Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-23 / 223. szám

»82. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK 3 A szigorú mércének 42 fo­gyasztási cikk felelt meg; aranyplakettel díjaztak több Pest megyei mustrát is. Így: a budaörsi Texelektro újdonsá­gát,-a BUKÖ-VÁR autóslkem- pingsátort; a péceli TRI-TON Háziipari Szövetkezet Tetőre! elnevezésű ötletes összerakó társasjátékát és a pcmázi ICO Írószer Szövetkezet Signetta írószerkésziletét. (Ezek a go­lyóstollak a ma forgalomban levők között a legolcsóbbak és a legtartósabbak.) Együtt - olcsóbb! Elismerő OKISZ-oklevélből Is jutott szűkebb pátriánknak: a Gödöllői Háziipari Szövet­kezet steppelt (ruha) együttesét; a HELIOS Gyömröi Ruhaipari Szövetkezet női átmeneti ka­bátját, valamiint a Ferroelekt- rika korszerű elektromos haj­szárító készülékét ismerték el. (Bár jelenleg e termékkel nagy gondban vannak a vecsé- siek: a nagyteljesítményű haj­szárítóhoz nem találnak, meg­felelő magyar motort.) Már tavasszal is bevált az ötlet, hogy egy helyen, együtt szerepeljenek a BNV-n Pest megye ipari szövetkezetei. A nagyarányú szervezés és elő­készítés nem várt eredmény- nyel járt: huszonegy egység ál­lított össze kisebb-nagyobb kollekciót. Érdemes megjegyez­ni: a közös vásári fellépés több előnyt is kínált. Megoszlottak a kiállítási költségek; könnyebb az árucikkek összehasonlítása, s nem utolsósorban, várhatóan megnő a szövetkezetek együtt­működési kedve. Iskolatáska is... '„Amire szükség van, azt gyártjuk.’’ Ez a budaörsi Tex­elektro vezetésének az állás­pontja. Ha romlanak az érté­kesítési viszonyok — több ener­giát fordítanak a piackutatás­ra — ez a másik alapelve Var­ró Károly elnöknek. Mindezt jól tükrözi kiállításuk is. Fő­ként az újdonságok érdemelnek említést. (Ugyanis teljes hazai és exportkínálatukból adnak ízelítőt.) . Mit kínálnak? Tovább bőví­tik konfekcióválasztékukat. Vé­kony plüssből varrt női szabad­időruha-családot állítottak ösz- sze. Jövő nyárra ajánlják. Még az idén boltokba küldenek vi­szont az igen divatos férfi há­Kicsi, nagy és még nagyobb mű­anyag táskák, újfajta alapanyag­ból — a Péceli Vegyesipari Szö­vetkezet filmnyomó üzemének új­donságai ... zikabát okból — amelyeket szín- tén plüssből késztenek. És még mindig a férfiaknál maradva: a Váci Kötöttárugyár gyárt alapanyagot egy újfajta, sza­bad időhöz kínált öltözékhez; és az ára sem lesz megfizethe­tetlen magas. Gazdagítják bőrdíszmű-vá­lasztékukat is a budaörsiek. Svájci és nyugatnémet keres­kedők figyeltek föl az úgyneve­zett pilótatáskára; bemutat­koznak a vastagabb pénztárcá­val bíró hölgyeknek valódi bőr pipere- és színházi divattáskák­kal; a kisdiákokra gondolva, iskolatáskák modelljeit is el­készítették; italtáskájukból pedig máris kért — idei kiszál­lítással! — tízezret egy NSZK- beli cég. Térdnadrágok - Pilisről * Nevükhöz méltón, valóban nívósak a ceglédi termékek. Olyan habkönnyű, szemrevaló női és bakfis műszőrme bundá­kat láthatunk a NÍVÓ Ruha­ipari Szövetkezet bemutatóján, hogy bárki valódinak vélhetné őket. Viszont az áruk csak any- nyi, mint egy-egy jobb télika­báté. A gödöllőiek is a kispénzű vevőre gondoltak, amikor kol­lekciójukat összeállították. Gé­peket vásároltak és új techno­lógiát vezettek be varrodájuk­ban: most már steppelt kabá­tokat, dzsekiket is tudnak gyár­tani. Az anyukák szívesen né­Reszkessetek, tolvajok! A Péceli Vasipari Kisszövetkezet Hektor autóriasztó berendezése méltán kelt nagy figyelmet si gondjuk nekik sem, ezúttal újdonságaikra keresnek — eset­leg külföldi! — vevőket. Pél­dául formás, nagyon ötletes kordét és talicskát készítettek ügyes mestereik. Édesség, ital és hasonlók ajándékozásához, csomagolásához szolgálnak eszközül. Állatfigurák ' A ruharemekek között vi­szont — már a Duna környéke Ruházati és Háziipari Szövet­kezet standján — vidám képű állatokra irányul az érdeklő­dés. Azt hinnénk, a plüssmac- kók, nyuszik, kenguruk jól el­adható cikkei a nagymarosiak­nak. De felvilágosítanak: téve­dek. Hiába olcsók, a kereske­delem nem kór belőlük. Itt a vásáron szemmel látható pe­dig, hogy nagyon kedvelnék az apró emberkék ... Dodó Györgyi Faluvégi Lajos zárszava a tanácskozáson Népgazdasági tervezés Szerdán a Magyar Tudomá- ^ nyos Akadémián plenáris i üléssel befejeződött a népgaz- S dasági tervezés fejlesztésével \ foglalkozó kétnapos tanács- S kozás. Az Országos Tervhiva- § tál, az MTA Közgazdaságtudo- > mányi Intézete, a Magyar Köz- S dasági Társaság, valamint in- S tézeti és vállalati közgazdá- S szók, Illetve tervezési szak- ^ emberek négy szekcióban vi- ^ tatták meg a tervezőmunka i aktuális és hosszú távú kérdé- v seit. A délutáni plenáris ülésen a szekciók munkájáról szóló be­számolók után Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke mondott zárszót. Megállapította: a tanácskozás elérte kitűzött célját, hozzájá­rult a népgazdasági tervezés jobbításához, politikai-szakmai tekintélyének erősödéséhez. Majd így folytatta: — A tervezés küldetése mindig is az volt, hogy hidat építsen a politikai ideálok, a gazdasági föltételek vagy törvények és az egyes társadalmi csoportok ér­dekei között, mégpedig úgy, hogy az időálló legyen. A tervezésnek egyre inkább fo­lyamatos tevékenységgé kell válnia. Ma a tervezőmunká­nak a gazdaságpolitika lé­nyegét kell jobban megragad­nia és kifejtenie, figyelembe véve a társadalmi hatásokat, és beleértve a végrehajtás főbb feltételeit is. A tervnek nem­csak a gazdasági, hanem a társadalmi cselekvésre is moz­gósítania kell. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a tervező- munka műhelyeiben a külön­féle szakmai és társadalmi ér­dekek, nézetek találkoznak és ütköznek egymással, s mind­ezek a közgazdasági összefüg­gésekkel. így válhat a terv és a tervezés és a társadalom ösz- szefogását élesztő hatóerővé. Ezután így folytatta: —Több bírálat érte a középtávú ter­'vezés merev azonosítását az ötéves tervekkel. Ma az előre­látás biztonsága kétségkívül erősen korlátozott. Ezért — igazodva a körülményekhez —, 2—3 éves időtávra célsze­rű meghoznunk bizonyos nagy horderejű gazdaságpolitikai döntéseket, hisz csak ilyen időszakra lehet a döntések pá­lyaívét és hatásait jól belátni. A mai változó és sok megle­petést tartogató világban az éves tervezés szükségességét nem lehet vitatni. Cselekvé­sünket hozzá kell igazítani a változó feltételekhez, lehetősé­gekhez és feladatokhoz. Ugyanakkor ellent kell tudni állni annak a kísértésnek, hogy az irányító szervek in­dokolatlanul beavatkozhassa­nak a vállalatok, szövetkeze­tek munkájába. A tervezésnek fel kell tehát vállalnia azt a szerepet, hogy az operatív gazdasági tevékenység megha­tározott pályán és kiszámítha­tó módon fejtse ki hatását. Faluvégi Lajos ezután arról a sokak által érintett kérdés­ről szólt, ami a gazdaság mai állapotával, ennek gazdaságpo­litikai összefüggéseivel foglal­kozik. Kiemelte, hogy az el­múlt két-három évben jelen­tősen nehezültek a nemzetközi pénzügyi feltételek. Végül szólt a tervezők mun­kájáról, személyes és emberi felelősségükről, hangsúlyoz­va: — Mindenki lehet csüg­gedt, pesszimista, csak mi, tervezők nem! Nekünk hiva­tásunk a kiút keresése, az elfogadhatóbb jövő megszer­kesztése. Ezért kockázatot is kell vállalnunk, a tévedés és olykor a meg nem értés koc­kázatát, de a megújulás igé­nyét feladni soha nem sza­bad! — fejezte be zárszavát a kormány elnökhelyettese, az OT elnöke. Elhanyagdf sírkertek — kitüntetett vállalat? Feloldható ellentmondások Csak megsajnálják szegény állatokat! Mármint a kereskedők... Törvényszerű, hogy ami született, el­múljon — mondja Engels. Biztos, mint a halál, bizonykodunk nap mint nap a hétköznapi beszédben. S mégis a teme­tés s a vele kapcsolatos dolgok érthe­tetlen módon tabutémák, nyíltan, ter­mészetes módon alig beszélünk róluk. Egyrészt elismerjük, hogy a temetkezés­ben közreműködők társadalmi igényt elégítenek ki, másrészt hajlamosak va­gyunk lenézni a sírásókat, halottszállí­tókat, krematóriumi dolgozókat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szóban forgó közreműködők ténykedése gyak­ran hagy kívánnivalót maga után — amint erről legutóbb vasárnap, a Posta­bontásban is írtunk. Most megkerestük a Pest megyei Temetkezési Vállalat igazgatóját, Balogh Jánost, akivel igen tanulságos eszmecserét sikerült folytat­ni a téma körüli ellentmondásokról. Ki minek a gazdája ? E speciális szolgáltatást, joggal, ma­gas színvonalon várjuk el, de megfelelő társadalmi rangjuk mégsincs az itt dol­gozóknak. Az eddig felsoroltaknál is sokkal több ellentmondást fed fel azon­ban Balogh János. — önök ebben az évben Kiváló Vál­lalat címet kaptak, ugyanakkor a váci kirendeltségük volt vezetője és két dol­gozója ellen bűnvádi eljárás folyik? — Ez igaz, de az említett kirendelt­ségen elkövetett visszaélések csak arra a néhány személyre vonatkoznak. A Pest megyei Temetkezési Vállalat mint egész, megérdemelte a kitüntető címet. Az országban először vezettük be a kör­zetesítést, a társadalmi temetéseink sok­szor színvonalasabbak, mint az egyhá­ziak, az elmúlt esztendőben összesen nyolcszor fordult elő jogos panasz a szolgáltatásaink ellen, pedig sajnos, 10 ezer 500 embert kellett eltemetnünk. — Mégis, az önök munkájának meg­ítélése nem egyértelműen kedvező a la­kosság körében. — Azért, mert olyan esetekben is minket marasztalnak el, amikben jog és forma szerint tehetetlenek vagyunk. Akkor most nézzük meg tételesen, hogy minek ki a gazdája, ki miért fe­lel? Azt általában tudják az emberek, hogy a temetők vagy a tanács, vagy az egyház tulajdonában vannak. Jórészük­ben nincs víz, út, villany, s csak 30 szá­zalékuk ravatalozójában van hűtő. A 10/1970-es rendelet hiába mondja ki, hogy a tulajdonos az árbevételeket kö­teles a temető fejlesztésére fordítani, az előrelépés csigalassúságú. Vácott pél­dául az egyház megközelítőleg félmilliót kap a temetkezésekből, mégsem közmű­vesített, mégsem épített hűtőt. A városi tanács műszaki osztálya is hallgat, pe­dig feladata volna megkövetelni az em­lített dolgok építését, beszerzését. Vilá­gos, hogy a tragédia miatt kimerült és érzékeny hozzátartozók mit éreznek, amikor a temetkezési vállalat kocsija talpig sárosán megérkezik az elhunyt­tal. De honnan vegyen vizet a személy­zet a tisztításhoz? Vagy egyáltalán hol mosson kezet? A kis falvakban évente 25—30 temetéssel lehet számolni. Ezek bevétele olyan kevés, hogy utat, vizet, villanyt odavinni lehetetlen. A községek temetői tehát néhány kivételtől elte­kintve kritikán aluliak. Kérdést érde­mel azonban az, hogy például Leány­falun vagy Nagymaroson miért ugyan­ilyen a helyzet? Kisebbek a gondok a tanácsok kezelésében levő helyeken: például Érden, Cegléden. Más kategória például a szentendrei és a dunakeszi temető, mert a Pest megyei Temetke­zési Vállalat tulajdonában van. Rende­let van rá, hogy városban, ahol a fel­tételek adottak, a vállalatnak át kell venni a temetőt. Roskadozó ravatalozók — Igaz, a szentendreire tavaly 196 ezer forintot ráfizettünk — mondja Ba­logh János —, mert olyan .szerződést kötöttünk, amely szerint a hóeltakarítás is a mi feladatunk. Most vesszük át a ceglédi temetőt, itt már jobban vigyá­zunk. Szegény embert még az ág is húzza, gondolom magamban, amikor a rava­talozók állapotáról esik szó. A vállalat ezekbe az épületekbe adja kölcsön a berendezéseket. Csakhogy az épületek fala vizes, a vakolat lehullott, az ajtók, ablakok testetlenek, az esővíz befo­lyik. A drága drapériákat, az 50—60 ezer forintot érő kellékeket két hónap után el lehet dobni, mert megpenészed- nek. A nagykátai ravatalozóban, amely műemlék jellegű, a galambok bent fész­kelnek, s ők bizony a szertartást sem tartják tiszteletben. Súlyosbítja a gon­dokat, hogy a községek egy része hiá­nyosan felkészült az elhunyt fogadásá­ra. Sok helyütt nincs is tanácsi, vagy egyházi megbízott a temetőben, s adott esetben ez több bonyodalmat idéz elő. Nemritkán a boncintézetekből hozzák a megboldogultat, az életműködés meg­szűnte után két héttel. A következmé­nyekért a lakosság ismét kritizálja a vállalatot, pedig a címzés téves. A szertartásokhoz a kellékeken és a szállításon kívül a vállalat adja a teme­tésrendezőt. A feladata a ravatalozó díszítése, a gyertyák gyújtása, a koszo­rúk igazgatása. A sírt a temető tulaj­donosának kell ásatni. Csak alkalmi munkások jöhetnek számításba. A mun­ka szabadáras. Előfordul, hogy kétezer forintot is elkérnek a néhány órás mun­káért, ám számtalanszor a munka ér­téke koránt sincs arányban a drága bér­rel nem is szólva a viselkedés alapve­tő normáiról. Nem rekviem akar lenni ez az írás a Pest megyei Temetkezési Vállalatért, de a tények, azok tények. Ki ássa és mennyiért ? Az igazgató azt mondja: négyszáz kü­lönböző méretű köpenyt vettek, hogy ezekre az alkalmi munkásokra ilyen esetekben minden ellenszolgáltatás nél­kül ráadják. Saját dolgozóik hat hónap munkaviszony után egyenruhát kapnak. Van úgy, hogy három ebben az öltö­zékben jelenik meg a szertartáson, egy nem, mert csak négy hónapja dolgozik a vállalatnál. A fluktuáció harmincszá­zalékos. A vállalat mindent megtesz azért, hogy színvonalasabb szolgáltatást nyújt­son. Berendezéseinek 80 százalékát az utóbbi öt évben kicserélte. Csak hango- sítókra 500 ezret költöttek. Tizenötféle koporsó és huszonkétfajta szemfedő között választhatnak a gyászolók. Az előbbieknek 600—7800, az utóbbiaknak 300—1700 forint az ára. Aztán „apróbb” gondokkal is küzde­nek a temetkezési vállalatok. A Pest megyeinek kocsijait például sem a fő­városban, sem a megyében nem javítja egyetlen cég sem. Győrbe, Gyöngyösre és Székesfehérvárra hordják, tetemes pluszköltséggel. Ezért is építik a fővá­rosban, a Harmat utcában a központi telephelyüket, 26 millióért. Elöregedettek, zsúfoltak A temetkezések körüli ellentmondá­sokat egy cikk keretein belül feltárni nagyon nehéz. A látvánnyal azonban — mely a rogyadozó ravatalozók és a stá­tusszimbólummá" vált síremlék palota és kunyhó képzetét keltik — mégis fog­lalkozni kell, legalább egy gondolat ere­jéig. A hivalkodás ellenszenves meg­nyilvánulása együtt jár azzal a kispol­gári szemlélettel, melynek hordozója még a temetkezési vállalat igazgatójá­val is viszolyogva fog kezet, örvende­tes, hogy a temetések osztályba sorolását 1982. január elsejétől megszüntették. Maradt azonban a sírhelyek kategorizá­lása, 500—2500 forintig. Az állampolgár — nem alap nélkül — úgy érzi, hogy ez az élőt is rangsorolja. A környezet még a végtisztességet is az arra adott pén­zen méri le. Vicsotka Mihály zegetik a kis kapucnis anorá- kokat, amelyekhez nadrágokat is varrnak. Vásárolhatók e ter­mékek sok méretben, csaknem minden korosztálynak. Eladási gondja sincs egyelőre a Gö­döllői Háziipari Szövetkezet­nek, valamennyiféle ruházati cikkükből többet eladhatnának, mint amennyi előállítására ké­pesek. Saját tervező-modellező együttesük van a pécelieknek, árulkodik erről kínálatuk is. Olyan divatos szoknya-mel- lény-blúz összeállításokat hoz­tak a BNV-re — kislányokra- valót is —, amelyek a butikok­ban is megállnák jól a helyü­ket, ám lényegesen olcsóbbak ottani társaiknál. Több újdonságra figyelhe­tünk föl a PIRUSZ Pilisi Ru­haipari Szövetkezet bemutató­ján. Például farmer szabású dzsekit és nadrágot készítettek kordbársonyból — ilyen együt­tes változatlanul a kamasz- bakfis korosztály legkedvel­tebb ruhadarabja —; és slá­gernek szánják a térdnadrágo­kat is. Bébi-, lányka- és bakfis- méretben, kínai plüssbársony- ból varrták a modelleket; egy részük hamarosan üzletekbe is kerül. Most először mutatkozik be nemzetközi vásáron a sziget- szentmiiklósi Kosárfonó Házi­ipari Szövetkezet — kiállításuk üde színfolt. Fűzfavesszőből font termékeikkel nincs eladá­Dijkiosztó ünnepséget rendeztek tegnap reggel a Budapes­ti Nemzetközi Vásáron. Ezúttal az OKISZ elnöksége jutalmaz­ta a legkiválóbb szövetkezeti fogyasztási cikkeket. A BNV-k alkalmából évek óta versenyt hirdet az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, azzal a nem titkolt céllal, hogy egyre kelendőbb, praktikusabb, versenyképesebb termé­kek kerüljenek ki az ipari szövetkezetek üzemeiből. A világ- és népgazdasági helyzetre való tekintettel idén különös súly- lyal esett latba az értékelésnél — néhány szempont. Egyebek között az, hogy a pályázó áruk megfelelően szol­gálják-e a. hazai választékbővítést, gyarapítják-e a gazdaságos exportot) és segíthetnek-e importot pótolni, kiváltani. Pest megye ipari szövetkezetei Elnyertek három aranyplakettet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom