Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

ÁBONYI KRÓNIKÁM Vágják már az árpát Ha június 29-re, Péter, Pál napjára nem érett be a ga­bona, a régi abonyi földmű­velők akkor is megtették az ilyenkor illő jelképes kaszavá­gást. Nos, ebben az évben nem jelképesen, hanem igazán hoz­záláthattak volna a régiek is a nagy, nyári munkához, ugyanis 3—4 nappal előbb ka­sza, illetve kombájn alá érett az őszi árpa. A nagyközség közös gazdaságai közül első­ként a József Attila Tsz kom- bájnai startoltak és ezzel meg­kezdődött a kalászosok beta­karítása. Csapadék nélkül — Túl korán kezdtünk az Idén aratni és ennek legfőbb oka, hogy forró májusunk volt — mondta Bárány Pál növény- termesztési ágazatvezető. — Legalább 50—60 milliméter csapadék kellett volna május­ban s ezzel szemben csak húsz hullott. Júniusban sem nyíltak meg gyakran az ég csatornái, a lehullott eső alig érte el a 33 millimétert. A mi földjeink jellege eléggé változó, terüle­tenként más és más talajtípus jellemző. Ez is oka annak, hogy helyenként az árpánk kényszerérett lett és hogy el­kerüljük a nagyobb vesztesé­get, munkához láttunk. — Milyen termésre számí­tanak? — ötvenegy mázsa hektá- ronknéti átlagtermést tervez­tünk, becslésünk szerint 45—46 mázsa lesz. A gazdaságnak 140 hektárról kell az őszi árpát és 980 hek­tárról a búzát betakarítani. Kemény munkára, derekas helytállásra lesz szükség az idén, mert nemcsak csapadék- hiány sújtotta a kalászosokat, hanem a viharok nagy terüle­teken a földre is fektették. A közelmúltban megtartott és jól sikerült gépszemle után a Ságvári Endre Tsz-nél is meg­kezdték az őszi árpa betaka­rítását. Bíró Béla műszaki ágazatvezető szerint 12 kom­bájn és 19 MTZ 80-as traktor vehet részt a munkában. Ná­luk 525 hektár árpa és ezer hektár búza termését kell biz­tonságos helyre juttatni. — Ez a másfél ezer hektár­nyi őszi kalászos június kö­zepéig igen rossz képet muta­tott — tájékoztatott Molnár Zoltán főmezőgazdász. -— Ré' gén nem tapasztalt aszály súj­totta vetéseinket, sem a ka­lász, sem a mag nem fejlő dött. Addig 4—6 milliós ter­méskieséssel számoltunk. Az­tán június 14-én kaptunk egy jó esőt, méréseink szerint 30- 32 millimétert. Ennek köszön­hetjük, hogy most nem annyi­ra siralmas a helyzet, bár hoz­závetőleg 100 hektár gabonát az említett esőzés már nem tu­dott talpra állítani... A szövetkezet búzából 53, árpából 51 mázsa hektáron­kénti átlagtermést tervezett. A történtek után igen valószínű nek tartják, hogy ilyen ter­mésátlaguk nem lesz, ezért a jövedelemkiesés pótlására a szakvezetők intézkedési tervet dolgoztak ki. Ebben egyebek között rögzítették, hogy csak a legszükségesebb vásárlásokat hajtják végre, minden terüle­ten maximális energiatakaré­kosságot vezettek be. Nagyon ügyelnek, hogy alkatrész­felújításhoz, cseréhez import­anyagot ne vegyenek igénybe. A gyenge gabonatermés miatt elveszett forintokat az állatte­nyésztés bevételeiből kell pó­tolni. Ennek érdekében taka­rékosabban bánnak az abrak- és tömegtakarmánnyal, ezzel szemben minden legeltetésre alkalmas területet igénybe vesznek. Szép kukorica Egyelőre még abban is bíz­hatnak, hogy a kapásnövényék értékesítéséből származó bevé­tellel is csökkenthető lesz a veszteség. Négyszáz hektáron vetett cukorrépájuk szépen fejlődik, ugyanígy hasonló nagyságú területen jól díszük a napraforgó. Kukoricát 1400 hektáron termesztenek, mivel jó időben, jó talajba került a mag és a gyomirtást szintén akadálytalanul végrehajtották, ez a növény is bő termést ígér. Igaz, egy régi mondás szerint „még sokat kint alszik a ter­més” de a növény jelenlegi fejlettsége mégis szép remé­nyeket táplál. Gyuráki Ferenc Játék a tűzzel / egyzetfüzetemben lapoz­gatva többször is találko­zom olyan bejegyzéssel, mely szerint ezen és ezen a jóru­mon elmondották: nincs elég szórakozási lehetőség Abony- ban. Szerintem ez nem igy van, legfeljebb nem minden­ki tudja felfedezni a lehetősé­geket. Nos, ha mégis helytál­lóak ezek a kritikák, akkor ki merem jelenteni, hogy néhány héttel ezelőtt sikerült sokat pótolni a hiányosságokból és ezt nem más, mint a posta ol­dotta meg. Nem elírás, a pos­ta. Mégpedig úgy, hogy a hi­vatallal csaknem szemközt jelszereitek egy nyilvános te­lefonállomást, hogy a hét utolsó napjain, amikor a hi­vatal zárva tart, mindenki le­bonyolíthassa sürgős telefon- hívását. Csakhogy gyakorta nem ez történik. A mindenki számá­ra hozzáférhetővé. tett készü­léket naponta több alkalom­mal indokolatlan beszélgeté­sekre is igénybe veszik. Más szóval szórakozásra használ­ják. Azt még nem tenném szó­vá, ha az ügyeletes távbeszélő­kezelőtől a pontos idő iránt érdeklődnének, vagy netán megkérdeznék: hogy van. De azt igen, hogy sorozatos, sértő kérdésekkel ostromolják a dolgozót, trágár, goromba megjegyzéseket kiabálnak a telefonba. De történnek ennél furcsább dolgok is. A minap éjjel egy izgatott férfi a■ kö­vetkezőket recsegte a készü­lék mikrofonjába: Azonnal in­tézkedjen, a Klapka György utcában tűz van. A távbeszélő­kezelő kötelességét teljesítve, nyomban tárcsázni kezdte a ceglédi tűzoltókat, de az első két. számjegy tárcsázása után nem folytatta a műveletet, ugyanis a fülhallgatón át. ka- carászást. nevetgélést hallott. Jói tette, hogy a hívást félbe­hagyta, mert nem sokkal ké­sőbb kiderült, idétlen tréfa volt az egész. Képzeljük el, ha postás dol­gozó nem figyel eléggé, vagy netán nem hallja meg a ne­vetgélést, hanem teljesíti kö­telességét, a tűzoltóság bizony kivonul egy nem létező tűz­höz. Ha ez így megy, könnyen elképzelhető, hogy egyszer egy valóban sürgős intézkedésről lesz szó és az ismétlődések miatt majd azt is heccnek, éjszakai szórakozásnak véli a kapcsolást végző dolgozó. JJeláthatatlan, tragikus kö- ■*-* vetkezményei lehetnek. Ezért ne játsszunk a tűzzel és főleg ne szórakozásra használ­junk egy olyan telefont, mely­nek segítségével életet, va­gyont menthetünk meg, Gy. F. Ismét vereség Ceglédi VSE—KSI 11-15 (3-3, 3-4, 1-3, 4-5). Cegléd, 200 néző. Vezette: Dobossy. Cegléd: Németh, Bóbis, Papp, Kárász, Tánczos, Kele­men, Ungvári. Csere: Beck, Tankó, Juhász, Horváth. Edző: Czigány Károly. Góllövők: Bóbis (3), Papp (2), Kelemen (3), Ungvári, Ká­rász, Tánczos. A múlt heti kettős vereséget nem tudta csapatunk kihever­ni. Végig egyenrangú ellenfe­le volt a kitűnő sportiskolás együttesnek és úgy tűnt, hogy itthon tudja tartani a fontos két pontot. Sajnos, az egész évben kimagaslóan jól védő Németh súlyos sportszerűtlen­sége miatt a- hat főre apadt ceglédiek csak óriási bravúr árán tudták elkerülni a na­gyon súlyos vereséget, a két negyeden keresztül állandó emberelőnyben játszó KSI el­len. A visszavágó sem sikerült. KSI—Ceglédi VSE 11-10 (2-2, 2-3, 4-3, 3-2). Budapest. A visszavágó mérkőzésen ha­talmas küzdelemben, izgal­mas csatában a ceglédi csa­pat egygólos vereséget szen­vedett, s ezzel az egyébként teljesen reálisan számításba vett dobogós helyezés, nagy valószínűség szerint, elúszott. Góllövők: Ungvári (5), Papp (2), Kárász, Bóbis, Kelemen. A következő mérkőzés július 4-én, vasárnap délelőtt 11 óra­kor Cegléden lesz. Beck Mihály CEQLÉDI Kytítia A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1982. JULIUS 1., CSÜTÖRTÖK Szép nógrádi táj Járási közművelődési taker Szép és hasznos nyári program biztosítását indítot­ta el 1979-ben úttörőinek a Ceglédi Járási Hivatal műve­lődési osztálya az újszerű köz- művelődési tábor szervezésé­vel. Nemcsak az újszerű kez­deményezésért, hanem a táj kiválasztásáért is dicséret il­leti a szervezőket. Az Alföld végtelennek tűnő sík vidéké­hez szokott pajtásoknak a festői szépségű Nógrád me­gye hegyes vidékén, Baglyas- alján választottak táborhe­lyet. Eredményességükkel az előző táborok igazolták a ve­zetői elképzeléseket is. Azt, hogy az egymástól különböző kis csoportokra épülő tábor munkájában aktívabban vet­tek részt a pajtások, mint a nágyományos üdülőtáborok­ban. A jó kezdeményezés hagyo­mánnyá nőtte ki magát. A kedvező tapasztalatok arra indították a járási hivatal művelődési osztályát, hogy idén ismételten a Baglyasai- jai Hétközi Diákotthonban szervezzék meg július 1—14- ig a járás érdeklődő úttörői­nek a közművelődési tábort Dánszentmiklós. Törtei. Jász- karajenő, Nyársapát, Kocsér. Csemő, Albertirsa, Abony községekből és Cegléd város­ból összesen harminchat út­törő vesz részt ezen a táboro­záson. Tanárok, népművelők irá­A kör bezárult Az Európa-bajnok tanítványai A magyar súlyemelősport első nagy korszakának része­se volt a ceglédi születésű Ecser Károly is. Kezdetben itthon focizott és úszott, majd Budapesten az egyik barátja unszolására ment el az Ű. Dó­zsa súlyemelő szakosztályának edzésére. A súlyemelés ezután életének szerves része, nagy „szerelme” lett. Időközben, három évig, hátat fordított kedvenc sportágának, de mint mondja, ne vágjunk a dolgok elébe, mert erre nyomós oka volt. — Négy évi emelés után, 1958-ban kerültem be az utánpótlás keretbe, két évvel később pedig már az „A” vá­logatott-kerettagja lettem. Vi­lágversenyeken (Európa- és világbajnokságon, az 1964-es tokiói olimpián), 1961-től 1965-ig nehézsúlyban én kép­viselhettem a magyar színe­ket. Minden évben sikerült valamilyen érmet szereznem: az Európa-bajnokságokop egy arany-, két ezüst- és két bronz, a világbajnokságokon pedig egy bronzérem került a nyakamba, a tokiói olimpián pedig az ötödik helyezésem­mel pontszerző lettem. Ekkor már tatabányai színekben ver­senyeztem. Nsih akadály — Melyik viadalra emlék­szik vissza a legszívesebben? — A maga nemében mind emlékezetes maradt, de szá­Építészeti kultúra Nemrégiben lapunk más he­lyén arról adtunk hírt, hogy városunkban tanácskoztak a Dunától keletre eső megyék fő­építészei. Vitájuk során szó esett a településfejlesztésről, a területrendezésekről és az épí­tési, építészeti kultúra terjesz­téséről is. Azóta megismertet­hettük olvasóinkkal az abonyi láncház építésének történetét is. E történettel jó és követen­dő példát mutathattunk be. Olyan példát mely igen sok te­kintetben igazodik az említett ceglédi tanácskozás egyik meg­állapításához. Ez a következő­képpen hangzik. „Egyre erősö­dik a társadalom igénye — a műszaki megvalósítás követel­ményein túl — az életformát, életkörülményeket, magatartás- módot is befolyásoló épített környezet humánus alakítása, egy új, ám a társadalmi hala­dáshoz és a történelmi múlt ér­tékeihez egyaránt kötődő kör­nyezetkultúra létrehozása iránt.” Ezek az igények, melyek ki­elégítésére Abonyban is vál­lalkoztak, nagyrészt minden külső beavatkozás nélkül te­remtődtek meg. Ám vala­mennyien tudjuk, hogy az igé­nyek változását jelentős mér­tékben befolyásolhatják az új és még újabb ismeretek is. A pontos megfogalmazáshoz pe­dig nélkülözhetetlen valamiféle alapfokú műveltség. Témánk esetében építészeti műveltség. Ezzel kapcsolatban a Cegléden tanácskozó építészek megálla­pították, hogy „a társadalom építészeti műveltsége alapja annak, hogy a közösség és az egyén reálisan képes legyen megítélni építési igényeit, an­nak mennyiségi és minőségi jellemzőit, kielégítésének felté­teleit és körülményeit.” Kár volna szépíteni a valósá­got. Szembe kell néznünk az­zal a ténnyel, hogy az építé­szeti kultúra alapelemeinek is­meretével bizony legtöbben hadilábon állunk. F. P. momra a legmaradandóbb az 1965-ös esztendő volt. Sérülés- mentes év volt, felkészülése­met nem akadályozta semmi és kontinensviadalon ekkor, Szófiában állhattam fel a do­bogó legmagasabb fokára. Itt a verseny nagyon izgalmasan alakult, hiszen a világcsúcstar­tó kiesett, és legfőbb esélyes­ként én léptem a helyére. Szerencsére az esélyességet si­került realizálnom. Három műszakban — A sérülésekkel már nem volt szerencsém. Emiatt a berlini EB-n már csak tarta­lék voltam, és világversenyre már nem is tudtam hozni ma­gam. Búcsúra, visszavonulásra kényszerültem. — Milyen volt akkor a „csapat”? — Tudtunk egymásért lelke­sedni, egymást buzdítani, ez­zel is elviselhetőbbé tenni a kemény munkát, a versenyek feszültségét. A csapattársak na­gyon respektáltak, bármerre jártunk, senki sem vállalta, hogy egy szobában aludjon ve­lem. Persze, ők teljesen más okot mondtak. Állítólag éj­szakánként csak úgy rezgeti körülöttem minden ... — Készült az edzői hivatás­ra? — Mindenképpen. A sport életelememmé vált, s úgy éreztem, a tapasztalatokat nem tarthatom meg magamnak, azokat át kell adnom a fia­taloknak. Pályafutásom befe­jezése után egy évig szövet­ségi edzőként az utánpótlással foglalkoztam, majd három évig a súlyemelés és én — amikor már azt hittem, hogy eltávolíthatatlanul összeforrot- tunk —, messze kerültünk egy­mástól. Még ma is úgy érzem, nem érdemeltem ki Tatabá­nyán a mellőzést. Három mű­szakban a bányában dolgoz­tam, egy csomó keserűség, dac és bizonyítani vágyás gyülemlett fel bennem. Nem is gondolkodtam sokat, ami­kor 1972-ben Leninvárosba edzőnek hívtak. Tíz évig él­tem ott. Az edzőteremben te­hetséges sportolók munkáját irányítottam, akik közül töb­ben világversenyeken is he­lyezéseket szereztek. Hogy mást ne mondjak, Hornyák Ferenc, Kőszegi György és Ré­ti István is a tanítványaim közé tartozott. — Közben fél - keresett a Ceglédi VSE ügyve­zető elnöke, Utassy József, mondta, jöjjek haza. segítsek, hogy Cegléden is fellendüljön ez a sportág. Vonzott ez a nehéz és egyben szép feladat, amelynek eredményeképp a kör bezárult: 1982-re újra ceglédi lakos lettem. — Fs milyenek az itteni kö­rülmények ? — Jelenleg még nem a leg­jobbak. Szerencsére a szak­osztály elnökétől Czinege Im­rétől minden segítséget, támo­gatást megkapunk, így he­tente négy alkalommal a szak­munkásképző intézet különben rendkívül zsúfolt tornatermé­ben tarthatjuk edzéseinket. Nagy változást várok a CVSE sporttelepen társadalmi össze­fogással épülő súlyemelőterem használatba vételétől. Ekkor megtarthatjuk majd a tobor­zást, a kiválasztást. Lehető­ségünk lesz a sportág tömege­sítésére, hiszen itt már a hét minden napján, a nap bár­mely órájában edzhetünk. Az úttörőtől a felnőtt korosz­tályig valamennyi súlyemelő megfelelő edzési lehetőséghez jut. Remélem, az új tanév kezdetekor, szeptemberben birtokba vehetjük az új léte­sítményt, melynek egy ko­moly akadálya van: nincs még meg a fedezete a mintegy öt­venezer forintba kerülő gumi­ra, melynek az a rendeltetése, hogy a szalagdobogón a súly­zókészletet elhelyezhessük. Bí­zunk benne, hogy a vásárlás­hoz megkapjuk a szükséges segítséget, és akkor végre hoz­záfoghatunk az elképzelt, ke­mény munkához. Sokat változott — Indulnak versenyeken? — Először is, véleményem szerint akkor érdemes valakit versenyeztetni, ha már elsa­játította a súlyemelés techni­káját, mozgásanyagát. A szak­osztály tagjai közül tízen már elértek erre a szintre. és ugyanannyi azoknak a kez­dőknek a száma, akik még nincsenek leigazolva. Ügyességének mozgáskész­ségének tudható be, hogy Il­ling György, noha még csak a negyedik versenyén szerepelt, már teljesítette a bronzjelvé­nyes szintet. Mészáros Lász­lónak az ezüstjelvényhez öt kilogramm hiányzik, a serdü­lők közül pedig Medgyes Ti­bor fejlődik a legdinamiku­sabban. — Csaknem három évtizede, ' ogy megismerkedett a súly­emeléssel. . Sokat változott azóta? — Feltétlenül. Már ami a szurkolónak is szembetűnő, most már csak két fogás- nemben, szakításban és lökés­ben mérik össze erejüket a sportolók, a nyomást, amiben mi magyarok jók voltunk, törölték. Már ez is változást követelt a felkészülésben, an­nak módszerében. U. L. nyitásával a tábor lakói hat szakcsoportban tevékenyked­nek. A fazekascsoport a koron­gozás alapjai, az égetés, min­tázás mellett megismerked­nek a történelmi korok mű­vészetével és munkáikból ki­állítást is rendeznek. A fotós­csoport a fényképezés törté­netével, a mai magyar fotó­művészettel ismerkedik és természetesen a gyakorlatban is elsajátítják tagjai a mes­terség fogásait, a labormun­kát, és alkotásaikból kiállítá­si anyag lesz. A könnyűze­nei csoport lexikálisán fel­dolgozza a zene keletkezését, történetét. Ritmus-, dallam- gyakorlatokat végeznek és feladatuk a zenekaszinó meg­alakítása. A grafikai csoport elméleti anyagát a fény, szín, anatómia, ritmus, linómetszés, nyomtatás, grafikai technikák képezik. A különböző rajz­gyakorlatok mellett a csoport feladata lesz a tábor emblé­májának az elkészítése is. Az irodalmi csoport a ma­gyarság történeti, nyelvi fo­lyamataival, a nyelvrokonság­gal, kéziratos nyelvemlé­keinkkel, a palóc nyelvjárás­sal foglalkozik. Napi felada­tul: a tábori rádióműsor szerkesztése és színpadi mű­vek előadásának gyakorlása lesz. Ebben az évben a mű­vészeti csoportok mellett egy földrajzit is szervezett a ve­zetőség kíséri-'tkéopen. Ök meteorológiatörténettel, kő­zetek és növények gyűjtésé­vel foglalkoznak. Belekóstol­nak a csillagászat tudomá­nyába is. Á tábor hármas feladata, hogy üdülést, szórakozást és alkotási lehetőséget biztosít­son élményszerűen lakóinak. A sokrétű csoportfoglalkozá­sokat érdekes központi ren­dezvények egészítik ki. Pán­tom: mműsorával Nagyiványl Péter, dalműsorával Muzsay András látogat el a táborba. Lesz karatebemutató, s M. Koncz Zsuzsa vezetésével néptáncbemutató és táncház is. Az úttörők ellátogatnak a Salgótarjáni Öblösüveggyárba, és három alkalommal a No­vember 7. Filmszínházba. Ta­lálkozót szerveznek a salgó- bányai táborozókkal. Július 13-án tábortűzzel és csoport- bemutatókkal zár a tábor. A tábori tevékenységük emlékeit egy módszertani al­bumban örökítik meg az út­törők. A baglyassljai közmű­velődési tábor munkáját a szülők bármely időpontban megtekinthetik. A tábort Zsoldos Lajosné, a járási hi­vatal művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetője irá­nyítja. Surányi János Ergenómia Tavaly rendezte meg harma­dik alkalommal a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság a szomszéd városban, Nagykő­rösön, az ergonómiai nyári akadémiát. Az ember és a gép valamint a környezet viszonyát elemző tanácskozás előadásai­nak és vitáinak anyaga most jelent meg nyomtatásban, az SZVT kiadásában. Sajnos, az MTE3Z-házin.yomdában ké­szült kötet mindössze száz pél­dányban került forgalomba, s így csak tudományos társasá­gon keresztül lehet hozzájutni. Pedig anyaga városunk számos üzemében is érdeklődésre tart­hat számot. A könyv méltó vol­na arra, hogy Cegléden is köz­kézen forogjon. ISSN 0153—3900 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom