Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

1983. AUGUSZTUS 18., SZERDA 'xMrkm Gyógyító kenyérpor Liszférzékeny gyerekeknek Lisztérzékeny gyermekek számára állított elő gluténmen- tes kenyérport a Pécsi Sütőipa­ri Vállalat. A Coelipan nevű gyógykészítmény már kapható a vállalat pécsi szaküzleteiben. A ritka allergiában — orvo­si nevén coeliakiában — szen­vedő kicsinyek óvodai ellátását már két évvel ezelőtt megszer­vezték a mecsekaljai városban, a szülőknek azonban még min­dig nagy gondot okozott gyer­mekük otthoni szigorú diétáz- tatása, hiszen csakis búza-, rozs- és árpamentes ételeket készíthettek nekik. E gabona­félék glutén nevű fehérjéje megtámadja a liszt-érzékeny bélbolyhokat, és a testi sorva­dás veszélyével járó emészté­si rendellenességet okoz. A. pé­csi sütőipari szakemberek a gyermekkórház orvosaival kö­zösen fejlesztették ki a glutén- mentes kenyérport; három éven át kísérleteztek, s mint­egy százféle receptet próbáltak ki. mielőtt elkezdték a gyár­tását. Dobozolják a sonkát Több mint egy évtizede folyamatosan exportál az USA-ba dobozolt sonkát az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt. Első félév­ben 1300 tonnát szállítottak a• tengerentúli piacra. Képünkön: a sonka dobozolása. A fejlődés budaörsi gsndjai Újabb tizenhat utcának ivóvíz A nagyközségi tanács végre­hajtó bizottságának titkára, dr. Ugróczky Mária, a beruhá­zások felsorolásával kezdi a beszélgetést. — Az északnyugati lakóte­lepen háromszáz lakás építése fejeződött be. A község más részén még ebben az esztendő­ben átadunk 640 új otthont. A munka méreteire jellemző, hogy még a hetedik ötévés tervben is ringatják majd á toronydaruk a paneleket. Nagysága miatt a vízprogram következik az említendők kö­zött. A hatodik és hetedik öt­éves tervben 70 millió forintot költünk rá. Nagyon fontos, mert Budaörsnek nincs saját vízforrása, a főváros adja az innivalót egy ötszáz millimé­teres nyomócsövön át. Most egy újabb három- és kétszá­zas közeledik. Az üzembe he­lyezésük után a régi község- részek tizenhat utcájának la­kói örülhetnek a vezetékes ivóvíznek. így marad a szatyrczás A nagyközségnek jelenleg húszezernél több lakosa var, megjegyzendő, hogy 1930-ban 11 ezer 647-en vallották ma­gukat budaörsinek. Mint az agglomeráció más exponált helye, így itt is ugrásszerű a népességnövekedés. Mint ka­masz gyerek lába a cipőt, úgy növi évről évre a község a létesítményeit. A fővárostól húsz percen belül kék busszal elérhető helység egész terü­letén ipartelepítési tilalom van, csak olyan üzemek kap­hatnak itt helyet, amelyek a lakossági ellátásban segíte­nek. A tizenhat tantermes iskola ötvenhárom millióba kerül. Hosszú időre biztos-'tja az egyműszakos tanítás lehetősé­gét. Az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat ABC-t épít. a tanács orvosi rendelőt, a ré­gi tanácsháza épületében óvo­dát alakítanak ki. Budaörs kedvezőbb helyzet­ben van a falvak többségénél. Fejlesztésre is a .létszámhoz mérten kap az állami kassza­bói. 1982-ben már 250 milliót költöttek el. Gondok természe­tesen vannak, s nem érdekte­len a nyomukba eredni. Kezdjük talán a kereskede­lemmel. Az egységek a Nyu­gat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tu­lajdonában vannak. Állandó a munkaerőhány. A bezárt üz­letek szolgáltatásainak elma­radása a tanácsi tisztviselők fogadóóráira viszi a panaszte- vőket. A nyári szabadságolá­sok idején előfordul, hogy újabb bolt zár be. Próbáltak már gyesen lévő anyukákat mozgósítani, de nem jelentke­zett senki. Marad a szatyro- zás. Kinyitják a pénztárcát örvendetes viszont, hogy a lakosság tettre kész. A gyor­san növekvő település útháló­zata természetesen nem min­denütt aszfaltozott. A Kisfa­ludy utca lakói ezen úgy se­gítettek, hogy anyagi lehető­ségüktől függően befizettek 2000 és 800 forintnyi összeget, s tanácstagjuk vezetésével megszervezték a társadalmi munkát. A tanács költségve­tési üzeme az alapot és az árkokat csinálta meg, vala­mint ingyen szállították a zú­zalékkövet. A lakosság pén­zét a betonburkolat költsé­geinek fedezésére használták. A példán felbuzdulva már há­rom utca lakói jelentkeztek, mert hasonló módon szeretné­nek szilárd burkolatú úthoz jutni. Csakhogy a tanácsiak vakarják a fejüket, mert nem kis dolog a lakók pénzét, mun­káját megfejelni. A költség- vetési üzem dolgozói sem bír­ják szusszal egyvégtében a társadalmi munkát. — Azért megoldjuk — mondja dr. Ugróczky Mária. Elismerően szólnak a község vezetői arról, hogy a csator­naépítés üteme meggyorsult. A lakosság hajlandó áldozatot vállalni azért, hogy ne csak a vízvezeték, hanem a higié­nikus környezet is adott le­gyen. Ä rlgí térképek alapján Lassan kirajzolódnak a fá­jó pontok. A kereskedelem, az úthálózat, a csatorna. Van azonban még egy gond, amely előtt tanácstalanul állnak a budaörsiek. Ez pedig a belvíz és a felszín csapadékvíz elve­zetésének problémája. Az ősi település alkalmazkodott a természetes levezetőárkok vo­nalaihoz, ezért a belvízveszély sokáig nem jelentkezett. Az utóbbi évtizedben azonban Máriavölgyben és más része­ken nagy esőzésekkor térdig ér a szennyes ár. A század ele­ji szabad árkokat az utcaépí­tések során betemették, sok­szor ezek egymásra merőle­gesen futnak. Az új mestersé­ges rendszer nem is pontos, meg képtelen elnyelni az eső­vizet. Az Országos 'Vízügyi Hivatal egyik osztályvezetője vállalta, hogy a régi térképe­ken megkeresi a kritikus és betemetett pontokat, s meg­rajzolja az építendő árkok he­lyét. A bírságból futja Amikor a vb-titkár a közte­rületek tisztaságáról beszél megemeli a hangját: — A költségvetés nem biz­tosítja a közterületek tisztán tartására a szükséges pénzt. A másfél millió forintból 300 ezer a patkányirtásra megy el. A társadalmi munka erre irá­nyul. Ráadásul, amikor a fő­városban tisztasági akciók vannak, Budaörs elszemetese- dik. Képtelenek vagyunk az illegális szemétlerakásokat megakadályozni. Feljelentést tenni csak tettenérés esetén lehet, s melyik sofőr nem ve­szi észre, hogy figyelik. Egy teherautó szemét elszállítása többe kerül, mint az az összeg, amelyet bírságként kiszabha­tunk érte. . Az új lakótelepek a község minden pontjáról jól láthatók. A vendég nehezen tudja el­dönteni, hogy faluban vagy városban jár. Két életforma lüktet egymás mellett. Vicsotka Mihály I gyarapodó iagykáfa Nyugodt légkörben dolgozunk , Nijitrai Ferenc, a nagykátai Nagyközségi Tanács elnöke és Kosa Imre, a Telefongyár párt- alapszervezetének titkára, a tanács végrehajtó bizottságá­nak tagja igen büszkék a most épülő tizenkét tantermes, tor­nateremmel ellátott iskolára. Van is rá okuk, mert — bár csak a falak állnak — máris impozáns az épület. Aztán so­rolják tovább az eredménye­ket. Nyolcvanhárom lakást ad­nak át a napokban, ebből 27 tanácsi, 55 OTP társasház. Vé­géhez érkezett egy nagyméretű játszótér kialakítása, a volt szülőotthonban az öregek nap­közije kapott helyet. Ez utÖD- bi átalakításában a nagykátai kisiparosok oroszlánrészt vál­laltak. A tavaly felépült böl­csődével elérték, hogy sem a piciket, sem az óvodás korúakat- nem kell elutasítani, mindenkit felvesznek. A járdafelület évente kétezer négyzetméterrel gyarapszik, 24 milliós teljesít­ménnyel a nagykátaiak negye­dikek a megyében a társadal­mi munkaversenyben. A hato­dik ötéves terv idejére ötmil­lió forint készpénz, szocialis­ta brigádok és egyének fel­ajánlásai gyűltek össze közös célok megvalósítására. Ugyan­csak a vállalatok összefogását jelzi a Mátraházán fekvő, a nagykátaiak tulajdonát képező úttörőtábor felújítása is. A 12— 13 éves faházakat 14 kőépü­lettel cserélik fel. Az egyes épületeket más-más vállalat építi. Évente ezer gyereket fognak üdültetni ideális körül­mények között A község lakói büszkék a dinamikusan fejlődő Telefon­gyárra. A PEVDI új üzemcsar­noka is szép színfoltja az egy­re városiasodó falunak. A köz­pont parkja körül már emele­tes épületek állnak. A Dózsa György úton új lakások sorát látni, a vasút melletti lakóte­lep, az Árpád úti, valamint a Jászberényi út egy része csa­tornázott is. Lám csak, a lema­radásnak is van „haszna”. A csatorna nagy kincs, ha ezek a lakások előbb épülnek, nem lett volna úgy megoldva a szennyvízelvezetés és -tisztítás, hogy még többszörös kapacitást is elbírjon. Pedig néhány év­vel ezelőtt még a vezetékes vízellátással is probléma volt. Azóta új kutakat fúrtak, s a panaszok megszűntek. Nagykáta megyei léptékkel mérve távol esik a várostól. Ezért bizonyos fokig önellátás­ra rendezkedett be. Jól műkö­dő téeszek vannak a járásban, amelyek az alapellátásban se­gítenek. Amióta a ceglédi Sü­tőipari Vállalat termel, a ke­nyérellátási gondok is megol­dódtak. A szolgáltatások fel­lendülését várják az új vállal­kozási formák bevezetésétől. Az ipari munkahelyek szá­ma kevés a nagyközségben, ezért a lakosság egy része a fővárosban dolgozik. A nagyközség vezetői elége­dettek a hatodik ötéves terv nyújtotta lehetőségekkel, úgy érzik, hogy a pénzösszegeket a helység feladatainak, funkciói­nak megfelelően kapták. Sze­retnék felújítani a strandot, az útállomány egy részét, s arra törekszenek, hogy a település továbblépjen a városiasodás útján. Az emberek dolgoznak, vál­lalkoznak, beruháznak. Az élet kiegyensúlyozott. V. M. 1 ­«iáiÉÉÉÉ A nagykátai ABC Nemesített fák Városi zöldövezetek A városi élet környezeti ár­talmait jól tűrő fafajtákat ne­mesítettek ki a Kertészeti Egyetem szakemberei. Az új fajtákból tíznél több már a kü­lönböző faiskolákban nevelke­dik. s az őszi fatelepítéseknél közülük több tízezret ültettek ki, A költséges és hosszú időt — gyakran 15—20 évet is — igény­lő nemesítési munkára azért van szükség, mert a hagyomá­nyos városi fák: a vadgeszte­nye, az ostorfa, a platán, a japánakác stb. mind kevésbé bírják a szennyezett levegő, az aszfaltozás miatt csökkenő víz­utánpótlás, o növekvő por okozta igénybevételt, közülük sok csak vegetál, állapota gyor­san romlik, s idő előtt ki kell vágni őket. A nemesített fák viszont messzemenően alkalmazkod­nak a mostohább körülmé­nyekhez, tartósabbak, igény­telenek, A kutatók a városi fák vá­lasztékának bővítésére jelenleg is több fajtával kísérleteznek, így egyebek között a tatárju­harral és az olajfűzzel. Bába Mihály: cáab bízd ram T e csak bízd rám a kertet — mond­ta a feleségem tavasszal —, majd én beszélek egy rendes, szorgal­mas emberrel, aki olcsón elvállalja az ásást, a veteményezést. Semmi szükség arra, hogy megjátszó nekem ott a dő­zsölő nagyurat. — Az csak jó, ha levette a gondot a válláról — nevetett Fazekas szomszéd­ja, akivel az utóbbi időben igencsak jó­barátságba keveredett. — Levette, persze, hogy levette, de egy hónap múlva tízszer annyit rakott nyugdíjas vállamra. Hanem idehallgas­son szomszéd, van két üveg behűtött söröm, jöjjön, telepedjünk le a cseresz­nyefa alá. — Nem bánom — mondta Karcsi bá­csi, s már indult is a kerten át a cse­resznyefa alá. Valóban kellemesen hűtött volt a sör, s bizony jólesett a nekiveselkedő me­legben. Az üvegeket a fűbe tették, az­tán rágyújtottak. ■ — És mi történt a tízszeres gonddal? — kérdezte kíváncsiskodva Karcsi bá­csi, miközben simogatta vörös bőrű ko­paszodó fejét. — Mi történt? Szóval kijött a felesé­gem, ahogy mondta, elintézett mindent, egy hét múlva még a veteményes kert is kész. És csak ötszáz forintba kerül. Valóban olcsó, gondoltam, de nem szól­tam semmit, mert nem volt kedvem hallgatni, hogy én egy tutyi-mutyi alak vagyok, aki csak a készre jár, de sem­mit sem képes elintézni. Egy hét múl­va felkerekedtünk és kijöttünk. Szép tavaszi napsütés járta már akkoriban, s úgy gondoltuk, hogy néhány napot itt, a telken töltünk. Hanem, amikor beléptünk a kertbe, én majdnem har­sány nevetésre zendítettem. Egy ágyás- nyi darabka föld volt felásva csak. A dudva, a száraz tavalyi gaz még ott csú- fondároskodott a kertben. A feleségem pulykamérges lett. Ledobta a szatyrát a verandára, és rohant az olcsó nap­számoshoz. Negyedóra múlva már jött Js vissza egy borostás arcú, álmos sze­mű, bamba képű emberrel. — Csinálja, de gyorsan, mert felje­lentem. Tanúm van rá, hogy felvette az ötszáz forintot. . — Az előleget — dünnyögte az em­ber. Komótosan rágyújtott, füstölt. — Mert annyiért még ettől az irdatlan sze­méttől sem tisztítja meg senki fia ezt a kertet. — Jól van, csak csinálja, és majd megtoldjuk még valamennyivel. Az ember bólintott, folytatta az ásást, talán egy félóráig. Akkor bejött a ta­nyába, és azt mondta, hogy szomjas, jó lenne egy üveg sör. De ha nincs, az sem baj, leszalad a boltba, megiszik egy-két üveggel és jön vissza. A fele­ségem megrémült. Teremtőm, gondol­ta, ha most elmegy, ma már biztosan nem jön vissza. Bölcsen azt mondta: — Rögtön lesz sör, maga csak ásson. r\ n is ki akartam nyitni egy üveg­ig, gél. Na/ kaptam is érte, már mint a gondolatért, a feleségem­től olyan szidást, becsmérlést, hogy be­lesápadtam. Sértődötten lefeküdtem a napra, s nem mozdultam onnan, míg a lebbencsleves el nem készült. A kert­ásó indulni akart haza ebédelni. A fe­leségem nem engedte. Sürgős a mun­ka, ád ő ebédet, csak haladjon a mun­kával. Az csak sunyin mosolygott, kana­lazta a levest, falatozta a hideg sültet, és kortyolgatta a sört. Naplemente előtt emberünk vállára vette az ásót, és elindult haza. — Hónap pittymallatkor jövök, mer a hűvösen könnyebb a munka. Pitymallatkor? Kilenc is elmúlt már, amikor betámolygott. Rögtön kérte a sört, majd ásott egy sort, rágyújtott, füstölgetett kényelmesen, és déltájban eltűnt. A feleségem rohant utána. A kertásó asszonya nevetve fogadta: hi­szen hajnal óta ott van maguknál, raj­tam ne keresse. A közeli kocsmában, boltban sem találta meg. Másnap sem. Mintha a föld nyelte volna el. ötszáz forint és tíz üveg sör bánta. Mert ami­kor harmadszor ment érte a feleségem, sírva jött vissza. Még a kertásó köve­telőzött, fenyegetőzött, hogy ingyen akarja dolgoztatni. Mint az ágyastársát. Kortyintottak a hűvös sörből. Karcsi bácsi kuncogott. — Nem értem, hiszen olyan szép a kert. Fazekas nevetett. — Hát persze, hogy szép. Mert az eset után velem állapodott meg a fele­ségem. Előbb csak hajtani akart, sör nélkül, kávé nélkül. Nem mozdultam, azt mondtam, nem érzem magam jól. De ha én is kapnék sört, mint az a kert­ásó, akkor megpróbálnám. Több se kel­lett az asszonynak, rögtön elszaladt, és hozott egy szatyor sört, egy vödör víz­ben hűtötte, hogy még délután is kelle­mes hideg legyen a nagy hőségben. A két öreg sokáig nevetett, kunco­gott. Az üvegekben már fogytán volt a sör, amikor a verandáról felhangzott Fazekasné kiáltása: — Szivecském, kész az ebéd, hozzál be két üveg sört, úgy megkívántam én is ebben a hőségben. — Megyek lelkem, és viszek — kiál­totta Fazekas. F eltápászkodtak. Karcsi bácsi gyö­nyörködve nézte a szép, rende­zett, tiszta kertet. — Na, szomszéd, ha akad délután egy kis szabad ideje, akkor nézzen át hozzám. Behűtöm a bort, mert én ebéd után imádom a hideg fröccsöt. Szóval, jöjjön, egy kis tapasztalatcserére — ne­vetett, kuncogott, és hazaballagott t kerten át. Fazekas meg csak bólogatott: ott le szék, ott leszek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom