Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT Érettségi találkozó Érden Az életutak sokfelé ágaznak Népművelők az üzemben Gazdálkodás az idővel Már a tizenötödik tanév is elkezdődött azóta, hogy az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium első kémia—biológia tagozatos — kísérleti — osztálya nekivágott a tanulásnak. Az idén augusztus végén, amikor tízéves érettségi találkozóra gyűltek össze a régi tanteremben, nemcsak Bencsik Margit láthatta ismét a nevét régi padjába rajzolva, hanem sok volt osztálytársa is. Húszán jöttek el az egykori iskolába, hogy a névsorolvasás után néhány szóval elmondják a többieknek; hol tartanak, mi történt velük az eltelt öt évben, a legutóbbi találkozó óta. Sorra kerültek volt tanáraik is, akik közül hatan ültek most ott a padokban. Mindenki fölállt aztán egy percre, amikor Takács Mária neve elhangzott. Az egyik legkedvesebb diáktárs nemrégen — már mint tanár/ — halálos balesetet szenvedett a nagytétényi iskolában történt robbanáskor. Az ő hangja hiányzott a kórusból, amikor a gimnázium falán levő Vörösmarty-dombormű előtt fölcsendült a Szózat jól ismert dallama, s néhány szál színes szegfű került a költő arcmása alá. Akik távol maradtak, nőm hallhatták Pintér Gyuszi monológját arról, amit az elmúlt évtizedDen tapasztalt Hogy az érdi gimnáziumtól olyan többletet, akkora pluszt kapott az induláshoz, amelynek birtokában bízvást fölvehette a versenyt országos hírű, kiemelt, „elit” középiskolákban végzett ifjakkal. A magas színvonalú oktatás és nevelés sokat jelent neki az életben ma is. És ugyancsak sokat jelentett most ezt hallani volt tanárainak. Többet, mist egy előre eltervezett, hivatalos köszönő beszédet. A régi falak közt meghitt volt a hangulat — nem a kémiai labor kis főzőpoharaiból kiivott, néhány korty vörös bor hatására lettek párásak a szemek. Jót tett az a kis séta, amit az iskolától a bankett színhelyéig tett meg a társaság. A Benta-völgye Mgtsz nagytermében, a szépen terített, fehér abroszos asztaloknál később már egyre vidámabb, oldottabb lett mindenki, őszintén, nyilán beszéltek életükről, hétköznapjaikról egymásnak és az újságíróknak is. Módszertani útmutatás — Taníáni akartam, amióta az eszemet tudom — kezdte „történetét” Koller Anna. — Kémiát, de főleg biológiát, ezért jelentkeztem a szakosított gimnáziumi osztályba. Azán az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán már a biológia—pedagógia szakot választotám, mai munkám pedig már szinte kizárólag ez utóbbihoz kötődik. Tanár ugyan nem lettem, képtelen voltom megfelelő munkahelyet találni a pályán. Az Országos Pedagógiai Könyvtárban vagyok módszertani munkatárs. — Mi a munkája, a szakterülete? — Az iskolai könyvtárak koordinálása a megyei központokon kérész, tül. Amikor néhány év „gyes” után munkába álltam, éppen kezdett felfutni az iskolai könyvtárak támogatása. Felismerték, milyen nagy a jelentősége ezeknek a javarészt, régen elhanyagolt, sorsukra hagyott kis gyűjteményeknek. Azóta tantervi feladat a könyvtárhasználatra nevelés az általános iskolákban. És nemcsak az irodalom-, hanem a biológia- órák anyagához kapcsolódó szakmai könyvek felkutatására, forgatására is ösztönzik a tanárok diákjaikat. mestere. (Nem mintha azóta megfakult volna a humora, jópofasága, ám súlyban alaposan meggyarapodott ...) — Elektronikai műszerészként kerültem a főiskolára, pedig a gimnáziumból a Műszaki Egyetemre pályáztam. Aztán elvégeztem egy sor szaktanfolyamot, közelről megismerkedtem a számítógépekkel, ma már ez a szakterületem. Heti tizennyolc órában tanítom is. — És a hangmérnökség? — Annak külön története van. Már középiskolás koromban vonzódtam a rockzenekarokhoz, jártam is rendszeresen afféle technikussegédként a Korái együtteshez. Később Bojtorjánékhoz csapódtam, és időközben kiderült, hogy a szaktanfolyamjaimról kapott papírók megfelelnek a hangmérnöki minősítéshez. Azóta profiként csinálom, hiszen ezen a szinten már nem is lehet másképp. — Ebből a munkából a közönség csak a végeredményt látja és hallja. Milyen a popzenészek világa belülről? — Érdekes, színes, változatos, de nagyon kemény, sőt, néha kegyetlen. Mines biztonság, hagy a konkurencia, és a mosolygós arcok csak a rajongóknak szólnak. A háttérben a pénz az úr, a zenészek a lemezfelvételekért és a külföldi szerződésekért hajtanak, csak üzleti szempontok vezetik többségüket. Ezért aztán nincs lazítás: csak tökéleteset lehet produkálni, különben legközelebb mást állítanak a helyemre. Viszont ha önszántamból akarnék kilépni ebből a körből, azt nem engednék. Különös, zárt világ ez, de jól érzem magam benne. — Mit csinál a szabad idejében? — Alszom. Családi házam van, kocsim, nyaralóm, de családom nincs. Ilyen életmód mellett aligha bírná ki velem egy feleség. Üdülök a cseh Tátrában vagy a jugoszláv tengerparton, de ott is főleg alszom. Nem tervezem előre a jövőmet, mégis néha elábrándozom az átlagos, nyugodt polgári életről. Fárasztó utazások, trógerolás, stressz nélkül. Majd egyszer, talán... Most még bírom, hát csinálom. Nem a pénzért hajtok, az nem érdekel. Hogy akkor miért? Hm. Miért ne? A társadalmi munkás — „Kiszezik.” Ezt is mondta magáról a névsorolvasás után. Mit jelent pontosabban ez az újkeletű kifejezés? — kérdezem Lőczi Editet, aki az osztály egyik legjobb tanulója volt hajdan. — A Fővárosi Tanács KISZ-bizottságának szervező titkára vagyok — válaszolja. — Ez persze társadalmi megbízatás. A kenyeremet azzal keresem, hogy ellenőrzőm a kenyereket. — S ez mit jelent? — A Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet csoport- vezető vegyészmérnöke vagyok. A sütőipari termékek tartoznak a munkaterületemhez, tehát a kenyér és az egyéb pékáruk. Amelyeknek *a minősége miatt vásárlóként is bosszankodom eleget, de szakemberként is ismerem a másik oldalt, a problémák okait. Bár a szállítás és az elosztás szintén sok hibaforrást jelent, ez már nem az én „asztalom”... — Beszéljünk most inkább a társadalmi munkájáról. Hogyan lett KISZ-vezető? — Érdekes, hogy a középiskolában szinte alig volt KISZ-élet, a Műszaki Egyetemen pedig olyan sodrású társadalmi tevékenység zajlott, hogy egészen magával ragadott. Ifjúsági klub, sportélet, politikai kör, izgalmas viták, híres vendégek, értelmes és klassz rendezvények ... És a tanárok is felnőtt emberként, kollégaként „kezeltek” minket. Jobbnál jobb bulik vonzottak hetente többször is, akarva sem vonhattam ki magam ezekből. Aztán, amióta a munkahelyemre kerültem, egészen másfajta közeg vesz körül, de a lelkesedés, a közéleti érdeklődés még mindig elég nagy mozgósító erő bennem. A lendület tovább tart, ettől vagyok ennek a kiemelt, félezernél több tagot számláló ifjúsági szervezetnek a helyettes vezetője. — Manapság a huszonévesek inkább különmunkát, mellékes pénzforrást, plusz jövedelmet keresnek szabad idejükben. — Engem érdekel az emberekkel való foglalkozás, szívesebben fordítom erre az energiámat. Nem keveslem a fizetésemet, el lakom itt, Érden az édesanyámnál, ingázom naponta Pestre. Amikor letelik a munkaidőm, úgyis zsúfoltak a' buszok, hát inkább még bent maradok néhány órára. Talán jövőre elvégzek egy német nyelvtanfolyamot, utána ^ vállalok szakmai fordítást, de azt is elsősorban azért, mert érdekel a munkám. Van azért utánpótlás az ifjúsági politikai életben is. Ha eljön az ideje, nyugodtan adom majd át azt a stafétabotot. VARKONYI FERENC Az érzékenyebbek azt állítják: valami csalódott fintort vált ki a hallgatókból, ha valaki azt mondja magáról, ő üzemi népművelő. Valószínűleg azért, mert bár a népművelők foglalkozása nem áll túl magasan a társadalmi presztízslistán, az üzemben dolgozók még ezen a kategórián belül is elég hátul helyezkednek el. Mintha ma, az 1980-as évek elején az üzemi népművelő még mindig azonos lenne a színház- és mozijegygyei házaló, a gyári ünnepségek előtt székeket rakodó kultúrfelelőssel —, amely munka természetesen azelőtt is fontos volt és ma is az De az üzemi népművelő ma már sokkal fontosabb és több ennél — akár függetlenített, akár tiszteletdíjas, akár végzettsége szerint hivatásos népművelő, esetleg könyvtáros, oktatási vagy személyzeti, szociálpolitikai előadó, esetleg KISZ-titkár. Az üzemi népművelőnek tájékoztatnia, szórakoztatnia, művelnie kell a gyár, a vállalat, az intézmény dolgozóit; képezni jaav továbbképezni, kielégíteni az érdeklődést egy helyütt, felkelteni az érdeklődést másutt. Lassú változás A közművelődési párthatározat, majd a közművelődési törvény jelentős változásokat hozott ezen a téren. Frontáttörésről talán nem beszélhetünk, a helyzet lassú, de kitartó változásról azonban igen. Megalakultok a vállalati művelődési bizottságok, amelyeket egyre több helyen irányít függetlenített népművelő vagy rokon területen dolgozó előadó. A művelődési bizottságok feladata elsősorban a koordináció, ám gyakorlatilag a bizottság nem koordinálja, hanem végzi a munkát. Gyakran nehéz körülmények között, változó lelkesedéssel és \ változó eredménnyel, de dolgozik. Az üzemi népművelők jobban a kirakatban ülnek, mint az intézményben dolgozó társaik: a közönségigény piacához gyorsabban, érzékenyebben kell reagálni ott, ahol nem a kulturális szolgáltatás, hanem a termelés az első számú feladat. Az üzemi népművelőknek naponta bizonyítaniuk kell, hogy szükség van rájuk. Ugyanakkor gyakran úgy érzik, a közművelődés szakmai közéletétől távol vannak. A Népművelők Egyesülete munkahelyi művelődési szakmai szervezete remélhetőleg segít majd ezen a — vélt vagy valódi — elszigeteltségen. Jobb felkészültség A legfontosabb tudnivaló: nincs minden üzemre, gyárra, hivatalra érvényes recept. Ott, ahol a dolgozók háromnegyed része nő, fele bejáró, egyharmadának nincs általános iskolai végzettsége, ott ehhez kell igazítani a programot. Az egyik gyárban a nyolcadik osztályos bi— Tehát még ma is kedvenc tantárgyához húz a szíve? — Minek tagadnám? Szaklapunkba, a Könyv és Nevelésbe rendszeresen írok rövid ismertetőket, recenziókat az élettani kiadványokról, a növény- és állatvilágról szóló művekről. Közben csillapíthatatlan a vágyam az iskola, a tanítás, a gyerekek nevelése után. — Hiszen saját gyermekei is vannak. — Igen, bár még óvodások, így korai lenne oktatni őket. A férjem pedig személyzeti osztályvezető: ő a felnőttekkel foglalkozik. Ezért aztán talán érthető is, hogy egy furcsa hobbi a közös időtöltésünk: a pos- tagalambászat. Amikor már elegünk van kissé az emberekből, ezzel vezetjük le a feszültségeinket. És hétvégeken családostul jövünk anyuékhoz, az érdi kertes házba. Ez bizony pótolhatatlan ... Hangmérnök és oktató — Ma sem tudom pontosan, hogyan lettem hangmérnök, és főállásban oktató a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán — mondja Tóth András, az osztály egykori mókaTáblakép házasságkötő teremben Szabó Béla műve zonyítvány megszerzését szorgalmazzák, ám (anyagi érdekeltség híján) szerény eredménnyel. Másutt — ahol szintén magas a hat-hét osztályt végzettek száma — abból indultak ki, hogy a közművelődés sajátos eszközeivel kell pótolni a műveltségben hiányokat. Itt sok irodalmi vetélkedő, zenés irodalmi műsor, orvosi előadás és külpolitikai tájékoztató hangzik el, mégpedig nagy, sikerrel. Másutt úgy látják, a KISZ- és szakszervezeti politikai oktatás tananyaga nem tudja követni elég rugalmasan a napi politikai váítozá- sokatf ismert és népszerű tévékommentátorok, újságírók meghívásával próbálják kiegészíteni ezt. Ugyanakkor érdekes, hogy egyik gépipari üzemünkben a hétköznapokon gyorsan hasznosítható ismeretek megszerzését akarja lehetővé tenni a közművelődési bizottság: villanyszerelés, varrótanfolyam, hobbikertészet tartozik ide. Van, ahol a szakmai tanfolyamok szervezése a fő feladat, másutt pedig már a második szakma megszerzése a program. A nagy rendezvények közül az operett, könnyűzene-, magyarnóta- hangversenyek a legnépszerűbbek — és ebben nincs semmi szégyellni- való. önálló komolyzenei koncertre aligha telik meg a nagyterem — ám egy-egy vállalati ünnepségen, szocialista brigád baráti összejövetelén húszperces (esetleg hangszerismertetéssel egybekötött) könnyű szimfonikus zenei műsort mindenki szívesen fogad. Egyik győri textilüzemből rendszeresen járnak Pestre az Operaház előadásaira. Nekik az a gondjuk, hogy kicsi a gyári klub a TIT-előadások számára. Tavaly óta ugyanis hirtelen megnőtt az érdeklődés. A titok nyitja: mások lettek az előadók, jobbak, felkészültebbek. Ilyenkor nem baj, ha megy a vonat. Indul a vonat A menetrend ugyanis igencsak behatárolja a közművelődés lehetőségeit. Gyakran kell kérni az előadót, ne beszéljen tovább háromnegyed háromnál, úgyis felállnak, mert indul a vonat. Ám az is igaz, ha a téma és az előadó egyaránt érdekes* megvárják a következő vonatot. Akad olyan megoldás is, azokra a szakmailag igényes programokra, amelyeket egy-egy szocialista brigád kezdeményezett, a vállalatvezetés a munkaidő vége előtt háromnegyed órával elengedi a dolgozókat, szakmai képzésnek tekintvén az ilyen előadásokat. A három műszak, a bejárók és a családos nők nagy száma mindenütt bonyolulttá teszi a népművelők munkáját. De mit szóljanak azok a vállalatok, amelyeknek a hatóköre két vagy éppen öt megyére terjed ki, és dolgozóik zöme nem ugyanott áll a gép vagy íróasztal mellett, hanem ^töltést, utat, csatornát épít? Lehet, hogy itt esetleg a vállalat saját, művelődési célra átalakított mikrobusza segít majd? Az egyik üzem népművelője büszkén mondhatja: van már egy olyan száztagú törzsgárdája, amely minden rendezvényen ott van. Egy másik azt panaszolhatja: sajnos, a műsorokon mindig csak ugyanazt a száz embert látni. Vagyis ugyanaz a nézőszám valahol sikernek számít, a másik helyen nem. Esetleg az optimista és pesszimista népművelői szemléletről van szó? Nem messzi célokat Mindenesetre a cél nemcsak az lehet, hogy évek múlva a szám har- minccal-ötvennel több legyen, hanem az is, ne legyen tízzel-hússzal kevesebb. Hogyan lehet ezt elérni? Ne túl messze tűzzük ki a célt, a feladat mellé a lehetőségeket is vegyük számításba. Ne akarják a népművelők megoldani a dolgozók művelődését, szórakozását, de akarják segíteni. Ne gazdálkodjanak az emberek idejével, hanem tanítsák meg őket az idővel való gazdálkodásra. Ehhez kell megtalálni a legjobb módszereket, mégpedig a helyi sajátosságok figyelembevételével. gárdonyi béla
