Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
1982. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT ♦ ífMW V xJlmap Gyereknek olcsóbban A szőlőárus A napokban Nagykörösön a Ceglédi úton jártam. Az egyik sarkon kis széken ülve, három láda szőlőt árult egy idős asszony. — Ki termelte ezt a szép szőlőt? — kérdeztem tőle. — A lányom családja termelte, a Tázerdőben. És még tavaly olvastuk a Nagykőrösi Hírlapban, hogy a termelő egész nap árulhat gyümölcsöt, a kijelölt helyeken. Most az idén mondtam a lányomnak, hogy megpróbálkozom a szőlőeladással, és egy hét óta itt árulom. A szép, jó szőlőt szívesen vásárolják. — Hogy adja a szép fürtöket? — A kardinál kilója 24, a favorit 22 és az Irsay Olivér 18 forint. A kedves, idős asszonyt olyan 60—65 évesnek néztem, de azért megkérdezem, hogy hány éves? — Hát, bizony, már 90 — mondotta mosolyogva. Majd elmesélte, hogy Jászberényben laktak. A férje gazdálkodó volt, de 1952-ben meghalt. Később eljött a leányához Kőrösre. Közben odajött két 6-7 éves forma kislány. — Szőlőt szeretnék venni — mondotta az egyik —, de nincs, csak hét forintom ... — Nem baj, kedves — válaszolt az idős asszony, özvegy Bella Ferencné, és kimért a kislánynak fél kiló szőlőt. Majd hozzám fordult: — Tudja, nekem minden kisgyerek az unokám ... És árulta tovább a szép csemegeszőlőt. Kopa László Konyhakész csirkék •-'vv•' V • * . > TT Pest és Nógrád megye, valamint a főváros élelmiszer-áruházainak csirkehúsellátásáról gondoskodik a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet. A vágóhidakon havonta 800 ezer szárnyas kerül kés alá, ahonnan konyhakész állapotban szállítják az üzletekbe. Erdőst Agnes (elvétele Elindultak külföldre az almaszállítmányok Megkezdődött az almaexport, a Hungarofruct szervezésében, az első 40 ezer vagon friss gyümölcsöt már el is szállították a legnagyobb megrendelőnek, a szovjet partnereknek. Jelenleg naponta 200— 250 vagont töltenek meg főleg jonatánnal, goldennal Szabolcs, Bács-Kiskun, Zala és más megyék almáskertjeiben, s indítanak a határ felé. A legforgalmasabb átrakóhely a tuzséri „almapályaudvar", ahol az idén újabb rámpát építettek ki a rakodás meggyorsítására. Szükség van az ütemtervek betartására, hiszen a 30 fokos őszi kánikulában a termés kevésbé bírja a szállítás megpróbáltatásait. Mindenesetre a szovjet átvevők elégedettek a minőséggel. A szovjet export mellett a napokban indul az NDK-ba és Csehszlovákiába is az almakivitel. A csehszlovák partnerek tartályládákat küldtek a szállítás menetének megkönnyítésére. A Hungarofruct a tőkés országokba is eladta áz első tétéi almát: eddig a Német Szövetségi Köztársaság vásárolt, októberben Finnországba küldenek szállítmányt, s Szaúd-Arábia is rendelt a starking fajtákból — a déli népek ugyanis az édes almákat kedvelik. Pilisvörösvári kolóniák Elköltöznek a Jancsi-telepröl Pilisvörösváron még az éttermek, cukrászdák elnevezése is mutatja, hogy bánya működik a környéken. Tárna étterem, Vájár eszpresszó van a nagyközség központjában. Több mint száz évvel ezelőtt nyitották meg a kőszénbányát. 1920-ban egy belga cég megvásárolta a területet, és betelepülő munkásokkal kezdődött a fejtés. Ekkor létesült egy lakótelep is, a régi köztemető és a bánya között; komfort nélküli, az idő múlását nehezen viselő, kis házakból. Bányászok lakták Ki és miért nevezte el Jan- csi-telepnek a régi bányászkolóniát? Ma már nehéz lenne kideríteni, hiszen az egykori lakók közül azóta sokan meghaltak, mások lakást cseréltek, elköltöztek onnan. És végnapjait éli a telep is, melyet örömmel hagynak ott, cserélnek fel kényelmesebb, szebb otthonokra. Aitiikor a régi kolónián jártam Serényi Gyulával, a nagyközségi pártbizottság titkárával, örömmel mutatta az épülő, új lakásokat Pilisvörös- vár és Pilisszentiván határában, a Ságvári-hegyen. Pár perc alatt lehet gépkocsin eljutni egyik lakótelepről a másikra, de ami a körülményeket illeti, felmérhetetlen a távolság a szép környezetben levő. modern lakások, meg a dü- ledező viskók között. A múlt másik csúf maradványa, a Dankó-telep, ugyancsak lebontásra van ítélve. — Tavaly, a bányásznapon adtunk át új lakásokat a Ságvári-hegyen, idén szeptember 15-én újabb harmincötöt, és decemberben ismét elkészül 35 lakás — mondja Berényi Gyula. — A jövőre befejeződő építkezésekkel együtt ez ösz- szesen száznegyvenegy új lakás. ami annyit jelent, hogy rövidesen teljesen kiürül a szociális követelményeknek nem megfelelő, régi bányászkolónia. A Dankó-telepen négy család él, tizennyolc ember, de két évvel ezelőtt még több mint kétszer annyian laktak ott, nagyon rossz körülmények között. Biztos, hogy év végéig még egy család elhagyhatja a telepet. A biatorbágyi régi vasútállomás fehérre meszelt épületével szemben öreg, apró ablakos falusi kereskedőházak sorakoznak. Alig veszem észre az egyik ajtó fölött a megfakult, zöldség-gyümölcs feliratú cégtáblát. Belépek az üzletbe, és azonnal rájövök — rosszkor jöttem. A vevők békésen sorban álldogálnak a pult előtt, válogatnak az uborkák és őszibarackok között. Halkan beszélgetnek a helyi hírekről. Hát itt nem fogom kiragadni a pult mögül Mózer Gyulá- nét, őt, akiről először a MÉSZÖV elnökétől, Tuza Sándor- né dr.-tól hallottam. A legutóbbi választáskor, 1981 augusztusában került be az elnökségbe — a Budai Járási Afész dolgozója. Ügyes, talpraesett. remekül képviseli az üzletvezetőket, felszólalásában mindig a bolti dolgozók problémáival foglalkozik — így jellemzik. Biatorbágyon az áfész zöldség-gyümölcs üzletének vezetője. Öt éve vezető Csak most veszem szemügyre a két szorgoskodó elárusítónőt. Vajon melyiküket keresem? Mindketten fiatalok, az egyik szinte gyereklánynak látszik rövidre vágott, sötét hajával. Éppen az idősebb mellett készülök dönteni, amikor rám kerül a sor. — Mózer Gyülánét keresem. — Én vagyok. Tehát tévedtem. Bevezet a parányi irodába hellyel kínál az egyetlen széken, ö maga valami irathalmaz tetejére ül. — Mióta vezeti ezt az üzletet? — Immár öt éve, huszonkét éves korom óta. — Ritkán fordul elő, hogy Az elnökségi tagok között a legfiatalabb Néhány ötletem még akad valakire ilyen fiatalon ilyen felelősségteljes munkát bízzanak — állapítom meg kérdő hangsúllyal. — Engem itt mindenki jól ismer. Tanuló a szomszédos élelmiszerboltban voltam. A Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen harmadik helyezést értem el. Talán ezért bíztak ennyire bennem. — Hamar beletanult? — Szerencsén! is volt. Az első napokban, éppen lecsófő-, zés idején — a befőzéseket mi számon tartjuk! — mindig kevésnek bizonyult az elődöm által bevezetett napi 100 kilós paprikarendelés. Gondoltam egyet, és ezer kilót kértem. Egy óra múlva már a szállítók hí- resztelték a faluban, hogy bolond ez az új zöldséges, meg fog rohadni a' paprikája. Gyönyörű árut kaptam, két nap alatt elfogyott. Azóta persze már tudom, hogy miből menynyit érdemes rendelni. — A zöldség-, a gyümölcs- féléken kívül mit tartanak még a boltban? — Terményeket, tápot, műtrágyát, télen vetőmagot. — A tojás, a szóda, a kon- zervek? — Azok csak vevőcsalogatók. Nem nagy tételek a havi forgalomban. De szívesebben jönnek vásárolni, ha mindent egy helyen megkapnak. — Mit szól a kolléganője ahhoz, hogy míg ő dolgozik, mi beszélgetünk? — Családban marad eme cserbenhagyás, mert a nővérem. — Nem túl nehéz fizikai munka ez két nőnek? — Nem veszélyes. Az áruberakás a szállítók feladata, nekünk csak a raktárakból kell kihordanunk az eladótérbe. Persze napi néhány mázsát így is megemelünk. Kopognak, egy férfi dugja be a fejét az ajtórésen. Két szál szegfűt nyújt be. — A kiszolgálásért ... — mondja. Mindig megtalálják... — Hogyan lett a MÉSZÖV elnökségének a tagja? — 1978 óta a Budai Járási Áfész igazgatósági tagja voltam. Ügy látszik, elégedettek voltak a munkámmal, mert 1981-ben elnökségi taggá választott a küldöttgyűlés. — Hogyan tudja az áfész ügyeit figyelemmel kísérni a reggel 7-től délután 5-ig tartó munkaideje mellett? — Megkapom az írásos anyagot, gondosan átnézem mindegyiket. De hát egész Biator- bágy ide jár vásárolni, elmondjuk egymásnak ügyesbajos dolgainkat. Fontosabb esetekben tudják az emberek, hogy itt mindig megtalálnak. A Hazafias Népfront elnöke is itt vásárol, a hivatalos üléseken túl vele is így tartom a kapcsolatot. — A népfrontnál mi a dolga? — Megyei küldött vagyok. De jöjjön, nézzen körül a raktárakban is. Alig lépünk ki az irodából, idősebb asszony szólítja meg barátságosan. — Hoztak valami szépet, Gabika? Mit tud nekem ajánlani? S már a friss paprikát, a fejteni való babot vesszük hármasban szemügyre, s az üzletvezető tanácsokkal is szolgál a napi étrend összeállításához. A vevő távozása után a raktárak következnek. Jó pár mázsa lehet, amit innen naponta ki kell cipelniük az eladótérbe — állapítom meg magamban. — Milyen témákhoz szokott hozzászólni? — Például az ötnapos munkahét bevezetése jelent gondot a kereskedelemben dolgozóknak. Szombaton mi nyitva tartunk, de az óvodák, bölcsődék zárva vannak. Egy másik alkalommal a fiatalok lakás- építési problémáiról beszéltünk. Megkérdeztem: miért nem kapnak a vidéki kereskedelmi dolgozók hűségpénzt úgy, mint a fővárosiak. Tervek a jövőre — É>zi valami előnyét an- i nak, hogy elnökségi tag? * — Talán azt. hogy a problémáinkat könnyebb tovább- j vinni. — A tervei? — Pár nap múlva dől el, hogy ezt á boltot mennyiért hirdeti meg az Áfész. Jól ismerem a forgalmát, tudom, hogy mennyiért érdemes kivenni. Ha sikerül, szerződéses leszek. Talán folyamatosabb, frissebb j áruellátást tudnék úgy biztosítani. Néhány ötletem akad még a forgalom növelésére is, de azt már nem árulom el... Márványi Ágnes A nagyközségi pártbizottság a közelmúltban foglalkozott a lakásépítéssel, a lakásgazdálkodással, és a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolásával. Parcellázás, építkezés Erősen befolyásolja a helyzetet, hogy 1973 előtt a településen állami lakás nem épült, tehát a lakásgazdálkodás is csak ezután kezdődhetett. Az ötödik ötéves tervben, és azt követően valamivel kevesebb, mint száznyolcvan lakás épült Pilisvörösváron állami beruházásból, és háromszázötven magánerőből. Egy évben ez hetvenöt-nyolcvan új lakást jelent, ami a természetes szaporulattal összevetve (évente átlagosan száz gyermek születésével lehet számolni), nem rossz arány. A főváros közelsége, az agglomerációs helyzet azonban sok beköltözőt is jelent, tehát több új otthonra lesz szükség, mint korábban. A tanácsi nyilvántartásban most öt sokgyermekes család és huszonhárom zsúfolt körülmények között élő igényelése szerepel a legégetőbb esetek között. Az elmúlt években nagy erőfeszítésekkel, a legsürgetőbb igények mintegy kétharmadát lehetett kielégíteni. — És a további lehetőségek? — A tanács minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja a magánépítkezéseket — mondja a nagyközségi p.ártbizottság titkára. —• Első feltétele ennek, hogy megfelelő telkek álljanak rendelkezésre. A tervek alapján a Ságvári- hegyen történik parcellázás, családi házak és társasházak építésére. Jó dolog, hogy a tanács az amúgy is nehéz magánerős építkezések hatósági ügyintézését a törvényes határidőt lerövidítve bonyolítja. Az építkezésekkel kapcsolatos más témákban is felvilágosítást adnak; típusterv-katalógussal és a korszerű építőanyagokra vonatkozó műszaki tájékoztatással segítenek a hozzájuk fordulóknak. Fiatalasszonyok — Milyen házak épülnek mostanában? — Általában két-három szobásak, rendszerint beépítve a tetőteret, vagy szerkezetileg úgy kialakítva, hogy később az a terület is hasznosítható legyen. Jellemző az is, hogy a tulajdonosok ott dolgoznak szabad idejükben, s amit tudnak, mindent maguk csinálnak. Délután sétálok a vasútállomás környékén, és figyelem az egyik építkezést. Régi házat újítanak fel, s egyúttal bővítik. Két fiatalasszony álldogál ott babakocsival, és beszélgetnek. Egyikük diadalmasan újságolja, hogy mégis háromszárnyú ablak kerül az ú.i portára. Vita volt miatta, mert az öregek kisebbet akartak, ami olcsóbb is lett volna. De így szebb lesz, és a lakás is világosabb ... Gál Judit Innováció, rendszerszemlélet Nem cél, hanem módszer... v, — Ha kinyitom a vízcsa- §pot, lassan már abból is $innováció folyik — mondja §dr. Kiss István, az OMFB \ rendszerelemzési irodájáénak igazgatója. — Hogyne, é valóban fontos, de nem é kampányszerűen: nem úgy, §hogy hirtelen „feldobjuk", ^ rengeteget beszélünk róla, ^de a gyakorlatban semmit §sem teszünk érte, végül pe- ídig elfelejtjük. Azt kell § hangsúlyozni, hogy az in- énováció nem cél, hanem é eszköz, ami azt szolgálja, ^hogy a gazdaság jobban Sműködjön. Az innováció a § gazdasági növekedés egyik ^tényezője. Erről és minde- é nekelőtt a rendszerszemlé- ^leti megközelítésről beszél- } gettünk. — Amikor az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság húsz évvel ezelőtt megalakult, az ötvenes években megszokott naturális mutatókkal szemben egy komplex műszaki-gazdasági szemléletet próbált meghonosítani. Azóta ez a szemlélet már a legszélesebb körben elterjedt. Amikor viszont a kutatások, a műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazását kezdtük vizsgálni, az $olt a természetes, hogy itt már a feltételeket a gazdasági környezetet is be kellett vonnunk a vizsgálatba. — A gazdasági környezet viszont alighanem összetettebb dolog, mint hogy kizárólag gazdasági Összetevői lennének? — Igen, munkánkban végűi is egy újabb súlyponteltolódás következett be: a műszaki- gazdasági helyett most alapvetően a gazdasági-társadalmi összefüggéseket vizsgáljuk. Csak érzékeltetésül mondom: a hetvenes években olyan, korábban nemigen használt fogalmak épültek be a köztudatba, mint „vállalkozás”, „kockázat” ... Az emberi és társadalmi összefüggések vizsgálata ebben a kérdésben új dimenziót jelent. — Hogyan lehet átláthatóvá tenni egy ennyire összetett és szerteágazó folyamatot? Gondolom ezt szolgálja a rendszerelemzés ... — Igen, a rendszerelemzés komplgx problémák vizsgálatára kialakult módszer, Egy gép önmagában is bonyolult dolog, Ha azonban működésének közvetlen feltételeivel — az anyagellátással, a munkamódszer kérdéseivel —, együtt vizsgálom, még bonyolultabb. Ha pedig már egy társadalmi környezetben helyezem el, ahol a kezelőjét, a karbantartóját, és í hatásokat, sőt, az ezeket alakító munkahelyi vezetőket ért hatásokat is vizsgálom, amelyek összességükben befolyásolják a gép adta lehetőségek kihasználását; ez még sokkal, de sokkal bonyolultabb. Ezek szisztematikus elemzéséhez ad módszereket a rendszerelemzés... Ki kell mondanunk- hogy a korábbinál jobban lehessen termelni, ahhoz a gazdasági viszonyokban is végbe kell menni bizonyos újításoknak. Mára tulajdonképpen egyfajta tudatzavar alakult ki nálunk. A kockázatvállalást, az újat akarást, mint kívánatos normát minden lehető módon hirdetjük, csakhogy a szervezetekben történt változás még nem olyan mértékű, hogy ezek érvényesülését valóban lehetővé tenné. Azzal az érdekes jelenséggel állunk szemben, hogy egy olyan nehezen megfogható szférában, mint a tudat, a változás előbb következett be, mint a szervezetekben. — Azt hiszem, minden dolgozó számóra jórészt vezetőinek magatartása jelenti ezeket a bizonyos környezeti tényezőket, amikről beszélt. — Igen, és ezért előtérbe került a vezetők szerepe, a vezetőkiválasztás. A vezetőkkel szemben támasztott két alapvető követelmény az ideológiai-politikai, illetve a szakértelmi szempont, igaz, a szakértelem mára politikai követelménnyé is vált. Ez a felismerés már elég széles körű, és következményei fokozatosan hatni kezdenek. Ez például egy olyan változás, amelynek szükségességét időben ismerte fel a politika, — Hanem a vezetőkkel szem- ben támasztott alapkövetelményeknek van egy harmadik pontjuk is; a vezetői képességek, a vezetési stílus ... — Hogyne, és ez nagyrészt összefügg az előbbiekkel. Ma igazából olyan típusú vezetőkre van szükség, akik akkor érzik jól magukat, ha „pezseg az élet” körülöttük. Akik olyan emberekkel veszik magukat körül, akik mindig valami újjal állnak elő... És természetesen kell ehhez is a szakértelem, hogy valaki az ötletek között el tudjon igazodni. Muck Tibor
