Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

A szerencsétlenség gyakori okozója Korunk népbetegsége ellen A kormány nemrégiben te­kintette át az alkoholizmus elleni küzdelem helyzetét és megállapította, hogy az alko­holfogyasztás káros mértéké­nek visszaszorításához továb­bi összehangolt intézkedésekre van szükség. Az elmúlt húsz évben ugyanis hazánkban az alkoholfogyasztás kétszeresére növekedett: a lakosság szeszes italra fordított kiadása eléri a lakosság összfogyasztásának tíz százalékát. Ezen belül 40 százalékban az égetett szeszt fogyasztják. Az alkohol káro­san befolyásoló szerepe válto­zatlanul magas a bűnözésben, az öngyilkosságokban és a balesetekben. Eszét vette az ital Hazánkban több százezren Italoznak, és a becslések sze­rint minden hetedik magyar családot érint valamiképpen korunk népbetegsége, az alko­holizmus. Egy másik becslés szerint a szakmunkástanulók 83 százaléka iszik rendszere­resen vagy alkalomszerűen, a középiskolás fiúk több mint kétharmada. Hosszasan lehetne sorolni a bűncselekményeket, a garáz­daságtól a betöréseken és rab­lásokon keresztül a gyilkossá­gokig, amelyeknek tettesei bűntettüket alkoholos befo­lyásoltság alatt követték él. „Nem is emlékszem, mit csi­náltam — mondják később a rendőrségen, akik odakerül­nek —, az ital elvette az esze­met” Persze ez mit sem vál­toztat a tényeken, az ittasság nem enyhítő körülmény, a törvény súlyosan bünteti az ilyen cselekedeteket. Külön kell szólni azokról, ökik époen mértéktelen ivá- sukkal teszik lehetővé a bűn- cselekmények elkövetését. A kriminalisztikának egyik ága a viktimológia, azaz az áldo­zattan. Akadnak ugyanis, akik szinte kihívják maguk ellen a sorsot. A vendéglőkben, a szórakozóhelyeken, lerészege- dett ember, különösen, ha a pénzét mutogatja, hamarosan társakra talál, gyakran bűnö­zőkre. Először csak egy nő ül az illető asztalához — ez a leginkább megismétlődő mód­szer —, aztán a nő „fivérei”. Amikor az ittas ember a nő­vel elihdul az éjszakába, a kaland azzal végződik, hogy a „fivérek” utánuk mennek, s áldozatukat leütik, kizsebelik. A mértéktelen alkoholfo­gyasztás veszélyes az alkoho­listák egészségére is. Az orvo­sok és pszichológusok szerint kezdetben fejfájást, álmatlan­ságot okoz, később a máj megnagyobbodik, a vérnyo­más emelkedik és izületi pa­naszok lépnek fel, nem be­szélve arról, hogy az ital ron­csolja az idegrendszert. Sokan ittasan megsérülnek és a kór­házak amúgy is kevés ágyá­nak egy részét elfoglalják. Akik dohányoznak, azok szá­mára az italozás még külön veszélyeket is rejteget: a do­hányzó ember ugyanis ivás közben rendszerint dupla mennyiségű cigarettát szív el, mint egyébként. A megelőzés érdekében szü­lettek ugyan rendeletek, így délelőtt 9 óra előtt tilos a ven­déglátóhelyeken és italboltok­ban szeszes italt árusítani, s mindig tilos az utcákon, üz­letek előtt szeszes italt fo­gyasztani, részegeket és fia­talkorúakat kiszolgálni. Ezek az iptézkedések természetesen nem oldhatják meg az alkoho­lizmus problémáját, hiszen aki munkába indulás előtt in­ni akar, az előző nap is meg­veheti a szeszes italt: a ven­déglőkben, italboltokban, s számos más helyen az ittasok úgy is alkoholhoz juthatnak, hogy a „szesztestvér’’ hozza el számukra a fröccsöt, vagy a cseresznyepálinkát. Az üze­mekben szúrópróbaszerűen szondáznak ugyan és aki elő­zőleg ivott, azt többnyire ha- zaküldik, ám ez sem tökéle­tes védekezés. Program készül Nyilvánvaló, hogy csupán adminisztratív intézkedések­kel nem lehet megakadályoz­ni a mértéktelen alkoholfo­gyasztást, különösen, ha gyak­ran a környezet sem bélyegzi meg a részegeskedést. A Mi­nisztertanács javaslatára a Vöröskereszt és más társadal­mi szervek segítségével hosz- szú távra szóló programot ké­szítenek elő. Nyilván többféle módot is kínál majd a prog­ram — orvosi és pszichikai ráhatást —, hogy csökkenthe­tő legyen a mértéktelen alko­holfogyasztás. kss Ügyelet hh Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon augusztus 7-én, szombaton 8 órától augusztus 9-én, hétfőn 8 óráig: dr. Mohai Imre, Veres­egyház, Bánóczi u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon' Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckisúj- falun, Vácszentlászlcn, Verse- gen, Zsámbokon augusztus 7-én, szombaton 8 órától au­gusztus 9-én, hétfőn 8 óráig: dr. Molnár Attila, Aszód, Kos­suth Lajos u. 27.-LÓI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÄRÄSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 184. SZÄM 1982. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT Kemény versenyben Sikerülhetett volna jobban is Hogy fejezzük ki finoman: a város szövetkezeteinek vezetői ezúttal nem repestek az öröm­től, amikor a félévi eredmé­nyek, a gondok, a második fél­év kilátásai felől faggattuk őket, szokásos körinterjúnk ke­retében. Tartózkodásuk ért­hető: a valódi teljesítményeket évenként mérjük, s az első hat hónap inkább csak jelzés, al­kalom a tevékenység részletes elemzésére, lehetőség az újra­gondolásra, a szükséges kor­rekciókra. Nem gödöllői, nép- gazdasági sajátosság ez. S min­den bizonnyal az sem csak ho­ni szövetkezeteink panasza: az első félév bizony sikerülhetett volna jobban. Ami a hagyományos mérleg- mutatókat illeti, talán még az Építőipari Szövetkezet az, ahpl kevésbé borúlátóak. Hámori György elnök így foglalta ösz- sze a félév tanulságait: Minőségi gondok — A változások, a mozgások jellemezték ezt az időszakot, s ennek csak egyik összetevője, hogy az új vállalkozási formák jó néhány szakemberünket csá­bították el. Ennek ellenére ár­bevételi tervünket teljesítettük, a nyereségünk időarányosan több, mint amennyit vártunk. Csak a lakásépítésnél mutatko­zik némi lemaradás; a János utcai 26 lakásunkat műszaki­lag átadtuk ugyan, de a hiány- pótlási munkák még hátravan­nak. — Legfőbb gondunk a má­sodik félévben is minden bi­zonnyal a fizikai állományunk folyamatos csökkenése lesz. Igaz, hat fiatal szakmunkásunk végzésük után nálunk marad, de nem lehetünk biztosak ab­ban, hogy nem mennek el má­sok. Ilyen körülmények között elégedettek lehetünk azzal, hogy inkább csak minőségi gondjaink vannak. Intézkedési terv A Vegyesipari Szövetkezet­ben is érzik azt, amit az épí­tőknél: több szakemberük pró­bál szerencsét az új vállalkozá­si formák valamelyikében. Gondjaik egy részét is ezzel magyarázzák. Szávai Tibor el­nök: — Árbevételünk tervét egye­lőre hozzuk, de a nyereség a vártnál kevesebb. Ezt részben a költségek további növekedé­sével s a létszámhiánnyal tud­juk megokolni. Jelenleg is leg­alább tíz-tizenkét emberünk hiányzik, s alig van remény pótlásukra. Sőt, tudunk arról, hogy újabbak készülnek elmen­ni tőlünk. Persze nem állíthat­juk azt sem, hogy belső ba­jainkat teljesen feltártuk vol­na. így természetes, hogy az elkövetkező időszaknak ez lesz Hiánycikkek Előnyössé vált tagság A Gödöllő és Vidéke Áfész néhány éve lépett a Skála Coop egyesülés tagjainak so­rába. Ennek előnyeit elsősor­ban központi áruházuk, illet­ve vevőik látják. Tény viszont, hogy ez a tagság nem mutatkozik meg mindenben úgy, mint annak idején számítottak rá, javu­lást legföljebb annyiban ho­zott, hogy a hálózat számára előbb lehetőség nyílik az át­menetileg hiánycikknek szá­mító termékek pótlására. Ha másért nem, azért, mivel a Skála Coop nagy tömegben rendel árut a gyártó vállala­toktól. Lovas futárral kezdődött Könnyű volt a postarablás Évszázadokkal ezelőtt a hí­reket, utasításokat lovas futá­rok vitték egyik helyről a má­sikra. A török uralom idején már létezett a hírvivőrend­szer,. amit a megyei és földes­úri hatóságokkal való kapcso­lattartás tett szükségessé. Az első részletes török adóössze­írásokból név szerint ismer­jük vidékünk XVI. század kö­zepén élt s küldöncként tevé­kenykedett jobbágyait, akik­nek egy kijelölt másik tele­pülésre kellett továbbítaniuk az írásos, olykor szóbeli üze­neteket. A hírtovábbításnak ez a formája még évszázado­kig fennmaradt. A vérségi fa­lumúzeum egyik irata szerint az 1848. március 15-i esemé­nyek hírét is lovas futár vitte a községbe. Háromféle szolgálat Az első rendszeres postajá­rat még a mohácsi vész évé­ben indult meg Bécs és Po­zsony között, de a postajárat elterjedése, a kocsik nagyobb számú forgalma csak a török hódoltság után következett be, amikor is rendszeressé vált a személy- és teherforgalom. A. század második felében az utasok és csomagok szállítása mellett lehetővé vált a pén­zeslevél továbbítása is. A leg­nagyobb forgalom a főutakon zajlott, de a század utolsó harmadában sok mellék pos­tavonal is létrejött. A postavonalakon háromfé­le szolgálati kocsi közlekedett: a gyorsposta, amely utasokat, leveleket, pénzesleveleket szállított, a postaszekér, amin az utasok mellett drága áru­kat, pénzt, iratokat vittek, s végül a társzekér, ezzel kizá­rólag csomagküldeményeket továbbítottak. Dicsérte Bél Mátyás Gyorsposta ekkoriban Bécs és Buda, illetve Bécs és Pozsony között járt. Pos­taszekerek nyolc irányban járták az országot, ezek útvo­nalának egyike Hatvanon át Eger és Miskolc felé tartott. Kezdetben a postaszekerek kéthetenként egy alkalommal érkeztek Buda felől, illetve haladtak visszafelé, s átlago­san két óra alatt három mér­földet tettek meg. A lovas kocsival és postako­csival utazók számára nélkü­lözhetetlenek voltak az út­menti fogadók, ahol éhüket, szomiukat csillapíthatták, lo­vaikat megetethették, pihen­tethették. Ilyen beálló ven­déglő állt a Kisbagi -csárda helyén, ahonnan a postaút Bag felé vezetett, Bag és Hé- vízgyörk találkozásánál pedig postaállomás állt. A Pest fe­lől jövőknek ez volt a máso­dik állomás, az első Kerepes. Vendégfogadó várta Isaszegen is a fáradt utasokat, akik szükség esetén nemcsak az is­tállót, hanem a kovácsmű­helyt is igénybe vehették.. A postaállomások, vendég­fogadók az uradalmakhoz tar­toztak, s nekik kellett elszá­molniuk is. Az isaszegi ven­dégfogadóról Bél Mátyás is kedvező véleménnyel volt: a mintegy kétszázötven évvel ezelőtt megjelent terjedelmes leírás szerint itt az átutazók meleg ételt, jó szálláshelyet kapnak, a nap bármely órá­jában is érkeznek. Megemlíti azt is, hogy a Rákos patakra új kőhidat építettek, s mert az utak karbantartására kellő gondot fordítanak, a közleke­dés télen is zavartalan. Persze, előre nem látható körülményekkel sokszor kel­lett számolni, s az utazás sem volt kényelmes. A postakocsin négy fedett és két nyitott na­gyon szűk ülőhely volt. Az utasoknak végig ülniük kel­lett. a nyitott ülőhelyek pedig kitették az utasokat az időjá­rás viszontagságainak is.- A saját lovon és kocsin tör­ténő utazás költséges dolog volt, akárcsak a posta. a ne­messég azonban hamar ráéb­redt arra, hogyan lehet ol­csón. váltott lovakkal utazni. Eleinte a katonaság és a ha­tóságok szállítására kötelező­en adandó előfogatot idővel a nemesség is kezdte igénybe venni. Azok mindenképpen, akik jó kapcsolatban voltak az alispánnal, az előfogat-utalvá- nyokat ugyanis ő adta ki. Az ilyen utazás csupán harmadá­ba került. A postaló mérföl­denként több mint huszonkét krajcárba került, az előfogatos ló csak hét és félbe. A borra­valónál is lényeges különbség volt: amíg a postakocsis maga vágta zsebre az egészet, az előfogatért a községi bíróhoz vándorolt a nagyobbik há­nyad, s a kisebbik jutott az előfogatos jobbágynak. Elemeit pénzes zsák Tudunk egy postarablásról is, amely Vaikó és Gödöllő között esett meg 1930-ban. Egy hófúvásos téli napon a rabló az erdőn át vezető úton leemelte a huszonegyezer pen­gőt tartalmazó zsákokat a ko­csiról, mégpedig olyan észre­vétlen, hogy Éliás István, a kocsis csak Gödöllőn vette észre a rablást. A tettes nem sokáig örülhetett a zsákmány­nak, mert hamarosan elfog­ták. A hírközlési technika és a közlekedés fejlődése túllépett az információk napokat igény­lő továbbításán, túl a posta­kocsikon, s közel fél évszáza­da már egyik községünkből sem kell a legközelebbibe vinni a küldeményeket, hogy azt eljuttassa rendeltetési he­lyére a posta, mert a század első évtizedeiben megszervez­ték azokban a helységekben is a postát, amelyek korábban ilyen intézménnyel nem ren­delkeztek. Bene Mihály a legfontosabb teendője. Veze­tőségünk máris elemezte a ta­nulságokat s úgy határozott, hogy részletes intézkedési ter­vet dolgoz ki. — Azt például tisztán látjuk, hogy nem volt jó húzás a kon­fekcióban áttérni a gyermek­holmira, ami kevésbé fizet mint a korábban készített férfi­felöltő. De a váltásra kooperá­ciós kötelezettség szorított rá bennünket, amikor a konfekció egyébként sem virágzó üzlet. A szolgáltatás sem hozhat nye­reséget, hiszen megszűnt min­den támogatás, teljesen magá­ra van hagyva. A második fél­évben nagyobb összefogásra, jobb teljesítményre lesz szük­ség ahhoz, hogy terveinket el­érhessük, s legalább a 4 száza­lékosra tervezett bérfejlesztés arányában sikerüljön nyereség­re szert tennünk. Bőrünkön érezzük A Háziipari Szövetkezet ta­valy kiemelkedően jó eszten­dőt zárt, amibe a nyereséges termelés éppen úgy beletarto­zott, minthogy a szövetkezet fennállása óta legnagyobb mé­retű rekonstrukció nehezén is eredményeden túljutottak. Ez a félév azonban náluk sem volt gondtalan. Erről Köteles Imré- né elnök beszélt: — Árbevételünkben némi le­maradás mutatkozik, erről részben megrendelőink tehet­nek; vevőink egy része készle­tezési gondok miatt nem tud­ta idejében átvenni szállítá­sainkat. További gondjaink már belső nehézségeinkkel függnek össze, s ez elsősorban az exportra szánt termékeink­nél jelentkezik. A saját bőrün­kön érezzük a verseny ke­ménységét; a nyugati piac rendkívül igényes. A szigorú átvételnek őszintén szólva nem tudtunk minden esetben meg­felelni, gyakori, hogy javítás­ra kényszerülünk. Ennek okát abban látjuk, hogy új termé­kekről van szó, s dolgozóink még nem gyakorolták be ma­gukat megfelelően. Reméljük, hogy a harmadik negyedévben javul a helyzet. — így jelenleg az exportra dolgozó munkatársainkra ne­hezedik a legnagyobb teher, de reméljük megértik: sok múlik tevékenységükön. De ne csak a gondokról essen szó: örülünk annak, hogy a második félév­ben megkezdődhet a munka az új nógrádsápi varrodánkban, ahol harmincán dolgoznak majd. A gépesítés befejeződött, augusztusban a betanítás kö­vetkezik. Itt új cikkeket, step­pelt anyagból bébiegyüttest varrunk majd. Reméljük, a kö­vetkező hat hónapban sikerül behoznunk a lemaradást, ami­re az is biztosíték, hogy mun­kával el vagyunk látva. • G. Z. Földrengés Tokióban. Japán film, 4, 6 és 8 órakor. A Vasas Zsánthekon Szombaton, augusztus 7-én délután fél hatkor a Vasas NB I-es labdarúgócsapata játszik hírverő mérkőzést Zsámbokon, a helybeli együttessel. A bu­dapestiek várhatóan a legerő­sebb gárdájukkal jönnek, s így minden bizonnyal élvezetes ta­lálkozónak lehetnek szemta­núi a nézők. A Vasas összeál­lítása előreláthatólag: Leb o- niczki (Hajdú) — Rácz, Hege­dűs, Híres, Balázs — Birinyi, Komjáti, Seres — Izsó, Kiss, Váradi. ■ Szombati jegyzet« I Kenyér [felkaphatja fejét az ol- I vasó: csak most ébre­dünk, amikor már a befe­jezéséhez közeledik a nagy nyári mezőgazdasági mun­ka? Én mégis azt hiszem, senki sem tehet szemrehá­nyást, hiszen jószerivel napról-napra nyomon kö­vettük az eseményeket a járás gazdaságaiban, kezd­ve az előkészületektől, foly­tatva a helyzetjelentések­kel, s nem fog elmaradni az értékelés sem. Amiért most mégis jegy­zetünk fölé kanyarítottuk ezt a címet, általánosabb oka van. Nevezetesen az, hogy miközben mi erény­nek tartjuk az aratásról szóló, sűrűn megjelenő tu­dósításokat, vannak akiket bosszant a felfogásunk. Azt mondják: minek kell ennek ilyen nagy feneket keríte­ni! Merthogy valamikor másról sem lehetett hallani nyáron, mint a kenyérnek- való betakarításáról, az rendjén volt. Ma is össze­szoruló szívvel és marok­kal mesélnek az idősebbek a hajdanvolt kaszás aratá­sokról, s nem kevésbé a gépesítés, az arató-cséplő gépek meghonosításának korszakáról. Akkor igen, akkor valóban világraszóló teljesítmény volt a termés levágása, s egy egész or­szág vetette féltő, aggódó tekintetét a búzaföldek fe­lé: sikerül-e időben elvé­gezni a legnagyobbak, a legfontosabbnak számító földművesfeladatot. De ma? Amikor mi ma­gunk is arról írtunk a mi­nap, hogy például a vác- szentlászlói Zöldmező Ter­melőszövetkezetben mind­össze tizenegy napra volt szükség, hogy a jól szerve­zett munkacsapatok befe­jezzék az aratást, s nem is kis területen, s nem is akármilyen hozamok mel­lett! Mert az is köztudomá­sú, hogy a terméseredmé­nyek tekintetében éppen úgy nincs már szégyenkez­nivalónk a világ előtt, mint a munkaszervezéssel, a gyorsasággal, a minőséggel. Azt pedig egy szakember mondta, hogy a mezőgaz­dasági munka szerkezeté­ben ma már sokkal na­gyobb, összetettebb, hosz- szadalmasabb feladat a szántás, a vetés, a talaj­előkészítés, a trágyázás is vegyszerezés hibátlan meg­oldása, mint a kenyérgabo­na aratása. Sőt, a napra­forgó, a kukorica, a cukor­répa, a zöldségek betakarí­tása is legalább annyi szer­vezést, olyan gondos elő­készítést igényel, mint a sokkal-sokkal többet emle­getett aratásé. Akkor hát miről van szó? Újságírói kényelmes­ségről: az aratás mindig jeles téma volt, könnyen eladható, sikerre, érdeklő­désre számot tartó? Azt is szakembertől hallottam; a többi szakma képviselői akár meg is sértődhetné­nek, hiszen a kohókban, a pékségekben, a hőségtől át­itatott üzemcsarnokokban dolgozóknak sem sokkal könnyebb a helyzetük ilyentájt, mint a kombáj- nosoknak, akikről viszont nap mint nap dicsőítő cikkek jelennek meg, hol­ott egy-két hét alatt túl­vannak a nehezén, s igen­csak jól megfizetik őket a nehéz munkáért. Nyilván ebben is van va­lami. de én most mégis hadd mondjak ellent az idézett véleménynek. Azt hiszem az aratás, az ara­tók ma sem szorulnak rá arra. hogy meg kelljen vé­denünk teljesítményüket, hogy nagyobbítani vagy ki­sebbíteni kelljen érdemei­ket. Azzal pedig, hogy Így a nyár derekán róluk írunk a legtöbbet, reméljük, sen­ki mást nem sértünk meg. Hiszen ezek a mások, mi mindnyájan ma is. nagy munkának, s emellett jel­képesnek tartjuk az ara­tást. A kenyér mindig is többet jelentett a puszta betévő falatnál. Gáti Zoltán ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom