Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-08 / 185. szám
Eszményi állagai nincsen Villának gereblye legyen a társa A hazai tervezés történelmében első ízben fő helyen A hét híre SZALAGOKON % Áthaladt a Békemenet ’82 hazánk — és a me-* gye — területén. © Országos energiatakarékossági szemináriumot rendezett a MÁV Pécsett. © Könyv- tárunk kincsei címmel kiállítás nyílt a fővárosban, a Néprajzi Múzeumban. © A Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt helyzetét tekintette át. © A hét híre az is, hogy amatőrfilmesek országos alkotótábora kezdte meg munkáját Békésen. (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Számítások szerint a beruházások kivitelezési idejének egy évvel történő megrövidítése — a nagy értékű fejlesztések átlagos kivitelezési ideje most három és hét év között jelölhető meg — két-három százalékkal növelné a nemzeti összterméket, a korábbi hozam és a más célra felszabaduló ráfordítások révén. A kettő kölcsönhatása A dilemma — leegyszerűsítve tehát a következő: kevesebb beruházást rövidebb, vagy többet, hosszabb idő alatt? Nyilván, az elsőt helyesli az olvasó is — és ezt igenük szigorú következetességgel az 1983. január elsejétől lényegesen változó beruházási szabályozások — csakhogy mi maradjon el, mi kerüljön hátrább?! Minden népgazdasági terület a maga fejlesztését nemcsak fontosnak tartja, hanem indokolja is ezerféle módon és érvvel. Köny- nyű szívvel tehetik meg ezt, mivel a beruházási tevékenység alacsony hatékonysága ma még az építő- és szerelőiparban nem, a beruházóknál pedig alig jár hátrányokkal. A vesztes, sajnos, a népgazdaság. Ezért, hogy a hatékonyság nem vizsgálható csak vállalati, csak népgazdasági körben. A kettő kölcsönhatásának fölmérése elengedhetetlen. Egy maréknyit a tapasztalatokból: nem sikerült elérni a hatékonyság folyamatos javulását; szembetűnő a mezőgazdaság ilyen értelmű fejlődése; az ipar, az építőipar eredmény- változása ugyan tagadhatatlan, de elmarad, a ráfordítások alapján elvárható mértéktől; nincs vegytisztán hatékony, illetve nem hatékony tevékenység, hanem mind vállalati, mind iparági értelemben a kettő elegyedése a jellemző. Miért írtuk le így, válogatás nélkül a lényeges vonások némelyikét? Egyrészt azért, hogy rámutathassunk: nem létezik eszményi hatékonyság sehol, még a legádázabb versenyt folytató tőkés vállalatok, ipar- területek esetében sem, másrészt azért, hogy föltehessük az eddigiekből következő kérdést, miért szükségszerű a hatékonyság növelése? Miért fontos, miért emlegetjük annyit; divatba jött vagy valóban a fejlődés törvényszerű útja, módja? A kérdésre így felelhetünk: 02 életszínvonal főbb jellemzőinek megőrzése, illetve a majdani fejlesztés megalapozása csakis akkor lehetséges, ha a gazdasági hatékonyság javul. A mennyiségi fejlődés tartalékai ugyanis jórészben kimerültek. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban előtérbe kerül a minőség és a műszaki színvonal. ugyanakkor lényegesen változik a belső felhasználási, fogyasztási szerkezet, s az ugrásszerűen megnőtt követelményeknek a termelőerők hagyományos bővítésével nem lehet megfelelni. Nem új felismerések ezek! Már 1970-ben kimondta az MSZMP X. kongresszusának határozata: „Nagy gondot kell fordítani az ipar szerkezetének további javítására, a gyártmányösszetétel korszerűsítésére, a gazdasági hatékonyság növelésére.” Még markánsabbá tette a követelményt, kiterjesztve azt a népgazdaság egészére, a negyedik ötéves tervről szóló törvény, amikor a hazai tervezés történelmében első ízben a fő helyre a hatékonyság növelését állította, a fő irányt határozva meg ezzel. Ezt a törvényt az országgyűlés 1970. október 3-i ülésén fogadta el. A fő irány jelölte célokhoz több úton járva kellett volna — és kellene ma is — eljutni. Ezeknek az utaknak azonban csak egy részét jártuk, azokat iem mindig következetesen. A fő irányok: a külgazdasági tgyensúly minden mást megelőző követelményének alárendelve a nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származzék; a magas termelékenységű ágazatok az átlagosnál gyorsabban bővítsék termelésüket és annál is nagyobb mértékben a nem rubel elszámolású kivitelt; az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a termelés bővítésénél fokozottabban gyarapodjék; a mezőgazdaságban a termelés növekedését teljes egészében a termelékenység javulása fedezze. Miként lehet a példaként kiemelt feladatok végrehajtásának összegeződéseként a hatékonyság egészén javítani? Ismét több utat járva. A termelés élőmunka és eszközigényességének csökkentésével, illetve ezek növekedése esetén azokkal arányos többleteredményekkel. A fejlesztés irányának helyes megválasztásával. Az alacsony hatékonyságú tevékenységek fölszámolásával, esetleg — ha érdemes — alapvető korszerűsítésével. Az árrendszer ösztönző hatásának érvényesítésével. Helyes tükör Itt érdemes megállni. Az áraknak ugyanis megkülönböztetett szerepe van minden nép- gazdasági terület átalakulásában, fejlődésében vagy háttérbe kerülésében, ezzel a népgazdasági hatékonyság alakulásában. Ebből következően az életszínvonal-politika az árak stabilitását követelné meg, a termelési politika viszont a rendszeres árváltozásokat. Ennek a két követelménynek az egyeztetésé hozhat csak megoldást — mindenkor ésszerű kompromisszumok közbejöttével —, bizonyítva, itt sincs élesen elválasztható határ a jó és a rossz között. Ezért — szakszerűen szólva — a hatékony- sági különbségeket és a piaci viszonyokat helyesen tükröző árrendszerre van szükség. Ennek kialakítása azonban — tapasztalhatjuk — mind a termelői, mind a fogyasztói árak körében roppant nehéz. Ismét példa után nyúlva: az állam által folyósított fogyasztói árkiegészítések összege az életszínvonal-politika érdekében tudatosan vállalt közös teher. Igen ám, de a támogatások — a valóságostól eltérített árak — következtében növekszik a kereslet ott is, ahol a kielégítés feltételei nincsenek meg, feszültségek teremtődnek, árufedezet nélkül maradhat a pénz, ugyanakkor lanyhulnak a vállalati erőfeszítések a korszerűsítésre, mert hiszen a túlkereslet következtében mindent, a silány árut is el lehet adni. Azaz: adott helyzetben csak időlegesen odázható el a hatékonyság érvényesítése, s a jelen meg a jövő hatékonysági mércéit összekapcsolva, végül is dönteni kell, például olyan kérdésekben mint a nem elkerülhetetlen behozatal ésszerű korlátok között tartása, a kivitel áruösszetételének módosítása és a belső felhasználás egyeztetése. Mivel nagyon bonyolult, sokszoros összefüggésekkel terhes kérdésről van szó, nyilvánvaló: akár vállalati, akár nép- gazdasági értelemben, a hatékonyságot növelni, a hatékonyság irányába fordítani a fő figyelmet, egyszerű intézkedésekkel lehetetlen. Hiába például a termelékenység emelkedése. ha a lekötött eszközök költségnövekedése fölemészti az előbbi által hozott hasznot, ahogy az eszközök kihasználása is csak akkor hatékony, ha többletét nem semlegesíti a bérköltségek emelkedése. Összetartozó fokok A hatékonyság tehát olyan nagy kalap, amelybe minden belekerül, ráadásul úgy kell belekerülnie mindennek, hogy villának gereblye legyen a társa, ami összetartozik, tehát, az ne különülhessen el. Az előbb említett mindenbe a termelés szerkezetének változása, a termelékenység színvonala éppúgy beletartozik, mint a fajlagos anyagráfordítások mennyisége, az álló- és forgóeszközállomány kihasználtsága, a külkereskedelmi tevékenység gazdaságossága, a fejlesztési eszközök felhasználásának módja, hogy csak a legkézenfekvőbbeket soroljuk. Mert ezek mellett olyan — látszatra közvetett — tényezők is nagy hatással vannak a hatékonyságra, mint a szakképzés, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, a tudományos-technikai forradalom legújabb eredményeinek föl- használása stb. Szükségleteinket csakis a nagy kalapba helyezettekből elégíthetjük ki; amilyen a gazdasági hatékonyság foka, olyan a lakosság életszínvonala. Mészáros Ottó Befejeződött a kongresszus Haematológia Szombaton, a Budapest Sportcsarnokban befejeződött a Nemzetközi Haematológiai Társaság 19., és a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság 17. kongresszusa, amelyen 74 országból érkezett mintegy 3000 orvos, biológus, vegyész és genetikus — köztük sok világhírű tudós — vett részt. Az egy hétig tartott tudományos tanácskozáson mintegy 400 előadás hangzott el és csaknem 1200 poszteren bemutatott tudományos eredményt vitattak meg. Az élénk, baráti légkörben lezajlott vitákban tevékenyen részt vettek a magyar kutatók, klinikusok is. Számos magyar kutató ez alkalommal mutatkozott be e tudományágak képviselői előtt. Fehér Imrének és Gidáli Juliannának, a Frederic Joliot Curie Sugárbiológiai Intézet munkatársainak poszterjét a Nemzetközi Haematológiai Társaság díjával jutalmazták. A záróülésen Hollan Zsuzsa akadémikus, a Nemzetközi Haematológiai Társaság elnöke, a két közös kongresszus elnöke összegezte a két tudományos társulat kongresszusának eredményeit. Megállapította: a tudományos tapasztalatcsere eredményes volt. Múlandóság a királyok királya, sóhajtotta a költőfejedelem, Petőfi Sándor, s való: a múlandóság ellen ezerféle módon, eszközzel küzd neves és névtelen. Ezerféle eszközzel, filmszalaggal például, újabban a képmagnetofon mágneses szalagjával, rögzítve azokon egyre több mindent abból, amit fontosnak tart a filmfelvevő, a kamera kezelője. Igenám, de kinek mi a fontos, a megőrzendő? A gödöllői járásban van olyan közös gazdaság, ahol tizenegyedik esztendeje filmszalagra rögzítik a leglényegesebb változásokat a termelésben, a termelési eszközökben, az emberek munkakörülményeiben, a tsz-tagság otthoni környezetének átalakulásában. Takaros szalagtár őrzi a múlt üzenetét a jövendőnek, átn akad olyan termelőhely is, ahol az amatőrfilmesek szakkörének filmkamerája csak akkor kívánatos, ha valamilyen rangos vendég érkezik látogatóba ... Mit tudathatnak majd ezek a kockák a vevítőgépre kerülve? Tizenöt vagy harminc esztendő elteltével? Nemes időtöltés, szenvedélyként gyakorolt foglalatosság, divatos felvágás egyaránt mozgattatja a hagyományos és az elektronikus kamerákat. A kes- kenyfilmes felvevőgép nem követel nehezen elviselhető kiadást, már más a helyzet a nyersanyaggal, az előhívással, a vetítés eszközeivel. Ennek ellenére terjed az amatőrfilmezés, igaz, többségükben a maguk oklevelét írogató operatőrök családjukat, azután közvetlen környezetüket veszik filmszalagra, mágnesszalagra, s bár szó sincs arról, mintha ennek semmi jelentősége ne lenne, szimpátiánk mégis azoké, akik megkísérlik megőrizni a megrendezetten valóságot; a régi műhely lebontását éppúgy, mint a város új főútvonalának építését, amint ez Cegléden filmszalagra is került. Eljutottunk oda, hogy köz- művelődési intézmények, közöttük múzeumok vállalkoznak a kedvtelésből készült valamikori szalagok megőrzésére, mert ami húsz ' vagy tizenöt esztendeje nem látszott többnek, mint passziónk, az napjainkra fontos kortörténeti dokumentum lett, ráadásul a legjobbak, a vizuálisak közül való. Félő azonban, a fokozatosan terjedő gyűjtőmunka — egyrészt — túlzott tematikusságot érvényesíttet az amatőrfilmé- sekkel, illetve — és másrészt — hogy a szalagok szép rendben polcra, dobozba kerülnek, azaz elvesztik mindennapos jelentőségüket, hozzáférhetőségüket, Meg kell lelni tehát az okos középutat, ahol testvér az őrzés és a használat, ahol hangosan szól az üzenet a tegnapról, ahol a látvány egyszerre élmény és okosodás, szórakozás és emlékidézés, csodálkozás a volton és tiszteletadás az eltávozottaknak. Ahhoz, hogy így legyen, lehessen, éppúgy kellenek elfogadható áron megszerezhető eszközök, mint a filmezés, a képmagnózás esztétikájában némileg jártas szakkörvezetők, művelődési emberek sokféle poszton, mert ma még a kissé hóbortosnak tartott amatőrök gyakran kényszerülnek futkosásra; ki fogadja be őket, ki mit enged, mit tilt, e kétségek kísérik őket. Áhítat fogadta még tíz évvel ezelőtt is a bárhol felbukkanó kamerát. különlegesség volt tárgyi értelemben, misztikum forrása pedig a megítéltetés- ben, hiszen megörökíti a meg nem állítható, a többé vissza nem hozható pillanatot. Ma olyannyira közönséges eszköz a kamera, hogy meghökkentően nagy különbségű becslések szólnak arról, mennyien lehetnek az amatőrfilmesek, a képmagnósok a megyében. Vannak, akik maguk írta, rendezte, fényképezte kisjáték-filmekkel rukkolnak ki, mások a védett madárvilág életét örökítik rpeg, s vannak, szerencsére sokan vannak, akik múlhatatlan kíváncsiságának célja maga az ember, az emberi környezet, a nyers jelen, a szépí- tetlen ma, hogy holnapra, hol- naputánra fennmaradjon s bizonyos, akkorra megszépül, szeplőivel, sebhelyeivel is vonzó lesz, mert emberi üzenet. A legfontosabb, amit a szalagok megőrizhetnek. Mert csak az ember múlandó, mégha király is. Az emberi tett: halhatatlan. E halhatatlanság szolgái a szalagok. M. O. teres lyukat az udvaron, és abba süllyesztem. De ha valaki egyszer kicsákányozza? A háborúban kilőtték, mivel nem ért célba, elkerülte a szemtől szembe ütközést, nem robbant fel. Hat évig a néphadseregnél szolgáltam tartalékos« tiszt vagyok, tudom, mit jelent egy robbanás. De hogy ne vigyék el, én még ilyet nem láttam, nem hallottam! Közben az asszonyok, benn még mit sem sejtve arról, hogy tényleg van a közelükben egy gyilkos lelet, nyugodtan készítették az ebédet. Kevés olyan szerencsés ember él hazánkban, akinek rokonságában nem szenvedett senki sem a háború alatt. S a veszély ma is fennáll. Kísért a múlt. Ha nem vigyázunk, a kísértésből véres tragédia lehet. amit már senki sem tud visszacsinálni. A napokban saját utcámban találtak egy háborús lövedéket. A lakók el is kerítették azt a részt, őrnek egy olyan bácsi állt. aki éppen a háborúban vesztette el fél lábát. Vigyázott míg nem intézkedtek Ezt- teszi Szép József is. Vár. De meddig kell mégl Balázs Gusztáv Készülődés a szüretre A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat Mechanikai Hordógyárában már az őszi szüretre készülnek. A tervek szerint idén 50 ezer hektoliter űrtartalomban készülnek boroshordók a tsz-ek, pincegazdaságok és a lakosság részére. Képünkön: készülnek a 200 literes boroshordók. q ’i«o v.i ihm iiwrae—^——a—ne senki sem tudott róla. Három gyerekem van, gondolja el! Először a váci rendőrségre telefonáltam, onnan a gödöl- lőihez utasítottak. Majd a dunakeszihez. Ám a repeszgránát azóta is itt van ... Szép Józsefet, ezekután nem nevezhetjük csak bátor embernek. Olyat cselekedett, amiből semmi haszna nem származik, sőt, rettenetesen veszélyes dologra vállalkozott. Persze, bizonyára arra is gondolt, hogy netán a fia is arra jár, ahol a másik két gyerek ütögette a lövedék gyújtófejét. Lemérte a súlyát. Kilenc kilogramm. Ha felrobbanna, ebből a portából nem sok maradna. Tudjuk, hogy magától elvben nem robbanhat fel, de hátha mégis? — Arra is gondoltam — folytatta Szép József —. hogy bedobom a tóba. De ha egyszer elkezdik kotrani? Vagy a fúrómmal fúrók egy nyolcméMeddlg keli várni az intézkedésre? Háborús gránát házi őrizetben Olyan ügyben hívták tele- fonügyeletünket pénteken, mellyel senki sem szokott tréfálni. Szép József, őrbottyáni lakos fel nem robbant, második világháborús tüzérségi lövedéket talált, és harmadik napja a pincéjében őrzi. Elszállítására tőlünk kért segítséget. Tegnap délben felkerestük olvasónk Arany János utcai lakását, egy szép, virágos, lu- gasos családi házat. A családfő éppen elment hazulról, felesége és a nagymama fogadott bennünket. — Ügy hallottuk, hogy találtak egy gránátot, szeretnénk megnézni. — Ne tessék viccelni! Főleg, hogy a pincében? Oda csak krumpliért járunk le, de nem lövedéket keresni — hangzott a váratlan válasz. — De várják meg a férjemet, csak szódáért ment... Leültünk a verandára, már mehetnékünk volt, úgy véltük, valaki csak ugratott. Arra gondoltunk, hogy az akna helyett, egy, a lugason lógó — a leeséstől neccbe bugyolált — a falusiak által „isten gyalulta töknek” nevezett főzelékféle fényképvét vihetjük magunkkal. Mindenesetre az utóbbi békésebb valami. A szikvizes előtt találkoztunk Szép Józseffel. Hamarosan kiderült az igazság. — Nem volt álhír a bejelentés és sajnos még most, szombaton is időszerű. Négy nappal ezelőtt a Kiserdő mellett autóztam, amint megláttam: két gyerek egy nagyobb fémtárgyat kalapál szorgalmasan. Több felnőtt elkerekezett mellettük, én megálltam. Rögtön láttam: veszedelmes ez a játék! Rájuk kiáltottam, gyerekek, talán még egy ütés, és úgy elszálltok, hogy többé össze nem szednek! Nem mertem a szabadban hagyni, óvatosan hazavittem, s elrejtettem a pincében, a családból
