét. Ügy is fogal­mazhatnánk, hogy segíte­nek összehangolni a keres­letet és a kínálatot, és emellett propagandistái is annak a programnak, amelyhez személyesen kö­tődnek. 1V/I indehhez tényleg na- iT1 gyón kevés a ne­gyedévenként egyszeri ta­lálkozás. De nem az érte­kezletek számát kell nö­velni, hanem a kapcsola­tokat kell rendszeressé, emberközelivé tenni a mű­velődési ház társadalmi vezetőségének tagjaival. És jó kérdezni, kérni tőlük — a hivatalos találkozásoktól függetlenül is —, hogy ne csak tudják, hanem érez­zék: támaszai a lakóhe­lyek kulturális életének. Kriszt György Az első virágcsokor Tegnap még az iskolapadban ült A szép, modern óvodában csönd van. A folyosón — akár. mennyire is visszafogom — hangosan kopognak a lépteim. Alvásidő van. Metka Erika óvónő most tud egy kis idői szakítani a beszélgetésre. — Ezek a gyerekek egész embert követelnek. Nincs mód arra, hogy az ember közben valami mással is foglalkozzék. Lehet persze, ha majd nagyobb gyakorlatom lesz, egyszerűb­ben fogom látni a dolgokat, de ma még minden túl bonyo­lultnak tűnik, hiszen csak két hete dolgozom. Most kerültem ki az iskolapadból — magya­rázza mosolyogva. — Bizonyá­ra nem mondok újat vele, ha azt is hozzáteszem, hogy nem egészen olyan az óvoda, s a gyerekek sem, mint ahogy az iskolában tanultuk. Onnan az óvoda, a kicsik, akikkel majd foglalkozni kell, távolinak, álomszerűnek tűn­nek. Ez nem véletlen, hiszen a gyakorlati foglalkozásokon túl, keveset voltunk az apró­ságok között. Nem éltünk együtt a gyerekekkel, s nem kellett minden kontroll nél­kül magunknak döntenünk szinte minden percben. Nem­régiben még hátunk mögött tudhattuk a tanárainkat, de most egyedül vagyok a har­minchét gyerekkel éppúgy, mint társnőim, akikkel együtt érettségiztem a budapesti Bem József Óvónői Szakközépisko­lában. Az egyik kiságyon szökefür- tös kisfiú mocorog. Erika ösz­tönös, gnyás mozdulattal ha­jol föléje, igazítja meg rajta a takarót. Halkabbra fogja a szót. — Az, hogy egyedül vagyok, talán túlzás. Nagyon hamar befogadtak a kolléganők és a gyerekek is. Ami a kolléganő­ket illeti, talán helyzeti előny­ben vagyok. Itt nőttem föl. Szegetszentmiklóson, itt jár­tam óvodába. Erzsiké, a váltó­társam ugyanúgy nagycsoport­ban volt annak idején pálya­kezdő óvónő, mint most én. Csak az a különbség, hogy az egyik kis óvodás akkor én vol­tam ... örülnék, ha tizenkét év múlva egy kislány úgy em­legetne engem, mint én most Fazekas Lászlónét. Egy félmozdulattal végig­simít homlokába hulló haján, s zavart mosollyal mondja: — Borzasztó lámpalázam volt az első napokban — még most is! Nagyon féltem a gye­rekektől. Nem mertem rágon­dolni, mi lesz, ha esetleg va­lamiért nem tetszem nekik? Hogyan fogom őket magamhoz édesgetni? De nem volt gon­dom. Valahogy rögtön elfogad­tak. Talán azért, mert meg­érezték rajtam, hogy ez az óvónéni tegnap még maga is gyerek volt — közülük való ... Nem tudom, mikor jutott eszembe először, hogy óvónő leszek. Talán mindig is ezt akartam. Arra világosan em­lékszem, hogy már iskolásként sokszor gondoltam arra, mi­lyen jól éreztem magam lz óvodában, hogy szerettem Er­zsiké nénit, meg Éva nénit aki akkor az óvodavezetőm volt, akárcsak most — bár más-más minőségben. Ez, a 2-es számú óvoda még nem is létezett. Bizonyára hatott rám a nagynéném, aki szintén óvó­nő egy budapesti óvodában, s akinél gyakran megfordultam régen is, most is. Ügy tűnik, valóban ez a hivatásom. So­hasem kívántam magamnak más foglalkozást. Sikerült — tehát boldog ember vagyok! Beszélt terveiről, elképzelé­seiről. Arról, hogy mi minden­re szeretné oktatni a rábízott gyerekeket, hogy ha férjhez megy, három gyereket szeret­ne. hogy otthon se legyen üres a ház. Példaképe is van. Az az Erzsiké, aki akkor volt kez­dő, amikor 6 óvodai nagt/cso- portos. aki a saját hosszú, fe­kete haján tanította meg a kékszemű, szőke kislányt cop­fot fonni. Erika pályakezdő Teli hittel, lelkesedéssel. Alig tizennyolc évesen maid negyven óvodás második édesanyja kíván len­ni. Munkába állása másnapján már ráköszöntek kis tanítvá­nyai az utcán, s otthon, a vá­zában már ott piroslik az el­ső, nagy szeretettel adott vi­rágcsokor ... Körmendi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom