Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

1983. JÚLIUS 3., SZOMBAT 'x/űríap 5 Leválaszt és gyűjt Glojcsopdák Közepes sebességgel áram­ló folyók, Ipari kiömlőcsa­tornák felszínén úszó olaj­szennyeződések összegyűjtésé­re alkalmas berendezés, úgy­nevezett olajcsapda sorozat- gyártását kezdték meg az ár- vízvédelmi és belvízvédelmi központi szervezetnél. Segít­ségével mind a folyamatosan, mind a szakaszosan foltokban érkező, nagy mennyiségű olaj­réteg leválasztható és össze­gyűjthető. Az olajcsapda működése egyszerű fizikai törvényszerű­ségen alapul: az áramló víz szennyezést tartalmazó fel­színi rétegét terelőlemezek választják el a főáramlástól, és bevezetik egy süllyesztett szintű tartományba, ahol az olaj különválik a víztől, s egy tárolótérben összegyűlik. Az anyák is felelősek A gyermek egészsége Minden száz gyermek közül kettő-három a véralvadás za­varaival születik. Ez a rend­ellenesség már élete első pil­lanataiban veszélyezteti, hi­szen szülés közben olyan belső vérzések léphetnek fel, ame­lyek maradandó károsodást, esetleg szellemi fogyatékossá­got is okozhatnak. Az ilyen kisgyermek későbbi élete so­rán is fokozott orvosi felügyelet­re szorul. A kérdés jelentőségét felismer­ve hívták össze nemrégen a szülészek, gyermekorvosok és a hematológusok országos esz­mecseréjét, amelyen erről az újszülöttkor! rendellenesség­HAZAJÖNNI JÓ A mikor Judit — Bartók: A kékszakállú herceg vara című operájában ki­tárja az ötödik ajtót, a tel­jes zenekar és az orgona hatalmas, tiszta akkordjai érzékeltetik a beáramló fényözönt, a fölülmúlha- taülanul csodálatos lát­ványt. Nem tudhatom, ki hogyan van ezzel, de én valahányszor külföldi útról megtérek és fölcsapódik előttem a határsorompó, mindig ezt a himndkus mu­zsikát vélem felharsanni. Hazajönni istenien jó ebbe a tágas egű, ezer bajú, itt- ott még mindig poros, ám szemlátomást fiatalodó fő­nix-hazába. Hazajönni jó — ezt bizonygatta a na­pokban dr. V. Z.-né is, aki ötvenhatban Nyugatra sza­ladt a fia után, de Ch-jel- zésű kocsija mostanában mind gyakrabban tűnik föl hazai tájaikon. Azért jött most is, hogy jól megszív­hassa tüdejét az itthoni levegővel, s jobban bírja odakint a következő egy­két esztendeig. Úgy van bizony, mint Kádár János mondotta né­hány esztendeje: utazni szerető emberek kétszer örülnek nálunk: amikor elindulvflk valahová és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. De hát hogyan, mitől lett ez a mi országunk ma­rasztaló, kellemes ottho­nává kommunistáknak és hívőknek, magyar és nem magyar anyanyelvű polgá­roknak egyaránt, s mi húzza vissza — legalábbis időnként — a világ más tájékain tántorgó hazánk­fiait? Ne áltassuk magun­kat a magyar mezők szép­ségeivel, másutt is lelket gyönyörködtet a kitárulko­zó, dúsan termő rónaság. Hagyjuk a szöveget he­gyeink és lankáink egyedi bójáról — a glóbusz bő­velkedik még fenségesebb csúcsokban és gazdagabb völgyekben. Hát akkor? Mivel magyarázható, hogy mindnyájan jól érezzük magunkat? Miért kénytele­nek elismerni még az el­lenségeink is, hogy Ma­gyarországról politikai okokból már nem disszidál­nak az emberek? Valóban csak a jó evés és jó ivás vonzza hozzánk a turisták tömegeit? A varázsa a párt politi­kájából fakad-e, s az a légkör teszi, amelyben jól érzi magát a tisztességes honpolgár? így lehet, mert a párt — amely 750 ezer kommunista akcióegységét jelenti — meg tudta té­nyekkel, eredményekkel győzni a lakosságot arról, hogy övé az ország, s ked­vére formálhatja. Szere­tünk énekelni, bajainkból is tréfát csiholni, s ez messzire hallatszik. Gyak­ran még kijön belőlünk ré­gi rossz énünk — legyin­tünk az okos szóra és a keményebb munkától néha húzódozunk —, de azért szépen gyarapodik a biza­lom. A párt tanította meg az önfejűeket is arra, hogy gondolkodjanak, s ne hangerővel, hanem érvek fölvonultatásával győzze­nek a vitában. Húsz évvel ezelőtt még jelentős tö­megek gyanakodtak arra, akit egy üzem élére kine­veztek, s megesett, hogy az igazgató íennhéjázással és dörgedelmekkel reagált. Ma pedig, leszámítva a problémákat, a munkások bíznak a vezetőkben és vi­szont. Külföldről azért sietünk haza, mert szeretünk bele­beszélni a közügyekbe, s ennek mind több a látszat­ja is. Nincsenek kacska­ringók a pártj politikájá­ban, biztosan tudnak rá alapozni és építeni az em­berek. A párt 25 évvel ezelőtt kimondta. ) hogy nemcsak a végrehajtásban van szükség az üzemi, in­tézményi közösségekre, hanem már a tervezés és a döntés időszakában is. Előfordult, hogy egyesek ezt semmibe vették, de nem is maradtak sokáig a helyükön. A nép egésze mindenre jól emlékszik, s megjegyzi a politika ígé­reteit Látja, tudja, hogy nincs mellébeszélés, az MSZMP politikájában a tettek egybevágnak a sza­vakkal. Kertelés nélkül, az ország színe előtt be­szélünk az ország gondjai­ról és nem bokacsattogta­tó, hanem meditáló, meg- győződéses emberekhez fordulunk megoldásuk végett. Alkotó légkörben élünk tehát, s ez a legfontosabb, mert lehetnének ebben az országban kolbászból a kerítésék, csokoládéból az útszéli fák; mondhatna a statisztikai hivatal csoda­szépeket a népgazdaság fejlődéséről, szónokolhat­nának akár a retorika bajnokai is a jelen szép­ségeiről, ha a társadalom és benne az egyén közéleti fájdalmakról paraszkodna. S okat mérgelődünk azok miatt, akik a múltban is dolog nélkül eresztettek pocakot, de — félrema­gyarázva a szocialista nemzeti egység fogalmát — ma Is a társadalom nyakán élősködnek. Ezek is itt élnek köztünk, s a maguk huszadrangú prob­lémáit szemérmetlenül azok nevében sírják el, akiknek még a 2-es, 3-a® számú gondjait sem tudtuk megoldani. Nem azok a jó magyarok, akik szájaskod- nak, hogy meghalnának a hazáért, hanem azok — bárkik voltak is —, akik csendes szorgalommal munkálkodnak érte. Az 11 vénekkel teljes egyetér­tésben akarunk küzdeni tovább olyan Magyaror­szágért. ame'v számunkra a leggyönyörűbb, s amely­nek határain mindig örömmel lépnek be a ha­zatérők és a külföldi láto­gatók egyaránt. F. Nagy István ről, megelőzéséről és a gyógyí­tásáról volt szó. A betegség — kialakulását tekintve — két csoportra oszt­ható: lehet öröklött és lehet szerzett. Ismeretes, hogy hazánkban meglehetősen magas a kora­szülöttek aránya. A tanácsko­záson arról is szó esett,. hogy ezek az igen kis súllyal szüle­tett apróságok fokozottan haj­lamosak a véralvadási rendel­lenességekre. A véralvadást szabályozó anyagok a magzat 11 hetes korától kezdenek ki­alakulni és a teljes egyensú­lyi állapot az újszülött fél-, egyéves korára jön létre. Kórházainkban ma már meg­vannak azok a műszerek és berendezések, amelyekkel diagnosztizálni tudják a vér állapotát és lehetséges a rendellenessé­gek gyógyítása is. A gyermek zavartalan fejlődése érdekében azonban itt is a megelőzés a döntő: az anyának olyan élet­módot kell folytatnia, hogy az ne tegye hajlamossá a kora­szülésre. Barta Éva A dobosi járás a tervek tükrében Piros, sárga kocka, kék trapéz Piros kocka, sárga kocka, kék trapéz. Azaz óvodák, isko­lák, lakások. A dabasi járási hivatal pénzügyi osztályának falán a térkép, még az elmúlt ötéves terv adatait tükrözi. A kockák és trapézok helyén — a valóságban — már nemcsak hogy állnak, hanem tevékeny­kednek is az új intézmények. Városy Kálmánnal, a tervcso­port vezetőjével arról beszél­getünk, hogy e tervciklus fej­lesztési térképén hová kerül­nek színes síkidomok, azaz a járás 15 településén mi min­den épül fel az elkövetkezen­dőkben. Inkább falu A székhely községgel, Do­bassa! kezdünk. A hivatalosan nagyközségnek titulált, de fa­luként emlegetett, majd’ 15 ezer lakosú Dabassal. — Tavaly egy 17 munkahe­lyes orvosi rendelővel, vala­mint 86 lakással lettünk gaz­dagabbak — kezdi Városy Kál­mán —, ez ugyan már a múlt, A bútorelemek boltjában Variációk a diavetítőn # " ’wm. A Bútorkereskedelmi Vállalat megnyitotta az első elemes bútorszakboltját a November 7. téren. Az üzletben a magyar Garzon és Réka típusok mellett NDK és jugoszláv elemes bú­torokat is árusítanak. Újításképpen bevezették az audiovizuá­lis értékesítési formát. Színes diafclvételek vetítésével segítik a vásárlót az elemek variálhatóságának áttekintésében. Az üz­letben az idén negyvenmillió forint értékben árusítanak ötféle bútorcsaládot. de nekünk rendkívül fontos volt mindkét avatás, ezért em­lítés nélkül nem lehet hagyni. Idén? Változatlanul a kulturá­lis beruházásokra koncentrá­lunk. A III. kerületben egy nyolctantermes általános isko­lát fogunk felépíteni, a tervek már elkészültek, és bár a me­netrend szerint csak jövőre láthatnánk hozzá az építési munkához;, mi mégis azon va­gyunk, hogy az első kapavá­gásra még idén sor kerüljön. A napközis konyhás és torna­termes iskola avatására miha­marabb szeretnénk sort keríte­ni. Régi vágyuk az itt élőknek egy járási művelődési központ tető alá hozatala. A tervezés­hez már hozzáláttak a szak­emberek, az építkezés azonban 1985-ig nem kezdődhet meg. Érdemes megemlíteni, hogy a járás valamennyi gazdasági egységében kommunista mű­szakokat vállaltak, s vállalnak mindaddig, míg a munkálatok el nem kezdődnek. A pénz te­hát gyűlik. Dabasról egyelőre ennyit. Nem lépünk sokat, nem léphetünk, de fontos lé­pések ezek. A járás legnagyobb telepü­lése Gyál, a 23 ezer lakosú nagyközségben az agglomerá­ciós helységek valamennyi gondja, problémája föllelhető. Itt a legnagyobb: a vízhiány. Hat éve fogtunk hozzá a re­gionális vízmű építésének elő­készületeihez. Ez óriási mun­ka, s decemberre jutunk el odáig, hogy megalakulhat az ivóvízműtársulat. A regionális vízmű Gyálnak, Öcsának, Bu­gyinak, Alsónémedinek és Fel- sőpakonynak ad majd vizet. Vizet várnak — Addig még sok idő eltelik, egyéb? — Gyálon az első félévben egy negyven gyereket befoga­dó bölcsődét adtunk át; ez já­rásunk első új bölcsődéje. Ed­dig csak Bugyi községben vojt egy, de az sem új, hanem egy régi épületből átalakított. A modern bölcsőde mellett óvo­dát is avattunk, 75 gyereknek ad napközben otthont. Rövide­sen pedig ismét újabb 75 ap­róságot vehetnek ide fel, azaz kibővíthetjük az óvodát. A tervet most készítjük, avatás: jövőre. Ugyanitt már áll egy tizenkét tantermes iskola szer­kezete, Univáz-technológiával készül, a csengő először jövőre szólal meg. Örömhír az is, hogy a jövő év első negyedé­ben befejeződik a gyáli IS tantermes általános iskola ki­viteli terve, építéséhez azon­nal hozzálátnak. Természete­sen ehhez is, akárcsak az elő­zőhöz, tornaterem és napközis konyha kapcsolódik. Űj létesít­ménnyel gyarapszik^ majd Gyál társközsége, Felsőpakony. Jövőre 50 gyerekkel többet fo­gadhat be az óvoda. — A nagyközségek sorában, Öcsa következik ... — A szép fekvésű településen most házhelyeket parcelláznak. E tevékenység befejezte után újabb otthonok épülhet­nek. Itt egyébként minden erőt a csatornázásra összpon­tosítanak. A helyi gyár, a FÉG, ehhez komoly segítséget nyújt. A szennyvízelvezetéssel min­denütt bajok vannak. Például Örkényben is, ahol a 12 tan­termes iskola tornatermének, valamint konyhájának építésé­hez is emiatt nem tudnak hozzákezdeni. Megyei felet­teseink ugyanis azt szeretnék, hogy ennek az iskolának, va­lamint a majdan felépülő szakmunkás-kollégiumnak kö­zös konyhája legyen. Mivel ez a csatornahálózat kiépítése nélkül nem megy — erre pe­dig egyelőre nincs pénz — mi azt várjuk, hogy mihamarabb zöld utat kapjunk az iskolá­hoz kapcsolódó konyha építé­séhez. Amire telik Iskolabővítésre kerül sor Hernádon is, a közeljövőben négy tanteremmel lesz több a községben. Táborfalván jövőre hozzálátnak a művelődési ott­hon felújításához. Inárcs és Kakucs határában pedig egy nyolctantermes általános isko­la előkészítésen tevékenyked­nek, átadás: 1985-behi, Bugyi községben augusztus 20-án Ke­rül sor ünnepélyes avatásra: a 727 négyzetméteres torna- csarnokot vehetik birtokukba a helybéliek. — És a többi település? — Amelyekről még nem be­széltem: Üjhartyán, Újlengyel, Tatárszentgyörgy, Alsónémedi. A tervekben egy-két tantermes iskolabővítése, lakásépítése, járda-, útjavítások, villanyhá­lózat-bővítések szerepelnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy helyi erőforrásból ne szo­rítanának ki egy-egy új léte­sítményt — mondja befejezé­sül Városy Kálmán. K. É. Mérlegen az időnk A kérdés, melyre nehéz felelni És önnek milyen az életmódja? Jó vagy rossz? Gazdag, ne­tán szegényes? A jelzők sehogy sem illeszkednek. A kérdésre ne­héz a felelet. Mintha maga az életmód is azon kifejezések so­rába tartozna, amelyek közszájon forognak, ám pontos tartal­mukat csak kevesen ismerik. Nem csoda. Meghatározásán még a szakemberek is vitatkoz­nak. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szociológiai Kutató Intézete által szervezett konferencián például az élet­módnak több mint húsz különböző definícióját ajánlották és alkalmazták. A honi kutatók közül Kulcsár Kálmán olyan rendszerként fogja fel az életmódot, amely mindennapi életünk­ben, Ismétlődő, lényeges tevékenységeinkben nyilvánul meg. Ezt a tevékenységi-magatartási rendszert a szociológusok a nap mind a huszonnégy óráját átfogó időmérieg.felvételek alapján vizsgálják. Arra keresnek választ, hogy milyen tevékenységek­kel, kiknek a társaságában, hol töltjük a nap 24 óráját? LEGUTÓBB 1976—77-ben, a népességünk összetételét jól reprezentálón, hétezer 15—69 éves állampolgárról készítet­tek időmérleg-felvételt. A szakemberek a tevékenysége­ket 100, helyszíneit 37, részt­vevőit pedig 10 különböző tí­pusba sorolták. A vizsgálat mélységére jellemző, hogy a kiválasztott napon a megkér­dezetteknek mind az 1440 per­cét feltérképezték. És önnek milyen az életmódja? A vá­lasz a feldolgozott mérlegek­ből, a mára helytálló követ­keztetésekkel meríthető: Ezek szerint Magyarorszá­gon az aktív kereső férfiak 8 óra 24 percet, a nők 7 óra 40 percet töltenek főfoglalkozású munkahelyükön. Dr. Andorka Rudolf és Falussy Béla e tény­nyel kapcsolatban megállapít­ja: a műhelyekben, a mező- gazdasági üzemekben és a szolgáltatásban eltöltött, a törvényesnél hosszabb munka­idő legfőbb okát a túlórában kell keresni. Más elemzések szerint a szocialista szektor­ban dolgozó fizikai foglalkozá­súak havonta átlagosan ki­lenc túlórát teljesítenek. Ez is magyarázza azt a tényt, amely szerint: az értelmiségiek mun­kaidőtartama 7 óra 45 perc, a szakmunkásoké 8 óra 26, a segédmunkásoké 8 óra 42, a mezőgazdasági gépkezelőké pedig 9 óra 28 perc. A főfoglalkozáson kívül az aktív kereső férfiak naponta, 61, a nők pedig 52 percet töl­tenek jövedelem-kiegészítő további munkával. A háztáji és kisegítő gazdaságok hozzá­vetőleges 2,7 milliárd munka­órát szívnak fel évente. Ugyanannyit, mint 1972-ben, holott e gazdaságok száma az­óta 13 százalékkal csökkent. Az összevetés jelzi, hogy az érintettek a korábbinál hosz- szabban időznek a kertben, vagy az állatok, az ólak, istál­lók körül, a megelőző idő­szaknál nagyobb termelési ér­téket előállítva. A foglalkozta­tási átrétegződést is megvilá­gítja az a részletezés, mely szerint a 2,7 milliárd munka­óra 43 százalékát a munkás- osztályhoz, 42 százalékát pedig a termelőszövetkezeti paraszt­sághoz tartozók dolgozták le. Sokan vannak tehát, azok, akik a városi iparból viszik haza fizetésüket, s ugyanakkor a háztájiban mezőgazdasági munkásként gondozzák a nö­vényeket. az állatokat. Az át­lag mögé nézvé a képhez az is hozzátartozik, hogy a vizs­gált napon a kisgazdaságban ténylegesen dolgozó férfiak 1 óra 45 perc — 4 óra, a nők 1 óra 21 perc — 3 óra közötti időszakot szenteltek a háztá­jinak. Ugyancsak az időmér­leg diktálja: e munkák zöme az idősekre hárul. Míg ugyan­is a 60—69 éves férfiakra na­ponta átlagosan 118 perc esik, addig a 15—29 évesekre mind­össze 29 perc. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a tapasztalatok szerint minden tizenkilencedik férfi foglalkozik házépítési, bővítési és karbantartási munkával, minden tizedik háztartási be­rendezését, járművét reparálja. Az életszínvonal jelentős emelése és megőrzése mögött tehát életmódunkban eme je­lentős eleme, a 8 óránál lénye­gesen hosszabb, értékteremtő munka bújik meg. Ennek is köszönhető, hogy az 1977-est megelőző, 1963-as időmérleg óta jellemző fejlődésként a nemzeti jövedelem több mint kétszeresére növekedett; a mezőgazdaságban dolgozók aránya egyötödről mintegy egyharmadra csökkent, a szel­lemieké viszont kevesebb mint húsz százalékról huszonhétre nőtt. Hasonló eredményt mu­tatnak az iskolázottsági mu­tatók is. Az egy főre jutó reál- jövedelem majdnem megdup­lázódott, s több mint kétsze­resére emelkedett a vízvezeté­kes lakások aránya. Mintegy tizenötször annyi gépkocsi van a lakosság tulajdonában, mint 1963-ban. A SZABAD IDŐ eltöltése, a kulturálódás, a szórakozás, az aktív pihenés alapvetően az eddig vázoltakban gyökere­zik. A munka teremti meg azt a jövedelmet, amelyből pél­dául — a létfenntartási szük­ségletek után — kulturális szolgáltatás, hazai vagy kül­földi turistaút vásárolható. M. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom