Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
1982. JULIUS 25., VASARNAP 3 Pest megyeiek a szegedi vásáron Termelő és vevő találkozása CSENTERICS SÁNDOR 1911-1982 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Csen- terlcs Sándor elvtárs, a magyar munkásmozgalom régi harcosa — aki a pártba 1942-ben lépett be, haláláig az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, a Vas-, Fém- és Villamoscncrgia- Ipari Dolgozók Szakszervezetének alclnöke, volt miniszterhelyettes, segítője a Dunamenti Hőerőmű megalkotásának, annak első igazgatója, számos kitüntetés, a többi között a Munka Vörös Zászló Érdemrend tulajdonosa — július 24-én váratlanul elhunyt. Csenterics Sándor elvtársat az MSZMP Pest megyei Bizottsága, a százhalombattai városi pártbizottság, valamint a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete iáját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. Műszakiaknak Kiilgazdászok képzése Ä Magyar Kereskedelmi Kamara az idén először szervez olyan speciális külgazdasági tanfolyamot, amelyen a tagvállalatok műszaki szakemberei, kutatók, fejlesztők, gyártmánytervezők és technológusok vesznek részt. Lényeges, hogy ne csak a termékek értékesítésével közvetlenül foglalkozók, hanem a termékek gyártásában, kialakításában, továbbfejlesztésében tevékenykedők is megismerjék a legfontosabb külgazdasági tudnivalókat. Ugyanis az 6 munkájuk határozza meg elsősorban a gyártmányok versenyképességét. Ugyancsak új szolgáltatása a kamarának, hogy úgynevezett problémafeltáró és megoldó tanfolyamokat is szerveznek. A Szegedi Ipari Vásárhoz hasonló árubemutatók fokozott jelentőséget nyernek, a termelők és a fogyasztók egymásra találásának segítésében. Ebben az időszakban a környező országokban hasonló kiállítás nincs, ezért a figyelem Szeged felé fordul. Hagyomány, hogy újdonságokat mutatnak be, most is 597 termékből 500 először kerül a vásárlók elé. Ez alkalmas arra, hogy megmérjük: hogyan bírjuk a nemzetközi versenyt? A Kiváló Áruk Fórumának zsűrije a vásáron az ipari szövetkezetek áruit minősíti. Szűkebb hazánk, Pest megye, majd 20 gazdasági egysége jelent meg a kiállításon. Márta Sándor, a Szegedi Ipari Vásár műszaki főelőadója elmondta, hogy a Pest megyeiek a 310 kiállító között előkelő helyen állnak. Pomázi favoritok A sorból különösen az ICO Írószer és a Ferroelektrika Szövetkezet termékeit dicsérte. végére befut az Qlfcit Elég autó érkezik-e az idén? HÉT HÍRE NEM ADOMÁNY • Kétnapos országos tanácskozás keretében vfc tatták meg Szarvason a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésének teendőit. O Eszperantó természetbará-. tok XV. nemzetközi találkozójára került sor Abalige- ten. O Művelődéselméleti nyári egyetem nyílt Szegeden. O A hét híre az is, hogy az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége az üzemek szociális programja végrehajtásának tapasztalatait elemezte, Ez idő szerint több mint 1 millió 100 ezer magántulajdonú személygépkocsi rója hazánk útjait. Még emlékszünk Csűri Istvánnak, a Merkur vezérigazgatójának év eleji sajtótájékoztatójára, amikoris arról adott számot, hogy idén 101 ezer új kocsi értékesítését tervezi a vállalat. Túl az esztendő felén, megkérdeztük: • Vajon a korábbi elképzelésekhez mérten alakult-e az eddigi beszerzés? — Az első félévre 52 ezer gépkocsi szállítására kötöttünk szerződést, partnereink azonban a hatodik hónap utolsó napjáig mintegy négy és fél ezer autó leszállításával elmaradtak. 9 Miből jött kevesebb? — Hétszáz Lada, ezer Wartburg, ötszáz Polski, háromszáz Zastava és csaknem kétezer Dácia megrendelőnket kellett megvárakoztatnunk. • Mire számíthatunk az esztendő végéig? — Szerződéseink alapján ez évre 92 ezer autó beérkezésére számíthatunk, azaz a második félévben előreláthatólag 44 ezer autót értékesítünk: 13,5 ezer Ladát, 10 ezer Trabantot, 7 ezer Wartburgot, 2 és fél ezer Polski Fiat-ot, s mintegy 5 ezer Dáciát és 5 ezer Skodát akarunk eladni. A tárgyalások mostani állása szerint azonban a korábban lekötöttnél több Skoda és Dácia érkezhet. Mindkettő kedvelt típus, hiszen egyre jobb minőségben készítik a gyártók; üzemanyagfogyasztásuk is elfogadható. • Szóbeszéd tárgya, hogy vesznek Nyva-t, Polonéz-t, még az idén bejön az Ollóit is. — Nyvá-ról és Polonéz-ről nincs szó, ami az Oltcitot illeti, tárgyalásokat folytatunk, s reményeink vannak, hogy talán az esztendő végére már befut néhány darab, mutatóba. O Sokan panaszolják szerte az országban, hogy nagyon lassan emelkednek a sorszámok. — A kiadás üteme nem mindig tükröződik a sorszámok emelkedésében. Ennek egyik oka, hogy például a kiértesített vevők, az őszi-téli hónapokban például alig-alig akarják átvenni autójukat. Az idén egész sor fennakadás származott abból, hogy a Dácia és Lada előfizetők az új típusok megérkezéséig szintén elhalasztották az autók átvételét. Még csak tetézi a bajt, hogy egyenetlen a színválaszték is. Ól Hány megrendelést tartanak nyílván? — Egészen pontosan 205 ezer 266-nál a sor vége. Ügy tűnik azonban, hogy a legújabb üzemanyagár-emelés nagyobb megfontolásra készteti a lakosságot. Az első negyedévben naponta általában 304 új megrendelést hozott a posta, míg a II. negyedévben ez a szám átlagosan 234-re csökkent. Q Hogyan alakul a basználtgép- kocsi-forgalmuk? — Némiképp csökkent, mivel a jelek szerint változnak az autóvásárlási és üzemeltetési szokások. Ez év első felében 9 ezer használt autó cserélt gazdát közreműködésünkkel. A használtautópiac központja Budapest, de vidéki telepeink is nagy forgalmat bonyolítanak le. Felújítás után újból megnyílik Budapesten, a Röppentyű utcai telep. Q Nem beszéltünk még eddig a nyugati gyártmányú személygép- kocsik forgalmáról. — Esztendők óta nem foglalkozunk tőkés importtal. A vámáruraktárból hozzánk kerülő nyugati kocsikat árverés útján értékesítjük. Ebben az üzletágban autóbontással, illetve a javítással és felújítással foglalkozunk. A jelek szerint ugyanis a tulajdonosok egyre hosszabb ideig tartják meg járművüket, s mindinkább megnő az alkatrészigény. Ügy tervezzük, hogy a gépkocsibontó helyeken böngészdéket is nyitunk, a csepeli új személygépkocsi-telep mellett pedig az ott vásárolt köpenyeket díjtalanul felszereljük és centíroz- zuk. Szó van továbbá más, új szolgáltatások bevezetéséről is, szeretnénk foglalkozni például a korrózióvédelemmel, a nyitható kocsitetők szerelésével, a hagyományosak átalakításával. Sáfrán István Az előbbi például már állandó kiállítója a vásárnak, s jelentős jugoszláv exportot bonyolít le. A „P” jelű pavilonban, amely az ország összes szövetkezetének biztosít bemutatkozási lehetőségeit, a pomáziak az első számú favoritok, a legnagyobb területet kapták. Sőt. mint a vásár egyik vezetője elmondta, jövőre a szabadkai kiállításon első standosok lesznek. Valóban, a szövetkezet írószereit és irodai kisgépeit látva az ember önkéntelenül is megállapíthatja, hogy a minőség és az esztétika összhangja megvalósul. Részleget nyitnak A Lignifer Ipari Szövetkezet ötvös- és bőrdíszműveit határoló portálok előtt már 11 órakor tömeg állt. Az érdeklődés délután sem csökkent. Orosz János, a kézműipari részleg művészeti vezetője és Will Károly, a cég vezető ötvöse elmondták, hogy számukra csak az állandó jelenlét a fontos, mert értékesítési gondjaik nincsenek. Szó. ami szó, kevesen mondhatják el ezt mostanában. A kiállításuk sikerének is köszönhető, hogy megerősödött a régi terv, Szegeden az isa- szegi szövetkezet ötvös- és bőrdíszmű-részleget nyit a jugoszláv export kielégítésére. A Szegedi Ipari Várár vezetői arra törekszenek, hogy a fogyasztói javakat gyártó gaz* dasági egységek termékeinek kiállítói legyenek. Ez a tendencia kedvez a jelenlegi vásáron is sikeres Pest megyei szövetkezeteknek. Sokan közülük beneveztek a vásári díjért folyó versenybe is. Nagy közönség- sikere volt a Monori Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat vágóhídi és baromfifeldolgozó gépének, a gyáli Szabadság Tsz zöldségféléinek. Műszaki ánik A műszaki cikkek családjában egyre nagyobb helyet foglalnak el az elektromos termékek. Ez nemcsak a vásári katalógusból, hanem a szakemberek értékeléséből is kiderül. Jó példa erre a vecsési Ferroelektrika Szövetkezet, amely 85 ezer forint értékű árut hozott mindössze 9 négyzetméteres területre. Sokan érdeklődtek a Számum hajszárítók, a fóliahegesztők, a vízszintes és függőleges szorítok iránt. Vitathatatlan a prespektívája a segédenergia nélküli szelepcsa- íádjuknak is. Ezek a külföldről importált Bilmonn-szelepe- ket pótolják. Vicsotka Mihály Ráfér a fokozott figyelem, a törődés a megye élelmiszer- iparára, hiszen ez volt az a terület, ahol hosszú éveken át csupán a követelmények nőttek, a feltételek azonban e követelmények teljesítéséhez csak nagyon lassan teremtődnek meg. Vannak napfényben fürdő iparterületek; ez nem tartozik közéjük. Annak ellenére nem, hogy az élelmiszeripar fontossága, szerepe mindennapjainkban vitathatatlan, hiszen a liszt, a vaj, a savanyúság éppúgy élelmiszer- ipari termék, mint a tőkehús, az üdítő ital, a péksütemény, a konzerv. Ráadásul ezeknek az árucikkeknek az a jellemzője, hogy köznapi mértékeink szerint irdatlan mennyiségben szükségesek, hiszen például a megyében egy-egy hónapban 18— 19 millió darab péksüteményt készítenek, 6 és fél, hétezer tonna kenyeret szednek ki a kemencékből, az üdítőital-termelés pedig — öt év alatt a nyolcszorosára nőtt! — most már havonta egymillió liter. Imponáló tények, adatok sorakozhatnának arról, az ingadozó nyersanyagellátás ellenére milyen sikeres erőfeszítéseket tett a megye tartósítóipara, húsipara, hűtőipara a piaci eredmények megtartására és némely részterületen a szerény fejlesztésre, ám ezeknek az eredményeknek a kovácsa az a tizenkétezer ember, aki a megye élelmiszer- iparában dolgozik napról napra, nem éppen vonzó körülmények között. Érzékelteti az élelmiszeripar helyzetét, technológiai állapotát, ha leírjuk: a megyében e területen foglalkoztatottaknak több mint a fele — de bizonyos területeken, mint a sütőiparban, a húsiparban például, a kétharmada — nehéz fizikai munkát lát el...! Mindenütt fontos a szerepe a higiéniának, de ha valahol igazán az, akkor az élelmiszeriparban. Ennek folyamatos fenntartása elválaszthatatlan a szociális tevékenységtől, ám nem csupán úgy, hogy elengedhetetlen az ún. fekete-fehér öltözők kialakítása, hanem olyan értelemben szintén, hogy törődni kell azokkal, akik — például a konzervgyárakban — folytonosan vízben, párával, gőzzel telített levegőben dolgoznak, s ezért gyakori közöttük a reumatikus, a légzőszervi megbetegedés. Az élelmiszeripar szinte minden szakmájának létezik a maga sajátos ártalma — mert kevesen gondolnak vele, mennyit szenvednek a molnárok a liszt porzásától, a pékek a hő okozta keringési zavaroktól, a lábcsontozat elkerülhetetlennek látszó deformálódásától —í tehát léteznie kell a megelőzés, a védekezés, a gyógyítás átgondolt haditervének és gyakorlatának is. Amint szükségesek a tervek és cselekedetek a munkakörülmények átfogó javítására, a gyermekintézmények hálózatának fenntartására — hiszen a megye élelmiszeriparában a foglalkoztatottaknak majdnem a fele nő —, azaz olyan szociális gondoskodásra, amely részben képes ellensúlyozni e szakmák, foglalatosságok csekély társadalmi presztízsét, nem túlzott javadalmazását. Ez utóbbinál maradva: a megyében az élelmiszeripari szakmunkások átlagos órabére a középmezőnybe tartozik, kisebb például, mint a műszeriparban levő szaktársaiké, holott a munkakörülményeket aligha lehet egy napon említeni itt és ott. Biztató törekvésekben nincs hiány, hiszen az olyan, hagyományosan magas színvonalú szociális ellátást nyújtó üzemek, mint a Nagykőrösi Konzervgyár, mellé most már fölsorakozhat néhány kenyérgyár, rekonstruált húsüzem, tejfeldolgozó, ám ennek ellenére is figyelmeztető az utánpótlást alkotó fiatalok számának csökkenése, az élelmiszer- ipari szakmát tanult, de másutt elhelyezkedő ifjak sokasodó esete. A nehezebb gazdálkodási körülmények kétségtelenül nem teremtenek bőven buzgó forrásokat a szociális tervek kiterjesztéséhez, ám félreérthetetlenül látni kell: nem adomány az elfogadható szociális ellátás. Nem adomány, hanem olyan járandósága a dolgozóknak, amely némi balzsamír a háttérben levésre, az ellentmondásos bérezésre, a nehéz munkakörülményekre. Ezért, hogy a meglevő pénz okos beosztása ma mindennél fontosabb a szociális ellátásban, pontosabban: ott is. Mészáros Ötté A mikor már a strandon is szeretné az ember levetni a bőrét, mert a nap sugarai elviselhetetlenül forrón tüzelnek, s a medence vize huszonöt fokos — azt hiszi, ennél melegebb helyet keresve sem találhat. Pedig igen! Munkahelyek sora, ahol hat vagy éppen nyolc órát kell eltölteni, ennél perzselőbb forró- sággal várja az ott dolgozókat. A példákért nem kell a szomszédba menni. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár budaörsi kovácsműhelyében a kemencék torkánál, a fehéren izzó vas szomszédságában a hőmérséklet megközelíti a hatvan fokot. A pékségekben a villanykemencék szája ha kitárul, perzselő forróságot árasztanak az aranysárga, barna cipók. S állni kell a hőséget, mert kenyeret keresnek a kirándulók, alkatrészt, mondjuk, éppen a szelephez valót a külföldi vevők. A mindig tüzes torkú kemencék nyílása is feltárul, téglát ontva magából. Automatizálás? Mondjuk, Solymáron? Akkor sincs könnyű dolguk a kapcsolótábla előtt ülőknek! A forróság hetekre belopja magát az üzemrész minden zegébe- zugába! Nincs hová bújni előle. Az utóbbi három hétben még a hivatalok íróasztalai mellől, a székházak díszes falai közül is menekülni próbáltunk, felüdülést keresve. Nem sikerült. S hogy is sikerült volPERZSELŐ na, amikor a hőmérő higanyszála már kora délelőtt 29 fokig felkúszott, majd lecövekelt a 33-nál. T alán soha ennyi üdítő ital, netán még sör sem fogyott literben, hektoliterben, mint mostanság. Védőital, sózva, hűtve, ez jutott a kemencék árnyékában, szomszédságában az egy műszakot lehúzóknak. S mérlegre állva mindössze azt regisztrálhatták, a kilók nemhogy gyarapodtak volna, fogytak! Az inak, az izmok feszített játéka e súlyveszteséget jelzi a péknek, a kovácsnak, a téglaégetőnek. Ez a nyár épp oly komisz, mint az előtte járó három, tíz vagy éppen tizenöt. Vízveszteség, amit pótolnia kell a szervezetnek a regenerálódáshoz, a holnapi munkához, hogy minden épp oly olajozottan menjen, mint amikor a hőmérő 20—25 fokot mutat. Embert próbáló napokat, heteket hagytunk magunk mögött. S ha a műhelyek mélyére pillantunk, az üzemcsarnokok legrejtettebb zugában kutatunk, akkor nincs szégyenkezni valónk. Ezt a próbát is álltuk, s ha az időjárás szeszélye úgy hozza magával, ismét állni fogjuk. Ám nemcsak a fedett csarnokokban, hanem kombájnok nyergében, a hatalmas táblák egyik végétől a másikig, a szabad ég alatt. Állják a próbát, s nem is akárhogy! Jövő évi kenyerünkért, az asztalunkra kerülő friss zöldségért, gyümölcsért — exportunkért. Kötelességtudatból! Holnapunkért. S hogy mennyire nem egyszerű dolog ez. arra a mentőautók szirénájának vijjogása emlékezteti naponta ... M elegüzemek. Csarnokokat képzelünk magunk elé, óriási gépeket. S a határ, a felbúgó erőgépek hangja, az aszfaltkeverők monoton zaja, s a körülöttünk vibráló, izzó levegő. S most a meteorológia nem kevesebbet ígér — mindnyájunk megnyugtatására —. minthogy búcsút vehetünk a kánikulától! Csak az évszaknak megfelelő meleg köszönt talán ránk, 28 fokkal. Kevésbé páradús napoknak nézünk elébe? Ám a kemencék szomszédságában, az üzemcsarnokokban, a kovácsműhelyekben még mindig embert próbáló marad ez a nyár is. Miközben a strandolástól, a nyaralástól egyikünket. másikunkat csak órák választanak el, gondolatban időzzünk azoknál, akik a perzselő napokban, s a következő meleg hetekben mindazt biztosítják, amit tőlük kérünk és elváriínk! Varga Edit
