Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

Aratnak a tangazdaságban [ Az Agrártudományt Egye­tem tangazdaságának gödöllői .'kerületében öt nap alatt befe­jezik a csaknem 300 hektáron ! Iábon álló őszi árpa vágását, öt E—516-os kombájn járja ' rendületlenül a sorokat, s •gyűjti hatalmas gyomrába a ’ kicsépelt szemet. Az első két napon a szállítás akadozott, hiszen még a tehergépkocsik­nak a borsót is el kellett szál­lítani, a felvásárló központba. Jobb oldali képünkön: Makár- dl István kombájnos vizsgálja la learatott árpaszemek minő­ségét. Alsó felvételünkön: Munká­ban az E—516-osok. Barcza Zsolt felvételei Hegy utca A busz kényelmesebb Tizenkét éve, 1970 nyarán megszűnt a Gödöllő és Veres­egyház közötti kisforgalmú vasútvonal. Éjfélkor indult az utolsó útjára a szerelvény. Szakadó esőben hagyta el a gödöllői állomást, felvirágozva. Egyesek virágot raktak rá, mások megsiratták. A köny- nyek azért is hullottak, mert a vonat évről évre szedte ál­dozatait. Munkába álltak a MÁV dolgozói, elbontották a köz­úti sorompót, felszedték a sí­neket. Nem sokkal később megjelentek az útépítők, egy évvel később már aszfaltozott közúton gurultak az Ikarus- b^zok. Nincs többé füstös vo­nat, amelynek sípjához az órákat lehetett igazítani. Gyermekkorunk emlékei kö­zé tartozik a Muki, amely a vonatot vontatta. A buszok gyorsak, sűrűbben közlekednek, kényelmesek, de mégis akad panasz. Tizenkét év után sem igazodik teljesen az igényekhez. Különösen az év eleje óta, mióta áttértünk az ötnapos munkahétre. A be­vásárlások zöme a városköz­pontban történik. A vonat­pótló járat, a Hegy utcai 10.20 és 11.20 között nem közleke­dik. Előfordul az is, hogy vá­ratlanul marad ki a járat. A Hegy utcai, azaz a blahai rész ma már hétvégi házak­kal beépült vidék, ahol nem­csak autótulajdonosok,'de so­kan olyanok is kertészkednek, akik busszal járnak ki. Egy kis jóakarattal talán segíteni lehetne rajtuk. A vasúttal párhuzamos Gi­zella, ma Isaszegi úton lak­tunk. A vonatok zakatolása, sípszava úgy hallatszott ná­lunk, mintha az udvaron ro­bogtak volna a vasparipák. Nagyapám, édesapám és hét nagybátyám is a vasutat szol­gálta, s így csak természetes, hogy a gimnázium hat osztá­lyának elvégzése után én is ezt a pályát választottam. Régen volt, 43 év telt el BZóta. Az évtizedek emléke azonban ma is úgy él, mint­ha sosem szakadtam volna el a vasúttól. Az emlékek meg­szépültek, pedig nehéz évek voltak azok. Erről is beszél­gettünk Hajdú Gézával, a gö­döllői MÁV-állomás raktár­irodájában, amikor az utolsó szolgálatát teljesítette. Elvé­gezte a kocsik felírását, érte­sítette a feleket, intézkedett, hogy az igényelt kocsikat meg­kapják a vállalatok. Reggel utoljára jött szolgá­latba, s miközben utolsó teen­dőit ellátta,' felidéztük a kez­deteket is. Valaha a felvidéki Ógyallán lakott, Bajcson szol­gált, amíg a szükséges vizsgá­kat letette. Ott volt gyakornok és csak ritkán jutott haza. Ak­koriban még nem volt ingyen­jegy, csak szolgálati, amit ak­Nincs minden rendben a vá­rakozóhelyeken sem. A Hegy utcai fordulóban még e'gyet- len alkalommal sem söpörték össze a szemetet. A takarítás a szélre és az esőre van bíz­va. Tavasszal ideszállítottak egy fülkét, felállították min­den rögzítés nélkül. Ha a vi­har ledönti, az utasok fel­állítják. Elkelne a megállók­ban egy-egy pad, hiszen jár­nak errefelé idősebb embe­rek, és kismamák is. Cs. J. Äz anyák m elmentője Semmelweis Ignácra emlé­keztek születésének évfordu­lóján a gödöllői egyesített egészségügyi intézmény, a vá­ros és a járás egészségügyi dolgozói a művelődési köz­pontban tartott ünnepségen. Dr. Hüttl Tivadar, az orvos- tudományok doktora, megyei sebész szakfőorvos méltatta az anyák megmentőjének munkásságát. Az ünnepségen, ahol meg­jelent Ritecz György, a váro­si tanács elnöke is, kitünteté­seket, s törzsgárda-jutalma­kat adtak át. Az egészségügyi miniszter ' Kiváló munkáért részesítette kitüntetésben dr. Merényi Gábor, körzeti főor­vost, dr. Takács Edit, körzeti gyermekorvost, Varró Lászió­né és Onofer Mihályné védő­nőt. Dicséretet Ecker Dániel- né védőnő kapott. kor kapott Hajdú Géza, ami­kor a Nyugati pályaudvarra utazott vizsgázni. Közvetlenül a felszabadulás előtt már Foton teljesített szol­gálatot. 1944 őszén a németek felrobbantották és használha­tatlanná tették a Gödöllő és Veresegyház közötti vasútvo­nalat. Választás előtt állott, hogy Mogyoródról Fótra gya­log jár szolgálatba, hazafelé pedig Veresegyházról. Ezt vá­lasztotta, csakhogy ne kelljen Pestre mennie, ahonnan eset­leg a németek elhurcolhatták volna. A felszabadulás számára igen emlékezetes. Fótról tar­tott haza, szolgálatból és reg­gelre megérkeztek a felszaba­dító csapatok. Mihelyst a hely­zet engedte, jelentkezett a gö­döllői állomáson szolgálattétel­re. Részt vett a szétdúlt vas­út helyreállításában. A békés esztendők minden­napi munkája után 1956-ban is helytállt. E..kor több vonat állt a gödöllői állomáson fel­A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1982. JÜLIUS 3., SZOMBAT r Áramkimaradás eilen Korszerűsítik a HÉY-vonalat Nyilvánvalóan sokan szeret­nék, ha a Gödöllőt, Kerepes- tárcsát, Cinkotát, azután Csö­mört a fővárossal összekötő elővárosi vonatok a mostani­nál is gyorsabban, sűrűbben járnának. Ezreket, tízezreket érint ez közvetlen közelről, hi­szen igen sokan vannak, akik bejárnak, mások kevesebben, a főváros kerületeiből kijár­nak. illúzió nélkül Ami a HÉV gödöllői vonalát illeti, azon régen járt úgyne­vezett gyorsjárat, ezt sokan visszasírják ■—, csakhogy az élet, a gyakorlat azóta alapo­san megváltozott, nem várha­tó a gyorsjárat újbóli megin­dítása, sokkal inkább reális az az igény, hogy egyszer majd valóban gyorsvasút legyen er­refelé. Nem is csak a gyorsaság, inkább a szerelvények sűrűsé­ge az, ami igényként jelentke­zik, noha a jelenlegi forgalom mellett a sűrítésre talán még a csúcsforgalomban sincs szük­ség, ekkor ugyanis a legújabb rend szerint reggel és kora délutántól huszpercenként, máskor viszont a régi negy­vennel szemben most már harmincpercenként jön szerel­vény Gödöllőig. Ez is haladás, ami most csak azért érdemel említést, mivel úgy szervez­ték, hogy he növekedjen, ha­nem inkább csökkenjen a sze­relvények továbbításához, a teljes üzemhez használt villa­mos energia. Meg azért is érdemes a fej­lesztésekről szót ejteni, mert nehogy illúziókat tápláljon va­laki a munkálatok gyorsabb üteméről. Hiszen majd legföl­jebb a hetedik ötéves tervben Kezdődhetnek nagyobb arányú felújítások. Mindehhez vegyük hozzá, hogy anyagi lehetőségeink sem engedik, hogy egyszerre több vonal korszerűsítése történjen. Hiszen, ha hozzáfognak, akkor már arra is gondolni kell, hogy — mint a metró — nem­csak öt-tíz évre oldja meg a gondokat. Az ezredfordulóig még majdnem két évtized hát­ravan, addig — az előrejelzé­sek szerint— tovább növekszik a HÉV-vonalai által érintett helységek lélekszáma, ezáltal az utazóké is. Tehát mindenképpen gon­oszlatva. Ez annyit jelent, hogy mozdony hiányában nem tudták tovább vinni az értékes áruval megrakott szerelvénye­ket. Ezeknek az őrzéséből vál­lalt részt Hajdú Géza, s ami­kor konszolidálódott a helyzet, I a kocsik sértetlenül mehettek tovább. Utána ismét szabályos na­pok következtek. 'Sorakoztak egymás után a szolgálattal el­telt esztendők, mígnem a negyvenharmadik is elérke­zett, amely a nyugdíjazását jelentette. Hajdú Géza befejezte utolsó napját is a vonatnál, de ezzel még nincs vége, mert néhány­szor, ígéretéhez híven, bemegy az állomásra, hogy segítse az utód beilleszkedését. Búcsúzáskor mit is kíván­hattam volna neki, minthogy töltsön nyugdíjban is annyi évet, ahányat szolgálatban. Huncutul mosolyogva annyit válaszolt: — Nem volna rossz. Csiba József dőlni kell hosszabb távon a fejlesztésre, de addig is van tennivaló. Most a forgalom biztonságosabbá, zökkenömen- tesebbé tételén van a sor, vi­szonylag kisebb beruházások­kal. Ilyen az, amelyről a na­pokban kértünk tájékoztatást a HÉV-et üzemeltető BKV cinkotai üzemegységében. — Napok, hetek óta figye­lemmel kísérheti az utazókö­zönség, hogy a vonalon, Buda­pesttől Gödöllőig munkaárkot ásnak, s kábeleket fektetnek. Milyen munka folyik? — Az az igazság, hogy eddig, s még jelenleg is, ha valame­lyik községben, amelyiken a HÉV átmegy, áramszünet van, ez a mi forgalmunkat is aka­dályozza — magyarázza Mik­lós János, a cinkotai üzemegy­ség vezetője. — Ugyanis a pe­ronok, szolgálati helyiségek, a biztosítók, a fénysorompók, a jelzőberendezések nem egy központi helyről kapják az áramot, hanem a községi háló­zatoktól. Ez a jövőben is így lesz, de csak részben. Eddig, ha valahol áramkimaradás volt, nemcsak lelassult a for­galom — hiszen a biztonság a legfontosabb —, hanem adott esetben le is álltak a szerelvé­nyek, mert nem működtek a jelzők. Biztonságosabb — Nálunk nagyon szigorú a rend, ha a jelzőrendszer nem működik, a szerelvény nem haladhat tovább mindaddig, amíg a hibát el nem hárítják, vagy éppen az áramszolgálta­tás helyreáll. Csak megjegy­zem, hogy a vontatást ez nem befolyásolja, mivel az egészen más áramforrásból történik, annak külön, magasabb fe­szültségű hálózata van. A balesetmentesebb, bizton­ságosabb közlekedést segíti majd a jövőben az, hogy a most lefektetett vezetékrend­szeren áramot kaphatnak mindazok a fogyasztók, ame­lyeket az imént felsoroltunk. Tehát továbbra is működik a helyi áramellátórendszer, de annak kimaradásakor e tarta­lékra kapcsolnak át, így emiatt a forgalomban nem lehet majd fennakadás. Csomópontok Nagy program a vasutaknál, így itt is a fénysorompók te­lepítése. A HÉV gödöllői vona­lán az idén két helyen épül fénysorompó. Az egyiket a vá­rosban, a nagy forgalmú Sza­badság téri csomópontban ad­ják át év végéig, ezt úgy ala­kítják ki, hogy megfelelő szinkronban legyen az ugyan­ott telepítendő közúti jelző­lámpákkal. A másik fényso­rompó ugyancsak Gödöllőn létesül, a Táncsics út torko­latában levő átjáróban. Jövő évi terveikből való az, hogy végre korszerűsítik a mo­gyoródi átjárót. Ott most a hagyományos teljes sorompó van, helyette félkaros fény­sorompós biztosító rendszert építenek, mint amilyen a har­mincas főút és a HÉV gödöl­lői találkozásánál van. F. L Moziműsor Szicíliai védelem. Színes, szinkronizált szovjet bűnügyi film. Csak 4 órakor. Ez Amerika. Színes, hangbe­mondásos amerikai dokumen­tumfilm. III-as helyáron! Csak tizenhat éven felülieknek. 6 és 8 órakor. Új gépalkatrészek A Monori Mezőgép aszódi gyáregységében több tízezer különböző mezőgazdasági gép pótalkatrészét készítik el. Töb­bek között nagy teljesítményű erőgépekhez gyártanak kup- lungtárcsákat, amelyből az idén több mint 10 ezer kerül ki az üzemből. Barcza Zsolt (eivetele i Szombati jegyzet a Vályog Gyerekkoromban, ha házeladásról vagy -vételről beszéltek a felnőttek, rit­kán, de annál nagyobb áhí­tattal mondták ki, meg­okolva éppen a borsós árat: téglából van. Valami nagyon szépet, jót, általunk el nem érhetőt képzeltem ilyenkor. Téglából épült ház: erős, árvíz el nem pusztítja, földrengés el nem rombolja. Vert falból a legszegé­nyebbek építették fel haj­lékukat, vályogból a már valamivel tehetősebbek, A felszabadulás után, de jó­val utána, amikor annyira javult a gazdasági helyzet, hogy ilyesmivel is törőd­hettek, kezdték ezeket a házakat utólag aláalapozni, kátrány papírral szigetelni, hogy ne szívódhasson föl a nedvesség. Állnak még ilyen házak, dacolva az idő­vel, nyáron hűvösséget árasztva, télen jól tartva a meleget. Az újabb fokozat a be­ton'alapra emelt vert falú ház volt, majd amikor még tehetősebbek lettünk, mindinkább áttértünk a téglára, blokkra. Ma már nem szorulunk a szegény­séget jelképező építőanyag­ra, a jobbat, a valamikor vágyottat, az úgynevezett korszerűt használjuk. Be­tonból készül nemcsak a falakat lezáró koszorú, a gerenda, de a csirke- és a disznóól is. Így könnyebb rendben tartani, takarítani. Hanem az utóbbi eszten­dőkben valamelyes válto­zás észlelhető a korszerű­ség, a modern anyagok megítélésében. A gyakor­latban még nem, egyáltalán nem. Alighanem hosszú idő telik el, míg ismét tömege­sen építenek vályogból há­zat, netán hétvégi házat. Kellene? Ismét olyan szegények vagyunk vagy leszünk — tette fel a kér­dést valaki, amikor ez szó­ba kerül. Jellemző felfo­gás. Sokak tudatában jele­nik meg ilyeténképpen a vályog, a vert fal, mint an­nak idején gyermeki koba­komban. Vályog, vert fal — szegénység. Ami bizonyos értelem­ben igaz is. Azok a régi vert falú és vályogházak valóban egészségtelenek voltak. De nem a vályog és a vert fal miatt, hanem el­sősorban az alapozás és szigetelés hiánya miatt, no meg a bennük élők létfor­mája miatt. Ahogy nagy- apáméktól hallottam, a ré­gi időkben valaki kijelölte a ház helyét, azt fölsöpör­ték, és kezdték rakni a fa­lat. Ahogy lenni szokott, a rosszal a jót is száműztük gyakorlatunkból. Ügy lát­szik, az embernek mindig kell egy bizonyos idő, hogy feledve a régit, újból visz- szatérhessen hozzá, feltá­masztva az abban rejlő hasznosat. Így vagyunk va­lahogy a vályoggal is. Aki lakott vályogházban, az tudja, hogy rekkenő nyári napokon milyen hűvösek annak szobái, ellenben a téglafalak és a betonko­losszusok ontják a maguk­ba szívott meleget. Szakemberek ma a rádió nyilvánossága előtt magya­rázzák az okokat, biztatva az építőket, ne idegenked­jenek a vályogtól, jó, hasz­nálható az ma is. Sőt, most csak igazán, hiszen megfe­lelő alapot készíthetünk alája, s hatásos szigetelés­sel láthatjuk el. Hiába azonban a szak­emberek gyözködése, a kor­szellem pillanatnyilag nem kedvez a vályognak. El sem tudom képzelni, hogy akár másutt valaki, aki nem tar­tozik a nagyon szegények közé, vályogból emeljen házat. Borúlátóknak persze nem kell lennünk. Ki hitte volna, hogy divat lesz a szégyellt öreg paraszthá­zakban üdülőt berendezni? Eljöhet az ideje a vályog­nak is. Lehet, hogy egészen más formában, mint régen. . A fő, hogy gazdaságosan építkezzünk. Gazdaságosan és ésszerűen. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Negyvenhárom év Az utolsó szolgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom