Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

AZ MSZMP PEST MEGYE» BIZOTTSÁGA XXVI. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM Arn: 1,10 Coring 1982. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP A szerelést is vállalni akarják Újabb fejlesztés előtt a PEVD9 salymári gyára / ISKOLA ÉS SZAKMA O rszágos vizsgálatra ké­szülődik az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal. Azt szeretnék ki­deríteni, hogy miként ala­kult az elmúlt tanévben végzettek elhelyezkedése. A vizsgálati eredmények csak kora őszre várhatók, ám már most kérdezhetnénk: e változatlanul munkaerőín­séges világban, amikor az úgynevezett „ifjúsági mun­kaerőforrás” — magyarul: az iskolából az életbe lépők száma — jóval alacsonyabb a szükségesnél, ugyan mi vizsgálnivaló van a pálya­kezdők elhelyezkedésével kapcsolatban ? A közvéle­mény is úgy tartja — a fia­talok meg holtbiztosak eb­ben —, hogy az oklevél, a diploma átvétele után szá- molatlanul várják őket a jobbnál jobb állásajánla­tok; válogathatnak kedvük szerint. Ez nem így van. Válogat­ni ugyan lehet, csak nem mindig a legkülönbözőbb s többnyire nem a rég meg­álmodott álláshelyeit kö­zött. Különböző, eddigi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az is­kolai tanulmányait befeje­ző fiatalok jó része álom- világba'n él. Hogy felkészü­letlenül kerül elete nagy döntése elé: hova, milyen munkakörbe, milyen to­vábbi elképzelésekkel, le­hetőségekkel kerüljön? Azt is bizonyítják a tapaszta­lati tényeken alapuló elem­zések, hogy a pályakezdők­nek úgyszólván senki, sehol nem magyarázta el: az is­kola, s annak végbizonyít­ványa az esetek jó részében nem automatikus bizto­síték az egyéni ambíciók szerinti elhelyezkedésre. Sőt: esetenként még a vég­zettségnek megfelelő mun­kakörbe való elhelyezke­désre sem. Az iskola ugyanis nincs mindig szink­ronban a munkáltatói igé­nyekkel. Néhány szakközépiskolá­ban például szép számmal végeznek diákok, akiknek szakmai ismereteit csak egy-két vállalat hasznosít­hatja az országban. Tisztázni kellene tehát, hogyan állunk ezekkel a szakközépiskolákkal? Néz­zük a közgazdasági szakkö­zépiskolásokat. Ügy tűnhet, nekik hincsenek elhelyez­kedési gondjaik! Pedig' az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szerint — a gim­nazisták után — ők vannak a legnehezebb helyzetben. Képesítésük ugyan lesz, de képzettségük inkább csak afféle irodai segédmunkára teszi őket alkalmassá; ez nekik sem tetszik, s a mun­káltatók sem kapkodnak utánuk. Ojabb kérdés: vé­gül is mire képesít a köz- gazdasági szakközépiskola? Hasonló kérdések tehetők fel például a vízügyi szak- középiskolák, a földmérési, a dohányfeldolgozói, a tejter­mékgyártó stb. szakközép- iskolák esetében. Mi értel­me van az ilven túlspecia­lizált oktatásnak akkor, amikor nem tudhatjuk, hogv oéldáu’ másfél évtized múltán, hol és mennyi „tej- termékgyártóra” vagy „do­hányfeldolgozóra”, netán KozepiOKon végzett földmé­rőre lesz szüksége az or­szágnak? Valamit azért közbe kell vetni. Nem az a baj, hogy a tervezők képtelenek e kérdésekre megoíznatő Vá­laszokat adni. Sokkal in­kább az, nogy az oktatás­ügy nem ismeri fel a hosz- szabb távú munkaerő-prog­nózisok hibalehetőségeit, s ezeket mellőzve, évről év­re szigorúan megállapított „beiskolázási keretszámok” szerint pl. „tejtermékgyár­tókat” képez ... Ahelyett, hogy rábízná ezt a tejter­mékgyártó vállalatokra. Belátom: e példák sora mintha azt sugallná, hogy hagyjunk fel az eddigi — s megieneiosen bizonytalan eredmény ekkel járó — szakközépiskolai OKtatással, s favorizáljuk inkább az általánosan kiművelt em- berjoicet kibocsátó gimná- ziumoitat. Am ez az ut sem járható. A gimnáziumot végzett szakképzetlen fiatat lók elheiyezkeaese hosszú évek óta megoldatlan, illet­ve feszültségekkel terhes. Nem mintna kevés volna a nekik felkínálható munxa- hely (sót, jóval több, mint a nem tovább tanuló, érettségizettek száma), csasnogy ezeken a munka­helyeden általában fizikai munkát (is) kell végezni, s ezt mar az érettségizettek többségé — főként a lányok — nem szívesen, legjobb esetben csak kényszerűség­ből vállalják. S mert ez nem újabb keletű — de egyre általánosabb — gond, az általános gimnázium, mindazok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak továbbtanulni, vol­taképpen zsákutca. Az ál­talános gimnáziumi képzés kibővítését szorgalmazó szakembereknek erről nem szabadna megfeledkezniük. S legfőképpen nem szabad­na szembeállítaniuk a szakközépiskolát — vélt vagy valós sikertelenségei miatt — a gimnáziumi ok­tatással. Be kell látni: csakis egy szűkebb réteg engedheti meg magának azt a luxust, hogy gyermekeik, 18 éves korukban kényszerdöntés elé kerüljenek: vagy a fel­sőoktatás vagy — minden szakképzettség nélkül — az elhelyezkedési bizonytalan­ság. Utóbbi esetben szá­mításba jöhet 12 évi isko­láztatás után további más­fél-két esztendő tanulás, hogy a gyerek valami szak­mát is szerezzen. F élreértések elkerülése végett: e gondolatme­net korántsem gimná­ziumellenes. Csak azt sze­retné felvetni, hogy a kö­zépfokú oktatás esetleges reformja során nem szabad a vagy gimnázium, vagy szakközépiskola alternatí­vában gondolkodni, mert mindkét iskolatípusnak van létjogosultsága. A szakkö­zépiskolákat azonban nem szabad agvonszakosítani, mert a munkaügyi terve­zők képtelenek hosszabb távra is megbízhatóan ér­vényes prognózisokat adni. Vértes Csaba ___________________________ ____y „F aipari gyáregység" — hir­deti a cégtábla Solymáron a PEVDI helyi üzeme fölött. Je­lenleg még termékeik negy­ven—ötven százaléka készül fából, vagyis már a felirat csak felerészben fedi a kapun belüli helyzetet. A főként nyí­lászárókat gyártó részleg az utóbbi években éppen a mű­anyag szerkezetekkel vált ne­vesse, amelyeket saját gyárt­mányfejlesztésének köszönhet. A műanyag bejárati ajtó jól bevált termékük, amelyet a Metalloglóbus és a Tüzép ér­tékesít. Az úgynevezett szak- iparifal-rendszerek — ezek nem másolt, mint nagyobb fe­lületű nyílászárók, loggiatér­elemek — kísérleti beépítését végzik, akusztikai, hőelnyelő tulajdonságait vizsgálják. A műanyag nyílászárók gyártási kapacitását a jövőben növelni szeretnék, ezért neveztek be az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztérium pályázatára. Amenyiben megnyerjük a pályázatot — tájékoztat Do­rozsmai István műszaki veze­tő — lehetőségünk lesz a százmillió forint körüli beru­házásra, meg tudjuk venni a jórészt nyugatnémet berende­zéseket, amelyekkel a kapaci­tásunkat bővíteni tudjuk. — Erős a konkurrencia? — kérdezem. — Rajtunk kívül az ország­ban csak két vállalat foglal­kozik műanyag nyílászárók gyártásával, az egri és a Győr- Sopron megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat. Velük azonban nem konkurrens kapcsolatban vagyunk, hanem hatékonyan együttműködünk. Műszaki fejlesztéseinkről kölcsönösen tájékoztatjuk egy­mást, közös árakat alakítunk ki. A három társvállalat együtt­működése előnyös helyzetet teremt ahhoz, hogy a valódi konkurrenciával szemben helytálljunk. Igazi konkurren- sünk az Albaplastot — nyílás­zárókat — gyártó Alba Regia Fehérvári Építőipari Vállalat és a Fémmunkás Vállalat. — Mi történik, ha a mi­nisztérium pályázatát nem a solymári gyár nyeri? — vetem közbe. — Mi akkor is a műanyag nyílászárók gyártását fogjuk fejleszteni — válaszol a mű­szaki vezető. — Nem tehetünk mást. Ugyanis faipari beren­dezéseink elavultak, elavult technológiát pedig nem érde­mes fejleszteni. Szakember- gárdánk felét köti le a faipa­ri cikkek gyártása, s ez sem maradhatna így, mivel mi is létszámhiánnyal küzdünk. A műanyag termékek gyártását kevesebb emberrel is győzzük. — Üj profil bevezetésére te­hát nincs, szükség? A négy esztendővel ezelőtt lezajlott termékszerkezet-váltás ennyi­re sikeres volt? — Szeretnénk megvalósítani azt, hogy a műanyag nyílászá­rókat beszereléssel együtt ad­juk el. Sok olyan vásárlónk van ugyanis, akiknek se ka­pacitása, se hozzáértő embere. Éppen ezért kisvállalkozást, gazdasági munkaközösséget szerettünk volna létre hívni dolgozóink köréből erre a te­vékenységre. Volt is érdeklő­dés, huszonötén—harmincán jelentek meg a tájékoztatón, amelyet a jogászunk tartott. Végül is azonban nem alakult meg a munkaközösség. Dolgo­zóink hét végén, maszekban szerelnek, és úgy látják többet kérésnek így „füsiban”, mint amennyi a munkaközösség tag­jaként jutna. Így egyelőre a beszerelést vállalhatjuk meg­rendelőinktől. Pedig ez jó üz­let lenne a gyárnak. A Diósgyőri Gépgyár szerencsi gyáregységében évente mintegy tízezer különféle szivattyút gyártanak. Közöttük olyat, amely egy perc alatt 40 liter folyadékot továbbít, de van olyan is, amelynek teljesítménye 13 ezer liter. A szivattyúk a hazai felhasználók körében is keresettek. Javult a gépalkatrész-ellátás Csökkentek az állásidők A korábbi éveknél kedve­zőbb körülmények között arathattak az idén a gazdasá­gok: az Agrotek adatai sze­rint a gépekhez a tavalyinál csaknem félmilliárd forinttal nagyobb értékű alkatrész állt rendelkezésükre, ami 20 szá­zalékos növekedést jelent. A javuló ellátás eredményeként a géphibából eredő kényszer­állásidő csökkent, folyamato­sabban, nagyobb biztonsággal dolgozhattak a gépek. A külföldi partnerváHalatok az alkatrészeket ütemesebben szállították, de így is kevés volt jó néhány cikkből, első­sorban bálázógép-alkatrészek­ből. Emelkedett a hazai gyár­tók száma. Jól’ sikerült az Ag­rotek tavalyi gyártót keresünk akciója, amelyen a hiánycikk­listákon leggyakrabban sze. replő alkatrészek előállításá­ra szerveztek vállalkozókat. A Mezőgép üzemek, a tsz mel­léküzemágak és a kisiparosok műhelyeiben, az első félévben már 388 millió forint érték­ben gyártottak olyan alkatré­szeket, amelyeket egyébként importból kéne beszerezni. Ez összesen 1900-féle cikket, trak­tor-, kombájn-, szállítógép-al­katrészt jelent. Tekintve, hogy a mezőgaz. daság összesen mintegy RO ezer féle gépalkatrészt igényel, » ebből megközelítően 7000 im­portból származik, az Agro­tek újabb gyártót keresünk akciót tervez szeptemberben, hogy a még meglévő szabad kapacitások feltárását ezzel is elősegítse. "t Vezércikk a málna Tele hűtőkamrák Dunakeszin A piacok még bőségesen kínálják a friss gyümölcsöt, a Dunakeszi Hűtőházban azon­ban vége a sízezonnak. Már ami a saját feldolgozásra ke­rülő gyümölcsök felvásárlását illeti. A hűtőkamrák megtel­tek málnával, piros- és feke­teribiszkével, meggyel, szamó­cával. Igaz, a tervezettnél va­lamivel kevesebb nyersanya­got vásárolt föl a hűtőház, / egyes gyümölcsfajtákból csak a tervezettnek 85 százalékát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az üzem nem telje­síti exporttervét. Termékeik- neknek mintegy felét szállít­ják Svájcba, az NSÉK-ba és Svédországba. A legnagyobb mennyiségben málnát vásároltak föl, úgy is mondják, ez az üzem „vezér­cikke”, a feldolgozandó gyű­A Híradástechnikai Gépgyárban az idén 9- féle, különböző célra alkalmas autódiagnoszti­kai műszert gyártanak, mintegy 125 millió forint értékben. A korszerű műszereket egyrészt a KGST-országokba exportálják — legtöbbet — mintegy 33 millió forint értékben — a Szov­jetunióba szállítják. Képünkön: Kovács Gyula az Elkon—S 300-as motorvizsgáló műszert el­lenőrzi. mölcsöknek a felét adja. S ha kevesebb is van belőle az idén, a minősége valamivel jobb, mint a korábbi években. A felvásárlások befejezése természetesen nem jelenti azt, hogy leállt az élet a hű­tőházban. A június eleje óta beszállított és fagyasztott 3500—4000 tonna gyümölcs feldolgozása, úgynevezett készregyártása most kezdődik igazán. A fagyott málnát, meggyet, ribiszkét, szamócát, válogatják és a megrendelők kívánsága szerint cukrozva vagy anélkül különböző nagy­ságú tasakokba, dobozokba csomagolják. Bőven ad mun­kát az üzemnek ez a feladat szinte egészen a jövő évi sze­zon beindulásáig. A hűtőkamrák akkor sens állnak üresen, ha a fagyasz­tott gyümölcs csomagolva el­hagyja az üzemet. Folyamato­san érkeznek a szállítmányok bértárolásra. A legkülönbö­zőbb élelmiszeripari üzemek termékeit, húst, halat, barom­fit raktároznak, de itt raktá­rozzák a Dunakeszi Konzerv­gyárban majd feldolgozásra kerülő őszibarackot is. Újdonsággal is szeretne ki­rukkolni az üzem. Sikeres kí­sérletek után még ebben az évben meg akarják kezdeni a gyorsfagyasztott, habosított gyümölcskrémek gyártását. A meggyből, szamócából és mál­nából készített édesség hason­lít a gyümölcsfagylaltra. M. N. P. m&oTiTTüm Georgij Mihajlovics Jegorov flottaadmirális, a Szovjetunió hőse, a DOSZAAF Központi Bizottságának elnöke által ve­zetett delegáció befejezte ma­gyarországi látogatását. A vendégeket szombaton a Ferihegyi repülőtéren Kiss La­jos vezérőrnagy, az MHSZ fő-; titkára búcsúztatta. PEST MEGYEI Ma: 3. oldal: Háborús gránát házi őrizetben Villának gereblye legyen a társa 4. oldal: Párbeszéd a világgazdaságról Pedagógusszemmel Halásztelken 6. oldal: Mint a Mundialitón: ezüst 1. oldal: Postabontás Szivattyúk hazai piacra i'VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Autódiagnosztikai műszerek

Next

/
Oldalképek
Tartalom