Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

4 Ä* 'é/Jr Tg K/um 1982. AUGUSZTUS 4., SZERDA Zenei panoráma Boldognak lenni zenében, életben Ezen a nyáron az idén hetve­nedik életévét betöltő Tátrai Vilmos a Magyar Kamaraze­nekarral Pest megye több hely­ségében is fellépett és fellép. Ócsa és Főt műemlék templo­mában tartott nagy sikerű kon­certjük után Vácrátóton két hangversenyen tolmácsolják Haydn, Mozart, Händel és Vi­valdi zenéjét. Haydn-propagandisták A Magyar Kamarazenekar fennállásának negyedszázados évfordulója, a Tátrai vonósné­gyes megalakulása óta eltelt harminchat év művészi mun­kájáról beszélgettünk Tátrai Vilmos Kossuth-díjas hegedű- művésszel az eltelt időről, ze­néről, társakról és a jövő ter­veiről. — Hogyan került sor az idei Pest megyei hangversenysoro­zatra? — Tavaly is felléptünk Vác­rátóton, s amikor kérdezték, van-e kedvünk a hangverse­nyeket folytatni, most már a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal rendezésében, mi öröm­mel igent mondtunk. A rende­zőknek az a célja, hogy olyan hangversenysorozatokat szer­vezzenek majd a Dunakanyar­ban élőknek és nyaralóknak, amelyek a szórakoztató zene mellett nagy, komolyzenei mü­vek előadását is lehetővé te­szik, s persze felüdülést jelen­tenek a nyári estéken. Ennek a jegyében beszéltük meg az ócsai, fóti, vácrátóti koncerte­ket. A darabok kiválasztását befolyásolja a Haydn-évfordu- ló. Mindig boldogan hozzáte­szem, hogy itthon és külföldön egyaránt Haydn-propagandis- tának neveznek, mert a kvar­tett fennállása óta a legtöbb koncertet a klasszikus mester zenéjével indítjuk, a kamara- zenekarral pedig azokat a szim­fóniáit elevenítettük fel, ame­lyekről majdnem megfeledkez­tek. Ezeknek azután nemcsak itthon, hanem szerte a világon nagy sikerük volt. — Miért éppen a programon szereplő Haydn-műveket vá­lasztották? — Talán ezek a legszebbek a fiatalkori, úgynevezett „Sturm und Drang" korszakból való szimfóniák közül. A B-dúr szimfónia egyike a kedvence­imnek, s a legszebb lemezünk is. — Ezek a szimfóniák Tátrai­ék előadásában lemezen is meghallgathatók? — Külföldön igen, itthon ál­talában nem. Saját tapasztala­tom, hopv a velünk felvett ti­zenhat Haydn-szimfóniából csak egy volt található az üzle­tekben. — Milyen gondolatokat indí­tanak el a zenekari jubileumok önben? — A vonósnégyes felett el­múlt harminchat év. A kama­razenekar negyedszázada a hű­ségre hívja fel a figyelmet. Ez a tulajdonság feledésbe megy manapság, pedig nélküle sem­mi fontosat nem lehet csinálni. Konjuktúrákat kihasználni, ide-oda csapódni, akár testü­letekben, akár országokban gondolva, ahol pillanatnyilag jobb a helyzet, elképzelhető, de komoly terveket csak úgy lehet végigküzdeni és megva­lósítani, ha az ember hű ma­rad, mégha ez nehézségekbe ütközik is, Hetvenedik születés­napomhoz szívmelegítő többlet, hogy a Magyar Kamarazenekar is ebben az évben jubilál, és módunk van valami újat kez­deni együtt. Mint régen, most is sokat járunk vidékre. Mindig is fontosnak tartottam, hogy ne csak Budapest-ország legyünk, s ezért tegyünk is valamit. — Hogyan alakítják reper­toárjukat? — A műsorunk rendkívül változatos, éppen azért, mert nem úgy járjuk a világot, mint a többi együttes. Mi, akik a há­borús generáció tagjai vagyunk, s iszonyatos időket éltünk át, évekig távol a családtól, nem vállaljuk a hathónapos turné­kat. A rövid vendégszereplések viszont rákényszerítettek ben­nünket arra, hogy mindig mást játsszunk. Már a megalakulás­kor eldöntöttük, hogy az egész zeneirodalmat, a legrégibbtől a modernekig előadjuk. Az utób­bit különösen fontosnak tartom. A művésznek, véleményem szerint kötelessége az új törek­véseket megszólaltatni, hiszen sem a szerző, sem a közönség nem tudja, milyen hatást kelt­hetne a zene, ha csak papíron maradna. Ennyi tapasztalat után az ember már megérzi, hogy mi a divat, s mi maradan­dó érték. Kedvenc zeneszerzők — A vonósnégyes tagjai más­más korosztályt képviselnek. Ez nem okoz nehézséget az egysé­ges stílus kialakításában? — A felfogásbeli különbsé­gek lehetnek nagyon gyümöl­csözők, mert a vitából kemé­nyebb eredmény születhet. — Annyi év után mit tud adni a zene a muzsikusnak? — Alig egy hete Assissiben a Santa Chiara templomban nem is tudom hányadszor játszot­tunk egy darabot és arra gon­doltam, milyen kimeríthetetlen a remekmű. A nagyokat nem lehet megunni, csak egyre töb­bet lehet érteni és érezni be­lőlük, remélem továbbadni is. — Hol szerzett művészileg meghatározó tapasztalatokat az életben? — Játszottam színházban és ott tanultam meg azt, hogy minden előadás más és más. A színészektől tudom azt is, mennyire kölcsönös inspiráció kérdése, hogy mivé válik egy előadás, hogy ki vagyunk szol­gáltatva az atmoszféraváltozá­soknak és annak is, hogy mi­lyen a közönség, hogyan reagál. — Ki a kedvelt zeneszerzője? — Mozart, Haydn, Beethoven nélkül nem lehet meglenni, ők egymást is kiegészítik. Wald- bauer Imre, akinek a vonósné­gyesében másodhegedűs vol­tam, fiatalon arra figyelmezte­tett, hogy sok Haydn-művet kell játszani, mert aki őt jól érti, hamar otthon lesz Beetho­ven és Mozart zenéjében. A romantika számomra a leg­könnyebb, persze másképp ját­szik egy romantikus művet az ember fiatalon és másképp öregen. A fiatalkor a hit, a ter­vezés és a szerelem ideje, az öregkori romantika szépsége olyan, mint az ősz, ezer színű, tele rezignációval, a be nem teljesült váayak fájdalmával. Ez az öregkor nagyon szép és nagyon nehéz tehertétele. A múlt és a jövő — A jó családi légkör meny­nyiben segíti a művészi mun­kát? — A munka küzdelmeiben megerősödést jelent a családi háttér, s ez felbecsülhetetlen. Ritkán fordul elő, hogy valaki megismer egy tizenöt éves gim­nazistát és az lesz a felesége. Velünk ez történt. Nem volt nyugodt az életünk, megalázó anyagi gondok nehezítették. Most sem vagyunk gazdag em­berek, csak kiegyenlítetten élünk. Azt szoktam mondani, hogy a szakmában és a magán­életben nem lehet egyszerre boldogtalannak lenni. Az egyé­ni boldogtalansághoz vigaszt adhat a művészet vagy fordít­va. De együtt a kettő felbecsül­hetetlen érték. — Kossuth-díj, két Liszt-díj, érdemes művész, kiváló mű­vész kitüntetés, csaknem száz­negyven lemezfelvétel — s még nem teljes a felsorolás ... Mi­lyen további tervei vannak? — A vonós sokkal hamarabb fárad el, mint a zongorista. Két csodaember van, Heifetz és Székely Zoltán, a Magyar Vo­nósnégyes primáriusa. Egyéb­ként a hegedűsök hetven éven túl már nem nagyon szoktak szerepelni. Zongorázni lehet akár százhúsz éves korig, a bil- lentés sokkal egyszerűbb mű­velet, mint a hangképzés, a két karnak ez a rejtelmes viszonya. A hegedűs először a hangját veszti el, a technika még meg­marad valahogy. Meg kell tud­ni hallani, mikor lesz olyan a hang, amellyel már nem sza­bad fellépni. Negyven évig koncertmester voltam, har­minchat éve primárius és hu­szonöt éve a kamarazenekar vezetője — ez áll mögöttem. Egyelőre még a munkát jól bí­rom, tanítok, lassan húsz éve a főiskolán. S, bár az idő elment, ma is sokat dolgozom. Hajós Anna ORBÄN LÁSZLÓ-EMLÉK- MÜSOR. Orbán László, a kom­munista ifjúsági mozgalom egykori tevékeny szervezője, a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, az MSZMP KB tagja, kulturális miniszter, ha élne, 70 éves lenne. Ebből az alkalomból készített emlék- műsort Baráth Apollónia, me­lyet hétfőn hallhattunk a Kos­suth rádióban. A véletlen hozta így, de Or­bán László utolsó közszereplé­séről hangfelvétel készült. A budapesti Műegyetemen az if­júság forradalmiságáról ren­deztek tudományos tanácsko­zást, s nála jobb, hitelesebb szónok nem is emlékezhetett volna az illegális kommunista ifjúsági mozgalom történetére. Nemcsak azért, mert egyik vezetője volt a KMP ifjúsági- bizottságának, az OIB-nak, résztvevője például a Bat- thyány-örökmécsesnél szer­vezett tüntetésnek, egyik kez­deményezője a háborúellenes mozgalomnak, majd a felsza­badulás után a tanügyi re­RA DIÓ FIGYELŐ formnak. A hangszalag azt is bizonyítja, hogy ez az ízig- vérig forradalmár ember ak­kor sem vesztett ideáiból, a szocializmus ügyébe vetett hi­téből, amikor szervezete már ellentmondott az évtizedek megpróbáltatásainak. Halála előtt néhány órával is rendel­kezett azzal a ritka emberi, szónoki képességgel, amelyik képes hitelessé tenni a törté­nelmet. Ezt az életművet pátosz nél­kül, de a ma nemzedékének például ajánlva idézte fel a műsorban Aczél György is, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, jelezve azt is, hogy közelmúlt történelmünk jelentős alakjai emlékének ápolása meg nem szűnő köte­lességünk. CSIRKEIZÜ CSIRKE. Nem vagyok igazán biztos abban, hogy vasárnap reggel valódi riportműsort, vagy reklám­összeállítást hallottam Kondor Katalintól. Ha ez utóbbi tör­tént, igazán dicsérhetjük a műsor szerkesztőjét, hiszen az érdekeltek, a háziasszonyok valóban jó tanácsokat hallhat­tak arról, hogy milyen hazai ízekkel „bolondíthatják meg” napi étkeinket. Különösen a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezet Skála étel­ízesítőit és a hernádi Március 15. Tsz csirkeízű csirkéit di­csérték. Ha ez utóbbi fogalom esetleg valaki számára ma­gyarázatra szorul, nos arról van szó, hogy * ügyes újítás­ként ezeket a szárnyasokat olyan táppal etetik, amitől hú­suk hasonlatos lesz a régi, kertben kapirgáló kenderma­gosokéhoz. Dicsérték e két gazdaság újító kedvét, s mert . mind a kettő szűkebb pátriánkból va­ló, szívesen öregbítjük mi is hírüket. Új folyamat kezdődött Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes nyilatkozata Az elmúlt évad színházi életének élénk közérdeklő­déssel kísért eseményei voltak azok a személyi és szer­vezeti változások, amelyek több, jelentős társulat irá­nyítását, munkáját érintették. Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes e döntések hátteréről, illetve műve­lődéspolitikánk ezzel kapcsolatos várakozásairól adott tá­jékoztatást, egyidejűleg kifejtette véleményét színházi életünk néhány időszerű kérdéséről is. Egységes tudat, reális ítélet — A személyi és szerkezeti változásokon — mondotta elöl­járóban — nyilván és elsősor­ban a Nemzeti Színház vezető- és kamaraszínház-váltása, il­letve az új Katona József Színház kialakítása értendő. Nos: ezek alapját a már ko­rábban kezdődött, az elmúlt évadban csúcspontjukra ju­tott, nagyrészt nyilvános vi­ták képezték. Ezek során ki­tűnt, hogy a szakmai és a szélesebb közvélemény a Nemzeti Színháztól történelmi tradícióinak mai, szocialista értelemben vett folytatását várja el, illetve nem szívesen látja, hogy ez a nemzeti intéz­mény esetenként szélsőséges hangsúlyú színházművészeti törekvések kísérletező terepé­vé válik. Ezért, s mert a tár­sulat megoszlásának a veszé­lye is fennállt, került sor Ma- Ionjai Dezsőnek és Vámos Lászlónak a kinevezésére, — Ezenkívül persze voltak olyan változások, kezdeménye­zések, _ amelyek ugyancsak érintették a színházi életet. Ha megkésve is, végre ismét megnyitotta kapuját a Katoná József Színház, örvendetes volt a gyermek- és ifjúsági produkciók bemutatóinak fi­gyelemre méltó gyarapodása. A Színházművészeti Szövetség kezdeményezte országos szín­házi találkozó pedig a szín­házművészeti tudat egysége­sebbé válásához, a színház- művészeti munka reális meg­ítéléséhez járult hozzá. A tényleges konfliktusokat ábrázolni — Az elmúlt évadban azon­ban — hangsúlyozta nyilatko­zatában a miniszterhelyettes — színházközéleti szempont­ból azokat a sajtóban, televí­zióban, különböző szóbeli fó­rumokon, mindenekelőtt a Színházművészeti Szövetség közgyűlésén lezajlott vitákat tartom a legfigyelémremél- tóbbaknak, amelyeknek a Nemzeti Színház problémája csak egy részét képezte. Ezek­ből — ha nem is mindig a leg­szerencsésebb, de összességük­ben helyes érvek alapján — ki­tűnt, hogy a, színházművészeti életünket nehány éve terhelő egyes jelenségek nemcsak a színházpolitikának, hanem igen sokaknak — a szakma jó részének és a közönség túl­nyomó többségének — sincse­nek ínyére. Ami azt illeti, hogy mit vá­rok a következő évadtól — épp ebben az összefüggésben úgy tudnám megfogalmazni: ennek a megindult folyamat­nak a kibontakozását remé­lem. KAZAL-KABARÉ. A ma­gyar kabaré élő klasszikusává lett Kazal László, ez a bűbá­jos, nagydarab, kedélyes em­ber. Legsikerültebb tréfái, az Utolsó reakciós, a Borkóstoló, A szarvasbika, olyan mélyen élnek bennünk, hogy legalább­is egy újabb emberöltő erejéig garantálják e szívünknek oly kedves művész halhatatlansá­gát. Kazal László 70 éves. Élete javát a színpadon töltötte, újabb és újabb feladványt ad­va a műbírálóknak, ugyan melyik lehet az a tulajdonság, ami a meg nem szűnő siker záloga. Mert nem lehet egy­szerűen csak a tréfák és kup­iék szerzőinek betudni a nép­szerűséget. Kazal mindig is egyszerű, sallangmentes módon, csak apró nyilakat lődözve szúr- kálta rosszabbik énünket. De ezek az apró csípések sem en­gedték feledni a kispolgári életmódra hajlamos, megalku­vásra kész tulajdonságainkat. Csulák András Azt várom — amit az elmúlt évad igazi sikerei is biztatóan előlegeztek —, hogy mindenki számára egyértelműbbé lesz: színházművészetünk reform­szellemének kibontakozása ahhoz a szemlélethez fűződik, amely azonosul népünk nehéz körülményekkel szembenéző erőfeszítéseivel; amely társa­dalmunk lényeges és tényle­ges konfliktusainak reális áb­rázolásával járul hozzá tuda­tosító átélésükhöz, eszerint láttat klasszikus és kortárs, külföldi és magyar drámát — egyszóval, amely a társada­lomért, a közönségért és a mű­vészetért való felelősséget a maga megbonthatatlan egysé­gében vállalja. Az élő magyar dráma Színházművészetünknek eh­hez alighanem ái élő magyar dráma adhatja a legközvetle­nebb inspirációt — színhá­zainknak ezért kell a dráma­írókkal való kapcsolat szoro­sabbra fűzésével, nagyobb tervszerűséggel, folyamatos­sággal és gonddal színre vitelü­kön munkálkodni. Egyébként a jövő évad feltételeit remél­hetőleg kedvezően fogja befo­lyásolni, hogy megkezdi tevé­kenységét a KISZ Művész- együttes tagozataként megala­kult Rock Színház; hogy élet­be lépnek a szabadabb színhá­zi gazdálkodást biztosító új szabályozók; megalakul a színészfoglalkoztatás feszült­ségeit csökkentő Színészegyez­tető Iroda; a közeljövőben ki­adandó irányelvek nyomán to­vább fejlődik az olyannyira szükséges színházi demokra­tizmus; hogy folyamatosan és fokozatosan életbe lép a szín­házvezetői tisztségek pályázat útján, határozott időre törté­nő betöltésének rendszere. Elhunyt Maros Rudolf Mély megrendüléssel tudat­juk, hogy Maros Rudolf zene­szerző, a Magyar Népköztár­saság kiváló és érdemes mű­vésze, a Magyar Zeneművé­szek Szövetségének alapító, va­lamint elnökségi tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la nyugalmazott egyetemi ta­nára, a Magyar Rádió vezető lektora 66 éves korában, hosz- szú betegség után elhunyt. Te­metése augusztus 9-én, 15.30 órakor lesz a Farkasréti teme­tőben. Magyar Zeneművészek Szövetsége, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ★ Maros Rudolf 1917. január 19-én született. Tanulmányait — amelyet 1942-ben fejezett be — a Zeneművészeti Főisko­lán, Kodály Zoltánnál foly­tatta. 1942-től a pécsi városi zeneiskola tanára lett; 1949. és 1977. között — nyugdíjazásáig — a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolán a fúvós kamara­zenei és zeneszerzési ismere­tek elsajátításában segítette a leendő művészeket. Zeneszerzőként is jelentős életművet hagyott hátra Ma­ros Rudolf. Korai alkotásait a magyar népzene ihlette; kó­rusműveit, népdalfeldolgozá­sait ma is repertoárjukon tart­ják a kórusmozgalom képvise­lői. Az országhatárokon túl is népszerű az Ecseri lakodalmas című szerzeménye. Nem hiá­nyoznak a koncertekről zene­kari és kamarazenei kompozí­ciói sem, s számos film- és színházi előadáson csendültek fel kísérőzenéjének dallamai. Maros Rudolf munkásságát magas kitüntetésekkel ismer­ték el: háromszor kapta meg az Erkel-díjat, s birtokosa volt a Népköztársaság érdemes és kiváló művésze kitüntetések­nek is. MOZIMŰSOR AUGUSZTUS 5-TÖL 11-IG ABONY 5— 8: Meztelenek és bolondok* 8: A tizedes meg a többiek (du.) 9—10: A fej nélküli lovas BUDAÖRS 5— 8: Szuperexpressz* 8— 10: Mephisto I—II.* CEGLÉD, Kamara 5—11: Ottó. a világhírű vadász (du.) 5—11: Ordasok között (este) CEGLÉD, Szabadság 5—11: A seriff és az idegenek DA3AS 5— 6: A kobra napja** 7— 8; Majmok bolygója* 9: Solo Sunny** DUNAHARASZTI 5— 6: Kóma** 7— 8: Ahová lépek, ott fű nem terem* 9— 10: A terasz I—II.* DUNAKESZI, József Attila 5: Rekviem* 8: Fekete kalóz 9: Egy elvált férfi ballépései* 11: A Birodalom visszavág DUNAKESZI, Vörös Csillag 5— 6: Szóljon a rock* 7— 8: Különös házasság (du.) 7— 8: Száguldás gyilkosságokkal* (este) 9—10: Tűzszekerck ÉRD 5— 6 és 8: Kéjutazás Las Palmasba 9—10: Ez Amerika** FÓT 5— 6: Ballagás* 7— 8: Félelem a város felett** 8: Hahó, öcsi! (du.) 9—10: Szóljon a rock* GÖDÖLLŐ 5—11: Földrengés Tokióban GYAL 5— 6: Majmok bolygója* 7— 8: A kobra napja** 8: Luxustutajon (du.) LEÁNYFALU, Kertmozi ^ 5— G: Szerelmeim* 7— 8: Ez Amerika** 9—11: Dögkeselj'ű* MONOR G— 8: Apokalipszis, most I—II.** 7— 8: Az elveszett kutya 9—11: Meztelenek és bolondok* MONOR, Kertmozi G— 8: Szabadlábon Velencében 9—11: Vérvonal** NAGYKÁTA 5— 8: Szuperexpressz* 9—10: Nevem: Senki NAGYKÖRÖS, Arany János 5— 8: A vőlegény 9—11: Apokalipszis, most I—II.** NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 5— 8: Egy másik férfi és egy másik nő I—II. 5—11: Találékony nyuszi (du.) 9—11: Kramer kontra Kramer* PiLISVÖRÖSVÁR 5— 8: Szexis hétvége** 8: Csalogány (du.) 9: Az áldozat* POMÁZ 5— 6: Ez Amerika** 7— 9: Kojak és a Marcus- Nclson gyilkosságok I—II. 8: A XX. század kalózai RÁCKEVE 5— 6: Mephisto I—II.* 7— 8: Az egér és a macska 9—10: Hárman a slamasztikában SZENTENDRE 5—8: ... és megint dühbe jövünk 9—11: Az amatőr* (este) 9—11: Gábor diák (du.) SZENTENDRE, Autós kertmozi 5—11: A. seriff és az idegenek SZIGETSZENTMIKLÓS 5— 8: Hárman a slamasztikában 9—10: Kéjutazás Las Palmasba TÁPIÓSZELE 5— G: A veréb is madár** 7— 8: Nevem: Senki 9: Sokat akar a szarka* VÁC, Kultúr 5— 8: A koppányi aga testamentuma (du.) 5— 8: Tűzszekerck (este) 9—11: ... és megint dühbe jövünk VÁC, Madách Imre 6: Fekete kalóz 7: Szóíjon a rock* VECSÉS 6— 8: Seriff az égből 7— 8: A negyedik akadály 9—11: Cha-cha-cha* VECSÉS, Kertmozi 5— 6 és 8: Kínai negyed* 9—11: Kóma** • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom