Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

Hétköznapok egy kistelepülésen A sínek a messzeségbe vezetnek A barátság feloldja a gátlásokat § Alighogy Gyomrot elhagyja a Nagykáta felé haladó vo- § nat, teljesen megváltozik a síneket kísérő táj arculata. ^ Erdőcskék, sík mezők, szelíd lankák váltogatják egymást, S majd a mendei vasútállomás ablakai már egészen magas, § erdős, bogárhátú dombokra néznek. A 31-es országút át- $ fut a vasúti híd alatt, termékeny zöld mezők szélén, me- \ redek völgyek szabdalta dombok lábánál fut tovább a ^ végtelen messzeségbe, hosszan kísérve a vaspályát. A szerelvény Pusztaszentist- vánon megáll. Most jóval keve­sebben szállnak le, mint múlt­kor a mendei búcsúból jövet, de így is van vagy félszáz utas. A 31-es út felől a meg­művelt földek, az erdők, a ned­ves zöld sajátságos illata érző­dik amíg el nem megy a vonat. A léghuzat port kavar fel a kövek közül, s amint átme­gyünk a vágányokon, hogy az Oszlári utcában folytassuk gyalogosan utunkat, meglepő különbség a vasút két oldalán. Itt vastag por pufog talpunk alatt. Mintha az időjárásnak is választóvonala lenne a vas­út... Kedves, mosolygós arcú, csillogó szemű, őszülő hajú, öt­venes éveiben járó asszony nyit ajtót. De jön elénk mindjárt a fia is, a 26 éves Verseczki György, ö is mosolygós, őszin­te kedvességgel hívja a házba a vendégeket. Letelepszünk a nappali szerepét is betöltő tá­gas konyhában, mert itt több hely van. Az asztalon szépen hímzett napszövetből készült terítő. Az elismerő tekintetet ellesi a fiú, s mindjárt mondja némi büszkeséggel, hogy abban az ő munkája is benne van. S már veszi is elő a „bizonyí­tékokat”. Az áttetsző zsír papír­ra maga rajzolja fejből a kü­lönböző virágmintákat, majd drukkolja, vagyis lyukasztja, hogy a saját keverésű festék a benzinnel felodva a lyukakon átszivárogjon a kifeszített nap- szövetre. De a szomszédoktól, a környékbeli asszonyoktól is kap régi, népi motívumokat, s azokat is átrajzolja az anyag­ra, s vagy ő maga, vagy édes­anyja hímezi ki jó színérzék­kel, ízlésesen. Majd előkerül­nek a szebbnél-szebb subák, a rafiából hurkolt lábtörlő. A szép munkák hallatlan pontos­ságról vallanak. S bizony Gyurinak van is szüksége a nagy önfegyelemre, mert a sors nem bánt vele kesztyűs kézzel... Mozgássérült, születésétől fogva. Sülysápon született, s attól fogva élete igen jelentős részét kórházakban töltötte, hogy életét egyáltalán meg mentsék, majd, hogy fizikai állapota ne romoljon tovább, sőt lehetőleg javuljon, öt-hat éves volt, amikor a család Pusztaszentistvánra költözött. Az általános iskola első két és fél évét a közeli Nagyoszlá- ron járta ki, majd a főváros­ban speciális intézményben ta­nult tovább másfél évet. Végül itthon, magánúton fejezte be általános iskolai tanulmányait. Az a Szilágyiné volt a magán­tanára, akiről úgy tudja, hogy Mendén iskolaigazgató. Ma is szeretettel gondol Gyu­ri a tanárnőre, pedig meglehe­tősen rakoncátlan tanítványa volt — Olvasni szeretek nagyon, de inkább csak kisebb novellá­kat, mert a regényekhez nincs türelmem. Túlságosan megköt fizikai állapotom a mozgásban, s ha még hosszú olvasmányok­kal is a négy fal közé kénysze­rítem magam, akkor már na­gyon türelmetlen vagyok. Rendszeresen járatom a Ma­gyar Ifjúságot, gyakran olva­som az Ifjúsági Magazint, a Világ Ifjúságot, s a Deltát nem­csak olvasom, de a televízióban is mindig megnézem. Imádom a tudományos műveket, ame­lyek a technika, az orvostudo­mány és egyebek legújabb cso­dáiról, vívmányairól szólnak. A tévé mellett, áll a rádióm, le­mezjátszóm a saját szobámban. Sok barátom van — mesél ma­gáról Gyuri, s ekkor felcsillan a szeme... — Talán azért is, mert jól tudok alkalmazkodni a környe­zetemhez, de talán a magatar­tásom is olyan, hogy sem saj­nálatra. sem haragra nem adok okot. Minden este összejön ná­lunk egy kis társaság a kör­nyékbeli, vagy inkább az utca­beli szomszédokból, de az idő­sebb emberekkel is jól megér­tem magamat. A szőlőlugas alatt szoktunk beszélgetni, kár­tyázni késő estig ... S a hangu­lat ilyenkor csodálatosan jó, s érzem, hogy köbéjük tartozom, hogy szeretnek!... — Monoron voltam a moz­gáskorlátozottak járási egyesü­letének első gyűlésén. Nagyon tetszett. Feltétlenül szimpati­zálok az ilyen kezdeményezé­sekkel. olyanokkal is, amilyen­nel Gyomron próbálkoznak. De még nagyon kezdetleges a ÜGYELET szervezeti életünk, klubéletünk. Hpsszú idő kell addig, sok tü­relem, és az egészséges segí­tőink sok-sok munkája, amíg kiegyensúlyozott szervezeti élet alakul ki, amibe szívesen be­kapcsolódnék én is ... Persze, ahhoz jó volna egy Trabant Hycomat, hogy könnyebben mozoghassak, de hát aligha lesz rá pénzem ... És a további álmok, tervek után a haverokra, barátokra te­relődik a szó. Ki is megyünk az utcára, ahol kisebb társaság ücsörög az árokparton, öt ház­zal arrébb. A szintén mozgás- sérült, 25 éves Polánszki Jó­zsefet szólítjuk meg előbb. Ne­hezen oldódik lámpaláza az idegen előtt, aztán a legfonto­sabb problémájával kezdi, hogy hol lehet kapni motoros háromkerekű rokkantkocsit? A többi „srác” az árokparton mind egészséges, de a legna­gyobb rosszindulattal sem le­hetne mondani, hogy éreztet­nék Gyurival vagy Jóskával. Nyilván föl sem merül bennük az ilyesmi, hiszen gyerekkori barátság fűzi őket össze. Még ma is kijárnak valamelyik üres telekre, vagy a közeli rétre fe­jelni, focizni, s akinek kissé ügyetlenebből sikerül egy passz (mert ő mozgássérült), nem ne­vetik ki a többiek. Az árokpar­ton beszélgetők között van a 19 éves Huszák János, Gyuri leg­jobb barátja, aki a BKV-nál villanyszerelő. A 17 éves Gá­bori Istvánról kiderül, hogy Miskolcon született. Pesten dolgozik a Ganz-MÁVAG házi­nyomdájában, a Pusztaszent- istvánon rokonoknál lakik ide­iglenesen bejelentve. A népes társaságot kiegészíti még a 12 éves Solti László, a 10 éves Be- szedics Tamás és húga Veroni­ka... Aztán nagy unszolásra felke­rekedtünk Jóskával, s Gyuriék- hoz megyünk, vissza a konyhá­ba. Hosszú, mindenre kiterje­dő beszélgetés, vitatkozás, vic- I celődés kezdődik: feszegetjük a munkalehetőségeket is, hiszen Gyuri mechanikai műszerész­nek tanult, hátha lenne számá­ra valami elfoglaltság. Aztán szóbajön egy helyi presszó, vagy más szórakozási lehetőség hiánya. Ennek szük­ségességét megerősíti egy har­mincas fiatalember, Farkas Pé­ter is, aki Pesten villanyszere­lő. Mindenki jól érzi magát. Közben odakinn besötétedik. A majdnem kerek hold ezüstarca a távoli, 239 méter magas Zsel­lér-hegy fölött látszik ragyog­ni. amikor elbúcsúzunk a ba­ráti társaságtól. A. L. A. Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva), Gyom­ron: központi ügyelet (Stein­metz kapitány út 12., telefon: 26.), Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton, Vasadon és Pé­teriben: központi ügyelet (Mo­noron, a járási rendelőintézet­ben). Ugyanitt ma délelőtt fogor­vosi ügyelet is van. Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pili­sen és Nyáregyházán: közpon­ti ügyelet (Pilis, Rákóczi út 40.), üllőn: dr. Koncz Lajos tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertárak; Monoron a főtéri, Vecsésen: a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos ma reg­gel 8 órától hétfőn reggel 8 óráig dr. Gebauer Béla (Süly­sáp, Pesti út 27.). Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron a főtéri gyógyszer- tárban, vagy az ügyeletes ál­latorvos címén. Új módszerekkel Versenyértékelés Az ecseri Rákosmezeje Tsz vezetősége módosította a kö­zelmúltban a munkaverseny­szabályzatot. A termelési mutatókra vo­natkozó értékelésnél maxi­málta a túlteljesítés százalé­kát. A költségcsökkentés ki­emelt szerepet kapott az új versenyszabályzatban, úgy a traktorüzemben, mint a mű­helyekben. Különösen az anyagcsökkentés vonatkozású-, ban növeli az érdekeltséget és a korábbinál magasabb pont­számot kapnak azok, akik ta­karékoskodnak. Az egyéni segítségnyújtás szép példáit az esetenkénti két pont helyett tízzel honorálják, de maximá­lisan harminc pontot is kap­hatnak a szocialista kollektí­vák tagjai. Ugyancsak megfelelő elisme­résben részesül a közéleti te­vékenységet kifejtő brigádtag, s a társadalmi munkákban va­ló részvételért is több pontot kaphatnak ezentúl a közös gazdaság brigádjai. A szabályzatmódosítás azzal az elhatározással született, hogy jobban serkentse a bri­gádok munkáját, a célkitűzé­sek megvalósítását, s elősegít­se a reálisabb értékelést. Az Állami Gazdaságok Or­szágos Központja felkérésére nagyszabású vizsgálatokat vé­geztek az elmúlt egy—másfél évben a MÉM Műszaki Intézet munkatársai. A nagyüzemi te­henészeti telepek fejőtermei­nek berendezéseit értékelték. Nem vették figyelembe Azért volt erre szükség, mi­vel a korábbi vizsgálatok óta nagymértékben emelkedett a fejési átlag, a több tej fejése jobb, nagyobb teljesítményű, és szintén megbízható üzemel­tetésű gépeket igényeltek. A felmérésből, az értékelés­ből kiderült, hogy a 3—i ezer liter tejet adó régi állomány számára elégségesek voltak az akkor, a negyedik és az ötö­dik ötéves tervben meglevő fejőtermi, fejőházi berendezé­sek, ám a nagyobb, 5—7 ezer litert adó fajták a gépek tekin­tetében magasabb szintet kö­veteltek. A gyenge pont, mindenek­előtt az európai berendezések esetében az, hogy szaknyelven szólva, néhány vákuumtechni­ŐRI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT Hegy közös gazdaság szállított Jobb a búza minősége a közepesnél Befejezés előtt a gabona átvétele Elég furcsa volt az idei ara­tás. Haszálhatjuk a múlt időt, hiszen a kenyérnek való már biztos, fedett helyen van, csu­pán néhány kisebb rozstábla vár a gépekre. Hogy miért a „furcsa” jelző? Nos, a gyakori esőzések, záporok, zivatarok többször megállásra kényszerí­tették a kombájnokat. Akadt olyan időszak, amikor két na­pig is tétlenségre voltak kár­hoztatva a masinák. Persze, a kényszerszünetek alatt sem pi­hentek a kombájnosok, hanem a műhelyekben, vagy éppen a táblák szélén serénykedtek gé­pük folyamatos karbantartá­sán. A búza termésátlagainak kiszámítása, értékelése jelen­leg is tart a közös gazdaságok­ban. Fele-fele arányban A Budapesti- és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat pilisi malomüzeme ez­úttal csak négy helyről, a gom­bai Fáy András, a pilisi Arany­kalász, az albertirsai Micsurin és Szabadság tsz-ekböl foga­dott búzát. összesen 800 vagon kenyér- gabonára kötöttek szerződést a felsorolt tsz-ekkel, mára ta­lán az utolsó szállítmányok is beérkeznek a telepre. — Ha az időjárás kedvezőbb lett volna, már rég túllettünk volna az egészen — mondja Délkuti Pálné, a malom veze­tője. — De hát mi nem tud­juk befolyásolni az égieket, így a héten is folyamatosan érkez­tek a búzával megrakott teher­autók Pilisről és Gombáról. — Milyen az idei búza mi­nősége? — Nálunk bel- és sikértar- talmi vizsgálatokat végzünk, valamennyi szállítmányból mintát veszünk. Később kerül sor csak a mélyebb analízisek­re, amelyeket a körzeti üzemek — a mi esetünkben a nagykátai — végeznek majd el. Vélemé­nyem szerint azonban a köze­pesnél valamivel jobb a sze­mek minősége. — Mikor érkezett az első szállítmány? Halápi Károlyné ellenőrzi a — Július 5-én, mégpedig az albertirsai Szabadság Tsz-ből. Természetesen előtte is akadt éppen elég dolgunk, hiszen több hónapig tartott o gépek karbantartása, javítása, a tá­rolóhelyek fertőtlenítése. A hozzánk érkező búza víztartal­ma nem haladhatja meg a 15 százalékot, így nincs akadálya annak, hogy azonnal feldolgoz­zuk. Jelenleg is fele-fele arány­ban keverjük a tavalyival, s így őröljük. búza minőségét az új gépen Mutnéfalvy Zoltán felvétele mutatnak. Persze, jó „szakik^ kai” vannak körülvéve, így gyorsan elleshetik a szakma csínját-bínját. Új géppel Fiatal molnárok — Hányán dolgoznak a ma­lomban? — Harmincán vagyunk, többségében régi mesterembe­rek. De szerencsére már van köztünk több fiatal is. Három 19-20 éves fiatalember jött hoz­zánk, miután elvégezték a szakmunkásképzőt, a székesfe­hérvári tanintézetben. Molná­rok lettek. Szeptembertől vár­juk a negyediket, s úgy tűnik, ezzel hosszú időre megoldód­nak szakmunkásgondjaink. A fiatalok szorgalmasak, helyben laknak, így nekik is kényel­mes itt dolgozni. Megérdemlik, hogy felsoroljuk nevüket: Hor- nyák Attila, Benes János, és Holmek István. Akit várunk, Hegedűs Zoltán. Ök jő barátok is egyben, így nem csoda, ha a munkahelyükön is példát kai hiányosságuk van. Azóta megpróbálták a gyártók, a fej­lesztők ezeket automatikus ele­mek beépítésével módosítani, mivel a mi nagyüzemeinkben is elterjedt holstein-fríz állo­mány nagyüzemi körülmények között való tartása ezt min­denképpen megkövetelte. A vizsgálatokat a MÉMMI munkatársai, dr. Tóth László tudományos osztályvezető és dr. Bak János tudományos fő­munkatárs végezte el, mivel az ÁGOK megrendelésére ké­szült a tanulmány, állami gaz­daságokban. Negyvenegy tele­pet vontak a megfigyelésbe, olyanokat, amelyeken — két kivétellel — kötetlen tartás- technológiát alkalmaznak Ezek férőhelyszáma átlagosan 927 volt. A bennük alkalma­zott fejőberendezések nyolc­vanöt százalékban halszálkás rendszerűek, s tíz százalékuk­ban már karusszeleset alkal­maznak. Tanulságos az a meg­állapítás, hogy a jelenleg alkalmazott berendezések­nél, a mérések szerint, öt­venhat százalékuk légtechni­kai szempontból nem elégíti ki az elvárásokat. A legfőbb gond, hogy a vákuumtartásuk ingadozó. Érdekelt emberek Meglepő, állapították meg a szakemberek, hogy a telepek 44 százalékánál már a terve­zésnél sem vették figyelembe a hazai szabványok előírásait, így kerülhetett sor az instabil vákuumot biztosító berendezé­sek beépítésére. Végül is a kö­vetelményeknek teljes mér­tékben csupán alig húsz szá­zalék felel meg. Az intézet kutatói termé­szetesen sokkal több szem­pontból vizsgálták a nagyüze­mi fejés helyzetét, a műszaki feltételek, hiányosságok, az üzemeltetés kérdéseit. Megál­lapításaik nyilvánosság elé kerülnek, hiszen sokszorosított formában eljuttatják az érde­kelt szakemberekhez. F. L — Hová szállítják a lisztet7 — Legnagyobb vásárlópart­nerünk az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat, valamint a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat monori raktárháza. Már több éve napi­renden szerepel, hogy tartá­lyokban szállítják majd el tő­lünk a lisztet, mégpedig a fő­városban, az épülő dél-pesti kenyérgyárba. Mi már felké­szültünk, de a kenyérgyár át­adása máig sem történt meg.. 1 — Három műszakban dolgo­zunk, így folyamatosan ki tud­juk elégíteni a vásárló part­nerek igényeit. Eddig nem ér­kezett hozzánk minőségi rekla­máció, ennek nagyon örülünk, s igyekszünk a jövőben is meg­felelő minőségű lisztet adni számukra. A laboratóriumban dolgozik már több éve Halápi Károlyné, minőségi ellenőr. — A szezon megkezdése előtt kaptam ezt a gépet — mutatja kezével a Mechanikai Művek Valorigráf névre hallgató ké­szülékét, amellyel a különböző méréseket tudja elvégezni. — Azt mondták, amikor ide­hozták, hogy nagyon finom, ér­zékeny műszer, vigyázzak rá, mert többe került, mint egy új Lada típusú személygépko­csi... — Tényleg sokat tud, ügyelek is rá, mint a két sze­memre. Csendes a malom környéke, a gépek zúgása nem hallatszik ki az utcára. A 4-esen autók hosszú sora vonul el szinte pil­lanatonként. A benne ülők ta­lán nem is tudják, hogy ott, jobbra őrzik a kenyérnek való jó minőségű lisztet... Gér József Vasárnapi labdarúgás Közeleg az őszi focirajt, a csapatok barátságos mérkő­zésekkel készülnek az 1982/33- as bajnokságra. Vasárnap szinte valamennyi járásbeli együttes pályára lép barátsá­gos vagy kupamérkőzés kere­tében. A hétközi MNK-forduló után folytatódik a sorozat, hol­nap is három találkozót ját­szanak. A párosítás a következő: Pé­teri—Ceglédbercel, vezeti: P. Szabó (partjelző: Fejes), Nyár­egyháza—Gyömrő, Hörömpő János (Szuda), Mende—Vasad, L its (Ágoston). Valamennyi találkozó 17 órakor kezdődik az elölállók otthonában. ISSN 0133—3631 (Monori Hírlap) MílszaSsi intézet Milyenek a fejőberendezések?

Next

/
Oldalképek
Tartalom