Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

1982. AUGUSZTUS 8.. VASÁRNAP Szentendrén, augusztus 8-tól 22-ig Települések jelene és holnapja Korunkban a természet és az ember kapcsolatának olyan egyensúlyzavarai érvényesül­nek, melyek a természetes folyamatokba való meggondo­latlan beavatkozás eredmé­nyei, s melyek ma már a har­monikus létet kérdőjelezik meg. Ide tartozik az ember és az általa létrehozott művi kör­nyezet okozta problémahalmaz is. Az ember egyik legősibb al­kotó tevékenysége, az építés. Lakását, házát, városait év­ezredeken keresztül a saját képére formálta, s így ember­hez méltóan élhetett. ■ Az iparosított, paneles épít­kezés — az emberiség törté­netében először —, kizárta a lakót abból az alkotó folya­matból, amely az ember szá­mára gyárt lakást, házat, vá­rost. Az utóbbi 50 évben többet változott az európai ember életvitele, mint az ezt megelő­ző 500 évben, S akkor, amikor a társadalmak évszázadokig mozdulatlanok voltak, az em­berek változtatható lakásokat és házakat építettek. Közösségi életmód ! Az idézet az Interdiszcipli­náris Tudományos Diákkör (1TDK) társadalmi kísérletként megvalósuló közösségi lakóte­lep létrehozására tett javasla­tában szerepel. A diákkör több mint egy éve, 1981. ápri­lisában alakult, különféle fel­sőoktatási intézmények hall­gatóiból. „Az ITDK célja az, hogy különböző felsőoktatási intéz­mények hallgatói együttesen dolgozzanak valóságos, sokol­dalú megközelítést igénylő feladatok megoldásán. A meg­alakított kor kutatási prog­ramja a jövő század emberi életmódjának, életfeltételeinek vizsgálatára irányul, egy kö­zösségi lakótelep megszerve­zésén keresztül”. — rögzíti az alapító dokumentum. A diákkör kutatási területe szerencsésen kapcsolódott az Eszperantista Ifjúsági Világ- szervezet (TEJO) éves prog­ramjában szereplő egyik nem­zetközi konferencia témájá­hoz. Így született meg a terv: a TEJO, Emberi települések ma és holnap című konferen­ciáját Magyarországon, Szent­endrén rendezi meg — az ITDK II. önfenntartó nyári egyetemével közösen. A két hétig tartó konferen­ciához szükséges anyagi fede­zetet részben az Európai If­júsági Alap biztosította. Az ITDK ugyanis — lévén diák­kör —, nem rendelkezik ilyen bázissal. Így, mint ahogy az a tavalyi, Budakeszin rendezett nyári egyetemen is történt, munkával teremti meg az el­látás költségeit: augusztus 9- től 14-ig a Bükkös-patak kör­nyezetrendezési munkálatain dolgoznak a magyar résztve­vők, esténként pedig Szent­endre Város Tanácsa által megadott szempontok alapján szociológiai felmérést végez­nek. Tudományok kapcsolata A munka mellett már az el­ső héten kiváló szaktudósok tartanak előadásokat az ott­hont adó Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár épületében: Tamás Pál szocio­lógus, Nováky Erzsébet jövő­kutató, Ferge Zsuzsa szocio­lógus, Mihály Ottó pedagógus, Vekerdy Tamás pszichológus, Czeizel Endre genetikus, Ke­len András és Siklaky Istvó.n közgazdászok. DIOFIGYELO A MENTÖORVOS. Dr. Túri Pelegrin, az Országos Mentő- szolgálat főorvosa azt szeretné, ha kevesebb lenne a jövőben az olyan kollégája, aki megingat­ja az embereknek az orvosok­ba vetett hitét. Mert hite sze­rint, a gyógyítás, vagy saját munkája, az életmentés, csak úgy végezhető eredményesen, ha az orvos lelkiismerete min­den tekintetben tiszta. A Balogh István készítette beszélgetés közben elhangzott önvallomás, egy olyan orvos szájából, aki pályája csúcsán is hatodmagával lakik egy kétszo­bás lakásban, aki nem gyűjtött vagyont, s a mentőorvosságot sem cserélte fel egy anyagilag jobban kifizetődő beosztásra — hitelesen hangzik. S hihető, be­csülhető az egész életút. Egé­szen attól a regényes indíttatás­tól kezdve, hogy az 1945-ös ostrom idején egy jó barát ha­lála vezette Túri doktort az orvosi hivatáshoz. Hihetőnek tűnik, hogy egyetemista évei alatt ellenszolgáltatás nélkül vállalt állandó ügyeletet, s az is. hogy azért tart ki a mai napig a rohamkocsi mellett, mert úgy érzi, itt tud a legtöbb embernek segíteni. Túri doktor szívem szerint való ember. Olyan, akitől lá­tatlanban is elhiszem, hogy fontos gz én életem is. ARUKAPCSOLAS a szín­hazakban. Panaszkodik a Dunakeszi Konzervgyár közön­ségszervezője; ha valamelyik jó darabra jegyet akar venni a szocialista brigádok számára, csak akkor kapja meg, ha a gyenge előadásra is vált belé­pőt. Bosszankodik a színész: gya­korta félig üres a nézőtér, pe­dig elővételben elkelt minden hely. így éppen azok ,nem lát­ják az előadást, akik kedvvel mennének színházba. Ugyan­ezért háborog a kívül rekedtek hada is. Tehát sokan becsapottnak érzik magukat. A közönség- szervező. aki olyan előadásra beszéli rá munkatársait, amit szíve szerint maga se nézne meg. Az is, aki benn ül a né­zőtéren. s az is, aki kívül re­kedt. S zavarban van a szí­nész, aki elesik a művészi teljesítmény mérésének ősi, a nézők számával és a tapsokkal mérhető lehetőségétől. Bérleti előadás üres helyek­kel című riportjában Stefka István ismét ráirányította a figyelmet a mai színházi kö­zönségszervezés tisztességtelen, senkinek sem jó gyakorlatára. Reménykedjünk, hogy nem­hiába. Csulák András Augusztus 16-án kezdődik a nemzetközi előadókkal és résztvevőkkel bővült konfe­rencia. A TEJO, mely a kü­lönböző országok fiataljainak aktuális problémáival foglal­kozik (és céljai eléréséhez az eszperantó nyelvet is használ­ja kommunikációs eszközként) már számos alkalommal ren­dezett szemináriumokat, vitá­kat az emberi településekkel kapcsolatos kérdésekről. A korábbi konferenciák el­sősorban egy kiválasztott téma — környezetvédelem, energia­problémák, „alternatív” élet­módok, nyelvi problémák a különböző településeken — különféle vonatkozásait vizs­gálták, a szentendrei ezzel szemben elsősorban interdisz­ciplináris jellegű: a kapcsoló­dó szaktudományok — méltán mondhatjuk — világhírű kép­viselőit kérték fel egy-egy elő­adás megtartására. Hétfőtől kezdődően Kepes György mű­vészetteoretikus, Elliot Aron­son szociálpszichológus (USA), diri Musik városszociológus (Csehszlovákia), Bemard Oudin esszéista (Franciaor­szág), Horst Heinicke építész (NSZK) és V. A. Liszicskin jövőkutató (Szovjetunió) szá­molnak be legújabb kutatási eredményeikről. Mind a nemzetközi előadók, mind a külföldi részvevők megkapták már az idézett kö­zösségi lakótelep létrehozásá­ra tett javaslatot, így lehető­ség nyílik arra is, hogy a vé­lemények meghallgatása után az ITDK tagjai tovább dol­gozhassanak az új típusú la­kótelep-koncepció kidolgozá­sán. Filmek, fotogramok Esténként kiegészítő kultu­rális programként a Magyar Televíziónak és az ENSZ Em­beri Települések Kulturális Központja Kelet-európai Film- tácának a témához kapcsolódó filmjeit nézhetik meg a részt­vevők, s azok az érdeklődők, akik jegyet váltanak a két hét bármelyik, mindenki számára nyitott napjára. Szeretettel várják az érdek­lődőket a második héten a Műhely Galériába, ahol Kepes György festőművész — fotó­művész legújabb, Párizsban a közelmúltban bemutatott fo- togramjaiból nyílik kiállítás. Sz. É. jövőnk útja: integráció Pedagógusszemmel Halásztelken Embert formáló műhely legyen Első pillantásra sportcsar­noknak tűnik a félig kész építmény: oszlopsorok, vastra­verzek, hatalmas nyitott tér: iskola épül Halásztelken. A százhalombattaira fog hasonlí­tani. A kétszintes magas kö­zépső aulából nyílnak majd a termek, a kabinet- vagy in­kább stúdiórendszerű osztá­lyok és a kisegítő szobák; amelyek a legkorszerűbb pe­dagógiai módszerek alkalma­zását teszik lehetővé. Ráadá­sul ez az intézmény a három műszakos oktatástól menti meg a hatezernél több lakosú települést. S egyben lehetővé teszi az integrált nevelési központ létrehozását, ez lesz — néhány hónap múlva — a me­gye legátfogóbb komplexitású általános művelődési központ­ja. Most a község vezetői azt vallják: hatalmas érdeklődés előzi meg a létesítmény fel­avatását. Épületcsoport Az új falaktól körülbelül százméternyire áll a régi isko­la, a hagyományos tanoda, fo­lyosókról nyíló osztálytermei­vel, mint a szigorú rend és hierarchia megtestesítője. Igaz ugyan, hogy most ezt az épü­letet is a mesterek uralják: villanyszerelők, kőművesek, festők és mázolok, így szep­temberre megszépültén várja a nebulókat. A községnek ez a két háza akár két nevelés- elméleti koncepció szimbólu­ma is lehetne. S rövidesen nyitható tetejű folyosó fogja összekötni őket, mintegy hi­dat teremtve múlt és jelen kö­zött. A régi iskolától mindössze néhány lépésnyire találjuk a községi úttörőházat, amely már évek óta közös igazgatás alatt működik az oktatási in­tézménnyel. Ez egyben azt is jelenti, hogy Halásztelken már múltja van az integrációs törekvésnek. Időben felismer­ték, hogy a két létesítmény csak folyamatos és összehan­golt tevékenységgel valósíthat­ja meg a közös feladatot. Ugyanez az elv vezette a hely­belieket, amikor a hozzávető­legesen három-négyszáz mé­terre levő óvodát is hozzákap­csolták szervezetileg az iskolá­hoz. A hármas együttműködés már jó eredményeket bizonyí­tó tapasztalatokhoz juttatta a pedagógusokat. Talán feleslegesnek tűnhet újra és újra leírni az intéz­mények közötti távolságokat, pedig ennek döntő jelentősége lehet. Hiszen egy szervezet működését alaposan befolyá­solja az egységek közötti szét­szórtság vagy koncentráltság. Itt szerencsésen az utóbbi hely­zet alakult ki. Ugyancsak centrálisán helyezkedik el a — hivatalosan klubkönyvtár besorolású — művelődési ház is. Ez az intézmény azonban — bár egy éve tatarozták — építészeti és technikai adott­ságai miatt nem képes a köz­ségben fellelhető érdeklődés és igények kielégítésére. Leg­alábbis jelenleg nem. Az új iskola szakköri és is- meretterjterjesztő tevékeny­ségre is használható kabinet rendszerű termei és az aulája, valamint várhatóan jó techni­kai felszerelése pótolhatja mindazt, ami a klubkönyvtár­ból hiányzik. A község vezetői így már érthetően érettnek tartották a helyzetet arra, hogy az integrációba bevonják a közművelődési intézményt is. Elkészült hát a tervezet, az integrált nevelési központ lét­rehozására, amely magába foglalja az óvodát, a két is­kolát, az úttörőházat, a mozi­kat, a moziként is működő klubkönyvtárat és a sportléte­sítményt. Ez a megoldás való­ban ígéretes feltételek között teszi lehetővé az anyagi és szellemi erők koncentrálását. Tervtanulmány Az integrációs tervet Kovács László iskolaigazgató készítette el, pedagógiai szempontból — több egybehangzó szakvéle­mény alapján — kitűnően, tu­dományos alapossággal. Idéz­zük egy mondatát: „Annak ér­dekében, hogy a széles érte­lemben vett tevékenységstruk­túra a személyiség fejlettségi szintjéhez alkalmazkodó mó­don hozzájárulhasson — az élet­kortól függetlenül elvileg min­den — egyén szocializációjá­hoz; kétirányú (horizontális és vertikális) integrációban látjuk a megoldást." Ebben a mód­szerben felfedezhetjük a tar­talmi munkát is meghatározó fontos elemet: az intézmények egymás mellé sorolása (hori­zontális) csak formai integrá­ció; ennél lényegesen fonto­sabb a konkrét munkatervben megjelenő egymásra és egy­másba épülés (vertikális). A Pest megyében eddig elké­Politikai kiadványok Párbeszéd a világgazdaságról Saját bőrünkön érezzük, hogy mennyire fontos a gaz­daság, a gazdálkodás, a politi­kai gazdaság. Üj fogalmakkal ismerkedünk meg, szinte kényszerűen, hiszen életünk elválaszthatatlan a világban végbemenő gazdasági folya­matoktól. Ezért érdemes elol­vasni azokat a könyveket, amelyek ezekről, az életünket alakító gazdasági tényezőkről szólnak. A Kossuth Könyvki­adó ilyen irányú kiadványai­ból mutatunk be hármat. Harminc dialógus Wiesel Iván könyve, a Pár­beszéd a világgazdaságról harminc dialógust tartalmaz. A szerzőnek olyan beszélgető partnerei vannak, mint Bog­nár József akadémikus, Simái Mihály akadémikus, Ágh At­tila, a filozófiai tudományok doktora, Nyilas József, a köz- gazdasági tudományok dokto­ra. Nyitrai Ferencné kandidá­tus, Sipos Aladár akadémikus vagy Szabady Egon, a demog­ráfiai tudományok doktora, hogy csak az ismertebbeket említsem. Már a rangos névsorért is érdemes elolvasni ezt a köte­tet, de méginkább tartalmá­ért, amely pontos és megbíz­ható képet fest a mai világ- gazdaságról, annak alakulásá­ról és a várható fejlemények­ről. Az interjúkból világosan ki­tűnik, hogy az átfogó világ- gazdasági visszaesés már csak­nem egy évtizede tart, s ma is érezteti hatását szinte min­den csa/adban. S az egésznek éppen az az érdekessége, hogy nem maradt meg tőkés vi­szonylatban, hanem úgyszól­ván az egész világot érinti, így a szocialista országokat is. Átértékelődtek a dolgok, bár a KGST-országok ezekben az években új fejlődési szakasz­ba léptek, s a termelőerők leg­több KGST-országban pozitív módon fejlődtek, mégis van­nak gazdasági gondjaik, nem beszélve a fejlődő országok­ról, amelyek a gazdasági aránytalanságok miatt nyo­masztó gondokkal küszködnek. A szerző, illetve beszélgető partnerei alaposan elemzik a magyarországi helyzetet, abból indulnak ki, hogy gazdasá­gunk ezer szállal kapcsolódik a világgazdasághoz és a nem­zetközi munkamegosztásban mind szélesebben vesz részt. S fejlődésünk, gazdálkodásunk a jövőt illetően is azon mú­lik. hogy miként sikerül le­győzni a külgazdasági nehéz­ségeket, megteremtenünk az egyensúlyt. A kötetből az is kitűnik, hogy a világpolitika és a világgazdaság változásai olyan újszerűek, hogy értéke­lésükre még nem alakultak ki elfogadott elvek és sémák, vagy a problémákat biztosan megoldó képletek. Mindenesetre érdemes ol­vasgatni a harminc párbeszé­det tartalmazó kötetet, mert közelebb hozza a világgazda­ságot hozzünk, jobban meg­értjük jelenlegi gazdasági ne­hézségeinket. Vélemények, viták A szocialista Integrációról szóló kötet, amelyet Böröczfy Ferenc állított össze és szer­kesztett, a szocialista együtt­működést, a KGST-országok helyzetét vizsgálja. Mindjárt megragadja az olvasót Nyers Rezső tanulmánya, a Hagyo­mány és felújítás tendenciája a KGST-együttműködésben cí­mű, amelyben a szerző rész­letesen elemzi az immár har­minckét esztendős múltra visszatekintő KGST-t, amely minden nehézség ellenére ki­állta az idő próbáját. Vannak külföldi szerzők is, mint Oleg Bogomolov, aki a szocialista gazdálkodásban és kölcsönös együttműködésben szerzett tapasztalatokat ismer­teti, míg Jaroslav Fingerland —Borisz Gyakin szerzőpáros az akadályokat és perspektí­vákat vizsgálja, mégpedig azt, hogy. ez a két tényező miként mutatkozik meg a KGST-in- tegrációban. Patai Mihály a KGST-együttműködési mecha­nizmusról írt tanulmányt, míg Pécsi Kálmán a Szovjetunió szerepével foglalkozik. > A szerzők nem értenek egyet mindenben, van, aki máskép­pen ítéli meg a helyzetet, vagy értelmezi a fejlődést. Éppen ezért viseli a kötet a Vélemé­nyek és viták felcímet, jelez­ve, hogy az olvasót beleavat­ja a szocialista integráció leg­rejtettebb zugaiba is. Teszik ezt a szerzők azért, hogy még- jobban megismertessék velünk a szocialista integrációt, an­nak szükségességét. Miért rugalmasak? Becsky Róbert—Inzelt An­namária könyvének az a cí­me, hogy Miért rugalmasak?, s ez jó cím, mint ahogyan igen olvasmányos és érdekes az ír*ásuk is. Nyolc gépipari szövetkezet példáján keresztül mutatják be, hogy lehet ru­galmasan, célszerűen is gaz­dálkodni, termelni, együtt ha­ladni a világgal, elsajátítani a legfeljettebb gazdálkodási módszereket és termelési me­chanizmusokat. A szerzőpár bemutatja a magyarországi ipari szövetke­zeti mozgalmat, fejlődését, út­ját, azt, hogy miként vált az­zá, ami. Lényegében kisiparo­sokból, ennek a rétegnek is a legszegényebb részeiből ala­kult ki az ipari szövetkezeti mozgalom, amely mára jelen­tős termelési erőt képvisel hazánkban. A szerzők fejlődési pályá­kat. fejlesztési utakat mutat­nak be, igen érdekesen és sok­oldalúan. Ezzel járulva hozz’ ahhoz, hogy megértsük: a mai gazdasági helyzet megkí­vánja a gondolkodást, a kez­deményezőkészséget, a kocká­zatot. Gáli Sándor szült integrációs tervek közül azért érezhetjük legjelentő­sebbnek a halásztelki modellt, mert az elmélet mellett konkrét módszertani megoldások egész sorát tartalmazza. Pontosan meghatározza, hogy a szervezet belső működéséhez milyen kis­csoportokat kell létrehozni a diákok részvételével. Ezzel egy belső önigazgatás megvalósítá­sának lehetőségét villantja fel az általános iskolás kor felső határáig. Ebben az elképzelés­ben a pedagógusok a több is­merettel, nagyobb tapasztalat­tal rendelkező társ szerepét töltik be. Amennyire mívesen kidolgo­zott ez a terv a háromtól tizen­négy éves korosztályok tanulá­si, tanórán kívüli és közéleti- séget gyakorló tevékenységére, legalább annyira elnagyoltí a felnőtteket is érintő közműve­lődésben. Közismert általános­ságoknál nemigen jut tovább, jószerével még egy általános koncepciót sem fogalmaz meg. íme néhány figyelmeztető jel: három pedagógiai igazgatóhe­ly ett esi funkciót tervez óvodai, természettudományi, társada­lomtudományi, akik csak az óvodás és az általános iskolás gyerekek szellemi gyarapodá­sáért felelősek, a felnőttek tu­dományos pallérozásáért már nem, az már — számtalan egyéb mellett — a közművelő­dési igazgatóhelyettes reszort­ja. Tegyük hozzá: az elképze­lés szerint három új vezetői ál­lást is igényelnének (?). Pozití­vum, hogy számol egy társa­dalmi vezetőség működésével, de ennek magját kizárólag a szülői munkaközösségben ta­lálja. Nem varázsszer Gyakori, hogy a népművelők ellenzői az integrált nevelési központok létrehozásának. Ho­gyan látja ezt Halásztelek ta­nácsának vb-titkára? — Furcsállom, hiszen az egyik cél éppen az, hogy a pe­dagógusokat segítőtársként ál­lítsuk a népművelők mellé — mondta Bokor József. — Az in­tegráció lényegében a kultúra egységének erősítését szolgálja, s ebben hatalmas szerep jut á népművelőknek. De az idegen­kedésből azt is fel kell ismer­jük, hogy ez a módszer nem könnyíti meg a tanácsok irá­nyító tevékenységét, bár for­mailag egyszerűbbé teszi. Az eddigieknél is jobban kell fi­gyelnünk majd az arányokra, az egységek valóságos egymás­ba épülésére. Szem előtt kell tartanunk, hogy az integrált szervezetben megvalósul-e a művelődés társadalmiasulása? Rendszeresen vizsgálnunk kell majd, hogy a különböző tömeg­szervezetek elképzelései, igé­nyei milyen mélységben jelent­keznek a programokban? — Ha felépül majd a nyolc tantermes, kabinetrendszerű új iskolánk, azzal még nem oldó­dik meg minden, csak a feltéte­lek lesznek egy minőségi kate­góriával jobbak — folytatta a vb-titkár. — Ezzel párhuzamo­san természetesen a mérce is magasabbra kerül, az eddigiek­nél feltétlenül eredményesebb, ha tetszik hatékonyabb mun­kát várhatunk el a nevelési központ valamennyi dolgozójá­tól. Hiszen a tervezés és a szer­vezés időszakában teljesítet­tünk minden ésszerűnek látszó kérést. Községi és megyei for­rásokból biztosítottuk az ala­pot. amelyhez jelentős támoga­tást adtak a helybéli lakosok és a Pest megyei Tanács Ter­vező Vállalatának dolgozói. A követel nények jogosan nö­vekednek, hiszen minden in­tegrációt az minősít, hogy a be­fektetett anyagi és szellemi energiából mennyit profitál a társadalom egy község szelle­mi életének megélénkülése ál­tal. Az integráció önmagában semmiképpen sem varázsszer, egységes művelődési szemlélet nélkül csak a munka objektív feltételei javulhatnak. S nem­csak Pest megyei tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy az egységes szervezetben káros kiemelt szerepel, biztosítani, el­sőbbségi rangot adni bármelyik részterületnek. Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom