Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
1982. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT 'K/ímat* Műszálas ponyva A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat szövőgyárában megkezdődött a hazai alapanyagú szintetikus napellenző ponyvák gyártása. A vállalat műszaki szak- émberei, az eddig használt külföldi alapanyag helyett hazai gyártmányú műszálakat tettek ponyvaszövésre alkalmassá. A vízlepergető, fényálló tulajdonságú új műanyag iránt a külföldi partnerek is érdeklődnek. Tank&nyvnyooif of ók Pabassisi batáridőre, jé minőségien A lexikonból még kimaradt Villának gereblye legyen a társa lifejezóje a ráfordítás és az eredmény viszonyának Évek óta példaként emlegetik a Dabasi Nyomdát a tan- könyvkiadók. S hogy e dicséret ne csak erkölcsi elismerés maradjon, hanem az itteni dolgozók is érezzék a súlyát, minden esztendőben nekik ítélik a tankönyvverseny legmagasabb pénzjutalmát. Az idei verseny díjait pár hónap múlva osztják ki, de a dabasiaktól akár már most is kezdhetnék a zsűrizést. Bálint Csaba igazgató szerint a 10 millió kötet tankönyv túlnyomó részével már elkészültek, él is szállították a kiadókhoz. Az utolsó tételek nyomásával és kötésével is végeznek augusztus 15-ig — határidőre. Háromszáz kiadvány Nem kis rész, amit a Dabasi Nyomda a magyar tan- könyvkiadásból magára vállal. Évi munkájuknak több mint felét teszik ki a tankönyvek, 300 különféle kiadványt rendeltek tőlük a különböző kiadók. Ez a nyomda a kis példányszámú, de általában munkaigényes, nagy szakértelmet igénylő tankönyvek és egyetemi jegyzetek specialistája. Márpedig sok kiadó, sok szerző, sok gond. Mégis határidőre, jó minőségben szállítottak minden tételt. S mert az országos tapasztalatok korántsem ilyen jók, jogosnak látszik a kérdés, hogy miért sikerül az Daba- son, ami máshol, más nyomdáknak oly sokszor nem. — Hogy mások miért csúsznak a határidőkkel, az nem az én asztalom. Talán többet vállalnak, mint amire képesek, előfordulhat, hogy a késve érkezett kéziratok miatt csúszik a menetrend. Esetleg az időközben felmerült technikai nehézségeken sikerül csak lassan úrrá lenni. Segítenek egymásnak — Mi Dabason precíz menetrendhez tartjuk magunkat. Az idei programot már tavaly egyeztettük a kiadókkal — elsősorban a Tankönyvkiadóval és a közreműködő nyomdai fényszedő üzemmel. Ettől kezdve minden egyes kiadványunk sorsát figyelemmel kísérjük. Nem hagyjuk, hogy a kiadóknál pihenjen a kézirat, s a fényszedő üzemnél sem csak akkor érdeklődünk, amikor már a mi munkafázisunk következne. Havonta egyeztető értekezletet tartanak az érdekeltekkel. ahol mindenki elmondhatja nehézségeit, s valóban igyekszünk egymásnak segíteni. Ha például valamelyik könyv kézirata késik, egy másik, már elkészített munka nyomását kezdik el. Esetleg — éppen a kiadó kérésére — a sürgősebb munkát veszik előre. Nem levelezgetnek, hanem személyes kapcsolatokon keresztül intézik közös dolgaikat, s így megspórolják az időt rabló levelezést. Fegyelmezett gárda — A többi már a mi dolgunk. Az évek során fegyelmezett, szakmáját jól értő gárda alakult itt ki Dabason. Olyan emberek, akik nem csupán tessék-lássék elvégzik, de szeretik a tankönyvkészítést. — Az idei legkedvesebb tankönyvük? — Háromszáz kötet közül nehéz választani. A legsikerültebb kiadványnak én mégis a külföldieknek szóló képes magyar nyelvkönyvet tartom. Szellemes, jó tipográfiájú kötet. Ez is dabasi munka. Cs. A. utolsó munkafázis: a könyvkötő gép fűzi össze kötetté a nyomdai íveket Erdős! Agnes felvétele* Hatékonyság, vagy pontosabban: gazdasági hatékonyr ság. A vagy pontosabban szövegrész már jelzi, sokak előtt nem egészen világos fogalommal van dolgunk. Talán ez az oka, hogy karriert csinált. Hatékony közművelődésről éppúgy szó esik — újságcikkekben, tv-interjúkban, értekezleteken —, mint a tanácsi munka hatékonyságáról, a sportkörök hatékony nevelő tevékenységéről, s a legutóbbi horgászverseny hatékonyságáról, amint azt a közeli napokban egy hírlapi tudósításban olvashattuk. Korábban annyi elég volt Mi ez a fogalom? Mindenre ráhúzható uniformis, vagy éppen nagyon is szigorúan körülhatárolt terminus technikus, amit ok és alap nélkül ráncigáinak vendégszereplésre számára idegen pódiumokra? Az 1960-ban kiadott Üj Magyar Lexikon még nem ismeri. Az 1972-ben megjelent Magyar Értelmező Kéziszótárban pusztán annyi áll róla: a kívánt hatású. Tehát? Annak előrebocsátása mellett, hogy a fogalommal kapcsolatban még rengeteg kérdés tisztázatlan a legszűkebb szakkörökben is, leírhatjuk: a hatékonyság nem múló aktua- litású jelszó, hanem gazdaság- politikai kategória. Kifejezője a gazdálkodás eredményességének, azaz a ráfordítások és az eredmény aránya. Viszonyt fejez ki tehát, valamilyen hozam — eredmény — és az ehhez szükséges erőforrások — befektetések — egymáshoz való viszonyát. Elvben azt, hogy az adott eredményt a legkisebb ráfordítással, vagy az adott ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt érték el. A hatékonyság ezek szerint egybeesik az optimális ponttal, mert nem minden áron való érvényesítéséről van szó; a költségeket úgy is csökkent- hetik — sajnálatosan sok a példa rá —, hogy az előírtnál silányabb anyagot dolgoznak fel termékké, a hozamot úgy is növelheti a termelő, hogy egy tollvonással megnöveli az árakat... Mindez megtörténik, csak éppen semmi köze a hatékonysághoz! Változatok sokasága alapján lehet csak dönteni, valójában melyik terv, befektetés stb. a legcélravezetőbb. Ezért különbséget kell tenni népgazdasági és vállalati, illetve rövid és hosszú távra szóló hatékonyság között. Tovább bonyolítva az eddig sem egyszerű indoklást: a népgazdasági hatékonyság az összeredmény és az összes ráfordítás aránya. Igen ám, de rövid távon akkor érvényesül, ha a rendelkezésre álló termelőerők a legnagyobb eredményt hozzák, hosszú távon akkor, ha a gazdasági növekedés a termelési szerkezet ésszerű változásával valósul meg. És vállalati értelemben? Ma a termelőhelyi eredmény — nyereség — határozza meg, korábban azonban elég volt a kötelező tervmutatókat teljesíteni... Azaz, nincs örök érvényű hatékonyság — a megyében a hetvenes évek közepén nagy hírűnek számító cégek napjainkra a sereghajtók közé csúsztak —, a gazdasági környezet szabja meg, adott esetben mit tarthatunk eredménynek és mit nem. Bonyolult? Valóban az. Pedig még nem szóltunk a hatékonyságot jelentősen befolyásoló piaci hatásokról, a termelési tényezők egymást erősítő és gyengítő kapcsolatairól, a munkaerő újratermelésének olyan, nem lebecsülendő költségeiről, amelyek nem a vállalati kiadásokban tükröződnek, holott az eredmény ott képződik... A szakemberek a ráfordítások arányában elvárható normatív hozamként jelölik napjainkban a hatékonyságot. Maradjunk ennél, bár ez sem egyszerű. Papíron nyereséges Nem egyszerű, mert ugyan leírhatjuk, hogy — például — a megye iparának hatékonysága a legutóbbi öt esztendőben folyamatosan — ám távolról sem szélsőségek nélkül — javult, de rögtön hozzá kell tennünk: az állami támogatások, visszatérítések, kedvezmények szerepe korántsem szorult vissza a kívánatos Történettudomány és társadalom A téma nem új, az elmúlt évtizedben többször is foglalkoztak vele tudományos fórumokon. Aktualitása azonban nem csökkent. Ezt bizonyította a Történelem és közgondolkodás címen a közelmúltban Egerben megrendezett tudományos tanácskozás szinte minden előadása, és nyílt, helyenként szenvedélyes, termékeny vitája is. A szaktudomány nem alkalmazkodhat az aktuális napi politikai igényekhez, csupán segítheti azokat, a milliók szemléletét formáló tömegkommunikáció különböző fórumainak pedig sokkal közvetlenebbek a politikai funkciói. Így például a közvéleményformálásban, benne a tömegek történelmi szemléletének alakításában. Ez azonban rendkívül bonyolult; egzakt módon nehezen mérhető. Ahhoz, hogy megközelítőleg reális képet alkothassunk a „közvélemény” történelmi tudatszintjéről, az első és legfontosabb vizsgálandó tényező: a történettudományi kutatómunka helyzete, tudományos megalapozottsága és hitele. Ezt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az elmúlt két évtized minden tekintetben termékeny időszak volt. Ezen a téren nem a megjelent művek száma a mérvadó, noha nem lebecsülendő. A lényeg azonban az egész tudományág szemléleti, módszertani fejlődése. A széles körű hazai és nemzetközi forrásbázisra épülő. a történeti fejlődést a maga összetettségében láttató tudományos művek gyarapodása, amely — szerénytelenség nélkül — nemzetközi elismerést vívott ki a magyar törté-< nettudománynak. Ez természetesen folyamat, amelynek nem értünk a végére, s figyelembe véve az új, megválaszolásra váró kérdések, valamint a tudományok fejlődésének törvényszerűségei, nem is érhetünk a végére. Ez állandó küzdelem. Ezt a küzdelmet a dogmatizmus béklyóitól, a marxizmus—leninizmus érvényesülését gyengítő nézetektől vitákban megszabadult tudományág vívja a történelmi múlt minél hitelesebb, megalapozottabb ábrázolásáért. Jóllehet sok még az úgynevezett fehér folt, azonban ma már megfelelő tudományos bázisa van tehát a marxista történetszemlélet formálásának. Fel kell tenni a kérdést: mi volt a kiindulópontja ennek a fejlődésnek? Első és legfontosabb feltétele az a politikai és idegológiai konszolidáció, amely felszabadította az alkotó szellemi energiákat a korábbi megkötöttségtől. Ez igényt és egyben követelményt támasztott és támaszt a tudományág művelőivel szemben. A kutatómunka leefőbb követelménye az ideológiai és a valóságfeltáró funkció dialektikus/ egységének érvényesítése lett. Az egyetemesség érvényesítése mellett, és azon belül követelmény lett annak a földrajzi, történelmi környezet szerepének és hatásának számbavétele, amely népünk évezredes történetének alakulását mindenkor nagymérték-’ ben befolyásolta. Ennek az évezrednek, s még inkább a hozzánk legközelebb álló évszázadnak számos sorskérdését kellett újraértékelni, tudományos alapra helyezni. Az okok ismertek. A histori- zálás, majd a tudatosan nacionalista, soviniszta szellemű történetírással szemben álló marxista történészek csak igen kis mértékben tudták ellensúlyozni ezeknek a hatását a tömegek történelemszemléletében. Sőt, maga is a felszabadulást követő évek osztályharcának követelményeiből kiindulva, s annak alárendelve kezdte meg azoknak a történelmi eseményeknek, személyeknek az „átértékelését”, amelyek, illetve akik népünk történetének sorskérdéseihez, jobbára pozitív hagyományaihoz kötődtek. A Dózsa vezette parasztlázadás, 1848—49, és annak kiemelkedő vezetői, az iné—19-es forradalmi periódus. az illegális kommunisták küzdelme, a felszabadulás voltak azok a „kulcstémák”, an elyeket meg kellett szabadítani a korábbi torzításoktól. Ezt az egyoldalú, javarészt politikai célzatú történetírást a munkáshatalom győzelme után erőteljesen determinálta a dogmatizmus, majd a revi- zionizmus, a különböző előjelű, azonban a hamis tudatot k -nzvrválő vagy újratermelő tirténelemszemlélete. Mindezt felerősítette az úgynevezett közvetítő mechanizmusok (oktatás. művészetek, tömegkommunikáció) „hatékony” munkája. Közismert, hogy Magyarországon évszázadok óta a történelem hagyományosan fontos eleme volt a közgondolkodásnak. Az ideológiai-politikai munkának érthetően elsőrendű érdeke volt, hogy a múlt mindenfajta torzításával szemben, népünk reális képet kapjon saját múltjáról, annak legfontosabb eseményeiről, történelmét meghatározó hazai és nemzetközi tényekről, folyamatokról, összefüggésekről. Nem „sorban rendezett” történelmi példák kiemelésével, nem aktuális párhuzamokkal, hanem a marxista— leninista társadalomvizsgálat szellemében és módszereivel kellett és lehetett ennek az igénynek megfelelni. A tudomány olyan művelésével, amely a fejlődés ellentmondásain, az osztályerők küzdelmében megvalósuló történelmi folyamatok, a szükségszerűségek és a véletlenek közegében érvényesülő törvényszerűségek feltárásával érzékelteti a mához vezető történelmi múltat, s a múltnak a mában Is ható pozitív és negatív elemeit. E z a fejlődés nem volt egyenes vonalú. Azt sem mondhatjuk, hogy a múlt módszertani, szemléleti problémáin már minden tekintetben úrrá lettünk. Tetten érhetők még egyoldalúságok, főleg történelmi közelmúltunk értékelésében, az utóbbi mintegy két évtized azonban megteremtette azt a szerény tudományos alapot, amelyre az erre illetékes fórumok a helyes töitenelmi szemlélet formálásáért végzett munkájukat építhetik. Vass Henrik, a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető elnöke mértékben. Ezek egy része szükséges, a másik részét viszont fokozatosan csökkenteni kell, mert különben, a kialakult termelési és termékszerkezet konzerválásával éppen a hatékonyság ellenében hat. A megyében több termelőhelyen csupán azért ragaszkodnak meglehetően elavult árucikkekhez, mert tisztes támogatást tehetnek zsebre kibocsátásuk fejében, érthető tehát, ha a kisujjukat sem mozdítják a fejlesztés, a korszerűsítés érdkében, hiszen akkor elesnének a könnyen jött forintoktól. Tovább folytatva: a megye iparában és mezőgazdaságában a hatékonysági mutató jóval nagyobb eltéréseket — szóródásokat — mutat, mint a jövedelmezőségi. Papíron az ipari és mezőgazdasági cégek döntő többsége nyereséges azaz bevételeik meghaladják a ráfordításaikat, de ez a kép csalóka. A szabályozó rendszer ugyanis ma még nem kellő szigorral szorítja tényleges társadalmi tiszta jövedelem elérésére a vállalatokat, de ezt az árrendszer ellentmondásossága elhalványítja. Ennek következtében gyakori, hogy rossz munka — a társadalom szemszögéből ráfizetéses tevékenység — /elértékelődik, a jó munka — a társadalom szemszögéből kellő tiszta jövedelemmel járó — viszont leértékelődik, ami kérdésessé teszi a gazdálkodó számára, érdemes-e törnie magát?! Villának gereblye legyen a társa, tartotta valamikor a gazda, azaz nekünk is az eddigieknél jobban kell keresnünk az összetartozó, az egymás hatását előnyösen fokozó eszközöket, módszereket. Ez azonban legkevésbé függhet ismétlődő átmeneti intézkedésektől, annál inkább függvénye a tervszerű elemzésnek. Pozitívum, hogy az egy keresőre jutó nemzeti jövedelem — az élőmunka társadalmi termelékenysége — átmeneti visszaesés után ismét növekszik, azaz javul a hatékonyság. Ugyancsak eredmény, hogy a nem rubel elszámolású kivitel gyarapodása a legutóbbi időszakban már döntően a hatékony iparágakból — termékeikből .— táplálkozott. Negatívum viszont, hogy a népgazdasági hatékonyság javítását néhány termelő terület nagy fokú elmaradottsága lelassítja, ahogy ugyanezzel a következménnyel jár a termékszerkezet változtatásának mérsékelt tempója is. Ennyi mindent kell mérlegre helyezni? Igen. Az a döntő feladat ugyanis, hogy a társadalmi termelés hatékonysága növekedjék, azaz az egységnyi társadalmi ráfordításra — eszközre, bérre — jutó nemzeti jövedelem emelkedjék, csakis akkor valósulhat meg sikerrel, ha az iparágakban és a vállalatoknál, a termelőágazatok minden helyén, valamennyi tényező, ami szerepet játszik a hatékonyságban, mérlegre kerül. Csak ők vélik lónak Az ilyen mérlegelés elengedhetetlen az illúziók fölszámolásához. Napjainkban ugyanis szép számmal tevékenykednek vállalatok, amelyek működésüket hatékonynak vélik, a valóságban viszont az állami kedvezmények, az árrendszer rejtette ügyeskedés! lehetőségek tartják bennük a lelket. Még viszonylag jól dolgozó megyei cégeknél is késik az a fölismerés, hogy vállalati méretekben szintén, amint népgazdasági- lag, a hatékonyság összetett fogalom, olyan hozam, amelynek nagyságában minden tényezőnek — a döntések meghozatalától a termék előállításának környezetén át az áru értékesítéséig — meghatározott szerepe van. M. O. (A cikk befejező részét la« punk holnapi számában közöl* jük) «
