Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT Érett szemek és dolgos kezek Fürtöt vár a prés A századelőn még dobolták Magyarországon a szüretet, a falu közösségének írott vagy íratlan rendje Két forduló között szabta meg a budai hegyek lankáin is, mikor indulhatnak meg a szekerek, hordókkal, puttonyokkal végigzörögve a közeli határba. Sok minden változott azóta azonkívül, hogy a naptárakon vagy másfél emberöltő lapjait pergették le. A szüret startját azóta szakemberek állapítják meg, a szemek mindenkori cukortartalmától függ, kezdődhet-e a bornak való betakarítása. A munka persze ma sem könnyű, sokat kell hajlongani, fáradozni a tőkék között gyereknek, öregnek egyaránt. Nincs ez másképpen az Alagi Állami Tangazdaságban sem, ahol naponta 50 láda egy ember porciója a kora őszi ég alatt. Ha valaki egymaga járná végig az ültetvényeket, több mint 520 ezer tőkét számlálhatna meg. Kell tehát a munkáskéz, nagy szükség van az 1600 diákon kívül a távolabbi vidékekről érkező szerződésben itt dolgozó férfiakra, asszonyokra is. Sűrűn telnek a vödrök, a teherautó platói, valahol már várja a darazsakkal körüldongott gyümölcsöt a prés, hogy mielőbb zamatos musttá váljék. Állunk a két szőlősor között, a csendben falatozó szüretelők karéjában. A szabad levegő meghozta az étvágyat: a tányér alján hangosan koppan a kanál. ízlik az a húsleves. Aztán szedelőzködnek az emberek, hónuk alá ládákat nyalábolnak. A dűlőúton asszonycsapat éneke kísér bennünket a verőfényes délutánban. Amott seregélyek csapata rebben f el... Nem tudjuk, sajnáljuk-e, hogy a régi-régi dobszó elmaradt, de a fordulónál szembe köszönő csősz szemével hunyorítva mintha mondaná — válaszolva: — Üsse kő! A fő, hogy itt a szép szeptemberi szüret! írta: VALKÖ BÉLA Fotó: BARCZA ZSOLT Az éhség a legjobb szakáéi És volt egyszer Hermina-major, Jaj-telep Suhannak a szoknyák, indulnak az asz- szonyok a tőkékhez Ódon kastély, új házak között Még üresek a vödrök, ám ma még sokszor megtelnek Érdekes látvány a régi kastély egy fiatal, csupa modern házból épült településen. A kőlépcsők és a sárgára meszelt falak állják az idő viharát, de a tetőszerkezet hiányosságai szem- betűnőek. Halásztelek egyik nevezetessége a Maloftyay-kastély, melyet idén nyáron nyilvánítottak műemlék jellegű épületté. A község lakói falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon már sokszor feltették a kérdést: mi lesz a kastély sorsa? Lassan elpusztul szemük láttára ez a nagyon szép épület, vagy mások is felfigyelnek rá, és sikerül megmenteni? A múlt egy darabja Igaz, hogy most sem kihasználatlan: a Duna Termelőszövetkezet ideiglenes munkásszállásként hasznosítja, de a karbantartása nagyobb erőket igényelne. A gondnoknő készségesen kalauzol az ódon falak között. Az egykori szép fekvésű, jó akusztikájú zeneteremben most bútor- és ágyneműraktárt rendeztek be, a többi helyiségben szállást. A fatetős padlástér és a mennyezet hiányosságait már csak nylonlepedőkkel lehet pótolni, de így is beáznak a szobák. A jelenlegi helyzet sokáig nem tartható. A Malonyay-kastély a múlt egy darabja. Halásztelek múltja? Különös erről hallani, hiszen az ország egyik legfiatalabb községe, alig több mint harmincesztendős. Kétszáz évvel ezelőtt a Duna áradása elmosott egy Csepel-szigeti kis falut, amely a levéltárak tanúsága szerint a Halásztelek nevet viselte. Újabb község nem épült a helyén egészen 1950-ig. A terület addig puszta, major, telep volt, és közigazgatási szempontból Tökölhöz tartozott. Az elnevezése is többször változott. A múlt század végén Warmann Ernő nagy földbirtokot alakított ki a pusztán, melynek egy részét öntöz- hetővé tette, és annak központját nővéréről Hermina-majornak nevezte el. Nemsokára azonban gazdát cserélt a major, és tulajdonosa a felvidékről odaköltözött Malonyay család lett. ök-építették a kastélyt, melyet 1926- ban vásárolt meg Stein Emil, a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója. A Dunáig húzódó, öntözhető területet betelepítette gyümölcsössel, ezért nevezik a községnek azt a részét ma is Barackosnak. A következő években a közeli munkalehetőség (a csepeli Wetsz Manfréd-ayárat (kerékoárral köny- nyen el lehetett, érni) már sok embert vonzott a környékre. A letelepedést feltételekhez kötötték, amit a korabeli dokumentumok is bizonyítanak. 1932-ben készült a jegyzőkönyv: „Tököl község képviselőtestülete kimondja, hogy Jáger István Tököl-Hermina majori lakos részére a letelepedési engedélyt feltételesen megadja, azzal, hogy ameny- nyiben nevezett itt tartózkodása ellen a mai naptól számított két éven belül erkölcsrendészeti szempontból kifogás merülne fel, úgy ezen települési engedély a hatályát veszti. A letelepülési engedély megadására 10 pengő díjat állapít meg.” A lakosság gyarapodásával együtt jár az igény, hogy végleges nevet adjanak lakóterületüknek. „A közösség régóta óhajtja a telep nevének végleges megállapítását, mert Hermina- majornak, Attila-telepnek és Jaj-telepnek is hívják, miután hivatalos elnevezése még nem történt meg.” A törvényes aktusig azonban hosszú idő telt el. Halásztelek mint önálló község jogi funkcióját 1950. március elsejétől látja el, de nevét csak 1951. május 23-án kapta. Bundev T. Ivánná tanácselnökkel arról beszélgetünk, hogy a község gyorsan gyarapodó lakói sokat törődnek a település fejlesztésével, szépítésével. A kastély sorsa is gyakran szóba kerülő téma az utóbbi években. Tárgyaltak róla a Duna Termelőszövetkezet vezetőivel is, akik szívesen átadnák, ha más szálláslehetőséget biztosítanának számukra. Mjkor idáig jutunk, úgy érzem, hogy zsákutcába kerültünk, de a tanácselnök továbbra is bizakodó: ha sikerülne társadalmi erőket mozgósítani a kastély rendbehozatalára ... Tényeket sorol, hogy milyen sokat tettek a község feljesztéséért azok a gyárak és intézmények, amelyekben a település lakói dolgoznak. Rét éve még nem volt Az utóbbi években 14 gazdasági egységgel kötöttek kölcsönösen előnyös együttműködési megállapodást. Alig akad olyan beruházás, amelyből hiányozna a helyi lakosság, vagy valamelyik üzem, vállalat munkája, anyagi támogatása. Különösen sokat segített a Csepel Vasmű, a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár, a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézete, a Duna Termelőszövetkezet és a Kertészeti Egyetem Tangazdasága. Két évvel ezelőtt még nem volt szilárd burkolatú út a községben, azóta épült három kilométer, és nincs megállás. A járdát társadalmi munkában építik a lakók. Sétálunk a községben a tanácselnökkel. Mutatja az orvosi rendelőt, az óvodát, ahol 250 gyereket tudnak elhelyezni, és az épülő új iskolát, melynek átadását jövő augusztusra tervezik. Romos a tető Bizonyos mértékig helyi sajátosság, hogy ezeradagos, az óvoda ellátását is szolgáló konyhát kap az iskola. Ennek az a magyarázata, hogy szinte minden család igényli a napközis ellátást, mert a szülők a fővárosi üzemekbe járnak dolgozni. Bundev T. Ivánné mutatja a már csaknem kész húsboltot, amely ugyancsak társadalmi erőből került tető alá. Most kezdik alapozni a szolgáltatóházat, ebben a gyógyszertár és a takarékszövetkezet is helyet kap. Visszakanyarodunk megint a nemrég műemlék jellegű épületté nyilvánított Malonyay-kastélyhoz. A községnek művelődési központra lenne szüksége, mert lassan kinövi a klubkönyvtárat. A XIX. századi kastély mostani állapotáról a Csepel Vasműveknél készült (társadalmi munkában) műszaki felmérés. Megállapították, hogy a jelenlegi felhasználás méreteit és elrendezését tekintve nem szerencsés. Ami műszaki állagát illeti, legnagyobb baj az, hogy romos a tetőszerkezet. Sürgősen tatarozni kell az épületet, különben elpusztul, A halásztelkiek bíznak abban, hogy a kastélyt is meg tudják menteni az utókornak. GÁL JUDIT
