Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
1982 JÜLIUS 4.. VASÄRNAP 3 útcirt '4ßß' V xTuncrn Mindig úton, télen, nyáron Ahol a közlekedést irányítják HÉT HÍRE ARANYÉRMESEK ® Siófokon országos tanácskozáson vitatták meg a gyengén gazdálkodó, kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetét. ® A Magyar Földrajzi Társaság vándorgyűlésének Székesfehérvár adott otthont. ® Textilszakmunkások országos avatóünnepségét rendezték meg a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárban. ® A hét híre az is, hogy Noszvajon zajlott le az országos borverseny. Magyar javaslatok Az ember szolgálatában Hazaérkezett Varsóból az MTESZ küldöttsége, amely a szocialista országok műszakitudományos egyesületi vezetőinek tanácskozásán vett részt. A magyar delegáció a tanácskozáson több javaslatot tett a nemzetközi környezet- védelmi állandó bizottság további tevékenységére. Kezdeményezték, hogy a bizottság dolgozzon ki olyan módszereket. amelyekkel feljavíthatok a kimerült termőtalajok. Javasolták továbbá, hogy a bizottság elemezze a környezeti ártalmakat, s adjon módszertani segítséget a nagyvárosokban egyre elviselhetetlenebb zajok kiküszöbölésére. Harmadik témaként az energiahordozók ésszerű felhasználását segítő módszerek kidolgozását javasolta a magyar küldöttség. A tanácskozáson elfogadták a magyar javaslatokat, A KNEB vizsgálja A megrendelőim igazodjanak A második félévben több új országos vizsgálatot indít a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Az egyik a komplex rendszerek és komplett berendezések exportját, az export fővállalkozások sorsát veszi nagyító alá. A KNEB ellenőrzi: a Balaton üdülőkörzetében hogyan hajtják végre az építésre vonatkozó határozatokat. Vizsgálat tárgya lesz az állampolgárok ügyeinek munkaidőn kívüli intézése. Az ellenőrzéstől, az annak nyomán tett javaslatoktól azt várják, hogy a tanácsi ügyintézés érdemben fejlődjék, korszerűsödjék, javuljon az ügyfelek tájékoztatása, az állampolgárok ne kényszerüljenek — többnyire hiábavalóan — ismételten utánajárni ügyeiknek. A népi ellenőrök áttekintik az energiagazdálkodási program gyorsításának tapasztalatait is. A külföldi Iicencek vásárlásával és hasznosításával kapcsolatos országos vizsgálat időszerűségét egyebek között az adja, hogy a licenchaszno- sítás lehetőségei még nem teljesen kihasználtak hazánkban. § Nyár, csúcsforgalom. A ^ közlekedési szakemberek- j; nek a munka dandárja — ^ gondolná az egyszerű au- tós. Elegendő azonban csak § néhány szót váltani velük, ^ s lám, kiderül, hogy a köz- ^ ickcdésben nincs uborka- § szezon, nincs holtidő. Csak ^ munka van — de az aztán ^ mindig. Ha rekkenő a hő- ség, s az egész ország útra § kél, akkor ellenőrök, for- $ galomirányítók, rendőrök ^ egész hadserege figyeli, J tereli —, jó futballbíróként: $ észrevétlenül — az autók ^ még nagyobb hadát. Ha ^ dermesztő hideg van, s ránk köszöntének a hóvi- ^ harok, a legtöbben inkább $ otthon maradunk, ám a ki- ^ sebb forgalmat még több $ szakember, még nagyobb k figyelemmel irányítja, se8 Siti. Központ Budapesten Egy 1980-ban készült felmérés szerint, az országos közúti forgalomból Pest megye részesedése a legnagyobb. Ennek megfelelően legerősebb az úthálózat terhelése is. Nem csoda, hiszen az országos közlekedés Budapest központú — szakszóval: sugaras —; a személy- és teherforgalom leggyakoribb iránya a főváros. Közlekedés nélkül — tudjuk —, ma már nincs élet, sem ipari, sem mezőgazdasági vérkeringés; megyénk közlekedési szakembereire tehát kétszeresen is számottevő feladat hárul. A Közlekedési és Postaügyi Minisztériumnak minden megyében van egy központja. A Budapesti Közúti Igazgatóság fővárosi székházában, három főegység kapott helyet: a Pest megyei főmérnökség, az autópálya főmérnökség, s az országos illetőségű Ütin- form. íffndhárom egység ösz- szekötő láncszeme, az információk beérkezési és egyben kiindulási pontja — a diszpécserszolgálat. Innen lapunk is sok hasznos, fontos felvilágosítást kapott már telefonon — itt az ideje tehát a személyes megismerkedésnek. — Mindössze négyen vagyunk — mondja az éppen ügyeletes Kocsispéter László —, ezenkívül egy kolléganőnk kezeli a telexet, vezeti az adminisztrációt. Feladatunk lényege, hogy 24 órás szolgálatban feljegyezzünk mindent, ami az utakon történik, s ha kell, azonnal intézkedjünk forgalomelterelés, gépküldés, útjavítás ügyében. Beszélgetésünk alatt is csörögnek a telefonok, kattog a telex, kapcsolást kérnek az URH-n. A diszpécser fejből közli, kik, hol, hányán dolgoznak, kapcsolja az anyagosztályt, amikor alkatrészt kérpek egy aszfaltozó géphez. Bejelentés érkezik egy útellen- őri autóból, hogy hiába van Dabgson kitéve a tiltó tábla, sokan mégis továbbhajtanak az ötös úton. Gyorsan születik a döntés; hadd menjenek, visz- szairányítani már nehéz lenne, de működtessék Örkénynél az ideiglenes jelzőlámpát, amely az ott folyó nagyszabású aszfaltozási munkálatokat védi. Így persze sokkal több az időveszteség, mintha a kijelölt terelőúton mentek volna... Fegyelmezetlen autósok — Biztosan közhely ma már — mondja Kocsispéter László —, de ki mondja el, ha nem mi; nagyon fegyelmezetlenek az autósok. Ennek legtöbb kárát az útellenőrök látják, akik olykor még takarításra, szemétszedésre is kényszerülnek, nem beszélve a balesetek szörnyű látványáról. Mindent észre kell venniük, az állattetemtől a bozóttűzig, s ezért gyakran csak szidást kapnak az autósoktól. — önök szerint milyenek a megyei útviszonyok? — Erre nagyon nehéz válaszolni, mert ahány szakember, annyi vélemény. Ráadásul a kérdésnek anyagi oldalai is vannak — hiszen a forgalom nagyságától, az útviszonyoktól függ, hogy,mennyit kapunk a költségvetésből —, ezért nem túlzás a durázsfészek elnevezés sem. Tudni kell azt is, hogy különbség van a KPM-hez tartozó utak és a tanácsi utak között. Az én véleményem szerint egészen magas színvonalú az autópályák üzemeltetése, megfelelő a főútvonalak állapota, s elviselhetők az alsóbbrendű utak. Néhány főútvonal nagyon túlterhelt, például a .kettes, a tizenegyes, és a legnagyobb a forgalom az ötös tranzitúton. Emiatt — ne feledkezzünk meg a nyári mezőgazda- sági munkálatokról — illetve a lassú járművek miatt sokszor van torlódás. A legforgalmasabb csomópontok a városokban vannak, ezért alakítottunk ki jelzőlámparendszert Pácon, Aszódon, Dunakeszin, Érden, Szentendrén. Információ mindenfelől — Hogyan tudják meg, ha elromlott? — Ez régi gondunk, ezért éppen a közelmúltban fogtunk egy korszerű rendszer kialakításához. A bejelentés szerencsére megoldottnak mondható, mert ha a mi ellenőreink nem veszik észre, akkor a lakosok szólnak. Csakhogy a megye 32 jelzőlámpával ellátott csomópontjának kialakítását képtelenek vagyunk fejben tartani, így a gyors intézkedés lehetetlen, nem tudjuk, milyen szerelőt, milyen gépet küldjünk ki. Egy-két hónap múlva azonban elkészül az újításunk, amelynek lényege, hogy egy fényjelekkel fölépített táblán, pontos térképeken követhetünk nyomon minden változást. Ez különösen télen fontos, amikor ismerni kell minden veszélyes, hófúvásos, eljegesedő helyet, tudni kell, hol, milyen gép van. — Tehát máris készülnek a télre? — Muszáj, a biztonságos közlekedés érdekében. Egyébként egyre nagyobb divat ezt a kérdést kicsit hamiskásan feltenni. Erre azt mondom, hogy egy géppark sose lehet tökéletes, sose lehet elég, hiába minden alapos szemle, ha a hómaró már csak a nagy hóban vizsgázhat. A legkomolyabb vád, hogy nem takarítunk időben. Csakhogy nem tirthatunk annyi gépet, ameny- nyi egy hóvihar nyomait azonnal eltünteti, s a mi gépeink sem tudnak felmenni minden jeges emelkedőre. Meggyőződésem, hogy aki közelebbről megismeri erőfeszítéseinket, már kevesebbet fog szidni minket. Ennek érdekében még egy tudnivaló: a Budapesti Közúti Igazgatóságon a nap 24 órájában lehet ügyeletest találni. S információikkal nemcsak a szakembereket, hanem minden közlekedőt segítik. A telefonszámuk: 359—504. K. T. Aszúként érlelt bölcsesség sok száz esztendő távolából: in vino veritas, borban az igazság. Ami korántsem azt tudatja — holott a borisszák így szeretnék értelmezni —, hogy okkor lel rá az ember az igazságra, ha alaposan a pohár fenekére nézett. Ellenkezőleg, a költő, Alkaiosz, akinek verssorából a mondás összesűrűsödött, joggal állította: a bor az ember tükre, azaz megmutatja, ki mennyire ura magának, parancsolója-e akaratának. Hiba lenne ugyanis a bort kárhoztatni, száműzni mindazért, ami nem vétke, sokkal inkább botlása, bűne az olyanoknak, akiknél ismeretlen a mérték, akik nem kedvelői, hanem rabjai a tőkék termette nedűnek. Ezért, hogy nem vélünk semmiféle fintort fölfedezni az alkoholizmus elleni küzdelem és a 18. országos bor- és üdítőital-verseny szembesítésekor. A termelők sok évtizedes hagyományokra visz- szatekintő vetélkedése most a megyei döntőkből aranyérmesként tovább került 1054 bort vonultat fel. A jó bor mindig is a gazda vágya volt, ám sokszor változott az ízlés, a felfogás, mitől jó a bor, amint ma is az elbírálásnak seregnyi a szempontja, s ezeknek a szempontoknak a java semmiféle ‘ rokonságot nem mutat a vedelők ítélkezésével. Évek óta kétszáz- és háromszázezer hektoliter között van a megyében megtermelt és értékesített bor meny- nyisége, azaz eléggé erős az ingadozás — hatvan, hetvenezer hektoliter —, amint eléggé erősen ingadozik a minőség is, nem különben az értékesítés, az export lehetősége. A szakemberek megítélése szerint hasonló termelési adottságú állami és szövetkezeti gazdaságok szőlői, borai között roppant nagyok az eltérések, azaz — amint mindenben — itt sem mellékesek az emberi tényezők, a gondosság, a pontosság, a hozzáértés. Palackban és hordókban — ez utóbbiban például évent« 16—18 millió litert — egyaránt értékesítik a tőkék kincsét a megye mezőgazdasági üzemei, s a háztájiból is kikerül esztendőnként kilencven-, százmillió forint értékű, ami a teljes mennyiségnek valamivel több, mint az egyötöde. Az állami és a szövetkezeti cégek részesedése az értékesítésből előbbiek javára tér el, de a különbség nem túlzottan nagy. A megye nem tartozik a patinás hírű bortermő vidékek közé, az itt érlelt nedű elsősorban a hazai fogyasztás árualapját bővíti. Ez a fogyasztás megyei méretekben is tekintélyes, hiszen esztendőnként — a legutóbbi időszak átlagát nézve — az üzletekben, a vendéglátóhelyeken 13—15 millió liter fogy el a szőlőszemek megérlelt nedvéből, ami egy lakosra számítva 14—16 liter, csecsemőt, matrónát beleértve. Közmondások, szólások, versek regimentje dicséri, kárhoztatja a bort, a borisszákat, hiszen a száznegyven esztendeje, 1842. októberében először elhangzott Fóti dal a valónak megfelelően rögzíti: Bort megissza a magyar ember, / Jól teszi. S valóban jól teszi, ám nehogy ettől vélje magát magyarnak, embernek... A baráti víg poharazgatást ezért lenne hiba egy kalap alá venni a kocsmapultok törzsvendégeinek mindennapos összejöveteleivel, a család vasárnapi ebédje után elfogyasztott pa- lacknyi italt az alkoholizmus veszélyével. A borverseny, a termelők nemes vetélkedése: jó dolog. Az a nem jó dolog, hogy minden száz forintunkból tizet adunk ki alkoholra. Az a nem jó dolog, hogy sokan vannak, akik nem akarják társítani a lehetőséget a mértékkel. Mészáros Ottó Málnaország - délelőtt Hosszú konvoj a Börzsönyben Korszakváltás a szállításban, persze, kis traktorra nem mindenkinek telik még Üjra nekikeseredik az esd. Ládákkal, rekeszekkel megrakott, a falu télé végeláthatatlan sorokban vonuló kiskocsik áradata fogadott bennünket Bernecebarátlban. Ha létezik rossz idő. akkor a gyakori csapadékhullás a legkevésbé kívánatosak közé tartozik a málna- és ribizliszezonban az Itt élők számára. Hűtés helyben örülniük kellett volna eddig. hiszen a Börzsöny Tsz-ben nem kisebb esemény történt, minthogy megkezdte működését a 18 és fél millió forintba kerülő 600 tonna termék mélyfagyasztására alkalmas korszerű hűtőház. Ez lehetővé teszi az export növelését, a termelők több, jó minőségű gurulós málnát értékesíthetnek. Nem kell a portékának a földekről, immár hosszú kilométereket utazgatnia, a gyárkapu előtt órákig rostokolni, míg osztályozzák és lehűtik. — Negyvenegyen érkeztünk Heves megyéből társaimmal és a múlt szombat óta dolgozunk itt — mondja Pusomi Lászióné, miközben ördöngös gyorsasággal válogatja, csomagolja a csontkeményre fagyott málnát. — Megéri ilyen távol az otthontól munkát vállalni? — Szépen keresünk, egy műszakban, vagyis tíz óra alatt — persze csaj? ha teljesítjük a »ormát — 250 forintra rúg a napi bérünk. Egy kezdő természetesen ennek a felét sem képes elérni. Több éves gyakorlat kell ahhoz, hogy ilyen tempóban megbízhatóan dolgozzon az ember. A hűtőházból különösen a mínusz húsz fokos kamrából kijövet jólesik a felhők közül kibújó nap melege. A szomszéd falu átvevőhelye felé igyekezve Tóth Mihály gyümölcstermesztési főágazatve- zetőt arról kérdezzük, milyennek látja az idényt? — Aligha mondhatok sok jót. A tavaszi szárazság nagyon megviselte az állományt, a tervezettnél jóval kisebb hozamokra számítunk. A szezon is rövidebbnek ígérkezik, mint más években, negyven vagon málnáról eleve lemondtunk. Ami némi vigasztalást jelent számunkra, az a jobb minőség. Egy szó mint száz, rossz az emberek hangulata, csak kevesen látják megtérülni egész évi munkájuk eredményét. Nyomott árak A kis fabarakkban kevés a kuncsaft, csak azok hozták be a mai szedést, akik a legközelebbi földeken dolgoztak, az eső előtt. Egy pillantás az árakra, s elegendő bizonyítékot kapunk a főágazatvezető szavainak alátámasztására. — A gurulós, az export minőségű málna kilójáért 14 forintot fizetnek, a konzervgyárba kerülő gyümölcsért 10 forintot, s a legrosszabbért 8 forintot kap a termelő. Az igazsághoz az is hozzátartozik, ez a díj a részesművelöket illeti, vagyis a szövetkezet földjein, s annak segítségével gazdálkodókat. A magántermelők ennek a kétszeresét tehetik zsebre, de nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy kiderítsük ezek is erősen lenyomott árak. Deviza és termés Kihalt volt a hatalmas málnás Bernecebarátiban tett látogatásunk délelőttjén is, s csupán a legelszántabbak közül néhány maradt a táblaszéleken lesve, mikor tisztul ki az ég. — Ez a legszebb határrész! — mondja Kalácska Lajosné, — Nekünk szerencsénk van, de amott, a túloldalon szinte semmi sem termett a bokrokon. Menjünk haza, vagy várjunk? Folyton ezt kérdezgetjük magunktól, miközben tudjuk, még két napig esik az eső, és oda akkor minden. ★ E sorok nyomdába adásakor eltűntek az esőfelhők az égről, s most nem kell aggodalmaskodniuk a málnatermesztőknek. Am Isméi meggyőződtünk arról, hogy mekkora kockázatot vállalnak a részesművelők. Ez a rizikó azonban az új szövetkezeti hűtőház átadásával kisebb lett. Talán egyetlen gazda sem akad, aki felhagy ennek az értékes, devizát hozó gyümölcsnek a termesztésével. Telik a láda, gyűlik a termés. Ilyenkor, szezonban a falu apraja* nagyja segít a betakarításban. Erdősl Agnes felvételei Három részesmű velő málnaországből: Gránát Jőzsefné, flzvegy Pásztor Istvánná és Kalácska Lajosné a Gombhegy lábánál
