Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
1983. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT mcm ‘éj/Ps ff xJlmap Felszámolták az liona-majort Új házakban, új tetők alatt Törődés a lakosság életkörülményeivel Az óvoda udvarán nagy a zsivaj. A homokozóban napégette homoksütemények, a játékdömperek pedig nyögve szállítják kis utasaikat. Szőke és fekete fürtös fejek hajolnak egymáshoz. Ebben az önfeledt játékból nehéz lenne elvonni azokat a gyerekeket, akiknek ma még nagyon sokat jelent, hogy óvodába járhatnak. Változott körülmények Az Örkényi óvodába az idén több. mint harminc cigány- gyerek jár. A gyerekek tiszták, ápoltak, szemmel láthatóan jól érzik magukat. Az óvó nénik kedvességéből, mosolyából egyformán jut mindenkinek. Igaz, ebben a faluban nemcsak a kicsikkel, hanem a fiatal és a felnőtt lakosokkal is sokat törődnek. — 1977-ben számoltuk fel az Ilona-majort. Aki látta, tudja azt, milyen állapotok voltak ott. A község 5 ezer 500 lakója közül 714 cigány — mondja Somogyvári László, az Örkényi tanács elnöke. — A tősgyökeres -Örkényiek közül 400-an már saját házaikban laknak. Legutóbb pedig 56 lakást adtunk át az Ilona- majorból beköltözötteknek, persze, nem külön telepen, hanem szétszórtan a faluban. — Hogyan élnek ezek az emberek az új körülmények között? — Legtöbbjükkel a világon semmi baj. Döntő többségüknek (80 százalék) van állandó munkahelye, rendesen dolgoznak, tizenöt százalékuk alkalmi munkából él, s csupán öt százalékuk miatt főhet olykor az ember feje. Nagy energiát fordítunk arra, hogy segítsük őket. Egy héttagú társadalmi bizottság, amely a legkülönfélébb foglalkozású emberekből áll, állandó figyelemmel kíséri életük, sorsuk alakulását. A tanácsi dolgozók közül pedig két embernek munkaköri feladata, hogy ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozzon. Az új házakban a közelmúltban átalakíttattuk a kéményeket, de másként is segítjük őket. Egy karbantartó szerelő feladata a lakásokban a kisebb-nagyobb javítások elvégzése. Nincs kivételezés .Ezzel még nem ér véget a törődés. Mint ahogy az óvodások példája is bizonyítja. Vajon az általános iskolában hogyan birkóznak meg ezzel a feladattal? Erről az iskola igazgatóját kérdem: — Hallatlan előny ma már, hogy az óvodába kerülhetnek az ilona-majorból jöttek gyerekei is — mondja dr. Le- hoczky Ferenc iskolaigazgató —, de bizony, ez még nem minden. Annál is inkább nem, mert tavaly minden ötödik évét betöltött gyermek óvodás lett, mégis sok baj volt az iskolába bekerülőkkel. Ugyanis még nem sikerült elérni, hogy rendszeresen járjanak. így pedig nekünk nem volt lehetőségünk iskola-előkészítőt tartani. Pedig kellett volna. Az igazgató arról is beszélt, hogy gyakran akadályozza a munkájukat az álhumánum. A kisegítő iskolába kerülő gyermekeket ugyan egy pártatlan bizottság javasolja. Mégis előfordul néha. hogy olyanokat is normál tagozatba kívánnak tenni, akik ott nem állják meg a helyüket. S ezzel nehezítik a gyerekek helvzetét. a pedagógusok munkáját. — A tantestület nem tesz kivételt a gyermekek között, sőt, különös gonddal ügyel a hátrányos helyzetűekre — folytatja az igazgató. — A tavalyi nyolcadikosaink közül a cigánygyermekek több mint ötven százalékát beiskoláztuk. közülük legtöbb a divatos szakmákba került. Még nagyon sokat kell azért is tennünk, ' hogy meggyőzzük az Ilona-majorból bekerült szülőket, hogy engedjék továbbtanulni gyermekeiket. Más élet Néhol eredményes ez a meggyőzés. Bizonyítja az is, hogy még tizenöt évvel ezelőtt csak elvétve akadt a dolgozók esti iskolájában továbbtanuló cigányfiatal, addig ma már az Örkényi végzős növendékek nyolcvan százaléka az. Az iskolától pár percnyire laknak Raffael Ferencék, akik szintén a majorból költöztek be. A kilencgyermekes családból már csak három fiú tanul az általános iskolában. Két nővérük dolgozik, az édesapának is állandó munkája van a helyi kátéesznél. Az udvaron kiterített ruhák, a folyosó tisztára söpörve. A háziasszonyt a konyhában találom, ebédet készít a három iskolásnak. Szívélyesen invitál a szobába, ahol szintén rend és tisztaság honol. A falon hímzett falvédő. — Magam varrtam — mutat rájuk az asszony. — Az Ilona-majorból jöttünk, mi is, nem putriból, de a szobáikba gyakran befolyt az eső. Sokat kellett görnyedni, sok vályogot ki kellett verni, hogy a kilenc éhes szájnak enni adjunk. Más az életünk, amióta itt lakunk. Már el sem tudnám képzelni, hogy ne mosógéppel mossak, de televíziónk is van. Ügy élünk, mint bárki itt Örkényben A boltban egyformán mérik nekünk is a kenyeret. Itt lakik a közelben egy kötődés, tőle vásárolom a gyerekek holmiját, nem fél,attól, hogy becsapom, még hitelem is van nála. Ha az ember rendes, dolgozik, a 'bámásiftódrá nem lehet panasza. Tisztaság, rend Hasonlóan gondolkodik a vasúti sorompón túl lakó Zsigmond József né is. Amikor hívatlanul betoppanunk hozzá őszinte a szabedása, amiért nem a megszokott rend fogadja az idegent. Pedig szégyenkezésre nincs oka, hiszen patyolattiszta az abrosz, a szobák a háziasszony rendszere- tetéről árulkodnak. — Rossz uram volt — kezdi történetét — putriban laktunk. Ezt a házat már a második férjemmel építettük. A lányom, az első házasságból való Pesten tanul, felszolgáló lesz — mondja a szép arcú asz- szony —, a kisfiam kétéves, vele vagyok itthon gyesen. A házépítés minden erőnket elvette, de megérte, mert a sajátunkban lakunk. Csak 140 ezer forint OTP-kölcsömt vettünk fel. Négy éve, hogy elkészült, de már adtak volna érte 480 ezret is. A férjem Hennádon dolgozik, jól keres. Azt a szót, hogy nincs, nem ismerem. A fizetésből marad a hónap végére is, de még a takarékba is kerül belőle. A nagy szoba ágyán égszínkék ünnepi ruha fekszik kiterítve. Ezüstszínű virágok díszítik. Alkalmi ruha, látni jól. A háziasszonyé, ezer forintért varratta, mert akármibe nem mehet a bálba. — Cigánybál lesz. Oda megy a család. Cigányklub alakult Nemcsak bálák vonzzák már a majoriakat — erről Magyar Hajnal, a Dabasi járási Művelődési Ház előadója tájékoztat: — Programjainkat szinte kivétel nélkül látogatják. S ma már az sem meglepő, ha ott ülnek ők is a KRESZ-tan- folyamon, a kézimunka-szakkörben. De ángol tanfolyamra is jelentkeztek közülük. Nem egy kisgyermek jár közülük balettre is. A faluban kérésükbe megalakult a cigányklub. Vezetője Balogh Pálné, kislánya óvónőnek tanul. Házunkban öt-hat fiatal van közülük is, aki vigyázza a rendet. Szalai Mária Kisállattartás A mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok közötti jól szervezett együt- működés eredményeként kifizetődő vállalkozás a kisállat- tartás, -tenyésztés. A nyúlból, baromfiból, galambból és prémes állatból származó export- bevétel az állattenyésztés egészéhez képest ugyan viszonylag kis tétel — így is eléri az évi ötven millió dollárt —, ám jelentősége ennél jóval nagyobb. Különösen előnyös a nyúl- tartás, mivel takarmányozásához szükségtelen az importfehérje, ugyanakkor a nyúlnak kedvezőek az exportlehetőségei, főként Olaszországba. E helyzet kiaknázására alakult meg a 'dunavarsányi húsnyúl- termelési rendszer, amely 27 termelőszövetkezettel, két feldolgozó és négy felvásárló vállalattal, valamint nyolcvan saját teleppel áll közvetlen kapcsolatban. A rendszer összesen 26 ezer kisállattenyésztő munkáját koordinálja. A tagok tavaly 2642 tonna nyúlhúst adtak át a felvásárlóknak, s idén e mennyiség előreláthatóan tovább növekszik. A légi mentők gépparkja Az Országos Mentőszolgálat lég! betegszállító csoportja újabb MI—2-cs típusú, lengyel gyártmányú helikopterrel gazdagodott. Mos« már három helikopter és két merevszárnyú repülőgép segíti a beteg- szállítást és a helyszíni mentést. Hazatéri, boltosnak Bútorok között, rátermetten ✓ Az árut be kell mutatni a vásárlónak Mintegy fél évvel ezelőtt a Kossuth Ferenc utcai bútorbolt, mely egyébként a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 58. számú bútorboltja, új boltvezetőt kapott. Ha bútorbolt vezetőjéről esik szó, akkor először gondolatban egy megtermett férfit látunk magunk előtt, itt azonban a vezető egy csinos, vékony asz- szony, Zakar Arpádné. Lelkesedéssel végzett munkájára a vásárló nem tud nem odafigyelni. Éppen ezért talán természetes, hogy először azt kérdeztük, hogyan lett bútoros? ' Fontos a kellék — Eredetileg a kereskedelem kozmetika-vegyi ágában dolgoztam, megszereztem a boltvezetői képesítést, majd kineveztek vezetőhelyettessé, Lé* ninvárosban. Ott, a vállalat központjában kértek, vállaljam el a bútorbolt vezetését, mert a vezető hosszabb időre kiesett a munkából. Ráálltam és nagyon megszerettem a bútorokat. — Hogyan került ide, ebbe a boltba? — Mondjam, hogy véletlenül? — tűnődik a boltvezető. — Tavaly visszaköltöztünk Ceglédre, azért vissza, mert én itt ^születtem. Külterületen vet. tünk egy kis házat, az elmúlt nyáron azt tettük rendbe. Jöt- tek-mentek a szerelők, valakinek mindig otthon kellett lenni, így egy ideig nem is akartam * elhelyezkedni. Tavasszal kezdtem munka után nézni. Élelmiszerboltban kaptam volna állást, de ehhez — úgy érzem nem értek, nem mertem vállalni. Aztán váratlanul egyhónapos hallgatás után kaptam egy táviratot, hogy felvételizhetek a PIK- hez. A mai fiatalok közül talán senki sem tudná azonosítani azt a fából készült szerkezetet, amelyik nagyszüleink korában a csizma lehúzását szolgálta. Hasonló talány lenne, hogy a fából készült több mint félméteres alkotmányban akár idősebbek is felismerjék a krumplinyomó ősét. Sokat változtak a háztartásban használatos hétköznapi eszközök, de a régi idők szerszámainak célszerűsége, ötletessége, egyedi volta, a kidolgozás pontossága, a fejlett gépi technikához szokott embereknek is érdekes látvány. Menyasszonyi ruha Az öltözködéssel annyiban más a helyzet, hogy nincs új a nap alatt, és a dédmama kézzel kötött, horgolt vállken- dője (ha megőrizték) ma épolyan divatos, mint a sokféle népviseletre jellemző prusz- lik. Túl a divat örök körforgásán és megújulásán, a népviselet őrzi az egy területen élő emberek hagyományait, ízlésének megnyilvánutását. Az egyes darabokból következtetni lehet a korabeli termelés színvonala mellett az erkölcs diktálta szokásokra, és az életmódra is. Tájház berendezését tervezik Pilisvörösváron, és az érdekes gyűjtemény — amely egyelőre csak a barátok és az ismerősök számára elérhető látványosság — Gromon András családi házának földszintjét foglalja el. Tavaly egyszer már rendeztek sikeres kiállítást a helyi kultúrházban és a gyűjtemény egy darabja — menyasszonyi ruha — a könyvtárban látható. A többi sok száz ruhaféle a szekrényben, a fogasokon van elhelyezve, és két helyiKégi idők takarékos divatja Vallanak a múlt emlékei séget foglalnak el a bútorok meg a szerszámok. Pilisvörös- vár múltja tárgyi emlékekben mindaz, amit a népi kultúra iránt érdeklődő, fáradhatatlan asszony, Gromon Andrásné összegyűjtött. — Megőriztem a régi szép darabokat, ami a családunkban maradt — mondja —, de a tulajdonképpeni gyűjtéshez csak néhány esztendeje kezdtem. Sajnálom, hogy annyi minden elpusztult, amit érdemes lett volna megmenteni, de talán még most sem késő. Nézegetjük a pruszlikokat, blúzokat, kötényeket, szoknyákat és a berliner kendőket. Megcsodálom az anyagokat is: ilyen volt hát a csak könyvekből ismert rumburger vászon (ünnepi alkalmakra valami sajátos eljárással keményítve, fényesre kikészítve), a lüszter kötény, amit házi munkához férfiak is viseltek. Távolról fényűző Ünnepeken a lányok fehérben jártak, a középkorú asz- szonyok tarkában, az idősebbek feketében, s elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki megszegje az íratlan szabályokat. Távolról fényűzőnek, közelebbről megnézve nagyon takarékosnak látszik ez a viselet. Értékes, drága anyagokból: bársonyból, finom szövetből készültek a szoknyák, de ahol a hozzá tartozó kötény takarta, ott olcsó toldalékot varrtak bele. Számított az a fél méter is, ami így kevesebbe került. A módosak szélesen bélelték a szoknya alját, a szegényebbek ezzel is igyekeztek takarékoskodni. A bélések toldották, új anyagot erre a célra kevesen vásároltak. A zoknihoz, a harisnyához, ha elkopott a feje, újat kötöttek az asszonyok. De a legszegényebbeknek is más viselete volt ünnepre, mint hétköznapitokra. Ami pedig a ruhatár gondozását illeti, önmagáért beszél, hogy a 100 évesnél régebbi holmik is megmaradtak jó állapotban. Célszerűen felhasználtak minden kis darab maradék anyagot: például kefetartót varrtak belőle, és keresztszemes hímzéssel díszítették. Sok kicsi sokra megy. Érdekesek a régi bútorok is, például az ágy, ennek párnáját, dunyháját száraz kukoricalevelekkel bélelték. A bölcső, amelynek megőrizték ünnepi horgolt és hétköznapi toldozott (ugyan hány nemzedéket kiszolgált?) pólyapárnáját. Az üveges vitrinben a kézzel szövött, vakítóan fehér törülköző, melyet csak akkor vettek elő, ha orvos érkezett a házhoz. Polcokon a régi/cserépedények, ezekhez különböző szokások is kapcsolódtak. Komatálban vitték a szülő nőnek a húslevest, cserépkancsóban az Ivóvizet a szántóföldön dolgozóknak. Mikor, hogyan sikerült mindezt összegyűjteni? Barátok, ismerősök Gromon Andrásné a gyermekorvosi rendelőben dolgozik. Felnevelte, iskoláztatta négy gyermekét, és közben munka mellett végezte el az asszisztensképző tanfolyamot. Az utóbbi években, amikor a családi elfoglaltsága már csökkent, jutott ideje (olykor éjszakáit is feláldozta a holmik rendezésére, a dokumentáláshoz szükséges cédulázásra) létrehozni a gyűjteményt. Amihez persze elengedhetetlen az, hogy születése óta Pilisvörösváron él. és nagyon sok a barátja, az ismerőse, akik értékelve szándékát, megajándékozták a régi holmikkal. Mi lesz a magángyűjtemény sorsa? A nagyközség vezetői tájház berendezését tervezik, és egy épületet már kiválasztottak erre a célra. Gromon Andrásné azonban másikat képzelt, mestergerendásat, mely építészetileg is megfelel a hagyományoknak. A tárgyi emlékek bemutatásán túl összejöveteleket szeretne, ahol fiatalok számára felelevenítenének lassan feledésbe. merülő munkákat, mint például a házi kenyér sütése, és műsoros délutánokat rendeznének a híres vörösvári fúvószenekar közreműködésével. Gál Judit — Ismerte előtte ezt a boltot? — Egyáltalán nem, még vevőként sem voltam itt, hiszen be vagyunk rendezkedve. Nagyon örültem, hogy sikerült a bútorok közé visszajutnom, de először bizony elkeseredtem az itteni látványon. Aztán bizakodtam, mert az épület, a bolt hiányosságait nagyon jól lehet áruval pótolni. Azóta ígéretet kaptunk a központban, hogy dekorációs kellékeink is lesznek. Másképp néz ki a kirakatban egy szekrénysor, ha a polcokon elhelyezünk egy-ggy vázát, néhány könyvet. A vevő ízlése — Milyen elhatározásokkal jött ide? — Szeretném a boltot egy kereskedelmi kategóriával feljebb vinni. Mivel ez a forgalomtól, azaz tulajdonképpen tőlünk függ, van remény a megvalósításra. Hangsúlyoznám azonban, hogy az eredmények mögött az egész kol. lektíva munkája van, és a többiek, Juhász Edit, Bede István és Zakar Árpád is keményen kiveszik részüket a munkából. — Mit tart a boltvezető legfontosabb feladatának? — Első és leglényegesebb az árubeszerzés. Ismerni kell a bútorok népes családját, a gyártókat és reálisan fel keil mérni a vásárlók várható igényeit. Szépek Zalából A vevőt, a vevő ízlését tiszteletben kell tartani, figyelni kell a különleges kívánságokra is. A vásárlók többségének nem elég — s ebben igazuk van —, ha felsoroljuk mit lehet kapni, hanem ki kell őket szolgálni. Ha vásárlás nélkül megy el valaki, úgy érzem, nem .teljesítettük a feladatunkat — és ez bizony nem jó érzés. Igyekszünk segíteni akkor is, ha éppen nincs az az áru, amit keresnek, mert tudjuk, hogy egy szoba berendezésében egy kis kiegészítő darabnak is milyen súlya lehet. — Ha most lenne fiatal házas és most rendezkedne be, milyen bútorokat venne? — Nagyon örülnék, mert most sokkal szebbek a bútorok, nagyobb a választék is, mint annak idején volt. Nehezen tudnék választani, mert nekem mind tetszik. Azt hiszem, a Zala Bútorgyár termékeiből vásárolnék, mert ezek az átlagosnál jobb minőségűek és na- gvon sokféleképpen variálhatók. Külön megemlíteném a Freddi és a Vértes szekrénysorokat. Örülök neki, hogy a jövő *vi előrejelzés alapján még több bútor kerül majd ebből a gyárból a boltba. Bubonyi Mária t
