Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

’sJudiffl 1982. JÚLIUS 3., SZOMBAT RENDŐRROCSÖVAL A DUNÁN Ezzel a csónakkal ment utolsó út­jára a matróz. Társa, Ilinorám Mihály a bárkában állva rekonst­ruálja a történteket Mondják, nincs az a férfi, akár világbajnok is, aki itt át tudná úszni a folyót. Az ör­vények lehúznák, mint a má­zsás tuskókat, uszadékfát. A sebes sodrás, az örvény mel­lett a legnagyobb veszély a víz hidegsége. A levegő 35 fokos, A víz mindig megkövetelte § áldozatait; ám az utó obi évek­ig ben egyre emelkedett a szá- s műk. Tavaly 342 ember fulladt s vízbe hazáinkban. Félő, hogy az S idén ez a szomorú rekord is S megdől, ha nem teszünk elle- § ne. Pest megyében eddig. az igazi fürdési szezon kezdetéig s tíznél többen süllyedtek el K úgy, hogy nem kerültek élve a S felszínre. A közhiedelemmel el- S lentétben, nem a Balaton a § legfőbb embernyelő — többen ^ fulladnak a Dunába. Aztán a ^ bányatavak következnek a s statisztikai listán. Az okok kö- S zött leginkább ez szerepel: til­ls tóit helyen fürdött! Miért til_ S tott? Milyen a tiltott hely? ^ Ezekre a kérdésekre is ke- ^ restük a választ, amikor elin- S dúltunk a vízi járőrökkel. Limány a jobb parton Nagymaroson szálltunk be K rendőrség Volvo típusú mo­torcsónakjába, népszerű ne­vén: a rocsóba. Kristóf László zászlós, aki immár húsz éve járja a vizeket, úgy forgatja a kormányt, mintha autóban ül­ne. Finoman, könnyedén. A rócsó egyre gyorsul, eléri a 40—43 kilométeres sebességet. Ilyen iramban hamar oda le­hetne érni a fuldoklóhoz, kjentésre mégis .ritkán kerül sör, hiszen égy ember pillana­tok alatt elmerülhet, s a ro- csó nem lehet mindig, min­denütt ott. Legfőbb feladatuk tehát a megelőzés, az ellenőr­zés. Aranyló az ég, a parti tik­kasztó hőség után jólesik a hús, dunai szellő. Még jobb lenne megmártózni a habok­ban. Ám ez nagyon veszélyes vállalkozás volna. Éppen itt, a Dunakanyar festői vidékén, ahol összeszűkül a meder, s jóformán mindennap más he­lyet keres magának a víz. Ami állandó: a veszély. Visegrád fölött például limányos a fo­lyó. A szárazról nem látszik, innen, a motorosból igen: a part egyik szakaszán meg­fordul a víz és visszafelé fo­lyik. Ha nem látnám, nem hinném. Érzi már a hajó is: szinte ráz, mint rossz úton a kocsi, bukdácsol a simának tetsző, alig fodrozódó zöld víz­tükrön. a part menti, térdig érő víz , 20 is lehet — de itt benn, és lenn a mélyben talán tíz. Gör­csöt kap a láb, a szív. Űszva menteni sem lehet a fuldoklót, legfeljebb csónakról. Orjárst-kiioiíiétcrek Amint feljebb érünk, a ze- begényi strand, majd Szob közelébe, meggyőződhetünk ar­ról, amit Sass László száza­dos, a vízirendészet nagymaro­si rendőrőrsparancsnoka mon­dott. Nevezetesen: az általuk ellenőrzött 64 kilométeres Du- na-szakasz a legszebb a fo­lyón, s itt kell vigyázni a leg­jobban. Esztergomtól Sződli- getig, illetve Tahitótfaluig ki­rándulók, üdülők árasztják el a partokat, olyanok keresnek felüdülést a vízben, akik nem ismerik annak természetét. A Duna szennyezett, s a KÖJÁL nem örül az itteni fürdőzés­nek, pedig létezik még né­hány szabad fürdőhely. Verő­cemaroson kettő, Nagymaro­son, Zebegényben, Szobon egy- egy. (Visegrádon a szüntele­nül változó meder miatt meg­szüntették.) E helyeken parti tusolókat kellett fe'állitani, hogy a Dunában fürdőzők le­mosakodhassanak. Mentőcsó­naknak és fürdőőrnek is len­nie kell. A vízirendőrök — ahogy errefelé becézik őket — rend­szeresen ellenőrzik a strando­kat, a révátkelőket, a veszé­lyes partszakaszokat. Szemük mint a sasé. A víztükör apró rezzenéseiből olvasnak; hol, miként jár a víz? A parti re- kettyés titkait is ismerik. Jobbra húz a rocsó: figyel­meztetik a sekélyben lubic­koló gyerekeket; nehogy bel­jebb merészkedjenek. A má­sik oldalon a műanyag ka­jakban evező férfit ellenőrzik: bár kisfia is ott ül a jármű­ben — úszómellényben —, minden szabályosnak találta- tik. Zebegénynél a szabad­Strand bójáin belül fürdik most mindenki. Hozzá kell tennünk: a ro- csó messziről észrevehető — bármily gyors jármű is —, s mire odaér, a strandolok igye­keznek elkerülni az összeütkö­zést a rend őreivel. A helyszí­ni bírság csak 100—200 fo­rint, ám ha súlyosabb esetek­ben feljelentést tesznek: egy­két ezer forinttal is könnyebb lehet a pénztárca. Tavaly 34 esetben bírságoltak, s 38 fel­jelentést tettek. Nem sok, mondhatnánk. Valóban, de nem is lehet cél a büntetéses megelőzés. Sokkal inkább a felvilágosítás. Ennek érdekében az őrs tagjai, és az önkéntes vízi rendőrök mindent megtesznek. A folyó mentén az üdülők, is­kolák, közintézmények vezetői tájékoztató lapokat kapnak: kötelességük felhívni az itt üdülők figyelmét a nem sej­tett vízi veszélyekre. Elmerült egy matróz Nemcsak idegenek, a vízen dolgozók is, lehetnek a folyó Felfújt autóbelsővel, rossz eve­zőkkel nem ajánlatos csónakázni áldozatai. A minap este 9 óra körül, a váltás napján, szin­te viharos szélben, a kotróha­jóról, mely Zebegénnyel át- ellenben áll, kis csónakkal evezett a szemközti uszályhoz. Akik látták, úgy mondják, állva evezett. Miért? Ki tud­ja? A csónak felborult, a mat­róz elmerült. Mint a mesében. Állunk a nagy vízibatár, a kotró fedélzetén, nézünk egy távoli pont felé, ahol egy em­ber meghalt. Esteledik már, a nyugodni készülő nap fé­nye ugyanúgy hull a vízre, mint máshová. Három gye­rek maradt utána. 31 éves volt. A vízi emberek mond­ják, majd Ercsinél felveti a víz. E cikkben nem szándékoz­tunk szörnyűségekről beszá­molni. Ám vigyázzunk ön­magunkra és másokra, hogy a kellemes fürdőzés valóban kellemes legyen! P. J. Barcza Zsolt felvételei Kártészi László Abonyból jött pilismaróti hétvégi házába, ö szabályo­san csónakázott kisfiával Jeles niipsk júSíuskn Kolduscipó és jakabalma A FALVAKBAN a nyári mezőgazdasági mun­kák idején, ünneplésre, emlékezésre nemigen jutott idő, így az esztendőnek ebből a szakából elég kevés ünnepi szokást, hiedelmet jegyeztek fel a parasztmúlt kutatói. A mezőn, a határban a munka mindig is függött az időjárástól, ezért aztán a nagy nyári dologidőben ünnepek helyett az időjárással kapcsolatos reguláknak, hiedel­meknek jutott jelentősebb szerep. Voltak vidékek, ahol az aratás kezdete nem június 29-hez, Péter-Pál napjához, hanem július másodikéhoz, az egyházi naptár szerint Sarlós Boldogasszony napjához kapcsolódott. Tápió- györgyén ezen a napon háromszor bedobták a kaszákat az aratásra érett búzatáblába, hogy a munka jól haladjon. A Kába-közi Szil faluban is ez a nap volt az aratás kezdete. Az aratók a templomból vonultak ki a földekre, a búzában mindenki vágott egy rendet, majd c rövid me­zei ünnepség után hazatértek, s csak másnap láttak hozzá igazában a betakarításhoz. A sze­gedi tájon az asszonynak is kötelessége volt e napon egy keveset sarlóval aratni, kalászt szed­ni, hogy a jószág egészséges maradjon, ne pusz­tuljon. MEBÁRD napjához számos, az időjárással kap­csolatos hiedelem járul júniusban; júliusban ha­sonló szerep jutott a hónap húszadikának, Illés napjának. A nép száján élő egyik történet sze­rint Illés szégyelllc, hogy bugának, Magdolná­nak oly sok szeretője volt. Szégyenében két lo­vát befogta a kocsiba, és végighajtott az égen. Ütját viharok, hatalmas égzengések kísérték, így lett hírhedt, zivatart hozó nap július húsza­dika. Szegedi néphit szerint ezen a napoh, illet­ve a közeli napokban — bármilyen szárazság is pusztítana különben — esőnek kell esnie. Az Ormánságban azt tartják, hogy az Illés napján varrt inget nem szabad felvenni, mert a viselő­jére csap a villám. Illés napján kívül még több júliusi dátumhoz kötődnek időjárási hiedelmek. Július 5-ről, Sa­rolta napjáról azt mondták, hogy csője rossz dió- és mogyorótermést hoz. Göcsejben elter­jedt időjárási regula szerint ha július 15-én északi szél fúj, akkor drágaság lesz, tavasszal felmegy a gabona ára. A középkorban az egy­ház ezen a napon áldotta meg az új kenyeret. Bálint Sándor néprajztudós feljegyzéseiből tud­juk, hogy az új kenyér megkülönböztetett tisz­teletben részesült a szegedi tájon is: minden családtag egyszerre evett belőle. Külön koldus- cipót is sütöttek. Voltak családok, ahol az új kenyérből addig nem ettek, amíg a koldusnak nem adták oda a cipót. KRISTÓF ÉS JAKAB napjához is időjárási hiedelem kapcsolódik július 25-én: ha északi szél fúj, hideg tél várható, ha pedig déli szél, akkor enyhe, csapadékos, lucskos télre kell szá­mítani. Az e nap táján érő almafajtát jakab- almának nevezték, egy korai szőlő neve pedig jakabszőlő volt. Gyöngyöspatán az e napon kö- pült vajat orvosságnak tették el. Vihart hozó dátum még helyenként július 22., Magdolna napja, július I3-ának, Margit napjának névadó­ját Erdélyben mérgesnek is nevezik, mert ak­kor gyakran hatalmas zivatarok teszik tönkre a termést a határban. Érthető, hogy a földművelő nép életében június, de főleg július számos napjához miért fűződött annyi időjárási regula, hiedelem. Az időjárás viszontagságaitól való függőséget, az aratás, a termésbetakarítás időszakában érezték a legerő­sebben, s ugyanakkor nálunk június és július az év legzivatarosabb időszaka: a statisztikai adatok a júniusi napok 24, a júliusiak 22 száza­lékán jegyeztek fel zivatart, égiháborút. ANNA-NAPHOZ kapcsolódik július 2G^án az ismert társadalmi szokás, a híres Anna-bál. A régmúlt időkben Anna a szövőmunkások, csip­keverők védőszentje volt, egyes vidékeken a napja a kenderművelés ünnepe. A hódmezővá­sárhelyi asszonyok például ekkor . kezdtek hoz­zá a kcndemyűvéshez. Bécsben a szabók védő­szentjeként tisztelték, s Anna napján a céhün­nepséget vidám esti mulatsággal, látványos bál­lal tették emlékezetessé. Egyesek szerint a ba­latonfüredi Anna-bál is bécsi példára született. Kiss György Mihály ^T/f együtt ///// AZ UTAKON Az elmúlt hét végén valódi strandidőnek örvendhettünk, s az utakon sem volt különösebb akadály — eltekintve a da- basi tereléstől. Vajon mire számíthatunk most? AZ ŰTINFORM JELENTI Asztalos Zoltán: a legfontosabb kirándulóhelyek felé vezető uta­kon nem zavarja építés a hét végi — várhatóan — nagy forgalmat. A 2-es úton a szokásos lassú haladás várható Dunakeszi és Vác között, türelmes vezetéssel sokat segíthetnek! A Duna túlsó partján, a 11-es úton sincs korlátozás. Itt a szokásos kérésünket hallgassák meg: Leányfalun, a strand környékén úgy par­koljanak, hogy ne zavarják sem a jármű-, sem a gyalogosforgalmat. A Kis-Dunára tartók is számíthatnak kisebb-nagyobb torlódások­ra az 51-es főúton. Itt is jobban teszik, ha fölveszik a sor kialakult ritmusát. A Balatonhoz vagy a Velencei-tóhoz készülőknek mondjuk, hogy az M7-esen sincs gond, zavartalan az utazás, a 70-es úton, Érd és Martonvásár között egy rövid szakaszon építik az utat. Tegnap kezdődött a 18. hortobágyi nemzetközi lovasnapok rendez­vénysorozata. Az ide tartóknak érdemes elolvasni a következőket: a 3- as főúton, a füzesabonyi elágazásig csak Gyöngyös előtt találkoznak útépítéssel, a forgalmat ez nem nagyon zavarja. A 33-as főúton, a Ti- sza-hídon csak egy sáv szabad, jelzőlámpa irányítja a forgalmat. A hortobágyi Kilenclyukú híd lezárása még tart, a mellette levő egysá­vos ideiglenes hídon kelhetnek át a járművek a Hortobágy folyón. A 33-as főút 66-os és 99-es km-szelvénye között vasárnap estig meg­állási tilalom lesz. Az ott várakozó járműveket a rendőrség elszállít­tatja. MILYEN AZ M3-AS? Június 12-én az M3-as autópálya gondjaival foglalkoz­tunk. Cikkünkre a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságától részletes választ kaptunk. Mivel közérdeklődésre tarthat szá­mot, szívesen közöljük a főbb megállapításokat. A 3. számú főút Budapest—Hatvan közötti szakaszának forgalmi értékei már az 1970-es évek elején túllépték az el­tűrhető szolgáltatási szintet. Vagyis, a forgalom nem volt fo­lyamatos, gyakran megszakadt, torlódással, megállással kellett számolni. Jelentősen növekedett a balesetek száma és az uta­zási idő is. Ezért építették az M3-as autópályát. Üzembe he­lyezése tehát nem volt luxus — ahogy mi feltettük a kérdést —, hanem gazdasági szükségszerűség. Viszont: könnyen megtévesztő lehet, hogy az M7-essel el­lentétben az M3-ason a hétvégi üdülőforgalom lényegesen ki­sebb. Ezt az autópályát az igen erős hétköznapi teherforgalom jellemzi. Az előbecslések szerint az M3 autópálya 1989-ig biz­tosítja a megfelelő szolgáltatási szintet. A közeljövőben ugyanis tovább növekszik majd a forga­lom, miután jövőre üzembe helyezik a fővárosi bevezető sza­kaszt a Hungária körút és a Felszabadulás út között. Ugyan­akkor átadják a Hatvan—Gyöngyös közötti autópálya-szakaszt; korszerűsítik a Szurdokpüspöki—Pásztó útvonalat — így meg­nő a mátrai kirándulóforgalom. KÉSZÜL A BENZINKÚT Korábbi cikkünkben részletesen irtunk * szolgáltatási hiányossá­gokról. Nevezetesen: Hatvanig se benzinkút, se vízkút, se műszaki segély, semmi sincs. Erre válaszul azt kaptuk, hogy sajnos, az autó­pálya-építés során is jelentkeznek azok a gazdasági és egyéb nehéz­ségek, amelyek lakótelepeink, városnegyedeink építése során is prob­lémát jelentenek. A szociális, illetve szolgáltató létesítmények kiépítése nem tart lépést az alaplétesítmények építésével. Így például: valószínűleg még hosszú évekig nélkülözni fogjuk u M3 autópályán a Philips rendszerű segélykérő hálózatot, mely az M7. esen bevált, s közkedvelt lett. Igaz, a védőcsövek — a pálya alatt — itt is elkészültek. A Budapest—Hatvan közötti 45 kilométeres szakaszon — mi téve­sen 55 kilométert írtunk —, jelenleg egy üzemanyagtöltő állomás van (a főváros határában), valamint nyilvános WC és isnak bár. Az 51-es kilométernél most építik az újabb kétoldali üzemanyagtöltő állomást,- a snak bárt és a pihenőhelyet. Várhatóan az év végére elkészülnek. A 18., 31., 36. és 43. kilométereknél pihenőhely, konténeres WC és ivóvíz áll majd az autósok rendelkezésére. VÍZ, víz, víz Szóvá tettük, hogy a 36. kilométernél, ahol egy gépkocsi­nak elfolyt a hűtővize, az autópálya vízrendszeréből nem le­hetett vízhez jutni, mert valaki elzárta a csapot. Mint írják, itt pihenőhely készül, jelenleg még munkaterület, s a vízveze­ték-hálózat nincs üzembe helyezve. Erre még az idén sor ke­rül, addig az utazóközönség szíves türelmét kérik. A népgazdaság teherviselő képessége — mint tudjuk —, véges. Be kell osztani a pénzt, nem készülhet el minden egy­szerre. Így igaz, de a lakótelepek építésénél már előtérbe ke­rült az a szemlélet, hogy az infrastruktúra kiépítése ne marad­jon el évekkel: időben legyen üzlet, óvoda, iskola is. Lassan megtanulunk lakható lakótelepeket építeni. Ha ugyanis egy létesítmény 99 százalékára van pénz, akkor kell hogy legyen a további 1 százalékra is, ahhoz, hogy azt valóban használni lehessen. Előző cikkünkben is ennek a szemléletnek kívántunk hangot adni, s most is ezt tesszük. DIAGNOSZTIKAI ÁLLOMÁS Ide tartozik, hogy a 12. kilométernél a pihenőhelyen az Autóklub diagnosztikai állomást nyit — az itt levő közműveket már ennek fi­gyelembevételével készítették el —, s az 51. kilométernél, ugyancsak a pihenőhelyen, kisebb segélyhelyet alakítanak ki. Ezekre szükség is lesz, hiszen pillanatnyilag nagyon elhagyatottnak érezheti magát az autós a pályán, hacsak nem szerelő. Annak ellenére is, hogy az úgynevezett sárga angyalok május 1. és szeptember 30. között reggel 7 órától este 7-ig szolgálatot teljesítenek; pénteken, szombaton és vasárnap pedig este 10 óráig. Ugyanis: elég, ha négy-öt autó lerobban, a szerelők már nem győzik a munkát, a leg­nagyobb jóindulattal sem képesek mindenkin segíteni. Lehet, hogy nem általános, de azon a szombati napon, amelyről előző cikkünkben írtunk — plusz 34 fok volt árnyékban —, tíz elromlott kocsit láttunk a leállósávban. Tudjuk, hogy az Autóklub szerelője URH-összeköttetésben áll az autópályán mozgó útellenőrökkel, illetve az autópálya-rendőrséggel, ennélfogva a segítségnyújtás lehetősége megvan. Ám említett kollé­gánk hiába kérte a rendőrök segítségét is. Hasztalan akartak az URH révén sárga angyalt küldeni a helyszínre, ha nem volt ráérő angyal, A gyakorlatban tehát — cgy-egy napon — előfordulhat, hogy az autós segítség nélkül marad. Bízunk abban, hogy a diagnosztikai állomás és a segélyhely elké­szülte után megoldódnak ezek a gondok. KALEIDOSZKÓP A Peugeot, a második legnagyobb francia autógyár fel­kérte a Mitsubishi japán céget, hogy közösen gyártsák a Mitsubishi egyik kis méretű autóját Franciaországban. Bár a japán cég a tőkebefektetési kockázat miatt még ingadozik, le­hetséges, hogy elfogadja a javaslatot, mert a franciák erőtel­jesen korlátozni akarják a japán kocsik részesedését a francia piacon. Az NSZK-ban májusban csaknem 360 ezer gépjárművet gyártottak, 11 százalékkal többet, mint tavaly májusban, de 6 százalékkal kevesebbet, mint áprilisban. Az Autógyárosok Szö­vetsége (VDA) adatai szerint ez év első öt hónapjában csak­nem 2 millió gépjárművet gyártottak az NSZK-ban. Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván Palád! József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom