Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

1983. AUGUSZTUS 4., SZERDA 5 Összefogás o förökiiá^isifi ikrekért Lakásbeugró és sok minden más Hasznos partner lehet Megalakult a fogyasztók tanácsa _ Az a tréfás hír járja, hogy újabban a hármasikreket ho­zó gólya sűrűn kerülgeti Tö­rökbálintot. Először tavaly no­vemberben Marton Sándorék- hoz kopogtatott be, s alig fél év múlva a Köztársaság tér 23. számú házába érkezett meg a három fiú is: Gábor, Tamás és Péter. Gonda Istvánnéval, vagyis Simon Györgyivel még a kór­házban megismerkedtem. Ak­kor kicsit szomorkásán mond­ta: Pétert nem tudjuk len­csevégre kapni, mert kis sú­lya miatt az újszülöttekhez szállították el. De az orvosok azonnyomban megnyugtattak \ bennünket, hogy sem Péter­nek, sem pedig a másik két kisfiúnak nincs semmi haja, makkegészségesen jöttek a vi­lágra! Szakképzett ápolónő segít Nem sokkal több, mint egy hónap telt el első találkozá­sunk óta. Ismét látogatóba in­dultunk; hogyan élnek a szü­lők, hogyan boldogulnak a három csecsemővel az öröm­teli esemény ótá. Annál is inkább, mert kettőjük életko­ra sem teszi ki a negyvenet, így nem vitás, hogy a segít­ségre is jócskán rászorulnak. Csengetésemkor Györgyi — az I ikrek édesanyja — jött elé- j bünk mosolyogva. A kicsiny ! szobába lépve, otthon találjuk az egész családot. A három pici rózsapirosan épppen az evés utáni boldog mosollyal arcán szemléli a világot. Egy idős asszony hajolt föléjük, Göbölös Istvánná, a családnak csak Krisztina néni, a szak­képzett ápolónő. Ö segít a gyermekek ápolásában. A he­lyi tanács rendelte a gyerme­kek mellé. A kismamának, aki egyébként maga is szak­képzett csecsemőgondozónő, jól jön ez a segítség. — Krisztina nénivel nagyon megértjük egymást — vallja be Györgyi —, hiszen hiába tanultam én is ezt a mester­séget, a gyakorlat mégis csak sokat jelent. Azt is megtudom az édes­anyától, hogy még mindig a kis Péterért aggódik legjob­ban, mert nem akarja elfo­gadni az anyatejet. A kórház­ban ugyanis cumisüvegből etették, így most nehéz a vál­tozást megszoknia. — Én pedig ugyanúgy sze­retném őt is etetni, mint a másik kettőt — magyarázza az édesanya —, mert tanul­tam, hogy fejlődésükben, vé­dettségükben ez is meghatáro­zó. Gsndjsikat levegyék vállukról Jó látni, hallani ezt a fia­tal édesanyát. Ahogy a gye­rekekhez nyúl, ahogy beszél róluk, minden mozdulatát, gondolatát a törődés, a sze­retet, az aggódás szövi át. Igaz, így tanulta saját szü­leitől. Most még — hiszen szülei családi házában talál­tam meg őket — mindennap­jukat a nagyszülők szeretete övezi. — Miránk mindig számít­hatnak — magyarázza Györ­gyi édesapja —, akkor is szá­míthattak, amikor ebbe a kis szobába beköltözhettek. Ügy gondoltuk, lesz nekik addig hely, amíg saját családi fész­küket ki nem alakítják. Per­sze, arra nem gondoltunk, hogy hamarosan szűkössé vá­lik ez a szállás. Azf hittük, ők is úgy lassacskán, ahogy mi, felépítik majd saját erő­ből házukat. De három kicsi­vel most már bajos lenne. A szép családi ház, ahol vendégül láttak, kívülről, he­lyiről is igen tetszetős. Igaz, hogy a picinyekkel együtt most már négy nemzedék lakja. Itt él nemcsak a fiatal házaspár a bárom gyerekkel, de a dédszülők, a nagyszülők és a fiatalasszony testvére is. így azután a ház csak kí­vülről tűnik nagynak. Gábor, Tamás és Péfcer a boldog szülők karjaiban Barcza Zsolt felvétele Még szerencse, hogy voltak nem is kevesen, akik azzal törődtek, hogy gondjaikat le­vegyék a vállukról. A hely­beli tanács kitett magáért. Persze, segítettek ebben ne­kik a megye és a járás nem­csak tanácsi, hanem társadal­mi szervei is. így történhetett meg az, hogy ottjártam előtt néhány nappal a fiatal szü­lőket kérték, keressék fel a járási hivatalt. ve szállítja majd a kicsinyek­nek. Megjegyezhetné bárki, miért nem esik szó ebben az írás­ban a másik hármasikrekről. Róluk sem feledkeztek el. Igaz, más anyagi körülmé­nyek között, már megalapo­zottabban várták ott az ap­róságokat. így hát a közösség ott ad többet, ahol jobban rá­szorulnak! Szalai Mária r Mi tagadás, néha elhagy bennünket a béketűrés, ha a boltokat járva, hiába keres­sük a nekünk kellő holmit, vagy ha a szolgáltatások szín­vonala nem egyezik meg az igényeinkkel. Ilyenkor általá­ban értetlenül állunk a dolgok előtt, nem értvén, hogyan le­het az; hogy amit az egyik vá­rosban éppen árulnak, azt a másikban nem kapni. Az sem mindig világos, hogy sokak ál­tal keresett, filléres értékű, de fontos aprócikkek miért hiá­nyoznak a boltokból? Persze lehet, hogy a magyarázattal nem érnénk be, hiszen nem pó­tolja sem az árut. sem az ép­pen szűkében lévő szolgálta­tást, legfeljebb pontos képet ad a dolgok hátteréről és a távolabbi lehetőségekről. A vásárlók fóruma Vannak hivatalos szervek, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, mint például a tanácsok termelés-, ellátásfel­ügyeleti osztályai, a népi el­lenőrzési bizottságok, a szak­maközi bizottság keretében működő társadalmi ellenőri hálózat, ám mégis egy olyan fórumra volt szükség, amely követlenül a vásárlók, a szol­gáltatásokat igénybevevő em­berek véleményét, kritikáját, tuegjegyzéseit tükrözi. Ezzel a céllal alakult meg a — Haza­fias Népfront bizottsága mel­lett működő — fogyasztók ta­nácsa. Mar az alakuláskor egyér­A helyszínen azonnal fizetnek . Hagyatékét vásárol a SÁV Segítenek a depósok — Nem tudtuk, mire vélni, mit akarhatnak tőlünk — me­séli a két fiatal. — Ott tud­tuk meg, hogy nekünk a bu­daörsi lakótelepen lakást utaltak ki. A boldogságtól majdnem sírtunk. De nerhesak vezetők, hiva­talos szervek fogtak össze a fiatalok megsegítésére, hanem a munkatársak is. A depó, ahol az édesapa dolgozik, óriási segítséget adott nekik. A munkáskollektíva egyhangú szavazatára megelőlegezték a fiatal házaspárnak a lakásért fizetendő beugrót. Ezenkívül még számtalan segítséget kaptak, szinte fel­sorolni is nehéz. Hűtőszek­rény, mosógép, és más hasz­nos használati cikk mind­mind a kollektíva segítőkész­ségének a jele. Az anyatejet például a depó egyik jármű­A Bizományi Áruház szak­emberei lakossági bejelentés, hívás alapján eddig is vásá­roltak az értékeket felkínáló lakásán bútort, lakberendezé­si tárgyakat, egyéb tartós használati cikkeket. Augusztus 15-től a helyszínen történő felvásárlás körét bővítik — szakmai szóhasználat szerint — lakásfelszámolási jelleggel felajánlott hagyatékot is át­vesznek. Ez a felvásárlási mód azért is jelent új szol­gáltatást, mert a lakásban ta­lálható, szinte teljes hagyaték­ra árajánlatot tesznek a BÁV szakemberei, kivéve a tiltó rendelkezések hatálya alá eső tárgyakat, például a romlandó élelmiszert, tűzve­szélyes anyagokat, fegyvere­ket. A teljes hagyatékra tett egy­tételes árajánlat megbízható­ságára egyebek között az - is biztosíték, hogy a helyszínen két becsüs veszi számba az értékeket, speciális esetekben pedig, különleges értékek becsléséhez újabb szakembert is bevonnak a munkába. Gyakorlati előny az is, hogy a hagyatékot megvásárló szak­értők a helyszínen azonnal fi­zetnek. Ha az értékek elszál­lítása után a tételes feldol­gozás, árazáé során kiderül, hogy — szakmai kifejezéssel élve — értékaránytalanság állt elő, vagyis az értékesítő kevesebbet kapott a hagyaté­kért, a Polgári Törvénykönyv jogszabályainak megfelelően a különbözeiét a Bizományi Áruház utólag megtéríti. telműen megfogalmazódott, hogy az arra hivatott felügye­leti szervek egyikétől sem ve­szik el a munkát, e helyett in­kább segítenek' nekik, feltár­ván az ellátás és a szolgálta­tás terén mutatkozó hibákat, fogyatékosságokat. Azon vol­tak, Hogy a lakosság minden rétege képviselve legyen eb­ben a testületben. Ennek alapján választották bele a nyársapátiak és a kocsériak egy-egy képviselőjét is. Informálják a hivatalt Ezek az aktívák nem tarta­nak próbavásárlásokat, nem replikáznak a kereskedőkkel, a pincérekkel, a boltvezetők­kel, hanem afféle információs szolgálatot látnak el. Észrevé­teleiket közük a kereskede­lemmel, ha kell, akkor a gyár­tó cégekkel is. Csak akkor for­dulnak máshová, ha nem kap­nak érdembeli, megnyugtató választ. Átfogó ismereteket szerezve egy-egy területről, az adott témakörrel kapcsolatban fórumokat szerveznek a la­kosságnak a megalapozott tá­jékoztatás érdekében. A felve­tődő kérdésekre az illetékes kereskedelmi cég és a gyártók képviselőinek bevonásával ad­nak feleletet. A fogyasztók tanácsa a jö­vőben negyedévenként ülése­zik. Elkészült az év hátralévő időszakának munkaterve, amely szerint szeptemberben a jelentősebb iparcikkek — ház­tartási elektromos berendezé­sek — forgalmazásának hely­zetével foglalkoznak. Az is­meretszerzésben nem nélkü­lözhetik sem a helybeli áfész, sem a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat bolt­jaiban szerzett tapasztalatokat. A tüzelő a téma Novemberben Nagykőrös, Kocsér és Nyársapát téli tü­zelőellátása lesz a téma. Ezzel kapcsolatban meghallgatják a TÜZÉP-telepek főnökeit és az áfész kereskedelmi főosztályá­nak vezetőjét. Már most ké­zenfekvőnek tűnik, hogy az állampolgári ellenőrzések a kereskedelemben és a szolgál­tatásban hasznosak lesznek, hiszen szakállas, régi témákat mozdíthatnak el a holtpontról. Egyes célfeladatokat pórt- és állami szervek felkérésére vé­gezhetnek el és használható tájékoztatással szolgálhatnak a népi ellenőröknek is. T.T, Öt éve alakult A váchartyáni kertbarátkor Az idén ünnepli megalaku­lásának ötéves jubileumát a váchartyáni kertbarátkor. A jubileum alkalmából beszél­gettünk Vezsenyi Imrével, a kertbarátkor elnökével, aki így emlékezett. ' — 1978. október 27-én, 25 taggal alakultunk meg Bóta László téesztag vezetésével. Én 1081-ben lettem elnök. — Miből áll az idei prog­ram? — Tudja, most a nyári sze­zonban kevesebb összejövetelt tartunk, mert tagjaink műve­lik a háztájit, s az idénymun­ka elvesz minden időt. De ősz­szel.és tavasszal annál gazda­gabb a kör élete, az érdeklő­dési körüknek megfelelő is­meretterjesztő előadásokat hallgatunk a kertről, a nö­vényvédelemről, a metszési munkákról. Ezeket a Kertésze­ti Egyetem s zakemberei tart­ják. Égyébként egy évben öt előadást hallgatunk meg, s egymás kertjét is megtekint­jük. — Mintha kevés fiatal len­ne önök között. — Tizennégy tagunk van. Sajnos a fiatalokat nem na­gyon érdekli a kertészkedés. Érdekességnek hadd említ­sem meg. hogy a legfiatalabb tagunkat Vezsenyi Gyulának hívják, 24 éves és a névroko­nom. Bizony a tagjaink idős emberek. — Mivel segíti őket a kör? — Olcsóbban jutottunk hoz­zá a monori Vetőmag Termelő Vállalat által termelt fajtisz­ta burgonya gumójához. Mű­trágyát, növényvédő szert ka­punk a helyi téesztől. Ezekből minden tag részesült, akinek szüksége volt rá. — Milyen további terveik vannak?-r Október 2-án rendezzük meg a szüreti felvonulást, amelyen a község apraja-nagy- ja ott lesz, s bizonyára jól ér­zi majd magát. N. P. J. Bába Mihály: Jz aáózonu mea a icínua Leszállt az autóbuszról. Megállt. Körülnézett. Csak úgy, megszokás­ból, s közben megigazította gondo­san ápolt hajtincseit. Bencéné havonta kétszer-három- szor megtette az utat lánya kertes házáig, mert egy pohárka konyak, no, meg egy erős fekete mellett szeretett vele elbeszélgetni. Férje ritkán csat­lakozott hozzá a kora délutáni órák­ban, míg a veje haza nem érkezett, bizalmasan elbeszélgettek, pletykál- gattak. A csinos, kis kertes ház tetszett Bencénének, a lugas is, ahol nyüron szívesen üldögélt a tábori asztalka mellett. Az udvaron csend volt, a homokozóban szanaszét heverő játé­kok. A verandára kilépő lánya meg­lepetten kiáltott fel: — Anyu! Megölelte, megcsókolta az anyját, aztán besodorta a kisszobába. — Alszik az unokád — mondta halkan Katinka —, így legalább nyugodtan cseveghetünk. Teszek fel kávét, te meg addig tölts magadnak. No, persze nekem is. Este fel akar­tam szaladni hozzátok ... Kiszaladt a konyhába. Bencéné a türszekrényben matatott, válogatott az üvegek között, egyikbe-másikba még bele is kóstolt, aztán egy üveg örmény konyakkal meg két pohárral letelepedett az aszta! mellé. Töltött magának, ivott. Nem várt a lányára. Aztán rágyújtott. — Már itt is vagyok — csöppent mellé a lánya. — De jó, hogy kijöttél Talán megálmodtad, hogy beszélni akárok veled? Bencéné nevetett. — Katinl'im, én, ha alszom, nem álmodom. Csak ébren: álmodozom. Különben kár, hogy nem szaladsz fel este, apód nagyon fogja sajnálni, hiszen tudod, hogy szeret veled cse­vegni. — Igen, tudom, de én most veled akartam beszélni. — Velem? Csak velem? — csip­pentett pajkosan Bencéné, biztatva lányát, .hogy csak ki vele, ő nagyon megértő anya. — Aha — mondta Katinka. — De előbb igyunk. Szióka. Hűha. Ez jól­esett — nevetgélt, amikor felhajtot­ta a pohárka örmény konyakot. — Tessék a kávé, amíg forró. — Az ráér — dőlt hátra a fotelben Bencéné és szippantott a cigarettá­ból. — Nos? — fürkészte a lánya arcát. Katinka letette a kávéscsészét és egy lendülettel anyja nyakába vetet­te magát. — Anyu, hamarosan még egy uno­kád lesz! Az asszony ölelésre lendülő karja megtorpant. — Jól hallottam? — kérdezte hű­vösen. — Igen — ragyogott fel a lánya arca. — Tudod, eddig nem szóltam, mert nem voltam benne biztos. De ma délelőtt, orvosnál voltam, és... Bencéné kissé hátrább húzódott. Elnyomta a cigarettáját, ivott a feke­téből, majd a konyakból. — Anyu, hát nem örülsz? Csalódást érzett. Azt hitte, hogy anyja a hír hallatára összeroppantja boldogságában. — De, de — mondta az asszony —, csak, kisAinyom, én itt valamit nem értek. — Mit nem értesz? Mondom: most már biztosan terhes vagyok. Lesz még egy unokád. Bencéné rágyújtott. A füst után kapta tekintetét. Mintha valamin na­gyon töprengene. Hirtelen talpra- szökkent. — Mikor határoztátok el, hogy két gyereketek lesz? — Mikor? — nevetett Katinka. — Még az első előtt, hogy kettő kell az igazi boldogsághoz ... — Komolyan kérdeztem. — Én meg komolyan mondom — merevedett meg Katinka arcizma. — Még gúnyolódsz is velem? Hi­szen nemrég abortuszod volt, vagy ahogy te mondtad, egy kis plasztikai műtéted. Igaz? — Igen. De mi köze ennek ahhoz? — Az, lányom — pattogtak az anyja szavai —, ha ti már valóban az első előtt elhatároztátok, hogy két gyereketek lesz, akkor az nem vete­ted el. Visszaült. Egy hajtásra rriegitta a kávét. Közben Katinka vérvörös ar­cát leste. — Anyu. nézd, nem olyan könnyű erről beszélni ... — Ügy tudtam, hogy eddig min­denről őszintén beszéltünk — mond­ta gunyoros hangon Bencéné. — Mi az oka annak, hogy most egyszerre, hogy úgy mondjam, kissé kényes té- rr.Lról nem akarsz velem, az anyád­dal beszélni? — Miért bántasz? Mi bajod van? Bencéné nevetett. — Nekem, gyermekem, semmi. Ezt inkább én kérdezhetném tőled. A rájuk zúduló csendet nem le­hetett sokáig bírni. — Nézd, anyu — kezdte halkan Katinka —, én biztos akartam lenni abban, hogy a gyermekem csak a férjemtől lehet. Az én erkölcsi fele­lősségérzetem azt diktálta, hogy azt vetessem el, hogy ebben biztos le­hessek. Bencéné hátradobta magát a fotel­ben és harsányan felnevetett. A lánya döbbenten nézte. Néni értette anyja viselkedését. — A te erkölcsi felelősségérzeted mást nem diktált? Idehallgass, kis­lányom, én csak azt mondhatom ne­ked, hogy ha én akkor így latolga­tok, számítgatok, ahogy te most, ak­kor sohasem születtél volna meg. Katinka üvöltve ugrott fel. — Anyu, tudod, hogy mit beszélsz? — Tudom — mondta Bencéné ko­nokul —, ahogy te is tudod, hogy mit mondasz. Katinka szinte visszazuhant a fo­telbe. — Űristen — mondta zokogva —, ha a te férjed nem az én apám, aki a lelkét is kitette értem, akkor ki az én ap'im? Maga mellé rántotta az anyját, vállát rázta: — Mondd meg, hogy ki az apám, hallod, te, te ... üjjaibcl elszállt az erő. Éppen csak eltaszította magától az anyját. Az asztalra borult. És sírt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom