Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

Jé földbe kerül a cserje Cserjéket, örökzöldeket ültetnek a Pest megyei Településtisztasági Kommunális Vállalat parképítő üzeme Gagarin szocialista brigádjának tagjai Cegléden, a Kossuth Ferenc utca parksávjába. Termőföldet Csemő-Zöldhalomból hoztak a szépen megépített parksávba. Apáíi-Tóth Sándor felvétele Hová tűn? a vajalma? Értékes gyümölcsfajták A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1982. JÜLITJS 3., SZOMBAT Elkészült a program Szabadtéri kulturális hét Hajdanában, amikor szerte Európában fellobbantak a Szent Iván-napi örömtüzek, megszűnt az egyik kora nyári étkezési tilalom: nevezetesen a vetélt vagy egyéves kora előtt elhalt csecsemőt gyászoló anyák almaevési tilalma. Kiment a divatból Nagyon érdekes ennek a ■zokásnak az eredete, mivel az archaikus társadalom ter­mékenységi kultuszára vezet­hető vissza. Ugyanis azt tar­tották a régiek, hogy szent Iván, más néven Keresztelő szent' János eteti a túlvilágon éhező gyermekeket almával. . A tilalom húsvéttól a neve­zetes napfordulóig tartott. S ha a tűzgyújtáskor a parázs­ba almát vetettek, amit Iván- napi almának neveznek, a hie­delem szerint hamarosan gyer­mek tette boldoggá az asszony életét. A messzi tájakon, északon, ahol még él az Iván-napi tűz­gyújtás szokása, elhamvadtak a tüzek. Nálunk meg sem piacon, sem a szőlők között nem lehet találni valódi édes­almát, pedig érdekes növénye volt ez a hazai kertészetnek, gyümölcstermesztésnek. Portölcsér cikázik a Nagy­kőrösi Konzervgyár udvarán: 6ziszeg, kavarog a szél, körbe- öleli az üvegbálákat, s a tar­goncák kerekei között átbújva tovatűnik. Két, munkaruhába öltözött férfi bújik elő az egyik vasajtó mögül; kezükben szerszámosláda, villanykábel. — Gönczöl Pétert keresem — mondom, s hogy körbepillanta­nak, egyikük a 3-as üzemegy­ség felé mutat. — Ott jön. Illetve, ott te­ker ... Kerékpáros fiatalember kö­zelít: Gönczöl Péter az, a villa­mos tmk-műhely szerelője. Le-., ugrik a nyeregből, liheg. Mun­kából jött, munkába igyekszik. Nagy a gyárkerítésen belüli vi­lág, sok a műhely, s ezzel a jár­gánnyal hamarabb eljutok oda, ahol szükség van rám, a vil­lanyszerelőre — mondja, mi­közben műhelye felé igyek­szünk. ★ — Tizenhárom éve dolgozom a gyárban, ez az első munka­helyem. Én Pesten születtem, a feleségem — aki most az üzemi konyhán szorgoskodik — körö­si lány. De a családban őrajta kívül még -két nőnemű ember­ke van: a két lányunk. Nyolc- és hatévesek. Megannyi szám, adat a fa­míliáról. Önmagáról nem szí­vesen beszél Gönczöl Péter. Minek azt dobra verni, amit szívből cselekszik az ember? Most megfogtam: a „dob” szónál. Ezt a zeneszerszámot ugyanis tíz egynéhány eszten­deje üti, veri — hivatásból, hobbiból? Maga sem tudja. — 1969-ben alakult a Han­gulat zenekar, annak vagyok dobosa. Vacsorákra hívnak, la­Ha mégis egy-egy idős em­ber hoz a kosárban 8—10 ki­lót, úgy sokan pillantásra sem méltatják, pedig jobb, mint az ízetlen, egészen korai őszibarack. — Egészen egysze­rűen ez az alma kiment a di­vatból. Pedig a jelenlegi ára meg­lehetősen magas, így a házi kerti almatermesztőknek me­legen lehet ajánlani, ugyanis a nagyüzemek egyáltalán nem törődnek vele. Pedig nagy kár, hisz csak a nyár derekán mutatkozik némi élénkülés az almapiacon. Ez az Iván-napi fajta addig is pénzt hozhatna a konyhára. Kellene ebben körültekin­tőbb tervezés, természetesen a szükséges szaporítóanyag­háttérrel. No és persze infor­mációk. Néha-néha kapnak csak előremutató, hasznos „hí­reket” a kistermesztők, így marad unos-untalan a star- king, jonatán, és golden de­licious. Kisebb védelem A nyári almák különben nagyszerűen értékesültek a paraszti gazdálkodás körülmé­nyei között: hisz, ha nagy ter­més volt, a felesleget négyfelé kodalmakon muzsikálunk, szinte minden szombaton hi­vatalosak vagyunk valami je­les eseményre. Tápiószőlősre, Ceglédre, Kőrösre vagy Ko- csérra — ahol „áll a bál”. De voltunk már Oroszlányban is. Ha a hét végi szabadság en­gedi, akárhova elmennek. Ám a szombatok, vasárnapok föl- aprozódnak. Mert Gönczöl Pé­ter nem csak családapa, s do­bos egy zenekarban — mun­kásőr, úttörőmunkásőr-szakasz- parancsnok, önkéntes tűzoltó. Mennyi minden fér el egy har­minckét éves fiatalember vál­lán! A villanyszerelő-műhely reggelizőjének egyik asztala mellett beszélgetünk, ott ug­rik elő a kérdés: mindezt miért? — Soha nem szerettem a langyvizű öblöket, s a közö­nyös embereket. Aktív voltam világéletemben. Érdek nélkül, természetesen. Mert ugyan, miféle érdekből vállaltam volna a munkásőrkiképzés ke­ménységét? Ha csak azért nem, mert a szakaszban csupa jó fej, konzervgyári munkatárs van. S a magas szintű kiképzésre ne­kem, az úttörőket hazafiságra nevelőnek is szükségem van. Higgye el. nagyon tudnak azok a nagykőrösi Petőfi iskolai 10 —14 éves gyerekek. Azért fog­lalkozom velük, hogy még töb­bet ismerjenek meg az olyan nagyszerű érzésekből, mint a szülőföld — s a környezet, tör­ténelmi múltunk, jelenünk és vágva és magháztól, kukactól megtisztítva a napon meg­aszalták. Talán úgy tetszhet, hogy so­kat várunk e mentőakcióban a kiskerti termesztőktől. Egy­általán nem. Az új, a divatos almafajták növényvédelme olyan sok permetezést kíván, hogy lassan nem érdemes egyes fajtákat elültetni. Vi­szont a vajalmák, a piszlide- rek sokkal kisebb védelmet kívánnak. Ez sem utolsó szempont. Ünnep lehet A mai gazdasági körülmé­nyek megkívánják a háziker­tektől is a szükségletekhez való jobb igazodást. Nos, a nyári almák, a Szent Iván -nap utáni almák nagyon jól szol­gálhatják a nyári gyümölcsvá- laszték bővítését. És egy tév­eszmét tényleg el kell oszlatni, egyik ízt a másik íz „tolako­dása” nem pótolhatja. így, aki almára éhes, nem lakik jól ba­rackkal, s fordítva. Mikor már az emlékeze­tünkben sem pislákol a nap­forduló örömtüze, próbáljon ki-ki szerezni egy, csak egyet­len nyári almát, mert ha sike­rül, ez is örümünnep lehet. S. D. jövőnk iránti elkötelezettség, hűség és szeretet. Nos, ők ter­mészetesen e fogalmakkal — egyelőre — játékos formában ismerkednek meg. Nem biztos, hogy valameny- nyi pajtás idővel fölveszi a munkásőr-egyenruhát. Többsé­güknél korai még ez a kérdés is: mi leszel, ha nagy leszel? Katona, juhász, tűzoltó? Mert Gönczöl 'Péter tűzoltó is: a vörös kakas esküdt ellen­sége. — önkéntes — teszi hozzá, s ebben az egyetlen szóban is­mét szabad szombatok, vasár­napok — ügyeleti 12 órák — sűrűsödnek. Órák, távolságok — Ceglédre is szaladtunk, ha föllobbant a láng — emberi sorsok közelíte­nek így Gönczöl Péterhez, a konzervgyár „csepp a tenger­ben” fiatal munkásához. — Szeretek az embereken se­gíteni — mondja tömören. S teszi is: szóval, tettekkel. Ifjúkommunista, párttag — és a gyár által kétszeresen kitün­tetett Déry Miksa szocialista brigádnak tagja. — Tizenketten v?°vunk ab­ban a brigádban. Valameny- nyien villanyszerelők, „öreg rókák” a szakmában. Ismerjük a gyár minden zugát, tudjuk a vezetékek helyét, az éltető, munkálkodó áram útját.- Kö­vetjük. hogy ne álljon hiába egy üzemrész, egyetlen gép sem, ha makacskodik valame­lyik kapcsoló. Ilyen hatalmas Már önmagában az a tény, hogy nyár van, ok az örömre. Az ember mindenesetre dicsé­retesen kielégíthetetlen lény, s oly bőséggel akarja kivenni ré­szét a nyár örömeiből, hogy ehhez alkalmat teremteni már egyáltalán nem könnyű. Ceglé­den különösen azok vannak bajban, akik a nyár kulturális örömeihez vezető utat egyen­getik. A Kossuth Művelődési Központ felújítása, noha az építész szemével nézve most egészen jó tempójú, hovato­vább mindenféle ottani ren­dezvényt lehetetlenné tesz. Persze, a nyár a szabadtéri összejövetelek időszaka. Eddig kiváló teret adott ezekhez a Vasutas Otthon udvara, ám most ott is mesteremberek munkálkodnak. Rendbe kell hozni az udvart és berendezé­seit is. Lesznek-e ilyen körül­mények között szabadtéri szó­rakoztató és közművelődési programok ezen a nyáron Ceg­léden? A jó hírt már tudjuk, az ilyesmi hamar szárnyra kel. Igen, megrendezik a szabadtéri kulturális hetet, mégpedig augusztus 14-e és 20-a között. A rendezvények színtere a la­kótelep és a Szabadság tér lesz. — Már lényegében kialakult ennek a hétnek a programja — mondja Lür István, a Kos­suth Művelődési Központ igaz­gatója. Lesz lakótelepi bál a Pepsi együttessel, népművé­szeti vásár qountry együttes­sel, bohócverseny, amatőr műsorokkal. Zenés bohózattal lép pódiumra Borbíró Andrea társulata. Megnyílik erre a hétre a gyerekeknek a garázs­mozi, s nem marad el a min­denki előtt népszerű lábtenisz­bajnokság sem. Boros Imre’ze- nés, verses műsora Mindenből egy keveset ígér. Ide varázsol­juk azokat a bizonyos régi szép időket Paudíts Béla segít­ségével. Pataki Ferenc nyugdí­jas tanár viszont elviszi innen gyárban minden percnyi állás­idő drága. < ★ Percekben gondolkodik, órák­ban számol. Köznapokon, hét­vegeken egyaránt — Talán ez a titka, hogy amit elkezdtem, folyamatosan csinálom. Amit a vállamra vettem, nem érzem a terhét, s másokkal sem éreztetem. Mondanám, azért ennél va­lamivel több az, amit szeré­nyen, szinte a „színfalak” mö­gött cselekszik, de a fiatalem­ber órájára néz. Valahol, a koznvergyár labirintusának egyik zugában várják Gönczöl Pétert, a villanyszerelőt. — Az élettől, jó órában mondjam, szinte mindent meg­kaptam. Szeretnek, becsülnek a gyárban, éppúgv, mint a kö­rösi utcákon ... Vagy a Tor­másban: ott élünk boldog cs. ládommal. Két hétig nem látja a város, a gyár kollektívája Gönczöl Pétert: július 2-án utazik az NDK-ba. — A családdal együtt — te­szi hozá — Olyasféle csere­üdülés részesei lettünk. — Ez jutalom? — Azt hiszem, igen. Négy venhat jelentkezőből mindösz sze tizenöten mehetünk .., Elköszön. Tekeri a kerékpárt szalad a járgány a szélfútta udvaron. Nyergében a relék kapcsolók, vezetékek, transz formátorok doktora. B. I. a gyerekeket, legalábbis egy napra, országjárásra. Egy egész napot szentelünk csak a sportnak, az ügyességi verse­nyeknek. A rákövetkező nap is többé-kevésbé a sporté lesz. Mert este ugyan a kecskeméti tanyaszínház lesz a vendé­günk, de a délután csak a sak­kozóké. S végül, az utolsó na­pon, nem maradhat el a játé­kos, szórakoztató, s az ünnep­hez igazodva politikus vetél­kedő, majd pedig a záró ifjú­sági koncert sem. — Úgy tűnik, hogy a szer­vezők elégedettek lehetnek, már minden rendben van. — Segített az előkészítésben a városi tanács vb művelődési osztálya, a KISZ városi bizott­sága és közművelődési bizott­sága, a városi közlekedésbiz­tonsági tanács, a sportfelügye­lőség, a filmszínház. Anyagi segítséget kaptunk a megyei tanácstól. A jó együttműkö­dés eredménye, hogy a sza­badtéri kulturális hét prog­ramja elkészült, pontosan tud­juk, hogy mikor, ki, mit csinál. Ettől függetlenül még mindig lehet gazdagítani a most meg­határozott keretek között a programot. őszintén szólva még számítunk arra, hogy az eddigiek példáját követve még több pedagógus vállal felada­A Ceglédi VSE tornászai kö­zül rövid időn belül négyen is lehetőséget kaptak arra, hogy a magyar felnőtt sportakroba- tikai válogatottban szerepelje­nek. Néhány hete a Csipkó Anikó — Bujáki Barbara női páros az NSZK-ban vendég­szerepeit. most pedig Varsó nemzetközi bajnokságán a Sághi Tünde — Prohászka Tí­mea kettős képviselhette a ma­gyar színeket. Lapunkban már bemutattuk a Csipkó — Bujá­ki duót, most Sághiékon a sor. akikkel azután beszélgettünk, hogy I. o. női párosban meg­nyerték a Bp. Építők versenyét. — Mit gondoltok, mivel ér­demeltétek ki, hogy Lengyel- országba utazhattok? — kér­deztük a lányoktól, akik közül Tünde az idősebb, már tizen­négy éves Tímea három évvel fiatalabb nála. — Több viadalon az élme­zőnyben végeztünk, másodikok lettünk a Kossuth Kupán, a nőnapi tornán, és a Bp.-baj- nokságon is — mondják csak­nem egyszerre, majd Tímea el­szólja magát: versenyezni na­gyon szeret, edzeni azonban már kevésbé. Az utóbbi időben viszont sokkal kevesebb volt a .Jaj. fáj a fejem, a láttam, mindenem"! és ez meg is lát­szik teljesítményükön: maga­biztosabban. eredményesebben versenyeznek. Az edzőjük Vá- radi László nagyon reméli hogy ez a hajtás lesz most már a jellemző a munkájukra, mert őket tartják a szakemberek a jövő reménységeinek. Ahhoz hogy a remény valósággá vál­hasson. rendszeresség, kitart1' edzésmunka kell. Most lehető séget kaptak nemzetközi térer is a bemutatkozásra. Negvedi kék lettek, de nem kell szé­gyenkezniük. A világbajnokod lettek a harmadikok, tehát ma­gas volt a színvonal. — Hogy zajlott le a verseny’ — Kétágyas szobákban, szál lódéban helyeztek el ben.nün két A megérkezésünk után napon edzettünk maid elkez dődött a kétnapos viadal, me lyen a világ élmezőnyébe tar tozó lengyeleken és bolgárokon tot a gyermekprogramok lebo­nyolításában. A lehetőségek e téren szinte korlátlanok, lakó­telepi gyerek is sok van sze­rencsére, s igazán szeretnénk a napjukból legalább néhány órát színesen kitölteni. — A táblázat szerinti több mint húsz rendezvény sok vagy kevés? — A megítélés nézőpont, fel­fogás kérdése. Tény az, hogy a lakótelepeken különösen megkedvelték az elmúlt évek­ben ezeket a szabadtéri mű­velődést, testedzést szolgáló szórakoztató napokat. Felkel­tettük az igényt, alább riem adhatjuk. Magától értetődik, hogy a pénz, mely rendelkezé­sünkre áll, bizonyos határon túl gátat emel az igények ki­elégítése elé. Számításba kell venni, ha már pénzről esett szó, hogy a szabadtéri hét minden mulatságát ingyen nyújtjuk át-a ceglédieknek. A takarónk tehát nem hosszab­bítható. Egyébként pedig ket­tőn áll a vásár. A résztvevők érdeklődésétől és lelkesedésé­től is függ majd, hogy milyen sikereket könyvelhetünk majd el augusztus végén. — Addig is jó készülődést kívánunk. F. P, kívül az NDK-beliek és mi magyarok indultunk el. A házi­gazdák nagy jelentőséget tu­lajdonítottak fővárosuk nem­zetközi bajnokságának, mert az első versenynapon még a tv is megörökített bennünket. Nem rontottuk el mi sem a gyakor­latokat, de itt-ott tartáshibák még becsúsztak. Akik előttünk végeztek, jobbak nálunk. Volt is mit ellesnünk, tanulnunk tőlük. — A lányoknak miben kell elsősorban javulniuk, hogy ez a hátrány csökkenhessen — kérdeztük az edzőjüket? — Mindkettőjüknek javult a mozgása. Nagyon fontos, bogy a gyakorlat elemeit egyszerre hajtsák végre. Ehhez pedig sok-sok gyakorlás szükséges. Most már nehezebb dolgokat is tanulnak, így például a dupla száltól. Versenyen már kétszer bemutatták, először hibátlanul, majd kisebb hibával. A biz­tonsághoz. az új elemek továb­bi tanulásához van még mit tenniük. Arról, hogy miként lettek tagjai a mi kis közös­ségünknek, beszéljenek újra a lányok! — Már óvodás koromban amolyan „sajtkukac’’ voltam, s az óvó néni a testnevelési tago­zatra javasolt — mondja a pá­ros idősebb tagja. — Ezután került sor a kiválasztásra. Az osztályunkból négyen kerül­tünk ide, a CVSE tornászai közé. Én elsőbe jártam, amikor az egyik osztálytársammal je­lentkeztünk a toborzóra veszi át a szót Tímea. — Ő már azóta elmaradt, de én ittra­gadtam. Amúgyis fürge, sokat ugráló leány vagyok, szeretem a mozgást. Itt erre igazán van alkalmam. Mindketten jó partnernek tartják társukat, megértik, se­gítik egymást. S ez így helyes, hiszen, ha együtt maradnak, a továbblépés előfeltétele a bi­zalom az egvet. akarás, ök pe­dig eevet akarnak: ió torná­szok szeretnének lenni, minél •óbb eredményekkel U. L. ISSN 0133—2800 fCYelédi Hírlap) Mindenre ráér Aki percekben gondolkodik Sághi és Prohászka Varsóban Újra válogattak a CVSE-ből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom