Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1982. JÚLIUS 24., SZOMBAT Lányok az apasorban Bedében ismét állnak a sátrak Zalai különítmény a kukoricásban A táv vagy háromszáz méter a kukoricák sorfala kö­zött. A földön pókok futrinkáznak. Az üde zöld tengeri tengerben szellő se rebben, fülledt meleg tölti be a táb­lát, s fentről kérlelhetetlenül érkezik a negyven fokos utánpótlás. Haladni a soron, közben figyelmes munkával beporozni a növények címerét, közel, s távol egy lélek sem, akihez szólni lehetne. Ilyen lehet a hosszútávfutó magányossága. A legtöbben már az első nap megkapták a tábori tetoválást: a kukorica éles levelei felsér­tik a kéz, a láb, a törzs bőrét. A hibridkukorica apasorán ap­rócska bakfis nyomul előre. Pipiskedik, karja a magasba lendül, elkapja a fenn díszelgő címert, szakavatott mozdula­tokkal végezve a termékenyítés rítusát. A magányos dzsungel­harcos fején fehér sityak, mel­lén feszülő trikó, Ceglédi Álla­mi Tangazdaság felirattal. Kollektív derű Immár harmadik turnusához érkezett az építőtábor. Az újonnan jöttek az első napok­ban szó szerinti tűzkeresztsé­gen esnek át. A pőre testeket felégeti a nap, van akinek be­gyullad a szeme, néhány gye­reket a virágpor-allergia gyö­tör. Persze azért szó sincs ka­tasztrófaérzetről, csak éppen az iskolapadból épp hogy kike­rült kényes kisasszonyok és fiatalemberek tanulnak meg tűrni, jó képet vágni a kezdeti megpróbáltatásokhoz, amelyet végül a kollektív derű old kö­zös élménnyé. Kora délután porosán, izzad- tan, vert hadakként szállják meg a bedet sátortábort a za­laiak. Elözönlenék nyomban a zuhanyozókat, de hát ez tábor, ahol fegyelemnek kell lennie, és a lányok, meg a fiúk csak bizonyos rendben követhetik egymást a hőn áhított vízsugár alatt. Más ez a tábor, mint a ko­rábbi években volt. Havasi Bé­la, a mokány bajszú táborveze­tő tanár készséggel sorolja: — Itt most mindkét nembe­liek együtt táboroznak. Két zalaegerszegi szakközépiskola diákjai. A lányok a közgazda- ságiból, a fiúk az építőipariból. Oldott, kiegyensúlyozott a han­gulat. A diákok és a nevelők otthonról ismerik egymást, közvetlenebb a kapcsolat, jobb a fegyelem, hiszen ki-ki a sa­ját diákjait hozta. A sátrakon a tíz brigád majd’ száz tagja osztozik. A lányok vannak va­lamivel többen. — Nem okozott csalódást ez a kemény, egyhangú munka? — Már a tavasszal pontos tá­jékoztatást kaptunk a felada­tokról és a körülményekről. Igaz, a gyerekek mondogatják, jó lenne néhány napig gyümöl­csöt szedni, de hát ha egyszer hibridkukoricából több van. — Milyen programot kínál­nak a házigazdák a szabad órákra? Nem szervezik túl — A szórakozásra nem lehet panasz. Hetenként egyszer filmvetítés, ide találnak a le­mezlovasok is. meg valamelyik együttes. A laktanyából jelent­keztek a kiskatonák, meghívást hoztak: fegyverbemutatóra in­vitálva — lányokat, fiúkat. Az MHSZ lövészetet rendez, a rend­őrség KRESZ-vetélkedőt. A versenyben élen járó legjobb öt brigád szállhat fel majd a hét végén a Szolnokra induló autóbuszra. Városnézés egyéb­ként lesz Cegléden is. Annak sincs akadálya, hogy valaki be­menjen a központba, Deüljön a cukrászdába, vagy a strandon lubickoljon. Alapelvünk, hogy nem szervezzük túl a dolgokat, hagyjuk az egyéni elképzelése­ket is érvényesülni. Éppen ennek egy megvalósu­lási formáját látjuk kibonta­kozni, midőn egy piros trikós lány, meg egy fiú közeledik a kapuhoz. Kérésünkre megáll­nak néhány szóra. Mindketten most mennek har­madik osztályba. Beke Zsu­zsanna a Csányi László köz- gazdasági szakközépiskola diákja, aki már tavaly is cí­merező volt egy önkéntes ifjú­sági építőtáborban. — Milyenek a mostani ta­pasztalatok? — A kukorica ápoltabb, mint tavaly Csépán volt. Tudtam, hogy kemény munka vár rám, de a normát nem nehéz telje­síteni, s ha valaki szorgalmas, még keresni is tud. A progra­mok közül a diszkó, a mozi és a kirándulás a legnépszerűbb, most pedig indulunk a strand­ra Gáborral. Együtt Bulgáriába Vókó Gábor a partner, a Di­mitrov építőipari szakközépis­kolából. Számára ez az első építőtábor, bár általános isko­lásként már megismerkedett ez a komlói fiú a mezőgazdasági munkákkal. Büszke rá, hogy már az első napon a legjobb teljesítményt érte el a brigád­ja. — További közös program? — Ha vége lesz a ceglédi tá­borozásnak, úgy döntöttünk, hogy együtt megyünk Bulgá­riába, annyira megszoktuk már a sátorozást — hangzik a vá­lasz. Sándorfi Imre pedagógus, a tábor nevelési felelőse. — Mi a véleménye a munka szellemről? Mint a csodaszarvas — Némelyik gyerek úgy halad, mint a csodaszarvas. Az ilyen húzza magával a társait is. Nem mondom, öt-tíz percre le­ülnek a sor végén, de ha kifúj­ták magukat, igyekezettel foly­tatják a munkát. A gazdaság részéről naponta elbírálják a teljesítményt, s ezt minden cso­port szorongva várja. Szigorú minőségi követelmények van­nak, hiszen nem mindegy; sza­porítóanyag vagy takarmány lesz-e a termésből. Ez megnö­veli a diákok felelősségét, hi­szen ha már dolgozni jöttek, nem akarnak kárt a gazdaság nak. Természetesen a legjob­bak jutalma nem marad el. Vettünk csokit, könyvet, sport­szereket a legszorgalmasab­baknak. Röptében elhangzott névte­len vélemények: — A táborral elégedettek va­gyunk, kaja is van elég. ha a menüt megettük, kaphatunk még zsíroskenyeret, meg al­mát. — Jó lenne, ha könyvek is lennének — véleményezi egy feltűnően csinos fruska. — Tábori sztori van-e? — Nem történt semmi rend­kívüli. Legfeljebb az rejtély, az egyik lány hol és hogyan hagyta el a hálóingét? A gyerekekben lobog a köz­lési vágy: naponta körülbelül egy kjlónyi képeslapot postáz­nak. Ügy látszik, van miről be­számolni. Tamasi Tamás Nyári úszóiskola gyerekeknek Háromszáz kisgyerek sajátítja cl az úszás alapjait a nyáron a ceglédi strandon. A tanulók egy csoportja — képünkön — a siklást gyakorolja. Apáti-Tóth Sándor felvétel* Májas 1-ék, Nyársapáiról Nem sajnálják kezük erejét sem Tizenöt dolgozója van a Fer- rokémia Ipari Szövetkezet nyársapáti kirendeltségének. Napról napra példásan bizo­nyítanak. termelési eredmé­nyeik jók, önzetlenül, társa­dalmi munkában sokat segíte­nek a munkahelyen és a tele­pülésen is. Bognár József rész­legvezető és Barkóczi József né szocialista brigádvezető jól fogja össze a kollektívát. Em­berbaráti szeretetük, másokon segíteni akarásuk eredménye, hogy megalakították a véradó készenléti brigádot néhány éve. Negyedévenként jelent­keznek térítésmentes véradás­Vsrág és emelet Falusi utcák, nyáridőben A ceglédi járás falvaiban járva-kelve, ha nem is min­denütt és nem is valamennyi utcában, jelét tapasztalja az ember a szépre való törekvés­nek. Megnyilvánul ez az igye- kettel tatarozott-festett háza­kon, az árukról önmagukért beszélő, épülőfélben lévő új családi házakon, a virágosker­teken és az utcákat sokfelé szegélyező virágsoron. Kocsér régről híres a virá­gos utcákról, a faluközpontban illatozó, nagyra nőtt fenyőfák­ról. A ceglédberceliek gyü­mölcsfákat ültettek nem egy utcában a házsor elé: kora nyáron meggyet, kajszit, ké­sőbb árnyat adnak ezek a szé­pen serdülő fácskák. A jászka- rajenőiek, nyársapátiak leve­gőjét akácosok frissítik. A ker­tekben rózsa pompázik. Al- bertirsán liliom illata bódít, kedvelik ezt a virágot. Törte­ién több háznál a kellemest a hasznossal, célszerűvel ötvözik, tetszetős virágú futóbab kacs- karingózik a léckerítésre, pa- lánkokra. És érdemes a házépítésekről szólni. Falu közepe, falu vége: egyre megy. Sok négyzetméter alapterületűek, nem egyszer emeletesek, a padlásteret is manzárdként kihasználók a most divatos építmények. Er- kélyesek, üvegablakaik hatal­masak, a fürdőszoba elmarad­hatatlan tartozék. Jegyzet Amiért sűrűn cseng a telefon Meleg napokat élünk, sum­mázom magamban. A hivatali szobában a hőmérő a kereszt­huzat ellenére is 28 fokos me­leget mutat, ráadásul reggel óta kisebb-nagyobb szünetek­kel cseng a telefon. Lapunk olvasói jelentkeznek, megany- nyi kérdéssel, észrevétellel. Ügy látszik, frontátvonulás van, vagy mindenkit érzéke­nyebbé tesz ez a szokatlan ká­nikula, mert akár panaszfelve­vőnek felcsaphatnék. Rezeg a telefonkagyló membránja a hangerősségektől és hangszí­nektől, telik a füzetem, mert hogy jegyzem sorra a hallotta­kat. Képet ad arról, mi foglal­koztatja mostanában a ceglé­dieket, s összehasonlíthatom a volt nyarak telefonhívás özö­nével. o Néhány évvel ezelőtt, ilyen­kor a vízellátás miatt hangzott sok-sok jogos méltatlankodás. Megértést, türelmet kértünk a város lakóitól, s ismételtük számtalanszor a városi tanács fejlesztéssel kapcsolatos, meg­valósuló félben lévő terveit. Lám, most napok óta nyakun­kon a kánikula, vízellátás miatt különösebb panasz eddig nem érkezett. Az újorMan fúrt kutak besegítenek az ellátás­ba. Cseng viszont a telefon más miatt. Férfihang méltat­lankodik a vonal túlsó végén miért pazarolnak gépet, ener­giát a Szabadság tér még ren dezetlen, átalakulófélben levt végiben a fűnyírásra? Gyep ről ott szó sincsen. Olyan a; ágyás, mint valami kopaszod< kobak. A gép kése a talaj nyesi, porol kegyetlenül t buszra várókra, üzemanyago fogyaszt, rokkanhat a gö­röngytől a drága masina Nyírják ott a füvet vele, ahol fű van. Replikázik egy másik cégié di lakos — úgy látszik, a tar tós melegfront érzékenyebbel érdeklődővé teszi az embere­ket s szókimondóbbakká. o o S ott a Széchenyi út és Kos­suth Ferenc utca kereszteződé se, ahol — mondjuk, hogy ja vában, vagy mondjuk, hog\ hosszú idő óta? — tart a kor­szerűsítés. Az említett kérész teződés ‘közvetlen közelébe7 jókora vasbeton tömböt emel tek az úttestre. Sokkal maga­sabbat, mint amilyenre az út szintjét tervezték, akár szobor talapzata is lehetett volna. Több napi munka volt, jó sok cementet, sódert, fém vázszer­kezetet elnyelt. Szerdán reggel szobor állt a „talapzaton". Ko­runk figurája, a dolgozó em­ber. Azután megelevenedett. Kiderült, hogy húsból-vérböl van, dologra készen. Felmor­dult a motor, indult a beton­aprító szerszám. RoppantottU, aprózta, amit költséges anyag­ból, kézhez kapott terv szerint feltételezhetően és nem ma­gánszorgalomból, munkaidő atatt, bérért megépítettek. Ügy látszik, hiba csúszott a recept­be. És az újabb, bosszús tele­fonáló joggal cinikus hangon kérdezte: árulják már el, mibe kerül az ilyen a városnak, a kivitelezőnek, a népgazdaság­nak? És kérdezte, hány ilyen eset van ugyan? Azután a Kossuth Ferenc és Beloiannisz utca közt elké­szült és láthatóan hónapok óta beköltözhető állapotban leled­ző, mégis üres lakóházak felől érdeklődtek: mi a sorsuk? Tán a várományosok még nem tudták összegyűjteni a beugró összegét? Vagy az OTP-nél las­sú a munka, netán nyári sza­badságok ideje van? Esetleg, akik a költözködők ügyét in­téznék, mind jó körülmények közt élnek és nem értik meg, hogy másoknak minden nap várakozás keserűség? — Az egyentapétához most gyártják az egyenbútorokat? — kérdez­te valaki cinikusan, s a másik: elvesztek a kulcsok? o o o A közművelődés, a szórako­zási lehetőség is terítékre ke­rült. Érdeklődtek melegen, milyen szórakozást javasolna az újságíró a ceglédieknek a mozizáson kívül? Mert, hogy a művelődési központot ugye, építik. Könnyű nyári szabad­téri előadást hol is tarthatná­nak? A vendéglátós kerthelyi­ségek rég megszűntek, korsó sör mellett négy fal közt iz­zadhat, akinek ez zeneszó mellett szórakoztató. Lakótele­pi nyár? Azt valószínű, úgy szervezték, hogy a tavalyira az események sora, az ideire a meleg jutott. Jó, ott a könyv­tár, ott a szakszervezeti beuta­ló, ott a vállalati üdülő, a ro­konlátogatás, a baráti találko­zó, szalonnasütéssel egybeköt­ve a hétvégi kiskertben. De ez minden? A Mundiál hetekig televízió mellé láncolta, csitten tartotta a ceglédiek százait, ám most, hogy jutna idő más­ra is, hol az a más? Locsolá­st tilalom sincsen, hogy ez a munka az esti órákban kötné le a városlakókat, a vízfo­gyasztás utasításba foglalt sza­bályozása miatt. — Mi lesz? Lesz valami? — zárult mindig a kérdéssel a szóözön. — Meleg helyzet — mondom magamban, miközben kirándu­lást, strandolást, rejtvényfej­tést, kézimunkát, barkácsolást, könyvolvasást javaslok. Mind­azt, amit tulajdonképpen télen is és bármely évszakban, sza­bad órákban meg lehet tenni S mivel melegem van, üdítőtí' töltök — de csak magamnak — hűvös, tiszta vizet a pohár ba ... Eszes Katalin ra. A kórház transzfúziós ál­lomásának mikrobusza értük jön ilyenkor Ceglédről, s ve­lük tart a Hermész vetőmag­termeltető nyársapáti részlegé­nek néhány munkatársa is. Mint elmondták, társadalmi munkában példaadó a Május 1. nevet viselő kollektíva. Együttműködési megállapo­dást kötöttek az iskolával, az óvodával. Pártfogolják az öre­geket, néhány helybeli idős embernek rendszeres segítsé­get adnak. A nyugdíjasok nap­jának szervezéséből, lebonyolí­tásából szinte ki sem marad­hatnak. Együttműködési szer­ződést kívánnak kötni a köz­ségi tanáccsal is. felajánlva segítségüket. Amikor az orvosi lakás épült, néhány brigádtag a tetőfedésben segítkezett. Az óvodához ajánlkoztak ny*ári nagytakarításra. Nemrég kom­munista szombatot tartottak, és a bevételt gyermekintéz­mény létesítésére szánják. A tavasszal felhívást tettek közzé, amely a Ferrokémia va­lamennyi üzemének szólt és anyagtakarékosságra szólított fel. Ha ez megvalósul, akkor 1,8 millió forint értékű megta­karítást eredményez a szövet­kezetnél. A brigád az első félévben jó eredményt ért el, elsőként végezve a szövetkezet üzemei közül. Barkóczi József - né miniszteri kitüntetés bir­tokosa lett, Kiss Sándorné ki­váló dolgozó, a brigád pedig a versenyben elérte a bronz fo­kozatot. Az ipari szövetkezet Köz­pontja Budapesten van. Ám ez nem azt jelenti, hogy 1 vi­déki dolgozói csak mostoha- gyerekek, akiknek csak a munkából jut bőven. A Bala­ton mellett, a boglárlellei vál­lalati nyaralóban például nyársapátiak is nyaralhatnak, családostul. A nyár elején két­napos autóbuszos kirándulást tartottak, úticél a Bükk fenn­síkja volt. Idegenvezetőjük, Dudás István igen jó progra­mot állított össze, segített fe­ledhetetlenné tenni az ott töl­tött időt. A Május 1. szocialista bri­gád továbbra is számos kö­zös programot tervez. Érzik, a munka mellett ezek is segíte­nek a közösség összekovácso­lásában és együttes erővel mindenképp többre viszik. Takács Imréné Fotókiqjlífás Tallianbasi Tallinnból, az észtek főváro­sából hozott hírt a posta: megnyílt Tóth István ceglédi, Balázs Béla-díjas fotóművész gyűjteményes kiállítása. A mű­vész felvételei nem ismeretle­nek a Szovjetunióban. Képei­nek egy kollekciója éveken át vándorolt 'kiállítóteremből ki­állítóteremre. ISSN 0133—SSOO (Ceglédi Hírlap»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom