Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

pEGtn A nagykovácsiak Védő Marika nénije Előtte minden ajtó nyitva áll Érteni kell a gyermekek nyelvén Nagykovácsi. Háromezer-háromszázán lakják, javarészt messziről jött emberek. Szabolcsból, Békésből, a Dunán­túlról, Szlovákiából érkeztek. Kacskaringós utat. járt be Magasházy Lászlóné, a falu védőnője is, míg itt letelepe­dett. Bánrévén született, Miskolcon tanult, orvosnak ké­szült. A sikertelen próbálkozás után Szegeden végzett vé­dőnőképző iskolát. Másfél évig Sárospatakon dolgozott, azután Pesten, Budakeszin. Két évtizede lakóhelye, munkahelye Nagykovácsi. Ide tartozik. „A védőnő feladata műkö­dési területén a nővédelemben, a terhesek, a csecsemők és a 14. életévüket be nem töltött gyerekek gyógyító-megelőző alapellátásban való részvétel.” (A körzeti védőnők szervezeti és működési szabályzata 2. pa­ragrafus.) — Mindenkit ismerek, engem Is mindenki ismer a faluban. Az első percben befogadtak. Talán mert én is messziről jöttem. Talán, mert nem ve­szem — nem vehetem — fél­vállról az embereket. Talán mert azon igyekszem: mindig a tudásomhoz mérten dolgoz­zak. Bízom másokban, s ha csalódás ér, mindig egy világ omlik össze bennem. A mun­kám változatos. Évente 50—60 újszülött, s most éppen 25 ter­hesanya gondozása a felada tom, meg a háromszáz apró­ságé, és a négyszázharminc is­kolásé. Hetente egyszer „ren­delek”. Ilyenkor hozzák oltás­ra, tanácsadásra az egészséges gyerekeket. A betegeket a kör­zeti orvos vizsgálja, kezeli dél­előttönként, a gyermekszakor­vos és a nőgyógyász pedig ha­vonta egyszer látogat a faluba a mozgó szakorvosi szolgálat­tal. Egyébként házról házra S írok, előkészítem az iskolaor- osi vizsgálatokat. niiiiimiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiimiii „Az eredményes munka ér­dekében a gondozottakkal és hozzátartozóikkal a jó kapcso­latot és a bizalofn légkörét te­remtse meg... A védőnői munka legfontosabb része a családlátogatás. A gondozottak otthonába történő rendszeres látogatás, a körülmények is­meretében adott tanács, gya­korlati bemutatás, tanítás, egyidejű egészségügyi nevelés a védőnői munka lényege.” (A körzeti védőnők szervezeti és működési szabályzata 4. parag­rafus.) — Amikor egy családhoz be­állít a védőnő, az az első: hall­gasson meg mindenkit. Nincs egyedül üdvözítő recept arra, hogyan gondozzák a gyereket. Jómagam még úgy tanultam, hogy a csecsemőt ötször-hat- szor kell etetni naponta. A tankönyvi formula a saját csa­ládomban nem vált be, a kis­lányom — Rita, ma 20 éves — beérte három-négy étkezéssel. Megfogadják a tanácsomat. Most például arról próbálom lebeszélni a szülőket, hogy ne tömjék a gyereket bébiétellel, turmixszal, hiszen nyár van, jobb a természetes táplálék, a zöldség, a gyümölcs. De hiába igyekszik az anyuka, ha a ki­csi csak üveges sutőtökpürét kér. Nem, nem félnek a gyere­kek a fehér köpenytől, igaz, érteni kell a nyelvükön, oda kell guggolni melléjük. Ahol újszülött van, a mamákkal — olykor a papákkal — akad bánnivalóm. Idén öt családban is otthon maradt már az apu­ka. De az érdemi tárgyalópart­ner mégis az édesanya. Jó- szándékúak a férfiak, ám a nők ügyesebbek, gondosabbak, jobb az érzékük a gyermekne­veléshez ...A legtöbb anyuka csecsemőkorban az én „pá­ciensem” volt. Megállítanak úton-útfélen, beszélnek az örö­meikről, a gondjaikról, olyas­miről is, amiről csak bizalma­san szól az ember, iiiiiisiiiiiitiiaiciianiimiiiiiiiiiiiifi „A védőnő tevékenységének alapelve a megelőzés ... alap­vető módszere a gondozás. (A körzeti védőnők szervezeti és működési szabályzata 3. parag­rafus.) — A védőnő — véd. Első­sorban a betegségektől. Nitrá- tos itt az ivóvíz, a csecsemők nem ihatják. Pestről hozzák a jó vizet a papák, demizson- ban, marmonkannákban. Mióta dolgozom, talán három-négy esetben fordult elő a kékbe­tegség. Gyakori a terhesek és a csecsemők között is a vér- szegénység. Érthető az életta­ni ok, egy szervezetnek ket­tőt kell ellátnia. Minden ter­hes anya szedi a vastartalmú orvosságot. A szülők megad­nak a csecsemőknek mindent, tartják az előírt étrendet, öt­ven apróság közül talán ha egy akad, aki egyéves korára még nem egészséges. A higié­niára is oktatom a szülőket, így sok betegségtől megkímél­hetik a kicsit. Én adom a gye­rekeknek az oltásokat, azok közvetlenül is védenek. Elő­fordul, hogy már késő az elő­relátás. Nem emlékszem, mi­ként jutottam a rendelőig, ami­kor hívtak déltájt: a rendelő­nél meghalt egy kislány. Még vert a szíve, de már nem lé­legzett. Olyan magas láza volt, hogy merevgörcsöt kapott. Mesterségesen lélegeztettem, hideg víz alá tartottam, az­után vizes lepedőbe csavar­tam. Húsz perc múlva, mikor a mentő a helyszínre érkezett, a kislány már nézelődött. Azt hiszem, nincs meghatóbb ér­zés, mint életet menteni. Nó­ra azóta már elköltözött a szü­leivel Budaörsre, de ma is a pótanyukájának tekint. Tíz éve történt ez az eset. •miiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiii „Az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló rendelet­ben megállapított titoktartási kötelezettség a védőnőkre is kiterjed.” (A körzeti védőnők szervezeti es működési sza­bályzata 18. paragrafus.) — A fő téma mindig a gye­rek. De elmondják azt is, min veszekedtek, hogyan viselke­dett már megint a szomszéd, részegen jött haza a férj, ba­jok vannak a családi tűzhely körül. Kötelességem meghall­gatni másokat. A védőnő nem érheti be annyival, hogy szaj­kózza a magáét. Amit hallot­tam, továbbmondani nem sza­bad. Hivatali titok minden szó. A hétszázharminc gyerek közül harmincöt-negyven ve­szélyeztetett. A leggyakoribb ok egészségügyi, koraszülöttek, kis súlyú újszülöttek, egy-egy műtét után lassan gyógyulnak. De a nagyobbaknál a szociális okok játszanak közre. Akad az anyukák között is, aki olykor a pohár fenekére néz. Van, aki kerüli a munkát, nem épp er­kölcsös életet él. Elkél néha a felvilágosító jó szó mellé, a határozottabb fellépés is. Volt már, akit én küldtem elvonó­kúrára, a gyermekei védelmé­ben. Igazán kirívó eset csak egy történt. Az anya dohány­zott, ivott még terhesen is, a gyerek így állami gondozásba került. Még meg is fenyeget­tek, hiszen én írtam a környe­zettanulmányt ... minin.iiiiiiimmiiiiiiiimiiiiiiiii „A védőnői feladatok ellá­tása a védőnőtől jó szakmai felkészültséget, önálló gondol­kodást, aktív kezdeményezést, határozottságot és felelősség- tudatot kíván... A védőnő alakítson ki szoros együttmű­ködést a helyi állami és tár­sadalmi szervekkel... Végez­zen széles körű társadalmi munkát...” (A körzeti, védő­nők szervezeti és működési sza­bályzata 3. és 6. paragrafus.) — Ami gond? Én büntetés­nek érzem, ha az asztal mellé kell ülnöm adminisztrálni. Ter­hestörzslap terheskiskönyv, csecsemőtörzslap, csecsemő- státuslapok, forgalmi nyom­tatványok, születések nyilván­tartása, anya tej-elszámolás, is­kolások törzslapja, összesítő statisztikák, környezettanul­mányok, soroljam még? Ez a része bizony nem nagy öröm, de vitathatatlan, hogy hasznos. Könnyebb lesz az orvosnak döntenie, ha jól dokumentált a gyermek előélete, a statisztikai adatokra pedig a kutatóknak épp úgy szükségük van, mint azoknak, akiknek arról kell gon­doskodniuk, hogy legyen ele­gendő óvodai, iskolai hely. A másik probléma: a telefon. Tavaly — épp a körzeti ápo­lónőt helyettesítettem — egye­dül vezettem le a szülést, pe­dig nem vagyok szülésznő. Amíg a körzeti orvos telefont keresett, hogy mentőt hívjon, a kisbaba — egyébként makk- egészséges kisfiú — a világra jött. Az önállóság előnye, hogy magam osztom be a munkát. A hátránya viszont, hogy min­denről nekem kell gondoskod­nom, a tűről, a fecskendőről, s arról is, hogy ha csőtöréskor elönti a víz a rendelőt — mint a közelmúltban —, legyen aki megjavítja a vezetéket. Ha se­gítség kell, jönnek az embe­rek az első szóra. És nem csu­pán azért, mert tanácstag va­gyok két évtizede, s a Vörös­kereszt-szervezet titkári fel­adatait látom el. miiiiiíiiiiiitimiMHiiiimiiiiiiniH Magasházy Lászlőnét, a vé- döntőt otthon találja, aki kere­si, szombaton, vasárnap is. Ke­rékpárral, gyalog rója a köz­ség útjait. Kopogtat, tanácsot ad, segít. A falubeliek várják. Kávéval kínálják, olykor vi­rágcsokorral kedveskednek Ritkán mondják neki: köszö­nöm. Ö nem várja a hálát, mert van, ami jobban esik ne­ki. Nagykovácsin a gyerekek úgy szólítják: védő Marika né­ni. V. G. P. Szerszámgépek irányítása Speciális program Számjegyvezérlésű szér- számgépek működését irányí­tó programok készítéséhez hívták segítségül a számítógé­pet a villamos automatika fő- vállalkozó'és gyártó vállalat mérnökei. Olyan programozó állomást fejlesztettek ki, amely adott esetben egy kollektíva több hetes munkáját végzi el néhány óra alatt, egyetlen szakember közreműködésével. Az NC- és CNC-vezérlésű meg­munkáló központokon ma már olyan bonyolult és nagy érté­kű munkadarabokat gyárta­nak, hogy az irányító progra­mok hibája több százezer fo­rintos kárt okozhat. Az állo­más a programírás egyszerű­sítésével javítja a programok megbízhatóságát és jelentősen csökkenti ezeknek az egyéb­ként sem olcsó szellemi termé­keknek a költségeit. Százkét tonna a víz fölött A Ganz-MÄVAG Lágymányosi Hídgyárában uszályra emelték' az átépítés alatt álló Árpád-híd északi oldalának legnehezebb 102 tonnás elemét. Képünkön: Az óriás hídelem uszályra emelésének pillanatai Gyerekekkel fut a hintó A közösséget szolgáié szándék Schröck Istvánnal, Sződli­get tanácselnökével indulunk megnézni az épülő szabadidő- központot. Utunk első állomá­sa a Liget utca 1. szám alatti Sárgacsikó lovasiskola, ahol Kovács Árpád fogad bennün­ket. — Jöjjenek, megmutatom a birodalmamat! — hangzik a szíves invitálás, aztán végig­vezet bennünket az istállón. — Hat lovat tartok. Lova­golt itt már budapesti és váci gyerekcsoport is. Jó látni az örömtől sugárzó arcokat ami­kor beleülhetnek a gyerekhin- tóba, s végigkocogunk az erdőn. — A tervek szerint 80 hek­tárnyi területen (a 2-es számú főút mellett), több létesítmény készül — kapcsolódik a be­szélgetésbe az elnök. A gye­rekeknek szállást tudnak biz­tosítani a Liget utca 5. szám alatt levő lovaspenzióban. Itt 14 nebulót lehet elhelyezni. — Egyszerű, de ízléses ez a penzió — veszi vissza a szót Kovács Árpád. — Két részből áll. Az emeleten hangulatos társalgó van. A földszinten ta­lálható a szoba és az ebédlő. A főúton átvágva bekanya­rodunk a strandra. Molnár < István gondnok erős kézszorf- tással fogad bennünket. • — Sok turista keresi fel a „strandot”. Azért mondom idézőjelben, mert fürödni ti­los. Ennek ellenére többen is szoktak lubickolni. Általában a sződligetiek keresik fel a nyugodt pihenésre vágyva. A „strand” még mindig ren­dezés alatt áll. De jó a víz, az áramszolgáltatás, újak a szociális létesítmények. Épül itt sportöltöző és teniszpálya, valamint ifjúsági ház és zuha­nyozó is. — A Közép-Dunavölgyi In­téző Bizottságtól 450 ezer fo­rintot kaptunk fejlesztésre. A község lakosai jelentős társa­dalmi munkát végeztek itt 450 ezer forint értékben. Bi­zonyára segítenek ezután is, hiszen a 2-es számú főút mel­letti erdőben kempingtábort is szeretnénk kialakítani. Oda utat kell építeni, a bozótost meg kell szüntetni. A község lakói tudják, hogy autóból is lehet a strand szabadtéri mo­zijában vetített filmeket meg­nézni. Egyébként a moziban 200 embernek tudunk ülőhe­lyet adni. Visszaindulunk a falu felé. Egy fa mellett azonban meg­állunk. — Most két érdekességet mutatok — mosolyodik el a ta­nácselnök. — Íme a 300 éves fánk, amelyből egyetlenegy van a környéken —, mutat a strand mellett álló faóriásra. — És a másik érdekesség? — Oda csak egy darabig tu-’ dunk gépkocsival eljutni. A Rákos-patak hídja előtt meg­állunk, kiszállunk és elérke­zünk a természetvédelmi terü­letünkhöz. Merthogy az is van Sződligeten. — A hídon áthaladva érünlc a Sződligeti Horgász Sport­egyesület területére. Gyönyö­rű hely. Lassan fodrozódik a tó vize. A parton nádtetős fa­házak. — Ide az Ilka patakból jön a vízutánpótlás — mondja a* egyik horgász. — A tóban pedig szinte mindenféle hal van — vágja rá a másik. Gazdag az erdő állat- fis madárvilága. Nem hiába tet­ték ki a táblát: Természetvé­delmi terület. Óvják is a sződ­ligetiek, hiszen jól tudják; hogy az övék! N. P. J. Képzettek-e ügyeink intézői? Az államigazgatási munka: szolgálat Az országgyűlés egyik bi­zottságának legutóbbi ülésén heves vitát kavart a tanácsi ügyintézők szakképzettségének kérdése. A téma — amit na­pirenden kívül hozott szóba valamelyik képviselő — vala­hogy úgy merült fel: tévedés azt hinni, hogy pusztán a ha­táskörök decentralizálásával, a helyi tanácsok önállóságának, intézkedési jogkörének bővíté­sével egy csapásra egyszerűbb, gyorsabb, színvonalasabb lehet az ügyintézés. Ehhez az is kell, hogy a községi tanácsok elő­adói, ügyintézői valóban fel­készültek, jól képzettek legye­nek. Az úgynevezett képesíté­si előírások szerint minél ma­gasabb szintű tanácsnál dolgo­zik valaki, annál többet kell tudnia. Csakhogy ez óhatatla­nul is azt a szemléletet sugall­ja: az első fok, a község dön­tését nem kell mindig komo­lyan venni, azt felsőbb szin­ten az „okosok” úgyis felülbí­rálják. Mindenhez érteni Az egyik képviselő úgy fo­galmazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi ta­nácsoknál van szükség a leg­képzettebb szakemberekre, akik legalábbis az esetek túl­nyomó többségében rögtön he­lyesen, törvényesen, méltányo­san, mindenki megelégedésére intézik az ügyeket. Ezt kíván­ja az állampolgárok érdeke. Nem véletlen, hogy a taná­csi dolgozók képzettsége eny- nyire.a közérdeklődés homlok­terében áll. Nem néhány ezer tisztviselő belső dolgáról van szó, hiszen a tanácsiak napon­ta közvetlen kapcsolatban áll­nak az állampolgárokkal. Egyes felmérések szerint a különféle szakigazgatási szer­vek a hatósági bizonyítványok kiadásától az építési engedé­lyeken át az adózásig évente több mint 20 millió (!) ügyet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felké­szültek az előadók, milyen be­nyomásokkal távozik az ál­lampolgár a tanácsházárói. Nem túlzás azt állítani: efjaj- ta személyes tapcísztalataink politikai közérzetünket is be­folyásolják. Bizonyára sokunknak van­nak személyes „élményeink” is arról, hogy milyen bosszan­tó az, amikor az ügyintéző pontatlan, téves felvilágosítást ad, amikor az akta éppen a hozzáértés hiánya miatt nem zárulhat le első fokon, újabb meg újabb fórumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maximaliz- mus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is min­denki mindenhez értsen: az univerzális ügyintézők korsza­ka régen lejárt. Számos terü­leten olyan bonyolulttá, ösz- szetetté váltak életviszo­nyaink, hogy lehetetlen meg­kívánni néhány embertől va­lamennyi előírás ismeretét. Elkerülhetetlen a szakosodás, a specializáció, ami jelen eset­ben azt jelenti, hogy bizonyos ügyfajtákkal csak a városnál, a járásnál, esetleg a megyénél foglalkoznak. De az minden­képpen jogos követelmény, hogy az emberek az alapvető eligazítást a' hozzájuk legkö­zelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik több­ségét lehetőleg itt is intézzék el. Nagy a fluktuáció A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben felmé­rést készített a tanácsappará­tus képzettségéről, iskolai vég­zettségéről. Megállapították, hogy sokéves fejlődés eredmé­nyeként ma már az ügyinté­zők csaknem kilencven száza­léka rendelkezik a munkakö­rére előírt, többnyire magas szintű képesítéssel. Igaz vi­szont, hogy ezen belül a jogi diplomához kötött munkakö­rökben alacsonyabb, csak mintegy 87 százalékos a képe­sítettség. Jelenleg összesen 270 jogász hiányzik a tanácsoknál, s ebből 200 ilyen státus a já­rási hivataloknál és a városi tanácsoknál van. Vagyis még mindig nem elég vonzó a jo­gászok — főleg a fiatalok, a frissen végzettek — számára az államigazgatási munka, s ez főleg az alsóbb szintű, te­hát a helyi tanácsokat érinti érzékenyen, ahol pedig éppen a legnagyobb szükség lenne jól képzett szakemberekre. Elgondolkoztató az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett tanácsi alkalmbzottak köré­ben igen magas a fluktuáció. A felmérések szerint évente csaknem minden tizedik jogi diplomával rendelkező tanácsi vezető, ügyintéző pályát vál­toztat, más — tegyük hozzá: jobban fizető — munkaterüle­tekre igyekszik. Jelentősen enyhített a taná­csi szakember-utánpótlás gondjain az Államigazgatási Főiskola létrehozása, amely első végzett nappali évfolya­mát tavaly bocsátotta ki. Négy évvel ezelőtt megkezdődött a korábban tanácsakadémiát végzettek kiegészítő képzése is, amelynek keretében csak­nem ötszázan szereztek már államigazgatási főiskolai okle­velet. Ember az akták mögött önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi előadó zsebében főiskolai ok­levél van, még nem feltétlenül jelent gyorsabb, szakszerűbb felvilágosítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocia­lista közhivatalnokok üljenek az íróasztal másik oldalán, bi­zony még jócskán szükség van nevelésre, szemléletformálásra is. Hiába tudja ugyanis az előadó kiválóan a gyámügyre vagy a szabálysértések intézé­sére vonatkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy 6 egyszersmind politikai munkát is végez. Hi­vatása, hogy az állampolgárok szolgálatában tevékenykedjen, az akták mögött lássa meg az embereket is. Hiszen hivatali munkáját a választópolgárok megbízásából létrejött tanács nevében végzi. S ezt a bizal­mat eljátszani sokkal köny- nyebb, mint megtartani, elmé­lyíteni. Deák András

Next

/
Oldalképek
Tartalom