Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
1982. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Portasor Jóba Éva grafikája Sziics Mariann■ A diófa balladája A z udvaron álló diófa kacéran billegtette »ágait Bahul Géza osztályvezető felé. Hiába. Az osztályvezető arcán mély árkokat húzott a gond, és éppen az ille- gető diófa miatt. A vállalat területén ugyanis szolgálati lakás állt a földszinten, a hozzá tartozó udvarral együtt. Az év elején Girgácz Jenő (és hattagú családja), mint az osztály kiemelkedően jó dolgozója, megkapta a tenyérnyi lakást a talpalatnyi udvarral együtt. De az udvaron levő diófa nem szerepelt a kiutalásban. Bahul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető tudta, hogy a diófa hosszú évek után ad először diót, és az előbb említett fa már nyolc éve rendszeresen termett. Bahul Géza még azt is tudta, hogy ez a fa a vállalaté. Mivel az osztály tevékenysége nem volt gyümölcsözőnek mondható, Bahul Géza kötelességének érezte, hogy ezt a csonthéjas gyümölcsöt az osztály eredményeként könyvelhesse el. Bahul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető, miután szemrevételezte a kacéran hajlongó diófát, fel- aent irodájába, és hívatta Girgácz Jenőt (akinek hattagú családja volt). — Nézze, Girgácz kartárs! A diófa ügyében hivattam. Remélem, tudja, hogy ez a fa a vállalat tulajdona? Illetve, hát eddig a mi osztályunk tulajdona volt. Amíg nem dönt a vállalati vezetőség a fa további sorsát illetően, kérem, hogy ne élvezze a diófa termését! — De azért a családommal alá ülhetek, nem? — kérdezte Girgácz Jenő, a kiemelkedően jó dolgozó (akinek hattagú családja volt). — Sajnos nem járulhatok hozzá ennek engedélyezéséhez sem, ennek elnézéséhez sem! — szólt szigorú, száraz hangján Bahul Géza, majd elnyomott egy ásítási ingert. (Mindig ásítozott, amikor időváltozás történt. Ettől függetlenül a természetet töretlenül kedvelte.) Girgácz Jenő magába roskadva ült tovább. Keserveset akart sóhajtani, de Bahul Géza qpztályvezető tovább folytatta. — A mai energiaválságban nem mindegy, hogy mi történik ezzel a fával. Á dióit pedig nem engedhetjük herdára. — És tönkre sem — szólt kiegészítésképpen Girgácz Jenő. — Ennek megfelelően kérem magától is, hogy megértéssel vegye tudomásul a vezetőség ezután születendő határozatát! Girgácz Jenő családjára való tekintettel (mely hattagú volt), megértőén bólintott, és szomorúan, visszaballagott a helyére, hogy kiváló munkáját folytassa. Amikor a diófa megmutatta bő termését, a cseresznye nagyságú bogyóit, összeült a vezetőség. Bahul Géza osztályvezető és természetbarát előadta a vállalat égetően fontos problémáját, kitekintéssel a diófának három ága szemléletre, mely alatt figyelembe kell venni, hogy három árva (van). Mert Bahul Géza a természettel kötött mély barátsága mellett a népballadákat is kebelbarátjának tekintette. — Remélem, hogy megfontolt dön fésűkkel a vállalat érdekeit tartják szem előtt! — fejezte be gondolatébresztő előterjesztését Bahul Géza, majd egy apró könnycseppet morzsolt szét a jobb szemének a bal sarkában, ezzel is bizonyítva beszédjének megható momentumait. A szakszervezet részéről javaslat történt, hogy az osztály dolgozóinak hűsölési lehetőséget biztosítanak a diófa lombja alatt, hetenkénti turnusokban. A bérelszámolás drámai keretek között ecsetelte, hogy nincs több prémium, mert az év során összetörték a megadott keretet néhány túlórával. Ezek után a dolgozók anyagi elismerését feltétlenül megoldhatják, ha kilós csomagolású diót osztogatnak ki. Bahul Géza ez utóbbi javaslatnál hevesen csóválni kezdte a fejét. — Szó sem lehet a kilós csomagolásról ! A túlórákat is meg a prémiumot Is?! De kartársak, mérsékeljék magukat! Elégedjünk meg egy-egy szem dióval! Az egyetértés lágy szösszenete telepedett a résztvevők lelkére. Csak a raktáros feszengett a leselejtezett széken, majd halk hangon hozakodott elő semmiségnek tűnő ész révé telével. — Én is egyetértek a kollégákkal, de... Még nem lehetett tudni, hogy mit akar mondani Demeter József raktáros, de aggályoskodása mindenkit felingerelt. — Nem tudom, hogy... — Maga egyébként sem tud semmit! Most minek lopja a mi drága Botár Attila• T eljes és egyszerű Kis fura szél a vizeken mai arcomat összegyűrné. Kis fura szél a városon mai testemet elföldelné. Fura kis szél leányhajakkal eszemet venni indul éppen. Vén gépek, roggyant vagonok telepén talál, új földrészen. Vasak rozsdában vakoskodnak, a fél mező kohóra vár itt. Volnék-madár vinné a Napba. Emberként csak rozsdásakat köpök és gondolok hazáig. S majd hallom hulló hangokon: járkált nagy fák alatt, nagy fűben akár a fény, akár a víz törvényeibe csöndesükén. Teljes és egyszerű a reggel. A szájban rozsdaíz: jövő időm salakja. Nyelps, köpés. Amíg csak tej világít. napfoltos homlokunkra. Időnket? — szólt közbe Varr Zsuzsa, az osztály titkárnője, akinek az ínhüvelygyulladása kezdett kiújulni. — Nem tudom, hogy a diófát minek vegyem a nyilvántartásba. — Állóeszközként! — dörögte Bahul Géza természetbarát ellentmondást nem tűrő hangon. — Fogyóeszközként! — köhintett a főkönyvelő. — Ez anyag a javából, fa! — szólt közbe az anyagbeszerző. Öriási vita kerekedett. Bahul Gézát leszélhámosozta a főkönyvelő, az anyagbeszerző pedig sikkasztónak nevezte Demeter Józsefet. A szakszervezetis bizalmasan megkérte Varr Zsuzsa kezét a nagy forgatagban. A bérelszámoló az asztal alatt többször sípcsonton rúgta Girgácz Jenőt, mert nem ő kapta meg a lakást. Bahul Géza, a természetbarát osztályvezető fültövön vágta a szakszervezetist, majd Varr Zsuzsa fenekébe csípett, és jelentőségteljesen kikacsintott a diófára,.. De hiába. E nnek oka, hogy a jegyzőkönyv tárgyát képező diófa engedély nélkül távozott a vállalat területéről. A portás vallomásából: — Tudom, hogy kiment. De azt ígérte, hogy öt perc múlva visszajön, csak a boltba ugrik ki reggeliért. Én kérem, mindenkiben megbízok! \ Abonyi tornyok Károlyi AmyÖregasszonyok Van-e szebb mint a pitypang, mikor elvirágzott? van-e szebb, mint az öregasszonyok arcán a csillagalakban futó ráncok? Van-e szebb mint a petúniák hervadása? bársonyos, kicsi, késő csókot küldenek búcsúzóul a világba. Van-e szebb mint levél-lebegés levegőben? egyszerre kendő, madár, lepke és sóhaj? belesóhajtva az időbe. Orsóval Emil Az öltözőben Végre. Csak állsz egy pillanatra. Hogy nem néznek már: szinte jő. Füledben zug az este tapsa. Csak állsz. Ébren aludni volna jó. Zümmög a színház, siker záporoz. Szemed rátéved a nyitott szerepre. Átnézel rajta és továbbtolod. Egykedvű holmik, tégely és üvegcse. A folyosón futás még, csapkodások. A mű megfoghatatlan illata. Milyen meleg hevít. De fázol. Egészen elborít a pillanat. Aztán tükröd kilép a félhomályból, S a smink alatt fölismered magad. Péntek Imre Ideiglenes archívum Nagyon magányos lett a férfi, ahogy fények rázuhantak; otthont sejtett már minden ablak mögött, hol egyszer ő is élt, régi régi házban —■ jó volna visszatérni A kopár tűzfal (neonmagaslat) hibás betűi villogva rászavaztak, olvasta őket, hátha megérti: mi ez a kóborlás évek gyehennáiban, s ha mennie kell, mi űzi újra útra. ő vagy a világ lett nyugtalan? Feketéllett, fűstölgött a járda, nyomának a kátránymassza sarkig tárva: erre az örökkévalóságra futja... Krémer József •• Definíció <M. ívának ajánlva) Akkor szükséges valami, ha minden megvan nélküle is, de léte ha szinte felesleges: hiánya ördögi gyötrelem kín-kacagása..; Heiling György tollrajza Rózsa Endre Margaréta-dal Fehér virágban állt a rét, a rét virágban állt. Fehér, fehér, fehér a rét, csupa fénylő virág. Mint napkorongot sugarak, mint szirmok a virág közepét, körülfogtalak; mint minket a világ. Világnyl rét az udvara — az emlék kényes öiyv. Nem megyek el többet oda; oda többé el ne jöjj! Veress Miklós-Gyerekkori filmtekercs A szem egy furcsa kristály átvetül rajta majd a drávaparti kastély honr.ét egy tank kihajt Gesztenyevirág-csillár a poros útig ér csörög az ötven fillér hogy fagylalt vagy kenyér S már hozza a komornyik a taplót és kovát mert a film nincs tovább és sötétek a tornyok és alattuk a fák Forog a kacsaláb
