Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

1988. SZEPTEMBER 85., SZOMBAT ismét honos r \ Éjszakai aratás Ismét termesztik a Kisalföl­dön az egyik legősibb kultúr­növényt a lóbabot, több év­tizedes szünet után honosítva meg újból a határban. Az idén mintegy kétezer hektáron ter­mesztették, elsősorban a Han­ság menti gazdaságok. Aratásá­ra — hogy a szem ne pereg­jen ki a hüvelyekből — kora reggel, késő este és éjszaka ke­rítettek sort. A termésből ér­tékes fehérjedús takarmány készül, árpát, kukoricát és kü­lönböző vitaminokat is kever­nek hozzá. A vidék gazdaságai elsősorban sertést hizlalnak a lóbabos takarmánykeverékkel, de a borjakat és bárányokat is erősítik azzal. A lóbab emberi étkezésre is alkalmas, régebben gesztenye helyett ették és levest is főz­tek belőle. Űjbóli termesztésén, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári tanszékén olyan új fajták ki­kísérletezésén is dolgoznak, amelyek biztonságosan ter­meszthetők az ország csapadé­kosabb, hűvösebb vidékein. Hernádi növénybirodalom Praktikus játék a génekkel Aligha mondhatjuk el, hogy nálunk minden rendben van a tudományos elmélet és a gya­korlat egysége körül. A kuta­tók hajlamosak bezárkózni in­tézetük elefántcsonttornyába, míg a termelő üzemek vezetői, irányítói sem lelkesednek túl­ságosan elvont ideákért, ki nem próbált felfedezésekért. Az áru steril Arról nem is szólva, egy-egy tudományos eredmény beveze­tése az üzem tevékenységébe sok millió forintba kerülhet, jelentős az anyagi kockázat. Ogy látszik azonban, a herná­di Március 15. Tsz vezetői nem tartoznak azok köz5é, akik fél­nének az efféle rizikótól. Pénzt, földterületet, s mindent ami munkájukhoz szükséges, adtak két kiváló szakember­nek, dr. Simon Józsefnek és dr. Scholz Tamásnak, hogy két év alatt bebizonyítsák ku­tatásaik nagyüzemi méretek­ben is hasznosíthatók. Netán Helyreigazítás A Ceglédi Hírlap XXVI. évfolyam 83. 1982. április 9-én megjelent számában A fedelet másokkal is meg kell osztani — Méregcseppek egy ceglédi házban — Amikor a tulajdonost el kell marasztalni fő- és alcímmel megjelent cikk tényállításai kö­zül valótlan, hogy a tulajdonosok a szerződést a bérlők orra elé tolták. Valótlan, hogy a tulajdonosok elrontották a lakatot a fáskamrán. Hamis színben tünteti föl a szennyvízelvezető hasz­nálatának megtiltását, mivel az utcára a szennyvíz kivezeté­sének megszüntetésével egyidejűleg a szennyvíz tárolására de­rítőt létesítettek. Nem egyedi eset, a háztulajdonos ás a bérlő közötti vita elfajulása. Amint fentebb idézett cikkünkben Is megírtuk, csak Cegléden tíz-ti- zenkét ilyen jellegű panasz jut el évente a tanács igazgatási osztá­lyáig. Terjedelmes írásunkká! — mely egy idős, beteg házaspár pa­naszos levele nyomán született — arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a mindennapi súrlódások, apró vitás ügyek megoldásának út­ja nem a problémák végleges kiéle­zése, hanem a mértéktartó, türel­mes magatartás, a megegyezés ke­resése egymás kölcsönös megbe­csülése alapján. Sajnos a megbékélés helyett per következett — lapunk ellen. A ház- tulajdonosok hat pontban kértek helyreigazítást, a cikk valótlan tényállításaira hivatkozva. A bíró­ság, mérlegelés alapján az idézett három pontban adott helyt a kérelemnek. (A valótlanságok sú­lyának mérlegelését olvasóinkra bízzuk ...) Egyebekben viszont a bíróság valósnak ítéite a cikk­ben idézett, az idős bérlőket ért méltánytalanságokat jól érzékelte­tő példákat, melyek a per kezde­ményezőit korántsem kedvező szín­ben tüntetik fel... Álláspontunk tehát válto­zatlan: a harag mindig rossz tanácsadó, kivált, hä az emberi együttélés írott, vagy íratlan sza­bályait sértő magatartással páro­sul: A szerkesztőség Sorsbaleset V annak kérdések, ame­’ lyekre nincs válasz. Csak válaszok vannak, kü­lönböző, egymással sokszor ellentétes válaszok. Bárme­lyik elfogadható és támad­ható is . egyben. Dönteni mégis kell. Megtenni vala­mit vagy nem tenni. Elfo­gadni vagy elutasítani. Az ember tehát mégiscsak ér­vel, indokol, töpreng. Pél­dául ezen: adjon-e pénzt a koldusnak? Koldusok talán mindig lesznek. Vajon miért? Le­het valaki olyan szegény, hogy ilyen alantas módon kelljen biztosítania a meg­élhetését? És ha így van, valóban az koldul, aki rá­szorul? A szegénység leg­többször büszkévé, dacossá teszi az embert — nem szo­rulok senkire, nem vagyok rosszabb, mint a többi. Le­het, hogy szélhámosok a koldusok? Ha így van, egyenesen nevetséges, aki pénzt ad. Miről is van szó? Egy-két forintról. Nem is pénz. Eny- nyit sajnáljon az ember? Mikor naponta a tízszeresét is elkölti többé-kevésbé fö­lösleges dolgokra. A kol­dusnak mégiscsak szeren­csétlen a sorsa, a társadal­mi értékskála legaljára csú- __szott. Ha csal, akkor is. Le­het, hogy dolgozhatna. Le­het, hogy van pénze, de el­issza. Lehet, hogy mániá­kusan kuoorgat, a szalma­zsákja tele van ötszázasok­kal. Akárhogy is van, mégiscsak koldul. All a fal mellett magábaroskadt.an, ül a hideg kövön nyomo- rékságát mutogatva. A kol­dus magát gyalázza a fizet­ségért : nyomorék vagyok, elesett vagyok, szegény va­gyok. Tőle saináljon az em­ber egy forintot? Mit fizet meg azzal a fo­rinttal? Nem a saját lelki nyugalmát? Nem azt az ér­zést: én különb vagyok ná­la, én adok neki, és nem ő nekem? Kegyes leszek, és ipég a hálájára sem tartok igényt. Mert én egészséges vagyok, és nincsenek anya­gi gondjaim. Ennek az ér­zésnek semmi köze a jóté­konysághoz. Akkor ne kap­jon pénzt a koldus? Ám, ha mégis azon a pár forinton múlik...? Ha ki­lenc csaló mellett egy a rá­szoruló, ki vehetné a lelké­re, hogy elmulasztott segí­teni rajta? Bármilyen meg­fontolásból. Vagy ki meri kimondani a gyűlölködő mondatot: kaparj kurta, ne­ked is lesz? Az alamizsnától persze a koldus koldus marad. Egy forint, tíz forint, száz forint — a lényégen nem változ­tat. Mindegy, hogy a hordó lyukát egy percig vagy más­fél óráig fogja be tenyeré­vel az ember. Ez igaz, de ezreket mégsem lehet adni a koldusnak. Mármost segít a kevés vagy nem? Nem jó koldust látni. Mint egy baleset, mondhat­ni sorsbaleset: riasztó, fé­lelmet keltő, idegesítő. Jobb volna, ha nem volna, de van. Vannak koldusok, a jobb sorsúak számára egyút­tal erkölcsi kihívásként Is, amely kihívásra válaszolni kell. Tőgyedül helyes válasz, •*-J kizárólagos megoldás nincs. Mit tehet, mit tesz az ember? Hol ad pénzt, hol nem. Emberismeretére tá­maszkodva próbál dönteni, hogy valóban rászorul-e az illető. Vagy elfordítja a fe­jét, mintha nem vette vol­na észre, de azért töpreng. Nem is egy-két forinton, hanem azon, hogy milyen az erkölcsös, etikus emberi magatartás. Ennyi haszon legalább van a dologban. Bencsik Gábor Varázsló sugarak Fajták születése ígéretes sikerek kisebb biológiai forradalmat is végbevihetnek a közös gazda­ságban. — Témánkkal 1950 óta foglalkozunk, az élő szerveze­tek és a radioaktív sugarak kölcsönhatásával. A röntgen- gépgyártás korszerűsödése — a mind kisebb súlyú készülé­kek forgalmazása — adta az ötletet, hogy a külföldi gya­korlattól eltérően ne izotópok­kal kezeljük a növények mag­vait. Ez a sugárforrás ugyan­is eléggé veszélyes, szállítása rendkívül körülményes és a röntgengéppel ellentétben, nem kapcsolható ki. Működé­se folyamatos — magyarázza Scholz Tamás, akivel a ter­melőszövetkezet keltetőtelepén futottunk össze. — Nagyüzemi szempontból milyen jelentőségű, hogy be­rendezésük viszonylag köny- nyen áttelepíthető? — A mobilizálhatóság dön­tő szempont, hiszen mint most is, nem az árut kell a kezelés színhelyére szállítani, hanem a berendezést Mint napfürdő — Hol tartanak a munká­val, milyen eredményeket ér­tek el eddig. — A hernádi tsz-ben mind több irányban kísérletezünk. Itt most éppen tenyésztojáso- kat sugároztunk be, és az ed­digi tapasztalatok azt mutat­ják, ilyen „kezelés” után ja­vult a kelési százalék. E.gy olyan nagy kapacitású üzem­ben, mint a hernádi keltető, ez 4 millió forint többletaye- reséget jelent. A tenyészto- jások a legalacsonyabb dózist kapták a sugárból, tehát tö­redékét annak, ami az embert éri egy röntgenfelvételkor. Lé­nyegében ugyanez a folyamat játszódik le velünk, amikor az első melegebb tavaszi idő­szakban napfürdőzünk. A kis dózisú besugárzást sokféle nö­vényen, kukoricád, naprafor­gón, burgonyán, lucernán, ár­pán próbáltuk ki és a kispar- celiák terméseredményei biz­tatók. — Csak stimuláló hatást akarnak elérni a röntgensu­garakkal? — kérdezem dr. Si­mon Józseftől már a kisérleti terepen. — Nem. A dózis megemelé­sével úgynevezett mutánsok hozhatók létre, vagyis olyan egyedek, amelyek új tulajdon­ságokat hordoznak. E tulaj­donságok azonban nem lelhe­tők fel a szülőkben. A módszer a keresztezéssel dolgozó neme­sítésnél sokkalta gyorsabb. Va­lóságos fajtaözön megteremté­sére képes — magyarázza a kutató és egy dáliára mutat. — Látja ezt a rengeteg vi­rágot? Nos, a szülő csak né­hányat hozott és íme az utód alacsonyabb és termékenyebb. .Járjuk tovább dr. Scholz Ta­más és dr. Simon József elva­rázsolt növénybirodalmát, sor­ba vesszük a génekkel való praktikus játék eredményeit. Látunk hatalmas tányérú tör­pe napraforgókat s mindenfé­le növényi különlegességet egy kísérletsorozat kezdeti ered­ményeit. Arról is beszélnek, hogy a dózis további emelésé­vel fertőtleníteni lehetne a keltetés után megmaradt to­jáshéjat, amiből újra takar­mányt lehetne késziteni. Két partnerrel Azt is elmondják, berende­zéseiket egy kutatóintézettel és egy gyárral közösen szeret­nék továbbfejleszteni, erre vonatkozóan már létre jött egy 20 millió forintos szerződés a hernádi Március 15. Tsz és két partner között. Nem ne­héz megjósolni, hallani fo­gunk még erről a nagyon ér­dekes és jelentős kutató mun­káról, a gyakorlat és az elmé­let e sikeres egymásra találá- sáróL T. B. Takarmány a háztájinak is Állatkonyha menüje Az üzemben szinte minden állatnak gyártanak megfelelő tápot, a legtöbbjét granulátumként adják el Erdősi Agnes felvétel© Éppen tíz esztendeje épült a Felsőbabádi Állami Gazdaság takarmánykeverő telepe. A kis üzem a szükségnek köszön­heti létét: a sertéstenyésztés fellendülése, az állatok szá­mának gyors növekedése in­dokolta a döntést. Jelenleg évente mintegy nyolcezernyolcszáz tonna ta­karmányt gyártanak. Legna­gyobb részét, összesen hatezer tonnát saját maguknak. Mint Csonki Ferenc kombinátveze- tő elmondta, a náluk készülő keverékekből jut a háztájinak is. A távolabbi megrendelők­nek az ócsai vasútállomáson rakják vagonokba a szállítmá­nyokat. A telep nyereségesen dolgo­zik, az idén például a 28 és fél millió forintos árbevétel mellett az ágazati nyereseg várhatóan eléri a másfél mil­lió forintot, s ez az összeg a tavalyinak pontosan a duplá­ja. Szabó Ferenctöl, a keverő­üzem vezetőjétől azt is meg­tudtuk, hogy a gazdaságban megterem a takarmányokhoz szükséges gabona, a premixet pedig Agárdról kapják. Emel­lett vállalnak bérkeverést is, hiszen Skjold-Tomal típusú gépük kapacitása nagy, órán­ként mintegy 2 és fél tonna táp előállítására képes. Az üzemben exportra kerü­lő terméket Is gyártanak: a lucernaperletre a tőkés pia­cokon mindig találnak vevőt F. Z. Szerződésbe adnák a kisboltokat Versenytárgyalás és csend A Budai járási Afész az au­gusztus 10-i Pest megyei Hír­lapban 28 üzletet hirdetett meg. Ebből 16 vegyesbolt vagy önikiszolgáló, 3 zöldségüzlet, néhány tüzelő-, építőanyag- és gázcseretelep, egy-egy benzin­kút. A 28 szerződéses üzemeltetés­re meghirdetett egységre össze­sen négy pályázat érkezett. A versenytárgyaláson az Afész budakeszi központjában, a két közjegyzőn és az Afész képvi­selőin kívül öten jelentek meg. Mint kiderült, családtagokkal együtt voltak ennyien. A tár­gyalás negyed ára alatt lezaj­lott. Valamennyi pályázó visz- szalépett. Komolytalan feltételek Kovács György, a tárnoki tüzéptelep jelenlegi vezetője. Invázió a szőlőskertekben Vijjog a sas—fütyül a rigó A pécsi szőlős­kerteket szárnyas tolvajok hada lep­te el: feketerigók dézsmálják az érett fürtöket. Az utóbbi években igen elszaporodott ez a sárga csőrű, fekete tollú ma­dár, szinte már hozzátartozik a város képéhez. Most — a szüret közeledték. — ott­hagyták megszo­kott környezetü­ket. a parkokat és a ligeteket, s fel­húzódtak a város feletti dombokra, ahol állandó ven­dégei a szőlőül­tetvényeknek. A szőlősgazdák a riasztóeszközök teljes arzenálját bevetették a hí­vatlan szüretelők ellen. A hagyomá­nyos madárijesz­tők csődöt mond­tak, ezért új és új ötletekkel kísérle­teznek a termelők. Egyesek műanyag hálókkal borítot­ták be a tőkéket, mások műanyag zacskókat húztak sapkaként a für­tökre, többen ra­gadozó madaralcat formáltak bőrből, műanyagból vagy rongyból, s a ki­terjesztett szárnyú bábukat hatalmas póznákra erősítet­ték. Van, aki meg is szólaltatta ma­dárijesztőjét: a szőlőbeli házából támadó sas vijjo­gását sugározza magnetofonról erősítők segítsé­gével. A rigókra és a többi madár­ra azonban már ez sem hat. Néhol színesre festett, sallangos farkú, nádkeretes papír- sárkányt pányváz­tak ki a szőlőso­rok között, sokan tükördarabkákat és fémlapokat kö­töztek a fákra, egyes helyeken olyan szélirány­jelzőket állítottak fel, amelyek apró■ csengőkkel vannak < felszerelve, s ha fúj a szél, csilin­gelnek. A külön­féle madárijesztő figurák és eszkö­zök még színeseb­bé, még vidámab­bá teszik az amúgy is hangulatos sző­lőket, a madarak azonban nem ha­tódnak meg ettől, zavartalanul tor­koskodnak tovább. — Miért gondolta meg ma­magát? — Tudom, hogy abból a nye­reségből, amit az Afész meg­hagyna, nem tudnám fizetni a szállítási költségeket. Akkor már így jobban járok. Petrovics Tibor a pátyi tü­zelő- és építőanyag-telepet má­sodszor pályázta meg. Most Is visszalépett. Ezután a verseny­tárgyalás vezetője komolytalan­nak nevezte pályázati szándé­kát. Valóban az? — Szó sincs róla. A feltétele­ket érzem komolytalannak. Ott dolgozom, ismerem a lehető­ségeket. A jelenleginél nagyobb nyereséget nem tudok kihozni, nem éri meg vállalni a kocká­zatot Továbbra is meg fogom pályázni, mert remélem, hogy előbb-utóbb reális összeget fog­nak kérni érte. Akkor szívesen szerződöm. Mózer Gyuláné, a harmadik megjelent pályázó szintén sa­ját üzletére szeretett volna szerződést kötni. Miért lépett vissza? — A költségvetési terv sze­rint a kétfős bolt évi negyven­ezer forint nyereséget hozna. Ez fejenként 20 ezer forintos évi jövedelmet jelentene. Hiába használom ki a szerződés elő­nyeit: ezt az összeget nem tu­dom úgy megnövelni, hogy az ezután rám háruló szállítási, beszerzési költségeken túl akár csak a mostani havi fizetése­met megkeressem. A negyedik pályázó nem Je­lent meg a versenytárgyaláson. A két közjegyzőnek nem kel­lett szerződéseket kötnie, de megjelenésük, és a 28 üzlet meghirdetése 8800 Ft-ba került. Nem ez volt az első ilyen eset, nem is az utolsó. Megértett visszalépőit százaléka nekünk is vesztesé­ges. Mivel ellátási kötelezett­ségünk van, sok községben ki­zárólag mi biztosítjuk az alap­vető kínálatot, nem zárhat­juk be ezeket a boltokat. Ki­egyenlítjük az itteni vesztesé­günket a gazdaságosan műkö­dő vendéglátóipari, felvásárlá­si és egyéb ágazatok nyeresé­géből. A szerződéses boltveze­tő csak az árrés növelésével tudná ezt elérni, arra pedig alig van lehetősége. Az átlagos kiskereskedelmi árrés nagyon régóta 9—10 százalék között mozog, ebből kéne fedeznie a jelentősen megnövekedett adó­terheket, a megdrágult csoma­golóanyagokat, a magas fűtési, világítási költségeket. — Egy példa: a mélyhűtött áruk tárolására fordított költ­ség nagyobb, mint amit a 9 százalékos árrés biztosít. Rá­adásul a mi költségvetési ter­vezetünk arra épül, hogy ma­gánkezelésben az üzlet nyere­séges lesz. Ezért magasabbak a meghirdetett üzletek forgalmi értékei a jelenleginél. Ez logi­kus is, ugyanis arra nem szá­míthatunk, hogy a szerződéses üzlet veszteségét bárki kifizes­se. A szerződőnek nyeresége­sen kell működnie, de nem tud. Ezért kísérletezünk hiába a kiskereskedelmi egységek szer­ződésbe adásával Az árrésen sok múlik Gßre Sándor, a szövetkezet közgazdasági főosztályvezetője körülbelül erre számított: — Tökéletesen megértem hogy visszalépnek a pályázók. A kiskereskedelmi egységek 49 — Hogyan lehetne változtat­ni a jelenlegi helyzeten? — A kiskereskedelmi árré­sek emelésével. Idén ez volt a harmadik versenytárgyalásunk és néhány zöldség-gyümölcs üzleten kívül — ahol nem fel­tétlenül a nagykereskedelem­től kell beszerezni az árut és ezért az árrés növelhető — egyetlen egységet sem tudtunk kiadni. A kis létszámmal dol­gozó üzleteket pedig 1985. de­cember 31-ig szerződésbe kel­lene adnunk. Ha a feltételek addig nem változnak, nem hi­szem, hogy sikerülni fog! Márvány! Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom