Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
1983. AUGUSZTUS 4., SZERDA 5 Összefogás o förökiiá^isifi ikrekért Lakásbeugró és sok minden más Hasznos partner lehet Megalakult a fogyasztók tanácsa _ Az a tréfás hír járja, hogy újabban a hármasikreket hozó gólya sűrűn kerülgeti Törökbálintot. Először tavaly novemberben Marton Sándorék- hoz kopogtatott be, s alig fél év múlva a Köztársaság tér 23. számú házába érkezett meg a három fiú is: Gábor, Tamás és Péter. Gonda Istvánnéval, vagyis Simon Györgyivel még a kórházban megismerkedtem. Akkor kicsit szomorkásán mondta: Pétert nem tudjuk lencsevégre kapni, mert kis súlya miatt az újszülöttekhez szállították el. De az orvosok azonnyomban megnyugtattak \ bennünket, hogy sem Péternek, sem pedig a másik két kisfiúnak nincs semmi haja, makkegészségesen jöttek a világra! Szakképzett ápolónő segít Nem sokkal több, mint egy hónap telt el első találkozásunk óta. Ismét látogatóba indultunk; hogyan élnek a szülők, hogyan boldogulnak a három csecsemővel az örömteli esemény ótá. Annál is inkább, mert kettőjük életkora sem teszi ki a negyvenet, így nem vitás, hogy a segítségre is jócskán rászorulnak. Csengetésemkor Györgyi — az I ikrek édesanyja — jött elé- j bünk mosolyogva. A kicsiny ! szobába lépve, otthon találjuk az egész családot. A három pici rózsapirosan épppen az evés utáni boldog mosollyal arcán szemléli a világot. Egy idős asszony hajolt föléjük, Göbölös Istvánná, a családnak csak Krisztina néni, a szakképzett ápolónő. Ö segít a gyermekek ápolásában. A helyi tanács rendelte a gyermekek mellé. A kismamának, aki egyébként maga is szakképzett csecsemőgondozónő, jól jön ez a segítség. — Krisztina nénivel nagyon megértjük egymást — vallja be Györgyi —, hiszen hiába tanultam én is ezt a mesterséget, a gyakorlat mégis csak sokat jelent. Azt is megtudom az édesanyától, hogy még mindig a kis Péterért aggódik legjobban, mert nem akarja elfogadni az anyatejet. A kórházban ugyanis cumisüvegből etették, így most nehéz a változást megszoknia. — Én pedig ugyanúgy szeretném őt is etetni, mint a másik kettőt — magyarázza az édesanya —, mert tanultam, hogy fejlődésükben, védettségükben ez is meghatározó. Gsndjsikat levegyék vállukról Jó látni, hallani ezt a fiatal édesanyát. Ahogy a gyerekekhez nyúl, ahogy beszél róluk, minden mozdulatát, gondolatát a törődés, a szeretet, az aggódás szövi át. Igaz, így tanulta saját szüleitől. Most még — hiszen szülei családi házában találtam meg őket — mindennapjukat a nagyszülők szeretete övezi. — Miránk mindig számíthatnak — magyarázza Györgyi édesapja —, akkor is számíthattak, amikor ebbe a kis szobába beköltözhettek. Ügy gondoltuk, lesz nekik addig hely, amíg saját családi fészküket ki nem alakítják. Persze, arra nem gondoltunk, hogy hamarosan szűkössé válik ez a szállás. Azf hittük, ők is úgy lassacskán, ahogy mi, felépítik majd saját erőből házukat. De három kicsivel most már bajos lenne. A szép családi ház, ahol vendégül láttak, kívülről, helyiről is igen tetszetős. Igaz, hogy a picinyekkel együtt most már négy nemzedék lakja. Itt él nemcsak a fiatal házaspár a bárom gyerekkel, de a dédszülők, a nagyszülők és a fiatalasszony testvére is. így azután a ház csak kívülről tűnik nagynak. Gábor, Tamás és Péfcer a boldog szülők karjaiban Barcza Zsolt felvétele Még szerencse, hogy voltak nem is kevesen, akik azzal törődtek, hogy gondjaikat levegyék a vállukról. A helybeli tanács kitett magáért. Persze, segítettek ebben nekik a megye és a járás nemcsak tanácsi, hanem társadalmi szervei is. így történhetett meg az, hogy ottjártam előtt néhány nappal a fiatal szülőket kérték, keressék fel a járási hivatalt. ve szállítja majd a kicsinyeknek. Megjegyezhetné bárki, miért nem esik szó ebben az írásban a másik hármasikrekről. Róluk sem feledkeztek el. Igaz, más anyagi körülmények között, már megalapozottabban várták ott az apróságokat. így hát a közösség ott ad többet, ahol jobban rászorulnak! Szalai Mária r Mi tagadás, néha elhagy bennünket a béketűrés, ha a boltokat járva, hiába keressük a nekünk kellő holmit, vagy ha a szolgáltatások színvonala nem egyezik meg az igényeinkkel. Ilyenkor általában értetlenül állunk a dolgok előtt, nem értvén, hogyan lehet az; hogy amit az egyik városban éppen árulnak, azt a másikban nem kapni. Az sem mindig világos, hogy sokak által keresett, filléres értékű, de fontos aprócikkek miért hiányoznak a boltokból? Persze lehet, hogy a magyarázattal nem érnénk be, hiszen nem pótolja sem az árut. sem az éppen szűkében lévő szolgáltatást, legfeljebb pontos képet ad a dolgok hátteréről és a távolabbi lehetőségekről. A vásárlók fóruma Vannak hivatalos szervek, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, mint például a tanácsok termelés-, ellátásfelügyeleti osztályai, a népi ellenőrzési bizottságok, a szakmaközi bizottság keretében működő társadalmi ellenőri hálózat, ám mégis egy olyan fórumra volt szükség, amely követlenül a vásárlók, a szolgáltatásokat igénybevevő emberek véleményét, kritikáját, tuegjegyzéseit tükrözi. Ezzel a céllal alakult meg a — Hazafias Népfront bizottsága mellett működő — fogyasztók tanácsa. Mar az alakuláskor egyérA helyszínen azonnal fizetnek . Hagyatékét vásárol a SÁV Segítenek a depósok — Nem tudtuk, mire vélni, mit akarhatnak tőlünk — meséli a két fiatal. — Ott tudtuk meg, hogy nekünk a budaörsi lakótelepen lakást utaltak ki. A boldogságtól majdnem sírtunk. De nerhesak vezetők, hivatalos szervek fogtak össze a fiatalok megsegítésére, hanem a munkatársak is. A depó, ahol az édesapa dolgozik, óriási segítséget adott nekik. A munkáskollektíva egyhangú szavazatára megelőlegezték a fiatal házaspárnak a lakásért fizetendő beugrót. Ezenkívül még számtalan segítséget kaptak, szinte felsorolni is nehéz. Hűtőszekrény, mosógép, és más hasznos használati cikk mindmind a kollektíva segítőkészségének a jele. Az anyatejet például a depó egyik járműA Bizományi Áruház szakemberei lakossági bejelentés, hívás alapján eddig is vásároltak az értékeket felkínáló lakásán bútort, lakberendezési tárgyakat, egyéb tartós használati cikkeket. Augusztus 15-től a helyszínen történő felvásárlás körét bővítik — szakmai szóhasználat szerint — lakásfelszámolási jelleggel felajánlott hagyatékot is átvesznek. Ez a felvásárlási mód azért is jelent új szolgáltatást, mert a lakásban található, szinte teljes hagyatékra árajánlatot tesznek a BÁV szakemberei, kivéve a tiltó rendelkezések hatálya alá eső tárgyakat, például a romlandó élelmiszert, tűzveszélyes anyagokat, fegyvereket. A teljes hagyatékra tett egytételes árajánlat megbízhatóságára egyebek között az - is biztosíték, hogy a helyszínen két becsüs veszi számba az értékeket, speciális esetekben pedig, különleges értékek becsléséhez újabb szakembert is bevonnak a munkába. Gyakorlati előny az is, hogy a hagyatékot megvásárló szakértők a helyszínen azonnal fizetnek. Ha az értékek elszállítása után a tételes feldolgozás, árazáé során kiderül, hogy — szakmai kifejezéssel élve — értékaránytalanság állt elő, vagyis az értékesítő kevesebbet kapott a hagyatékért, a Polgári Törvénykönyv jogszabályainak megfelelően a különbözeiét a Bizományi Áruház utólag megtéríti. telműen megfogalmazódott, hogy az arra hivatott felügyeleti szervek egyikétől sem veszik el a munkát, e helyett inkább segítenek' nekik, feltárván az ellátás és a szolgáltatás terén mutatkozó hibákat, fogyatékosságokat. Azon voltak, Hogy a lakosság minden rétege képviselve legyen ebben a testületben. Ennek alapján választották bele a nyársapátiak és a kocsériak egy-egy képviselőjét is. Informálják a hivatalt Ezek az aktívák nem tartanak próbavásárlásokat, nem replikáznak a kereskedőkkel, a pincérekkel, a boltvezetőkkel, hanem afféle információs szolgálatot látnak el. Észrevételeiket közük a kereskedelemmel, ha kell, akkor a gyártó cégekkel is. Csak akkor fordulnak máshová, ha nem kapnak érdembeli, megnyugtató választ. Átfogó ismereteket szerezve egy-egy területről, az adott témakörrel kapcsolatban fórumokat szerveznek a lakosságnak a megalapozott tájékoztatás érdekében. A felvetődő kérdésekre az illetékes kereskedelmi cég és a gyártók képviselőinek bevonásával adnak feleletet. A fogyasztók tanácsa a jövőben negyedévenként ülésezik. Elkészült az év hátralévő időszakának munkaterve, amely szerint szeptemberben a jelentősebb iparcikkek — háztartási elektromos berendezések — forgalmazásának helyzetével foglalkoznak. Az ismeretszerzésben nem nélkülözhetik sem a helybeli áfész, sem a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban szerzett tapasztalatokat. A tüzelő a téma Novemberben Nagykőrös, Kocsér és Nyársapát téli tüzelőellátása lesz a téma. Ezzel kapcsolatban meghallgatják a TÜZÉP-telepek főnökeit és az áfész kereskedelmi főosztályának vezetőjét. Már most kézenfekvőnek tűnik, hogy az állampolgári ellenőrzések a kereskedelemben és a szolgáltatásban hasznosak lesznek, hiszen szakállas, régi témákat mozdíthatnak el a holtpontról. Egyes célfeladatokat pórt- és állami szervek felkérésére végezhetnek el és használható tájékoztatással szolgálhatnak a népi ellenőröknek is. T.T, Öt éve alakult A váchartyáni kertbarátkor Az idén ünnepli megalakulásának ötéves jubileumát a váchartyáni kertbarátkor. A jubileum alkalmából beszélgettünk Vezsenyi Imrével, a kertbarátkor elnökével, aki így emlékezett. ' — 1978. október 27-én, 25 taggal alakultunk meg Bóta László téesztag vezetésével. Én 1081-ben lettem elnök. — Miből áll az idei program? — Tudja, most a nyári szezonban kevesebb összejövetelt tartunk, mert tagjaink művelik a háztájit, s az idénymunka elvesz minden időt. De őszszel.és tavasszal annál gazdagabb a kör élete, az érdeklődési körüknek megfelelő ismeretterjesztő előadásokat hallgatunk a kertről, a növényvédelemről, a metszési munkákról. Ezeket a Kertészeti Egyetem s zakemberei tartják. Égyébként egy évben öt előadást hallgatunk meg, s egymás kertjét is megtekintjük. — Mintha kevés fiatal lenne önök között. — Tizennégy tagunk van. Sajnos a fiatalokat nem nagyon érdekli a kertészkedés. Érdekességnek hadd említsem meg. hogy a legfiatalabb tagunkat Vezsenyi Gyulának hívják, 24 éves és a névrokonom. Bizony a tagjaink idős emberek. — Mivel segíti őket a kör? — Olcsóbban jutottunk hozzá a monori Vetőmag Termelő Vállalat által termelt fajtiszta burgonya gumójához. Műtrágyát, növényvédő szert kapunk a helyi téesztől. Ezekből minden tag részesült, akinek szüksége volt rá. — Milyen további terveik vannak?-r Október 2-án rendezzük meg a szüreti felvonulást, amelyen a község apraja-nagy- ja ott lesz, s bizonyára jól érzi majd magát. N. P. J. Bába Mihály: Jz aáózonu mea a icínua Leszállt az autóbuszról. Megállt. Körülnézett. Csak úgy, megszokásból, s közben megigazította gondosan ápolt hajtincseit. Bencéné havonta kétszer-három- szor megtette az utat lánya kertes házáig, mert egy pohárka konyak, no, meg egy erős fekete mellett szeretett vele elbeszélgetni. Férje ritkán csatlakozott hozzá a kora délutáni órákban, míg a veje haza nem érkezett, bizalmasan elbeszélgettek, pletykál- gattak. A csinos, kis kertes ház tetszett Bencénének, a lugas is, ahol nyüron szívesen üldögélt a tábori asztalka mellett. Az udvaron csend volt, a homokozóban szanaszét heverő játékok. A verandára kilépő lánya meglepetten kiáltott fel: — Anyu! Megölelte, megcsókolta az anyját, aztán besodorta a kisszobába. — Alszik az unokád — mondta halkan Katinka —, így legalább nyugodtan cseveghetünk. Teszek fel kávét, te meg addig tölts magadnak. No, persze nekem is. Este fel akartam szaladni hozzátok ... Kiszaladt a konyhába. Bencéné a türszekrényben matatott, válogatott az üvegek között, egyikbe-másikba még bele is kóstolt, aztán egy üveg örmény konyakkal meg két pohárral letelepedett az aszta! mellé. Töltött magának, ivott. Nem várt a lányára. Aztán rágyújtott. — Már itt is vagyok — csöppent mellé a lánya. — De jó, hogy kijöttél Talán megálmodtad, hogy beszélni akárok veled? Bencéné nevetett. — Katinl'im, én, ha alszom, nem álmodom. Csak ébren: álmodozom. Különben kár, hogy nem szaladsz fel este, apód nagyon fogja sajnálni, hiszen tudod, hogy szeret veled csevegni. — Igen, tudom, de én most veled akartam beszélni. — Velem? Csak velem? — csippentett pajkosan Bencéné, biztatva lányát, .hogy csak ki vele, ő nagyon megértő anya. — Aha — mondta Katinka. — De előbb igyunk. Szióka. Hűha. Ez jólesett — nevetgélt, amikor felhajtotta a pohárka örmény konyakot. — Tessék a kávé, amíg forró. — Az ráér — dőlt hátra a fotelben Bencéné és szippantott a cigarettából. — Nos? — fürkészte a lánya arcát. Katinka letette a kávéscsészét és egy lendülettel anyja nyakába vetette magát. — Anyu, hamarosan még egy unokád lesz! Az asszony ölelésre lendülő karja megtorpant. — Jól hallottam? — kérdezte hűvösen. — Igen — ragyogott fel a lánya arca. — Tudod, eddig nem szóltam, mert nem voltam benne biztos. De ma délelőtt, orvosnál voltam, és... Bencéné kissé hátrább húzódott. Elnyomta a cigarettáját, ivott a feketéből, majd a konyakból. — Anyu, hát nem örülsz? Csalódást érzett. Azt hitte, hogy anyja a hír hallatára összeroppantja boldogságában. — De, de — mondta az asszony —, csak, kisAinyom, én itt valamit nem értek. — Mit nem értesz? Mondom: most már biztosan terhes vagyok. Lesz még egy unokád. Bencéné rágyújtott. A füst után kapta tekintetét. Mintha valamin nagyon töprengene. Hirtelen talpra- szökkent. — Mikor határoztátok el, hogy két gyereketek lesz? — Mikor? — nevetett Katinka. — Még az első előtt, hogy kettő kell az igazi boldogsághoz ... — Komolyan kérdeztem. — Én meg komolyan mondom — merevedett meg Katinka arcizma. — Még gúnyolódsz is velem? Hiszen nemrég abortuszod volt, vagy ahogy te mondtad, egy kis plasztikai műtéted. Igaz? — Igen. De mi köze ennek ahhoz? — Az, lányom — pattogtak az anyja szavai —, ha ti már valóban az első előtt elhatároztátok, hogy két gyereketek lesz, akkor az nem veteted el. Visszaült. Egy hajtásra rriegitta a kávét. Közben Katinka vérvörös arcát leste. — Anyu. nézd, nem olyan könnyű erről beszélni ... — Ügy tudtam, hogy eddig mindenről őszintén beszéltünk — mondta gunyoros hangon Bencéné. — Mi az oka annak, hogy most egyszerre, hogy úgy mondjam, kissé kényes té- rr.Lról nem akarsz velem, az anyáddal beszélni? — Miért bántasz? Mi bajod van? Bencéné nevetett. — Nekem, gyermekem, semmi. Ezt inkább én kérdezhetném tőled. A rájuk zúduló csendet nem lehetett sokáig bírni. — Nézd, anyu — kezdte halkan Katinka —, én biztos akartam lenni abban, hogy a gyermekem csak a férjemtől lehet. Az én erkölcsi felelősségérzetem azt diktálta, hogy azt vetessem el, hogy ebben biztos lehessek. Bencéné hátradobta magát a fotelben és harsányan felnevetett. A lánya döbbenten nézte. Néni értette anyja viselkedését. — A te erkölcsi felelősségérzeted mást nem diktált? Idehallgass, kislányom, én csak azt mondhatom neked, hogy ha én akkor így latolgatok, számítgatok, ahogy te most, akkor sohasem születtél volna meg. Katinka üvöltve ugrott fel. — Anyu, tudod, hogy mit beszélsz? — Tudom — mondta Bencéné konokul —, ahogy te is tudod, hogy mit mondasz. Katinka szinte visszazuhant a fotelbe. — Űristen — mondta zokogva —, ha a te férjed nem az én apám, aki a lelkét is kitette értem, akkor ki az én ap'im? Maga mellé rántotta az anyját, vállát rázta: — Mondd meg, hogy ki az apám, hallod, te, te ... üjjaibcl elszállt az erő. Éppen csak eltaszította magától az anyját. Az asztalra borult. És sírt.
