Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

Otília A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 12., CSÜTÖRTÖK Ahány ufess, ennyiféle viselkedés Nehéz szolgálat a pilótáké Embertársaink százéiért vállalják a felelősséget — A kórház következik. Ké­rem, a leszállásnál a hátsó aj­tókat vegyék igénybe! — mondja az autóbusz vezetője, majd az ajtók nyitása után is­mét a mikrofonba szól, hogy figyelmeztesse a felszállni akarókat. — A járat a Híradó út— Deákvár felé közlekedik. Furcsa dolgok történtek ek­kor. A középső ajtótól az el­sőig fúrja magát néhány utas­társam, és a pilótánál jegyet váltó kismamát a kocsiról majdnem lesodorva az egyik odaszól: — Nem tud vigyázni? Lát­hatja, hogy le akarok szállni! Ez már nem meglepő eset, de felfigyelni ilyesmire nincs is idő. Jön egy fiatal férfi, jegyet vált. Már jócskán balla­gott hátrafelé, mikor valami eszébe jutott. Sarkonfordult, a pilótáig verekedte magát, majd megkérdezte: — Ez a vasútállomásra megy? Fillérkék Kezdtem furcsán érezni ma­gam. A megállóknál ki van írva, honnan hová indul a busz. Mondták is. Mégsem érthető? Vagy velem történt valami? Csak nekem lenne rossz szokásom, hogy felszál­lás előtt kérdezzek meg min­dent? A fiatalember persze morogva szállt le, amikor megtudta, hogy ez a kocsi nem a vasútállomásra megy. — Ezt igazán mondhatta volna előbb is! — néz táma­dóan a buszt vezetőjére. — Most visszakérhetném a pén­zemet! Országot járt ismerőseim mesélték, hogy bárhol is száll­tak autóbuszra, a „kettest” időben előkészítették. Miért is kelljen az utolsó pillanatban a zsebükben kotorászni? A nagy­városokban már bevezették a jegyváltó automatákat, amik­hez csak a kétforintos jó. Ott erről gondoskodik mindenki, így nekik különösen szemet szúrt, ami az egyik helyi jára­ton történt. A megállóhoz futva érkező hölgyet a gépkocsivezető ud­variasságból várta meg. Az elkésett utastárs egyik kezé­ben tartotta a kétforintost, mégis a nehezen megtalált pénztárcájában lévő tízfilléré- resek közül szedett össze húsz darabot. Csúcsforgalom volt. Legalább száz embernek kel­lett egy miatt, fölöslegesen várni az indulásra a rekkenő hőségben. Sértődések Az előírások, szabályok a mi érdekeinket védik, a mi biztonságunkat szolgálják. Ilyen az is, hogy gyermekko­csiban nem lehet kisgyerek az autóbuszon. Ha valamelyik anyuka mégsem hajlandó gyermekét a kocsiból kivenni, a gépkocsivezető nem vállal­hatja a felelősséget testi ép­ségükért. A becsukódó ajtón keresztül pedig csak ennyit hall: — Persze, mert maga nem szereti a gyerekeket, már fel­szállni sem enged! (Valamivel később tudtam meg: ez a gépkocsivezető két­gyermekes családapa, aki na­gyon szereti a gyerekeket.) Nem udvariatlanság, ha rászólnak valakire: gázpalack­kal, olajos kannával nem száll­hat fel, menet közben ne ha­joljon ki az ablakon derékig, ne rántsák fel az ajtókat. Mindez balesetet, sokszor sú­lyos sérüléseket okozhat. Ha valakit visszahív a veze­tő, mert nem látta a bérletét, vagy nem áll meg éppen ab­ban a megállóban, ahol a mindennap utazó le szokott szállni, csak éppen elfelejtett jelezni, indokolatlanul sértőd­nek meg emberek, s ok nélkül szidják a buszvezetőt: — Ismerhetne már, Igazán tudhatja, hogy van bérletem! — vagy kis módosítással: — Nem tudja megszokni, hogy itt szállók le minden nap? Mem hibátlanok Vannak esetek, amikor úgy érezzük, a gépkocsivezető vagy a forgalmista udvariatlan, nem végzi jól munkáját. Joggal várjuk tőlük a maximumot, hi­szen a tömegközlekedés is szolgáltatás. De ez nem jelen­ti azt, hogy az ott dolgozók szolgamódra szolgáljanak min­denkit, különleges igényeknek is eleget téve. De vannak mások is. Néhány utazni kívánó rongál, köteke­dik, verekszik. Részegen meg­támadnak öreget és gyereket, utast és buszvezetőt. Késő este a „csövesek” okozzák a gon­dot. A 20. Volán dolgozói igyekeznek rendet teremteni, de ez egyedül nekik nem min­dig sikerül. Gyakran kell hív­ni a rendőrséget. Sokszor mi, utasok akadá­lyozzuk a Volán dolgozóit munkájukban. Azokat, akije gyakran több mint száz em­bertársunk biztonságáért fe­lelősek. Ahhoz, hogy igé­nyeinknek megfelelően, kultu­rált körülmények között utaz­hassunk, s az autóbuszon biz­tonságban érezhessük ma­gunkat, legalább mi ne okoz­zunk nekik, s ezzel magunk­nak is fölöslegesen gondot, idegeskedést. Mészáros Marietta Az Érsekújváron mejelenő ] Heti Hírlap leutóbbi számának I vezércikke arról ír, hogy az | ország politikai rendszerében jelentős helyet foglal el a né­pi ellenőrzés, amely a CSKP vezetésével és a dolgozók rész­vételével biztosítja és teljesí­ti az ellenőrzés fontos felada­tait. A lap ismerteti a járási NEB munkáját, s beszámol ar­ról, hogy milyen tapasztalato­kat szereztek az elmúlt idő­szakban végzett ellenőrzések során? ★ Az öregek éve alkalmából testvér járásunk is sokoldalúan megemlékezik azokról, akik ma már a megérdemelt pihenés időszakához érkeztek. A Kom- jatice-i Helyi Népkönyvtárban Tisztelet az élet őszének cím­mel kultúrműsort rendeznek. A könyvtár vezetőnője volt a lel­kes kezdeményező. A kultúr­műsor versekből, prózai mű­vekből állt. ★ A Heti Hírlap több cikke foglalkozik a sikeresen befe­jeződött idei aratással. A mű­szakiak csapágyakat és más al­katrészeket biztosítottak a kombájnok zavartalan üzemel­tetéséhez. A lap megdicséri a komjátiak aratócsapatát, amely az elsők között ment ki a ha­tárba, s példamutatóan taka­rította be az új termést. Tar- doskedden a pártcsoportok tag­jai haladtak a munka élén. Végül köszönetét mondanak valamennyi termelőszövetkeze­ti tagnak, s más mezőgazda- sági dolgozónak, akik gondos­kodtak arról, hogy a kenyér se hiányozzon a dolgozók asz­taláról. ■k Az érsekújvári Járási Nem­Legyünk hát beiátóak... Szabadságon van a postás Fiatalok is vannak a kertbarátkörben Még nincs kötött program őrbottyánban három éve alakították meg huszonötén Németh Sándor asztalosmes­ter vezetésével a kerbarátkört. — Kik a tagok ?, — kérdez­tem az elnököt. — Ipari üzemek és téeszek dolgozói, valamint értelmisé­giek. Szerencsére fiatalok is találhatók sorainkban. Egyéb­ként a legidősebb tagunk a 88 éves Ódé József bácsi, aki rendkívül szeret kertészkedni. — Milyen programokat tar­tottak a nyáron? — Ilyenkor egymás kertié1 csodáljuk meg. tehát nincs kö­tött progam. A télen viszon' kéthetenként van: tartatunk előadásokat a budapesti Ker­tészeti Egyetem tanáraival és a sződi Virágzó Tsz agronó- musaival. — Melyik téesz támogatja önöket? — A sződi Virágzó, amely a lucernartemesztőknek területet, az abrakot eladóknak felvevő­helyet biztosított. — Mikor rendeznek kiállí­tást? — Ellentétben más kertba- rótkörökkel, mi még soha, s a jövőben sem akarjuk önálló kiállításon bemutatni termé­keinket. De gondoltunk már arra, hogy kiállításokon — az ország több részén — vennénk részt. — Hol adják el termékeiket? — Ami szerződve van, azt a téesz jövőre veszi át. ami nincs, azt a budapesti Lehel­piacon. Most nagyon keresett áru a bogyós gyümölcs. N. P. J. Igazi magyar szokás, hogy kora reggel, mikor a szemün­ket még szinte ki sem nyitjuk, a cigaretta, a kávé és a regge­li újság után nyúlunk. Amig az első „bűzrudacskát” elszív­juk, a forró feketét is megisz- szuk, a friss híreket is elolvas­suk. Aztán jólértesülve futunk a munkahelyre. Mert az is ma­gyar szokás, hogy a köszönés után sietve kérdezzük: — Hallotta már? Mert azt írta az újság... Az utóbbi időkben hajnali szokásaink közül csak a kávé és a cigaretta maradt meg. Néhányan hiába keressük, nem találjuk a megszokott na­pilapot. így azután csak cso­dálkozva nézünk, mikor mun­katársaink megkezdik beszá­molójukat, hogy „azt írta az újság...” Mivel az előfizetők népes tá­borába tartozom, a lakásom­ra várom a megrendelt újsá­got. Igaz, megkapom, de mi­kor! Délután, mire hazame­gyek. Addigra pedig már sok ismerősöm megmagyarázta a híreket, természetesen min­denki másképpen. Sőt! A „jól­informáltak” már meg is cá­folták azokat. Türelemmel nem bírván, el­mentem a posta hírlaposz­tályára. — Hol a főnökük? — kér­deztem. — Tessék. Szikora Miklósné vagyok. Miben segíthetek? — Maguknál hiába van elő­fizetés, nem hozzák a reggeli lapokat, csak délután! Nem lopjuk mi a pénzt, hogy min­den reggel valamelyik trafik­ban vegyük meg a lapot. — Kevesebb hírlapkézbesí­tővel kell ugyanazt a terüle­tet ellátni — szólt ismét az osztályvezetőnő. — Dolgozóink joggal tartanak igényt éves szabadságukra, melyet főleg a nyári hónapokban vesznek ki. Ez igaz. Én is a szabadságo­mat töltöm. Most, nyáron. Ha nekem jár, hát másnak is. El­végre a postás is ember, ugyanolyan, mint bárki más. Kissé nyugodtabban folytat­tam: — És nem tudnának beállí­tani helyetteseket? Mert én a friss hírekre vagyok kíváncsi, nem a már megcáfoltakra. — A helyettesítés nem köny- nyű dolog. Ilyen rövid időre megfelelő munkaerőt nem tu­dunk alkalmazni. Éppen ezért a hírlapkézbesítőink a saját körzetük mellett vállalják a szabadságon lévő munkatár­saik helyettesítését. Ezért a késés. — És mikorra várható az eredeti állapot visszaállítása? — A szabadságok nagy ré­sze a tanítási idő kezdetére be­fejeződik. Kérjük kedves elő­fizetőinket, addig legyenek be­iátóak. Ez nem katasztrófa. Legfel­jebb holnap már más néz rám kérdőn, mert az ő postása megy szabadságra. És akkor én kezdhetem azzal a napot, hogy „azt írta az újság.. M. M. ! zeti Bizottság cigányügyekkel foglalkozó munkacsoportja si- I keres autóbusz-kirándulást szervezett Pozsonyba. A gyer­mekeken kívül néhány szülő is részt vett a kiránduláson. Felkeresték a Slavint, s ott egyperces csönddel adóztak a hősök emlékének. Ismerkedtek a pozsonyi várral és az ősi vá­ros történelmével. A vármú­zeumban a gyerekek összemér­ték tudásukat földrajzból, ter­mészetrajzból és történelemből, összeállította: P. R. §gik®ra Pál köszöntése Baráti ünnepség keretében köszöntötték a napokban Szi­kora Pált, a Járási-Városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság elnö­két, a munkásmozgalom vete­ránját 70. születésnapja alkal­mából. A Lenin úti pártházban a kosdi általános iskola úttörői verssel, ének- és zeneszámok­kal üdvözölték az ünnepeltet. Ezután dr. Tóth Albert, a Pest megyei pártbizottság osztály- vezetője méltatta Szikora Pál életútját s átadta Cservenka Ferencnének, az MSZMP Pest megyei Bizottsága első titkárá­nak köszöntő levelét, ajándé­kát. A váci járási pártbizott­ság emléklapját Krima Já­nos első titkár adta át. Szikora Pál köszönetét mon­dott az üdvözlésért. biiii láoumm Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): egy hétig, augusztus 12-től 18-ig vetítik III-as hely­áron a Földrengés Tokióban című, színes, feliratos japán katasztrófafilmet, 14 éven aluli nézőknek. Rendezte: Kendzsi- ro Omori, főszereplői: Joicsi Kamtazu, Tosijuki Nagasima, Jumi Takigava és Kajo Ma- csuo. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): augusztus 13-án és 14-én a Mephisto című, kétré­szes színes magyar—NSZK Oscar-díjas filmet játsszák, mindkét napon 5 órai kezdet­tel. A Klaus Mann regényéből készült filmet Szabó István rendezte. Főbb szereplői: Klaus Maria Brandauer, Krystyna Janda, Cserhalmi György, An- dorai Péter, Bánsági Ildikó és Gencsi Sári. Két járás közös bajnoksága Népszerű a kézilabda A megyei I. és II. osztályú kézilabda-bajnokság mellett a váci és gödöllői járás kézilab­da-szövetségei már évek óta közösen rendezik meg a nők járási bajnokságát. Erre azért van szükség, mivel járáson be­lül kicsi a létszám, együtt vi­szont már nagyon jó kis baj­nokságot lehet rendezni. Az elmúlt évet figyelembe véve a csapatok létszáma az idei évben több lett. Annak ellenére, hogy a Gödöllő fel­jutott a megyei II. osztályba, míg a PENOMAH ifjúsági csa­pata a fúzióval megszűnt. Üj csapatok is jelentek meg, mind a gödöllőiek, mind a váci já­rásbeliek részéről. Hosszú évek után ismét van női csapat Do- monyban, Galgahévízen, míg Verőcemaroson mintegy félévi szünet után ismét összeállt az együttes. Az előbbi két csapat­nak még van mit bepótolnia. A verőcemarosi lányok viszont nagyon jó szerepléssel rukkol­tak ki. Valamennyi találkozó­jukat megnyerve, már a sze­zon felénél is ötpontos előnnyel rendelkeznek. A csapat vala­mennyi találkozóján fegyelme­zett. pontos és igen gólerős já­tékot produkált, mellyel mél tán került a tabella élére. A verőcemarosi csapat mögött viszont eléggé kiegyensúlyo­zott a mezőny, hisz a második helyen álló Veresegyház és az utolsó Domony csapatai közt is öt pont a különbség. A fegyelmi bizottságnak vi­szont bőven akadt dolga a ta­vaszi szezonban, hisz a Do­mony csapatában két játékos is kettős igazolással rendelke­zett, míg az Isaszeg és a Vác- duka egy-ef?y mérkőzésre nem állt ki. A domonyi játékosok félévi eltiltást kaptak, míg a két ki nem álló csapattól egy­aránt büntetőpontot vontak le. A tavaszi szezon végeztével tehát megállapítható, hogy ko­molyan veszik a bajnokságot. Bízhatunk benne, hogy ha­sonlóképp lesz ez ősszel is. Az őszi szezon augusztus 28-án kezdődik. Ügy látszik, hogy a bajnoki címre nagyon is a ve­rőcemarosi lányok számíthat­nak, s ez azt jeleti, hogy jövő­re már egy osztállyal feljebb játszhatnak. Addig azonban még hátravan az őszi szezon. A bajnokság állása a tavaszi fordulók után: 6 6 ------- 118:46 12 6 3 1 2 61:79 7 6 3 1 2 72:72 6 63—3 70:74 5 6123 79:92 4 6 2 — 4 59:92 4 6 1 — 5 62:79 2 1. Verőcemaros 2. Veresegyház 3. Isaszeg* 4. Vácduka* 5. Galgahévíz G. Galgavölgye 7. Domony • = egy büntetőpont levonva. — nyári — Hivatali forgalomirányítók H főaokök segítőtársai A jó titkárnő nemcsak ká­vét főz, leveleket gépel, vagy telefonokat bonyolít le, de időnként apró kis hazugságok­ra is képes, ha ezt a vállalat, pontosabban a főnök érdeke így kívánja. A közelmúltban a váci járás egyik termelőszö­vetkezetében magam voltam tanúja annak, hogy mi min­denre képes egy jó titkárnő. Mivel a tsz elnöke éppen há­zon kívül volt, helyettese pe­dig fontos megbeszélést tartott, néhány percig kénytelen vol­tam figyelemmel kísérni a munkáját. A hozzám udvarias, közép­korú asszony szinte annyiszor változtatott magatartásán, ahá­nyon néhány perc leforgása alatt megfordultak a szobában. Volt határozott, kedveskedő, bizonytalan és szigorú is. Mint megfigyeltem, ez mindig attól függött, hogy ki az, aki kérés­sel vagy kérdéssel fordul hoz­zá. Másik alkalommal a kör­nyék egyik üzemében, ahol vá­ratlan megjelenésemkor az igazgató éppen szabadságát töltötte, a titkárnő olyan ha­tározottan intézkedett, hogy már-már azt hittem, ő a fő­nök. Amikor elmondtam neki, hogy mi járatban vagyok, kér­déseket tettem fel, és kérdé­sekre válaszolt a legnagyobb határozottsággal. Távozásom­kor velem együtt sajnálkozott azon, hogy hiába fáradtam. Mielőtt eljöttem volna, abban állapodtunk meg, hogy két nap­pal később, délelőtt tízkor fel­keresem az igazgatót. A pontosság a királyok ud­variassága, tartja egy régi mondás, amelynek „utasítá­sait” általában igykszem be­tartani. A megbeszélt napon azonban technikai akadályok gátoltak abban, hogy pontban tízkor átlépjem az igazgató irodájának ajtaját. Talán ne­gyedórát késtem. A korábbi nyájas fogadtatás helyett most szigorúan nézett rám. „Az igazgató elvtárs tíz órára vár- ta”, jegyezte meg rosszallóan, s az órájára nézett. Szavain annyira meglepőd­tem, hogy még néhány perc­cel később is, amikor az igaz­gató már hellyel kínált a szo­bájában, azon gondokodtam, hogy mivel lehetne kiengesz­telni a szigorú titkárnőt. Persze, nem mindenütt ilyen talpraesettek. Találkoztam már fiatal és csinos, de enyhén szól­va idegesítő titkárnőkkel is, ami persze nem jelenti azt, hogy ők rosszabbul végzik a munkájukat. Vagy ki tudja...? Mindenesetre fontos emberek. Adódhatnak ugyanis olyan helyzetek, amikor kénytelenek önmaguk jól, vagy rosszul dön­teni egy-egy sürgős dologban. S a legtöbb helyen ezért nem jár külön elismerés vagy di­cséret. A főnök tudomásul ve­szi, hogy a titkárnő intézkedett. Cs. J. jubileumi viadalok Nagy versenyzőgárdával A Gödi Fészek MTE megala­kulásának 75. évfordulója tisz­teletére sportversenyt írtak ki. A nagyszerű időben sok spor­toló vett részt a különböző versenyszámokban. EREDMÉNYEK: kispályás labdarúgás: a férfiaknál 18 csapat indult és a kétnapi összesítés alapján a Vác 20. számú Volán nyert a Nagyma­ros és a Gödi Fészek csapata előtt. A nőknél a hat csapat közül a győzelmet Vácrátót szerezte meg Váchartyán és Szokolya előtt. Kézilabda: itt csak a nők küzdöttek; Göd I., Forte II., Göd III. sorrend szü­letett. Röplabdában a férfiak­nál a Váci Lakótelepi SC, Márianosztra, Szob sorrend alakult ki. Sakkban a győztes a gödi Fülöp József, a duna­keszi Solymosi László és An­tal György (Göd) előtt. Aszta­liteniszben tíz sportkör ötven versenyzője küzdött. A női egyéniben Kövesdi L ászióné (Göd), Németh Magdolna (Szentendre), Szabó Orsolya (Tököl), Kürtös Krisztina (Szentendre) a sorrend. A pá­rosban a Szabó Orsolya, Vej- mona Katalin kettős lett az első. A férfi egyéni versenyen a váci Maszlik József nyert Pálfi (Vác), Kárpáti (Veres­egyház), Samu (ÉGSZÖV) előtt. Párosban Szabó József, Macz- ky György (Szentendre) nyert. A vegyespárosok küzdelmében dr. Kovács Imre, Szabó Orso­lya (Vecsés, Tököl) végzett az élen. A győztesek ajándéktárgya­kat kaptak, a helyezettek em­lékplakettet vehettek át. , ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Testvér járásunk életéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom