Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

1983. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP SSSn Jf, w K/untm Budapesten HaematoBógus kongresszus A haematológia és vér- transzfúzió világhírű szakér­tői tartanak szakmai tovább­képző tanfolyamokat Buda­pesten a Nemzetközi Haema- tolúgiai Társaság 19. és a Nemzetközi Vórtranszfúziós Társaság 17. kongresszusának megnyitása előtti másfél na­pon. A tegnap kezdődött elő­adássorozatokon, konzultáció­kon, gyakorlati bemutatókon ismertetik a világ 74 országá­ból érkezett szakemberekké1 a haematológiai betegségek fel­ismerésének és gyógykezelésé­nek klinilcai tapasztalatait, legújabb gyógymódjait, a vér­transzfúziós szolgáltatók auto­matizálásának lehetősegeit. A Budapest Sportcsarnok­ban — a ma délután kezdődő kongresszus színhelyén —, a többi közt megvitatják a la­boratóriumi vérvizsgálatok és vérkészítmények előállításának állandósítását, amely' elenged­hetetlenül szükséges ahhoz, hogy az országok összes labo­ratóriumaikban egységes eljá­rás szerint végezzék a vizsgá­latokat. A különböző enzim­hiányok megállapítására szol­gáló szűrővizsgálatokról is ta­nácskoznak a szakemberek. A rosszindulatú haematológiai betegségek felismerésének és kezelésének módszereiről szól­va hangsúlyozták: a gyermek­kori fehérvérűség a betegek 30 százalékánál kedvezően befo­lyásolható, s egyre növekszik — ma már 70 százalék —, a valószínűleg gyógyítható bete­gek száma. Más rosszindulatú, rettegett daganatos betegségek — mint amilyenek például a csontdaganatok —, kezelése terén is előreléptek. A véral­vadás vizsgálatával foglalkozó előadók beszámolnak a többi közt azokról a módszerekről, amelyekkel vizsgálhatják a vér fokozott alvadékonyságát, ko­rán felismerhetik és gyógyke­zelhetik a rögösödést. Ezek műtétek után vagy bizonyos betegségek esetén észrevétle­nül, klinikai tünetek nélkül is létrejöhetnek, és további rö- gösödéseket, veszélyes vénás trombózist idézhetnek elő. A szolgáltatók szolgálata Elébe mernii a inegreiidelének A vas is leesett a cipőm sarkáról, annyit jártam a kő­műves után. Mert ugye a vizet végre bevezették, de óriá­si lyuk maradt utánuk a falon, azt kellett volna beva­kolni. Az istennek sem akarta senki elvállalni: kis mun­ka, kis haszon, de nagy fáradság — mondogatták. Zöty- kölődünk a HÉV-en Gödöllő felé, a sok szoknyás néni meg ki nem fogy a panaszból. A szomszédja sem marad adós: r.e is mondja, ha az ember valamit meg akar re- paráltatni se vége, se hossza a futkosásnak. Nehezen ta­lál valakit, aki jó pénzért — s mégis, úgymond szíves­ségből — vállalkozik a kis munkára. Hát igen, a harmadik szek­tor, a szolgáltatás házatáját elég sok szó éri. Okkal, jog­gal, mert még úgy igazában nem sikerült kilábalni a gyer­mekbetegségekből. Szóbeszéd ez is, de mit mutatnak a tények? Mondjuk az az összkép, amely a megyei tanács két osz­tálya, az építési-közlekedési és a vízügyi, valamint az ipari legutóbbi felméréséből kiraj­zolódik. Verseny az aztán nircts Ha szolgáltatásról van szó — igényben nincs hiány. Pest me­gye közel egymilliós lakossá­gának tizennegyezer ember hi­vatott szolgáltatást nyújtani. Munkahelyük lehet az állami, a szövetkezeti, a kisipar vagy éppen a magánkereskedelem. E hálózat feladata a körülbe­lül harmincmilliárd forint ér­tékű tartós fogyasztási cikk és technikai berendezés karban­tartása. Sok mindenről ejthe­tünk szót, de aligha kell ma­gyarázni, honnan indultunk el ? A semmiből! Ma pedig tisz­títószalonok, szolgáltató házak, autószervizek sora talállfató a városokban éppúgy, mint az apróbb településeken. A mű­szaki fejlesztések, s az egyéb jellegű beruházások nyomán számottevően fejlődött a szol­gáltatások színvonala, milyen­sége. Ott tartunk, hogy jobbá­ra kialakult az igények, a ka­pacitások összhangja, de a megrendelők és a szolgáltatóit kapcsolata sok kívánnivalót hagy maga után. Elég, ha a kiszolgálás kulturáltságára uta­lunk. Ma sincs még verseny a szolgáltatók között. Eszi, nem Software-ellátás, készlctbörzék Korszerűbb szervezetekben Tizennyolc háttérintézet, il­letve ilyen jellegű vállalat, iro­da tartozott az Ipari Minisz­térium három jogelőd-minisz­tériumának irányítása alá. Munkájuk párhuzamosságai, átfedései, s a meglévő szelle­mi kapacitások és eszközök ésszerűbb kihasználása szük­ségessé tette az intézmények átszervezését. Módosult . az irántuk támasztott igény is. Olyan szervezeteket kellett kialakítani, amelyek alkalma­sak arra, hogy kellő mennyisé­gű, színvonalú szakmai és mű­szaki-tudományos információt szolgáltassanak az iparvezetés számára, s elvégezzék az ipar- irányításhoz, a közép- és hosz- szú távú fejlesztési koncep­ciók kialakításához szükséges elemzéseket, gazdasági számí­tásokat, döntéselőkészítő mun­kálatokat, Az új szervezetek kialakítá­sakor külön választották az Ipari Minisztérium háttér- intézményeit, amelyek költség- vetési formában működnek, s azokat, amelyek az iparválla­latok részére végzett szolgál­tatásokból — vállalati formá­ban, vállalkozásszerűen — biztosítják bevételeiket. En­nek megfelelően öt háttérin­tézetet és négy új kisvállalatot hoztak létre. Hét további hát­térintézetet. valamint a jogi­lag tröszti vagy vállalati kere­tek között működő, de háttér­intézeti feladatot ellátó irodát megszüntettek, illetve meg­szüntetnek. A termelő vállalatok háttér- intézménye a Prodinform Mű­szaki Tanácsadó Vállalat, amely műszaki, tudományos, tanácsadó és információs szol­gáltatásokat nyújt a vállalatok és a szövetkezetek számára. Kisvállalati formában műkö­dik az Ipari Reklám és Pro­paganda Vállalat, amely kiál­lításokat, bemutatókat, konfe­renciákat, készletbörzéket szer­vez a vállalatok számára, propagandakiadványokat szer­keszt és ad ki, s műszaki fo­tót szolgáltat. Ugyancsak kis­vállalati formában működik a Műszaki Fordító Vállalat, amelynek feladatkörébe fordí­tási és egyéb — hozzá kapcso­lódó — tevékenység tartozik. Január 1-től kisvállalati formá­ban kezdi meg működését a jelenlegi Központi Szolgálta­tásfejlesztési Kutató Intézetből kiváló Szolgáltatásfejlesztési Tanácsadó Vállalat. A Struktúra Szervezési Vál­lalat, amely a korábbi Köhó- és Gépipari Szervezési és Szá­mítástechnikai Intézetből jött létre, elsősorban gépi adatfel­dolgozó rendszerek tervezőié­vel, üzemeltetésével, software- ellátással, számítástechnikai szolgáltatásokkal, üzem- és munkaszervezéssel áll a válla­latok rendelkezésére. Tevé­kenységi köréhez tartozik még a műszaki szolgáltatás, mű­szergyártás és -javítás, vala­mint a kiadói munka is. A System Szervezési Vállalat, amely a NIM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetből ala­kult meg, gépi adatfeldolgozó­rendszereket tervez, üzemeltet, közreműködik a software-er- látásban, a munka- és üzem- szervezésben, valamint külön­féle számítástechnikai szolgál­tatásokat nyújt. A Produktorg Szervezési Vállalat — .amely­nek a Könnyűipari Szervezési Intézet a jogelődje — fő 'fel­adata a munka- és üzemszer­vezés. de ehhez kapcsolódóan foglalkozik még sajátos gépi adatfeldolgozó rendszerek ter­vezésével, üzemeltetésével, software-ellátással és számí­tástechnikai szolgáltatásokkal. A szervezetkorszerűsítés eredményeként mintegy 630- nal kevesebben dolgoznak az új intézetekben. eszi, nem kap mást elv nyomon követhető, érezhető még ... Az egy lakosra jutó szolgál­tatás teljesítményértéke — mert ebben számolnak! — 1985-re várhatóan eléri az ezer 730 forintot. Annak ellenére, hogy újabban még takarékos­kodunk is. A háztartásokban lévő lengőtárcsás vagy félauto­mata, automata mosógépek — pláne ha energiatakarékosak is! — újra a nagymosás szolgá­latába álltak. Lakáskarbantar­tásra adja a fejét az irodista, a szövőnő, mert így olcsóbb­nak tűnik, mégha saját kárán tanulja i? a szakmát. S ha mód van rá, a vegytisztítást is mel­lőzik, a fodrászhoz meg rit­kábban toppannak be. Ahogy már árváltozás után lenni szo­kott. Pedig ha valahol még mindig olcsó a szolgáltatás, ná­lunk az! Sorolni csak könnyű... Az árajánlat végül is nem csillagászati. Inlcábü a már em­lített kulturáltság, s a kiszol­gálás egyéb velejárói egy sor megtorpanás okai. S ha ezek­től a kísérőjelenségektől — s tegyük gyorsan hozzá nem is kívánatosaktól (!) — sikerülne megszabadulni — túl nagy elé­gedetlenségre nem lenne okunk. Kibe is keressük a hi­bát? Nem egyszerű eldönteni. Hiszen a magunk mögött ha­gyott tervidőszakban a szol­gáltatások 73,1 százaléka a ma­gánkisiparra, 17 a szövetkeze­tekre, 9,9 százaléka a vállala­tokra hárult. Számottevő vál­tozás is történt: életre hívták a megyei Gelkát, megalakult a Lakásszerviz Társulás tizen­öt szövetkezet részvételével. S a szolgáltatások mennyisége öt év alatt átlag 17,6 százalékkal nőtt. A milyensége azonban százalékokban nem került ki­fejezésre ... Olykor szerencsé­re! A hatodik ötéves tervidő­szakban járunk, amikor pél­dául az építőipari javító tevé­kenység fejlesztéséhez 9 mil­liós a támogatás. Ebből az em­lített Lakásszerviz Társulás ré­szesedése hat. a lakásfenntar­tó szövetkezeteké hárommillió forint. Ismét bővül a szolgálta­tások köre: gázkészülék-javí- tással. Kiépül a programnak megfelelően a tisztító szalonok hálózata, az úgynevezett moz­gó felvevőhelyeket jelentő pa­tyolat-buszok cseréjére is sor kerül. Persze nem máról hol­napra, hanem fokozatosan. A gépjárműjavítási szervizháló­zat fehér foltja ma is g nagyká- tai járás. Itt, a tervek szerint úgynevezett középüzem épül­ne. Az egyre bonyolultabb, ér­zékenyebb eszközök vizsgála­tához, hibájának kiszűréséhez a szervizekben még több műszer kell.. S központi telephellyel gázkészülék-felújító üzem is elkelne, s négy újabb szerviz is az eletroakusztikai, háztar­tási gépek javításához. Nem nehéz sorolni, mi iellene még ahhoz, hogy a szolgáltatás tö­kéletesebbé váljon. Ám, mint mindenhez, ehhez is pénzre és pénzre van szükség. S nem ke­vésre! ^chszebb ésszel, ötlettel Kérni, az igényt megfogal­mazni mindig Könnyű, oe üres pénztárcából lakodalmat csap­ni, szazszemélyes vacsorára in­vitálni bizony bajos. Pláne most, amikor minden forin­tot meg kell fogni! A mdgyei szolgáltatásfejlesztési alap, a rendelkezésre álló összeg nem véges. Éppen ezért a pályáza­toknál nagyon alaposan mér­legelnek. Arra figyelnek, me­lyek a kevésbé ellátott terü­letek, s hol adottak a saját erő­források. A leglényegesebb szempontok ezek! Azt tartja a szólásmondás: ha rövid a kardod toldd meg egy iepessei. Most azonban nem a lépésén a sor. UtLeire, éssze­rűségre volna szükség. Arra, hogy a meglévő hálózatot tény­leg kihasználjuk, s a szabad Kapacitást, ha egy mód van rá, mooilizáljuk. Ha nem is min­den szakmában, s szolgáltatás fajtában járható a patyolat öt­lete, de azért helyébe, elébe is lehetne menni a megrendelő­nek, a majdani ügyfélnek. Egy mozgó szervizszolgálattal, ko­csival. Na nem úgy, hogy en- hez; mindjárt vegyünk par mil­lióért nyugatról egy ultramo­dern szervizkocsit! Ez a leg­könnyebb, sokkal nehezebb ésszel, ötlettel áthidalni azt az űrt, ami a meglévő hálózat, s a fehér foltok között tátong! Forintban az is kiszámítha­tatlan, hogy mennyivel javul­na a szolgáltatás, ha végre az a már említett verseny is láb­ra kapna a szolgáltatók között. A megrendelőért. Tudom, nem egyszerű váltani, tudomásul venni, hogy nem az ügyfél van a szolgáltatóért, hanem éppen fordítva! S ha a kis munka, kis haszon is üzletet jelente­ne a szövetkezeteknek éppúgy, mint a maszeknak. Ha végre valakinek megérné, hogy pél­dául egy akkora városban, mint Százhalombatta cipész­műhelyt vagy férfiszabó bol­tot nyisson. Mert munka az lenne, csak vállalkozni kelle­ne rá. Hivatásként szolgáltat­ni, szolgálni a megrendelőket, a lakosságot. Varga Edit Ä HÉ! HÍRE 0 Műemlékvédelmi nyári egyetem nyílt meg Eger­ben. @ A napraforgó-termesztés helyzetéről rendezett tanácskozást a Gabonatermesztési Kutató Intézet Kis- zomboron. © Országos néprajzi filmszemle színhelye volt Szentendre. © "Cukorrépa-betakarító gépek orszá­gos bemutatója zajlott le Szekszárdon, © A hét híre az is, hogy ma harmincöt éve, 1947. augusztus elsején kez­dődött meg az ország első, hároméves népgazdasági ter­vének végrehajtása. Merész vállalkozás volt a háború meggyötörte országban előállni egy újjáépítési tervvel, kijelenteni „a magyar nép új országépítő , feladatok előtt áll.” Az idézet abból a testes javaslati programból való, mégpedig annak első monda­ta, amelyet a Magyar Kom­munista Párt fogadott el, s amelyet 19/47. január. 30-án hoztak nyilvánosságra. Teker- vényes utakat megjáró párt­közi tárgyalások témája volt a javaslat — így például a Szo­ciáldemokrata Párt és a Ma­gyar Kommunista Part terv­egyeztető bizottsága február 2i-től március 29-ig csatázott, míg közös nevezőre jutott —, ám végül is az államgazdasá­gi terv — amint akkor nevez­ték — megkapta a végleges alakját, kezdődhetett a vég­rehajtás. Napjainkban a népgazdaság hatodik ötéves terve foglalja össze teendőinket. A két pont, az 1947. augusztus elseje és a mai nap között a történelem kényes érzékenységű függőhíd- ja alapvető gazdasági, tár­sadalmi változásokkal teli te­rep fölött vezetve át. Törté­nelmünk e harmincöt eszten­dős szakasznak nem volt egyetlen olyan esztendeje sem, amikor ne bizonyult volna — pozitív vagy negatív előjellel — kulcskérdésnek a tervezés; ma is,az. Tervezni sokféleként lehet, ám egyetlen módon sem köny- ríyű. A tudományos megalapo­zottság, a jpzan köznapi pa­raszti ész, picit a jóslás is, mindez és még sok más, része, elengedhetetlen eleme a terve­zésnek, egy-egy gyárban épp­úgy, mint a népgazdaság va­lamelyik ágazatában, s a gaz­daság egészében. A hároméves terv összesen 6,3 milliárd fo­rintot irányzott elő beruházá­sokra, rrva ez az összeg annyi, amennyit egy esztendő alatt a megye tanácsai kiadnak költ­ségvetési és fejlesztési felada­tokra...! Nemcsak az akkori és a mai forint különbözősége ez, hanem az akkori és a mai termelési teendők, az akkori és a mai életkörülmények távol­sága is, éppen a tervezésnek köszönhetően, irdatlanul meg­nőtt távolság. Ma természetes, mesterség­beli teendő a megye vállalatai­nál. tanácsainál a tervkészítés — akár egy évre, akár öt esz­tendőre —, ám ne feledjük: valójában csak 1970-től kap­ták meg az önálló tervkészítés jogát és felelősségét a gazdál­kodó szervek, addig a közpon­ti irányítás különböző szerve­zetei döntötték el, mondták meg, hol mi legyen... A kulcskérdés körül tehát orszá­gosan is, helyben is ott' sűrű­södött módszereiben, tartalmá­ban mindaz, ami nemcsak a gazdasági tevékenységet, ha­nem általában az országot, a közállapotokat, a közgondol­kodást jellemezte, aligha vé­letlen tehát, hogy például az MSZMP Központi Bizottsága már 1957-ben átfogóan foglal­kozott a tervezéssel, s azóta is, több esetben, támaszkodva a tapasztalatokra és ráérezve a jövőbeni fontosságra, hogy miért kulcskérdés a kulcskér­dés. Azért, mert a jó terv fon­tos iránytűje nemcsak a gaz­daság, hanem a társadalom haladásának, gyarapodásának is, a rossz terv viszont téves irányokat, eredménynek lát­szó gondokat teremthet, te­remtet. Megbecsülés jár a tervezők­nek, mert azt vállalják, amit mi sokan, saját életünkben rit­kán: a jövő kémlelését, a hol­nap céltudatos formálását. Ezért elgondolkoztató, a me­gye gazdálkodó szervezeteinél — ipari vállalatoktól a szövet­kezeteken át a tanácsokig — miért olyan kevés az erkölcsi­leg és anyagilag kiemelten el­ismert terhes, a tervezés miért marad meg gyakran szűk szak­mai feladatnak, miért nem válik a szó nemes értelmében közüggyé?! A terv mindenkor a holnap és mindenkor a mi holnapunk. A végrehajtás kö­zös cselekvést követel, a terv- készítés tehát szintén feltéte­lezné a közös, a valóban kol­lektív töprengést, elemzést, vi­tát. Vannak példák erre — a mostani középtávú tervek egy része így készült a terme­lőhelyeken, a tárnicsoknál —, de ezek példák, szabályt erő­sítő kivételek. Az annak Ide­jén megkezdett hároméves ál- íamgazdasági tervnek fő célja volt, hogy munkát adjon min­den munkát keresőnek, felszá­molja a kenyérért rettegés sok évtizedes lidércnyomását. Ir- .datlan messzire került ez a cél? Igen. A tanulságok azon­ban élőek; hassanak tehát. M. O. A statisztikák olvastán jogos büszkeség tölthe't el bennün­ket, ha az elsők között találjuk Pest megyét. Persze merőben más a helyzet, s nincs ok az elégedettségre, ha cseppet sem dicséretes esetek rangsorában kerülünk az első helyre. Nfncs büszkélkednivalónk a a címben jelzett harminchat százalékkal sem. Ennyivel nö­vekedett ugyanis egyetlen (!) esztendőben Pest megye ter­melőszövetkezeteiben a mun­kahelyi balesetek száma! Ez­zel a korántsem hízelgő adat­tal, az országos statisztikák élén állunk. És folytathatjuk tovább a szomorú adatokat: nem elég, hogy összességében több baleset történt, ezek kö­zül is kiemelkedően magas volt a halálos balesetek szá­ma. Hogy nincs minden rend­jén a munkavédelemben a mezőgazdasági üzemeink há­za táján, az is jelzi, hogy a csonkulásos balesetek megyei rangsorát is mi vezetjük, évek óta emelkedő tendenciát mu­tatva. A tájékoztató jelentés, melyben az ország termelőszö­vetkezeteinek baleseti helyze­téről kaphatunk pilanatképet — szűkszavú. A mélyebb oko­Harmiüdsa! százalék kát nem kutatja, csupán a né­hány megyében tapasztalható tarthatatlan helyzetet rögzíti, s azt a tényt, hogy a kevésbé ellenőrzött munkahelyeken, valamint a kiegészítő üzem­ágakban a leggyakoribbak a súlyos balesetek Pest megyé­ben, Békésben és Borsodban is ... Ha okokat keresünk — önként adódik néhány. így az a tény, hogy a munkából menet s munkába jövet tör­tént balesetek is a statisztiká­ba számítanak, ami korábban nem volt így. Ez azonban leg­feljebb részben magyarázat, sokkal- inkább kibúvó. Az is inkább érdekesség, semmint elfogadható érv, hogy a leg­több baleset hétfőn történik, s nő a halálos esetek száma fizetés- és jeles névnapok után. Sokkal fontosabb azonban az a szemlélet, amellyel a dolgozók, s a munkahelyi ve­zetők is a mindennapokon adódó veszélyhelyezeteket el­intézik, a 'termelésnek men-nie kell jelszóval — fittyet hány­nak rájuk. Bebizonyosodott a fenti statisztikából is, nem le­het elégszer kimondani az intő szót, nem hangozhat elégszer a figyelmeztetés. A rideg tények szót emelnek a fent említett szemlélet ellen. Az ellen, hogy könnyedén vegyék az aratás­nál, az őszi nagy munkáknál bármely pillanatban adódó baleseti veszélyeket. Nagyobb körültekintés, nagyobb szerve­zettség, a közhellyé koptatott szavak mögött rejlő tartalom meghozza a maga eredményét. A kiegészítő és melléküze­mekben gyakran tapasztalható silány, selejtezésre megérett géppark is olyan baleseti for­rás, ami változtatásra kell sarkalljon. Hiszen a veszély­hez is hozzászokunk egy idő után, s ha már együtt élünk vele, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, s könnye­dén legyintünk rá. Aztán elég egy rossz mozdulat — s kész a baj! De sokszor elmondtuk, leír­tuk már, s panaszkodnak a gazdaságok munkavédelmi ve­zetői vagy megbízottai — még mindig nem szerepel kellő súllyal a téeszek életében a munkavédelem. A beruházá­sok költségeinek lefaragásakor elsősorban az emberéletet, a biztonságot védő felszerelése­ket törlik a listáról. Szélma­lomharcnak tűnik a vizsgálat, az ellenőrzés — bár csak gya­koribb lenne (!) — ha maguk az érintettek nem hajlandók erélyesen fellépni az életüket, testi épségüket kockáztatók ellen, ha olyan helyzetet te­remt a munkaadó, amelyben kénytelen a dolgozó együttélni az állandó baleseti veszéllyel. Különösen sok ez a har­minchat százalék, ha az em­beréleteket a rokkanttá, mun­kaképtelenné lett sorsokat, a társadalom szemszögéből pe­dig a sok-sok kiesett munka­órát, kifizetett táppénzt te­kintjük. Túl sok ahhoz, hogy szó nélkül elmenjünk mellet­te, hogy tettek nélkül tűrjük azt: egy szomorú rangsor első helyén áll Pest megye! Nem vitás, a változtatáshoz pénz is kell, de sokkal inkább fi­gyelem, körültekintés, szerve­zettség — ez pedig nem kerül súlyos forintokba, legfeljebb némi erőfeszítésbe! Gáspár Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom