Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

m”n "4/Pr TT xruitap 1982. JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK Kistitkárok lesznek Humánusan gondolkodó nemzedék Úttörő-vöröskeresztesek tábora Zamárdin 5 „Jelmondat: Tettekkel készülünk a Magyar Vörös- § kereszt VI. kongresszusára. | Táborunk célja, hogy elméleti és gyakorlati felké- § szítást kapjatok az ifjúsági vöröskeresztes csoportok he- | Ivéről, szerepéről az úttörőcsapatban, ismereteket az if­6 jú vöröskeresztes tevékenység módszereiről, szervezési, vezetési kérdésekről. Gyakoroljátok, sajátítsátok el a s vöröskeresztes kistitkári teendőket. A munka mellett § megtaláljuk a módját a pihenésnek, a fürdésnek, a já- ^ téknak, jókedvnek is ..." \ (Részlet a Pest megyei úttörő vöröskeresztes tábor nyitó napiparancsából.) szégyellem majd, ha nekem kell pelenkázni. De másra is jó a tábor. A szobatársaimmal — tizenketten vagyunk — már összebarátkoztam, nagyon jól érezzük magunkat együtt, ren­geteg viccet tanultunk egymás­tól. Szigeti Anikó hetedikes lesz, Taksonyból érkezett a tábor­ba: — Két éve vagyok vörös­keresztes, amióta úttörővé avattak. Itt értelmes, hasznos dolgokat tanulunk. Az isko­lánkban volt elsősegélynyújtá­si, csecsemőápolási, házibeteg- ápolási tanfolyam, azokon részt vettem, nem is hiába. A szomszédék például egyszer az anyukámra és rám bízták a négyhónapos kisbabát. Én etettem meg cumisüvegből. Ha nekem gyermekem lesz, bizto­san könnyebben boldogulok majd vele. Nagyobb a tét Fekete Tibor abonyi hetedi­kes: — Én már kistitkár va­gyok, tavaly ugyanilyen tábor­ban voltam. Most jutalomból küldtek, mert a járási első­segélynyújtó versenyen máso­dik lett a csapatunk. Érdemes volt megint jönni, felfrissíteni, amit tanultam. Az iskolánk­ban sok az ifjú vöröskeresztes, minden őrs részt vett például a fogászati hónapi vetélkedőn. Az úttörőgárdának elsősegély- nyújtó szakaszegysége is van nálunk, ott voltunk a ceglédi gárdaszemlén. — Pest megyében 1974 óta szervezünk tábort azoknak a pajtásoknak, akikre a megye iskoláiban, úttörőcsapatainál ifjú vöröskeresztes kistitkár- ként számítanak. Idén 96 vö­rös nyakkendős pajtás jött el, minden második iskolából egy- egy — mondja Hajdú Sándorné táborvezető, az érdi 6. számú iskola tanára, a Vöröskereszt városi vezetőségének ifjúsági felelőse. Esztendőnként 26-28 ezer álta­lános iskolás vesz részt Pest megyében — az ifjúsági vörös­keresztes tanárelnökök és a választott kistitkárok irányí­tásával — a humanitárius szer­vezet tevékenységében. Időse­ket, veszélyeztetett gyerekeket patronálnak, véradó napokat, tüdőszűréseket segítenek szer­vezni, gazdái az iskolai tiszta­sági mozgalomnak. Részesei a különféle tanfolyamoknak, s az ezeket záró elsősegélynyúj­tási, csecsemőápolási verse­nyeknek, vetélkedőknek, akár­Fogmosási gyakorlat Zamárdi, a megyei úttörőtá­bor egyik faházának terasza. Az asztalon babahintőpor, ke­nőcs, pólya, pelenka, kising. rékli. Odébb kád. Baba is akad, kettő. A piros nyakkendős gye­rekek — a fiúk is — meglepő ügyességgel hajtogatják a pe­lenkát. öltöztetik, vetkőztetik, fürdetik a babákat. Igaz, azok nem sírnak, rúgkapálnak, hi­szen műanyagból valók ... Elmúlt már 11 óra. Az egyik terebélyes fa árnyékában a má­sik csoport mégis fogat mos. Pontosabban: azt gyakorolják, hogyan kell helyesen tartani, mozgatni' a fogkefét, hogy ne csak a hab legyen nagy, ha­nem a foguk is tisztuljon. Tóthné Károly Fra’nciska, a százhalombattai 1. számú is­kola tanára kérdezi: — Hogy óvjátok meg a fo­gaitokat, ha nincs nálatok fog­kefe? A gyerekek kórusban, egymás szavába vágva: — Sárgaréoát kell rágni, al­mát vagy káposztatorzsát... — S mi árt inkább a fog­nak, a szaloncukor vagy a gyu­lai kolbász? — A cukor, mert a kolbász­ban hús van, abban pedig fe­hérje ... A tanultak szerint Babiák Mária váci óvó néni — rajvezető — egy dobozból élethű sebutánzatokat vará­zsol elő. A gyerekek sorolják: zárt törés, ficam, harmadfokú égés, horzsolt, hasított seb, fa­gyás, koponyaalapi törés, ütő­eres vérzés. Azután előkerül a gézlap, a pólya, a kendő, s nagy szakértelemmel tekerik a Jáslit — egymásra. A vásznon diaképek villan­nak fel, ábrák, grafikonok. A negyedik csoport arról tájé­kozódik, melyek a Vöröskereszt feladatai, a családvédelmi, kör­nyezetvédelmi, egészségneve­lési munka formái, mire jók a segélyakciók, hogyan kutat­ják fel az elveszett családtago­kat, miként szervezik a vér­adást. A táborlakó gyerekeké a szó. Gudmon Andor Ócsárol jött, nyolcadikos lesz ősztől: — Én már nyújtottam elsősegélyt. A lakásunk közelében, a szánkó­pályán tavaly felborult a ba­rátom. s egy vasszánkó át­ment a kezén. Volt otthon köt­szer, bepólyáltam, aztán mond­tam neki, hogy menjen or­voshoz. de nem hallgatott rám. Szerencsére néhány nap alatt így is meggyógyult, csak egy kis heg maradt az ujián. Ott voltam a megyei úttörő el­sősegélynyújtó versenyen is, negyedik lett a csapatunk. — Én pedig magamat kúrál­tam — így Debreceni Tímea hatodikos. Pomázról. — Pala­csintát készítettem otthon, és közben megégettem a kezemet. Ahogyan az elsősegélynyúitó tanfolyamon tanultam, a hi­degvíz alá tartottam. Hama­rabb gyógyult, mint máskor, pedig még hó'yagos is lett. Az iskolánkból körülbelül negyve­nen jelentkeztek a Vöröske­resztbe. de tán ha húszán jár­tunk rendszeresen a tanfo­lyamra. Lehet, hoav ősztől vö­röskeresztes kistitkár leszek. Szeretném, ha mindenki iön- ne, aki a tanév e'ején vállal­ja... A csecsemőgondozást a családban is gvakoro'tam. ké' húgom van. Szeretnék gyer­mekorvos lenni. Jó érzés lehet meggyógyítani azt, aki beteg Tudjon segíreni Gergely László szigetszent- miklósi hatodikos: — Szerin­tem fontos, hogy az ember tud­jon segíteni, ha baleset törté­nik, ha kisbabát kell gondozni vagy beteget ápolni. Biztosan lesz gyerekem nekem is, nem csak a pályázatoknak, környe­zetvédelmi, egészségvédelmi mozgalmaknak. A kistitkárkép- ző táborban — a délelőtti fog­lalkozásokon — erre készítjük fel a gyerekeket. A délután már a szabadidő- és úttörő­programoké: fürödhetnek, játszhatnak, vetélkedő lesz. ki­rándulás. tábortűz és karne­vál. Van utánpótlás Krizsanyik Pálné, a Vörös- kereszt Pest megyei ifjúsági munkabizottságának titkára: — A tábor sikerén is múlik, hogy a következő tanévben milyen eredményeket érnek el a vöröskeresztes úttörők. De hosszabb távwi már az a tét, hogy mennyire humánusan gondolkodó nemzedék nő fel, s lesz-e utánpótlása a Vörös- keresztnek. Aggodalomra azonban nincs ok, s erre helyben is akad bi­zonyíték. Hallgassuk csak Ba­biák Máriát, a váci képesítés nélküli óvónőt, aki az imént az elsősegélynyújtás rejtelmeibe vezette be a gyerekeket: —Ál­talános iskolás koromban kis­titkár voltam magam is. Azu­tán tagja lettem a Vöröskereszt Vác városi vezetőségének. Ad­dig négyszer ifiként táboroz­tam, most először raivezető- ként. Itt a húgom, Éva is, most ő az ifi. Az természetes, hogy jövőre ismét eliövíink... V. G. P. Lakásgondok Öröklési kérdések Elkészült az Ajtók mögött című tévéműsor jövő évi programja. Ebben folytatják az életmódot alapvetően meg­határozó lakásproblémákkal kapcsolatos szociológiai jelle­gű dokumentumfilm-sorozatot. Röghöz kötve címmel a munkáslakás-építési akció el­lentmondásaival foglalkozik az első film. A Makett és való­ság című második részben a káposztásmegyeri lakótelepről lesz szó: ezt új módon, széle­sebb szakértői gárda bevoná­sával tervezték, lehetővé téve a differenciáltabb méretű, tér­kialakítású lakások építését, alkalmazkodva a különböző igényekhez, anyagi feltételek­hez. Ennek tapasztalatait fog­lalják össze a film készítői. A Házgyár vagy betonelem- gyár című adásban szó esik arról, hogy a veszprémi épí­tőipari vállalat a panelgyártás­ról áttér az épületelem gyár­tására, s e termékeket fel­használhatják régi lakónegye­dek komfortosításánál, felújí­tásánál is. Az új technológiát, az átállás problémáit mutat­ják be a képernyőn. Az elmúlt évben néhány mérnökaspiráns megbízást kapott új, humani- záltabb munkahelyek tervezé­sére, kialakítására. A munka­helyi térkialakítás problémáit tárgyalja az Ipari építészet cí­mű film. Az örökségek, örökösök cí­mű ötödik rész a lakásokkal kapcsolatos öröklési kérdése­ket és az ezekből származó szociális gondokat tárgyalja. Kazánok régi köntösben A nosztalgiahullám egyik állomásaként Nyugaton Ismét divatba jöítek a díszes kerámiakályhák. A szecessziós dekorációjú ke­rámialapok azonban nagy hatásfokú, modern kazánokat takar­nak. Morvay Zsuzsa keramikusművész több ilyen kályhát ké­szít exportra. A díszes kerámiatestek kicsinyített másai mű­termében láthatók. Lemeztéka A közös ének öröme Heti filmtegyzet Dögkeselyű Bács Ferenc és Cserhalmi György a Dögkeselyű című új magyar filmben Egy nyúlós, esős, ronda, tél eleji napon Simon József bu­dapesti taxisofőrtől valame­lyik utasa ellopja az aznapi bevételét meg a saját pénzét tartalmazó kis táskáját — vagy tízezer forintot. A ga- j rázsfőnök nem nagyon hiszi a dolgot, a rendőrség sem túl lelkes, így Simon maga indul megkeresni nem is csak a pénzt, hanem a becsületét, az erkölcsi-emberi tartását, s azt a valakit, aki képes volt erre a szemét lopásra. Magánhábo­rút indít az ismeretlen tettes, tettesek, az egész világ ellen, miközben önmagával is vívnia kell a személyes háborúját: elvált feleségével, zavaros éle­tű barátnőjével, alig látott kisfiával, értetlen szüleivel, nyegle haverjaival. Végül is aztán minden összejön, és ez a minden túl van már Simon pszichológiai tűréshatárán. Hiába bukkan rá a tolvajra, hiába rendeződne az ügy, már annyira belekeveredett a különböző zűrökbe, annyi apróbb-nagyobb hibát, sőt bűnt követett el maga is, hogy ebből a gubancból nincs kiút. Szép lassan becsavarodik, s mire minden tisztázódna, egy lerobbant hegyi sufniban ki*; nyitja a pb-gáz palackját, s felkattintja az öngyújtót... Munkácsi Miklós folyóirat­ban is megjelent kisregénye erről a Simon Józsefről szól, s arról, hogyan jut el egy alap­jában véve becsületes ember a szándékatlan bűnig, az ön- bíráskodás szándékáig, sőt annak végrehajtásáig, hogyan válik pszichopatalógiai esetté ez az ügy. Simon, a mérnök­ből lett taxisofőr, Munkácsi­nál egy mánia megszállottja­ként majdhogy nem a bünte­tő, az ítélkező szerepét is el­játssza. Meg akarja büntetni azt. azokat, akik egy kemé­nyen melózó taxistól csak úgy képesek ellopni a pén­zét, miközben maguk alig­hanem a sokszorosával ren­delkeznek az eltulajdonított összegnek. És Simon a nyo­mozása közben rá is bukkan erre a világra, mely valóság­gal fölötte lebeg a mai magyar életnek, a mai mindennapok itteni és mostani realitásainak. Többek között ez okozza Si­mon kiborulását — vagy ez indítja el a folyamatot. A kisregény tehát, melyből most András Ferenc forga­tott filmet, Ragályi Elemér operatőri közreműködésével, pszichológiai-bűnügyi történet volt, melyben a hangsúly in­kább esett a lélektanra, mint a bűnügyre. A filmen azon­ban ezek a hangsúlyok meg­változtak. Itt a krimi kapott nagyobb nyomatekot, * az árnyalt lélektani indoklás szo­rult a háttérbe. Ezáltal igen izgalmas, nagyon jól megcsi­nált, nálunk egyenesen szokat­lanul profi krimit kapunk, melyben még a dercés hekus- humor is megtalálható, de Si­mon cselekedeteinek mélyebb lélektani rugóit a rendező nem fedi fel eléggé. A pesti élet légköre, a taxisok, éjsza­kai fiúk és lányok, presszó­sok, zsugások, menő maszekok világa, a pasaréti, rózsadombi luxusvillák pöffeszkedő újgaz­dag eleganciája kitűnően jele­nik meg a filmben (hasonló­képp a város nem Ismert ar­culatai, talán soha 'ki nem fényképezett részletei is), Ra­gályi Elemér kamerájának va­rázslatos légkörteremtő ereje van — és mégis: a Dögkese­lyű, a most is kiváló Cserhal­mi György alakítása dacára, nem igazán meggyőző. Részle­teiben pontos, remek munka, hangulatában. miliőjében szintúgy, egészként azonban az a pszichológiai hitelesség hiányzik belőle, amivel együtt kiemelkedő filmmé lehetett volna, de ami nélkül csak egy tehetséges rendező nagy szak­mai biztonságsai megcsinált, gondos munkája —. még ak­kor is. ha ez a „csak" András Ferenc esetében egyáltalán nem kevés, és ha nem állna mögötte a Veri az ördög a fe­lesénét vitathatatlanul na°v- szerű eredménye, ezt a ..csak”- ot talán le sem írtuk volna. A vidéki lány Évekkel ezelőtt a magyar mozikban is a felfedezés ere­jével hatott egy szeplős kis­lány csodálatos játéka egy svájci származású rendező filmjében. A kislányt Isabelle Huppertnek hívták (azóta már nálunk is játszott, Mészá­ros Márta Örökség című film­jében, s ott is az egyetlen hi­teles figurát tudta megfor­málni), a film címe a Csipke­verőnő volt, a rendező pedig Claude Goretta. Goretta most új filmmel je­lentkezik: A vidéki lány című. szomorkásán mosolygós alko­tásával. Hőse. a lotharingiai kisvárosból Párizsba utazó, s ott munkát kereső fiatal épí­tészmérnöknő, Christine, né­miképp hasonlít a Csipkeve­rőnő szelíd hősnőjére: ő is a nyíltsága, szelídsége, gyanút- lansága áldozata lesz, ha sor­sa nem fordul is tragikusra. De a tragédiák nem mindig látványosak; Christine is vé­gül arra kényszerül, hogy a zűrzavaron, álnokságon, ér­dekből mímelt szerelmen, a szexuális zsaroláson kívül mást a számára nemigen kí­náló Párizsból hazatérjen a csendes kisvárosba. Egy jó­szándékú, értékes ember ku­darca ez — s akár a tragédiá­jának is nevezhetjük. Christine a durva hétköz­napokba vetett, nem hétközna­pion érzékeny ember sorsát pé’dázza, s ha Goretta néhol él a humor eszközeivel is. ez a film alapjában véve mégis igen szomorú alkotás. És fur­. módon, éppen ezzel a szo­morúságával készteti állásfog­lalásra, Christine mellé állás­ra a nézőt. A csontok útja Román kalandfilm, mely 1848-ban játszódik, s a kalan­dosságnak erősen politikai szí­nezetet ad. A történet egy mesés nagyságú kincs körül forog; e kincsnek a szabadsá­gért harcoló felkelőket kel­lene segítenie. Zord ármá­nyok, rút árulások, gonosz cselvetések és egyéb iszony­tató dolgok közepette aztán kiderül, hogy a) a kincs eljut oda, ahová szánták; b) a tör­ténelmi tények csak zavarná­nak egy ilyen kalandfilmet. Takács István Bartók- és Szokolay-műve- ket tartalmazó felvételüket meghallgatva arra következ­tethetünk, hogy ők nemcsak az éneklés hírnökei, hanem ko­moly munkásai is. A női kar pianói, indításai Bartók A rab című kórusában és Az eladó lányban szépséges magaslatok­ra irányítja figyelmünket. Szo- kolay Tíz József Attila töre­déke vegyeskarra a kor szelle­mét sugározza, az ellentétek viadalát. LIRAIAN elomló, máskor harcosan kemény ez a zene. Nemcsak fület, szívet, hanem rendkívüli hozzáállást is igé­nyel. S az ÉLTÉ Bartók Béla Kórusa bírja lelkesedéssel, mert tagjai tudni akarják mindazt, ami a hétköznapi fel- emelkedést szolgálja. Ók most zenéve teszik ezt. Ha majd végeznek, boldogok lehetnek azok, akik tanítványaik lesz­nek. Bizonyára felvilágosultan nevelik majd azt a tanulóifjú­ságot, amely mindenekelőtt a tettekből kér, s azt is érték­ként kezeli, ha a prédikátorok arról beszélnek és azt teszik, amiről ezen a lemezen is éne­kelnek r az emberi humánum szüntelen megújulásáról. M. Zs. valami olyat közölnek velünk az emberi hang segítségével, ami minden íenövekvő generá­ció számára megától értetődő öröm és kívánság: érzelmeik­kel mutatják be életüket, mun­kájukat, egyre finomodó igé­nyességüket. Napjaink egyre keményebbé váló világában talán keveset beszélünk a lélek finomságá­ról. Azokról a rezdülésekről, amelyek nemcsak kiszolgáló­vá, hanem alkotóvá, haladást serkentővé alakítják az embert. Ha gyönyörűség, s nem gyöt­relem az iskolai énekoktatás, akkor a fiúk, lányok egy élet­re beoltódnak a nemesebb ze­ne szomjával. Ez a kodályi alapigazság egyre több ifjú­sági kórusnál érhető tetten. Va­lahogy úgy, ahogy az ELTE Bartók Béla Kórusánál Baross Gábor végzi példateremtő erő­vel munkáját. Az a sokféle indíttatás, amivel a tagok ta­nulmányaik színhelyére érkez­nek, hetek, hónapok munkájá­val kiegyenlítődik. FÉLSZAZ ÉVVEL ezelőtt új mozgalom bontakozott ki ha­zánkban, s ez az ifjúsági ze­nei művelődést szolgáló kez­deményezés addig soha nem látott erővel, kedvvel és lel­kesedéssel lépett útjára. „ .. .az éneklő ifjúság épp azt akarja ország-világ elé tárni, hogy igenis van új magyar művé­szi kórusirodalom, és megvan ugyanakkor a régi nagyok be­csülése is a jövendő magyar társadalom lelkében...” Az Énekszóban egykor leírt sza­vak azóta sem veszítették el jelentőségüket. Sőt, most, hogy a Hungaroton közreadta az Éneklő ifjúság elnevezésű, ma is élő és ható mozgalom he­tedik összefoglaló lemezét, nem mondhatunk mást, mint hogy „a közös éneklésben minden­ki találja meg a maga örömét.’’ S ez már nemcsak óhaj, ha­nem jelen idejű valóság is. A dunaújvárosi és győri általá­nos iskolások, a miskolci ze­neiskolások, a budapesti, nyír­egyházi, debreceni, miskolci, kisújszállási középiskolások

Next

/
Oldalképek
Tartalom