Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

Jegyzet neveletlenek A Nyugati pályaudvar előtti aluljáróban „kitűnő” mulatságot rendez magának néhány fiatalember. A mel­lékhelyiségbe tuszkolt tár­sukra igyekeznek rácsapni az ajtót, hogy aztán magára maradva csalc az automatá­ba dobott 1 forint ellenében tudjon kiszabadulni. — Jó hecc — gondolják. — Nincs is humorérzéke annak, aki ezen nem nevet. Több hasonló dulakodás eredménye lehet, hogy az egészen modern és drága pénzen felszerelt berende­zések ma már siralmas lát­ványt nyújtanak, s szinte használhatatlanok. Én ugyan nem nevetek láttukon, ha­nem a szégyen marja az ar­comat, mert nemcsak én lá­tom, hanem az ítéletalkotás­ra kész vendégek, a külföl­diek is, hogy mit művelt itt a vandálok egy csoportja. Társadalmunknak ugyan kis töredéke, de aki látvá­nyos primitívségüket ta­pasztalja, esetleg a túlzó ál­talánosítás hibájába eshet. A művelt és tisztességes emberek mindegyike meg­tette a magáét azért, hogy napjainkig eljussunk az életszínvonal egy bizonyos magaslatára. A munkameg­osztásban elfoglalt helyük szerint talán ezek a markos legények is, akik ezt a fura viccet csinálják. Meglehet, hogy ott találnánk őket a telefonfülke-rongálók, a vi­rágágyások tönkretevői kö­zött is, mert úgy gondolják: ha a munkahelyen megtet­ték a magukét, a többihez senkinek semmi köze. Mint­ha a munkaidőn túl nem is a társadalomban élnének, s nem kellene tiszteletben tartaniuk annak érdekeit. Vácott nemrég valaki, mint ámokfutó, rohant vé­gig dühében a Széchenyi ut­cán, s jó hosszú távolságon, tucatszámra tördelte el az út mentén álló fiatal fák törzseit, amit a város ker­tészeti szakemberei féltő gonddal neveltek. És miért? Mert csalódás érte és dühös volt. Az ilyen személyiségek lelki rokonságban vannak azokkal az állattulajdono­sokkal, akik dédelgetett kedvenceikkel összepiszkít­ják a gyerekek játszóhelyeit, s póráz nélkül sétáltatott „szelídlelkü” farkaskutyáik megtámadják az unokáikat hintáztató nagymamákat, s aki szólni mer nekik, hogy ez a hely itt mégiscsak a gyerekeké lenne, azt a le.g- válogatottabb szidalmakkal illetik, mert nekik a saját passzió mindig előbbre való a nagy többség érdekénél. Folytathatnánk a sort pri­mitív versfaragókkal, a vo­natok fülkéibe gusztustalan ábrákat firkálókkal. E ma­gatartásnak valahol közös az eredője, a nevelés koráb­ban kimaradt szakaszai le­hetnek az ok forrásai. Ha pedig azok, akkor jöjjön a korrekció, mondhatnánk, s a szülői ház és az iskola után a közművelődés. Idáig jutva a meditáció­ban viszont egy kicsit két­ségbe is esünk, mert ismer­jük azokat a hatalmas erő­feszítéseket, melyeket ezek­ben az intézményekben tet­tek eddig és tesznek ma is az ott dolgozók. Hát a köz- művelődés nem hatna a tu­datra, a személyiségre? Év­tizedek teltek el. Felelősek ezért a népművelők? Is-is. Azt hiszem, mindenki. Még az óvatos magatartású kö­zömbösek. a passzív sajng.1- kozók is. Mert ez az ember­típus. akikről szó van, nem nagyon kölcsönöz könyvet, nem megy a drágán felépí­tett művelődési házba, s az ott dolgozók is gyakran haj­lamosak inkább a már mű­veltek. igényesek művelődté- séről gondoskodni, mint ró­luk. Igaz, ez sziszifuszi munkának látszik, s tényleg nem könnyű. Deákvaron szétvert kan­deláberek. összecsomózott, szétszakadt hintaláncok, a fűben szétdobált, törött üve­gek. Ha nem használ a szép szó, kényszeríteni is lehet. Arra való a törvény szigora. Kovács T. István Van, aki frissen szereti A váci piacon mindig sokan keresik a íriss élő halat. Az Óbu­da Termelőszövetkezet tagjaként négy váci halász fogja a zsákmányt Szobtól Cjpestig, s heti négy alkalommal találkoz­nak a vásárlókkal. Képünkön: Fieszli József váci halász telje­síti a kívánságokat . Papp László felvétele A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA • • XXVI. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT A teljesítés tükrében Csak helyben található megoldás Ötvenen egy miatt Utolsó pár előre foss? Vác vasútállomás, július 16-án 9 óra 10 perc. „Kérjük a harmadik vágánynál vi­gyázni, a harmadik vágányra Szob felől személyvonat érke­zik”, hallatszik a hangszóró­ból. Jön is a vonat, alig „jár be”, ismét megszólal a hang­szóró: ,Jtérjük a. negyedik vá­gánynál vigyázni, a negyedik vágányra Budapest felől sze­mélyvonat érkezik, a szerel­vény árukezelés miatt előre­húz.” Tehát a szobi vonatról száll­nak le és fel mindkét oldalon. Budapest felől hatalmas füty- työgésekkel jön a másik vo­nat, előtte vagy ötvenen sza­ladnak hatalmas batyukkal, bőröndökkel, karon ülő gyer­mekekkel. Az állomás felől is szállnának fel páran, de topo­rognak a Szobról érkezett vo­nat előtt, nem mernek rajta átmenni, mert sohasem lehet tudni, azt mikor engedik to­vább. A két vonat között ösz- szezsúfolódik a nép, az egyik mama négyéves kislányát majdnem az induló vonat ke­rekei alól szedi ki. Az egész állomáson kiabálás, egymást keresik az emberek. Csak egy ember volt nyugodt. A mál- házó a négykerekű kocsija előtt. A „kedves” utasok még Ve­rőcén sem nyugodtak meg, és amit a forgalmistának kíván­tak, minden volt, csak nem kedves. A sallangokat, jelzőket lehagyva, körülbelül ezt mondták: — Ha tudják, hogy hátul van a poggyászkocsi, miért nem a málházó megy hátra és nem ötven utas játszik utolsó pár előre fuss játékot? M. Gy. Vác a hazai lapokban A Magyar Hírlap beszámolt arról, hogy a Magyar Selyem­ipar Vállalat váci Bélésszövő­gyárában 120 elavult, régi gép helyére beszereztek 88 korsze­rű, csehszlovák, légfúvókás szövőgépet. A Dél-Magyarország hírül adta, hogy az idei ünnepi he­tek kapcsán diaporáma-íeszti- vált szerveztek a műfaj nép­szerűsítésére. Szeretnék, ha Vác után Szegeden is gyökeret verne a diaporáma. A Magyar Nemzet sportro­vata Dicséret a váci evezősök­nek címmel arról írt, hogy a Velencei-tavon rendezett, jól sikerült evezősbaj nokságort a váciak három aranyérmet sze­reztek. A Magyar Ifjúság képes ri­portban bemutatta a Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat Szabados József vezette if­júsági brigádját, melynek tag­jai jó munkát végeztek a vá­ci Földvári téri lakótelep épít­kezésén. A Nógrád című megyei lap híradása szerint augusztus vé­géig ismét működik a Váci Kö­töttárugyár pálztói üzemében a nyári napközis tábor, ahol a gyáregység iskolás és óvodás gyermekeit helyezték el. P.K. Az MSZMP Vác Városi Bi­zottsága júniusban tárgyalta a városunkban gazdálkodó egy­ségek 1982. évi első féléves tervteljesítésének helyzetét. Az összkép megrajzolása igen bo­nyolult, mert a vállalatok na­gyon különböznek egymástól technológiai színvonalban, pia­ci lehetőségekben, a dolgozók létszámának alakulásában, s más a helyzet például a hír­adástechnikában, a textilipar­ban, vagy a szolgáltatásban. Nagy szóródás A testület többek között megállapította, hogy az 1982. év az 1981-től kedvezőtlenebb körülmények között kezdődött. A tőkés exportot nehezítette a világpiaci helyzet, az import és a hazai anyagellátás, vala­mint a fizikai dolgozók létszá­mának csökkenése. Mégis a városunkban termelő iparvál­lalatok a bázishoz képest 1,7 százalékkal többet teljesítet­tek. A textilipari üzemek kö­zül a Bélésgyár 32 százalékos, a fonógyár 11 százalékos emel­kedést ért el. örvendetes, hogy a DCM is megfejelte a bázist 11 százalékkal. Nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy a vizsgált 15 vállalat kö­zül hétnél a termelés nem ér­te el az 1981-es félévi szintet. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége, a KAEV, a Forte és a Tgurus közel 10 százalékos tervelmaradással dolgozott. Már itt leszögezhe­tő, hogy az elmaradásban az üzemektől független, külső okok is jelentős szerepet ját­szanak. 1982 júniusában meg­állapítható, hogy az éves terv­ből 48,6 százalék valósult meg az első hat hónap alatt. A szolgáltatás és a közleke­dés a bázishoz, képest 10 szá­zalékos növekedést ért el, s a kereskedelem is 2 százalékkal növelte a forgalmát. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a ven­déglátóipari vállalat az ár­bevételt 5,3 százalékkal nö­velte, megállapíthatjuk, hogy a lakosság igényének kielégí­tése az előző évnél magasabb szinten valósulhatott meg. A mutatókat városi szinten összesítve kiderül, hogy 2,6 százalékkal növekedett a ter­melés és a forgalom a bázis­hoz képest, a tervteljesítés pe­dig 97,7-re sikerült. Az éves terv időarányos része 48,2. Ez forintértékben 6,3 milliár- dot jelent. Tovább bonyolítja a képet, ha külön vizsgáljuk a szocia­lista és tőkés export teljesíté­sét, vagy a létszám és bérhely­zet alakulását. A szocialista exportról szólva elmondha­tó, hogy a bázishoz képest a kiszállítás 30,5 százalékkal emelkedett. Ezen belül azon­ban nagy a szóródás, mert a Híradástechnikai Anyagok Gyára a tavalyi első félévi mennyiségnek csak egyharma- dát tudta a KGST-piacokon el­helyezni, míg a Forte az előző éves mennyiség hatszorosát szállította ki. Bázisszint kö­rül teljesített az Izzó, a KAEV és a Kötöttárugyár. A jobb megértés kedvéért már itt jegyezzük meg, hogy például a Híradástechnikai Anyagok Gyárának termékei­re a külkereskedelmi vállalat a szerződést a második ne­gyedévtől kötötte meg a cseh partnerrel, s ez nyilván a tel­jesítést is hátráltatta. Éves szinten a tervteljesítés ebben a gyárban is várhatóan száz százalék lesz. Gondos szervezés A tőkés kivitelben is nagyok a különbségek egyes vállala­tok között. A tervteljesítés eb­ben a relációban 79,9 százalék. Az Izzó például a bázishoz ké­pest 11 százalékkal növelte a kiszállítást, a tervét pedig 101 százalékra teljesítette. A hajó­gyár viszont a bázishoz képest 47,9 százalékra esett vissza, a A szerkesztő úr • Kerestem az emléktáblát marosi utcák köveihez igazodó bambuszbotját, elutazni a fő­városi orvosokhoz, hogy ha tudnak, hát tegyenek csodát. De nem történt csoda. Kitten- berger Kálmán 1958. január 4-én kiköltözött az örök va­dászmezőkre. Az utca lakói . versengve mondják: Különös volt nagy­marosi ravatala, melyet afri­kai állatok bőrei, trófeái díszí­tettek. Jöttek búcsúzni az er­dőőrök, a vadőrök, a vadászok és a rengeteg gyerek. Majd betették egy fekete autóba el­vinni a fővárosba, hogy tudós társaságok vezetői búcsúztat­hassák. Aztán elfelejtették. Először fekete István — aki Kittenberger biztatására kez­dett állattörténeteket írni — foglalta össze tanítómestere életét. És ismét az erdőgazda­ság: a Rózsakunyhó bejáratá­nál féijibe véste a kutató emlé­két. A vadászati világkiállí­tás évében állították fel nagy­marosi szobrát, 1981-ben, szü­letésének századik évforduló­ján a posta bélyegsorozattal tisztelgett, kiállítást rendeztek és ekkor jöttünk rá, nincs már mit kiállítani. jl/la a Magyar Nemzeti Mú­"■* zeum különterme, a veszprémi vadaskert, hét va­dásztársaság, egy nagymarosi utca, Kenyában egy völgy őr­zi nevét, de házát, ahol élt, alig találtam meg. Pedig néze­gettem, merre van emléktáb­la. Múzeuma sincs. Eltűnt há­za mellől a levendulásliget, ritkul a gesztenyés, kezdik be­építeni a kertjét. Mészáros Gyula tervét 57,8-re teljesítette. Itt is várható, hogy a konténer ki­szállítás a második félévre meggyorsul, s mind a lemara­dás, mind a második féléves tervet teljesíteni tudja az üzem kollektívája. De vissza­esett a Forte és a HAGY ex­portja is. Koncentráltabban Anélkül, hogy másokban ke-' resnénk a hibát, meg kell mondani, hogy a tőkés meg­rendelők minden lehetőséget megragadnak arra, hogy a ko­rábban megkötött szerződése­ket időben átsorolják, a minő­ségi követelményt fokozzák, és a megkötésre váró új szer­ződéseket előzőeknél rosszabb feltételek mellett realizálják. Mindezek mellett is szükséges, hogy a vállalatok gazdálkodá­si tevékenységüket vizsgálják felül, s megfelelő intézkedése­ket tegyenek az eredmény, a tervek teljesítése érdekében. A termelékenységi mutató­ról szólva részletesebben kell foglalkozni a textilüzemeink­kel. A termelésben a bázishoz képest jelentős emelkedés kö­vetkezett be, pedig a létszám ugyanekkor csökkent. Ez csak úgy következhetett be, hogy rekonstrukciót hajtottak vég­re, komoly szervezési intézke­déseket hoztak és a termelő berendezéseiket hatékonyab­ban használták ki. A városunkban a munkás­létszám a második negyedév­ben is tovább fogyott, a csök­kenés 239 fő. A jelenlegi 14 ezer 796-os létszám 206-tal ke­vesebb az előző év azonos időszakánál. A vállalatok a negatív tendenciát a bérszín­vonal emelésével, a munkakö­rülmények javításával, s az új lehetőségek adta gazdasági formák alkalmazásával pró­bálják megállapítani. Az anyag elemzése kapcsán is világossá vált, hogy a gaz­dálkodás feltételének rosszab­bodása miatt, az egységek nem tudták teljesíteni a termelés, az exDort, valamint a gazda­ságossági mutatók tervezett szintjét. A végső sikerhez a második félévben koncentrált erőfeszítésekre lesz szükség. Vicsotka Mihály '7örgetek a vállát lógató ^ kerti kiskapun. Bent zárkózott csend. A ház homlok­zatán egy gnu és két kaffer- bivaly trófea, a falon tábla: „Magánház, nem múzeum”. A szomszédból egy férfi jön ki. Mondom, Kittenberger emlé­keit keresem, aki 1902-ben Kö­rösi Csorna Sándorként indult afrikai gyűjtőútra. Gyűjtemé­nyeit külföldnek kellett elad­nia, mert akkor a magyar tu­dós társaságoknak ilyenre nem volt pénze. Azért a hazájának is küldött öt láda világritkasá­got, melyek 50 évig a múzeum raktárában porosodtak. A rak­tárt a német katonák fölrob­bantották, és az öt láda tar­talma, ezeréves nemzeti kin­cseink nagy részével együtt porrá égett. — Háromszáz élő állatot is hozott a budapesti állatkert­nek — támaszkodik a kerítés­nek a szomszéd. A kapott pénzből már ko­moly felszerelést vásárolt, de kitört a háború, mindene el­veszett, és öt év után koldus­szegényen érkezett vissza Bu­dapestre. Álbérleti szobában húzta meg magát, és a Nim­ród vadászújságnak írt cikkei­ből élt. Itt olvasta Kovács Lí­via levelét, melyben fivére fe­löl érdeklődött, ki szintén a Körösi-Csomák egyike volt. Kittenberger elvitte Nagyma­rosra Kovács Ödön szomorú történetét. A család látva a férfi elhagyatottságát, felaján­lotta fiún kerti remetelakját, melyet ő elfogadott, és itt élt haláláig. — Mi ezt a remetelakot vet­tük meg, és építettük helyére a házunkat — mondja a szom­széd. — Többet nem tudok. Elbúcsúzom. Egy nyolcéves kislánytól érdeklődöm. — Kittenberger? Afrika-va- dász volt. Ott lakott — mutat a házra. A tudós haláláig til­takozott: Nem volt vadász. Mindég természetkutatónak, újságírónak mondta magát. 1 Az utca végén asszony ma­tat a kertben. Ott is kérdem. — A szerkesztő úr? A har­cok végén Kálmán bácsi a férjemmel együtt először je­lentkezett rendfenntartónak. Akkor már világhíres tudós, 25 éve a Nimród felelős szer­kesztője. Még ropognak a fegy­verek, amikor az egyik szov- je. őrnagy megtudva, hogy itt él az, akinek gyűjteményeit a moszkvai múzeumban megcso­dálta, azonnal felkereste. Pár perc múlva őrség állt a ház előtt, és szögelték a falra a táblát: „Múzeum". Kittenberger tovább szer­kesztette a Nimródot, és ami­kor már leküzdötte az infláció nehézségeit, 1949-ben bevon­ták az újságíró-igazolványát, 1950-ben a nevét ma oly büsz­kén viselő nagymarosi vadász­társaság elődje kizárta tagjai sorából, a nyugdíjkérelmét elutasították. Sanyarú helyze­tében kénytelen volt eladni af­rikai emlékeit. Köztük népraj­zi gyűjteményét, melyet Afri­kában más értéke híján köt­szerért cserélt el. Először az erdőgazdaság sietett a segítsé­gére: Kertjében prémállat-kí- sérleti telepet létesített, de azt is be kellett zárni. Ezután az állatkert jelentkezett. Ügy látszott, hogy hetvenöt éves korára, 1957-ben kisüt kö­rülötte a tavaszi nap. Világ­nagyságok érdeklődtek felőle, visszaadták fegyvereit, vadász­társasági, újságírói igazolvá­nyát, nyugdíjat állapítottak meg a részére, de ekkor már emberkerülővé, szótlanná vált, aki csak a nagymarosi séták­ban lelte kedvét, gyermekek között az örömét. Kertje tele volt gyermekcsiviteléssel, és ha nem voltak körülötte, leszed­te kertjének legszebb gyümöl­cseit, átment a szomszédba megkérdezni; „Hát Zolika mer­re van? Hoztam neki körtét”. (Zolika akkor óvodás volt, ma a művelődési ház igazgatója.) Mire a visegrádi romok őszi ködbe álmodták magukat, neki is kézbe kellett vennie a nagy­Alkotmány Kupa A KISZ Vác városi Bizott­sága és a város testnevelési sportfelügyelősége Alkotmány Kupát írt ki, ezzel is lehető­séget teremtve az Edzett ifjú­ság mozgalomban a pontszer­zésre. A versenyszámok kispá­lyás labdarúgás, VIII. 9-én 14 órától a váci stadionban. Fu­tás VIII. 10-én 14.30 az Ifjúsá­gi Stadionban. Úszás augusz­tus 13-án 17 órától a strand­fürdőben. Lövészet VIII. 11— 12-én 14.30 a pincelőtéren Szellemi vetélkedő VIII. 9-éii 14.30-kor a művelődési köz­pontban. Nevezni augusztus 9-ig lehet a KISZ városi bizottságán. Ügyelet * 11 * 11 Augusztus 7-én és 8-án az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletet. Északi rész: dr. Ha­lász Ferenc Vámosmikola 18. Déli rész: dr. Dóczy Ödön Főt 11. Az ügyelet időpontja szom­bat reggel 8 órától, hétfő reg­gel 8 óráig tart. Az ügyeletes állatorvos csak elsősegélynyújtás esetén hív­ható. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom