Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
1982. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Hátrányos előny - előnyös hátrány Beszélgetés Varga Ferenccel, az Óbuda Tsz elnökével Az Óbuda Tsz nevét néhány évvel ezelőtt a közös gazdaságok hivatalos versenylistájának élén, a volt budapesti termelőszövetkezetek legjobbjai között találtuk. Ennek a milliárdos nagyságrendben gazdálkodó óriás tsz-nek a tevékenysége inkább hasonlít egy vegyes profilú nagyvállalatéhoz, mint a hagyományos értelemben vett mezőgazdasági termelőszövetkezetéhez, feltűnő publicitással rendelkezett. Egy idő óta keveset vagy alig hallhatunk munkájáról. Valóban megtorpanás következett volna be a nagyüzem életében, netán kifogytak az ötletekből, alábbhagyott a válialkozókeűv? Amikor Varga Ferencet, a szövetkezet elnökét megkerestem, hogy a tsz helyzetéről reális tájékoztatást kérjek, annyit mindenesetre tudtam: a 6 ezer négyzetméter felületű üvegház energiaellátását, az egyesülések eredményezte emberi gondokat, anyagi problémákat nem kerülhetjük meg beszélgetésünkben. Elavult mérés — Ha létezne Magyarországon tőzsde, akkor az Óbuda Tsz értékpapírjait nehezebben vagy egyáltalán nem lehetne eladni. Legalábbis azoknak, akik az érvényben levő versenytáblázatról szereznek információkat? — Hazai mezőgazdasági versenyünk mérési módja szerintem régen idejét múlta. Elavult, mert hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik fejlesztenek. — Mire gondol? — Jó két esztendeje annak, hogy egy 400 millió forintos beruházásunk, a budakalászi telep 6 ezer hektáros bolgár rendszerű növényházával befejeződött. A szövetkezet vagyona ezzel majdnem megduplázódott. Igen ám, csakhogy az energiaárak olyan mértékben nőttek, hogy az első esztendőben a zöldségre 30 millió forintot fizettünk rá. Nem nehéz következtetni, hogy az egy főre jutó jövedelem eszközarányos része menynyire rontotta a rólunk kialakított képet. Méltán érezhette, az Óbudában mindenki, lám büntetik az új értékeket teremtőket. Nézze, nekünk, mint minden más gazdaságnak, a tényleges eredményeken kívül fontos a környezetünkben kivívott morális rang. S ezt a lefokozást igazságtalannak tartjuk. Esetünk ráadásul nem egyedi. Hasonlóképpen járt a Szolnak megyei rákóczifalvai Rákóczi Tsz, egy év alatt lett szűkebb pátriájában elsőből utolsó. Némi ügyeskedéssel ugyanígy fel is lehet kapaszkodni az uborkafára. — Erre is tud példát mondani? — Szívesen. Vegyünk ezúttal egy rossz termőhelyi adottságú szövetkezetét, évi 10 millió forintos termelési értékkel. Ebben a gazdaságban, mondjuk évek óta semmi különös nem történik, legfeljebb annyi: az időjárástól függően hol egy kicsit több gabonát, hol kevesebbet termelnek. Nos, ez a gazdaság létrehoz egy melléküzemet Budapesten, idegen emberekkel, kölcsönadva pecsétjét. A tízmillióból így 13 lesz s akár az élre is kerülhet. Az országos első ugyanakkor változatlanul hagyta a termelést, lényegében semmi sem történt. S ez tragédia, mert a versenyszabályzat nem ambicionálja a tőkeerős szövetkezeteket a bővített újratermelésre. Több kategória — Mit javasolna megoldásként? — A szövetkezeti mozgalom heterogén, a gazdaságok nagy eltérései miatt több kategória felállítására lenne szükség. Nem is elsősorban a méretek szerintire. Inkább a struktúrát kellene figyelembe venni. Külön elemezhetnénk az ipari tevékenység hatékonyságát, intenzitását, a munka minőségét, az exportképességet, hiszen dőreség ugyanazon az alapon mérni egy hagyományos mezőgazdasági szövetkezetét, mint az Óbudát, ahol 3—400 millió forintot hoz az alaptevékenység, s egymil- liárdot a szolgáltatás és 500 milliót az ipar. — Térjünk vissza a külső megítélés fonákságaitól saját belső nehézségeikre. Az üvegházi kertészet jövedelmezőségére például. — Az üvegházi zöldség árbevétele a mostani csillagászati energiaárakat sem képes ellentételezni. És hol van akkor még a munkabér, vegyszer, növényvédő szer, a többi kiadásról nem is szólva. Jellemző, hogy paprikából egy négyzetméterről 20 kilogrammot szüreteltünk. De ez a rekord sem volt elegendő: ráfizettünk a paprikára. — Milyen következtetést vontak le ebből? — Miniszteri hozzájárulással felszámoltuk a zöldségtermesztést. A kiültetés időpontja — És a virág? — A helyzet üzemi szempontból nem éppen rózsás. Minden szál szegfű mellé az Óbuda Tsz 2 forint 66 fillért ad a vásárlónak. További áremelésre pedig nincs lehetőség. Részint a fizetőképes kereslet korlátodéi/ Mátyás rajza Délidő (részlet) zottsága, részint szociálpolitikai okok miatt. Egy szó mint száz, jelenleg egyedül a virágszaporító anyag előállítása ami hasznot hoz kertészetünknek. A világpiac munkamegosztással válaszolt erre az energiakihívásra. A melegigényes növényeket a téli hónapokon ott termelik, onnan importálják, ahol nincs szükség számottevő energia felhasználására. Tehát Brazíliából, Marokkóból, Izraelből hoznak be. Magyarországon __ most alighanem olyan dilemma előtt állunk, mint az ötvenes években a gyapottal. Akkor is a ráfordítás volt a nagy kérdés, nem a termeszthetőség. Hosszú távon nem marad más perspektíva: olyan növényekkel kell foglalkoznunk, amelyek extraprofitot adnak itt, a Kárpát-medencében. — Önöknek azonban itt és most kell kiutat találni ok. — Sajnos a termálvizet, mint energiaforrást számításon kívül kell hagynunk, annak ellenére, hogy az Óbuda Tsz területén a föld mélyén bőséges melegvízkészletek találhatók. Az ok: erre épül a budai fürdőrendszer. Marad tehát a költségek mérséklése gazdaságon belül. Üzemgazdasági osztályunk mezőgazdasági szakemberekkel karöltve részletesen elemzi égy-egy virágfaj termesztésének kiadásait. Arra törekszünk, hogy a kiültetés megváltoztatásával a lehető legkevesebb energiát használjuk fel. A telepítésnek a szegfűnél a virágzás időszakát úgy kellett figyelembe venni, hogy fűtés nélkül tud- .juk üzemeltetni üvegházainkat. Nem nyár közepén, hanem a legmelegebb hónapok előtt vagy nyárutón^ jelentünk meg a piacon, akkor, ami-' kor a portékának elfogadható ára van. A jövedelmezőség javítása érdekében minden tudomó.nyos eredményt át kell ültetnünk gyakorlatunkba. Hazárdjáték lenne — Szavaiból a struktúraváltoztatás szándéka tetszik ki. Milyen irányba fejlődik az elkövetkező években az Óbuda Tsz? — Búzából egy évben már elértünk 51 mázsát hektáronként. Ez azonban inkább az időjárás szerencsés közreműködésének volt köszönhető. Tavalyi 28, idei 35 mázsás hozamaink inkább kifejezik a földek minőségét, valódi lehetőségeinket. Ilyen termésátlagok esetén viszont százkilónként •najd’ 300 forint a veszteségünk. Ezért vetésszerkezetünkből előreláthatólag kiiktatjuk a kenyérgabonát. Helyette a 3000-es szarvasmarha-állományunk takarmányellátására helyezzük a fő súlyt. A VI., illetve VII. ötéves tervünkben szerepelt a szentendrei térség szőlő- és gyümölcsrekonstrukciója. Valaha itt ugyanis híres bortermő vidék volt. Sajnos a felújítást egyelőre el kell odáznunk. A hektáronkénti 400 ezer forintos telepítési költségek magukért beszélnek. Miért döntöttünk így? A beruházás kiadásai úgy véljük, még unokáink életében sem térülnének meg. A telepítés megkezdése a gazdaság szempontjából hazárdjáték lenne. — Az Óbuda Tsz-nek az energiaárak tetemes megemelkedése . problémáján kívül az egyesülések után, azokból következően más nehézségekkel is meg kellett küzdenie. — Igen. A két hozzánk kapcsolódó gazdaság révén mintegy 50—60 millió forintos gondot örököltünk. Aránytalanul felduzzadt a havidíjasok száma, ránk maradtak az el nem végzett garanciális munkák. Elfekvő készletektől kellett megszabadulnunk ... — Ügy tudom, ettől a hatalmas' ballaszttól az idén sikerült végleg megválni. Éppen az 1982. január elsején életbe léptetett szervezeti intézkedések segítségével. Kérem, ismertesse ennek a változtatásnak fontosabb elemeit és a szerzett tapasztalatokat. Kedvező mutatók — A korábbi kilenc főágazat helyett hat üzemi egységet hoztunk létre, megszüntetve a menedzseri rendszert, csökkentve az irányítási lépcsőket. Az egyes üzemek önálló piackutatást végeznek, szerződést köthetnek, saját készlet- és bérgazdálkodást folytatnak és pénzügyi, valamint hiteltervet készítenek. Az új érdekeltségi rendszer elsődlegesen a nyereség fokozásában teszi érdekeltté a vezetőket, a fizikai és adminisztratív dolgozókat. A szóban forgó egységek számára az is fontos, hogy. az egyesülésekkel átmenetileg megszaporodott létszám csökkenjen. Jellemző például, hogy a nem fizikaiak száma 1982 első félévére 75 fővel lett kevesebb, oly módon, hogy a tsz-ből kilépők, a nyugdíjazottak helyére belső átcsoportosítással kerültek emberek. Az elmúlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva az árbevétel 3,8 százalékkal, az eredmény pedig 2,2 százalékkal volt magasabb. Még kedvezőbbek ezek a mutatók, ha egy főre vetítjük. A döntő változást, vagyis a munkaerő hatékonyabb kihasználását, a nagyobb fegyelmet tehát a jobb munkaszervezés hozta. A jövőben arra kell ügyebiünk, hogy az egyes üzemek erősítsék egymás közötti kapcsolataikat s a tervnek megfelelő bértömeggel és létszámmal érjék el előre meghatározott nyereségüket. Az új szervezeti forma nem csodaszer, ezért azt állandóan a közgazdasági valósághoz kell igazítanunk, csak így remélhető: az első féléves tapasztalatokhoz hasonlóan a későbbiekben is hatékony eszköze lesz az Óbuda Tsz eredményes fejlődésének! VALKÓ BÉLA Ki figyelje a költségeket? Szalmatúznek a szene is hitvány Kerül amibe kerül alapon hagyja el a raktárai Nem nehéz válaszolni arra a kérdésre, ki figyelje a/ költségeket, hiszen kézenfekvő, e tényező alakulásának szemmel tartása azok dolga, akik ezért kapják a fizetésüket. A könnyen megadott válasz pontosan arra figyelmeztet, ami a gondokat okozza: a hibás szemléletre, amely leszűkíti a költségelemzés és -gazdálkodás sokrétű feladatát néhány emberre. Ugrás a sötétbe A termelő tevékenységben az előrelátás olyan, mint gépkocsivezető kezében a kormány; az iránytartás nélkülözhetetlen feltétele. Az előrelátásnak viszont elengedhetetlen eleme a költségek ismerete, s nemcsak utólag kiderítve, mi mibe került, milyen ráfordításokkal készült el, hanem a cselekvést megelőzve is tudva, mi mennyibe jöhet, azaz megéri-e egy-egy lépés a gyártás-, a gyártmányfejlesztésben az árát, megtérítik-e a hozamok a kiadásokat? Idén, a korábbi alkalmakhoz kapcsolódva, újabb villamos motorok előállítását szünteti meg az Ikladi Ipari Műszergyár, ugyanakkor a már kialakított típuscsaládokon belül további változatok termelését kezdték, kezdik meg. A laikus számára nehezen érthető folyamat mögött — hiszen motor helyére motor kerül — a két irányba tett lépés szükségessége áll, amit viszont a költségelemzés diktált. A költségelemzés ugyanis nemcsak sejtésekre, hanem megbizonyosodásokra adott módot, mit érdemes, mit nem érdemes tenni. Újabb példáért nyúlva :\a villamosgép - és -készülék iparban egy év alatt hetvenöt árucikk gyártását szüntették meg, ezek átlagos kora — a termelés kezdetétől eltelt idő — 11,3 esztendő volt. Ugyanakkor kereken száz, országosan új, illetve lényegesen korszerűsített termék előállítását kezdték meg, s 1,2 milliárd forint értékűt már el is adtak azokból. Reprezentatív vizsgálatok szerint viszont a szóban forgó új termékek egyharmadánál nem készült részleted előkalkuláció, azaz a gyártók — ne szépítsük a helyzetet — ugrottak egyet a sötétbe, abban bízva, csak sikerül a dolog, hasznot hoz az előállítás, az áru. Két, három esztendeje nagy visszhangot keltettek az értékelemzési ujjgyakorlatok, amikre néhány nagyobb vállalatnál — így a Ganz Árammérőgyárban — sort kerítettek. A meghökkentő vizsgálati eredmények fölverte por azonban már leülepedett, ismét nagy a csend az iparban, a termékek java kerül, amibe kerül alapon hagyja el a készáru- raktárakat. Az eddig leírt tapasztalatok, bármennyire véletlenszerűen választották is, tanúsítják: gyenge lábakon áll a költségek súlyának elismerése, egyszer-egyszer látható némi, szalmaláng értékű nekibuzdulás, amint azonban a szalmatűznek a szene hitvány, e nekibuzdulások eredménye sem több, mint visszatérés a járt úthoz, a kerül, amibe kerül gyakorlatának fenntartása. S marad annak gyakorlata is, hogy törődjenek a költségekkel a közgazdasági fődsztály, osztály, a kalkulációs csoport beosztottjai, az ő munkakörük ez. A költségek alakulásának befolyásolása: mindenkinek a munkaköre! Az lenne. Szénaboglyából húzkodva a szálakat: lefaraghat a költségekből tekintélyes részt a szállítási osztály, a legkedvezőbb szállítási mód kiókum- lálásávál, hiszen ne feledjük, ma már a termékek árának nyolc, tizenkét százaléka — csekélyebb értékű, de nagy tömegű árucikkeknél harminc, ötven (!) százaléka — a továbbítás fedezete. Nincs olyan poszt Sokat tehet az ésszerű költségszint érdekében a technológia tisztikara és legénységi állománya, mert hiszen például a tégla-, cserép- és tűzálló- anyag-iparban egy év alatt 215 millió forint veszteséget okozott az ún. leminősítés, azaz a készárunak a tervezettnél — és a lehetségesnél — alacsonyabb minőségi osztályba sorolása. A szocialista ipar egészében ez az összeg 1,5 milliárd forintot tett ki... Hozzájárulhat a minőségellenőrzés is a költségek kedvezőbbé tételéhez; az olajkályhák egy év alatti javításának mindössze tizennégy százaléka volt garanciális kötelezettség, míg más termékeknél ez az arány — például televízióknál, a magnetofonoknál — túlhaladja az ötven százalékot. Mert igaz ugyan, hogy a garanciális javítás költségfedezete benne foglaltatik a termék árában, csakhogy elkerülhetetlen utolsó fillérig igénybe venni azt, avagy itt is szert lehet tenni megtakarításra?! S persze, mindezeket, az említetteket és a hasonlóakat megelőzően, a költségek útjelzőit figyelve kellene haladnia a termékfejlesztésnek, a gyártás korszerűsítésének, a termékösszetétel változtatásának. Summa summarum: nincs olyan poszt, ahol ne lenne teendő. Július 22-i ülésén anyagtakarékossági kormányprogramot fogadott el a Minisztertanács. Ennek egyik részlete szerint szükséges — és mód is van rá! —, hogy évente 500 ezer tonnával mérséklődjék a cementfelhasználás ... Amit, ha sikerül elérni, tekintélyes eredmény lesz, ami azonban ma még — mint félmillió tonnás indokolatlan felhasználás — intő példája annak, mennyire tékozlóan bánunk forrásainkkal, javainkkal, mennyire kezdetleges a költséggazdálkodás egésze. Aminek tarthatatlanságát jól kifejezi, ha leírjuk: a megye vegyiparában a termelési költségeknek a 84,7 százaléka az anyagok ellenértéke, s hogy például a közlekedésieszköz-iparban az anyagköltségek egyszázalékos mérséklése 400 millió forintot érne! Abban a tényben, hogy a vállalatok ún. költségérzékenysége a kívánatosnál alacsonyabb, sokféle hatás összegeződik. Mert hiszen természetes, a költségek igazi súlyának érzékeléséhez valós viszonyokat, arányokat, értékeket tükröző árrendszerre éppúgy szükség van, mint az egyes költségnemek reális — és megbízható! — elkülönítés;'re. Nemcsak vállalati gyengeségek, tétovaságok, következetlenségek sűrűsödnek tehát a mai helyzetben, hanem hasonló jel- zőjű irányítási, szabályozási elemek is. Ezek együttesen vezetnek arra, hogy például a termelőhelyek többségén az elő- és az utókalkuláció számításai között meghökkentő nagyságú eltérések mutatkoznak, felületesség, alaptalan optimizmus, szakmai hozzá nem értés stb. miatt. Ez egyébként új beruházások soránál is — sajnos — igazolódik, ahol — utólagos vizsgálatok ismétlődően figyelmeztetnek rá — az előzetes számításokkal szemben a tényleges termelési költségek harminc, százötven százalékkal magasabbak...! S az szintén elgondolkoztató, az ún. egyéb költségek sokkal gyorsabban nőnek, mint a termelési kiadások egésze. Határt húzni Nincs olyan tényezője a termelési költségeknek — az anyagtól az öltözőépület fenntartásáig —, ahol ne lehetne megállapítani a szükségest és a fölöst elválasztó határt. Amihez némi többletenergia kellene, ám termelőhelyek nem csekély részén csupán annyi szükségeltetne hozzá, hogy megadják a költségek rangját, tiszteljék a forint szerepét, s ne pusztán bevételben, hanem elkerülhetetlen kiadások és elérhető haszon viszonyában lássák, mérlegeljék terveiket, gyakorlatbani lépéseiket. MÉSZÁROS OTTÖ
