Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-13 / 189. szám

Tiszfavssfás, parádé, tűzijáték Az alkotmány ünnepére készülve A Pest megyei központi ünnepség Táplószelén Haladó hagyományainkhoz híven a szocialista haza irán­ti elkötelezettség, s a prole­tár nemzetköziség jegyében rendezik az idei alkotmány- napi események sorát — hangzott el tegnap a Magyar Néphadsereg Művelődési Há­zában, ahol az országos köz­ponti események szervezői tá­jékoztatták az újságírókat az augusztus 20-i programról. Javában folynak már az előkészületek, melyeknek több színhelye Pest megyei. A dunakeszi és gödöllői repü­lőtereken gyakorolnak a lé­giparádé résztvevői, a pilóták, s az ejtőernyősök, a vízen felvonulók pedig a Vác alatti Duna-szakaszon „próbálnak”. A szentendrei Kossuth Kato­nai Főiskolán a leendő tisztek gyakorolnak, akik a Kossuth téren tesznek majd esküt. Színpompásnak ígérkezik ez idén is az alkotmány ün­nepének eseménysorozata. Ezt 10 órakor a Parlament és az állami zászló előtti nyilvá­nos tisztavatás nyitja: tizen­hetedik alkalommal tesznek fogadalmat a katonai főisko­lát végzett növendékek. Kö­zülük negyvenegyen kitünte­téssel zárták tanulmányaikat, s a túlnyomó többség jeles és jó eredménnyel készült fel a tiszti hivatásra, Pontosan 11 óra 30 perckor veszi kezdetét a Margit-híd és a Lánchíd között á légi- és víziparádé: itt százezres néző- közönségre számítanak. A másfélórás műsor idején mintegy száz vízijármű és ka­tonai úszóegység, negyvenöt repülő és helikopter, százhar­minc ejtőernyős szolgál látvá­nyossággal. Két szárnyashajó nyitja a sort — az első a Nép- köztársaság, a második pedig az MHSZ címerével, vörös és nemzetiszín lobogókkal. Néhá­nyat a várható érdekességek közül: a közönség láthat vízi­síelő és műrepülő bemutatót, rádióirányítású modelleket, s KALLÓDÓ SZAKEMBEREK K özhelyszerű megállapí­tásaink egyike, hogy „szellemiekoen gazdag ország vagyunk”, s ehhez legfeljebb annyit teszünk hozzá, hogy a jól képzett szakemberek sokaságából csak kevesen dolgoznak képzettségüknek megfelelő munkahelyeken, munkakö­rökben. Egy nemzetközi vizsgálat 28 ország adatait rögzítő statisztikája szerint, a meg­felelő korcsoportokban — százalékos arányban szá­molva — egyedül Romániá­ban alacsonyabb a felsőfokú oktatásban résztvevők szá­ma, mint Magyarországon. Ugyanez a vizsgálat rögzíti a középfokú oktatásban résztvevők százalékos ará­nyát is (szintén a megfele­lő korcsoportokban). Ma­gyarország, 69 százalékkal a mezőny utolsó harmadá­ban foglal helyet, összeha­sonlításként néhány példa: Japán 93, Bulgária 30, Por­tugália -64, Dánia 83 és Ausztria 73 százalék. Mindehhez tudni kell, hogy Magyarországon min­denki, aki az általános is­kola elvégzése után tovább­tanul — akár szakmunkás- képzőben, akár valamilyen szakiskolában — középisko­lásnak számít. Legtöbbjük (40-42 százalékuk) a szak­munkásképzőket választja, s vajmi kevés a reményük, hogy tanulmányaikat felső­fokon — egy^flUgken, illet­ve főiskolákon 'í- folytat­hatják. Mintegy 3Ö százalé­kuk a különböző szakközép- iskolákat választja, s ők a gimnazistáknál jóval esély­telenebbül startolnak a fel­sőfokú oktatási intézmények felé. Különösebb magyarázko­dás nélkül is érthető tehát az imént említett nemzet­közi — egyébként az UNES­CO által készített — statisz­tika; vagyis az, hogy miért szorulunk egy 28 országnyi mezőnyben az utolsó előtti helyre a felsőfokú oktatás­ban résztvevők arányát il­letően. És most menjünk még lej­jebb az „iskola-hierarchiá­ban”. Az általános iskoláról többnyire csak azt hallani, hogy sokan — az elfogad­hatónál jóval többen — nem végzik el a kötelező nyolc osztályt. Meg azt is hallani, hogy a ma foglalkoztatott fizikai munkavállalók meg­lepően nagy hányada — egyes források szerint mint­egy 40. más források szerint huszonvalahánv százaléka — a szó valódi értelmében vett elemi iskolai végzettség nélkül dolgozik. Arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy évről évre — és nem jelentéktelen arányban — nő azok száma, akik az ál­talános iskola után valami­lyen, szakmát tanulnak. S hogy minden munkaerő­prognózis azt jósolja: a szakképzett emberek (mun­kavállalók) aránya szükség­képpen és rohamosan nö­vekszik majd — már közép­távon is! — a segéd- és be­tanított munkásokhoz ké­pest. De mi lesz ezekkel a szak­munkásokkal? Mire készül­jenek, minek tanuljanak? A Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen rögzíti az állami iparban végzett munka technikai jellemzői. Legutóbbi elemzésükből ki­derül, hogy 1977 óta — ami­kor igazi gépi munkát a munkások mindössze 25-27 százaléka, automatizált munkát pedig csak 4 szá­zaléka végzett; s a fizikai munkások fele sem géppel, sem gépen nem dolgozott! —, a helyzet úgyszólván semmit nem változott. A gépesítésben, az automati­zálásban, a géppel dolgo­zók arányának növelésében — egyszóval: a műszaki fejlesztésben — rejlő inten- zifikálási tartalékok kihasz­nálatlanok. De hát a műszaki fejlesz­tés felgyorsítása nem' csu­pán elhatározás, hanem mindenekelőtt pénz kérdése (is)! (Egyetlen szélsőséges, ám jellemző példa: közismert a magyar telefonhálózat nemcsak a világ-, s nem­csak az európai színvonal­hoz, de saját gazdasági és társadalmi fejlettségünkhöz viszonyított elmaradottsága. Ennek oka, hogy soha nem jutott elegendő pénz az inf­rastruktúra, s ezen belül >a telefonhálózat megfelelő fej­lesztésére. A posta szakem­berei azonban bevallják, fogy ha például nagy hir­telenjében megkapnák azt a mintegy 160 milliárd fo­rintot, ami a telefonhálózat korszerűsítéséhez, nélkülöz­hetetlen, e hatalmas összeg­gel évekig nem tudnának mit kezdeni. Azért sem, mert nincs megfelelően kép­zett szakembergárdájuk a korszerűsítéshez.) „És általában — írta Iioltzer Lóránt, a Külgaz- gazdaság című folyóirat egyik nemrég megjelent számában — a gépesítéstől és az automatizáltságtól függetlenül is igaz, hogy ha a munkaerő-állomány szak­mai struktúrája fejlettebb a mindenkori termelés — tár­gyi és szervezettségi körül­mények által meghatározott — színvonalánál, akkor ez a képzettségi tartalék a gaz­dasági fejlődés potenciális alánjává, forrásává válhat”. L egyen szabad megismé­telni, hogy közhelysze­rű megállapításaink egyike: mi. akik szellemiek­ben, jól kéozett szakembe­rekben gazdag ország va­gyunk, csakis olyan termé­kekkel erősíthetnénk világ­piaci pozíciónkat, amelyek nagy szellemi munkahánya­dot tartalmaznak, magas műszaki és szellemi színvo­nalat képviselnek. Lassan itt az ideje, hogy firtassuk: kik azok, s hol vannak ők. akik képesek ilyen termékek gyártására? Vértes Csaba felvonulnak a motoros sár­kányrepülők is. A tűzijáték este 9 órakor kezdődik, s látványosabbnak ígérkezik a korábbiaknál. Idén 1650 különböző színha­tású bombát lőnek ki a csö­vekből, több lépcsőben 1600 vízesés-égőt gyújtanak, s ezer bíborszínű bengálégő fénye vi­lágít végül. Több mint tíz tonna robbanóanyagot hasz­nálnak fel, s idén első alka­lommal nem egy, hanem két játékmester — a Citadelláról s a Duna-partról — irányítja majd a tűzijátékot. A szín­kompozíciókat messzebbről is láthatják majd idén, mert a nagyobb kaliberű csövekből a korábbinál kétszerte maga­sabbra, 180—200 méterre jut­tatják fel az elektromos indí­tású, pirotechnikai anyagok­kal töltött patronokat. Pest megyében az alkot­mány 33. születésnapját a ki­alakult hagyományoknak megfelelően színpompás ren­dezvényekkel köszöntik. A megyei kiemeli ünnepségre augusztus 19-én délután há­rom órakor Tápiószelén, a KGYV-ben kerül sor. Ünnepi beszédet Marjai József, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mond. A városokban, a járások­ban ugyancsak rendezvények sorával köszöntik az alkot­mány születésnapját. Elsőként — augusztus 17-én — Vácott, majd Érden — 18-án —, ezt követő napon Budakalászon — a szentendrei járásiak — Cegléden, Nagykőrösön, Gö­döllőn, Százhalombattán lesz nagygyűlés, illetve ünnepség. A budai járás megemlékezé­sének színhelye a Garancsi tő, s itt az egész napos rendez­vénysorozat jegyében, ifjúsá­gi nap lesz. A ceglédi járásiak Köröstetétlenen, a dabasiak Bugyin, a monoriak és a rác­keveiek a járási székhelyen emlékeznek meg augusztus 20. jelentőségéről. Alkotmányunkat köszönt­ve egyúttal új létesítmények avatására,, átadására is sor ke­rül Pest megye több települé­sén. Százhalombattán a Ruha­ipari Szövetkezet új üzemét, Vácszentlászlón a Zöldmező Tsz most elkészült sütödéjét adják át - rendeltetésének. Fo­ton pedig az egészségügyi központ építését ütemekre bontották, most a második készült el. Dányban gyógy­szertárt, Biatorbágyon hat általános iskolai tantermet avatnak. Az utóbbihoz nem kis összegű társadalmi mun­kát adtak a helybeliek. Buda­örsön három új tantermet, s ugvanakkor a 150 gyereket befogadó óvodát.1 Nagyková­csiban a három újabb tanter­met és a könyvtárt avatják. Pilisvörösváron harmincöt la­kást, Zsámbékon pedig kilenc pedagóguslakást adnak át. 1 ^ /.I' a: l Mí ;zmp PEST MEG' rEi Bízón ‘SAGA ES A MEC ;yei tan ACS lapja PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVI. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM Ára: 1,40 forint 1982. AUGUSZTUS 13., PÉNTEK Jelentős részeredmények Küzdelem a lángokkal Tűzben és vízben Füzesgyarmaton az égőgáz- kútnál a vasárnap óta tartó megfeszített munka csü­törtökre több jelentős rész­eredményt hozott: a kiépített csatornákon, lefektetett csö­veken a tárolókba érkezett az oltóvíz a Berettyóból, s hol­napra remélhetőleg lesz ele­gendő víz a további, az eddi­gieknél is vízigényesebb ma­nőverekhez. A két, immár kész tározón kívül egy újabb is épül, ez az elhasznált vizet gyűjti majd össze, s tartalé­kul szolgál az oltáshoz. Az ol­táshoz a jelenleginél több víz kell, másodpercenként három köbméternyi, míg eddig a mentőcsopont hűtéséhez órán­ként 600 köbmétert használ­tak fel. A kútfejen olvadó vasszer­kezetekből immár tizenkét tonnával kevesebb okoz gon­dot a védelemnek. Az újabb vastömegtől meg­szabadult kútból megváltozott összetételű gáz, illetve más formájú láng tör az égre. ami szintén kedvez a védelemnek. Ma: 2. oldal: Bejrutban mind súlyosabb a helyzet 3. oldal: Szándékhoz pénz, akarathoz erő Újra szénben gondolkodunk A szerződés biztonságot ad 1. oldal: Még mindig drága a dinnye Bűntény az agyagbányánál 6. oldal: Nyár végi világversenyek Kőolaj-kézilabdarajt 7—8. oldal: Heti rádió- és televízióműsor Nem hagyják veszni a szalmát Alkatrészhiány nehezíti a munkát Az elmúlt esztendőkben még hatalrhas füstoszlopok jelezték, hogy a termelőszö­vetkezetek földjein égetik a szalmát. Ám a szakemberek gyorsan belátták, hogy ez pa­zarlás: o szalma nemcsak az állatok almozására használha­tó kiválóan, hanem takar­mányként is, sőt a papírgyár­tás alapanyaga is. A rendelet aztán szabályozta ezt a kér­dést, s kategorikusan megtil­totta az elégetést. Export huszonhárom országba Csöndesebbek a csapágyak Huszonhárom országba szál­lítják a Magyar Gördülőcsap­ágyművek diósdi gyárának ter­mékeit. Idén új piaci lehető­ségek nyíltak az USA-ban, ami növelte az egyébként sem csekély exportot. A néhány évvel ezelőtt vég­rehajtott, megközelítően egy- milliárd forintos rekonstruk­ció eredményei most mutat­koznak. Idén a diósdi gyárban 4,3 millió darab kúpgörgős csapágy készül, melynek ter­melési értéke több mint 500 millió forint. A gyártmányok nagyobbik hányadát exportál­ják, mintegy másfél millió da­rab kerül a nyugati országok­ba. A tőkés export értéke a tavalyi 2,5 millió dollárról idén várhatóan 3,6 millió dollárra emelkedik. Tavaly kikísérletezett, típu­sában új termék a Jugoszlá­viába kerülő Zastava-alkatrész. eziránt ugyancsak élénk érdek­lődés mutatkozik. A nagyobb megrendelők közé tartozik az NSZK, Spanyolország és Egyip­tom. A belső felhasználás is emelkedett az idén 5—6 szá­zalékkal a tavalyihoz képest. Dr. Józsa Ödön, a gyár gaz­dasági vezetője elmondta, hogy a megrendelők igényeinek csak folyamatos gyártmányfejlesz­téssel, a választék bővítésével, megbízható jó minőséggel le­het eleget tenni. A gyártmányfejlesztési kísér­letek eredményeként idén el­készült tizennégy új minta nullszériája, mellyel a vásár­lók kívánságaihoz igazodnak. Az a követelmény, hogy a kúp­görgős gyapágyak működés közben a korábbinál kisebb zajt csapjanak, nagyobb ter­helést bírjanak és növekedjen az alkatrészek élettartama. A gyártmányfejlesztés eredmé­nyeként sikerült ezt elérni. Nagy érőfeszítések történnek a diósdi gyárban annak érde­kében, hogy eleget tudjanak tenni az igényes műszaki fel­tételeknek. A kísérleti típusok gyártásához új technológiákat kellett bevezetni, és a koráb­bitól eltérő szerszámokat ki­alakítani. Rendkívül fontos a jó mun­kásgárda, és eredményként le­het elkönyvelni, hogy ma már a fizikai dolgozók 55 százaléka szakképzett. A rekonstrukció óta tíz százalékkal nőtt a szak­munkások aránya, és úgy néz ki, hogy az érdi Szakmunkás- tanuló intézetből folyamatosan érkezik az utánpótlás. Pest megyében ebben az esztendőben csaknem száz­ezer hektárról aratták le a gabonát a gazdaságok. A ter­més jó közepes, s ez a meg­határozás érvényes a mellék- termékekre is. Bár a számve­tések még csupán most ké­szülnek, néhány gazdaságból olyan információt kaptunk, hogy némi felesleg is marad szalmából. Ezeket kazlazzák s úgy tárolják, vagy pedig, ha akad rá jelentkező, értékesí­tik. A szalmalehúzás és az ezt követő tarlóhántás a legtöbb nagyüzemben általában jól halad, bár a folyamatos mun­kát nagyban akadályozza az alkatrészhiány. Az NDK gyártmányú bálázógépekhez egyáltalán nem lehet kapni kötözőfejet és csomózószerke- zetet, enélkül pedig nem mű­ködik a berendezés. A rak­tárak kiürültek, tartalék tehát nincsen, így jobb híján tol- dozgatásra foldozgatásra kény­szerülnek a szövetkezetekben: vagy megpróbálják házilag kijavítani a hibás szerkezetet, vagy két gépből csinálnak egyet. Ez utóbbi utat válasz­tották a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem Tangazdasá­gában is, ahol a négy gép kö­zül csak három dolgozik, a negyediket alkatrészforrásként használják. Gödöllőn egyébként 250 ton­na búza- és mintegy 70 tonna borsószalma betakarításával számoltak még az esztendő elején. Már most látszik, hogy ezt a tervet nem tudják tel­jesíteni. A borsó felszedése után kiderült, hogy csupán 50 tonnányi mellékterméket tud­nak az állatokkal feletetni, a többit idő hiányában, s az esős időjárás miatt kénytele­nek veszni hagyni. A nedves­ség miatt ugyanis rothadásnak indult a borsószár. Jelenleg a búzaszalma ösz- szegyűjtésével foglalkoznak, de a silókukorica gyors éré­se miatt elképzelhető, hogy ezt sem sikerül teljesen befe­jezni. Augusztus 23-án min­denképpen meg kell kezdeni a silózást, így tehát 20-ig tud­nak csak a gépek a tarlókon dolgozni. Szerencse a bajban, hogy az alkatrészhiány ellené­re tulajdonképpen zavartalan a szalma bálázása: a nyugati licenc alapján gyártott ma­gyar gép kitűnően vizsgázott eddig, csupán az jelent gon­dot, hogy a henger alakú bá­lákat nem tudják mindenütt zavartalanul használni. A ra­kodás gyorsítására egyébként az egyik építőipari vállalattól kisebb darut béreltek. A szalmabetakarítás késése miatt elhúzódik a tarlóhántás is. Jelenleg a munka hetven százalékát végezték el. Mivel az idő sürget, a gazdaság ve­zetése úgy döntött, hogy szom­baton és vasárnap is dolgoz­nak a E^pek. Megéri a fárad­ságot, hiszen a tangazdaság­nak 1 ezer 100 tehene, 600 hí­zója, marhája és 1500 növen­dékállata van, s ezek almo- zását, etetését fedezik a szal­ma egy részével. Mivel feles­leg is keletkezik, mintegy 50 vagonnyit értékesítenek. ■ Közélet Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának ve­zetője csütörtökön találkozott a pihenés céljából hazánkban tartózkodó Gerry Pocock-kal, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottsága Politikai Bizottságának tagjá­val, a párt külügyi osztályának vezetőjével. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a két párt közötti kapcsolatokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom